Ellenzék, 1943. február (64. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-03 / 28. szám

13 43 íebruár «. ELLENZÉK A Nagyhomoród völgye Homoródfürdő fenyőkoszoruzta, hosszú dombhátai között indul útjára egy úsz- ^ytav'zü, vidáman csörgedező p a toki. Futását két oldalt meredek, erdős lejtők szegélye­zik. Kanyargását hűségesen követi a dél fjeié vivő országút. A sziik völgyben két kis falu fehér házai húzódnak meg. Négy­óra kemény gyaloglás után végre kitárul a párhuzamosan haladó hegyek lánca. A patak szaludása meglássuk Fo- lyó lesz belőle, mely kényelmes ballagással szeli át a messze nyújtózkodó völgy üde rétjeit, zöldelő vetéseit. A domboldalról, ahol a látóhatár egy zerre kiszélesedik, a tekintet akadálytalanul repül végig a Nagyhomoród lankás síkságán. A szelíd halmok mentén egymás után bukkannak fel a pirostetős, meszeltfalu községek. A házak fölött karcsú templomtornyok büszkélkednek. A nap aranya fénylő mo­sollyal vonja be a tájat. Az utast ellenáll­hatatlan vágy szállja meg, hogy e bájos vidék szemébe nézzen. Előtte fekszik Ho- moródszentmarton. Egykettőre eléyi és rövid idő múlva ott áll a' kis dombot koro­názó erődtenilom bástyái előtt. Szentmárten A szén tm ártó ni tem­plom eredete a XIIí. századra nyúlik vissza. Orbán Balázs még látta a szépen tagozott, félkörives nyugati és déli kaput. Később. valószínűleg az ] 400-as évek folyamán a hajót é>> szentélyt beholtozták és a falakat pillérekkel támasz* ioták meg. Ugyanekkor hét bástyával te­letűzdelt. vastag várfalat vontak a templom koré. E bástya egyike lett a templomto­rony. Sajnos, a torony alapjain és a diile- doző erődgyürün kívül ma már minden régi részlet nyomtalanul eltűnt. A régi templo­mot a muH század végén lebontották s helyet teáját építettek. Szerencsére Orbán Balázs elég részletesen írja le az ódon egyházat. De még az ő tudósításánál is érdekesebb a szentmar ioni unit. egyh. „libelíiiSa“, mely megőrizte számunkra az 1789. május 1-i vizitáció becses feljegyzéseit. Hallgassuk meg az írás vallomását. ..Középen a fun- dusnak vagyon egy 13 kőlábakkal küllyel megerősített bosszú és magos egészen t&e* réppel fedett kőternplou. Világosittvák ezen Templomot fában rakott három nagy üveg ablakok egy a karban szolgáló abla* kot.skáva együtt“. Látjuk ,.a Templom hátulsó részét egy árkussal az első résztől megkülönböztetve lenni egész bolthajtás alatt, mely boltozat is igen szép ép és egésséges“. A diadalív északi oldalához Lí­nem bántott. Futva köszönt csak el a kis jászoltól. ahol más években szelíd áhítatban hosszú ideig térdenálha el gyönyörködött. Sietett haza, hogy bánatát cdrejtse és a sok kiváncsi em­ber tekintetét kizárja fehérfiiggönyös kis szobájából. De hiába trillázott Pipi, hiába hizelgett Csöpi, kövér hátát úrnője térdéhez dörzsöl­ve, az ünnep elromlott, a hangulat elszállt. Az oszlopos óra egykedvűen ketyegett a ko­módon és a valcer, melyet minden órában eljátszott, ki tudja hányadszor már, ma elő­ször nem talált utat a Malvinka szegény, megsértett öreg szivéhez. A kanapén ült és egy vaspántos ládiká- ban keresgélt. A ládikán nyári tájkép volt lótuszvirágokkal és kék éggel. Valamikor egy barátnője hozta nyaralási emlékül. A lótusz­virágok alá szép rond írással be volt égetve Maiz 'inka kisasszony neve. Ebben a doboz­ban tartotta azóta a megtakarított pénzét. Azt a keveset, amit a szűkös mindennap filléreiből félrerakott. Ebbői kalapot jog venni, határozta el, újat, szépet. SZolidat, öregeset, de finomat és drágát. Legalább nem fog rajia nevelni senki. Így vigasztalgatta magát szegényke és várta a másnapot, olyan nehezen, mini gyer­mekkorában a karácsonyfát. Azután elindult másnap. Kalapot nem tett, sállal kötötte be a fejét. Nem, még- egyszer nem tette volna jel azt a rettenetes kalapot.. , Sietős tipegésscl haladt az utcán, mosolyogva köszönt az ismerősöknek és bol­dogan szorította magához, a fekete, bársony­táskát, melynek mélyén ott lapult néhány papírpénz. Amint így sietett, már messziről meglá­tott egy kisfiát. Leírhatatlan rongyaiból ki­látszott fázó kis teste. A lábán rossz haris­nya, cipője nem volt és lilára fagyott ke­zecskéje t kön pörgőn nyújtotta a járókelők felé. Malvinka megijedt, gyorsan átment a másik oldalra. Úgy érezte, mintha veszély­ben forogna a pénze és vele az uj kalap. maszkodik a kőszószék, melynek felirata | elmondja, hogy a katedra Nagy István j költségén épült. 1613-ban. A hajó nyugati végében virágokkal ékített kórus emelke­dik. Ennek egvik festett fatábláján tatár- puszlitásról olvashatunk. Ennek esett ál­dozatul a régi kórus. Az újat Szakáts György költségén 1664-ben emelték. A karzat szegélyén húzódó latin felirat el­árulja, hogy a díszítést Musnai György festette ugyancsak 1664-ben. „Vagyon a Templomnak napkeletidül való részén a Templom falából kiálló Zászló ilyen reá­lig varrással való írással: Itt nyugszik Nemzetis Bíró Gábor uramnak virágzó életének 23 esztendős korban 1 atárok fegyverétől sok sebei után vitézi módon »*1 hervadóit teste 8 Bbrís 1691". E leírásból világosan kitűnik, hogy a régi szentrnárboni templom a székelyföldi erődített egyházak sorozatába tartozott. Gótikus részleteiből különösen boltozata lehetett szép. Felszerelése a XVII. század­ban készült el. Igen becses ad,at a kar­zat festőjének, Musnai Györgynek név­szerinti említése. A múlt emlékeiből nap­jainkra csak a düledező, ódon bástyák és falak maradtak fenn. Nekik most bnesut intünk és nekivágunk a folyó mentén ha­ladó országúinak. Következő állomásunk egy kedves kiesi falu: Hornoródszentpé- ter. Hotnotőá'- Apró gótikus temploma szentpáter szerényen búvik meg a kertek fái között. A figyel­met rá csak az őt körülölelő alacsony fal kaputornya hívja fel. Ez is erődített egy­ház, de vár jellege inkább külsősége?, ked- i vés kacérkodás a hajdani komor idők em­lékével. Maga a templom igénytelen kis épület. Rajia mégis ott illatozik a késökö- zépkor falusi művészetének bája. Régi felszereléséből N\ I. századi karzatának festett deszkái maradtak fenn. Legtöbb­jük ma már erősén megkopott, de a népies rennaissance virágdiszités még jól kive­hető. E szurágta deszkaszálak a magyar mü\ észet értékes, de kellően meg nem be­csült emlékei. A Budapesten levő gogán- váraljai és ádátnosi festett mennyezetek mellett ma már csak a nemrég Kolozsvár­ra szállított szentegyedi maradványok és a homoródszentpéteri festett deszkák lesz­nek tanúságot a XVI. századi magyar mennyezet, illetve karzat-festésről. Nagyon kívánatos lenne, hogy a viszonylag még elég tűrhető állapotban levő szentpéteri Nem akart aira nézni és mégis valami oda- huzta tekintetét. ]o darabon ment már, ami­kor mintha sírást hallott volna. Nem akart semmit hallani, csak menni, menni előre Előre sietett volna és észre sem vette, hogy snár visszamegy, közeledik a fiúcska felé. így közelről még szánandóbb volt a szegény­ke. A falhoz lapulva állt, már szólni sem tudott, csak didergett és tartotta, a kezét. Hősök vethetik magukat ilyen elszánt akarattal a lángok közé, vagy a tengerbe, ha eletet kell menteni. Rémülten kattant a bár- sonytáska zárja és zizegve mozdultak meg kenne a bankók. A következő pillanatban a gémberedett kis tenyér csukódott össze felet­tük és egy pár kimondhatatlanul boldog gyermekszem nézett fényes könnyek közt Malvinkára. Szóim nem tudott ő sem, csak valami végtelen nagy jóság áradt szét a szi­vében és oldódott fel egy puha simogutái­ban a kócos fejecskén. Sutölt a nap, mikor hazaért. A napsugár aranyosan táncolt a kanapé felett az üreg fo­tográfiákon. Pipi önfeledten trillázni kezdett és az elhízott spicc is megérezte, hogy va látni történt. Két lábra állt és fiatalosan, huncutul vakkantbtt, kockacukrot kért. Malvinka olyan könnyűnek érezte magái, mint még soha. Amikor délben az ára a valcert játszotta, még táncra is perdült vol­na, ha... Nos igen, ha az idő nem repült vol­na el olyan nagyon a feje felett. Ebéd után elment a templomba. A kis iá­szolból mintha már messziről integetett volna a Gyermek. Úgy látta, hogy a őziiz- anya és Szent József mosolyogtak, de meg a három szent királyok is szeretettel bólintot­tak jeléje. Pedig nem volt uj kalapja, csak a régi, a rettenetesen kopott. És mikor mégis akadt, aki mosolygott rajta, arra Malvinka kisasz- szony derűsen visszanézett és vissz artet etett. Minden oka megvolt az örömre, Hogyne, mi­kor valahol egy pár vadonatúj cipőt skc ví­gan kopogott a havon. deszkák is hamarosan az Erdélyi Nemzeti Muzeum Régiségtárába kerüljenek. fánosictliyo A szentpéteri torony ablakából barátságo­san integet felénk a jánosfailvi templom, székelyföldi falusi műemlékeink e valódi remeke. Az eredetileg torony nélküli tem­plom már külső tagozódásában is rendkí­vül arányos. Belseje egészen különleges él­ményt nyújt. Az épület anyaga tégla. Ha­jóját és szentélyét gyönyörű téglából fa­ragott hálóboltozat fedi. A barnásvörös bordák könnyed fívsz üléssel szántják át a mennyezetet. A szentélyben gyámkövekre futnak le, melyeket finoman faragott paj­zsok diszitenek. E pajzsokon növényi, ál­lati és egyéb alakok vannak megmintázva, mégpedig meglepő készséggel és lendület­tel. Az egyiken az 1522-es évszámot ol­vashatjuk. Ekkor fejezhették be az építke­zéseket. A szentély északi falán friss szí­nezésű falfestmények töredékei bontakoz­nak ki. A templom belső képének szinte zenei hatása a térelosztás és a boltozás mesteri megoldásában rejlik. A nyugati és déli kapu gótikus keretdisz.itése már ha­tározott renaissance nyomokat mutat. A jánosfalvi templom a magyar későgótikus építészet egyik legiidébb, legarányosabb és legfrissebb művészi ötletekkel leli alkotá­sa. Boltozatában a későközépkor vonalve­zetésének páratlan szépségét csodálhat­juk, térfüzése a magyar arányérzék egyik legbeszédesebb bizonyítéka. Dcróc Az eddigi magyar nniemlé- .ekiől egész világ választja el a daróci templomot. Már maga a falu is messziről elárulja, hogy benne másfajta emberek laknak. A szabályos, fegyelme­zett utcát gyöngysorként szegélyezik az egyforma házak. A település közepén ha­talmas, barnafalu vár emelkedik. Erős bástyái dacosan zárják körül a szeles, zö­mök templomot, mely a lágas téren való­ban lenyűgöző látványt nyiijt. Az egyház a románkori szász építészet egyik neveze­tes emléke. Eredetileg háromhajós volt, a mellékhajókat azonban lebontották. V fő hajó emeleti ikerablakai ünnepélyes rit­mussal viszik a szemet a szentély felé. A belső felszerelés a XV11. és XVIII, szá­zadi szász asztalosrniivészel magas színvo­naláról tanúskodik. Különösen a festett padok gyönyörűek. A hajó falát változa­tos gótikus falfestmények díszítik. Benn a szentélyben még ma is őrzik a bevándo­rolt ősöktől származó hatalmas, egyenes pengéjű kardot. Az épület legszebb és leg­épebben megmaradt része a torony. Ka- pubéleletének gazdag tagolása, az orom- mező germán képzeletre valló kitöltése éppoly figyelemreméltó, mint a toronv földszintjének és emeletének XIII. századi sarokoszlopai és azok változatos faragá­sai. A daróci templom nehézkesebb- sú­lyosabb arányai, komor, zárkózott megje­lenése, részletformáinak nyomottabb, zsú­foltabb kialakítása a magyartól határo­zottan elütő izlé.s világos jelét adják. Ben­nük riaás szép.ségeszmény, más művészi tö­rekvés fejeződik ki. Daróctól kezdődik a szász művészet birodalma. Érdekes, hogv a magyar vidék felé hiányzik mindén át­menet.A két nép éle-en válik el egymástól nyelvben, szokásban, alkotásban egyaránt. A Nagyhomoród völgyében az erdélyi táj és ember élete tükröződik. A mult em­lékeiből nemcsak szépség árad felénk, ha­nem e földnek és a benne gyökerező em­bernek mindig uj és mindig titokzatos sor­sa is. Kérdések tolulnak elénk, melyek­nek megoldása és átélése örök feladatunk. ENTZ GÉZ A. BUDAPEST. (Az Ellenzék munkatársától.) hpUa Jâzseţ ţilmfe Az Átriumban csak úgy kapok helyei, hogy egy pesti szerkesztő ismerősöm napokkal ez­előtt szólt a titkárnak és a titkár va'ahogy félretétetett egy meglehetősen vászonnoz kö­zeli és oldalt levő és semmiképpen sem első­rendű helyre jogositó jegyet, amelyre azonban a pénztárhoz va’ó érkezésemkor már két reflektans is volt és csak kellő leigazolás, kimagyarázás, közelharc és bocsánatkérés után jutottam végre ahhoz, hogy megnézhes­sem Nyirő József filmjét, az Emberek a ha­vason című drámát, mely most három mozi­ban is pereg egyszerre. Már az első kép, a '.egelső jelenet felemeli az embert a hazai hegyek levegőjének drága tisztaságába, s két órát igy ül itt, a zsúfolt pesti moziban, köhögő emberek gyűrűjében, hogy otthon van Erdélyben és felszabadul a lelke végtelen szép magasságokba. Mert ebben a filmben a főszerep’ő nem. a színész és nem a rendező, hanem Erdély. A természet végtelen díszletei, a hegyek és fák és a su­gárzó ég, mely alatt parányi ás esendő em­berek élnek. A természet monumentális szép­sége mellett kiáltó e’lentét az a néhány je­lenet, mely zárt szobában játszódik le. Igen, megértjük, hogy ez a film első dijat nyert Velencében az európai filmek nagy ver­senyében. Megértjük és büszkék vagyunk rá. Büszkék vagyunk, mert Írója erdélyi író, s tájai erdé’yi tájak, melyeket megmutathattunk végre a világnak, amely oly keveset tudott róla. Végre olyan magyar filmet láttunk, meW meghordozza Európa városaiban Erdély szép­ségeit s megmutatja az egyszerű havasi em­bert, ahogy Nyirő ismeri és megeleveníti A mesét leírni nem akarjuk, hogy ne vág­junk a kolozsvári premier ünnepi meglepetése elé. Csak annyit, hogy szereplői egyszerű em­berek s vannak jelenetei, melyeknél elszorul az ember torka és melyeket soha nem felejt el. Részleteiben oly finom, eszközeiben oly művészi, hogy csak örülni lehet rajta. Nagy uj tehetség Szőts István, a film rendezője, aki teljesen Nyirő szellemében és mégis erőtel­jes egyéni kézvonásokkal rendezte a darabot. Fekete Ferenc nevét is. megtanultuk: ő fény­képezte a fi'met s bebizonyította, hogy tech­nikai mestersége: művészet. A két főszereplő Görbe János és Szellay Alice. Görbe nagy­szerű színész, ki ezzel a szereppel végkép a magyar filmszinészgárda é'vona’ába jutott. Lelke van, amit csinál a vásznon nem rutin, hanem érzés. Partnernője Sze'lay Alice, szép és finom teremtés, de már nem fűti úgy az átélés lángja. Mindenesetre értékes anyag. Pompás Udő Márton szerepében a gránitból faragott Biliary ' József, kinek játéka taián legte’jesebb és legtökéletesebb volt az egész együttesben, örömmel fedezte fel a ko'ozs- ván szem Borovs/ky erőteljes alakját is. A film sikere leírhatatlan. 3 mikor az em­ber a ködös nagyvárosi estébe lép, még nrn- d'g a hegvek igézetében .4 és soká;? boldog tőj v Iliit szif^j-átéka Kü’.önös darab Illés Endre Miireg cimii szili- játéka, melyet most mutatott be a Pesti szín­ház. Hcse egy zeneszerző, aki megtudja, hogy halálosan beteg, életének lángja nemsokára végleg kialszik. Nyugalomra vágyik és ezt a nyugalmat első feleségénél próbálja megta­lálni. Az első feleség kegyes csalást követ e : egy másik orvossal becsapatja a férfit, elhiteti ve’e, hogy a diagnózis téves volt, hogy élni fog. De a megteremtett nyugalom után jön újra a második asszony izgató nyugtalanságá­val, melyet injekcióként olt az élni és alkotni akaró művészbe. A két ellentétes nőtipjs összecsap, de harcuk értelmetlen. A férfi roeg- ismer'e általuk az élet két szépségét, a nyu­galmat és a lobogást és most már közömbö­sen megy a végső cél felé. A darabban sok mélység és végtelen felé való törekvés van, azonban valahogy mégsem egységes, inkább rapszódikus jelenetek soro­zata. Tagadhataí’anul leköti. azonban a nézőt, ki érzi. hogy igazi iró szól hozzá a színpadról az irodalom nyelvén és finoman ízléses esz­köze kkel. A Törtetők nagysikerű szerzője most is uj utakon jár. Az előadás Hegedűs Tibor gondos rende­zése, igazi yigszinházi stilus, előkelő és mér­téktartó. Hőse A)lay Andor, a legrokonszen- vesebb budapesti színészek ‘egyike, mindig úri, halk .és elhitető, gondosan kidolgozott já­tékkal és nyugodt egyéniségének Külön vará­zsával. Mezey Mária — a Méreg — a lobogó, gyújtó asszony — megint olyan Tűzvész-beli Mezey szerep ez — lőleg a harmadik felvo­násban a’ lit ja el a lélegzetet színészi és as/- szonyi lényének izgató furcsaságával, rekedt hangjának sok színével és azzal a végtelenül természetes egyszerűségével, amely színészi hírnevének főoka. A másik asszony szerepé­ben a megbetegedett Fényes Alice helyett a fanyar es erdekes Sándor Izabella játszod. Nagyon tehetséges lány. A rendezés ^érdekessége, hogy felvonáskö­zökben Ember Nándor zongoraművész valósá­gos hangversennyel szórakoztatja a közönsé­get, amely, sajnos, Beethoven iránt' teljes közönnyé! végigbeszélgeti a tizperceke*. nem törődve azzal a néhány emberrel, aki mélysé­ges megbotránkozássá pisszegi le őket __ hiába . . , MARTON LILI. Parkettezésl munkálatokat jütátrvossn vü Lirin&zi * Cg Zápolya-utca 14. és Szentem ház-utca 1. (Sebők-cukrászd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom