Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-21 / 264. szám
.........ii »■■«w mi...........■ ..... ili—fff1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, fókai-u. 16, L e*a. Telet.: 11—09. Nyomda: Egye- lem-o. t. sz. Telet.: 29—23. Csekkszámla 7205* ALtPITOTTI: BRRTH1 MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALfcAS SAJTÓVÁLLALAT* Bt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 bőr,a 2.70 P., negyedévre 8 P., télévre 16 P., egész évre 32 P. Fejedelmet temet Erdély A magyar közélet és nemzeti társadalom mindig fölfigyel, ka valamelyik magyar egyház döntő tanácskozásra gyűl össze, vagy valamilyen nagyobb súlyú ünnepséget rendez. Igen, mert egyházaink nemzeti lelkűnknek örökkévaló szempontok alatt szolgáló őrei és pásztorai s a nemzeti lelkiismeret ébrenta^tói. Az egyházakban él a legszervesebben, együtt a nemzet múltja, jelene és jövendőj*. Menynyivel kevesebbet tudnánk múltúnkról, ha annak legfontosabb dokumentumait nem tárnák élénk egyházaink s ha az egyházak nem őrködnének történelmünk legdrágább szellemi és anyagi értékei fölött. El se tudnák képzelni nemzetünk jelenét egyházaink szolgálata nélkül, hiszen az egyházak táplálják a jelen hordozására szükséges élő hitet. Az egyházakon keresztül árad ki a nemzet életebe a szeretetnek, összetartozásnak, áldozathozatalnak és kereszthordozásnak az a lelke, amely nélkül a nemzeti társadalom elsorvad. Arra is az egyházak tanítanak meg, hogy jövendőnket a jó reménység feltétele alatt bizalommal tudjuk várni. Az egyház önmaga felé emeli a nemzetet s e fölemelkedés által éppen a legnehezebb korszakokban világos Útmutatója lesz annak. Különzártságunk évei alatt különös mértékben láttuk egyházainknak ezt a domő szellemi jelentőségét, vészes tévedés volna azt gondolni, hogy a felszabadult Erdély uj helyzetében a legcsekélyebb mértékben is csökkent egyházainknak ez a jelentősége. Ma mindenki keresztyén Magyarországról beszél, sohasem szabad elfelédni, ' hogy kere>ztyén M agyar or szagot, keresztyén egyházak nélkül teremteni nem lehet. Különös érdeklődéssel fordul tekintetünk a ma megnyílt református egyházkerületi közgyűlés felé. Félszabadulásunk óta ez a második egyházkerület: közgyűlés. Az elsőn, 79át februárjában az országos egyházba való bekapcsolódás nagy müvét végezte el az erdélyi református^ parlament, a mostam gyűlés pedig már számot ad arról a két teljes esztendőről, amelyet a kétfelé vágott erdélyi református egyház felszabadult része a szabad magyar hazában eltöltött. Ez a gyűlés bizonyságtétel arról az életerőről, belső rugalmasságról, amellyel minden zökkenő nélkül tudta az egyházkerület a kisebbségi sorsról a többségi sorsra rendezni át a maga, hivatalai és intézményei életét. Alig van olyan egyházkerületi közgyűlés, amely ne mélyülne el Erdély és Magyar ország történelmének egy-egy döntő személyiségének vagy történelmi alkotásának értékeiben. Élénken emlékszünk azokra az egyház- kerületi közgyűlésekre, amelyek egy-egy jubileum alkalmával Bethlen Gábornak, Károlyi Gáspárnak és más szellemi nagyságoknak állítottak méltó emléket. A mostani egyházkerületi közgyűlés k't es felszazaaos adósságot ro le, amikor országos ünnepség keretében végrehajtja L Apafi Mihály erdélyi fejedelem mindezideig be nem töltött végső akaratát és őt feleségével es fiával, II. Apafi Mihállyal s annak hitvest ársavai együtt végső nyugvóhelyre kiséri a Farkas-utcai templomba. I. Apafi Mihály harminc éven keresztül volt El déiyorszig fejedelme. Eta, H. Apafi Mihály, noha törvényesen megválasztott fejedelme volt Erdélynek, fejedelmi hatalmat valójában sohasem gyakorolhatott I. Avan Mihály halálával vége van a független erdélyi fejedelemségnek s következik a Habs- burg-uralom Erdély fölött is. Különös játéka a történelemnek, hogy az Erdélyben elhalt fejedelmeink közül ~csupán az Apafiák hamvai maradtak meg a mai napig. Nagy fejedelmeink: Bocskay, Bethlen Gábor, Rákóczi György a gyulafehérvári ősi székest gy házban temetkeztek, s hamvaikat a II. Rákóczi György bukása után ránk- zudull török tatár hordák, sírjaikat feldúlva szétszórták. A Farkas-utcai templom éppúgy nemzeti zarándokhelye lesz. azoknak, akik a