Ellenzék, 1943. május (64. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-21 / 114. szám
19 4 3 május 2 2. ELLENZÉK 1 _ IV VÉGH JÓZSEF RIPORTJA: 9) ILYEN A BÁNYÁSZ ÉLETE1 NAGYBÁNYA, május 22. (Az Ellenzék kiküldött munkatársától.) A Bán yatár.sláda ősi intézményét Nagybányán, ismét felelevenítették. A nagybányai bányamunkások legnagyobb része; a Hungária nagyüzemnél, az Államkincstári Bányáknál és az aranybányánál alkalmazott mintegy hét-nyolcezer munkás kilépett az OTI-ból és betegségi biztosításuk most a Bányatársláda keretei között történik. Helyesebben most már nem Bánya- társládának, hanem Bányatárspénztárnak nevezik ezt az intézményt, amelynek nagy történelmi mustja van. Századokkal ezelőtt ugyanis úgy gondoskodtak a szerencsétlenül járt munkások hozzátartozóiról és az elaggott bányászokról, hogy a bányák bejáratánál hatalmas ládákat helyeztek el. A munka urán a bányából hazatérő bányászok ezekbe ládákba bedobtak egv-egy érclemezt, Ig:y keletkezett a bányatársláda, amely hosszú századokon át kifogástalanul működött. A bányatárspénztárak jogköre és működése ugyanolyan, mint az OTl szervezete. Létesítésükre az 1927. évi XXI. te. és a 200— 1941. M. E. számú rendelet ad lehetőséget. A bányatárspénztárak megalakítása olyan módon történik, hogy minden bányában leszavaztatják a munkásokat. Ha a munkások kétharmad része a bányatárspénztárak mellett szavaz, úgy engedélyezik, hogy a munkások az OTl helyett a bányatárspénz- tár formájában gondoskodjanak betegségi biztosításukról. Nagybányán a három legnagyobb üzem a bányatárspénztárak mellett döntött és a szavazás eredményeképpen Nagybánya bányamunkásainak legnagyobb része az április i*-én. megszervezett bányatárspénztárak tagja. Mi a bányatárspénztárak előnye az OTl-val szemben? Elsősorban az, hogy az illetékeket nem központi pénztárba kell befizetni, hanem minden üzem saját maga állíthatja fel a bányatárspénz- tárt. A vezetőséget munkásokból alakítják meg. tehát a munkásság személyesen ellenőrizheti annak működését és pénzkiutalásait. Nagy előnye, hogy a bányatárspénztárak- nak nincs kezelési költsége. Egyetlen, adminisztrációs kiadásuk a Társadalombiztosítási Közlöny előfizetése. Az OTI-nál tiz-rizenöt- százalékos a kezelési üöltség, amit személyi és dologi kiadásokra fordítanak. A bánya- 'társpénz.táraknál ez nem áll fenn, mert a társpénztár ilyenfajta kiadásait a társpénztárt létesítő vállalatnak kell viselnie. Ilyenformán tizenöt százalékkal többet lehet fordítani a munkásság segélyezésére. Sürokpáciamenies orvosi kezelés Nagyon jól tudjuk, hogy az OTl-tagok körében állandó a panasz a bürokrácia tul- novései ellen. Azt is számtalanszor kifogásoltuk, hogy nagyon kevés az OTl-orvos. akiknek díjazása nem áll arányban súlyos felelősségükkel és munkájukkal. Az OTI-nál élvezett orvosi illetményekből nem lehet megélni és igy az OTI-orvos kénytelen több állást is elvállalni. Nagybányán tizenkétezer tagnak mindössze tizenhárom OTI-orvosa van. Egy orvosra tehát átlagosan ezer beteg jutott. Az OTI-nál, a bányamunkások véleménye szerint még orvosi szempontból is kialakult a bürokráciának bizonyos rendszere. A bányatarsládak keretében külön orvost tartanak, emellett pedig bevezették a szakorvosok rendszerét is. A rendes kezelőorvos az arra rászoruló betegeket szakorvosokhoz utalja, aki azután megfelelő kezelésben részesíti őket. A bányatárspénztári orvos nem vállalhat más állást, hanem egész idejét a bányamunkások gyógykezelésére kell fordítsa. Igaz, hogy a fizetése is arányban áll a munkájával. Mindezek olyan szempontok, amelyek kétségkívül igazolják,, hogy a bányamunkások szívesebben választották az öt;százcves múltra visszatekintő báoyatárs- pénztárt, mint az OTI-t. Az egykori ,.Bru- derláda'4 most tehát újjáéledt a bányatárs- pénztár alakjában és rövid másfél hónapos működése alatt már nagy eredményekre tekinthet vissza. A bányanyugbéresek szomorú sorsa Sajnos, a bányanyugbéresek szomorú sorsán. a bányatársláda létesítése sem segített. A nyugdíjellátás ugyanis továbbra is az OTl bányanyugbér főosztálya hatáskörébe •Tartozás, mert azt magánintézmény nem veheti a kezébe. A jelenlegi biztosítási rendszer mellett az első csoportba tartozó önálló hatás- , körrel megbízott bányamesterek 100—125 pengő, a második osztályba tartozó bányamunkások 80—-too* pengőt, mig a többi osztályok 50—80 pengő nyugdijat kapnak. Env- nvi nyugbérre lehet számítani a jelenleg aktív bán vamun kasoknak. ) Megdöbbentő azonban azoknak a bányász- nyugdíjasoknak helyzete, akik régebben mentek nvugdijba. Ezerötszáz bányanyugbéres cl Nagybányán, akik a legelképzelhetetlenebb nyomorral küzdenek. A hány anyu gbér a gyermekeknél 2.70—2.80 pengő havonta. A szolgálatban eltöltött idő szerint magának a háti yásznak nyugdija havi 4 pnegőnél kezdődik. A jelenlegi legmagasabb nyugdíj havi jo pengőt tesz ki. Nagyon sok mezítlábas gyermeket, rongyosruháju -'öregasszonyt és gondok tói. megviseli!, xűhafoszlányokban járó öreg embert láttam az arany városában. Ezek mind bányászok vejtak valamikor. vagy bányanyugbéres családok hozzátartozói. Ha nincs rokonságuk, akkor valósággal koldulásra vannak kényszerítve. Olyan kérdés ez amely fölött nem lehet napirendre térni. Minden háborús nehézséget megértünk. Azt is tudjuk, hogy az OTl-nak nincs külön alapja .1 bányanyugdijasok helyzetének megjavitására. Jogelvekkel azonban nem lehet falatot adni az éhező családok szájába. Sürgős kormányintézkedésre van szükség, amely ezt a tűrhetetlen állapotot gyökereiben megoldja. A bányanyugbéresek semmit sem érnek azzal, ha tiz-tizenöt •— vagy mondjunk sokat — ötven százalékkal felemelik a bányanyugbéresek illetményeit. Legalább kétszáz vagy háromszáz százalékos emelésre van szükség, mert csak igy lehet elérni, hogy a lehető legminimálisabb életlehetőséget biztosítsák azoknak számára, akik vagy maguk töltötték egész életüket bányamunkával, vagy bányamunkások hozzátartozói. Szabó János képviselő a bányászok kérdés siről A nagybányai kerületet az Erdélyi Párt elnöksége Szabó Jánosra, a párt munkáskép- viselőjére osztotta ki. Azért, bízták rá ennek a kerületnek képviseletét, mert maga i,s munkásember, aki tisztában van mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket a munkásság érdekében a legsürgősebben meg kell oldani. Megkérdeztem Szabó János képviselőt, hogy mivel magyarázza a nagybányai munkásság állásfoglalását a bányatárspénztárak mellett? —. Elsősorban azért választotta a munkásság a bányatársláda hagyományain alapuló társ pénztárt, mert maga kezelheti a pénzét és a bányamunkásokból megalkotott önkormányzati szerve van — mondotta Szabó János képviselő. — Ez érthetően nagy megnyugvással tölti el a munkásságot, mert a betegellátásról maga gondoskodik és intézkedik. A törvényes rendelkezések érteimében csak a bányamunkásoknak van joga az 077- tól független betegellátó pénztárt alakítani. Ez a tradíción alapidó intézmény azzal u jelmondattal végzi munkáját, hogy Egy mindenkiért, mindenki egyért“. Nagybánya bányamunkásainak nem kell várnia, hogy hivatalos intézkedéssel juttassák önkormányzathoz, mert az önkormányzat a bányatárspénztárak keretében megvalósult. Országos viszonylatban is fontos kérdés, 'hogy végre. az OTl önkormányzatába is megtörténjék az erdélyi munkások képviselőinek behívása. Ebben a kérdésben Szabó János ismételten megkereste az illetékes tényezőket és hangoztatta, hogy az OTl ön- kormányzatába behívott munkásvezetők a háborús nehézségek között a legnagyobb szolgálatot teltetik az országnak, mert munkástársaiknak a közvetlen érintkezés utján megmagyarázhatnák az OTl összes időszerű kérdéseit. — Kádár Levente belügyminiszteri államtitkár úrral, ebben a kérdésben ismételt megbeszéléseket folytattam — ismertette a helyzetet Szabó János képviselő. — A belügyminisztérium el is határozta, hogy rövidesen intézkedni jog az erdélyi munkásság képviselőinek számarányukhoz méltó behívásáról az önkormányzatba. Az elmúlt héten azonban újabb intézkedés történt, amelyet őszintén szólva, a munkásság nem tud teljesen megérteni. Az intézkedés érteleiében ugyanis az erdélyi főispánok és az OTl együttes megbeszélést kell tartsanak, amelyen felülbírálják az önkormányzatba bejelölendő munkásokat. Természetesen a felszabadulás óta állandóan hangoztatott probléma megoldása már régen időszerű, mert a munkásság az erdélyi tagok behívásában azt látná, hogy megszűnik a ,,róluk — nélkülünk“ rendszere és az erdélyi munkásság kívánságait az önkormányzaton belül mindenben meghallgatják. — A bányanyugbéresek sorsát interpelláció formájában is ismertettem a kormányzattal. Ha az OTl alapjai nem nyújtanak módot a bányanyugbéresek sorsának megjavítására, úgy a kormánynak kell erre alapot teremteni. Nagybánya bányamunkásai a lehető legnagyobb bizalommal várják Szabó János képviselő kezdeményezésűinek eredményén. De várakozással tekint a kormányintézkedések elé az egész erdélyi közvélemény, mert az állandó életveszedelemmel járó bányamunka robotosai és hozzátartozói mindenkinél jobban megérdemlik, hogy késő öregségükben vagy a családfő elhalálozása esetén legalább mindennapi kenyerüket biztosítsák. Május a gyermekklinikán Süt a nap, a botanikus kertbe özönlik a nép és lent a városban szólnak a haran gok. Velünk szemben a PhilosGphiai Intézet máskor filozofikus nyugalmit és csendes céltalanságu parkjának szépen fésült utjain négy tarka ruhás leányka ipi-apacsot játszik a zöld ezer tavaszi színében. Május van. — Kit tetszik keresni ? Nem mondhatom, hogy a májust keresem a gyermekklinikán, azért az ügyeletes orvos iránt érdeklődöm. — Fent, a különszobásoknál, az emeleten. Tessék csak balra tartani. Gyanútlanul elindulok balra, váróterem, lépcső fel, folyosó, ajtók, lépcső le, folyosó, váróterem és egyszer csak — újra a kapunál találom magam. Másodszor már óvatosabb vagyok és igy a földszinti ambulanciára s onnan a röntgen szobába kerülnék — ha engednének. A pletyka úgy fejti meg ezt a romantikus épitészeti összevisszaságát, amelyet gyermekkliriiká vá tett a sors, hogy egy Törökországot járt ur épittette török mintára. Hát a minta meg is látszik rajta, nem hiányzik még a középen a rácsos ablaku, kö- rülépitett háremudvar sem, amelyen most kisérleti nyulak élik világukat. Az épület elől emeletes, hátul földszintes, jobb oldalt alagsoros, balról padlásos és ezt még mind meg lehet érteni, de hogy az emeleti hallban mire szolgál a fürdőszoba kazán,- ezt még törökországi viszonylatban sem tudtam megfejteni. Ugyanis, végre az orvosnő jótékony kalauzolása mellett-feljutottam az emeletre. A különszobákban meglátogattuk Má riát, Zolit és Kupit, akinek a neve a hiúba és a Pista szerencsés megrövidítése, hallgattuk illő elragadtatással a Margitka trombita szólóját, de a beigért még sokkal szebb saxofon szólót el kellett halasztanunk máskorra, mert Ferike éktelenül követelte a kávét, Tipike még ennél is erélyesebben a zamakó helyett a szalonnát és retket, a doktorkisasszonyt megpillantva pedig kezét feltartva tiltakozott : — Nem kell bűbaj! — ami az 5 kis életében injekciót jelent. Az emelet külön kasztja : a mamák. A különszobás kis betegek ugyanis mamákkal súlyosbítja gyógyulnak. Van a mamák között olyan, aki csak úgy tud elaludni, ha az ápolónővér a talpát va- kargatja, a legtöbb egyszerűen csak arról nevezetes, hogy többet tud, mint a doktorok együttvéve, ha van aztán gyámoltalanabb természetű is, mellette van szerencsére kisegíteni a nagymama. ‘ A közös kórtermek a földszinten vannak az udvar felől az első a csecsemőké. Sorvadásos emberbimbók fekszenek apró ágyakon. És a májusi nap hiába süt be az ablakon. Az életképtelen kis rü- gyecskék betegsége, hogy egvszerüen nem fog rajtuk a táplálék. Elszorl az ember szive a tehetetlenségtől és ki kell menni a májusi kertbe, hogy újra hinni tudjon az életben. j A kórtermek ablaka nyitva van, az egyik ablaknál megdöbbenve állok meg. j Az ablak melletti ágyban egy tizév kö- j rüli fiueska két kézzel fogja állandóan j rángatózó fejét és énekel. — Miért"rázza az a fiú a fejét? —- , kérdem az ablaknál csodálkozó leánykát. A leányka legyint: Ez csak igy csinál, amióta itt van. — S mióta van itt ? — Vagy két hete lehet... — . okos- ; kódja ki a többi gyerek is. • Ijedten figyelem a különös betegségi ; tünetet, ami vagy két hete tarthat, ami- j kor a fiú egyszerre felugrik az ágyban ! és hangosan kezdi fújni : — Százados ur sejehaj ! . . . Körülnézek, a gyermekek hangosan kacagnak és vele énekelnek, a doktor- ; kisasszony pedig rászól : — Jenő, ne vadulj, megint felmegy a j lázad. — Hát neked mi bajod van ? — kér- j dem részvéttel. — Nekem semmi — kacag Jenő — ; csak tüdőbajom. Ennek a leánykának is j tüdőbaja van — informál készségesen— j csak a bokáján ütött ki. j Az ablaknál ülő leányka vidáman mo- i solyog és büszkén be is mutatja a boká- ! ját: — Ezelőtt még sokkal nagyobb volt a seb ! — De Jenő, te miért ráztad a fejed ? — Mert igy tanított a nagynéném s én másként nem tudok elaludni. A társaság általában nem éppen csendes, pedig egész nap levegőn voltak s csak most estefelé jöttek be lefeküdni, de, hogy jó erőben vannak, bizonyitja az egyik fiúcska fején látható nagy tapasz, ami nem a fején kiütött tüdőbajt takarja, hanem igenis a bokáján tüdőbajos Erzsiké körmének nyomait. — Gyógyuljatok meg ! Bözsi néz utánunk, szép kerekarcu nyolcéves leányka, mosolyogva vonja meg a vállát: Hát ha van napunk, még élünk. A többi teremben is üvegfallal1 különválasztott ágyakban fiúcskák, leánykák. Csak a csecsemők sírnak s azokból is csak az egészségesebbje, a többi csendesen fekszik, vagy alszik. Egyik üveges boxban másfél éves román fiúcska nézi nagy figyelemmel az üvegfalon át nagyobbacska szomszédját. A szomszéd beszélni tanítja a kis fiút. — Mondjad: pápá! A fiúcska hangtalanul, komoly buzga,, lommal Élesztgeti száját a pápá kimondására és ismétli: — Pápápápá.,. — Ugy-e, hogy megtanítottam magyarul! — mondja büszkén a szomszéd. Dezső tizenkét éves. de már nagy fiú és már szerelmes is volt. Heted magával fekszik egyik kórteremben. — Tudja-e, doktorkisasszony, amikor nekem a kicsi testvérem meghalt, én úgy haragudtam a jó Istenre, hogy a riasztó pisztolyommal belelőttem az égbe és kővel hajigáltam a felhőket, hátha valamelyik mögött eltalálom az Istent. Mert a halál nagyon csúf. A doktorkisasszony nem fél, mert már eleget élt, de én még gyermek vagyok és én még nem éltem: Én nem akarok meghalni! És Dezső ugrál az ágyban és énekel, pedig nem szabad neki ugrálni, mert Dezső szívbajos. Évike az ablaknál áll. Szőke, göndör haja vastag koszorúban csillog gyámoltalan arcocskája fölött és Évike kinéz a naosütésben csillogó kertre. Félénken szól: — Doktornéni. kimehetek a kertbe? — Kimehetsz fiam... de ki találsz ? A gyerek boldogan int: — Ki én... -— és megbotlik az első ág? lábánál. — Na gyere, kiteszlek az ablakon. Most jobbra, vigyázz, lépcső, tovább ne menj, ott a fal... most balra... kedves nővér segítsen neki, vigye a többihez a padra. Kiáltsatok, hékds! A hang után odatalál. Évike nem tartja maga elé a kezét, nem tapogatózik, boldogan mosolyogva, nagyokat botolva megy a nap felé. A padra leül és mosolyog. De nem' a kedves nővérre, se a többi napon melegedő kis betegre, csak úgy bizonytalanul maga elé. Mert Évike semmit sem lát. — Mikor mész haza, Évike? Évike összeráncolja kis homlokát és úgy mondja lehorgasztott fejjel a semmibe: t — Amikor meggyógyul a szemem. A többiek láncot fűznek gyermekláncfűből, az egyiké elszakad és toppantva felkiált: — Oh, ez a pipevirág! Évike arra fordul és rámosolyog a virágra: — Pipevirág! Milyen szép sárga! Süt.a nap, a Botanikus-kertbe özönlik a nép és lent a városban szólnak a harangok. Május van. n. b. Félévszázadom külföldi összekötietésteim lehetővé teszik, hogy finom solingeni acélárukban és szenüivegekben még mindig a legjobbat és viszonylag olcsón tudom nagy rabé csőit vevőimnek nyújtani. A világhírű J. A. Henkels solingeni iker-jegyű zsebkések, ollók, borotvák, kertieszközök, valamint Önbörölváló pengék gyári lerak at a. KUN MÁTYÁS FIA, Kossuth Lajos-utca 1.
