Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-01 / 48. szám
2 ellenzék 19 4 3 március 1. Magyar diákok ünnepe V Kalo?sv4ri Magyar DiaAok Szövőt .-'go szombaton e«t.p a Mátyás l\ir.il\ Pi tKlii7. n jjct>termiben unno- l»i előadást loiidezrl t, ftint'lvrit'k jo* v edd iik'I a budapesti Darányi Kalman Diák ha/, céljaira fond i tot. t.a. A magyar ólet, a magyar művelődés egyik fontos stációja a Darálni Kalman Diákház. A Solt De*o Glória Szövetség kezdeményezésére indult meg évekkel ezelőtt a nagyszabású mozgalom egy diákház megteremtésére, amelyben a magyar főiskolai és.egye- teimi hallgatok otthonra es tanulmányaikat elősegítő eszközökre találhatnak. A gomlola't.ot melegen pártfogolta a magyar kormány, pártfogolta a társadalom és felekezeti különbségre való tekintet nélkül küzdött érte az ifjúság, élén nagybányai vitéz Horth> István fővédnökkel, Magyarország azóta hősi halált halt kormányzóhelyettesével. A nagy magyar megmozdulás eredményeképpen immár eljutottunk oda, hogy a diákház megépítése közvetlenül küszöbön áll. A kolozsvári Magva) Diói - kok Szövetsége szombatesti előadásával újabb téglákkal óhajtott szolgálni a diákházhoz. Az előadás legteljesebb sikerét eleve biztosította, hogy a mozgalom elnöke, bárdosi dr. lhirdossy I.ászló nyugalmazott magyar királyi miniszterelnök személyes megjelenését bejelentette és az előadás keretében beszédet mondott. Az a mélységes rokonszenv és szere- *et, amelv Bardossy László személyét Erdély magyarsága részéről övezi, percekig tartó tapsorkánokban nyilvánult, amikor az előadóteremben megjelent és előadását megtarSzünet ut un j. Janeso Aűrienne, az Krdélyszette ismert fiatal szava- lómüvésznő adott elő Horváth 1st- I ván, Ady és Illyés Gyula verseiből. Művészetének tőkéivé magával ragadta a közönséget, amely minden szavalatnál percekig tartó tapssal jutalmazta. Kzután Tőrök Krz>él>ct lépett az előadói emelvényre, aki Kndre Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház karnagyának zongorakisére- te mellett kifonott stílussal és érett művészettel Kodály'-dalokat adott elő. A kitűnő énekmüvésznö előállását Kndre Béla tökéletes akalmaz- kodássál kisérte. A közönség viharzó tapsa közepette lépett i'zután az előadói emelvényre Bardossy László nyugalmazott miniszterelnök, hogy megtartsa előadását. Ragyogó stílusai, tökéletes szónoki készsége és magasan szárnyaló gondolatainak szépsége lenyűgözte a közönséget, amely előadásának végeztével tomboló ünneplésben tört ki Bardossy László előadását lapunk más helyén szószerinti szövegében közöljü k A magasszinvonalu és gazdag élményeket nyújtó estély a Himnusz hangjaival ért véget, amelyet Nagy István kórusa adott elő. Látogatás a próbakisasszonyképző tanfolyam „felvételi vizsgáján“ Mit kell tudni a diplomás manekennek? tóttá. Az előadást dr Vásárhelyi László helyettes polgármester bevezető szavai nyitották meg, aki a legmélyebb elismerés és meleg szeretet hangján szólót: a kolozsvári magyar diákokról és azoKról az eszmékről, amelyeknek hűséggel szegődtek szolgálatába Vásárhelyi László dr. megnyitó sza'ai után a fiú és leány tanítóképző intézet énekkara vonult a pódiumra és Nagy István karnagy vezényletével ezúttal is remekelt. A Nagy István-kórus Kodálynak Berzsenyi versére irt gyönyörű kánonját, később Veress Sándornak „Kárpátokon innen és tul" cimü énekkari szerzeményét, majd az előadás végén a Himnuszt adta elő- Veress Sándor, a kolozsvári származású nagyteheí- ségü zeneszerző három szólamra irt kórusa most első ízben szólalt meg Kolozsváron. A feldolgozott öt népdal közül egy marost ordái, egy moldvai csángó és három pedig bukovinai csángó eredetű. Az énekkar kitűnő előadásban mutatta be Veress Sándor müvét, nagy sikere is volt, de éppúgy