Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-01 / 48. szám

2 ellenzék 19 4 3 március 1. Magyar diákok ünnepe V Kalo?sv4ri Magyar DiaAok Szö­vőt .-'go szombaton e«t.p a Mátyás l\ir.il\ Pi tKlii7. n jjct>termiben unno- l»i előadást loiidezrl t, ftint'lvrit'k jo* v edd iik'I a budapesti Darányi Kal­man Diák ha/, céljaira fond i tot. t.a. A magyar ólet, a magyar művelődés egyik fontos stációja a Darálni Kal­man Diákház. A Solt De*o Glória Szö­vetség kezdeményezésére indult meg évekkel ezelőtt a nagyszabású moz­galom egy diákház megteremtésére, amelyben a magyar főiskolai és.egye- teimi hallgatok otthonra es tanulmá­nyaikat elősegítő eszközökre talál­hatnak. A gomlola't.ot melegen párt­fogolta a magyar kormány, pártfo­golta a társadalom és felekezeti kü­lönbségre való tekintet nélkül küz­dött érte az ifjúság, élén nagybányai vitéz Horth> István fővédnökkel, Magyarország azóta hősi halált halt kormányzóhelyettesével. A nagy ma­gyar megmozdulás eredményekép­pen immár eljutottunk oda, hogy a diákház megépítése közvetlenül kü­szöbön áll. A kolozsvári Magva) Diói - kok Szövetsége szombatesti előadá­sával újabb téglákkal óhajtott szol­gálni a diákházhoz. Az előadás leg­teljesebb sikerét eleve biztosította, hogy a mozgalom elnöke, bárdosi dr. lhirdossy I.ászló nyugalmazott ma­gyar királyi miniszterelnök szemé­lyes megjelenését bejelentette és az előadás keretében beszédet mondott. Az a mélységes rokonszenv és szere- *et, amelv Bardossy László szemé­lyét Erdély magyarsága részéről öve­zi, percekig tartó tapsorkánokban nyilvánult, amikor az előadóterem­ben megjelent és előadását megtar­Szünet ut un j. Janeso Aűrienne, az Krdélyszette ismert fiatal szava- lómüvésznő adott elő Horváth 1st- I ván, Ady és Illyés Gyula verseiből. Művészetének tőkéivé magával ra­gadta a közönséget, amely minden szavalatnál percekig tartó tapssal jutalmazta. Kzután Tőrök Krz>él>ct lépett az előadói emelvényre, aki Kndre Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház karnagyának zongorakisére- te mellett kifonott stílussal és érett művészettel Kodály'-dalokat adott elő. A kitűnő énekmüvésznö előállá­sát Kndre Béla tökéletes akalmaz- kodássál kisérte. A közönség viharzó tapsa közepette lépett i'zután az előadói emelvényre Bardossy László nyugalmazott mi­niszterelnök, hogy megtartsa előadá­sát. Ragyogó stílusai, tökéletes szó­noki készsége és magasan szárnyaló gondolatainak szépsége lenyűgözte a közönséget, amely előadásának vé­geztével tomboló ünneplésben tört ki Bardossy László előadását lapunk más helyén szószerinti szövegében közöljü k A magasszinvonalu és gazdag él­ményeket nyújtó estély a Himnusz hangjaival ért véget, amelyet Nagy István kórusa adott elő. Látogatás a próbakisasszonyképző tanfolyam „felvételi vizsgáján“ Mit kell tudni a diplomás manekennek? tóttá. Az előadást dr Vásárhelyi László helyettes polgármester bevezető sza­vai nyitották meg, aki a legmélyebb elismerés és meleg szeretet hangján szólót: a kolozsvári magyar diákok­ról és azoKról az eszmékről, ame­lyeknek hűséggel szegődtek szolgá­latába Vásárhelyi László dr. megnyitó sza'ai után a fiú és leány tanító­képző intézet énekkara vonult a pó­diumra és Nagy István karnagy ve­zényletével ezúttal is remekelt. A Nagy István-kórus Kodálynak Ber­zsenyi versére irt gyönyörű kánon­ját, később Veress Sándornak „Kár­pátokon innen és tul" cimü énekkari szerzeményét, majd az előadás végén a Himnuszt adta elő- Veress Sándor, a kolozsvári származású nagyteheí- ségü zeneszerző három szólamra irt kórusa most első ízben szólalt meg Kolozsváron. A feldolgozott öt nép­dal közül egy marost ordái, egy moldvai csángó és három pedig bu­kovinai csángó eredetű. Az énekkar kitűnő előadásban mutatta be Veress Sándor müvét, nagy sikere is volt, de éppúgy megragadta a