Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)
1943-03-01 / 48. szám
1913 mSrcítlg ELLENZÉK «Hl 3 _ MAGYAR SORS - MAGYAR FELADAT Bárdossy László előadása Apáczai Cseri János közel háromszáz évvel > ezelőtt, Kolozsvárt „De summa seholurum I necessitate", „az iskolák Igen nagy szüksél ) gességéről" tartott előadását azZal kezdte, ■ hegy felidézte annak a prédikátornak az emléket, aki a meghallgatására összegyűlt közönségnek a várt szónoklat helyett mindössze ennyit mondott; Ember, és semmit sem szólva többet, leszállt szószékéről. Csábító példa! Talan követni kellene és t nero mondani mást, csak ezt az egy szót: Magyar! Vagy ezt: Légy magyar! Mert ebben a szóban benne van minden. Bűneink bünhődése, érdemeink jutalma kovácsolta azzá, amit ma jelent. Varázsige. Ha mély tükrébe nézünk, újra > és újra végigéljük sorsunk megannyi változó. i sát. A magasságokat, ahova íelemell, a mélységeket, ahová letaszított. Újra átéljük a honfoglalók szilaj száguldá' j sát és az augsiurgi vereség szégyenét.' Az Árpádok tündöklő hatalmát és a mohi ! puszta sötét éjszakáját. Újra felsír bennünk a carmen miserabile, de j már ujjongva felelnek rá Anjou Lajos dia- 1 daimas kürtjei. fis felvillan a Hunyadiak fényes kardja, világit Mátyás igazsága, uralmának soha el nem múló ragyogása, mig Mohácsnál egész súlyával ránk szakad az ég! Még vakoltán járjuk bukásunk véres meze. jót, ahol egyszer minden elveszett, de már fülünkbe dobban Bocskay hajdúinak ütemes lépése. Száll a magasban Pázmány ragyogó szelleme és lelkűnkben felzeng, mint mélyszavu orgona, Bethlen Gábor rendületlen hite. Lobognak a „Pro Patria"Ts zászlók, rivall- nak a trombiták, amig a majtényi síkon fel nem hangzik gyászdot'ok tompa pergése. De hajnal száll az éjszakára! Pompásabb, káprázatosabb, mint valaha. Virágba borul nemzeti megújhodásunk tavaszi iája. S újra érezzük Széchenyi szellemének izzó I tüzet, szivének lázas dobogását, újra halljuk Kossuth lángoló szavát, Petőfi égig érő édes énekét Ş Harsog a dal, a halálba rohanó branyiszkói ; honvédek dala, de szárnyalását nem éri el soha j aradi bitófák ácsolásának tompa kopogása. í Az esés után ím újra talpraállunk, karunkban, idegeinkben a lázas sietség pótolni mind-1 j azt, mit elvettek tőlünk véres századok. Mindössze alig ötven év. amit az élet fukar 1 kézzel adóit s a szerszám helyébe újra kard j került. Fegyver és zászló, amit négy év le- ! gendás harcai után ál nők árulás csavart ki a kezünktől S kimondták felettünk minden idők leggya* lázatosabb. igazságtalanabb, gyűlöletben és kegyet’enségben példátlan végzését, amire mint vi^arzó visszhang zúgott fel minden ma. gyár szívben a „Nem, nem, soha!J*. Eg és föld lázadozott ellene s mí szentül hittük és rendületlen bizonyossággal tudtuk, hogy elmúlik ez az átok is mint annyi más S most ime, njra itthon vagyunk, kincses Kolozsvár drága földjén s a fejedelem nem Jött hiába Kassára — haza a messze idegenből, • De számodra Magyar, nincsen pihenés! Ott állsz a végtelen orosz rónákon szörnyű ziva- ! tarban, véres homlokodon a dicsőség glóriája. • Snemben a gyűlölet démonával — hazádért, \ tieidért, akiket szeretsz. hitedért, munkád { rendjéért, otthonod nyugalmáért Mindazért, j amit századokon át lelkeddel tápláltál, véreddel véd tél; az európai keresztény közös- Î ségért, amellyel ezer év elválaszthatatlanul összekapcsol, amelynek életformáiban élsz,, a ■ magad sajátos módján, a magad törvényei