Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-03 / 28. szám

­ELLENZÉK KITEKINTÉS A VILÁGBA Irta: MESZKE BÉLA aleksis kivi Végrt a magyar olvasó kezébe is eljut­hat a legnagyobb tinn írónak, Aleksis K/ r- nek ,,.4 hét testvér'' cimü regénye, mely most jelent meg kitűnő magyar fordításban. Kivi valódi nevén Alexi< Stem all, a finn •naturalista regényírás megtermettje, az észa­ki testvérnép parasztságáról lest megragadó Ircskot e csodálatos könyvében. Abban az. időben irta a hét tests ér Rabelais stílusára emlékeztető történetét, amikor nem volt még divat — mint most nálunk — a kör­úti kávéházak ablakai mögül pillantgatni a parasztság kérdéseire és nem volt „be>rkc- ' rést" jelentéi körülmény ,,szalonkommunistá­ból lett „népifi“-nek lenni, ahogy azt a je- 'lenben egvpár esetben nálunk alkalmunk volt megfigyelni. Kivi fellépésének idején, a múlt század hatvanas évei körül, az irók nem divatból, de szektáriánus hajlamból sem múltak a parasztság problémáihoz, életéhez, életformájához. Akadt olyan iró, sőt írónő is, akit a paraszti életforma idillikusnak vélt szépsége csábított a vele való foglalkozásra, nv’nt például George Sand-ot Kivit nem hamisan idillikusnak látott pa­rasztvilág talmi szépsége késztette a finn pa rasztság erőtől duzzadó életének a megírá­sára. Kivinek a finn parasztságról kri’ctt ir- nit, mert élete legnagyobb élménye az volt. 'Hiszen ott nőtt fel a sziklás, kopár Palojoki Hidékén, ahol a mi székelyeink kars/ti sor­sára emlékeztető életét élik azok a hallgatag, feszítő szenvedélyekkel vívódó és gargantuai életörömöt, egyszerű, egészséges és természe­tes életszemléletet példázó finn parasztok. Közöttük élt Kivi, aki csak tizenkétéves ko­vában ismerte meg a betűvetés művészetét, nedig apja, a szegény falusi szabómester a tatu egyetlen Biblia tulajdonosa volt. Apja a falu „intellektusa1 és legrészegesebb lakója. Anyja, jámbor, kegyes aszony, szorgalmas, Dibüaolvasó. így a nyomorban tengőd’> fia­tal Kivi csak két végletet láthatott gyermek­korában: a részegen hazatánrorgó apát s a mécses fényében Bibliája fölé hajló, imád­kozó anyát. $ e két otthoni élménv között ott hatott a harmadik, a legnagyobb, a legtisztább, a legszentebb: a hallgatag finn táj, melynek meséket rejtegető magányában a fiatal Kivi örökre eljegyezte magát a természettel. Hu­szonhárom éves korában még a pályaválasz­tás gondjával küszködik. Csak érettségi vizs­gája van s ezt nem érzi elégségesnek olvan szellemi pályához, mire 6 vágyott. Elmegv tehát a helsinkii egyetemre és svéd nyelven írott versekkel jelentkezik az irodalomban. I el sem figyelnek e jelentkezésre. Akkor finn nyelven kezd írni s „Kullervo4* cimü drá­mai költeménye rátereli a komoly figyelmet, íróvá lett. Gondjai vannak. Iszik és közben ír. Már a züllés utján támolyog, amikor az élet eléje dobja Lönnquist Saroltát, aki mel­léje szegődik, élettársa lesz pedig finn nyel­ven nem is beszél. Hét boldogabb év követ­kezik ezután a Kivi életében. F.z alatt há­rom drámát, hat egyfelvonósos játékot és a magyar fordításban most megjelent „A hét testvér“ cimü regényt irta. Kivi azonban képtelen volt megmaradni azon a munkás életszínvonalon, amelyre egy nálánál húsz évvel fiatalabb svéd nő iránt érzett szerelme felemelte. Mindegyre visz- szaesik régi bohémságába s a „Hét testvér’* közömbös fogadtatása, továbbá az iró fel - tartózhatatlan alkoholizmusa megingatta lel­ki egyensúlyát. A városba tévedt falusi iró- zseni igy jutott el a helsinkii menedékházig, ahonnan vidékre szállítják s ott hal meg, testvérénél, elborult elmével 1872-ben. Utol­só szava ez volt; „Látok!’1 Alma és törekvése volt, hogy megteremti a finn nemzeti drámát. írói célkitűzéseire azonban éles árnyékot vetett a kor társ, az akkori irodalmi vezér, a finn klasszicizmus mesterének, Runebergnek a hire, szellemi te­kintélye. Ma már nyilvánvaló, hogy Kivi többet jelent a finn irodalomban, mint Ru- neberg. De akkor?! Ki olvasta a drámának készült, egészséges naturali: mustól duzzadó történetet, melynek ^őse hét testvár, hét sa­játságosán jellemző finn figura? Korunk né­pit kihangsúlyozó szelleme igazolja Kivi al­kotását. A hét testvérben egy Íróvá lett pa­raszt mesél, vall, gvómk a parasztságról, a finn fajtáról, az örök emberről. KÖNYVEK GYÁSZJELENTÉSE Kissé megkésve — három év múlva a megjelenés után — került a kezembe az az „Index'', melye! a francia könyvkiadók és kereskedők szerkesztettek azokban a forró 1940-i júliusi napokban, amikor Paris kövem német katonák meneteltek. Ebben a különös listában azokat a szerző* két és müveket jelezték a francia könw­hen’sketlok, a Helyeket a „szellemi légkör békésebbé tHidc érdiekében jónak láttak ..indexre" tenni. Ezzel u cselekedetükkel .Imzzn akartuk- járulni a nélkülözhetetlen tár gye ngosnbb es józanabb szellem kiala~ kilósához, amelytől remélik az eurófHti /íróidéinál: megoldását''. Megkésve érke­zett e lista s mégis az újdonság erejével hat. Ke>cs érdekesebb és beszédesebb „olvasmány" került az, utóbbi időben a ke­zembe ennél az egşszerii listánál, ame­lyen minden egyes c>rn egy-eg> író, vagy mii betokositásák li dalát jelentette a fran­cia oI% ásó előtt. Olyan szellemi g>áfzjr- lentésféle ez a lista. \ korszellem huioMai vannak benne felsorolva. Bizonyára mást is érdekel, bogy milyen szellemi lángokat oltott el a/ Európán \é- gigseprő vihar, mely most is ott pusziit Gallia virányui felett. Ezúttal csak a fran­cia írókról es müveikről érdekes jelentést a dói. Az „index" csaknem kivétel nélkül ha­lálra ítéli mindazt, urnit a Íratn ia irók az 1939—10-es háborús ciklusról politikai állásfoglalás alapján akár a háború ellen, akár a demokráciák mellett írtak. lg\ ke­nnt ebbe a kategóriába Duhamel „Kró* rókája”, Bordeaux háborús könyve (Né­met állomások) és Dorfes háborús nap­lója. (Hazatérés a frontról). Az első vi- lágháboru irodalmából keveset Rélt bálái­ra az index. A fajvédő liarres vafameuy- uyi miivé. Maurras és Daudet királvpárti írásai. Gide, Komáin Rolland , Jules Ro­máin'v és Du Gard könyvei csaknem kör­tei nélkül „életre Ítéltettek“. Sőt még Bhim Leónak Stendhalról írott I tnulíná- n\át is megkímélte a sajtó őr «ég. Vájjon ezt nevezik „szellemi Kegyelet­nek"? AZ INASOK APOSTOLA ■Megbocsátanak azok a nagy euró­pai nevek, akikkel hellyel-küzzel he­tente e rovatban foglalkozunk, hogy ezúttal a magyar élet egy szürkének vélt, de szerintünk nagyon fontos tagjával, a magyar inassal, vagy ha jobban tetszik, a magyar iparosta- nonccal foglalkozunk. Gazdasági életünk alakulásában van olyan je­lentőségű az ö problémája, mint a nagy európai szellemi család bárme­lyik tagjának a megnyilatkozása. Rovatunk szomletermészetéjiél fog­va csak egy érdekes és