Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-05 / 276. szám
Visszavonulnak az angolok az afrikai SZOMBAT, 1W2 december 5, LXIII. évfolyam. 276. saam. IRS 16 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jőkai-u. 16., I. em. Telei.: 11—09. Nyomda: Egyetem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ALAPÍTOTTA: BARTH« MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT' Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P., negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P. NEMZETI ÖNCÉLUSAO Irta: Zathureczky Gyula f Torlódnak az események és sürgetik a cselekvést. November hadtörténeti változásai zajlást okoztak a „nagypolitikában“ is és az újból megmerevülő helyzet más, mint az egy hónappal azelőtti. Uj kristályosodási pontok emelkedtek ki a nagy konglomerátumból, uj szilárd vonalak mutatkoztak és uj törések. Az államférfiak feladata hűvös aggyal felmérni az események jelentőségét és levonni belőlük a maguk közösségére vonatkozó következtetéseket. Magyarország miniszterelnöke és külüg}7minisztere eleget tett á raegajántliási nröta sorján elmondott záró- beslédében ennek a követelménynek éppen ngy, mint egy nappal előtte Mussolini és röviddel azelőtt Hitler, mig a túloldalion Churchill és Satalin szögezte le álláspontját. Nem óhajtunk eheflyütt ă külpolitika ma nagyon is ingoványos területére 2*pm, hiszen háborúban a háború primátusát k»ll minden körülmények között szem előtt tartani, azaz azt a tényt, hogy háborúban nem politikai beszédeken, hanem a fegyvereken mnüik a jövendő alakulása. A népek egymás közötti viszonylatát békeben a diplomáciai, azaz a külpolitika, háborúban a hadsereg, azaz a fegyverek szabályozzák. Ebből folyik, hogy politikáról reálisan csak a háború befejezése után — de rebus stantibus — beszelhetünk, mert az akkori helyzet szabhatja csak meg azt, hogy milyen politikai eszközök alkalmazhatóak éfc azok is miképpen. Ha azonban á népek egymás közötti viszonylatának kialakítását a háború alatt a háború eszközeire ke# biznunk, fokozottan kell megragadjunk minden politikai eszközt annak biztosítása érdekében, hogy a bábom befejezésének pillanatában minél nagyobb erővel és suli'yal léphessünk a nemzetközi politika porondjára, kogy °tt biztosíthassuk békés jövendőnkéit. fTüdvaljévői hogy megnyert háború még nem jelent feltétlenül megnyert bé- két is. A fenti téte'ből pedig az követke- ^k, hogy mig a habom megnyerése a hadsereg feladata, addig a békét a politikának kell megnyernie. KUday Miiklós miniszter élűjüknek teg- napi beszéde ebből a szempontból rend- kívül figyelemreméltó. Talán nem, tévedünk, ha megállapítjuk, hogy ennék a beszédnek a lényege a magyar öncéluság hangoztatása és megalapítása volt. A miniszterelnök, aki az ország küliigymi- ni^atere is egysziemélyben, kétségkívül á vi ághelyzet alakulását véve1 figyelembe, tartotta helyesnek és időszerűnek a magyar öncéluság hangoztatását. Ha a diplomácia nyelvezetét lefordítjuk, Ugy beszéde annyit jelent, hogy az önálló és ön- cé«u Magyarország nemcsak lehetséges, hanem általános szükséglet. Szükséglete nemcsak á magyarságnak, hanem. Európának és elsősorban annak a térnek, amelyet be kel! töltenie és amelyben szerepet kell, hogy vigyen. Ennek a' szerepnek a mértékét minden bizonnyal a győzé'em mértéké fogja megszabni, dé a lényeg mégis csak1 a teljesség foka, amellyel ennek a szerepnek a betöltésére felkészülünk. Ée itt talán nem árt, ha szembenézünk önmagunkkal és azokkal a kérdésekkel, amelyekkel meg kell birkóznunk és amelyeket minden körülmények között meg kell oldanunk, hogy az önálló és öm- célu Magyarország megvalósítása nemcsak kongó frázis és lehetőség, hanem tényleges valóság legyen, i * Mit ériünk, mit érthetünk nemzeti öncélúvá g alatt? Minden bizonnyal semmi egyebet, mint a magyarság primátusát, azaz ennek az elsőbbségnek elérését á Kárpátok medencéjében. Bizonyára akadnák ellenfeleink között olyanok, akik érv nrek a természete® igényűek bejelentését ízemben állónak fogják mondani a szeut- istráui gondolat egyik magyarázati formájával és azt fogják mondani, hogy éltetünk nagy királyunknak Imre fiához intézett intelmeinek ama sokat hangoztatott részétől, amely az idegenekre vonatkozik. István király azonban nemzeti államot, magyar nemzeti birodalmat teremtett, amelyben csupán néhány ezer vendégnek, hospesmek, adott kiváltságokat- A nemzeti magyar birodalom nemcsak mint államforma, hanem népi megosztottságában ig mint valóság élt a mohácsi vészig, amikor a magyarság számaránya még mindég meghaladta a nyolcvan százalékot. Ha tehát ma magyar öncéOuság- ról beszélünk, ugy annak első feladata a magyarság szálmar anyának javítása kel1 legyen. Vétkes és könnyelmű illúzió lenne itt akár asszimilációra, akár egyes nemzetiségek háború utáni kitelepítésére gondolni, ellenben senki által zokon nem vehető kötelesség, már ma minden előfeltételét megteremteni, illetve előkészíteni annak, hogy a magyarság vagyoni és számbeli arányában megerősöd hessék, nem mások rovására, hanem a maga javára. A szociális, gazdasági és kulturális kérdések rendszeres és tervszerű megoldása tehát az a varázslat, amelyet zengő szavak és üres frázisok nélkül', de annál nagyobb erővel, hittel, kitartással és bölcsességgel kell végbevinnünk ä végső nagy eél érdekében. Ez a megoldás nemcsak a magyarság, hanem a magvar állam területén élő népek javát is szolgálja, hiszen birodalmai — és mert töbhnépü alólam, tehát birodalom vagyunk — csak erős és nagy nép vezethet. Csak erős, nagy és magabiztos nép lehet nagyvonalú és ha kell, nagylelkű másokkal szemben és csak ilyen adhat biztonságot másoknak is. * Mély államférfim bölcsességgel állapította meg a miniszterelnök, hogy mi nincsen itt az idigţje forradalmi változásoknak. Ugy mondotta, azok talán tíz Óv vél ezelőtt keresztül vihetőek lettek volna. Mégis ugy véljük, hogy — ha természe- tesien nem is a nagy nyilvánosság előtt — de az arra hivatottaknak kötelessége előkészíteni ezeket a változásokat éppen azért, hogy ne forradalmi utón töriénjék meg adott esetben a változás. Minden részletében meg kell vizsgálnunk állami, nemzeti, népi, szociális, gazdasági, kulturális életünk mindén egyes mozzanatát és tényezőjét, hogy vájjon megfe&el-e a háború utáni uj kor követelményeinek és a magyarság akkori igényeinek. Szigorúan és bátran kell felvetnünk a kérdést, hogy helyes-« az, ahogy «lünk, nem túléltek-e életformáink, nem időszerütilenek-e már egyes törvényeink, nem koptak-e el szervezeteink. Ha i^n, mit és hogyan kell helyükbe állítanunk. Hiszen ha őszintén nézünk szembe a kérdésekkel, ugy kénytelenek vagyunk megállapítaná, hogy nemzeti életünk négyszáz esztendős idegen elnyomás és az idegen ímpérrummal ízemben folytatott belső küzdelem után a nigy francia forradalom eszméinek jegyében ujult meg, olyan időpontban, amikor ezek az eszmék már kezdtek meghaladottak lenni é« világszerte mutatkoztak az általuk teremtett életformák hullafoltjai. Tisztában kell lennünk azzal is. hogy a nagy világnézeti áramlatok, amelyek most égy soha nem látott méretű háborúban robbantak ki, a fasizmus, a nemzeti szocializmus, a bohtevtzmu« elkerül he tétlenül merőben uj életet fognak teremteni és merőben uj formákkal és fogalmakkal fogják gazdagítani az emberiséget. Nagy vonalaiban mutatkozik is már az uj élet és ehhez kell igazítanunk a magunkét, ha nem akarunk elsüllyedne a történekem kérlelhetetlen mélységeiben. * /De szembe kell néznünk hibáinkkal is. Ki-ki a maga poriáján. így mi Erdélyben. Megfelelően élünk-e? Eleget teszünk valóban azoknak a követelményeknek, amelyeket a uémzeti jövendő állít fel velünk szemben? Eléggé tisztán látjuk-e múltúnkat, jelenünket és jövendőnket? Aligha tudnánk ezekre a kérdésekre maradéktalanul megnyugtató választ adui. De ve- * gyünk sorra néhányat közülük. A Magyar Ut legutóbbi számában Jakab Antal foglalkozik azzal a polémiával, amely Maklcai Lászlónak a Hitel októberi számában megjelent cikke körül ,,tört ki“ és amely a Keleti Újságnak november 8-i számában kulminált. Az erdélyi magyarság múltbeli magatartásáról van szó ezekben a cikkekben, elsősorban természetesen a Magyar Párt és a Népközösség körüli nagyon áldatlan vitáról. Nem akarunk olajat önteni semmiféle tűzre és nem akarunk újabb vitaanyagot bedobni a közélet amúgy sem túlságosan lélekderitő tusakodásaiba. Már Széchenyi megmondotta, hogy „élőkrü! élők között nincsen igazságos ítélet“ és szeretnők magunkat ennek az aforizmának a bölcsességéhez tartani. Véleményünk szerint azonban egyetlen egy szem pontnak mégis csak érvényesülnie kellene ennek a kérdésnek a pertraktálása körül. Ez az egyetlen egy szempont az, hogy a végleges iléletet biz- . zuk egy későbbi kor párta Lián Lírájára, mi pedig ne igyekezzünk e pártatlan biró köntösébe bújva a magunk apró lüszurá- sait vagy dicsérgetéseit elhelyezni, nagyon is személyes ellenfeleinkkel vagy barátainkkal szemben. A kisebbségi korszak legalább is Északerdélyben, Istennek hála, lezárult, történelemmé lett. Lj életlehetőségeket, uj feladatokat, uj parancsokat kaptunk. Teljesítsük azokat és a közelmúltból legfeljebb a tanulságokat szívleljük meg. Egy ilyen, a kortárs álfa’1 is nagyon kézenfekvő tanulság az, hogy az emberek ügye felett, minden erőlködés ellenére, a nép ügye győzedelmeskedik, a fejlődés és az igények láthatatlan erői eitlen senki nem tehet, mert azok megtalálják a kiteljesedési formákat minden körülmények között az eflső adott alkalommal. Sokat lehet vitatkozni a nevezett két magatartás, a két csoport politikájának helyessége vagy helytelensége, szabad elhatározásból fakadó vagy kényszerű volta felett. Az azonban vitathatatlan ténv. hogy a Nemzeti Szövetség gondolatát megvalósítani igyekvő Magyar Párt magatartása éppen olyan mértékben népi igény voh, mint amilyen mértékben népi igény volt a Népközösség keretében páratlan gyorsasággal és a tömegek konszenzusával megvalósult népi szervezettség. Ha nem az .Jntranzigencia“ vagy a vCalinescu-huszárok“ jelzőit, hanem a dolgok lényegét nézzük, ugy el kell jussunk ehhez á megállapításhoz, amely világosan mutatja a kisebbségi magyarság útját, amelynek igénye az összeomlás után közvetlenül a passiv resistencia. később a Magyar Pártban megvalósuló intranzi- gencia, a viszonyok teljes elnehezülése után pedig a legszűkebb realitás: a népi szervezettség volt. Nem szívesen bocsátkozunk jövendőlgetésekbe. de azt hisszük, hogy az eljövendő kor ama várt pártatlan itélöbirája nagyon is egymás mellett fogja emlegetni a kétféle politikai magatartás determinánsainak, gróf Bethlen Györgynek és gróf Bánffy Miklósnak a nevét, akik bár különböző megfontolások alapján, különböző helyzetben és különböző eszközökké1, de minden bizonnyal egyforma becsületességgel és odaadással szolgálták a magyarság ügyét De ettől eltekintve, ne feledjük, hogy az efféle yitat- kozgatások a legkisebb mértékben sem szolgálják a magyar öncéluság ügyét és ne fdedjük azt, hogy Délerdélyben is élnek testvéreink. * De hagyjuk talán az önbirálatot és forduljunk az élet naposabb oldala felé. A déda-szeretfaí vai vasúti vonal megnyitása szélesre tárja a magyar öncéluság kapuit Erdélyben. A Székelyföld csak ezzel a vasútvonallal került vissza igazán az országhoz. Holnaptól kezdve .megindul a vérkeringés zavartalanul és bőséggel a/ eddig elzárt országrész és az ország között. Széliem és anyag cserélődik majd ki. Megnezsdül a/ élet és dohos szobák ablakai tárulnak ki és uj levegőt engednek