szerint. ! Rettentő vihar rázza a világot. Nincsen \ elvan elvakult, nincsen olvan álomjáró, aki ne ’ értené meg, hogy a pusztító erők lázadása a i mi Jiázvnkat éppen úgy fenyegeti, mint minden európai nemzetét s hogy a világrészeknek eh- j ben a küzdelmében az egész magyarság jövője i forog Vo-kén. De lehet.e olyan kishitű, olyan ■ erotVn le’kü csak egy magyar is közUink, aki ! kételkednék abban, hogy ebből a küzdelemből J annyi hősiesség, annyi áldozat után nem kerülhet ki diadallal más, mint ez a szenvedés- , ben meguiuló Európa s benne egy boldogabb, ! szebl' és iobb Magyarország! Örök magvar sors, válfozó és mégis mindi® ugyanaz! Hányszor Wtl) meghalnunk, hogy egyszer élhessünk, hányszor kel! megvált«»- ! mmk az élet jogát, az &et örömét legjobb- ! jaip.k kiömlő véréveL dalion mi a titka, ml az értelnva ennek a mélyből mindig újra magasra lendülő, önmagában mindig megújuló magyar életsorenakV Az élet diadala ez a halál felett a szellem diadala a lustán széthulló anvag felett, óz áldozat^ diadalé & renyhe önzés felett! örök példaadás van ebben a sorsban; bűz- • riitás, fi'velmez^etés, fülünkbe súgott parancs, j houy küldetésünk van ezen a földön s életünket ahhoz kell szabnunk, hogy ezt a &ül_ de’ést mindig tel tesitbessük. Igen! Mindaz ami volt: — dicsőség és ra. gyogás, sok mély bukásunk és megalázta- 1 tásunk c^ak teérted volt Magyar! Érted a fény és az árnyék. Érted az élei, amely „egyszer fázott, másszor lánggal égoll". , Hogy hidd és soha el ne feíedd: ezen a földön, ahol véreddel magadnak örök szállást vettél, nincsen kényelmes, olcsó, gyáva élet. Itt. m>!>ek országútién. világérdek ele ke- , reszteződréén, nem maradhatsz soha sem tét. V-n ha más kezében fegyver villan. Nern húzhatod főiedre a paplant, hogy átaludó a vihar múlását. Nem latolgathatod az időt, , hogy mikor, ki mellett és ki ellen. Helyett a várián, ahol ma is állsz, mint i annyiszor a maliban, hősiesen és becsülettel ‘ Mert ha elkéstél, ha kétségeid voltak s ha egységed ezért megbomlott — ügyed már el is veszett. Neked nem lehet gyanús mellékösvényeken gyáván settenkedni. Feletted az ég és a fénylő csillagok. Csak ezek mutathatnak utat. Becsületed és hűséged. Hűséged önmagádhoz és önmagad megbecsülése! Biztos rejtekhelyről nem kémlelheted a jövőt. Rajtad fordul meg, milyen lesz, mert akinek nincsen hite önmagában és annak az I ügynek az igazságában, amely mellé egyszer ! odaálit, azt igy is, úgy is elgázolja az élet. ; Mert az élet a bátraké, azoké, akik áldozatra készek. Nem a kishitüeké, nem a gyáváké, nem az alattomosaké. Aki a maga jussát és igazát nem védi, akt a sorssal alkudozni próbál, attól elébb-uióbb mindenét elveszik. „Mert nem véd meg az, amit magad is meg nem védesz!" Küzdelem az étet. Ha fajtánk és otthonunk oltalmában nem vállaltunk volna száz és száz csatát töredék népek egyvelegében, éppen ■ úgy elitaiódtunk volna, mint azok, akik élőt- ! tünk jártak ezen a földön, s a mindenfelől ránk zuduló viharok ereje talán elmosta volna még nevünk emlékét is. m Századok nehéz küzdelmeiben sokszor megritkultak a soraink, de azokban, akik megmaradtak, magyarságunk tudata drága talizmán- i ként éit, vérrel megpecsételt igazságként, tűz- j ben edzett acélként, amelyben megtalálták éle. i tűk egyietien, igazi értelmét. Nem azért hordjuk múltúnk királyi palást- i ját, hogy magunk pompázzunk benne, hanem, I azért, hogy' megvédjük és csorbítatlan tovább- j adjuk azt, amit apáinktól kaptunk. A magyar szó édes mézét, a magyar dal ; csengő aranyát, magyar lélek sugárzását, ; mindazon, amit ész és szív, dolgos kéz es kemény akarat ősi földünkön, századokon át teremtett. Mert ez a sok kincs oemcsak a mienk és nem egyedül azoké, akik vérünkből utánunk jönnek. Alkotó része annak a gazdag, változatos életformának, amelyet az európai keresztény népek szellemi közössége teremtett s amelynek egy alapba ágyazott, egy keretbe foglalt színes mozaikjából soha sem hullhat ki a magyar drágakő Minden magyar nemzedéknek az a feladata, hogy az európai keresztény közösségbe beilleszkedő különvalóságunk és sajátosságunk értékeit megvédje és gyarapítsa. Ez a kötelessége azoknak, akik vérünkből alánunk következnek. A tiéd erdélyi leány, erdélyi ifjú és min- j den testvéredé, akiben fajtánk megújul, akár- ( hol éljenek is ezen a földön. Nehéz örökség az, amely reálok vár. Jobban j kell sáfárkodnotok vele, mint mi tettük. ! Több szívvel és szeretettel nagyobb hittel, í több munkával nagyobb akarással és azzal a „kicsiny magunkat" nem néző szent elszántsággal, amellyel minden igaz Ügyet szolgáiul kell. Tudjátok-e, hogy ebben a szolgálatban pél_ d aad ók ént nektek kell elől járnotok, erdélyi leány, erdélyi ifjú? A magyar földnek azon a táján éltek, ahol a magasba nyúló hegyek felett tisztábban ragyognak a csillagok, ahol a végtelen cg es a feléje kívánkozó sziklatotok a végtelenségről beszélnek. Fenséges nyugalmukat futó napok változó felhői nem zavarják. Sem a szi. várványos szinü szelidek, sem a sötét, fenyegető viharfelhők. Elmúlnak mind, szétszakadnak, elfoszlanak, mint jó és rossz napjaink. De megmarad az ég, örök értékek hordozója. S tündöklő fénye azt üzeni néktek, hogy gazdagság, hálálom, rang és méltóság kicsiny, múló dolgok — de örök az ember és örök az ő kötelessége. « Magasságok árnyékában Ti tisztábban érzitek ezt. Meg tanítóit rá az a húsz év is, amely börtönt csinált apáitok ősi földjéből. Kicsiny emberpalánták voltatok még s már L’örtönrácsba ütközött játszó kezetek. Csillag, sítemetek hányszor öltözött könnybe, ha durva bántá3 érte bimbózó magyarságtokat. S aggódó szívvel néztétek, milyen nehez apáitok számára a2 élet, csak azért, mert magyarok akartak maradni. Én láttam ezt a küzdelmet és szivem azóta örökre a Tiétek! Hányszor jöttem át hallgató íalvaitokon, • hányszer ezen a drága városon s láttam, hogy j a rabság vak, sötét éjszakájában úgy világi- j tolt magyarságtok, mint szentkép előtt a mécses örök lángja. Ti tudjátok, mit jelent rabságban és mit je- j Jent magyarnak lenni. Ti tudjátok, hogy az j élet kegyetlen törvénye folytonos áldozatot kíván. De vajion nem ér-e meg minden áldó. , zatot, ha a magyarság boldogulását, a nemzet j sorsának biztonságát újabb századokra válthatjuk meg ve!e? Apáitokkal együtt nehéz ulon jártatok s korán megtanultátok, mit jelent tűrni, szenvedni, nélkülözni. De jaj, ne gondoljátok, hogy ezzel máris jogot váltottatok egy kényelmes, gazdag, fé. nyes életre! Nem jogot, de kötelességet vállaltatok, hogy arról az egyenesről, amely a magyarság ujta, nem tértek le soha, hogy a magyarság ügyét — amely a tiétek — még tobt’ buzgalommal, még több hittel, még több szeretettel szolgáljátok, mint elődeitek s nem sajnáltok semmi munkát, semmi íáradságot, sem karotok erejét, sem szivetek vérét, hogy szebb és jobb élet legyen a magyar íöldön és minden testvérünk boldogabb! Ha valakit az