Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-02 / 273. szám

extern ó z" J z i ’ SZERDA, 1942 DECEMBER 1 JLr'' KÖ.VYVr.ÎJ?A B U D A P uitlr p <~i r uO r 1 H Ci ♦- * f ÄT« ;r V ; i\ju> Ä«? ••> * LXm. évfolyam, 273. sxám­ELLEh IRB 10 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. eo. Telef.: 11—eg. Nyomda: Egye­tem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ALIPIÍOTTA: BBRÎHIMIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT“ Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.79 P* negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évra 32 P. Erdély példái mutat /Sorsdöntő időket élünk, amikor a nemzet jövendője ellen- vétkezik az, aki magyar és magyar között ellen­téteket akar kiélezni. A habom vér- zivatarának kellős közepén a belső front nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy személyes -el­lentétekkel, véleménykülönbségek­kel forgácsolja szét a nemzet erejét, mialatt vitéz honvéd eink a harcté­ren életüket kockáztatják a hazáért. Egy táborban van a helye ma min­den magyar embernek. Tökéletes közéleti és szellemi egységre van szükség. Olyan magyar egységre, amelyben nincsenek érdekellentétek, személyi viszálykodások, nincs elm­és rangkórság, eltűnik az irigykedés és az anyagias gondolkodás helyét az önzetlen, minden áldozatra kész hazaszeretet váltja fel a szivekben. Mindannyian tisztában vagyunk, hogy legfőbb kötelességünk ennek az egységnek megvalósítása. Minden igaz magyar ember lelkében ott él a vágy, hogy testvéri egységre kell lépni ennek a sokat szenvedett nép­nek, amely mindig becsülettel meg­állotta a helyét a történelmi idők viharai között. Hangzatos jelszavak és tartalomnélküli ünnepségek nem találnak visszhangra már a magyar tömegekben. Bizonyítékokat tud­nánk azonban felsorakoztatná, ame­lyek mind azt igazolják, hogy egész közvéleményünk felfigyel a nemzeti egység megvalósít ás át célzó megnyi­latkozásokra. Legutóbb az Erdélyi Párt elnökének a megajánlása vita során elmondott beszéde talált álta­lános helyeslésre a sajtóban és a ma­gyar tömegekben egyaránt. Helye­sen jegyezte meg a beszéddel kap­csolatosan az egyik sajtóvélemény, hogy a magyar megújhodásnak Er­délyből kell kiindulnia, ahol a ki­sebbségi sors szenvedései megtaní­tották a magyarságot arra, hogy egymás megbecsülése a nemzet leg­nagyobb ereje. Erdélyi magyar egyházaink a ki­sebbségi sors 22 esztendőjében olyan történelmi példát mutattak a nem­zetnek, amelynek értékét a közelmúlt távlatából még jobban meg tudjuk becsülni. Erdély három nagy püspö­ke, Majláth Gusztáv, Ferencz József és Nagy Károly a tökéletes és zavar­talan felekezetközi békét állította a nagy magyar sorsérdekek szolgála­tába. Maradéktalan és zökkenőmen­tes volt ez a felekezetközi együttmű­ködés, amelynek érdekében az ide­gen uralom alá szakadt magyarság­hoz megrázó erejű közös pásztorle­velet intézett a bárom püspök. En­nek a pásztorlevélnek gyönyörű mondatai megtalálták az utat á szi­vekhez. Győzedelmeskedett a nagy eszme és elsősorban egyházainknak köszönhetjük, hogy trianoni elesett- ségünk idején öntudatos, egysége­sen gondolkozó magyarságot tud­tunk felsorakoztatni nagy nemzeti céljaink mellett. Nem hiába ősi földje Erdély a val­lásszabadságnak! Nálunk sohasem lehetett tartósan megzavarni a ke­resztény felekezetek harmóniáját. Örökre beleírtuk Erdély nevét a vi­lágtörténelembe azzal a ténnyel, hogy 1584-ben a tordai országgyűlé­sen Dávid Ferenc indítványára az erdélyi rendek kimondották a ke­resztény vallásfelekezetek egyenlő­ségét. Áldatlanabb és lélekölőbb harc nincs is a felekezeti viszálykodásnál. Nemzetek morzsolódhatnak fel ab­ban, hogy a valláskülönbség a leg­jobb hazafiakat szembeállítja egy­mással. Nagy népek hatalmát is. meg tudja törni a belső ellentétek kiéle­ződése, hogyne lenne szükség töret­len nemzeti egységre a magyar ha­zában. A mi kicsiny népünk csak akkor tud szembeszállani a rohanó idővel, ha a magyar tömegek egy szivvel-lélekkel küzdenek a hazáért. Protestáns egyházaink most példát akarnak adni az egész magyar nem­zetnek. Követik a kisebbségi sors három nagy egyházfejedelmének gyönyörű útmutatását Az erdélyi református, unitárius és evangéli­kus egyházak vezetői közös tanács­kozást folytattak az együttműködés biztosítása céljából. Kimondották, hogy közös erdélyi protestáns bizott­ságot alakítanak. Azt remélik, hogy a három egyház együttműködése biztosítani fogja a felekezetek béké­jét és a nemzet egységét. Olyan eseményt jelent ez a tanács­kozás, amelyre országszerte fel kell figyelni. Egyházaink lépése bebizo­nyítja minden magyar ember előtt, hogy miit jelent az erdélyi szellem. Erdélyi szellem alatt mi a magyar­ság egységét értettük és ezért han­goztatták vezetőink a közélet és a magánérintkezés minden fórumán, hogy igenis, az egész magyar nem­zetnek érdeke az erdélyi szellem dia­dal raj utása. Erdély fővárosában a vároisvezető- ség kegyelete gondoskodott arról, hogy a kisebbségi idők három nagy püspökének emlékét megöröikitsék. Kolozsvár egyik terét,, Három püspök terének“ hívják^ és az ebből kiágazó utcákat Ferencz József, Majláth Gusztáv Károly és Nagy Károly ne-. véről nevezték el. Erdély reformá­tusainak a közelmúltban tartott egy- házkerületi gyűlésén Vásárhelyi Já­nos püspök ismét idézte a három nagy egyházfő emlékét. Az ő mun­kásságukra kell gondolnunk, ha Er­dély földjén fellépne a felekezetközi villongás, amely itt-ott már felütöt­te fejét a felszabadulás után. Protes­táns egyházaink mostani értekezlete olyan lépés volt, amely a magyar lelkek titkos sugallatát követte. Le­gyen ez az elhatározás a teljes ma­gyar egység kiindiulóállomása! Vall­ja becsületes hittel minden magyar ember, hogy nemzetünk jövendője érdekében életünket is készek va­gyunk feláldozni és kiközösítjük so­rainkból azokat, akik a magyarság egységét megbontják! Legyen végre vaíóság a lelkek vágyából! A ki nem mondott szavakból épüljön ki a ma­gyar szellem egységes frontja! En­nek a magyar tábornak, a magyar nemzet táborának legyenek most is védőbástyái az egyházak, amelyek­nek országszerte követni kell az er­délyi protestáns felekezetek példa- . adását! VÉGH JÓZSEF. A német véderőfőparancsnokság jelenti: A német hadosztályok a keleti arcvonal valamennyi szakaszán győzteseit arai a csatatereknek Afrikában Montgomery tábornok kerüli Hímmel csapataival as összecsapást Tuniszban védelmi vonalak mögé vonták vissza az amerikai hadsereget Sztálin cs keleti ctrcvonalres utazott Erős egységek bedobásával a S^evjet harmadik nsgy támadását készíti elő {BERLIN, december 2- MTI—Irdermf.) Moszkvai jelentés szerint Sztá­lin elutazott a keleti arcvonal középső szakaszára. Ez a tény újabb bdzo- nyiték arra, hogy a bolsevisták nagyobb szabásúnak szánt offenzivája nem érte el a várt célját és megrekedt, a német védelmi vonalakon. AZ AMERIKAIAK hadviselésére és kato­nai erőiknek felmérésére jellemző az a távira­ti jelentés, amely szerint a tuniszi vasúti át­járóért folytatott harcokba bevetett amerikai csapatokat a fővédelmi vonalak mögé kellett visszavonni, mert gyakorlat hiányában, a megsemmisülésnek voltak kitéve. A harc he­vessége természetesen ezáltal lényegesen csök­kent és a német haderő újabb térnyereségét vonja maga után. Az elpuhultság és kénye­lemszerető amerikaiak ilyen egységekkel aligha nyerik meg a második arcvonal döntő ütközeteit. STOCKHOLM, december 2. (Bild. Tud.) A Svenska Dagbladet! berlini je­lentése szerint német katonai részről megállapítják, hogy a Szovjet harmadik támadást is előké<- szil. Német felderítő repülőgépek ugyanis erős szovjet csapatösszevonásokat figyeltek meg Voronyezstől dé’re. Gyalogsági, tü­zérségi hadosztályok és erős páncélos kö­telékek vonulnak fel a szovjet arcvonat! mögött. Úgy vélik, hogy ezekkel az erők­kel tervezik a Szovjet harmadik nagy tá­madását. A német ellentámadások sorozata kiindulási állásaik mögé vetette vissza a szovjet erőket BERLIN, december 2. (MT1—DNB.) A Führer főhadiszállásáról jelenti a véderő fő­parancsnoksága: A Tuapszetól északkeletre elterülő térségben indított szovjet támadások összeomlottak. Az ellenség súlyos vesztesége­ket szenvedett. A terek:, szakaszon is vissza­vertük az ellenséget, részben ellentámadással. A Don és a Volga között hétfőn tovább folytak a Szovjet támadási kísérletei, de az ellenség rendkívül nagy veszteségei közepette meghiúsultak. A német ellentámadás kiindu­lási állásai mögé vetette vissza az ellenséges erőket. Sok foglyot ejtettünk és hadianyagot zsákmányoltunk. A nagy Don-kanyarulatban indított helyi támadások kudarcot vallottak. Fiarei- és romboló repülőrajok eredményesen támogatták a hadsereg csapatait. Vadászköte­lékek lelőttek 43, a légi erő légvédelmi ütegei pedig 8 szovjet repülőgépet. Három repülőgé­pünk elveszett. Éjjel-nappal bombáztunk csapatszállitásokat és vasúti berendezéseket a Don középső folyása vidékén. Kalinintől délnyugatra és Toropez térségé­ben tartanak az elkeseredett harcok. Harci és zuhanó harci repülőgépek részben alacsonyan szállva, megsemmisítő támadásokat intéztek az ellenség páncélosainak készenléti állásai, valamint ellenséges jármű- és menetoszlopok ellen. November 20. és 30. között a hadsereg csapatai keleten, a harcok gyújtópontjaiban 1024 szovjet páncélost semmisítettek meg. Légitámadásokkal és a légierők légvédelmi ütegeinek tüzével még 48 harckocsit pusztí­tottunk el. A német hadosztályok mindenütt győztesen urai maradtak a csatatérnek. MEGINGATHATATLAN A SZTÁLINGRÁDI NÉMET VÉ­DELEM BERLIN, december 2. (MTI—USB ) A sztálingrádi szakaszon a szovjet- csapatuk hétfőn az északi záró állá­sok dien összpontosították fő erői­ket. Ezen a helyen nem kevesebb, mint öt bo. Lev ista páncélos'hadosz­tály támadott egész nap újabb és újabb érőkkel. Timosenko ezen a szuivaszon több lövészhadosztályt is harcba dobott, hogy mindenáron si­kert. érjen el. Bár a tüzérségi támo­gatás a legnagyobb mértékű volt, a német védelmi arcvonal megingat­hatatlanul állt. A védőcsapatok új­ból és újból levegőhöz jutottak azzal, hogy számtalan kisebb vállalkozá­sukkal mélyen behatoltak az ellen­ség támadó vonalai közé. A NÉMET ELHÁRÍTÁS rendkívüli síké- j reket ért el a keleti harctér valamennyi sza- \ kaszán. Különösen súlyos veszteségeket szén- \ vedett a Szovjet a Sztálingrádért vívott har­cokban. Timosenko megint több helyen Ösz- szevont nagyobb páncélos erőkkel hajtotta végre támadásait. A német hadosztályok mindenütt győztesen urai maradtak a csata­térnek. A Szovjet veszteségei páncélosokban és emberanyagban igen nagyok. Mint illeté­kes helyen közölték, a hadsereg csapatai az európai keleti arcvonal harcaiban november 20. és 30. között összesen 1172 ellenséges páncélost semmisítettek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom