Ellenzék, 1943. április (64. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-10 / 81. szám

6

T.j.irvTf.r

1113 Április 10.

A-’ egyetemes emberi gondolat íegti''/- lábban <•-.-> leghata masabban .i bűz* '|>kor szellemében ny ilatkozoU meg Egyének, vidékek, m'in/A'U'k köpött termés/1 tc.son uk kor is voltak gyakran igen mrlyrcthutó kii lónk-égek ezek azonban elhomályosultak a tirvnásrra irányított s/em'élet ragyogásában. A lélek kapcsolatai *‘ölték at egész Európát s c/ a nagy iiSs/etartozás testesüli ni eg a pápaság és császárság cszm jében: minden egyház' és minden vi ;,gi dolgok r két Istentől rémiéit középpontjábun. Iga/., a XIII századtól kezdve lassan megim-hé e nagyszerű hierarchia bomlása- De emberi mély ségek lem gyökerező s/ivós erejét im* sem bizonyítja jobban- mint a/ a körűiméin. bogv utolsó nyomait voltaképpen csak a XVIII, századi felvilágosu ás irtotta lei a lelkekbíí1. A nagy fordulat mégis a XVI- században következett lxr Ekkor indult el a földi szemlélettel átitatott újkori ember: a kisebb egységeknek: egyéniségnek és nemzetisüknek igazi kialakítója.

A gótika idején élj végső, szépséges vi* rágz-ását a túlvilágra irányított egyetemes emberség gondo-ata- A középkornak "c bonzii, veröfénycs alkonya talán az emberi alkotás egyik terén sem tárul elénk oly kézzelfoghatóan és feleim* tóén, mint a inüvé- ezetben- Ez a művészet nem mindig hatalmas és Csipkefiuomságu; lehet egyszerű, szegénves, vidékies és gyarló, de soha nem üres. Az Isten fék'* vágyakozás, a nagy o-z- szefüggések felé való törekvés a legeldugottabb falu emlékeiben is visszatükröződik. A középkor egész művészetét a min- denség kozmikus sugarai aranyozzák be. Ma Európa vérrel-, vassal és verdékkel ismét egy uj, az eg^sz életet egybeölelő egység kiformálásáért küszködik- Talán ezért is közelebb érezzük magunkat a középkor Szellemének megmaradt, kopottságukban is örök szépségeket rejtő gyöngyszemeihez. A nndtnak és jelennek e nagy közösségi gondolata elevenik felt az emberben Erdély egyik legvonzóbb városában: Besztercén.

Vallanak a kövek

Figyelmesen szinte loekzetvisszafojtva járom az utcákat. Vallatom a köveket, írásokat és mindent, ami emlékezik. Lassan- kint elém rajzolódik a régi város, az épületek levetik mai köntösüket és belőlük újra fel ém céklán a középkor hanyatló napjának édes-bus fénye,

A Beszterce folyó széles völgyének egyik szegletében fekszik a város. Hátai a meredek dombnak veti. Közepén tágas négyzet- ai'aku tér a büszkén ég felé törő plébánia- templommal. A térségből derékszögű utca- rendszer ágazik szét: a te,épülés testének erezete. A házakat magas, tömör várfa: futja körül- Gyűrűjét zömök bástyák szakítják meg. Keleti és déli szélén két szerzetes templom tömege emelkedik föléje: a minoriták és domonkosok egyháza- A főtértől nem messze a hospitábsok emeltek hajlékot Szent Erzsébet tiszteletére. A kolostorok és templomok között polgárházak sorakoznak. Boltiveik a-'att eg-y-egy remekbe faragott kapu húzódik meg. Rajtuk elszórtan címerek és egyéb szerényebb díszítések jelennek meg. Mindebből napjainkra csak töredékek maradtak fenn- De ha szavukat értjük- azok nyomán felderül a mult titokzatos, elfelejtett homálya.

A karai gótika remake

Á főtéri egyházon kívül az egyetlen ma is ál'ó középkori templom a görög katolikusoké. ők vették meg nem is olyan régen, 1895T>en a minoritáktól- Az épüíet az átalakítások következtében elég sokat szenvedett, de még jelenlegi állapotában is rendkivüli figyelmet érdemel. Legrégibb és legépebb része a gyönyörű és arányaiban lenyűgöző szentély: a korai gótikának e valódi remeke. Egésze és részletei egyaránt a XIII. századra vallanak és nyilvánvaló rokonságot árulnak el a fogaTas- megyei Kére ugyancsak ekkor emelt ciszterci kolostortemplomával- Különösen jellegzetesek e szempontból a sokszögzáródá- su szentély keskeny, résszerü csúcsíves ablakai fölött nyilo négykarélyos kerek ablakok- Ez a megoldás először és legfejlettebben Kercen jelentkezik, visszatér á brassói Szt. Bertalan-tenpiomon, szerényebben pedig Széken és Besztercén. A szentély külseje szűkszavú, de hatása monumentális. Belsejében a nehézkes profilú,

A KÖZÉPKORI BESZTERCE

l-te». CWT7 HÉ7A

bordás kcres/lbOno/at l«MiuuU,t«*'.C|i luJa* unii lumlit)' «• "■/1«»i* 1 ükön nyng-’/'k. A ler- Ihmm/Uis kellemes rw kiegyensúlyozott. A

szentélyben ur átmeneti sti'-us minden értik«' ma radéktai'amil visszatükröződik. line "ir/itiik még a románkori i/á-s komolyságát de mar bontakozik 11 gotiku mere szebb, könnyedebb szárnyalása is. A hatalmas, tágas hajó a e$uesi\es stílus alkotása. A 'apiakii és tátnpillrrei, valamint a homlokzat két szép alpaka «legge megőrizték eredetiségüket. A «.leli lal mai ablakai a barokk jtalakitas idején keletkeztek. I -tvam'kkor a luijó heKejs-t telje en kiforgatták régi alakjnklKSl s egyszerű, kn isz- szákra emlékeztető pillér" kkel ex boltozattal látták el. A déli la 1 hajdani sZe es, nagy ablakainak körvonala a vakolat alatt jól kivehető- A homlokzati ablakok kók« reté- nek leveles diszitésii, vékony oszlopai a XIV. századra vallanak Eszerint az Árpádkor végén épült szentélyhez csatlakozó hajó lényegélxMi az IdOO-as évek folyamán készült el. A templomhoz Csatlakozó kolostor a jr'Vk szerint a XV. és X\ 1 század fordulójának termébe lehetett. Belőle sajnos semmi nem maradt, mert a gürögka- toiiktisok 1 Q()Q-tjen a Műemlékek Országos B-izottsága tudtán kivid a kolostort a sekrestyévé1 együtt lebontották, a köveket pedig lukcb.iZak építésére ha zná'lúk lek Meg arról ,sr;w gondoskodtak lo*gy az épülőiről '»galúbb rajz vagy fénykép k^szijl- jüu. Azok, akik a kolostort még épen látták, igen nagy elismerésbe.! szólnak annak szépség érő'!1. Az épület u szentély deli ie- .s/ li<“z tapadt. I'gyanúit foglak helyet a sekresty" i , melynek lalfc.stnienytörede- kei még ma is láthatók- A szentek e bájos, élénk mcsé.’őkedvvel megfestett sorozatában Szt. Györgyöt ét, S/t Mihályt jól fel 'ehet ismerni. Egy koronás ifju (Kdig alig* batx’m Szt- Imrét ábrázolja. A sek-refitye elöt| húzódott dél felé a kfresztbolto/atos, szélc.s és már a renaissance hatására valló, egyenes záródáSu ablakokkal világított kérész t folyosó. Udvarra nyitó bejárójának kerete kr«őgé»t, gyúmos formát mu-tatott. A krest\ével SZc*rnbL‘ri kripta süllyedt a föld s/ine alá, fölötte az. eme'eten szép gó-. tikos, valószínűleg káptalani terem *Tn<4- kedett, melyből a szentély felé csucwves ablak nvilt. Az emeleti folyosó é*s a c-ellák m nd keresztboltozatta! voltak fedve. Igen nagy kár, hogy ma már mindez csak az emlékezetben él. A koüowtor helyén jelenleg a papi lak á*'l. Pincéjének falában itt* ott még felfedezb‘-tők régi kövek, egyébként azonban teljesen uj és semmitmondó alkotás.

A későbarakk emlékei

Sokka.1 szomorúbb sors várt a Domonkos es a bospitábé egyházakra. A mai római katolikus templom építésének vázlatos történetét megőrző feljegyzése kínál kiderül, bogy a XMII század végén mindkét düle- dezö épületet Lebontották és faragott köveiket a piaristák 1781—1787 között

emect templomának alapjaihoz használták fel- Az uj későbarokk templom a hajdani Szt. Erzsébet egyház helyének közvetlen közelében emelkedik. A muh század közepén adták át a piaristák a világi papságnak s azóta plébániatemplom- Kertjében a fii között a ho«pitál*sok gótikus egyházának néhány faragott részlete húzódik meg- Ez. az egész, ami a régi épületbe? ma is látható. A Domonkos-templom a várfal jelenleg is álló egyik bá.styája közelében helyezkedett el. Hihetőleg hasonló elrendezésű lehetett, mint a minorita templom, hiszen a Domonkoarend is a XIII. századiján te'e- pedett meg Besztercén. Gyainos későgót sekreatyeajtaja most egy ház bejárójául szolgál. Egyébként a templom teljesen eltűnt.

Az egyházi emlékek mellett maradt fenn néhány polgári alkotás iß a középkor végéről, Mátyás király korából- Ezek közül eredeti alakját leginkább a főtéren álló lel* készi lak őrizte meg. Széles c6uc\siv«*s kapuja fö-ött szépen faragott 1480*ból való címer ékeskedik. Kilőne évvel fiatalabb a Textoris-ház udvarán elhelyezett Mátyás- címer. Ugyanott még egy Isten Bárányával diszitejt gótikus zárókövet is találunk, nemkülönben Máté plébános 1541*ben

AZ UJ JAPÁN

MWAW

Irta: JBUSE MASUJ1

IRODALOMBÓL

Kocavadász járhatott erre, s mindent csinált, csak éppen ]ót nem. A tó pariján fájdalomtól hörgő vadkacsát fedeztem föl. bal szárnyából vastagon folyt a vére, bepirositot- ta tolláit. A mánk, szárnyával tanácstalanul csapkodott a levegőben. Feküdt tehetetlenül a buja vízinövények sűrűiétől eltakarva.

Óvatosan, lábujjhegycn léptem közelebb a vergődő madárhoz. Felemeltem a földről. Ahogy hozzáértem puha, selymes tollához, a magár ahagyott vándormadár testének melegét éreztem, az ö közelsége mintha enyhítette volna az én szomorúságomat is. Elhatároztam, hogy meggyógyítom. Karjaimba öleltem, úgy vittem haza. Amikor lakásom ajtaját becsuktam magam mögött, meggyujtottam az izzólámpát, annak a fényében néztem meg közelebbről a sebét, hogy megtisztogathassam és bekötözhessem. KA vadkacsaszemnck nem lett volna izzólámpára szüksége, látott a félhomályban is.

A mosdótál mellett álló karbolsavas és iodo- jormos üvegeket mindenesetre felborította, mintha sejtette volna, hogy most a műtét következik, amit meg kell akadályozni. Szelídséggel semmire sem megyek, azt már láttam, lábát összekötöztem, jobb szárnyát, amellyel még mindig vadul csapkodott, testéhez, hosszú nyakát meg térdeim közé szorítottam.

,,Állj nyugodtan egy percre!:‘ -- csititot- ,

tam. De barátságos szándékomat úgy látszik félreértette. A vándormadár a magas, végnélküli égbolt kékjében repült eddig, őszi éjszakák szabad levegőjében, most megfeszített torokkal ordított térdeim között, megállás nélkül, fájdalmas panasszal. A műtét után úgy hagytam, megkötözve, hogy megálljon a vérzés, különben ismét ide-oda ugrál a szobában, sebét beszennyezi.

A műtét sikere miatt mindenképpen aggódtam. Hat darab sörét sebezte meg a szárnyát, kettő átfúrta, a többi négyet arravaló szerszám hiányában, zsebkésemmel kapartam ki. A sebet fertőtlenítővel kimostam

Amikor a vadkacsa gyors szárnnyal az ég jelé iramodott, akkor lőhetett rá a vadász.

A madár lezuhant, azzal a szándékkal bujt cl a kákabokrok menedéket nyújtó sűrűjében.

Fordította: MIHÁLY Ft JE\Ö

hogy ott várja meg, míg kigyógyul fájdalmas sebéből. Jó, hogy arra jártam a tóparton.

A megkötözött madarat otthagytam a szobában, megmostam karbclszagu kezemet, aztár. táplálékot kerestem neki. Ll is fáradtam a sok törődéstől, no meg a sétától is, ledőltem kicsi jaszénkályhám mellé, a másik szobában. Elszundikáltam. Megtörténik, lefekszel egy percre, aztár. késő éjszaka ébredsz csak fel, kiadós álom után.

Óreg éjszaka volt, amikor szememet kinyitottam. A szomszéd szobában a kiáltó vadkacsa hangja zökkentett ki az álom mély csöndjéből. Rikoltó, hangos, három éles rikácsolás volt. Arrébb húztam a tolófalat. átnéztem a nyíláson: a lábán, a szárnyán szorosan megkötözött madár hosszú. vékony nyakát az izzólámpa jelé nyújtogatta, íppen hozzálátott, hogy ismét megszólaljon. A villamos köriét talán az éjszaka szciid holdfényéhez gondolta basonlatocnak, azért öntötte ki előtte a fájdalmát?

Következő nap rövidre nyestem a szárnyát, nehogy elszökjön, mielőtt sebe végleg begyógyult volna. A kert volt az o igazi tartózkodási helye, ott is etettem meg mindig Csakhamar barátságos lett hozzám. Mikor elmentem hazulról, ciki sért a kapuig. Sokszor, a késő éjszakai órákban, amikor- egyedül kószáltam az udvaron, meg a ház körül, mikor a gond és a nyugtalanság elrabolta az álmomat, ő velem volt és elkísért. Házőrző kutya sem lett volna hűségesebb, gazdájához, mint ez a vadmadár. Elkereszteltem. Száván legyen a neve. És a kóborlásokon, kint a mezőn és a tó mellett mindig kettesben voltunk ezentúl.

„Száván! Száván!“

'Álmos, szomorú szemmel igyekezett a nyomomban.

A tó környéke pompázó volt a tavasz erejétől- Vidámzöld, embermagas kákabokor szőtte köröskörül a tavai- A viz tükrén a tó virágai úszkáltak széles levelekkel körülölelve, a lótuszvirágok vakító fehérséggel világították. Száván szerette a tavat. Beugrott a vízbe, ide-oda repdesett annak a tükrén rövid szárnyával.

A víz alá m°rült és addig nem jött ki a

megnnntá/oti < im« rét. A főtéri 1< lkévzi ijk folytat,i-akrnt következő lábas házak ;j jpjai is biz sást középkoriaknak tarthatók. Az egyik cmeéetc pompásan faragott ké< súgót ajtót rejt. I’ále.ar kürtetagos kerete két oldalán cgy-egy chnei díszeleg, középem fenn pedig az 1480*as év /ám A faajtó-,/árnyát gyönyörű mértani di.-zités l>o- citja. A rendkívül finom faragáson még lel - ehet fedezni a festék nyouu*it. Kgv rná- *ok, hasonló korú és megmunkálása ajtókeret a Magyar-utcai Sche.'l-ház boltív -i alatt húzódik meg- Mindkét kapu a rna- kyarországi kesógot polgári miiv -zet igazi remeke.

Be /.tere* középkori emlékeinek túlnyomó vészét nehéz észrevenni. E drága gyöngyszemek ssBerény.ivn húzódnak meg az újabb takaró alatt. A felületes szemlélő tekintet«- el-dklik fölöttük- Do a szerető ér* dek ödés nyomán fényük újra felcsillan, hogy elvüzc’vfo a tépett i-letü rna-i embert a középkor egyeteme^ le'ki egységének csodalatos birodalmába.

HEGYI ENDRE: KÉT VERS Hifdi a mU

Rügyek nőnek és uj levelek.

A ö az árnyék, nő a meleg,

a folyók medrében a vizek, s velük a kedv — gond, bú helyett.

Hosszabbodik, percen kint nő a nappalban a bágyadt idő.

Idiy&H h%adá\

Egy madár repülte át udvarom mezejét —• és eltűnt, amerre tág űrként kodhk az ég.

Talan van egy hete már s még kisért engemet az az idegen madár — mit csinál, hol lehet? . ..

partra, amíg ki nem fáradt a fürdéstől. 7 ele volt buzgó sietséggel, ahogy a tó vizét kihasználta, hogy szabadon ehetett a tópart zsenge füveiből. Arra sem gondolt, hogy odafigyeljen hívogató szavamra. A zii tiszta, olyan átlátszó volt, hogy követni tudtam az útját, amikor a víz alá bukott, előre láttam, milyen helyen bukkan ismét föl.

Kinyujtóztam a fűben, álmodoztam, savit gondolataimmal foglalkoztam. Azért jöttem volna ide, hogy Szávánt, mindig csak őt figyeljem, hogy örül a víznek, a tavasznak? Vagy azért, hogy gondjaimtól meneküljek.

A nappali világosságot nem szerette Száván. Nappal, amikor szabadon volt, egy bokor alá húzódott a kertben, aludt. Az élet ereje szállt éjszaka a szivébe. Az udvari kaput zárva tartottam, ne tudjon elmenekülni, de mindannyiszor megpróbálta $ sövenykeri- tcst áttörni és kijutni a szabadba. Az akaraterő és a vállalkozókedv mindenesetre meg volt benne.

Így telt el a nyár és megjött az ősz. Egy hideg, esős őszi éjszaka dideregve húztam hálóingem fölé a meleg házikabátot. Azzal foglalkoztam, hogy a délután kimosott fehérneműmet közelebb helyezzem a tűzhöz. Jól megraktam faszénkályhámat és ezen művelet közben mindannyian elmélyülünk gondolatainkba. Összekulcsolt karral álltam meg a kályha előtt, elhatároztam, hogy holnap korán kelek. Hosszú ideig álltam így, közben a ruháim is megszáradtak a kályha előtt. Akkor hallottam kívülről Száván hangját, kiáltása az éjszaka súlyos csöndjében hatalmas lármává fokozódott. Valami történhetett kint, ami Száván madáridegeit szokatlan erővel felkorbácsolta.

Bosszankodva kitártam az ablakot és hozzászóltam.

„Száván! Hallgass! Miért csinálsz ekkora botrányt/"

De a hangja csak nem akart elcsendesedni.

A kerti fák feketén álltak, mozdulatlan, az esőtől terhesen. Számtalan apró csepp esővíz függött az ágakon, leveleken. Egy fát ha megráztam volna, záporeső zuhan, millió kicsi csepp esik. Világos, csillagos, holdas éjszaka volt.

Kihajoltam az ablakon, de talán meg iS ijedtem. Száván a háztetőn• állt. kinyújtotta nyakát az ég felé, úgy rikoltott, hogy a tüdeje maid megszakadt. Ott, amerre nyak nyújtogatta, amerre a holdfény keskeny sár lójával fénylett, ott röpült három. sZ”b