Isten megpróbál, nem azért teszi, hogy jutalmat adjon neki, hanem azért, mert kipróbált hitére és erejére építeni akar, mert örök bölcsességének titokzatos rendelése szerint újabb feladatok terhét akaria reá j tenni. w Erre a feladatra kell felkészülnötök erdélyi leány, erdélyi ifjú! S méltón és eredményesen csak akkor végezhetitek, ha ég bennetek a munka vágya, a kötelességteljesiíés és felelősségvállalás öröme! Irigylem a tanáraitokat, akik a jövőt készít, hetik a kezetek alá, akik a lelketek lángolásának adhatnak táplálékot. Micsoda öröm lehet veletek szállni a múlton át a jövő felé! Micsoda iulalom szemetekben látni megismert igazságok nemes tüzet! Micsoda kötelesség: hitvallássá cpiteni benne- tek azt, hogy magyarságunk közösségében ma amennyiben elválaszthatatlanul egyek vagyunk s ebben nincsen és nem tehet k«3_ zöttünk semmi különbség! Aki ma megbontja a sorokat, aki ma ellentétest keres vagy vitát támaszt, az a magyarság árulója! Ma jóiban, mint valaha, úgy kell ősszeío* nódnunk, ngy kell eggyé válnánk, mint ahogyan egy célt szolgálnak a vár Lalában egy. másba kapaszkodó kövek. Nem baj, ha a kövek nem egyformák, ha a kőtöro csákánya más és más alakban szakította ki őket a hegy oldalából! De egy hegyből valók, anyaguk, kristályuk ugyanaz s ' talán még erősebb, még tartósabb, még vihar- állóbb falat lehet belőlük építeni, ha sokféle felületen kapcsolódnak össze. Csak a vár legyen erős! „Mert kell ma a l'ástya az omló világban!" Kellenek a bátrak, kellenek azok, akik életükkel vallják azt az igazságot, hogy nincsen , nagyobb értékű emberi cselekedet, mint az \ áldozat és nincsen hitványabb, mint az ön- • 2és: egyéni haszon, egyéni érdek mohó haj- \ szólása. A ti tiszta szivetekben soha se üs- sön tanyát ez a métely. Mindenki a hétköznapok kicsiny elhatározásainak és cselekedeteinek tégláiból építi a CORVIN FILMSZÍNHÁZ AZ IISZO VAROS A „Normandie“ luxus óce njá ón játS7Ódik le a mulatságos és sikam ósan szellemes tört net. Egy sereg ismeri nevű, pompás filmszínész finom játéka az „Úszó város“. Ez a ti: ikus francia film akkora siker, hogy Budapesten az előkelő Fórumban napokra előre nem lehet jegyet kapni! Kolozsvárt kizárólag a Corvint an. — Előadások kezdete 3, 5, 7 és vasárnap délelőtt 11 órakor. Figyelmeztetés! A híradók u ám a nézőtérre — a közönség érdekében — senkit sem t oc ájtunk be! Fősz : Michael Simon, Jules Berry, Gaby Morley, maga életét, Ahogyan a pallér mérőónjával állandóan ellenőrzi, vájjon a tégla, amelyből falat húz, nem hajlík-e el az egyéneitől, úgy kell minden tervünket, minden szándékunkat, minden feladatunk teljesítésének módját előbb lemérnünk magyarságunk és becsületünk mérlegén. Mert minden cselekedet annyit ér, amennyit a magyarságnak becsülettel használ. Ha az, amit termi akarunk, egyedül a magunk javát szolgálná, vagy éppen ártana a közösségnek, szándékának pusztító mérgét vessük ki a szivünkből, még mtelőtt rajtunk is kegyetlen bosszút áll! Nemcsak a nagy elhatározások előtt keit számot vetnünk önmagunkkal, képességeinkkel, akaratunk erejével s mindenekelőtt azzal a feladattal, amelyre vállalkoztunk — ki csíny dolgainkat is csak i g y láthatjuk el jól és tisztességgel. Aki mindennapi teendőit lebecsüli, az a nagy elhatározások súlyát és felelősségét sem tudja lemérni. Fiatalságtok lobogó türelmetlenségében ti ae gondoljátok, hogy csak a „nagy dolgokért ' érdemes élni s hogy minek bajlódnátok apró. cseprő részletekkel! A cselekedet értékét és jelentőségét nem a görögtüz s nem az d zene-bona szabja meg, arait körülötte csapnak! Semmi rém rombol úgy, mint a bányi-veli felületesség és a ledér felelőtlenség. S senki sem szolgálja jóiban nemzetét, mint az, aki munkáját — mág a legkisebbet is — becsület, tel végzi, aki minden feladatát lelkiismeretesen teljesíti. A nemzet ba>Lső rendjét és szilárdságát azok építik és tartják fenn, akik a hétköznapok ezeríelé ágazó teendőinek terhét hittel és áldozatkészséggel hordozzák: a falusi lelkész, tanító és orvos, a falusi jegyző, de éppen igy az a földműves és az a munkás, aki napszélt' takor azzal az érzéssel teszi le szerszámját, hagy munkájába minden erejét, minden képességét beleadta. Ne gondoljátok, hogy mert rohanó időkben élünk, talán felesleges megtanulnotok mindazt, amit még apáitok szükségesnek Ítéltek. Amig szomjas a lélek, addig gyüjtseíek maga toknak tudást, fényt és meleget, hogy ha majd eljön a gyorsan hüvösödő alkony ideje, még mindig világítson, még mindig melegítsen bennetek! A nemzet ügyének szolgálatában úgy váltakoznak egymást követő nemzedékek, mint örök cél felé ínló staiétacsapatok. Ha majd a ti kezetekbe kerül a fáklya, tartsátok szilárdan, tartsátok magasan, hogy messze világítson a fénye. S legyen gondotok rá, hogy megint tiszta és erős kézbe kerüljön, ha majd a ti pályátok is egyszer véget ért. De amikor az élet ujtát járjátok, amig tiétek a pálya, ügyeljetek a lélek szavára, amely szüntelenül ezt mondja bennetek: — Mindig gyémáctos tüzt'en égni! Mindig adni, sohasem kérni! Adni munkát, gondolatot, adni szeretetek adni hitet, adni egészséget, véreteket, ha kell. És mindig felnézni az égre, ahonnan egyszer eljő, aki ítélni fog elevenek és holtak íetett! SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET A zenekonzervatörium tana- rainak Kodály-estje Vasárnap este a vármegyeház dísztermében rendezték meg a konzervatórium tanárai hangversenyüket a hatvanéves Kodály ünneplésére. Parkas Perene, a konzervatórium igazgatója mondott bevezető beszédet Kodály művészetéről és felbecsülhetetlen nagy szerepéről a magyar müzene megteremtésében. Bizonyára a véletlen müve, de külön érdekességet biztosított a hangversenynek, hogy a műsor- számok nagyobb részét Kodály egészen fiatalkorú müvei tették. Az első opuszból. Kodály legelső népdalfeldolgozásai közül énekelt őr dalt ]akoby Antal, Maczaiik Gabriella kitűnő zongorakisérctével. Jakoby Antal szines baritonja sikert aratott. Zscir.bcry Elvirát is örömmel láttuk ismét a hangversenypódiumon; Ízlésesen adta elő Kodály két rövid zongoraszerzeményét, az 1907-ből való Méditationt és a nem sokkal későbbi keletű Valsettet. Boga László Kodály Adagioját, (1905) szólaltatta meg gordonkáján, élveztük játékának meleg tónusát. Nagyobb lélegzetű müvet, a Marosszéki táncokat adta elő zongorán Ütő Máris. Ezenkivül sok tapsot kapott a konzervatóriumnak Sigmond Lajos által betanított és vezényelt kamarakórusa Kodálynak egyik nehéz kórusmüvét, az Öregeket énekelték igyekezettel, szépen árnyalva. Befejezésül a Háry közkedvelt Intermczzojár játszotta a konzervatórium tanáraiból és növendékeiből alakult zenekar Szita Oszkár vezényletével. Az Intermezzot a zenekarnak meg kellett ismételnie. Ha a tegnapi hangverseny nem is volt nagyigényü zenei produkció, de értékeljük benne a gesztust, amely - lycl a konzervatórium tanárai hitei tettek Kodály művészete mellett.