fejedelmi szabad magyarság hívei, mint a Rá- kóczi-hamvakat őrző kassai dóm. Apafi Mihályiról súk rosszai és kevés, fát ismer a magyar utókor. Az igazság az, hogy Apafi Mihály alakja és történelmi szerepe újra értékelésre szorul. Ő maga sohasem kereste a Icjedelmi széket, tudta, hogy képességei a legmagasabb méltóság betöltésére fogyatékosak, történelmi kényszer volt a feje íc.mi hatalom elvállalása, ő volt annak a kornak egyeden embere, akiben mind a török, mind Erdély népe feltétlenül megbízott. Harmincéves uralkodása a II. Rákóczi György bukása után támadt zavarok helyreállításában, a romok eltakarításában és uj erdélyi berendezkedésben telt el. Végeredményében újabb harminc évig tudta Erdély önállóságai s henne a magyar nemzet és szellem szabadságát biztosítani A rr agyar református egyház különös ke gyeletlel adózik emlékének. Ezt -lemcsak azért teszi, mivel ő az utolsó református vallásit erdélyi fejedelem, Fotskay, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György örökségének átvevője és továbbfejlesztője, hanem azért is, mivel nevéhez valóban számos igen jelentős egyházi intézkedés és ténykedés is fűződik. 0 a Bethien-kollégium második alap.'tó'a, aki négyéves szünet után a teljesen ósszerombolt kollégiumot újra szervezi, Gyulafehérvárról Nagyc-nyedre helyezteti és ismét munkába állítja. Az tnyedi mellett a debreceni kollégiumnak is egyik legnagyobb pár: ’ngó’-a. A háborús 1 omlás miatt elszegényedett erdélyi gyiílckczcteknék százait szervezteti újra,lát ja el bit tokokkal és értékes adományokkal. Követ* a Bethlen Gábori kultúrpolitikát, nemességek adományozásával lelkészeket és professzorokat emel őket megillető helyre. Az ö korában volt erdélyi református püspök kormányzó urunk őse, Horthy István lelkipásztor, a hagyomány szerint az ősi Horthy-c aládnak 0 adi mányozta a nagybányai előnevel. lat kas-utcai templomunkban két XVII. századi Apafi-cimer van. A fejdelem ide eitemcíctt két fiának emlékét hirdetik eztk a veretes címerek. Kos Károly tervei szerint még a nyáron elkészült a két fe,edclmi f ár emlékét hirdető tábla; nemsokára végső nyugvóhelyére tér két legtragikusabb sorsú \eje- delmünk és hitveseik porsátora. Hétfőn Kolozsvár főutcáin ví go vonul a ma éle Erdély. Az a nap az emlékezés és tiszteletadás ideje. Erdély emléket állít annak a , eledelemnek, akinek országos r.igy gondjai között legelső feladata az egyházak támogatása és erősítése volt. Apafi politikájából annyi érték maradt meg, amennyi az egyházakba épült ö (lő figyelmeztetés a ma számára, minden magyar politikának szervesen kell az egyházakról goncoskodnia. Hétfőn azok ünnepelnek, akik a magyar nemzet és egyházai szerves egysége’ól meg vannak győződne, akik az egyház aki pi szervesen épülő magyar kérész- tyeri kullurpolitika hívei és szolgálói. Kállay Miklós miniszterelnök 2 „A nemzetiségi kérdés egyetemes magyar kérdési“ A miniszterelnök hangoz atta9 hogy az erdc'Iyi képviselők véleménye irányadó a nemzetiségi kérdésben BUDAPEST, november 21. A képviselőház pénteken a miniszterelnökségi tárca költségvetését tárgyalta. Az elhangzott felszólalásokra KáHay Miklós miniszteré1 nők nagy beszédben válaszolt. „A nemzetiségi kérdésben legfontosabb ^ az erdélyi képviselők véleménye“ — Csak röviden óhajtok reflektálni az elhangzott felszólalásokra — mondotta, — Megállapítom, hogy a vita tulajdonképpen 3 kérdés körül mozgott, amelyeknek elseje és legtöbbet érintettje volt a magyarországi nemzetiségek kérdése ég ezzé»1 kapcsolatosan a magyar kisebbségek problémája. A második a sajtókérdés, az utolsó pedig a propagatidaügyi miniszter ur működése, illetőleg hatásköre. A propaganda ügyi miniszter ár módot fog találni arra, hogy a hozzá intézett kérdésekre vá'a&zt adjon. Munkáját nagy buzgalommal és sikerrel fejti ki az országban. Szükséges, hogy a propagandaügyi miniszter sok és mindenfelé ágazó kérdéssel foglalkozzék, amelyeken rajta kell tar- tania a szemét, amelyeket mind látnia k©’l, amelyekről tájékoztatnia kel] az ország közvéleményét és szükséges, bogy rajta tartsa a szemét az ország közvéleményén, az ország hangulatán, az ország minden megnyilvánulásán, bogy azokról1 a kormányt és élsösorban