közönséget Kodálynak „A magyarokhoz" cimü, bár többször hallott csodálatos szép­ségű kánonja. „AKI EMBERNEK HITVÁNY, AZ MAGYARNAK NEM AL­KALMAS" Az énekkar első szereplése után dr. Soós Géza, a Darányi Kálmán Diákház mozgalom főtitkára lépett az emelvényre és kitűnő előadásban ismertette a mozgalom eredetét, an­nak eredményeit és kérte a kolozs­vári és ezen át az erdélyi magyar társadalom támogatását Tamási Áron „Dömösdi vitéz" c. uj novellá­ját olvasta fel. Nem óhajtunk bele­avatkozni ehelyütt az irodalomtör­ténészek és kritikusok hatáskörébe, de az volt az érzésünk, hogy a felol­vasott novella Tamási Áron egyik legsikerültebb alkotása. Mint Tamá­si minden írásában, a Dömösdi vi­tézben is a játékos székely kedv és meseszeréi ség mögött mélységes ma­gyar gondolatok húzódnak meg, ra­gyogó példájául annak, hogy mikép­pen lehet és kell a szépirodalom . nemzetet építő és irányitó „politika“ legyen. A kicsiny Donát indul el tré­fás kedvvel sapkái vásárolni édes­BLJDARFST, rnárc. i (Aj. Ellenzék tudósí­tójától ) A Sorház-utcában, a legutóbb lezaj­lott divatbemutató után most megint szo­katlan es nagy az elevenség. Az lpartcstUlet székházinak emeleten sok fiatal és r.e/n egé­szen jiatal nő varja a próbakisasszonykép- zó szaktan folyam felvételijét. Az első ilyen tanfolyam ez Magyaro*-zu­gon. Rendezője az ipán Tanfolyamok Orszá­gos Vezetősége, illetve maga az Iparügyi Mi­nisztérium. Cella, hogy tökéletes próbakis­asszony okai képezzenek az utóbb olyan nagy fejlődést mutató magyar nőt divatiparnak. Itt várjuk a jelentkező kisasszonyok kö­zött, akik egy iziniiskola felvételi vizsgájá­nak drukkjával várják, hogy szakemberek elé kerüljenek. Megszólítok egy szőke, magas, karcsú fia­tal lányi — Manneken akar lenni? Rámnéz. — Az vagyok — mondja — egy nagy szücsüzletben, kérem. De azért el akarom vé­gezni ezt a tan folyamot. Mégis csak más, ha az embernek diplomája van — Szóval diplomat kapnak? — Hogyne — jeleli —, kaptunk egy hir­detményt az Ipari Tanfolyamok Országos V ezetöségétöl, hogy jelentkezzünk. —- Aztán mit tanulnak a tanfolyamon? Divatos táskájából elökotorássza a hirdet­ményt. — Tessék — mondja és idenyujtja a papír­lapot. Hát ez nagyon érdekes. Megtanulom belő­le, hogy a próbakisasszonyok mozdulatmü- vészetet, színpadiasságot, anatómiát, textilt és anyagismeretet, eladást és vevővel való fog­lalkozást tanulnak az első magyarországi man­neken tanfolyamon. A tanítási idő 70 óra, hetenként öt este, együltében három óra. A tanítás helye itt van a Sorház-utcai székház­ban, a tandíj 10 pengő. A tanfolyamon 16-ik életévüket betöltött, 16j centiméternél maga­sabb, megfelelő alakú nőket vesznek fel. A csinos szőke lány rámnéz.. — Fogalmam sincs — suttogja —, hogy mit értenek a jelentkezők megfelelő alak alatt? Tessék körülnézni. Ezek megfelelő alakok? És a profik fölényével tekint szél a terem­ben drukkolókon. Hát igen. Vannak köztük egészen gömbö­lyű és egészen nem rnannckentermetü ifjú, sőt nem is ifjú hölgyek. Sőt, úgy látom, olya­nok is, akik magasságukkal sincsenek tisztá­ban, mert nem egy olyan kicsi, hogy még a /50 centiméter magasságot is alig érheti el. Az ilyenek nyilván azt gondolják, hogy a szi­gorú bizottság nem támad nekik centiméterek­kel és majd csak eltekintenek valahogy a fel­tételektől. A hirdetmény szerint a tanfolyamot siker­rel végzők 2 pengő ic fillérért bizonyítványt kapnak. A beiratkozott természetesen csak keresztény lehet, származását okmányaival kell igazolnia. Most nyílik az ajtó és megjelenik egy na­gyon rokonszenves, mosolygó, őszhaju hölgy Rcmenirné rné!to$ágos asszony — sut­togja átszellemülten az én kis mannekenem. — Ú rendezte a legutóbbi bemutatót, meg a Elahósy méltósagos ur, tudja, ők borzasztó fontos emberek . .. Aztán hozzáteszi; — Istenem, csak felvennének. Indul bejeié a busz-huszonöt jelentkező- Utolsó pereken kapkodják elő sokan kis kézi­tükreiket; egy rántás a hajon, kis pót festés ez amugyis vörös szájakon, kis púder az iz­galomban kifényesedett orron s máris indul­nak bejeié. Ott benn, a tanteremben, szeré­nyen a fal mellé állnak, mintha kivégzésükre várnának szívdobogva. Hát előszűr is egy kis beszédet tartanak nekik. Az előadó ki/ejti, hogy a gyönyörűen ft jlödő és országos jelentőségű magyar divat­iparnak komoly, áolgozniszerctő próbakis- atszonyokra van szüksége. Figyelmezteti a lányokat, hogy aki nem a legkomolyabb dol­gozni akarással szánta rá magát a jelentke­zésre, az rosszul tette, hogy ellőtt. Itt nem könnyű kenyérkeresetről és színes női vágyak beteljesedeséről van szó. A próbakisasszony élete nem könnyelmű élet. Ezt majd meglát­ják azok, akik a tanfolyamon resztvesznek. Komoly pálya ez és komolyságot kíván. Olyan f róbakisasszonyok kellenek, akik komolysá­gukkal és viselkedésük finom, kifogástalan voltával emelik a magyar divatipar nívó­ját... A jelentkezők nagy figyelemmel Jzallgatják az előadót, látszik rajtuk, hogy szívesen meg tapsolnák, de ezt mégsem merik megtenni Ezután sorra kiszálltják a lányokat, elsé­táltatják maguk előtt a bizottság tagjai, meg­forgatják és alaposan megnézik őket. Kisebb „mozdulatmüvészett" vizsgát is végeztetnek velük, például ledobott zsebkendőt vetetnek fel, hogy lássák, szépek és kecsesek-e a moz­dulataik. Hát igen, soknak szépek és soknak szög­letesek és ügyetlenek. De a bizottság tagjai igen tapintatosak. Senkit sem tanácsolnak el szigorú szóval. Aki nem felel meg, annak diplomatikusan azt mondják, hogy „majd írásban értesítik az eredményről“. Aki megfelel, annak megmond­ják, hogy megfeleli. Körülbelül tizet ,,érte­sítenek írásban az eredményről'’' és körülbe­lül tiz megfelelő. Nagyon kevesen vannak, mert ez a szám bizony nem jelent még után­pótlást. Az én kis karcsú, szőke mannekenemet fel­vették. Csak úgy sugárzik az örömtől. — Fiatal koromban színésznő akartam len­ni — mondja —, de most már örülök, hogy manneken lettem. Utóvégre első mannekennek lenni is van olyan nagy dolog, mint közepes szinészönek... — Fiatal korában? — kérdezem. — Hát most hány éves? — Huszonhat — feleli és ellibben próbakis- asszonyjárásával, magassarku cipőin a Ferenc József rakpart felé... MARTON LILI. Eredményes munkát végzett a int« t éviién a Ko ozsvár és Vi­déke [p.nestület KOLOZSVÁR, mnr< iijs I A K<*lo/.»var fs \irPk«'' IparlPstíjlrt #dr>'járó-ági 1»I» v t vu*áriiHp dr-lplött |0 ór;dv‘»r tiirlolta m'g az 1 |>artc»tiilct -,/ékhazában f)<in*ß,n i< fene r)nük.<-üv<*l. Az <lö!járósági üb--/■«. amelyen a vidéki c'öljárósági Uiguk is nagy számban v'ttek ri-'-zl az I fokú Ipar hatóság (jTuiZa lűpÍJt városi tanacitfjok iparhatósági b'ztos, a Kereskedelmi é, Iparkamarát I tduy Sándor uv iparkama­rai titkár ék dr. Reinhard Kálmán előadók képviselték. A Magyar Hiszekegy után az elnök ud vö/.óüe a hatóságok rn* gjelent képviselőit és me e«i szavakkal emlékezett m' g a harc téren küzdő hős houvédeink ünfe áldozá­sáról. Rámutatott arra, hogy amikor hon* védeink vérükkel é- életük feláldozásával védik meg hazánkat, az erdélyi ke-zmiiipa- rosoknak, okik 22 évig éltek az elnyoma­tás alatt, küönösen eh>‘ k'dl járniuk a ha­za iránti küt< le^-égteljesilé-ükhcii. hogv ne ismétlődhessék rn* g a -zomoru emlékű 1918 as év karác-onva. A nagy tetszéssel fogadott elnöki mti nvdó után Benőik [<rm( ipartestületi jegyző i-riHTlette az egyedilet működéséről s/ó'ó jelenté-ét, nme \ tekintette! arra. hogy Kolozsvár kGrniiiparossâga vezető helyet foglal* el az országrész kézműipara lián, Ilii tükrét adja az erdélyi kézrmiipa* roOjág helyzetének \ jelentés bevezető része után megálla­pítja- hogy az iparte-tpet munkája az el mát évben éppen úgy, mint a hazatéré­sünk óta ebeit években b. háromiránvu volt: 1. a k-viniiiparossás: érdekvédelme: 2 a hatósági teendők elveszése: 3. a köz- el’átás szempontjából végzendő teendők, vagyis az ipartestu'efekre hízott anyagok elosztása- Az érdekvédelmi munkával kap­csolatban kifejti a jelentés, hogv az Ipar­testület munkáját az ipar jogosítványok fe- !