ériéke-H m<%g­nyilatkozásta akarjuk olvasóink fi­gyelmet felhívni. Kgy az inaskéledés­sel nevelői nézőpontból foglalkozó értékes könyvről van szó. Szerzője egv áldozatos lelkű hitszónok: Lan­tos Kiss Antal. (Mi inu-ok.) V vaskos j könyvben a tizenhatezernyi magyar iparos tan ont* nevelése, lelke, embe­ribb életformája érdekében olvasunk megkapó sorokat. Apostoli lelkűid­re valló tárgy- és ügyszeretettel ir Lantos Kiss Antal a magyar élet legjobban megvetett kis munkásai­ról s felfedezi, illetve felfedezteti az olvasóval azt, hogy bennük ne csak elkorusosult pedagógiai alanyokat, ne csak kisiklott életű „inasnak adott diákokat“ lásson, hanem meg­becsülje a jövendő magyar élet ko­moly építő munkájára alkalmas alanyt, is. Ifjúsági irodalmunk hatá­rozott nyeresége ez a könyv s ha egyéb haszna nem lesz — amit köt­ve hiszünk — akkor is eléri azt, hogy a magyar szülők leszoknak arról a lelkiismeretlen pedagógiai szólamról, amellyel gyengén tanuló nebulóikat ijesztgetik, mondván, hogy „Inasnak adlak!“ Kitűnő adatok, megrázó példák, apostoli lelkülettel fogalmazott hasz­nos és gyakorlati szentenciák teszik énékessé ezt a könyvet. A „Ali ina- osk“ felér sok olyan könyv értéké­vel, amit az irodalom „segédei“ Ír­nak ... NYUGATI ŐRJÁRAT MOISTHERLANT uj szinjútékát, me lyet portugál források alapján irt, sikerrel mutattak 1** Pártban. A játék címe; ,,A halott királynő”. VALÉRY uj könyv® ..Mauvaises pensrós“ címmel megjelent Parisban. CI.ZAK NE hozzátartozói az ci néit évben : joo frank részesedést kaptak az elké­pesztő arakért eladott Cézanne-képck után, RILKE leánya sajtó alá rendezte a halhatat­lan német költő „Flórencei naplóját", mely most jelent meg a lipcsei Insei kiadásában. A SPANYOL KIRÁLYI AKADÉMIA most adta ki- F. R. Mann spanyol népköl­tészeti gyűjteményét, mely hatvanéves gyűj­tőmunka eredménye. PliGUY-nek nz első világháborúban meg­halt nagy francia Írónak a „Francia neve­lőkhöz“ írott értekezését újból kiadták. EUIGI AXTOXELLI, a Pcpolo d'Itali-a európaihirü kritikusa, Piran­dello legtehetségesebb szerző-vetély- társa, meghalt Pascaraban. Irta: UJHÁZYNÉ TÓTH MÁRIA Szegény Malvinka kisasszony jelett bi­zony lassan eljárt az idő. Az arcán annyi ránc gyűlt össze a hosszú évek során, hogy egy kis derűs mosoly már el sem fért rajta. Az orra megnyúlt, valaha fényes szeme színtelen lett és a haja kopottas, sárgás fehér szint kapott. Voltak, akik emlékeztek rá, hogy szép szőke hajfonatok keretezték vala­mikor hamvas arcát. De ez már nagyon ré­gen lehetett. Ki tudja, talán igaz sem volt. A mostani zölddiónyi konty nem sok szépet árult el. Ő maga nem beszélt soha senkivel. Rit­kán látták a szomszédok is. Egész nap ott­hon ült kis szoba-konyhás lakásál an és taka­rított. Soha nem lankadó buzgalommal ül­dözte a molyokat és a nemiétezo porszeme­ket. Porolt, törölgetett egész délig. Látogatót ritkán fogadott. Hetekig, hónapokig nem be­szélt mással, csak a tejesasszonnyal, meg a pékkel, akinél a három vizeszsemlyét vásá­rolta minden reggel. A jószívű pék néha ér­deklődött hogyléte felől, de mivel látta, hogy mily an nehezen kap választ, ez az udvarias érdeklődés is elmaradt jóideje. Nyáron a délutánokat a ligetben töltöt­te. Ott ült már kora délután az egyik zöld­re festett pádon és szenvtelen arccal nézeget­te a járókelőket. Mellette a ragyogóra fé­nyesített kalitkában' ugrált Pipi, a kanári. Egyik pálcikáról a másikra ugrált szünte­lenül, a megszokás reménytelenségével. Lábá­nál pedig Csöpi hevert, az öreg spicc. Éppen olyan mogorva és barátságtalan volt, mint gazdasszonya. Főtt marhanyelvet evett min­den nap °s két kocka cukrot. Szenvedélye egy volt: a macskák. Mig a kisasszony a molyokat üldözte ádáz gyűlölettel, addig Csöpi a környékbeli cicák ellen indított ir­tóhad járatot. Persze, amenyire ezt öreg és elhízott tagjai engedték. igy éldegéltek hármacskan régóta. Hogy mióta, azt már egyikük se tartotta számon, mert nem volt értelme. A tavaszra nyár következett, a nyárra ősz és mire a sárga levelek utolsóig lehullottak, elővette Mal­vinka a régi bundáját és a még öregebb téli kalapját. Hosszú évek óta melegítette a ko­pott kabát fázós tagjait és jelentette a telet, a hideget is egyben. A kalap is úgy hozzá­tartozott a téli felszereléshez, mint a hó és a hegyek felől süvítő szél. Elogy mindkettő beteg és divatjátmult ruhadarab volt, arra . a kisasszony még egyszer sem gondolt. A cél­nak megfeleltek és sok kedves, meg szomo­rú emlék fűződött hozzájuk. Ott pihentek egész éven át a cseresznyefaszekrcnybcn, gondosan letakarva egy ócska lepedővel. Akármilyen régen is készültek, tiszták vol­tak és nagyon gondosan kijavították őket Malvinka fürge ujjal. Mikor azután a hőmérő elérte. a fagypon­tot, a szekrényajtó csikorogva kinyílt és elő­került a téli holmi. Aznap az emberek nyu­godtan beírhatták a naptárba, hogy megkez­dődött a tél. A bunda állta is az időt becsülettel. Ko­pott volt, sok helyen kilátszott a bőre, de a hideget sehol sem engedte még he. A kalap­pal másképpen volt. Ha igaz, még a kisasz- szony édesanyja viselte halála elölt az utol­só években. Hogy mikor halt meg, azt egyc­HU Yfthraflf •. A »,POPI IJSTA“ dijat, melyet Pú/f* bari a francia „népi“ bók között s/ok’ |§ rvenUt kiosztani, 1912 re. léi Boel jy.^ 1 adták. DF LA VARENDF gróf, a? uj Goncoti/ţ akadémiát*) most fejezte fe regényét, melyo-j ,,A selycmkea/tyU* férti" le*/ a elme. A MILÁNÓI GORT ICELLI kiad j sában most jelent meg egy magyal novellagyujtemény olasz fordítási ban. Tárnád-, Móricz-, Xyirö- és 7.1* lahy-novellákat közölnek benne. I — 1 ■ ..........-1 ■ - ......... «’ írók és könyvek Müller Olló: Atomrombolás Kicsiny, alig 50 oldalnyi, értéke« tartalmit könyvecske, kis terjedelme elenére is \u-.aA tennü. írója meştere az anyagának, az erryl bori elme legmerészebb álmának beteijesené*] séről, a7. elemek átalakátásárő’ lebbenti Ml a láty'at, az. alkimisták teljesedésbe menti, vágyálmáról, amely Íme, megvalósult! Köny4 nyen érthető stílusban, alig 50 oldalra össze-1 sűrítve ismerteti az iró a tudomány legr.. gvobb diadalát. Az eíemátalakitás sikerOdlI Egyelőre még csak néhány elemé ugyan, -’ej az ut 6zabad, a héliumtól az aranyig mér csckl egy lépés. Az eljárás már ismeretes, most estül pán arról van szó, hogy jövedelmezőbbé to-l gyek az eljárást, ami esetleg rövid r.éhary] esztendő munkáját je'enti. MtiUer Ottó: Atrm-j rombolás (Németh József kiad?váiva-at. Bőd».] pest, XI. Horthy MÜdóe-ut) cimü kis, nép»] szerű hangon irt munkájában nagyon :gyp* sen, áttekinthetően, lelkes, érdekleszitő s’ílns- ban ismerteti az emberi kutató elme ezen győzedelmes munkáját a kezdet kezta’étőll egészen a hete'iesedésig. Mint eső magyar-] nyelvű ismertetése ezen érdekfes2itő témának,I valóban nézagpótió munkásságot végzek,3 j amely egyben a kiadó kultunnunkájának i* I dicséretére válik. Kádár Lajos: Taposóka A Taposóka ugyanolyan ünnephez hrson’A mozzanata a nép munkájának;, mint az aratá* vagy a 6züret. A káposztát tapossák ilyenkor hatálmae hordókban, közben szol a nóta pat­tog a2 éle, hata’mas bográcsokban fő az ét»! 1 a raoygazdák udvarán. Kádár I _*os Taposó kajában a2 ünnep hangadatát rcbbanáeszenVfi zavarja meg. uz emberi szenvedélyek nesze* ütközése, a nagygazdáva. szemben megjele­nik a töldnéküli ninoselen paraszt, aki a bi> sági kiskirály lányára merte vetni a szemét. Drámai g\rorsa6ágga! peregnek az. események, melyeknek sze'e messze szórja a hősöket A tán vak és faluk végtelen horizontú v:.:*ga mellett feltűnik Budapest is. a háboruolőtti munkanéikü!ieég komor kénéivé1 és az é:s?a- fai mulatók és játéktanyák megtévesztő r«d’. lopásával. Az életnek hatalmas malma or’i Kádár hőseit, az események könyöríe'en igazságszolgáltatásává!, mely elválasztja a lót a silánytól. A könyv felfedezésszerüen mutatja meg a magyar parasztságnak eddig még nem ábrázolt rétegeit Ui népi regényeink sorábó' azonban a Taposóka azáltal válik ki. hogy visszahozza a vaióságábrázolas széles, de sokszor egyhangú tablójára a mindig uj meg­lepetéseket tartogató fordulatos mesét. dűl a temetkezési vállalkozó tudná megmon­dani, aki akkoriban gyönyörű temetési ren­dezett a kis öregasszony földi porhüvelyének. Lehet, ‘hogy huszonöt éve múlott, vagy meg több. A kalapon azóta nem sok változás történt. Egy szer-e gy szer kicserélték rajta a fekete szalagot, ha már az idő szét marta a csokornál. Vagy egy csalt, toll került reá, amint éppen mások is hordták. Most már jó néhány esztendeje egy formă volt a kalap. Malvinka jól a fülére húzta, elöl is egészen a szeméig. A régiségtől meg1 zöldült karimáján széles szalag futott körül, hátul pedig hatalmas tollbokréta ringott. Valamikor még csinos is lehetett, de most már csak azért nem vette észre Malvinka az elnéző cs szánakozó tekinteteket, melyek a kalap miatt érték, mert az utóbbi időben nagyon megromlott a Utasa. Az idén, mivel az ősz hosszú volt és me­leg, bundáék éppen karácsonyra kerültek ki lepedóhörtönükből. Nagykarácsony napján az énekes misére öltözött beléjök a kisas­szony. jó félórával tiz óra előtt ott ült mát áhitatos arccal a kis jászol mellett az első pad szélén és lelke messze szállott a boldog emlékezés menyországába. A nap fényesen sütött be az ablakon és a templomon elte­rült. az újszülött istenember békéje. Akr^of vette észre Malvinka, hogy sokan nézik. El nem tudta képzelni, hogy miért. Eleinte ked­vesen vissz ^mosolygott az embereiére, de ké­sőbben rémülten döbbent rá, hogy alighanem rajta nevetnek. „A kalapom!“ ötlött az agyába,, biztosan azt nevetik. Végignézett az asszonyokon, lányokon. Bi­zony az ő fejdiszéhez hasonlót egyen sem hit ott. Megmeredt az ijedtségről és a szé­gyentől. Már mindenki rég elhagyta a temp­lomot, ő még mindig ott üli megkövültén a pad szélén és nagy, kövér könnycseppek po­tyogtak az orréira. Nagyon boldogtalan volt. Szegyei te, hogy a gyönyörű ünnepi áhitat így szertefoszlott egy csúf, öreg kalap mi­att. Haragudott az emberekre is, akik ki­nevették, megalázták őt, akiket pedig soha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom