Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-07 / 252. szám
A színpadi játékstílus mai kérdései Irta: KÉKI BÉLA llusz harminc evvel eoe.Jüit v ilágs »einte foj roii"(»lt a swapadinüv ésaeti, a reude- »ők kísérletei kísértei re halmoztak. Moszkva, Berlin. Páiis és Budapest Mtnnházi világát egy«* újaid» és vakmerői)!» próbál kozások verték fel s közben a közönséget leJjes bizonytalanságba hajszolták. Am a kísérletek nagyobbrészt a játék <s a dksz- lelek teelmikai megújítására törekedtek, s c-sak vajúdott, de ne«» született újjá maga a cLráinatrás. Ép úgy e i mUaditak. a német iinpi esozioni.sta óra ura kii»ér betek pe iUg Hofmann stahl, Gerhard Hauptmmn és Wed*kinti is a kísérletezők közó 4a»*W* zott. mini a franciasaiirrealista és dadaiştii dráma kezdetei, amelyik ilyen címekkel ijesztgették a francia nyárspolgárt: '] iresias emlői. Ökör a tetőn. Kitörések voltak az egész-égés és győzelmes naturalizmus gyűrűjéből, de rossz irányba vágó kitörések. A mai fül számára még em* legctésük is mérhetetlen távolból és idegenül cseng. A színpadtechnikai kísérletek nem múltak el ilyen nyomtalanul, bár ma egészen más dolgokat látunk bennük érdekesnek. mint saját koruk, a mai szemlé' let gyökeresen átértékelte az egykori újításokat. Reinhardt hangos hírveréssel világhírűvé lett rendezéseiből a mai színházi szakember szemében az a tapasztalat fontos, hogy tökéletesen csődöt mondott háromezer ember befogadására méretezett. Grosses SchciiispitdJiOnsn. Kiderült, hogy a nagv néző terii színház alkalmas Miét operák előadásaira, ahol a zenekarkórus és a nagv hangorejii énekesék szabadon érvényesülhetnek, a közönség pedig számtalanszor meghallgatva, jóformán kívülről ismeri a müveket s igy köves, ebi) sikkadhat el szépségeibe . A drámai művészet igazi otthona a kis befogadóképességű kamaraszínház, amint Németországban az újonnan épii t prózai színházak mind lóval kisebbek is a pesti Nemzetinél és a bécsi Fellner és HeJnier- cég nevezetes magyarországi alkotásainál, a Yignél és u kolozsvári Nemzeti Színháznál. Berlint a huszas évek vége táján egészen felbolygatták Piscator szocialista izgatást iizo színházi bemutatói s nekünk ma az a lényeges belőlük, hogy először használja a vetítést díszlet helyeit s mi" után az idő kiküszöbölte túlzásait, ma úgy tűnik, hogy a vetített háttér végleges polgárjogot nyer színpadjainkon. S-lo- niszíavszkij teljesen összeforrott, kiegyenlített játéku együttest követel és ő, valamint P Hője ff leegyszerűsített játékstílusa már a jövőt készítette elő s munkájuk eredménye felszívódott a mai naturalista színpadi stílusba. Mindezek az irányok és kísérletek nem érié’lek mélyebbre ható -reformot, bár elvileg elképzelhető, hogy technikai újítások adjanak lökést a dráma fejlődésének is. A kicsa" po.lt vizek visszatértek medrükbe, ha nem is véglegesen. Hisz máris sejteni lehet, hogy merre fog a színjátszás uj medret keresni s — meggyőződésünk szerint — találni is. s a hunion iták fnroiuzú RiVz.suheţ'yd hangja“. Ebből Ii indulva, nő-tul joblvi meggyőződésemmé erősödik, hogy mii ámítás a vidéki s/.injálszás ijinyjő sziuvoj na-jniilyotlé^éröl be szélük mm ros-vzaliíJ annál, amilyen a múltban volt, csak ép! pen uem tud lépést tarlaua u fejlődései), A közönség előtt, amelyik nap-nap utál filmrcmckekben gyönyörködik, egyre ve lágoeahli a móltyüJő és u már ej neoi tön. - tethelő különbség. A kibontakozás? Az amerikai gyakorlat, amely ott kisérf a magyar szimésyjet nem 1« tulnic* sai jö-. vőjébeu. A jól ii«swevúl«gátolt, egybelianij * ftolt és Idérliedt jétéku együttes megtior-l dozaa a darabot a nagyobb vidéki köz- - pontokban is. Közlekedési nehézségeik —4r a fejlődés ii temjét tekintve — igáéin nem ; fogják útját á'Uani. Amíg a tehergépkocsi fut a ilisaletekkel, a színészek k'ényeá-me-| sen feketezbetnek kávéházi asztaluknál a reu des jú róttál, vagy bérelt repülőgépen ’ átugranak a szomszéd városba ... Ha igy eltezabadjitjuk a képze’k'tü'nket, könnyű megérezni, mennyire jogosulj s nem oló-fi piszlikus a vágy. amely a kolozsvári szin-f házban Erdély Nemzeti Színházát kívánjál megpillantani. Ä diszlexiás szorosan a jálékdil 119 elemei közé s cn-jl nélfogva azonos törvények alá tartozik. A natura!isla rendezőket azonban a stílus törvényeinél jobban vonzza kél veszedelmekkel teli megoldás: egyik a filmmel versengő látványos színpad, másik az aprólékos ralásásai tán zás. Céltalan és eleve reménytelen bajsza minden szín pad rendezői törekvés, amely a filmmel akar versenyezni. Különben is súlyos eltévelyedést jelen L, ha a kulissza tulorditja a színészt és nála több figyel-1 mel követel. Az a naturalizmus, amelyről beszélünk, lelki történések ' ábrázolását és a művészi beszédet kívánja a színjátszás központjába állítani s távoli van attól, hogy látványossággal vadássza a sí-a kert. De épp» ilyen tévesnek Ítéljük azt az Magyar iris2enyla^ban a kísérleti előadásokat két-három évii zeddel ezelőtt külföldi példákon föllelkesült fiatalemberek, színészek és rendezők, heves buzgalma valósitól la meg. Társaságokba tömörülve dolgoztak s Pesten a legváratlanabb helyeken bérelt szinház- hejyiségekben mutatták be sokszor igen ériékes drámai produkcióikat; számtalan zajos siker fűződik ezeknek a különben kérészéletű vállalkozásoknak a nevéhez. Eközben a töretlen vonalat, a kialakult Hémef Tudeetiányes Akadémia ingyenes nyelvtanfolyama!. Beiratkozások naponta 4—7-jg Deák Ferenc-utca 1, sz. (Üzlethelyiségben.) MMIBHHmHHHi a döntően elhatalmasodó játékstílus ma kétségtelenül a naturalizmus, de a tisztult és llleegyszeriisödött naturalizmus. amely meghaladta a mein in gén iék hatására egész Európában elterjedt és díszletben, játékban egyaránt v a.lóságntánz.ásával tüntető realizmust s idegen tőle a valóság brutális feltárására törekvő, társadalmi izgatást szándéko d színjátszás, amilyen a huszas években virágzott külföldön. Befelé fordulást, a lelki elmélyülés iránvát jelenti a tisztiét naturalizmus. Több, mint egy éve '/Hahy a Híd hasábjain. ..Főpróbán ’a Nemzetiben“ cimii cikkében igy beszélt róla: ,,E kor egyik legnagyobb szinésze. aki nemrég hall meg. Sir Gerald du Máurier, hanglejtés .nélkül, mozdulatlan arccal játszotta leg" nagyobb drámai szerepeit, miközben keze állandóan kabátja zsebéhe volt siilyeszt- ye. Minden eszközt és erőfeszítést eldobott magától, de vívódó gondolatai szinte láthatóan jelien tele meg körülötte, színeket, formákat és lángokat öltve, kilépve a szinész testéből. A régi színész kifelé, az uj színész befelé játszik. A régi színész a szavakban, az uj színész a szavak möigött éh Nyilvánvaló, hogy ez a nehezebb feladat. Mélyebb és sűrűbb lelki pillanatokat kivan. A magyar színész a fejlődésnek erről n vonaláról kissé lemaradt“. Mélyre tapint Zilaliy a mai, tisztult natura izmus lényegét abban a mozzanatban fedezve fel, hogy a színpadon elfoglalja végre uralkodó helyét a gondolat.. Elégtelen a jambusok folyékony felmondása, mit sem ér az üresen zörgetett szó. a színész merüljön el a párbeszédek és ä szótlan gesztusok jelentésének ellenzésébíet, a színpadi figura jelleméből és a darab meséjéből következő hangulatnak és a társuló gondolatoknak ott kell1 hullámozni ok a kimondott szó mögött, hogy árnyalatokat kapjon, csendülései g megszinésedjék tőlük és visszhangot verjen a hallgatók telkében. A zenei hangok egyéni bélyegét i.s érzékelhetetlen felhangjaik adják meg. A játékról szólva, a kérdésnek csak egyik felét világi róttuk meg a taftadhatat- lanul újat mondó Zílahy-idézeiteh a na- I uráli stíl színjátszás szempontjából azonban épp o’yan fontos a figurák megformálásának kérdése. Ez a stílus tel ies állényeg ülést kíván a szülésztől. Megkívánja, hogy vetkőzzék ki hétköznapi (űriéből, mégszokott mozdulataiból s ne használja minduntalan ugyanazokat az elkoptatott kliséket. Ne legyenek n europei ikertestvérei "Kymásnak; mindenikért egészen ki kell cserélnie önmagát, akárcsak egv átváltozó művész. A filmgyártás egyedül ebben a vonatkozásban szorongat ia a színjátszást. A szereppé! való lelies azonosulás hosszabb időt igényel, inig kiérlelődik a fiamra a színész képzeletében. Erre a filmnél igen, a színházban ritkán adódik ■ A HÁROM kredátusz IRTA: JEKELY ZOLTÁN Révedezve ereszkedtem lefelé a szép temetőn. Na<iy kerülőt tettem, a Feleké- úti bejáratnál kezdtem s a Petőfi-utcai kijáratnáI volt szándékomban legezni ezt a séd át. Odafent, az uj részben, nagyon sok román sirt láttam, s a sírköveken nagy szavak, fényképek és nevek arany lottak-f eketél tele, mutatván, hogy a múlandóság mezején milyen eszközökkel aliorta magát időbe csempészni az azóta délibb vidékre vonult uj középosztály . .. A halál elölt a hódítók .is meghódolnak. Már ott jártam a patinásabb. régi sírok között, Brassai Sámuel, Bölöni Paritás Sándor, fíerde Mózes mauzóleuma Iáján. Egy kicsit lejjebb, bent a lton sfák és fenyők sünijében, sötétlő embercsoport Hint szemembe. Éppen fémettek. Ahogy a gyásznép közelébe értem, néhány félig- meddifj ismerős kolozsvári közéleti egyéniség alkalomhoz mérten komor arca s felekezetűk egyik papjának köpcös alakja döbbentett meg. Hát megint valami ismerőst búcsúztatnak? Miéfí halnak itt olyan sűrűn az emberek? Miéit nem élvezhetik szegények tovább a szabad életet? — x hasonló gondolatok síih.ogiatlák bennem /chete szárnyukat. El vegyültem a gyásznép között, s hogy megkérdezhessem az elköltözött nevét, a sírhoz közeled lem s valami közeli ismerősi kerestem. A sírásók már éppen a koszorúkat rakosgatták az elkészült földhalomra s a gyászáén a széleken már oszladozni kezdett. Alig hét ölnyire megláttam a friss fejfát; feliratát azonban sehogy st'm tudtam. elolvasni, a csokrok és koszorúk annyira el takar Iá k. 5 akk or. amikor éppen más irányból akartam a fej fát megközelíteni. kicsi mozgolódás támadt közvetlen kőzetemben: néhány ismert kolozsvári férfiú utat szorított magának és egyenként odajárult a sir lábúnál szorosan álló hozzátartozók csonoríjához. Engem magukkal sodorlak. Pár pillanat múlva KredátuÁX bura előtt találtam magam. Régi barátom volt; valcdia egy púdban ültünk a kollégiumban. Arcán két könny folyosó csillogott. sá‘ padt volt és kínosan merev. Szemüvegét egészen megpárásiiották a meleg köny- nyek. Nekem is úgy nyújtotta kezét, mint a többinek. — Köszönöm, igazán köszönöm —-- mondta s ebben benne volt az is, hogy kinek a nevében köszöni s mit liöszön. Bit meg csak megfogtam jéghideg kezét s szú nélkül, hal áh-avált tehetetlenséggel néztem. néztem. Nekem fogalmam sincs ar‘ ról. hogy kijét temette el — neki meg arról, hogy nekem erről fogalmam sincsen. S csak állunk egymás mellett és én tudom, hogy mi volna a kötelességem, tudom, hogy* vállára Iréné bond jak s vigasztaló sírással egyesüljek fájdalmával de lehel ellenség. Agyam lázasan faggatja a néma fejfái s ebben a pillanatban rengeteg pénzt, több napot adnék az életemből. ha tudnám. lei a halott. ügy látszik-, én voltam az utolsó, aki elébe állott. Vagy talán még jöttek volna lökben is. csal: elriasztottam őket? Megillet. hiszen olyan siralmasan festhettünk ott mi keltén, hogy nem csudáin ám. ha a szemtanuknak- örökre elvettük volna a kedvét az effajta részvét nyilvánít Ástál. Idős, gyászfátyolos hölgy lépett mellém. — Köszönöm. nagyon köszönöm, hogy eljött — szipogta s rücskös zsebkendőiével szeméi kereste a nehéz fátyol alattFogalmam sem volt róla. hogy kicsoda. Mély meghajlással csókoltam meg fekete kesztyűs Irezét. A hölgyet magas, ötvénes években járó férfi fogta karon s megindultak az eloszlott gyásznép nyomán. Kelten maradtunk. — Köszönöm, hogy eljöttél — szólalt m&g Imre s nem rám nézett, hanem u sir haUmiru. slilosl két nugy színházi mto/.ményünk őrizte ingadozás nélkül: a pesti Nemzeti és a Vígszínház. A Nemzeti tőle telhetőig szolgúiita a magyar drúmairást n szol- gadtatta a klasszikus \ ilágnűisoi t; gyakoriak voltak műsorán a nagy drámairók müveiből rendezett r'klbusok. (Magain is legszebb színházi élményeimet a Nemzeti 1926 L927-«ts évadjából őrzöm: Shakespeare dráiuacikűust láltam a Ne maii ti ku' kitaülőjéről és MoÜ ere-ciki üst a Kamarában, Odi-y Árpáddal 11 f. Richard és Tar" tnt'fe szerepében. Még ugyanabban az éviben mutatta 1«' Hevesi Sándor a Faust mindkét részét délután öttől éjfélig tartó, ; vaesorasziinettol megszakított előadás- j ban.) A Vígszínház a francia vígjátékokat és a magvar exportdrámákat Sujáli* tolta ki magának, de a Yigbon nem a darabon. hanem az előadáson, volt a hangsúly. Pompázó kiállítás és gyorsan pergő, kicsiszolt előadás, közvetlen hangú beszéd és leegyszeriisitelt mozgás jellemezte a Vígszínházát s mindenekfölölt az egv 1 stilu.su. tökéletes összjáték. az, ,,egyiil|es“ j játéka. Nemes hagyományt teremtett a j A igszinház a társadalmi drámák legiga- I zihh hangját megütő naturalista stílusú- ■ Az uralkodó irány. val, hatása éro/helő in az. «-gesz magyar szán játszásban. A luxi luineaa éveik közepe Iáján Nemet h 'Aouti ía lankadó Nemzed Szdnbázlw» vitt friss véi keringést. A mérés®, vállalkozó kedvű rendező és nagv szervezőén- iü igazgató gyökeresen megváltoz latta a N»-mzvli játékreudjét én ehíadá sóinak külső képét. KlH ogúsolni Joliét, hogy vezetése alatt a színház klasszikus műsora kissé foghíjassá váll fi a darabokat annyira ,,rendezi“, hogy emiatt háttérbe szorul a szó kultusza, a iiiüvGjzi beszéd, ezzctö szemben az egyetlen igazgató ina, akit az előállások technikai íki viteléinek problémái izgatnak, rendezői *d>gou- dolá.sok és ötteudv ldjxróbáláwa. Az egyoldalú Shakespeare-kultusz helyeit a umilit század vége óta <dbanyagólt Sdiil- Jer-drámákat álhtja előtérbe s az export- drámák sivár világából végre önmagához visszataláló magyar dráma Írást. 7Jlahy, Tamási. K oda lányi, Németh László a ko- tásait. iötápolja. Kíséri élezést is vállöh még ha ííáiu-s éri «s miatta, (le u jövő elégtétel© felöl bizonyosan nem kéte.kell ik. SajáLsáftos csere történt: az uj hangjával vezető VigSzinház ma konzervaliv hűséggel érzi jól kialakított stílusát és az eredetileg hagyományőrző Nemzetiben |>edig a rendezés külsőségeit, vagy a darabot tekintve, sokszor láthatunk olyan előadásokat, amelyek egv avantgardista színpadon is é kelnének. t > alkalom, mert igy a színész teljesítő- képessége pár szeiepre korlátozódik évadon!.ént. Fővárosi színházainkban találkozunk művészekkel és művésznőkkel, akik egy-egy szerep kedvéért a járásukln' a hajviseletükig s a körmük színéig <'d- aUikuhnik, de lulz.ott derűlátás volna megfeledkezni arról, hogy Pesten is előfordul a szerepeit át nem élő, csak saját egyéniségét színpadra álÜtó színész s akinek nél.ánv régi, hazug eszküzné’ nincs t öl»}» jes, amilyen — Németh Lászlóval szólva — ,,a gégél»en rekedten ki-behu- zott nyálcsepp. amely a szenvedélyt jelzi
