Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-21 / 264. szám
19 42 november 21» ELLENZÉK 1 orí 3V o’i ív Íe 3 fi >m íb Jil ;v }> l is n 3 S*2 R S2 yA lő X) ö íl d 3 \ \ V. 0 V A 3 0 3 1 [ [ Ä magyarországi nemzetiségi kérdés Dr» Mikó Imre országgyűlési képviselő beszéde a miniszterelnökségi t reá költség. eUscitek vitájában Tápunk más helyén megemlékeztünk arról, hogy dr. Mikó Imre országgyűlési képviselő a miniszterelnökségi tárca költségvetésének vitájánál nagy beszédet mondott a nemzetiségi kérdésről. Nagyjelentőségű beszédét az alábbiakban közöljük: Dr. Mikó Imre beszéde elején bejeién letté, hogy a miniszterelnökségi tárca költségvetesé- vei kapcsolatban egyetlen problémáról, a nemzetiségi kérdésről kivan szólni, majd Így folytatta beszédét: T. fi. Ha átlapozzuk az utóbbi évek képviselőházi és felsőházi naplóit, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy a nemzetiségi kérdés nem szerepel az országgyűlés előtt olyan mértékben, amilyenben azt a kérdés súlya és bordereje 's nem utolsó sorban a többi politikai problémákhoz való viszonya megkívánná. Ennek lehet az az oka, hogy a kérdésnek kényes külpolitikai vonatkozásai vannak, de lehet az is, hogy nincs minden nemzetiség az országházban képviselje. Mindenese re figyelemreméltó, hogy a zsidókéi öcsnek mennyivel több időt szentel az országgyűlés, noha itt csak nyolcszázezer magyaron szígi lakosról van szó, a nemzetiségek pedig a mai Magyarországon hárommillió lelket számlálnak; ha azonban az ezeréves határok keretei között gondolkozunk, a szentistváni birodalom lakóinak majdnem fele nem magyar anyanyelvű. S ha tovább visszük a párhuzamot, a a zsidókérdésben ma már nagyjában egységes a képviseiőház álláspontja, a 'nemzetiségi kérdés tekintetében azonban nemcsak a nemzetiségi, hanem a magyar képviselők között sem alakulhatott ki egységes felfogás. Vigyáznunk kell tehát, nehogy a t:- -zakálmáru korszaknak a hibájába essünk cs csak azokat a problémákat lássuk, és a közvéleményben is ilyen szemléletet alakítsunk ki, amelyek az országházban jelen vannak és tárgyaltainak. Mert a nemzetiségi kérdés az országban mindenütt jelen van és nincs egyetlen magyar probléma, amelynek az elbírálásánál mellőzhetnünk azt a szempontot, hogy Magyarország lakóinak egynegyede nem magyarnak született. T. H. Kevés kérdés váltott ki ellentétesebb felfogásokat és nagyobb harcokat a magyar politikai életben, mint a nemzetiségi kérdés. A rendi korszakban a nemzetiségek részben külön területi önkormányzattal rendelkeztek, részben a magyar nemesség soraiban felemelkedhettek s igy szervesen illeszkedtek be á magyar állami és társadalmi rendbe. A rendi keretek felbomlásával azonban ezek a kötelékek mind felszakadtak s a nemzetiségi polgári osztály kialakulásával megbomlott a nemzetiségi törekvések és az uj magyar állam közötti egyensúly. A ma gyár politikai élet egyik frontján Széchenyi, Wesselényi, Deák, Eötvös, Mocsáry a nemze tiségek polgári egyenjogúsításával és szabad nyelvhasználatával gondolták megoldhatónak a kérdést s az e tárgyban hozott i36S. évi 44- te. a külföld előtt is a magyar politikai bölcsesség szép példáját szolgáltatta. A másik oldalon Tisza Kálmán, Banffy Dezső, a magyar hegemónia biztosítását tartották a legfontosabbnak a nemzetiségi kérdés megoldásához. De ugyanazoknak az államférfiaknak erről a kérdésről alkotott véleménye is nagy változásokon ment keresztül. Gondoljunk csak a legnagyobbak közül Kossuthnak 48 előtt és az emigrációban vallott felfogására, vagy Apponyira, az 1907. évi törvények megalkotójára és a népszövetségi magyar főmegbizottra. A trianoni csonka Magyarország nemzetiségi szempontból Európa egyik leghomogénebb állama volt s igy ott tulajdonképpen csak a sváb kérdés foglalkoztatta a miniszterelnökség második ügyosztályát. De a nemzetiségi kérdés megítélése azóta sem egységesebb, hogy az ország örvendetes gyarapodása • ezt a