Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-02 / 273. szám
ELLENZÉK —2 a .1 -i t ii ^ L P——irJ-ú’i 'zw JBBM BFSCT'IWIT’ rJf .^KnBDB-KíC^^EHSÍBüXri! Ssbasii't honvédek lovele a szinaszoibsz KOLOZSVÁR, december 2. E//cn- zék munkatársától.) Beszámoltunk arról, hogy a napokban kedves, nivósmüsoru mii vész délutánt rendeztek a kolozsvári helyőrségi kórházban a sebesült és beteg katonák - zárná r a a kolozsvári NnumMi Színház művészek A műsoron szavalatok, vidám jelenetek, operaáriák és magyar nóták szerepeitek .s mondanunk sem kell, liogy a la.-leg katonák s a harctéri sebe- i süllek, akiknek körébe egy-kót napsugaras dóriit varázsoltak színészeink, minden egyes szereplőt a legnagyobb szeretettel és kitörő örömmel fogadtak. A jódsikeriilt iniivészdélutánnal kapcsolatban most meg iud'tóan kedves. meleghangú levelet hozott a posta szerkesztőségünkbe, ..Egy sebesült“ irta s arra kért, hogy a helyőrségi kórházban ápolt sebesültek nevében juttassuk el köszönetükei a müvészdél- után szereplőihez. A sebesült honvéd levelének közvei'en, meleg hangja megérdemli. hogy szószerint közöljük és ezúton juttassuk el ă címzettekhez: Kamarás Gyulához. Jaczkó Ciához, Andrási Mártonhoz, Tompa Sándorhoz, Rajnay Élűhez. Sallav Kornéliához, Szabó Icához, Lo néz Zsuzsiihoz: Köszönjük nektek, magyar művé- szék, hogy Önként eljöttetek Ide közénk, hogy est á két órát kellemessé tegyétek számunkra. Ez tetjes mértékben sikerült is nektek. Láthattátok a boldog 1 mosolyf a sebesült honv'dek, tisztek és közlegények arcán egyaránt. S ezt a mosolyt á ti meleg, szivhezszóló szárúitól:. magvar nótáitok varázsolták odú. Ixithaftátok a szemekből felétek sugárzó hálát, amiért cl feledtettétek velünk azt a sok-sok szenvedést, amelyen ott. a szovjet pokolban mentünk keresztül. Köszönjük Nektek mégegyszer mindazt. amit érettünk tettelek és arra kérünk Tlfpkef. hogy jöjjetek el közénk vára. minél előbb és minél többször. Hozzátok el közénk á szent tii’ét, melynek lángjánál felmelegszenek á kemény, sok vért és szenvedést látott és óléit honvédszivek. Jörjetelt el újra közénk, m> szeretettel és igaz örömmel vánuik mindig benneteket. Egy sebesült. A mévészdélután szereplő gárdája is minden bizonnyal1 éppen olyan megindult ; szeretettel olvassa majd sebesült honvé- deink köszönő levelét, mint ahogy mi olvastuk. 1 Magyarország érdeke a tengellyel való szolidaritás Ä párisi Le Teirps nagy cikke a magyar külpolitikáról Vlchy, december 2. (MTI.) A Le Temps leg utóbb külpolitikai cikket irt u magyar külpolitikáról. A lap figyelemreméltónak tartja azokat a kijelentéseket, amelyek a magyar államférfiak ajkáról az utóbbi időben a parlament ben elhangzottak, majd idézi n parlamenthez intézett kormányzói üzenet lényeges részeit. Horthy Miklós kormányzó szavait a józan ész. és a belátás diktálta — irj a Le Temps. — A cikk a továbbiakban utal arra, hogy a magyar kormány eltökélten tovább akarja folytatni a háborus »erőfeszítéseket, majd pedig ismerteti Kállay Miklós miniszterelnök nek a költségvetési vitával kapcsolatban elhangzott küpolilikai kijelentéseit. Idoelógíai téren a magyarok, akik nem feledték el Kun Béla uralmát, természetszerűleg a bolseviötüfcllones harcban való tevékeny részvételre határozták el magukat. Gazdasági téren u magyarok azt tartják, hogy minden érdekük a tengellyel való szolidaritás, mert a tengely által tervbevett tij rend Magyarország nak fontos helyet fog biztosítani és a keleti területek kiaknázása a német terv szerint az európai iparnak a kontinens délkeleti Vésze íelé való jelentékeny eltolódását fogja eredményezni. Magyarország egyike volna azoknak az államoknak, amelyeknek gazdasági élete elsősorban látná használ egy ilyetén eltolódásnak. Úgy látszik, hogy a magyar külpolitika igazi rugója itt rejlik. — tejezi be cikkét a lap. az dDoeiyisPAOT hipci fl szabad és kötött gazdálkodás összefüggéséről tartóit előadást Gjnag Tibor dr. KOLOZSVÁR, december z. Az Erdei) i Fúrt időszerű előadássorozatának keretében december ,i-én vitéz dr. Gyitlay Tibor, a felsőház tagja, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára és miniszteri biztosa tartott előadást Kolozsvárott. A megjelent nagyszámú cs előkelő közönség előtt a szabad és kötött gazdálkodás összefüggéseit és a gazdasági élet alakulása során egymást követő változásait fejtette ki, rámutatván arra, hogy az elméleti közgazdaságtan tanítása cs a gazdaságtörténelem tanitása szerint tiszta, szabad, vagy tiszta kötött gazdasági rendszer csak elképzelhető, de a gyakorlatban sehol sem fordul elő. Annak igazolására, hogy ez a két gazdasági rendszer mindig egymást kiegészítve, bár egymással versengve érvényesül az egyes országok gazdasági életében, kimutatta, hogy a liberális gazdasági rendszer államaiban is éppen a liberalizmus fénykorában, s azóta is számos vonatkozásban még a totalitárius államokat is meghaladó mértékű állami beavatkozás érvényesült, viszont a nemzeti szocialista Német birodalomban, de különösen az olasz fasiszta államban a gazdasági életben is érvényesülő totalitárius eîv» mellett hivatalosan is elismerik a magánvállalkozás jelentőségét, s felkarolják az egyéni kezdeményezéseket. A szabad és kötött gazdasági rendszer különböző válfajainak bemutatására az előadó végighaladt az utolsó 40 év magyar gazdaságtörténetében, a szabadabb és kötöttebb jellegű, egymást követő korszakokon. Bemutatta, hogy az első világháború előtti u. n. liberális gazdasági rendszert miként követte a teljes kötött gazdálkodás az első világháború idején, majd a kötött gazdálkodásnak egy enyhébb formája az infláció korában. Az 1925—31-ig terjedő korszakot konszolidációs vagy szabadabb korszak néven ismertette, majd rámutatott arra, hogy a nemzetközi gazdasági válság korában is az azt követő, 1938-ig terjedő időszakban miként váltakoztak a magyar gazdasági életben a kötöttebb, majd ismét szabadabb szervezési formák, hogy azután a rákövetkező két év alatt fokozatosan ismét átmenjenek a jelenleg érvényesülő háborús kötött gazdálkodásba. A nagy érdeklődéssel fogadott előadást azzal a megállapítással fejezte be, hogy a szabad és kötött gazdaság változatai közül az államférfim bölcsesség éppen a legalkalmasabbnak a kiválasztásában, s ezáltal a gazdasági élet rugalmasságának megőrzésében és az ország teljesítőképességének állandó maximumon tartásában nyilvánul meg. Ebben a vonatkozásban pedig a legutolsó évek magyar gazdaságpolitikája mindenkit megnyugvással tölthet el. NÉPMŰVELÉSI ELŐADÁSSOROZAT SEPS1SZENTGYÖRGYÖN SEPSISZRNTGYÖRGY, december 2. Tudósítónk jelenti: Az erdélyi Párt sepsiszentgyörgyi tagozata az idén is megrendezi népművelési előadássorozatát. Az első előadáson Fercnczy Sándor dr. professzor a székegység eredetéről, a második előadáson pedig Harkó József tanár A székely székek kialakulásáról beszélt- Az előadások iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. December 4. I li/. ;i nap a ruagynr királyi jótckonycélu állami sorsjáték Jog’kózelobbi húzásának napja! — Ha még idejében poridu,skodik arról, hogy beszerezze ;í I lamsot -jeeyét (ára eg-ósz 3 P, fél 1.50 P), akkor (Vnnek is esélye lehet a nyerésre! Főnyeremény 40.00C P. ÖSSZEÁLLÍTOTTA jövőévi MUNKAPROGRAMJÁT BIHAR VÁRMEGYE NÉPMŰVELÉSI BIZOTTSÁGA NAGYVÁRAD, december 2. TudóG- tónk jelenti: Bihar vármegye riéprniivch-Si bizottsága közgyűlést tartott, amelycu a/ 1912—43. tanév munkatervit állapitól ták rneg, egyúttal ismertették a bizottság 1943. évi költségvetését. Az 1942—43. tanév munkatervit az előző tanév tapasztalatai alapján készítették el és a kővet - kező tanfolyamokat állították be a tan évbe: 61 analfabéta tanfolyam. 17 a- önismereti tanfolyam, 12 népművelési, i 3 magyar nóta, 33 magyar népi. 23 főneve- dési, 2 egészségügyi. 8 gazdasági. 1 Háziipari, 35 nemzetnevelési, ] szárnolásgy.:- korló- Minden előadást számává, összesen 23.460 órában tartanak előadásokat a:: iskolai év folyamán a népművelési tanfolyamokon. A népművelési bizottság összesen 260 népkönyvtárat „szervezett éri dig a megye területén, amelyből 80 a felszabadult részre esik. a kolozsvári egyetem f°h| niotta az áthel e ell iopkzdémia irattárát NAGYVÁRAD, december 2. Tudósítónk jelenti: Nagyváradon már régen felmerült az a terv, hogy a mult században Nagyváradról Kolozsvárra áthelyezett jogakadémia hattá rát Nagyvárad városa megszerezze. Erről a tervről tudomást szerzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem vezetősége és most váratlanul nagylelkűen önként felajánlotta egy, a Nagyvárad városához intézett levélben, hogy amennyiben Nagyvárad a volt váradi jogakadémia levéltárára igényt tart, úgy az egyetem arról szívesen lemond és az irattárat Nagyvárad város rendelkezésére bocsátja. Dr. Hlatky Endre főispán és a város vezetősége hálásan vette tudomásul az egyetem levelét és megtette a szükséges lépéseket, hogy a város történelmére fontos iratok miA Kaukázusból most szabadságra nazatért Wass Albert gróf az „Egyedül vagyunk“ cimü folyóiratnak küldte az alábbi cikket, melyet mély szépségeire való tekintettel teljes terjedelmében átvettünk. Ősszel, mikor a dombok nyüttek és topái ok lesznek és fáradtan szürkék, mikor a fák hullatni kezdik leveleiket s az á néhány akác, kőris és mogyorócserje, ami ă Mezőséget d'sziti, csápzottan és dideregve ácsorog a ködben; eszembe fut ă g)ti- m lekorom. Eszembe jutnak ä leigázottság és megöl 07 tatás kínzó évei, melyei: átfigjal• 'gyermekkoromat és ifjúságom évéit s a. keserű emlékezés vásabroncsaival szí ‘ t- jáh, hogy lélekzeni is alig lehet tőlük. Ott éltünk a házban, fönt â dombon. Kívül a falun és hívül az Uelen s ha vé- d'- cm röl volt szó: törvényen és jogon is hívül. Magányosan és elszigetelve éltük ă magunk maradék magyar éleiét, földhöz lapulva, mint szélben a vad. Szennyes árvíz hömpölygőit Erdélyen végig, elnyelte a törvényt, az igazságot, á jogot s mindazokat az építményeket, melyeknek időtálló voltában apáink hittek. Zúgott körülöttünk az idegen árvíz s ú Mezőség hallgatásba burkolódzvá várt valami csodát. Domb dombhoz simulva- völgy völgv mellé bújva lapult velünk együtt. Akkord nagy volt a magányosságunk a körénk zudult i,legen világbán, lhogy szinte megfulladtunk benne. Akkor tanultam meg tisztelni áz utakat. Ezeket áz agyagos, hályus, szerteléia utak niil kanyargó utakat, melyek végigkigyez- tók a völgyeken minden irányba, felkusz- tak a dombok gerincére, befurakodtak a legeldugottabb katlanokba is és hozták- vilték a híreket hűségesen és titokzatosán. Zötyögő szekereken, billegő kordákon vezették egymáshoz a távol élő szomszédokat, azt u kevés magyart, uki megbújva éU és őrizte a maga földjét, házát. Mert kevesen voltunk ilyenek, kik itt maradtunk akkor is, mikor baj volt és veszedelem magyarnak maradni s hűségesnek a földhöz. Ezek áz utak kötöttek össze bennünket is távol lakó szomszédainkkal. Barátainkkal, akik barátok voltak a szó ma~ gasabbrendü értelmében és sorstestvé- réinkliel, akik testvérek voltak igazán a vér jegyében, mely közös ütemre vert ereinkben s lázadozott á sors ellen, mely osztályul jutott. A Mezőség magyar élete ezeken az utakon áramlott egyik háztól a másikig, papitoktól papdákig, falutól faluig. Csöndesen és észrevétlenül, de legyőzhetetlen szívóssággal zötyöglek a szekerek és billegtek a kordék a kígyózó utak kátyúin s hordták a szót, a baráti kézszoritást, á tanácsot és á segítséget 7i szerteszóvi falvak magyarjai között, melytől uj erő és uj birodalom sarjadt a lelkekben s uj hit a jövendőről. Szinte legendába illő ma már, ahogy ültünk olykor egy-egy asztal körül késő éjszakáig, sercegő petróleumlámpa mellett s kevés szóval, sok hallgatással vecllettük a gondot, mint varjú a tollát. Vagy ültünk sötétben a kandalló körül, mint egy nagy család, ki harc közben pihenni összégijül, hogy hajnalban ki-ki induljon újra á maga falaira vissza, folytatni az inszakitó. körömfeszitő végső védekezést. Hányszor volt, hogy ültem egyedül hói- I zunk sarkában s néztem a kétfelé szakadó utat s vártam néma, kitartó türelem- ! mel, hogy megjelenjen a fordulóban egy , messziről jött magányos kocsi. Ahogy igy j magamban várakozva ültem, láttam şze- ! mem előtt a dombokat s a völgyeket vér ; , gig s köztük és rajtuk az utak bonyolult, végtelen hálózatát, mely csendőrszurony és puskatus dacára összekötött bennünket egymással. Magányos házakat, pápdakot, megbúvó falvakat s nem tehetett ellenük ; semmit a hatalom, mert szent és békés i forradalom volt ez, utak forradalma, j I melyek a mieink voltak s magyarok, mint mi. Ilyenkor úgy képzeltem el, mintha egy roppant test lenne az ország s az utak benne erek, melyekben vér kering, győzelmes életerővel. És éreztem, hogy nem étket bennünket halálos baj és végzetes veszedelem addig, amíg az utak megvonnák és áz egymáshoz tartozás eleven lüktetésével kötnek össze apró kunyhókat és . nagy házakat, tanyákat és templomokát. Mint ahogy nem győzheti le halál a tes- j tét, mig kering benne á vér. j így ,éreztem akkor. Azóta sok idő eltelt s immár harmadik őszt érem, hogy bénult , dombjaink közé távoli erekből forrón bu~ ’ zogvá berohant a tűzpiros szabadság s házunk magányosságának lakatjait letörte. Tüzesen és pompásan érkezett, de fájdalmasan mcgdaeadl tőle o szivünk, öröm S j keserűség között máid ketté szakadt. Mert házunkon túl, mintha eldugultál: volna az erek, megállt. Megállt, sorompót tett s az utak riadtan és döbbenve pattantak el köztünk s szomszédaink között. Élesen hasított husiinkba á sorompó, testünkbe vágott, éreztiil:, mikor összehajtó dombjainkat elmetszette s a fájdalom, melv elszakadt testvérein!: leikéből csörgött, â mi vérünk is volt s örömünket feketére festetté. Ma újra ősz van, immár harmadik ősz azóta. S ahogy itt ülök a ház sarkában, úgy mint akkor régen, érzem fájni az utakat, melyek csonkán á semmibe lógnak, bénultán és tehetetlenül, akár áz elmetszett erek. Érzem, hogy már nem kőinek össze senkivel. Hiába várom fáradó szemmel távoli kocsik érkezését; a fordulón fid megállt a vér áramlása rajtul:. Nyugatnak, északnak és keletnek vidáman és lázason élnek az utak. Épülnek- szélesednek. Nyüzsög rajtuk a munka és kering ujjongva egy poraiból föl épülő országrész boldog vérkeringése. Gépkocsik dübörögnek, hájszás élet kurjongat. mindenki siet markolni valamit az életből, mindenki rohan a maga önző kis cél iái után, vagyonszerzésben hásznoskodóktól nyüzsögnek arra az utak. Ebben az öncélú nagy rohanásban csak én ülök itt egyedül a régi ház előtt. Egyedül megint s az őszben, mely szomorú csöndjével a dombokra leszállóit. S olyan már egészen, mintha nem is látná már csak én egyedid: ahogy dél felé az utak lassan begyepesednek s olyanok lesznek, mint a mező. melyen a feledés pásztora legeltet engedelmes öreg juhokat. Vasasszentgutthárd. 1942 november. WASS ALBERT.