ü vizsgálatával a szakkép vitele? ek jegyzé­kének újabb megáf'apitásáva,l a hatóságok­hoz. a közszállitásokból iáró követelések tárgvában intézett sürgetések i? jellemez­ték Az Ipartestület eredményes munkát fejtett ki a kereskedelmi és iparkamarává egyetemben a záróra kérdésében is és kér­te az újabban menekültek helyzetének ja­vítását. Rész-etesen foglalkozott a jelentés a kisipari árrendezéssel kapcsolatban ki­adott rendeletekkel és kapcsolatban ezze; az Ipnrtestülef kifejtett munkásságával A jelentéibe? elsőnek Grucza Lipot vá* rosi tanácsos szólott hozzá, aki a jelentés értékes adatainak minél szélesebb körben való ismertetése érdekében indítványozta, hogy a jeentést nyomtassák ki. ürömmel állapította meg, hogy az Ipar­testület érdemes elnöke és hűségek, szor­galmas jegyzője teljes mértéhben telje­sítették kötelességüket s ezért köszöne­tét fejezte ki és az Ipartestület elr.öke ét munkássága iránt a legte' jesebb bi:n!- mát fejezte ki. Grttcza Lipót felszólalása után Demeter Ferenc elnök megköszönte a személye és az Ipartestület működése iránt megnvilvá- nu'ó bizalmat, hangsúlyozta azonban- bogv az e éri eredmény nemcsak az ő sze* mélyének. hanem az elöljárós ági tagok együttműködésének is tulajdonítható. Helyreigazítás Az Ellenzék február 26-i számának 5. oldalán „Az európai feudalizmus évtizexlek óta a főakadálya a tartós békének“ cimü lisszaboni keltezésű jelentést közöltünk. Sajnálatos tech­nikai hibából kifolyóan a tudósítás­ból kimaradt annak megemlítése, hogy a közölt cikk a londoni Obser verben jelent meg. Tekintettel arra, hogy a cikknek forrás-megjelölése nélkül történt közlése esetleg rossz­akaratú félremagyarázásokra adhat alkalmat, ezúttal igazítjuk helyre a hibás közleményt, azzal a magától értetődő megjegyzéssel, hogy az Ob­server cikkének kizárólag azért ad­tunk helyet lapunkban, hogy az an­gol sajtó bolsevistabarát beállított­ságát dokumentáljuk. ÖNMŰKÖDŐ IRON OK, EZÜST IRONOK egy-, két-, négyszínű iron- betéttel, nagy választékban az „Ei- lenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár. Mátyás király-tér 9. kaphatód Hoiválh, Ady, Illyés, Kodály „Kuvik“ urat is meghívja ebédre, inert „a morva is ember“. I>e az ki­nti a kenyeret egy kolduló gyermek kezéből. Kéri, hogy a Uir.st Donat cserélje el vele a. sapka*, mert o i? magyar akar lenni* Hónát nem haj­landó erre, mire Kuvik sértődötten távozik. Apja kérdésére, hogy miért cselekedett igy és miért nem akarja, hogy „Kuvik“ is magyarrá legyen, a kicsiny Hónát azt feleli: „Aki em­bernek hitvány, az magyarnak nem alkalmas.“ A közoiLség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte lámási felolvasá­sát, aki egy hajós és kacagtató no­vella keretében, a szépirodalom mes­teri eszközeivel mutatott rá minden­nél világosabban az egyik legna­gyobb magyai kérdésre. apjával és míg a székey humor ka­nyargásait követjük, szinte észevet Ionul j ti tűnik el magyar mélységek­hez <vs 01 ok igazságokhoz. Honát is­merőse a miorva származásit „Ku­vik“ idegen boltosnál vasáról olyan sapkát, amelynek bélésébe kérd;- párreklámot varrtak. A kicsiny Do- nátnak nem tetszik az ilyen sapka és elmegy a magyar boltoshoz, aki virágokat, csillagokat, napot és hol­dat „reklamiroz“ a sapkabélésekben. A kicsiny Dón át olyan sapkát vá­laszt, amelyben tulipán van, azzal a felírással, hogy „kapható a termé­szetben“. Honát apja, az öreg Sitkéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom