Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-09 / 6. szám

EL LENZÉfc 19 4 3 jnuuár 9. — fi DOBI KITEKINTÉS VILÁGBA Irta: HESZKE BÉLA A VILAGNÉZST NEVEKEN Krl fővárosi napilap uiegjef ué.srtiok huszonöt, illetve ötvenéves jubileumát ii» m*polü január oWjt'n. Kel évszázad c'&y uapilap rletébcn jelentős idő, l»a arra got««U>Unik. hug\ éppen ebben a 1«*! rvsiir /ailban zajlott le a magvar szellemi rs politikai élet kgilöutóbb esomciiysos'u, amelynek. niiiulen mozzanatát .1 koreszme {.’vakon va'tozasu ellenerő töretlenül- egyenesen is nyi’lau rögzítette, illetve kt>/.- ve írtét te a jubiláló napisajtó. Érdekes ős hálás feladat tenne végigtekinteni a jubi­láló lapok hasábján összezsúfolt s min­den jelenkori jelleg© ellenére már törté­nelemmé változott eseményeket. Ezúttal a/.onbuu egy jelenségre szeretnénk kitérni. Mind a két lap ugyanis a jubiláló ünnep* pé nemesedett napján kiadott számaiban a világnézeti hűség és derekas következő­it .jég nevében tekintett vissza a múltra s világnézeti kiállásának határozottságán hangoztatva tekintett a jövőre. Es *'z be­• vénvaló, egyenes bestéd. Olyan időket étünk, amelyek világnézeti színvallásra kötelezik az embert éppen azért, mert ízen sokan vannak még olyanok, akik na­ponta festik ál társadaloiuszeniléleliiket s fölötte sokszor „revidiálnuk á.áspontot“. A zűrös idők egyelőre kedvezle k az ilyen • . •zmefestöknek''. de lassankint űk is ku­tyaszorítóba kerülnek, mert a mai politi­kai konstelláció födéden színvallást köve­tel. Éppen ez a színvallás fogja eldönteni hogy Európa megérett-e arra az ujjászü- letésie, melynek véres előjátéka éppen most zajlik a különböző frontokon. De zuit is értünk világnézeten? Ez a megjelölés, hogy ».világnézet1’ éppeujéirgel nem talál arra a fogalomra, amit takar­nia kell. Hiszen a szó végződése nézet". — vagy, bogy tovább menjünk, ez éppen a német Anschauung" szé) szolgai for­dítása — s ezért azt a hitet támaszthatja, hogy a vi1 ágnézet valamilyen szemlélődő, passzív magatartás kifejezése. Ez pedig hamis. Mindm világnézet lényegében éil- hísfoglalás 11 világ és n társadalom kérdé­seiben. Ezért aktiv, dinamikus fogalom. \em ,,nézet", hanem „alakítás“. Ebből pedig az következik, hogy e fogalom mö- írött nem passzív- tudomásul vétók hanem normativ' elveket megvalósító, cselekedet­ben megnyilatkozó dinamizmus van. Vég­ső célzata nem annak tudomásulvétele ami van, liánéin az. ami legyen. Erre fi­gyelmeztet a két fővárosi napilap jubileu­ma mert létük és ünnepük, fennmaradá­suk ereje ebben a dinamizmusban van. Ă SZÁZÉVES „EMBERI KQMÉtHA" 1 ájjort szóba-e egy regényciklus meg­jelenésének százados év fordulójáról meg­emlékezni manapság, amikor látszólag sokkal fontosabb megemlítenie alóli akad­nák? Há árra gondolunk, hogy széles e ha­tóban sok más lényegtelenebb dolgokról is bőven akad emlékező szó, nyugodt lel­lő ismeret tel Írhatunk egypúr sort az euró­pai irodalom első jelentős regény ciklu­séínak száz évéről. Száz évvel ezelőtt jelent meg az első : kötet abból a hatalmas regényciklusból. melyet Balzac 737 kötetre tervezett .5 ami- hő! korai halála miatt csuk 86-ot tudott befejezni. Az író „zseniálisnak“ nevezte n ciklus gondolatát és büszkén hirdette Önmagáról, hogy könyveiben „egész tár­sadalmat fog életre kelteni s ezt a társa­dalmai a fejében hordozza Balzac éleiének és müvének kétségtele­nül legszákavátottóbb ismerője, Marcel Bont er on szerint az iskolát teremtő re­gényciklus címét Danie müve sugalmazta. Balzac úgy gondolkozott, hegy ha lehet „Isteni komédia" (Divina Commedia i akkor miért ne irn'á ö egy Emberi Ko­médiát". Fűtötte a vágy, hogy kora egyik n vásott angol Íróját, Walter Scottot, túl­szárnyalja nemcsak megírandó müvénél: monumentalitásában, hanem n ágy szerű­ségében, népszerűségében is. Mihez kez­dett lehéd? Bízva Geoffrey Sami Hilaire tudományos megérd api! ásóban, amely szé­riát a különböző társadalmi környezetek differenciálják az embereket s típus oka' fejlesztenek, miként n környezet differen­ciálja az álhitükül, hozzákezdett a nutgü ..típusainál:' a megrajzolásaim s 1B33-1Ó' IHÖO-iij. haláláig, ezernél több ily art „fi­lmst" ..teremtet/’■ regényéiben, okik kö­zül sok a világ minden Iáján élö műveli olvasó' chit t nagyon ismerős. Ai tudna cl- ; felejteni az öreg zsugori Gründet, az ál- , duzatos lelkű GorUrt apót. az agyafúrt Der- 1 i>i//f ügyvédet, a törtidő Hushgnac-of, a j kühindor 1 uutritit, az erős!elkii ('.habért ezredest, a finom Nuckingen bárót, a s‘o- , moru életű Bons bácsit s a hervadó Gron- I det Eugéniát? Immár százéin síd: ezek <1 „személyek*' és mégis milyen fiatalok! Mit számított nekik; egy évszázad? Vájjon most nem ugyanéitólc az okok lappangn­unk a mai ember cselekedetei mögött, mint amelyek- a Balznc-i hősöket (akik nem is voltai: annyira „hősök**, mint inkább „em­berek'J le'trc sarka1 tál:? Balzac óta akadt egypár nagy léyekbuvár. aki ezt i'Ogy azt jelölte meg az emberi cselekedetei: rugójaként, de végeredményében a fook mégis az, amit már Balzac is meUitoU: a péjiz. Hirány papírdarab mely olyan ha­tású az emberi jellemre, mmt a vainsz­tárt: az aranyra. Azonnal megmutatja, hogy kiben mennyi n nemes s mennyi a közönséges. Ezt látta meg Bahne s ezt áb­rázolta egy könyvtárt kitevő életműben. Ö maga is esni: pénzért dolgozott. Ti­zennyolcezer frankot kapott az Emberi honié dia" első sorozatos kiadásáért. Köz­ben akii: illusztráltál: a sorozatot — a miivés:ettörténeíeni elismeri nagyságai ők ma -- Meissonicr. Daumier, Motivier, Bírtad, alig kaplak 30—ÖO frankiba egy egy rajzukért. Bourget szerint Balzac miire olyan, mint egy kutedráhs. Monumentális és be­fejezetlen. De lehet-e befejezni egy mo­numentális kttledrálisl? Egyáltalán befe­jezhető-e ez, amit az ember vakmerő vá­gyában egy vonalba akar ham a kés: te­remtés min évi? Hisz éppen ebben nyil­vánul emberi nagysága: a Teremtő töké­letes müvével versenyre kelő alkotó em­ber merész prózáiéban, amiből néha. mindm s-úz évben talán egyszer, megszü­letik egy--egy „Komédia“ . . . AZUJJ ONCOURT-DUAS^ December az irodalmi dijak