engem tájékoztasson. Ebben látom én a propaganda ügyi miniszter ur ór’ásian nagy kiterjedésű hatáskörét. Minisztérium nélkül, egy emberhez, a jelenlegi propagandaügyi miniszter ur képességeihez alakítottuk ezt a feladatkört. Sokat méltóztattak foglalkozni a nemzetiségi kérdésekkel. Ez volt a vita sály- pont ja. Különösen meleg szeretettel hallgattam az erdélyi képviselők igazán mélyen- szántó és mindnyájunkat közvetlenül érintő fejtegetéseit. Egészen természetes, hagy az elmondott sok megsúAe- lendő kérdés között azt tartom reám- nézve a l»g fontosabbnak és a legköt előzőbbnek, amit ők mondanak, akik annak a 20—22 éves sorsnak, amelyet mi ugyan létekben velük szenvedtünk, valóban áldozatos szenvedő részesei voltak. A Magyarországon élő nemzetiségek kérdését sói nnesahgnfcaordletaoinrdletaoiohi dését soha s£m pártkérdésnek, hanem mindig csak egyetemes magyar kérdésnek tekintsük. (Helyeslés.) Örömmel látom, hogy e tekintetben minden oldalból megértést találok, ezért Őszinte köszönetemet soha sem, a mostani alkalommal sem mulasztom el kifejezni. „Kényszer alatt semmit sem cselekszünk“ Az idő, amelyben jelenleg élünk, sajnos, megnehezíti azt, hogy ol'yan módon és olyan mértékben foglalkozzunk a magyar nemzetiségek problémájával, am'nt a» szükséges és helyes lenne. Háborúban va* gunk, temérdek más probléma van előtér- ben és van még egy nehézség, éppen amiatt a politikai helyzet miatt, amelyben nemzetiségeinkkel itt éviink. Leszögeztem első megnyilatkozásaimban, első fel szól alá somban az orsz.ág nyilvánossága előtt, hogy a legtisztább szívvel és szándékkal, magyar szeretettel akarok megindulni nem- L 3&Áségeuik felé a nemzetiségi politika. terén. Erre azonban az ország határain kívülről1 egészen más természetű választ kaptam. Én mégis megmarad iám azon a vonalon, amelyen elindulni akartam. Úgy van, helyeslés.) Sokszor meg ke’lctt ál fanom elhatározásaimban, szándékaimban, koncepcióimban, az előzékeny engedékenységben, amelyet nemzetiségeink felé tenni akartam, mert reakcióképpen rögtön azt hallottam, hogy mi ezért vagy a »ért meg vagyunk ijedve és ha valamit tettünk, azt akaratunk e Me ivére tettük meg. Innen akarom most kijeittiitem, hogy vegyék tudomásul odaad és idebent, hogy ebben a tekintetben sem* mit sem lehet reánk oktruál né Hajlandók vagyunk nagyon messzire menni nemzetiségeinkkel kapcsolatban, mert igenis az a célunk, hogy megnyerjük őket a magyar eszmének. Nem akarjuk belekényszeriteni őket a magyar állami életbe, hanem okossággal és jószivvel vonzani akarjuk őket a magyar élet teljességébe. Kényszer alatt azonban semmit sem cselekszünk. Az egyes kérdésekre rátérve, igazuk van azoknak a felszólalóknak, akik különösen a pozitiv nemzetiségi politikára hívták fel figyelmemet, tudniillik arra, hogy elsősorban a magyarsággal1 kell foglalkoznunk és pótolnunk kell, amit elmulasztottunk az elnudt időkben (Helyeslés), mert mindaz a haj, mindaz a veszteség, amelyet a magyar fajta szenvedett nemzetiségeinkkel szemben, egy százéves periódus lassú fejleménye volt. Ez azért történt, mert Magyarország bizonyos belső ellentétekben —- mondjuk meg őszintén -— a pártoknak egymással való felesleges csatározásában, élve a külső és belső erők nyugodtan tudták bom'asztani a magyarságok atnelv a mai Szemmé1 nem is másodlagos, hanem inkább nevetséges kérdések miatt állt egymással szemben Nagyon nagy figyelmeztetés ez részünkre abban a tekintetben. hogy ma sem kerüljünk egymással szemben olyan kérdésekben, amelyekről íz utókor, ha számon kéri tőlünk munkánkat, eset'eg azt mondhatná: olyan prob'émák- kal foglalkoztunk, amelyek a magyar nemzet igazi leikétől, igazi lététől, jövőjétől ég cé'jától távol állnak, vagy legalább is ebben a nagy feladatkörben jelentéktelenek. „Kotieentrál’'i alapjuk a miqyap ©rő'iefU* Koncentrálni akarjuk a magyar erőket, koncentrálni akarjuk azokat a magyarokat, amivel ezeket a pusztuló magyarokat megmentsük, ezeket az elnémított harangokat megint megszólaltathatjuk. Ne™ tartón» helyesnek egv nemzetiségi minisztérium fe’iálf-'lását. Ebből a kérdésből nem lehet külön ügykört és bizonyos tekintetben öncél uságot csinálni. Külön keM s*óUuaoiu g Im&ai németgé^