problémát ismét virulenssé tette Magyarországon, — amint a miniszterelnök ur már 1942. március 19-iki bemutatkozó beszédében a Ház előtt kifejezte magát. Megnyugvással kell azonban megállapítanunk, hogy az országgyűlés ma sokkal tárgyilagosabban kivan ' ezzel a problémával foglalkozni, amennyiben a legnagyobb ellenzéki párt, illetve pártszövetség vezetője, lmrcdy Béla képviselőtársunk is kijelentette, hogy ,,ezt a rendkívül kényes nemzetpolitikai kérdést Tüzmentes páncél és vas Íratsz íkjények minden nagyságban. Gyártja: Szabó Gyula Kolozsvár, Eötvös-utca 34, sz. nem szabad a pártpolitikai viták síkjára áttolni“. És valóban a dualizmus korának a nemzetiségi kérdés terén egyik legsúlyosabb hibája az volt, hogy a nemzetiségi kérdést a pártok közötti licitálás tárgyává tette, amiből természetesen csak a nemzetiségeknek volt hasznuk. Súlyos politikai bűne az akkori kormányoknak, hogy a könnyebben befolyásolható nemzetiségi területeket fejlesztették és halmozták el kedvezményekkel, ugyanakkor pedig az ellenzéki tájékozódása magyar vár megyéket elhanyagolták. Nagyrészt erre. vezethető vissza a Székelyföld gazdasági elmaradottsága és a románlakta vidékek fellendülése a Trianon előtti Erdélyben, ami önmagában is cáfolata annak, hogy a nemzetiségeket gazdasági téren elnyomták volna. De ugyanilyen felelősség terheli az ellenzéknek azt a részét, mely a nemzetiségi pártokkal szövetkezett az általános titkos választójog vagy más demokratikus vívmányok kiharcolására. Mert a nemzetiségi pártokat e jelszavakon túl csak az érdekelte, hogyan tudnák az igy kelthető zavart a magyar államiság megdöntésére felhasználni. Csak a trianoni katasztrófa után tárultak fel teljes valójukban ennek a múltnak a hibái és mulasztásai s az idegen megszállás alatt ébredt fel a magyarság arra, hogy a magyar végeken egyetlen politikai reaiiras van: az ősfoglaló és állam} enni ártó magyarság harca a vendégfogon befogadott cs a határokon túlra gravitáló nemzetiségekkel szemben. b ez a realitás, ami kisebbségi sorsban a magyarságot egységes politikai védőövezet kiépítésére és a belső népi szervezkedés megindítására késztette, lényegileg Észak, Kelet éi Dél visszatérése után sem változetr. Ma is minden országos politikai kérdést abból a szempontból kell megítélni, ; /iíVó',1' h / v’í xr + it,'*"** -oAT-D' a a * f. ‘ t * a 1 Y '•'**» » r < * * ■r’t. A. .A '{* a É-.' i " a a ' * N * b ~ r ^ G " yr > c t 1. .1 Wi \ Wt ^’4 A: a. i t V-Y' *■’ Ezért hiideti pártom ma is a kisebbségi politika hagyományaként a pánokfeletti összefogás szükségességét, ami felé, ölömmel látom, — lehet, hogy nem a mi gyenge szavunkra, hanem az események kényszeiirő hatása alatt —, az uióboi időben egyre több lépést teszünk. A jo ,r*kai egység kívánalmaként sokan a mozdulatlanságot állítják fel, p“dlg ha valahol, akkor éppen a nemzetiségi kérdés terén alkalmazható a legkevésbé a „legyen úgy, mint régen volt“ elavult álláspontja. Magyar- ország kétszeri összeomlásának, Világosnak és Trianonnak az okai között ott látjuk első helyen a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát. Az uj Európában kialakuló uj Magyarországnak a sorsa is a mi érzésünk szerint a nemzetiségi kérdésen fordul életre, vagy halálra. A nemzetiségi kérdés nem redukálható egyszerűen Magyarország és a környező államok közötti fegyveres erőviszonyra, mert a nemzetiségi kérdés győztes háború esetén is előttünk áll ma, amikor a kis nemzetek csak részben urai saját sorsuknak, a nemzetiségekhez való viszonyukért felelősek vagyunk Európának és a müveit világnak. Ha a történelmi magyar géniusz sikeresen tud megbirkózni ezzel a kérdéssel, álékor barátaink is szive • sebben bízzák reánk a Kárpátmedence mind több nemzetiségének sorsát. Ha nem, akkor a saját hazánkban is kicsúszik a lábunk alól a talaj. A nemzetiségi kérdés helyes kezelése iránt mi, akik vegyes nemzetiségű területen élünk, fokozott felelősséget érzünk, annál is inkább, mert az idegen megszállás alatt ennek a kérdésnek nágyobb mélységeit és szélesebb távlatait pillanthattuk meg és a nemzetiségi problémát a kisebbség és többség ol- ? daláról, az árnyékos és napos oldalról egyaránt megismertük. Arról beszéltem az előbb, T. H., hogy a nemzetiségi kérdés mikénti megoldásáért nemcsak a _ magyar történelemnek, hanem Európának is felelősek vagyunk. Európa most folyó átalakulásával pedig a nemzetiségi kér dés szemlélete is gyökeresen megváltozik s ezt feltétlenül szem előtt kell tartanunk, amikor a magunk álláspontját e tekintetben kialakítjuk. Az első világháború után Parisban és környékén a nemzetiségi elv és a népek önrendelkezési jogának jelszavával vonták meg az uj határokat. Az eredmény mégis az lett, hogy az anyaországukból kintrekedt kisebbségek száma 40 millióra emelkedett s minden száz közül 12 ember jutott Európában kisebbségi sorsba. Ezek közül abszolút számokban a németek voltak a legtöbben, közel 10 millióan, viszonylagosan azonban a magyarok vezettek, mert az egész magyarságnak majdnem egyharrnada került idegen megszállás alá. A világ ujjárertdezői tehát nem hV\Vú\v hogy a szóval kifejezett eredeti gondolatot az emberek már régen elfelejtették, de a közhasználatban a szó maga még mindig a régi, ma már téves fogalmat tükrözi. Így még ma is gyakorta halijuk a pótanyag kifejezést, holott az újonnan előállított és megkedvelt árucikk már önálló ipari termék. Ilyen termék például a Franck eikóriakávé, mely a napoleoni idők kontinentális zárjának köszönheti eiterjedtségét. Még a legválasz- tékosabhan főző konyhákban is É nagy becsületet szeszeit nevének mint bármilyen kávéital zamatos - és nemes ízesítőszere. Ezenfelül mint önálió élelmi cikk — tejjel keverve — megannyi millió háziasszony szereteíéi érdemelte ki. térhettek ki a nemzetiségi kérdés rendezése elől, amit a békekonferencia mellett dolgozó egyesült zsidó bizottság vetett fel, mivel a kisebbségek közül csalt ők rendelkeztek ösz- szeköttetéssel Wilson elnökhöz. Az összes kisebbségi egyezményeknek alapul szolgáló lengyel kisebbségi szerződés tizenkét szakasza közül tizenegy a zsidó bizottság emlékiratának szinte szószerinti fordítása s igy a nép- szövetségi kisebbségvédelmi rendszer nem volt egyéb, mint a zsidóság helyzetéhez és kívánalmaihoz mért jogszabályok általánosí- tása. Ezután a zsidó-liberális és német-nemzet-i- szociálista nemzetiségszemlélet közötti felfogás között vont párhuzamot Mikó képviselő. Ma már ez a liberális rendszer a múlté s a nemzetiszocializmus uralomrajutása óta Németországban kialakult a nemzetiségi kérdésnek egy merőben uj szemlélete, mely az európai nemzetiségekre is életre rányomta bélyegét. T. H. !> A magyar nemzetiségi politika mindig lépést tartott az európai fejlődéssel, de sohasem, másolta le a kisebbség védelem J valamelyik külföldön alkalmazott rendszerét Amikor a páriskörnyéki kisebbségi é? békt-- j szerződések arra kötelezték az államokat, hogy kisebbségvédelmi kötelezettségeiket az alkotmányba becikkelyezzék, a nemzetiségek elnyomása miatt elmarasztalt Magyarországon erre nem volt szükség, mert 50 évvel ezelőtt, az 1868. évi 44. te. a nemzetisegek polgári és politikai jogait sokkal szabatosába formában és tágabb érdelemben a magyar alkotmány szerves részévé tette. A trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségek végrehajtásáról szóló 4800—1925. száma kormányrendelet éppen e&ért nem egyéb, mint nemzetiségi törvényünk modern kiadása. Pia tehát a liberalizmus korában megalkottuk a magunk sajátos, de a korszellemmel összhangban álló nemzetiségi politikánkat, akkor az uj Európában, melynek minden bizonnyal ;a szocializmus lesz az egyik uralkodó eszméje,' szintén meg kell találnunk a nemzetiségekhez való viszonyunknak azt a formáját, mely egyszerre lesz korszerű, európai és magyar. Senki sem veheti tőlünk rossz néven, hogy a
