Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-21 / 114. szám

ELL CNZCK

PAR A JOI IMCZE HAJÓI 2

Könyvtár, felvilágosodás, Ízlés és önnevelés

MarOsvásái hely a Székelyföld szellemi sulv- pv>nt ja, egyéb intézményei mellen el nő ‘-•urban közkönyvtáraira lehet méltán büszke. frppuoS soiigpty 'pu»ppd viv^witoy noiy \ összeválogatott hatvanezer kötetnyi könyv- tiliom.inyj-v.iL .I székesfővárosi könyvtár es a szegedi közkönyvtár után nagyságra is talán ity. ország harmadik helyen álló könyvtára. A maros vásár'heh i szellemi ember, miközben 'jogos önérzettel mutogatja a város nevezetességeit, köztük a világhírű Teleki-könyvtárat és mügyiljteményt, a református kollégium ritkaságokkal dicsekedő könyvtárát és gazdag műgyűjtőméin ét, élő társadalmi szervezetek alkotómunkáját, a nyugtalanul dolgozó erdélyi szellem kétségtelen eredményeit, mindig különös hangsúllyal beszél a városi közkönyvtárról. Németh László mondta, hogy Marosvásárhely könyvállományával az egész, nagy magyar Állóidét bőven cl lehetne látni könyvvel. Az. idegen mélyen megilletődve. n szellemi élet mérhetetlenségének kijáró alá zattal mozog a könyv rengetegekben. De miképpen tekint a marosvásárhelyi polgár erre a felbecsülhetetlen kincsre? Mit vár tőle?

Sokat várhatna. Két évszázadra visszamenően a tudományos élet minden alapvető müve, minden fordulatot jelentő könyve, a magyar és külföldi irodalom valamennyi értékes alkotása niellett művészeti és. ipari szak- könvvek garmadája található a marosvásárhelyi könyvtárakban. A tudós olvashat latin és görög nyelven, az irodalomhuvár böngészhet német, a fi goi, francia és olasz kön y- vehhen. liven tag lehetőségek mellett izgalmas a kérdés: kik olvasnak, kik nem olvas nak, mit olvasnak, mit nem olvasnak? A felele» már megvilágítj;..- kinél mi az olvasás célja, mi a könyvbuvárlás egyetemes szem-- pontu eredménye.

Nem készítenek számszerű kimutatást az olvasók társadalmi állásáról és könvvmohósá- gáról. sem érdeklődésük irányáról. De a könyvtárak őre és kezelőszemélyzete megbízhatóan tájékoztat ebben a tekintetben. Sokan olvasnak rendszeresen M.arosv ísárhelven, sokan egyáltalán nem olvasnak, sokan olvasnak Csapkodva, rendszertelenül, az alkalmilag kezükbe akadó könyvekből, de

a nők olvasnak legtöbbet

valamennyi közt. Természetesen, számítva a nők meglehetősen zilált érdeklődését, ez még nem jelent sokat. Áthidalhatatlan távolság van a fiatal nők és az úgynevezett társadalmi nők között ezen a téren. A könnyelmű é< ettél fogással gyakran megvádolt fiatal nők a legnehezebb életbölcseleti munkák iránt érdekűidnek a könyvtárban, komoly könyveket olvasnak, bizonyítva ezzel is, hogy túláradó c let vi dámságuk mellett alaposan felkészülnek a> életre, a magyar nő hivatásának betöltésire. Táboruk nem nagy, de biztató.

A ,>veszedelmes korban“ levő nők sokkal többet olvasnak s olvasmányaikat nem lehet csoportosítani. Nem írók és művek érdeklik, nem szellemi irányzatok izgat iák, ■'em a magyar sors, vagy az emberi élet b-zonyos meghatározott kérdései foglalkoztatják őket. Nem olvassák el egy kérdés irodalmát. Nem jelentik ki, hogy előbb a jó magyar könyveket olvassák el, azután a külföldieket.

Ha mégis össze akarnók markolni olvasnia oviikat, talán úgy mondhatnék: a kapós könyveket ragadozzák el. A szó igazi értelmében elragadozzák, mint a héjjá a csirkét. Olyan falánksággal vetik magukat a divatos ’degen szerzők müveire, hogy ez a türelmetlen, követelő modor semmiképpen sem nevezhető szellemi mohóságnak, hanem csak a megszállottság bizonyos fajtájának, Terjedd emre olvasnak, vagy — ahogy Szabó De- 7ső mondja — kilóra. A divatos szerzők divatos könyvei állandóan ,,kint vannak“, kéz- ■'ól-kézre járnak, amíg teljesen elnyüvődnek.

a nők megteszik azt a szolgálatot az emberiségnek, hogy idejében kipusztitják azokat a nyomdatermékeket, amelyek nem érdemlik meg a fennmaradást,

nehogy az eljövendő századok azokból Ítéljenek meg bennünket.

A nők után a tanulóifjúság olvas leg- übbet. A leányok végigolvassák a magyar 'rodalom remekeit. Gárdonyi, Jókai, Koszto- ' !nyi, Móricz és a nagy költők mindig kezűi vannak. A fiuk a szépirodalom berkein ul különös érdeklődéssel fordulnak a természet- tudományok felé. Nem csupán könyveket, alvásnak, de a folyóiratokba is belelapoznak, bizonyos kérdések fejlődését rendszeresen figyelik. Lám, ez

a sportöriilcttel és tudományiszonnyal vádolt középiskolás ifjúság visszauasitja a durva sértést: komoly önképzéssel tanúskodik elhivatottságának felismerése mellett.

Életre készülődése most lényegesen könnyebb is, mint ezelőtt volt, mert a magyar könyvtárak országos szervezettsége révén az itt hiányzó, bármely tudományos könyvet az olVJ'ó felelősségére négy-öt nap alatt akármelyik magyar könyvtárból rl lehet kérni kulcson.

1/ a tanulóifjúság tudja, hogy az olvasás nem divat, nem is olyan fényűzés, amit bizo rtyos társadalmi fokon álló emberek ráérő asszonyai megengedhetnek maguknak; az olvasás nem a gazdagok kizárólagos joga. Az. olvasás a magyar ember kötelessége önmagával, életre nevelendő gyermekeivel ét, közvetlen környezetével szemben. Az olvasás minden ember joga és kötelessége. A jól megválogatott olvasmány megerősíti közösségi tudatunkat és folyamatosan élő kapcsolatot tart fenn a magvar szellemi élet és mi közöttünk. Ezért veszítenek kimondhatatlanul sokat és vétkeznek égbekiáltóan nagyot,

afrik temmlt nem olvasnak.

Nagyon sokan vannak, ijesztően sokan. Az ifjúsággal szemben a tanító szerepében szeretnének fellépni, de halvány fogalmuk sincs ar- \ tói, mi zajlik most u magyar szellemi eleiben, i mi körül folyik a harc, mit izzad ki véres j í ereitekkel magából az Író, cc szellemi ember, ; miért küzd tíz körömmel a faluvezető, mi a ■ helyzetünk a többi nép között. Jelszavaik I vannak, Ítéletük nincs. Érdekeket látnak, nem meggyőződést,

járd végig a könyvtárakat, a kisebbeket | is, ne csak a nagyokat, kérdezd nieg a J könyvkereskedőket ás. egytől-egyig. Így majd meggyőződhetsz arról, hogy a polgárváros értelmiségének tekintélyes hányada j könyv nélkül él. Az általánosításnak mindig 1 megvan az a veszélye, hogy az ezer emberre ráillő Ítélettel megbántunk kettőt, aki dicsé- 1 retes kivétel volt. Marosvásárhelyen ez. a vészé I y a leh ető legkisebbre csökken. A kiváló , szakképzettségű férfiak mellett egész hadnyt ; olyan közéleti ember van, aki nem vesz j I könyvet a kezébe. Általában a köztisztvise- , lók nem olvasnak. Háborús’ időkben élünk — mondják — minden erőnket fordítsuk a szol- j gálát betöltésére. Nagyon helyes. Csak az őszinte megbecsülés hangján lehet és szabad nyilatkozni erről a felfogásról. Ám a köztisztviselők eddig sem olvastak, a háború után sem fognak olvasni. Merr a köztisztviselőnek az egész lelki berendezése, az egész életvitele a szellemi érdeklődés kizárásával' épült fel. A középosztály értelmiségi vezető- rétege sem olvas. Az orvosok, ügyvédek, mér- ' nökek, vállalkozók, vállalati igazgatók, politikai tényezők általában nem járnak könyv- : tárba, könyvet nem vásárolnak, ha csak nem születésnapi ajándékba valamelyik kjedves 1 rokonnak. A könyvtárak gazdag közigazgatási anyaga hosszú éveken keresztül fölösleges ..kíméletben1” részesül, tehát a közigazgatási emberek sem tartoznak az olvasók közé. Megelégszenek a leiratok és utasítások tanulmányozásával, ahelyett, hogy elvi oldalról is k:bogozgatnák a kérdéseket. így

aztán, természetesen,

életképük csorba marad, sejtelmük sincs másfoglalkozásu magyar emberek gondjairól, nem érthetik meg a társadalom erjedési folyamatainak igazi okát. Sokan azt hiszik, hogy ha oklevelüket bekeretezve íróasztaluk fölé akasztják, azzal valami páratlanul nagyot mondanak a világnak, azután már nem kell tudomásul venniük a tudományuk haladását, a művészetek fejlődését, a társadalom közös célú törekvéseit s nem kell hozzájárulniuk a nemzeti öntudatosodás kemény munkájához.

Pedig a társadalom vezetőrétegeinek természetes kötelessége volna a szakmai önképzés tökcletcsitése mellett átfogó szemléletet alkotni a világról, hogy ítéletei megbízhatóak, céljai szükségszerüek, elképzelései valós/erück legyenek. Természetesen tisztelet adassék • a kivételnek.

A nem olvasók mellett igen nagy százalékot érnek el a rosszul olvasók. Aki nem olvas, az képzettségére támaszkodva, ösztönéletének nagyobb teret engedve, tapasztalataiból sokáig szépen elélhet, amíg ismereteinek fogyatékos volta itt-ott kifcslik. De a rosz- szul olvasó olyan lesz, mint a szélviharcsa- varta, tekervényesen nőtt erdei fa: erre-arra ficamitott Ízléssel, kiismerhetetlen állásponttal, állandóan változó nézetekkel lepi meg azokat, akikkel vállvetve kellene dolgoznia életünk szépítésén. A

roMMzul olvasók vetxadeîma

makacsabb a ragályos betegségnél, mert nem csupán a megfertőzötreket teszi szellemi mozgalmak révszere hasznavehetetlenné, hanem mások lelkében fs rombol, terjeszkedik. A könyvtáros, rendeltetés szerint, nemcsak őre és gondozója a könyvtárnak, hanem egyben az. olvasó nevelésére is hivatva van; irányítania kel! az olvasó érdeklődését, folyamatosan tágítania a ..telek'' látóhatárát, mértéktartásra szoktatnia azokat, hogy szellemi rangjukon alul ne olvassanak. A könyvtáros boldogsága. munkájának jutalma, fáradtságának feledtetőjf az öntudatos olvasó, aki belép a könyvtárba, belelapoz a könyvjegyzékbe és határozott igénnyel megjelölt, mit óhajt. Mert tudja, mit keres a könyvtárban, tudja, mit akar az életben.

Nos, a rosszul olvasók éppen ezeket a céltudatosan művelődő lelkeket akarjak megtámadni. Némelyek, különösen a nők egy része nem indul meg a szakvélemény után. Ha a komoly irodalmi rosta értékesnek talál egy müvet, iszonnyal fordul el tőle. Neki nem kell. Ellenben lesbe áll a könyvtár olvasótermében s amikor jó! öltözött hölgyek visszahoznak egy-egy könyvet, ő mohón lecsap rá, mielőtt más elvinné. Ha a könyvtáros megdicsér valamit, vagy ajánlani mer, soha el nem olvassa.

""" '' ............................. III mill ..........

OROSZ ARCKÉPEK

BÁTYUSKA

Irta: Óvári-Óss József

Reszket a keze és reszket a hangja. Ha beszél, ajka sem tűnik elő a sűrű szőrrenge- j tegből, amely szemöldökétől kezdve belepi egész arcát, de a bozontos szakáll mögött is ! látni, mint ugrál ádámcsutkája a pergamen- i szerű vékony, ráncos bőr alatt.

Hatvannégy éves, de éppúgy lehetne nyolcvan. Elérte már a pátriárkák korát. Nálunk nem látni ilyesfajta öregembert csak régi festményeken elemista könyvekben, azon a képén, amely Jézust ábrázolja tanítványaival a Genezáreth-tavon, vagy az Olajfák ! hegyén.

, Igen, a Bátvuska apostol egész valójában.

Testének, roskatag, földnek elülő szervezeté- I nek minden porcikájából sugárzik az apos- ! toli lényeg: a szeretet.

I Olyan, mint egy remete, aki negyvenéves I magány után most jött vissza a pusztából, j ahol Istennel és önmagával társalgón szent j egyedüllétében és még le sem verte sarujá- 1 ról a sivatag porát, máris engedelmeskedett a sürgető sugallatnak és elindult szerte a nagyvilágba, hirdetni az Igét.

Ezen a látszaton vajmi keveset változtat az az elszomorító tény, hogy a Bátyuska bizony enyhén büdös. Lehet, hogy ez a negy- J venéves magány következménye. vagy a j negyvenéves önsanyargatásé, de lehet az is, hogy Bátvuska valamikor, a bolsevizmus vörös hajnalán fogadalmat tett, hogy addig nem mosakszik, amíg a templomba, amelyből

börtön lett, vissza nem tér az orthodox egyház megszámlálhatatlan szentjeinek sokasága.

Viszont ez az áporodott és megnevezhetetlen eredetű savanyú illatfelhő, amely körüllengi Bátyuskát.. Bátyuska apostoli mivoltán I nem üt csorbát, sem gyógyíthatatlan sebet.

Bátyuska szorgalmasan járja a falvakat, a zsuptetős apró házakat és mint az egykori tanítványok, hirdeti az igét faluról-falura, házról-házra. Batyut cipel a kezében, ötpercenként meg-megáll, leteszi a súlyos átalve- tőt, meghajlott, erőtlen gerince és karja nem birja már a terűt. De az akarata'acélos, szőr- telen szemhéjai alatt töretlenül csillog a szeme és fiatalos a kedve is.

Van ebben valami csodaszerü, végzetes, látnoki. Varázsa van. Hallgatnak a szavára. Szentként tisztelik a gyermekek, az elvadított vadóeok, akiket a kézigránát katekizmusára tanítottak az elemi iskolában és áhítattal lesik az ajkát, ami-nft régi lejtésű, régi szóval sejpiti a régi tanítások újból megtalált uj igéit.

A batyuban varinak a .,kegyszerek“. Régi, táján többszáz éves, kifakult aranyozásu molyette miseruha. két ikon. tömjóniező, szentelvizszóró és egy csodaszépfaragásu elefántcsont feszület. Hogy ez a feszület honnan kerüic elő, hol volt évtizedeken át, örök titok, de van és ez a fontos.

Bátyuska megérkezik valahová és jövetelének híre a lelkek villamos távíróján pillanatok alatt elszáll a falu legeldugottabb sarkába is. Pedig vannak itt tizenöt-húsz kilométer hosszú falvak is. Leül a padkára és az öregek után kérdezősködik. Lassan elő- vánszorognak a falu vénei, hosszuszakállu aggastyánok, százesztendős öreganyók, körülveszik Bátyuskát s úgy figyelik, mit mond rég elfeledett dolgokról.

Bátyuska jó, Mindenkihez van egy jó szava, mindenkinek tud egy vigasztaló igazságot. Meghallgatja bajaikat és a minflent- tudó bölcs jóságával nap.v5k.at bólop-* Eo-*Második kiadásban, rno-t jelent meg; í V

KisI

enciklopédia \

(A tudományok ős művészetek összefoglalása.)

Történelem — Vallás — filozófia — LéU|p!>J

tan — Társadalomtudomány — Közgazdh -I ságtan — Iöldrajz — fizika — Kémia ■ Csillagászat — Meteorológia —- földtan • Biológia — Állattan — Növénytan — An or pológia — Orvostudomány — Technika — Irodalom — Zene — Művészettörténet. .'

706 oldalon, tartós kötésben

ára 15 pengő. .

Kapható az

„Ellenzék“ könyvesboltban

Kolozsvár Mátyás király-tér 9. Vidéki r*o

deléseket azonnal intézünk. Kérje a kon v újdonságok jegyzékét.

1 94 3 m &j u *

A könyvtár ellenben nem mondhat le kik i detéstről. Az adott helyzetben azonban már c nem tehet, minthogy

már a könyvbeszerzésnél érvényesíti a ma-, gyár önismeret, komoly szellemi önkép'éh ' tiszta erkölcsi magatartás selejtező szeme' pontjait. Tehát magyar olvasmány politikád, visz a vásárlásba. Így a könnyebb jajy,' súlyú olvasókat a félpengős kölcsönkönyw: tárakba szorítja, a komoly olvasókkal pe-b‘\ dig magyar társadalomnevel és nézőpontjai-\. hói foglalkozhat.

Csak igy lehet sikeresen küzdenie az olvasás—?, ban jelentkező hóbort ellen. Így csiszolhatja^’ az irodalmi ízlést. Sokkalta kevesebben ér--', deklődnek a legközelebbi könyvnap igazid meglepetései iránt, mint ahányan kapkodnak** a mozidarabbá gyúrt, főként külföldi olvas-- mányok felé. Amelyik írót a mozi hozza divatba, semmiféle bírálattal, semmiféle megfőni’ tolt érveléssel ne:n lehet többé népszerűt--” lenné tenni, amig a kis masamódlány is elüt nem olvassa. Akkor aztán minden láng ki*~ lobban.

A könyvtáros, aki a szellemi ember biztosi?' ítéletével előre látta ezt, a tömegizlés sz?---t szélyes hullámzása közben is folytatja szívós küzdelmét az ezerfejü olvasóközönséggel. So. ha nem adja fel a liarcot- hogy a gőndolko---<

zás és érzés fegyelmezettségére nevelje az 0!- - vasókat, az önművelés rendszerességére szók- ' - tassa őket, belcjük csepegtesse mások szellemi \ és testi erőfeszítéseinek megbecsüléséi, a kő:- • vagyon kímélésének kötelességérzetét. Maga t könyvtárporban, félhomályban emészti fel életerejét, de ha egy kis jól képzett csoport fellépésében meglátja a jövendő társadalom szellemi magvár, minden keserű tapasztalatáért megvan az erkölcsi elégtétele. Ez az igazi könyvtáros, a magyar élet csendes, áldozatos, gondos munkása.

za. Beszél Istenről., az angyalokról, szentekről, mennyországról és pokolról, bünbánat- ról és bünbocsánatról és Isten végtelen kegyelméről. Aztán elmegy, de megígéri, hogy viszajön két-három hét múlva. Ilyenkor már -nagyon várják. Összegyűjtik előre a gyermekeket, honnan, honnan nem, előkeresnek egy még fehér ruhár, kimossák, vasalják és minden gyermeket fehérbe öltöztetnek. Körülöttünk zeng az ég és üvölt a pokol, Sztálin halálmadarainak bombái robbannak az apró házak között, de a falu mégis ünnepel.

Bátvuska keresztel. Csecsemőt, gyermeket, suhancot és bakfist egyaránt. Néha idősebbet is, húsz esztendőst, harminc évest és Ugyanúgy folyik ajkáról a szó, akárkinek a fejére hinti a vizet. A sokaság imádkozik. A fiatalabbak bátortalanul pörgetik az öregek után az ima szavait. Különösek, ismeretlenek a fogalmak, nehezen fogadja be őket a motordübörgéshez szokott agy. ,

Keresztelés után tor következik. Kenyeret sütnek és levágják a megmaradt baromfit. Bátvuska eszik, kezefejével megtörli száját, de a vodkát csak éppenhogy illeti ajkával, már szedi is batyuját és megv tovább.

Nagyon sietős a dolga. Oroszországban, a legájtatosabb és legalázatosabb nép hazájában’ még nagyon sok a pogány.

Batvuska pao is, nemcsak apostol. Negyven. évvel ezelőtt szentelték fel Kazánban, egy kolostorban. Ott élt társai között békén, Isten- lágy kezén mig a fejükre nem gyújtották a tetőt. Szökni akart, de elfogták éi Szibériába hitték. Onnan menekül11 meg, nem tudni, micsoda csoda folytán. Most óta folytatja, ahol elhagyta negyedszázaddal ezelőtt.

Rója az országutat, cipeli batyuiét és hirdeti az Igét. Bonibazápor, megszálló katonaság, csatazaj, megvadult világ, Istentől elrugaszkodott cmbervadoQ nem szegheti útját. Csak megv az apostolok íováru és amerre jár. kékebb az ég, fényesebb a nap és szebben