megragadta a közönséget Kodálynak „A magyarokhoz" cimü, bár többször hallott csodálatos szépségű kánonja. „AKI EMBERNEK HITVÁNY, AZ MAGYARNAK NEM ALKALMAS" Az énekkar első szereplése után dr. Soós Géza, a Darányi Kálmán Diákház mozgalom főtitkára lépett az emelvényre és kitűnő előadásban ismertette a mozgalom eredetét, annak eredményeit és kérte a kolozsvári és ezen át az erdélyi magyar társadalom támogatását Tamási Áron „Dömösdi vitéz" c. uj novelláját olvasta fel. Nem óhajtunk beleavatkozni ehelyütt az irodalomtörténészek és kritikusok hatáskörébe, de az volt az érzésünk, hogy a felolvasott novella Tamási Áron egyik legsikerültebb alkotása. Mint Tamási minden írásában, a Dömösdi vitézben is a játékos székely kedv és meseszeréi ség mögött mélységes magyar gondolatok húzódnak meg, ragyogó példájául annak, hogy miképpen lehet és kell a szépirodalom . nemzetet építő és irányitó „politika“ legyen. A kicsiny Donát indul el tréfás kedvvel sapkái vásárolni édesBLJDARFST, rnárc. i (Aj. Ellenzék tudósítójától ) A Sorház-utcában, a legutóbb lezajlott divatbemutató után most megint szokatlan es nagy az elevenség. Az lpartcstUlet székházinak emeleten sok fiatal és r.e/n egészen jiatal nő varja a próbakisasszonykép- zó szaktan folyam felvételijét. Az első ilyen tanfolyam ez Magyaro*-zugon. Rendezője az ipán Tanfolyamok Országos Vezetősége, illetve maga az Iparügyi Minisztérium. Cella, hogy tökéletes próbakisasszony okai képezzenek az utóbb olyan nagy fejlődést mutató magyar nőt divatiparnak. Itt várjuk a jelentkező kisasszonyok között, akik egy iziniiskola felvételi vizsgájának drukkjával várják, hogy szakemberek elé kerüljenek. Megszólítok egy szőke, magas, karcsú fiatal lányi — Manneken akar lenni? Rámnéz. — Az vagyok — mondja — egy nagy szücsüzletben, kérem. De azért el akarom végezni ezt a tan folyamot. Mégis csak más, ha az embernek diplomája van — Szóval diplomat kapnak? — Hogyne — jeleli —, kaptunk egy hirdetményt az Ipari Tanfolyamok Országos V ezetöségétöl, hogy jelentkezzünk. —- Aztán mit tanulnak a tanfolyamon? Divatos táskájából elökotorássza a hirdetményt. — Tessék — mondja és idenyujtja a papírlapot. Hát ez nagyon érdekes. Megtanulom belőle, hogy a próbakisasszonyok mozdulatmü- vészetet, színpadiasságot, anatómiát, textilt és anyagismeretet, eladást és vevővel való foglalkozást tanulnak az első magyarországi manneken tanfolyamon. A tanítási idő 70 óra, hetenként öt este, együltében három óra. A tanítás helye itt van a Sorház-utcai székházban, a tandíj 10 pengő. A tanfolyamon 16-ik életévüket betöltött, 16j centiméternél magasabb, megfelelő alakú nőket vesznek fel. A csinos szőke lány rámnéz.. — Fogalmam sincs — suttogja —, hogy mit értenek a jelentkezők megfelelő alak alatt? Tessék körülnézni. Ezek megfelelő alakok? És a profik fölényével tekint szél a teremben drukkolókon. Hát igen. Vannak köztük egészen gömbölyű és egészen nem rnannckentermetü ifjú, sőt nem is ifjú hölgyek. Sőt, úgy látom, olyanok is, akik magasságukkal sincsenek tisztában, mert nem egy olyan kicsi, hogy még a /50 centiméter magasságot is alig érheti el. Az ilyenek nyilván azt gondolják, hogy a szigorú bizottság nem támad nekik centiméterekkel és majd csak eltekintenek valahogy a feltételektől. A hirdetmény szerint a tanfolyamot sikerrel végzők 2 pengő ic fillérért bizonyítványt kapnak. A beiratkozott természetesen csak keresztény lehet, származását okmányaival kell igazolnia. Most nyílik az ajtó és megjelenik egy nagyon rokonszenves, mosolygó, őszhaju hölgy Rcmenirné rné!to$ágos asszony — suttogja átszellemülten az én kis mannekenem. — Ú rendezte a legutóbbi bemutatót, meg a Elahósy méltósagos ur, tudja, ők borzasztó fontos emberek . .. Aztán hozzáteszi; — Istenem, csak felvennének. Indul bejeié a busz-huszonöt jelentkező- Utolsó pereken kapkodják elő sokan kis kézitükreiket; egy rántás a hajon, kis pót festés ez amugyis vörös szájakon, kis púder az izgalomban kifényesedett orron s máris indulnak bejeié. Ott benn, a tanteremben, szerényen a fal mellé állnak, mintha kivégzésükre várnának szívdobogva. Hát előszűr is egy kis beszédet tartanak nekik. Az előadó ki/ejti, hogy a gyönyörűen ft jlödő és országos jelentőségű magyar divatiparnak komoly, áolgozniszerctő próbakis- atszonyokra van szüksége. Figyelmezteti a lányokat, hogy aki nem a legkomolyabb dolgozni akarással szánta rá magát a jelentkezésre, az rosszul tette, hogy ellőtt. Itt nem könnyű kenyérkeresetről és színes női vágyak beteljesedeséről van szó. A próbakisasszony élete nem könnyelmű élet. Ezt majd meglátják azok, akik a tanfolyamon resztvesznek. Komoly pálya ez és komolyságot kíván. Olyan f róbakisasszonyok kellenek, akik komolyságukkal és viselkedésük finom, kifogástalan voltával emelik a magyar divatipar nívóját... A jelentkezők nagy figyelemmel Jzallgatják az előadót, látszik rajtuk, hogy szívesen meg tapsolnák, de ezt mégsem merik megtenni Ezután sorra kiszálltják a lányokat, elsétáltatják maguk előtt a bizottság tagjai, megforgatják és alaposan megnézik őket. Kisebb „mozdulatmüvészett" vizsgát is végeztetnek velük, például ledobott zsebkendőt vetetnek fel, hogy lássák, szépek és kecsesek-e a mozdulataik. Hát igen, soknak szépek és soknak szögletesek és ügyetlenek. De a bizottság tagjai igen tapintatosak. Senkit sem tanácsolnak el szigorú szóval. Aki nem felel meg, annak diplomatikusan azt mondják, hogy „majd írásban értesítik az eredményről“. Aki megfelel, annak megmondják, hogy megfeleli. Körülbelül tizet ,,értesítenek írásban az eredményről'’' és körülbelül tiz megfelelő. Nagyon kevesen vannak, mert ez a szám bizony nem jelent még utánpótlást. Az én kis karcsú, szőke mannekenemet felvették. Csak úgy sugárzik az örömtől. — Fiatal koromban színésznő akartam lenni — mondja —, de most már örülök, hogy manneken lettem. Utóvégre első mannekennek lenni is van olyan nagy dolog, mint közepes szinészönek... — Fiatal korában? — kérdezem. — Hát most hány éves? — Huszonhat — feleli és ellibben próbakis- asszonyjárásával, magassarku cipőin a Ferenc József rakpart felé... MARTON LILI. Eredményes munkát végzett a int« t éviién a Ko ozsvár és Vidéke [p.nestület KOLOZSVÁR, mnr< iijs I A K<*lo/.»var fs \irPk«'' IparlPstíjlrt #dr>'járó-ági 1»I» v t vu*áriiHp dr-lplött |0 ór;dv‘»r tiirlolta m'g az 1 |>artc»tiilct -,/ékhazában f)<in*ß,n i< fene r)nük.<-üv<*l. Az <lö!járósági üb--/■«. amelyen a vidéki c'öljárósági Uiguk is nagy számban v'ttek ri-'-zl az I fokú Ipar hatóság (jTuiZa lűpÍJt városi tanacitfjok iparhatósági b'ztos, a Kereskedelmi é, Iparkamarát I tduy Sándor uv iparkamarai titkár ék dr. Reinhard Kálmán előadók képviselték. A Magyar Hiszekegy után az elnök ud vö/.óüe a hatóságok rn* gjelent képviselőit és me e«i szavakkal emlékezett m' g a harc téren küzdő hős houvédeink ünfe áldozásáról. Rámutatott arra, hogy amikor hon* védeink vérükkel é- életük feláldozásával védik meg hazánkat, az erdélyi ke-zmiiipa- rosoknak, okik 22 évig éltek az elnyomatás alatt, küönösen eh>‘ k'dl járniuk a haza iránti küt< le^-égteljesilé-ükhcii. hogv ne ismétlődhessék rn* g a -zomoru emlékű 1918 as év karác-onva. A nagy tetszéssel fogadott elnöki mti nvdó után Benőik [<rm( ipartestületi jegyző i-riHTlette az egyedilet működéséről s/ó'ó jelenté-ét, nme \ tekintette! arra. hogy Kolozsvár kGrniiiparossâga vezető helyet foglal* el az országrész kézműipara lián, Ilii tükrét adja az erdélyi kézrmiipa* roOjág helyzetének \ jelentés bevezető része után megállapítja- hogy az iparte-tpet munkája az el mát évben éppen úgy, mint a hazatérésünk óta ebeit években b. háromiránvu volt: 1. a k-viniiiparossás: érdekvédelme: 2 a hatósági teendők elveszése: 3. a köz- el’átás szempontjából végzendő teendők, vagyis az ipartestu'efekre hízott anyagok elosztása- Az érdekvédelmi munkával kapcsolatban kifejti a jelentés, hogv az Ipartestület munkáját az ipar jogosítványok fe- !ü vizsgálatával a szakkép vitele? ek jegyzékének újabb megáf'apitásáva,l a hatóságokhoz. a közszállitásokból iáró követelések tárgvában intézett sürgetések i? jellemezték Az Ipartestület eredményes munkát fejtett ki a kereskedelmi és iparkamarává egyetemben a záróra kérdésében is és kérte az újabban menekültek helyzetének javítását. Rész-etesen foglalkozott a jelentés a kisipari árrendezéssel kapcsolatban kiadott rendeletekkel és kapcsolatban ezze; az Ipnrtestülef kifejtett munkásságával A jelentéibe? elsőnek Grucza Lipot vá* rosi tanácsos szólott hozzá, aki a jelentés értékes adatainak minél szélesebb körben való ismertetése érdekében indítványozta, hogy a jeentést nyomtassák ki. ürömmel állapította meg, hogy az Ipartestület érdemes elnöke és hűségek, szorgalmas jegyzője teljes mértéhben teljesítették kötelességüket s ezért köszönetét fejezte ki és az Ipartestület elr.öke ét munkássága iránt a legte' jesebb bi:n!- mát fejezte ki. Grttcza Lipót felszólalása után Demeter Ferenc elnök megköszönte a személye és az Ipartestület működése iránt megnvilvá- nu'ó bizalmat, hangsúlyozta azonban- bogv az e éri eredmény nemcsak az ő sze* mélyének. hanem az elöljárós ági tagok együttműködésének is tulajdonítható. Helyreigazítás Az Ellenzék február 26-i számának 5. oldalán „Az európai feudalizmus évtizexlek óta a főakadálya a tartós békének“ cimü lisszaboni keltezésű jelentést közöltünk. Sajnálatos technikai hibából kifolyóan a tudósításból kimaradt annak megemlítése, hogy a közölt cikk a londoni Obser verben jelent meg. Tekintettel arra, hogy a cikknek forrás-megjelölése nélkül történt közlése esetleg rosszakaratú félremagyarázásokra adhat alkalmat, ezúttal igazítjuk helyre a hibás közleményt, azzal a magától értetődő megjegyzéssel, hogy az Observer cikkének kizárólag azért adtunk helyet lapunkban, hogy az angol sajtó bolsevistabarát beállítottságát dokumentáljuk. ÖNMŰKÖDŐ IRON OK, EZÜST IRONOK egy-, két-, négyszínű iron- betéttel, nagy választékban az „Ei- lenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár. Mátyás király-tér 9. kaphatód Hoiválh, Ady, Illyés, Kodály „Kuvik“ urat is meghívja ebédre, inert „a morva is ember“. I>e az kinti a kenyeret egy kolduló gyermek kezéből. Kéri, hogy a Uir.st Donat cserélje el vele a. sapka*, mert o i? magyar akar lenni* Hónát nem hajlandó erre, mire Kuvik sértődötten távozik. Apja kérdésére, hogy miért cselekedett igy és miért nem akarja, hogy „Kuvik“ is magyarrá legyen, a kicsiny Hónát azt feleli: „Aki embernek hitvány, az magyarnak nem alkalmas.“ A közoiLség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte lámási felolvasását, aki egy hajós és kacagtató novella keretében, a szépirodalom mesteri eszközeivel mutatott rá mindennél világosabban az egyik legnagyobb magyai kérdésre. apjával és míg a székey humor kanyargásait követjük, szinte észevet Ionul j ti tűnik el magyar mélységekhez <vs 01 ok igazságokhoz. Honát ismerőse a miorva származásit „Kuvik“ idegen boltosnál vasáról olyan sapkát, amelynek bélésébe kérd;- párreklámot varrtak. A kicsiny Do- nátnak nem tetszik az ilyen sapka és elmegy a magyar boltoshoz, aki virágokat, csillagokat, napot és holdat „reklamiroz“ a sapkabélésekben. A kicsiny Dón át olyan sapkát választ, amelyben tulipán van, azzal a felírással, hogy „kapható a természetben“. Honát apja, az öreg Sitkéi