hónapja- Akkor szokták kiosztani a Nobel-dijat, a Renaudot-djat, u ,,Populisl;V‘-dijat és a Goncourl-dijat. amelyik erkölcsi Ail v á V a 1 felér a Francia Akadémia nagydijáv»! amit ugyancsak éven kint szoktak kiadni a legjobb regénv szerzőjének. A Nobel-di- jat 1942-re nem adta ki a Svéd Királyi Akadémia. December elején bejárta ^z európai sajtót a hir, hogy a Goneourt- dijut sem fogják kiadni. A hírek valótla­nok voltak. Dijat is osztottak ég tagokat is választoltak a „Tizek Akadémiájában“. Az 1942-ik év decemberében két uj ta­got kellett választaniok Európa Üegkülö- nöc.obb és függetlenebb „Akadémiájá­nak“ tagjai. Léon Daudet és iPerrc Cham­pion helyét kellett betölteni. Több jelölt volt s ezek közöl is sok eséllyel nézett a választás dé: Alexandre Amoux, André Billy, a „populista“ Henri Pourrat, Lu- cieu Daudet és De la Varende gróf. A választás megtörtént «és első helyre- De 'a Varende gróf került. A második hely betöltetlen maradt. Az uj akadémi­kus irásiti ismeretlenek a magyar olvasó előtt. Hazájában azonban nagyon értéke­lik ennek a különös életmódot folytató vidéki, normandiai grófnak a müveit. Éle­tének delén tűi volt, amikor jelentkezett az irodalomban. Első könyvével, egy uo- velíáskötéttei (Pays d4Ou che — Őneki fühl) már dijai nyert. Az 1936-ös Viking­dijai. A következő évben egy regényét (Néz de Cnir) a Francia Akadémia nagy- dijával jutalmazták. Sikerekben gazdag jelentkezését Írói' erényeinek tulajdonít­hatjuk s egyáltalán nem annak, hogv arisztokrata, vagy „befolyásos“ ember, mint ahogy ezt mi már kezdjük megszok­ni Magyarhonban. De la Vorcndc bevá­lasztásával a frauda vidék irodalmi életé­nek egyik jelentős képviselőjét tiint ették ki a ,,Tizek“. Ebben a választásban is ér­vényesül a francia szellemi életben újab­ban észlelhető törekvés: a? egészségesebb l éMfelfogást képviselő, vidéki Írókkal va ló komolyabb lürödí.s, a tájnyelvt k < táj ■ /í-inb-lei Cn eség« t jhMázó művik incg- Jr esüb’.se. K/ért adták az i*> 11 «>t» Gon- eourt-dijiil i.- <yy aiiv^rgnei Írónak, Henri Purruli-nah. Az 191-2 ik évi Goncourt­dij is vülóki írónak jutott, Ugyancsak is ineretlen a magyar olvasó előtt: Morc Bernard, az uj kitüntet©!!. Nitncsben s/,ií írC tt éí igen k ilmidos. változatos é!« linód után keriih uz irodalmi „várni rím“. Auto­didakta és mim ölt regény Írásba krzdell volna, sokféle foglalkozást iizőtt. Volt ktállófiu, csavargó, rakodómunkás, pin­cér, lupkibordó, irodaszolga in másoló. Novelláit egypár hetilap és folyóirat kö­zölte. Egyetlen regénye (Purels a d«;s ea- fanst Hasonló a gye rmekekhez) most olyan kitüntetést kapott, amelynek előbbi birtokosai között az uj francia irodalom sok nagy nevét tudjuk. A harmincas években sokat vesztett a Goneourt-dij er­kölcsi tekintélyéből, mert annak kiogztá­•ában nagyon le /d« t| érvénye oi/,í 4 ki­adói prof {(»politika. ,\; iun t ir/isegt»«,1 kiemelt fiatal és kiiz«l>> ro jiitAinlza- 1 arról győz meg bogv 1 . I i/< k" vi----/atér­tek a hagyományhoz és a Goncourlok s/.elb:iu< l»< 11 n< m * gv - p«-nzt-liozó1’ r*> •/. könyvet, hanem ig.i/t imdalmi értékű *' knlást jiituhnu/tnk. A/, uj Gonconi'l dija« iró inuncivk vv déki, bűnein ..as.s/imdans“ francia is, mert anyja spanyol n<> vi^'t. Dijaz»>tc könyv éljí’u az iró saját életéből merített megható és emberi »Keményekről vall. Stolusa nem „párisi’', hanem tiszta frau- es'avidéki. lájnyelv. A népet idézi. Azt a francia népet, umelynek nevében egy po­litikai párt szdadoujai megásták Gallia sírjál 1939-ben. Az eMsettaég keserves hó­napjai még tartanak, de a szellemi élet jutalumoszlásaiban már jelentkezik az. egészségesebb felfogás, aminek egyik példája éppen az 1942-ik évi Goncourt- dijának a kiosztása is. OLASZ KARÁCSONY Mihály László előadása a római rádióban Karácsony estédén •Ilálin fegyverek közölt, ipraz-ágos ügyéért való küzdelemben üli meg szem Karácsony ünnepéi, aime-ly az idén a harmadik háborús karácso­nya ... S amikor megszólalnak a kampanilé.k Krisztus Jézus sznleté- ( sét hirdető harangjai, a csendes csa­jául1 i körből az otthonvalók szeret ele odaszáll az um vonalakon levőkhöz: apákhoz, fiukhoz és férjekhez, akik övéiktől távol teljesítik férfi köt el es­ségüket hazájuk: Olaszország iránt. Karácsony ünnepe gyönyörűt szim- Ixtlummal, az emberi lélek mélysé­géből eredően hangolódik egybe egy másik ünneppel, amely a fascista Olaszország alkotása s ez az olasz anya és gyermeknap. Az „örök“ Hómát s Itáliát úgy tekintik — és jogosan —, mint a népek tanítómesterét. Akár a régi Imperium Romanum Rómájáról, akár a középkor s a diadalmaskodó keieszténység Rómájáról beszélünk, akár a humanizmus, a rjnaseimemo Iiáliájára s akár a maira: a fascista Olaszországra gondolunk, mindig áll az az igazság, hogy innen sugárzott szét a hit, a művelődés, a művészet s általában mindaz, ami az életet Igazán széppé s emberivé teszi. Ez az örökösen eleven és megújuló latin szellem teremtette meg a keresztény­ség közös nagy ünnepe alkalmából az olasz család ünnepét, az anya- és gyermeknapot, amelyet tizedikszer ültek meg az idén december 2Á-én. •Mennyi báj és jelkép nyilvánul •meg már magában a gondolatban is, amely éppen december 24-ét, kará­csony vigíliáját avatta, az olasz anya ünnepévé, amelyet Szűz Mária vajú­dására gondolva, amellyel a betle­hemi barlang-istállóban megszülte a Megváltót, Magyarország egyes vidé­kein „Karácsony szenvedőjének“ ne­veznek. ’Mekkora megdicsőitése az anyaság magasztos misztériumának s minő példaadó dolog az olasz csa­ládnak az angyali glória sugaraiba yaló emelése. Karácsony vigil iáján Rómában és Olaszországban mindenütt kitüntet­ték és megajándékozták a sokgyer­mekes anyákat. De nemcsak az elis­merés, a jutalom s a szociális &egi- tésnok minden módja az, amivel a fascista Olaszország a családnak tá­mogatására siet emlitésreméltó, liá­nom az az erkölcsi értelem is, arai' az' olasz anya- és gyermeknapban megnyilvánul. Magas piedesz tálra való emelése az anyai hivatásnak, tisztelete, védelme, megölt almazása a családnak, a haza és az emberi tár­sadalom legkisebb erős egységének, amelyet divatos és romboló elméle­tek megbontani, szétzülleszteni, lejá­ratni törekedtek, tudva: ha ez sike­rű], nincs akadály romboló terveik véghezvit elében. ilgy hull reá Karácsony szelid fé­nye Itália családjaira. S az ünnep melegségéből az idén is jrut azok­nak, akik hősiesen küzdenek a fron­tokon: az olasz katonáknak. Nem maiad el most sem a „Befana del Soldate“, a kat onakaráesany, mely alkalommal a karácsony ünnepétől Yizkeresztig, „Befana“-ig — amely egyébként Itáliában az ajándékozás napja — terjedő időben a szeretet megemlékezéseit juttatják el a har­colókhoz s kiterjesztik ezt a hősi ha­lottak családjaira is. Egész Olaszor­szág mint egyetlen nagy család fog össze a hősök iránti gondoskodás­ban, szeretetben, méltóan Karácsony ünnepéhez és az olasz lélekhez. Az olasz karácsonynak más-ak a külső velejárói, mint hidegebb égtá­jakon s igy magyar földön is. Hiány­zanak talán a zuzmarás fák, a beha­vazott fenyő erdők, a téli tájnak gyermek korú nk at v i ssza idéző szép­ségei, a díszes karácsonyfa, de mind­ezekért bőségesen kárpótol az enyhe déli égtájnak, a télen is mosolygó kék égnek s zöldelő természetnek a h:ija. A római Pinción vagy másutt sétálgatva december végén a tavasz simogatását érezzük és a véri piazza Navonán, Róma hagyományos kará­csonyi piacán körülfog minket az igazi olasz karácsonyi hangulat. A sátrakban, amelyek helyükön ma­radnak Befana napjáig, betleheme­ket s be ti ehern es f igurácskákat, me­lyek közül nem egy kis népművé­szeti remek, árul gain ak. Az olasz karácsony szimbóluma ugyanis — igen poétikusan és a szeretet ünne­pének az értelmét tökéletesen kifeje­zően — a betlehem, amelyet Assisi szent Ferenc fiai, a barnakámzsás ferences barátok állítottak, fel elő­ször a templomaikban karácsonytájt a XTlf. században s innen terjedt szét mindenüvé. Olasz földről nem szorította ki a betlehemet semmi más divatos szokás vagy elmélet. Ott ta­láljuk 1942 karácsonyán is nemcsak a pizza Navonán és az ősi római templomokban, hanem az olasz csa­ládi ott honokban is mindenütt a bet­lehemet s Kisdeddel, Szűz Anyjával, szent Józseffel, a jámbor pásztorok­kal s a napkeleti királyokkal, mint fenn az Isten dicsőségének s lenn a földön jóakarat 11 emberek békéjének a hirdetői! (Róma, 1942.) NAGY RÁDIÓ ADÓÁLLOMÁS LÉTE­SÜL CIONISTA PROPAGANDÁBA RÓMA, január 9- (TP.) A paicszteiai postaigazgatóság nyilatkozata szerint Tel Avivban nagy ráüióadáál'loraást szerelnek fel, amely brit támogatással kizárólag cionista propagandát fog űzni. A posta­igazgatóság a berendezés költségeit 150 ezer palesztint fontban irányozta elő, s ezt azösszeget Palesztina adófizetőinek kell viselniük, tehát Palesztina arab la­kossága is arra kényszerű1, hogy :i palesz­tinul arabok jogai ellen dolgozó rádiói saját pénzével támogassa. —""'TŰT a Darmoi dolgozik. Nem zavarja az álmot és mégis estétói reggelre biztosan hat. Fájdalom nélkül htjt, könnyű és teljes ürülést idéz ció. Kellemes, enyhe, m Iá b»9hsM«A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom