Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-17 / 235. szám

I Uí2 o Itt feb«* in. ELLÜUZtK SZÄB0 ISTVÁN BERLINI LEVÉL i ki­asszony. .. Csak a. felirat józanil ki az illú­zióból: Täubchens trasse .., Galamb ócska-utca. Kedves'. Csak Segesváron más neve volt . . . * ÖRÖK FORMÁK között élünk, s ezek­nek kereteit majd mindenütt egyforma cmlskedetektíéb tdfojü-k ki. Egy részlet: (t hétvégi kirándulás. Lassan mégis csak viégére jártunk a nyárnak, s a szeptember- végi nap, mely ólig két hete, még fiata­losan- mjóriáson tüzelt, ma fáradtan hu­nyorít, mint a kandalló után vágyódó öreg férfi. De az óriási város egyelőre nem vess tudomást a természeti isten ere­jének iánk«dósáról. A fiatalság lendülete sodor magával. S ennek szemében vili ódz­nak még a nyári színek, örömök, izmai­ban a nyári kirándulások jóleső, nzipra- tárulkozó nymjtózkodása él. Szombaton, vasárnap, aki csak mozdulni lad, felkere­kedik és kirándul. Lám, n f érmé szel hálós az emberi ra­gaszkodásért. A GriinewalJ-băn valóban melegebb a nap, az erdélyi széninél: szo­katlan sík-erdő, tele fenyőiéi és nyírfával, felvette, őszi szép. ünneplő ruháját kö­szöntésükre. A Teufelsse majdnem féke­iébe hajló, sötétzöld lükre rezzenetlmül tárulkozik a> szelíd lankák közt a néző szeme elé. Kerékpáros és gyalogos kirán­dulók seregeit öntik a vonatok. Kikere­sünk egy fákkal félkörben körülvett szá­raz, napnak fok vő tisztást, levetjük a ka­bátunkat, elterülünk és hunyorogva né­zünk a napra, Akár a fűszálakon, levele­ken mászkáló apró bogárkák. Dicsérjük a nap jóleső melegét, rhahnhmp fázóssá. im­iţi: a kőrengeteg. Elemezzük a természet szépségét, a messziről ide -verődő hang­foszlányokat, a vidám nevetést, mely vé­gi gharsog n sűrűn. Két erdélyi barátom fekszik mellettem. Az egyik kolozsvári diák. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetne megszervezni oda­haza a nagy diák egységed, és hogy mi lesz a Márciussal • . . Azt sem tudjuk, hogy kerültünk ki (t G rünmoald-ból. Csak egyszerre* este lett, herekésztettük a heves viiút és elbúcsúz­tunk egymástól1. Másnap korán reggel jnegszólal a telefon: — Csak az akarom mondani, hogy Er­délyben meg van az egység, csupán az utánpótlás miatt aggódom. — mondja az ismerős hang. így végződött egy kirándulás szeptember utolsó napján a (, rüneivald-bau , . . •í; ÁLDOZATI VASÁRNAPNAK, Op- feitsianntag'-nak nevezték Németor- szádban a téli segély részére rende­zett nagyszabású gyüijtőakicdó nap­ját. Az utcákat, vasutakat és nyilvá­nos helyiségeket ellepte a gyűjtést lebonyolító fiatalság. Ezen a napon a zörgő, vörös perselyek kézről-kéz­re jártak az egész birodalomban, és megteltek sziniiltig az adakozók ki­sebb-nagyobb adományaival. Csupán egyszerű, és igen rövid, hírek jelen­tették' az áldozati vasárnap közeled­tét a lapokban. Szükségtelen volt minden nagyobb hírverés és fetsz*?- liiás. .Mindenki szívesen, önként és jókedvűen adakozott. A gyűjtés ren­dezői ízléses kivitelű, üvlegből ké­szült jelvényeket készít tettek, a csak valaimiivel nagyobb összegeket ado­mányozók számára. A jelvények az o-rszág nevezetesebb régi épületeit, emlék mii veit ábrázolták és különfé­le színben készültek. A fővárosban majd mindenkinek négy-öt jelvény. Is csüngött ezen a napon a gomb­lyukában. Az eredmény: közel negy­venmillió márka. 33.71 százalékkal több, mint az előző évben. A Völ­kischer Beobachter megjegyzi: „Ezek’ a számok önmagukért beszélnek. Ezzel válaszol a német nép ellensé- génekA BERLINBEN PEZSDÜLNI KEZD A NEMZET­KÖZI MŰVÉSZETI ÉLET. A Német Japán. Tár­saság szalonjaiban Rihaku Harada, a hosszú éveken át Parisban élt japán festő állította ki képeit. Felette érdekes élményt nyújtanak a szemlélőnek Harada két külön világérzést, látási és festői módot összeegyeztetni akaró törekvése. A japán festésiét nem ismeri a tér -perspektíváját. Minden tér-látást és plasztikát a siic felület és vonal nyelvére „fordít le". Ez a. szemléleti mód európai festői törekvéseken is nyomot hagyott, mint ahogyan a japánok kö­zül is sokan megpróbálkoztak perspektiviku­san feisteni. Harn danái azonban éppen az az érdekes, hogy ő az európai teret és formát a legtisztább japáni f onuao.yel ven mondja el. Nem vászonra fest és nem használ olajfeslé­ÍBERUN, 1942 POTSDAM, a porosz ki I OKTÓBER lió. rályok ódon városa — ' mely ma is büszkén ri seli a „Rezfldenzstadt“ elnevezést — ■ nagy mozgalmassággal! és vidám szánek kel köszönti a látogatót. Furcsa és kedve1 ellentétben van ez a harsogó jókedv, i régi, belső város hiien és féltő gonddá megőrzött ó-liangu atával. Lépten-nyomoi százados házak, paloták, kapuboltozatok fák «s képek, mint zenei tételék követ kéznek egymásra, fugával, adagioval é> andantéval . . . Csak épp, hogy történet dátumok helyettesítik a hangértékeket. Nagy Frigyes régi palotája do1 gozó szobájának földszinti ablakával szem közt öreg hársfa- Itt álltak néhanapján í kérvényezők. A király kitekintőit rájuk és megsegítette iigyes-bajos dolgaikban Aztán ill van a "lakosztály, ahol annak idején Napoleon megszállt. — két napra. Meghagyták azon mód még a régi utca burkolatokat is, id önki nf ki ja vi ter-d v> magyarázza a vezető, miközben a Nagy Frigyes szarkofágját kriptájában rejtő templom felé haladunk. Itt valóban be­szélnek a kövek — mondja valaki a há­tam mögött, s ebben a pillanatban meg­szólal a Hof- und Garnisonskircbe harang- játéka: Lobe den Herrn . • . Dicsérd az Urat . • . Van valami végtelenül megej­tő ebben az ódon hangulatban csendii ív bonduló harangjátékban. Olyan, mint egy szépségre ébresztő, friss harmatos reggel, amelytől — érezzük — emlékeinkben nem f/akadunk el soha. A zsákmányod zászcikkül tele hatalmas templomban — ahol még megvannak a császári ház tag­jai állód sajátkezűiig készített egyszerű parfiSzCszékek — született meg a Har­madik Rirccbdom. itt tartotta a Vezér és kancellár 1933 március 21-én a megújító* doi.l Németország első Reich »tag-ülését. A Sons. Sonci kastély, s a különféle pa­lotákat és emlékeket körülvevő belátha­tatlan terjedelmű parkban, mely ura máin az állam tulajdona, Findericus. Rex szel­leme és ízlése uralkodik ma is minden dpiije.ţen, emléken, sétányon. Véget nevű érő szálegvéue.s fasorok, -rengeteg; kis szo­bor és hatálma.9 szökőkutak emlékestet“ nek a német történelemnek, s a világtür- t' neelornnk is e páratlan Személyiségére. Katona-királynak nevezik. ö teremtett© meg a hires porosz királyi gárdát. Órák hosszat, elnézte ablakából a kétméteres, f ény cső ll, ö zo tű górd isták gyako r italozás át. De szabad óráiban zenével é§ irodalom­mal foglalkozott, barátja volt k látón szellemiségnek is. Sans-souci tizenegy szobája közül kettőben Voltaire, a király i^'öAtő-fnmuíusa lakott. Rikta hely idézi ennyire töretlen fénnyé? az építkező és alapi tó szellemét és Ízlését. Terr ászokon haladunk fel a komolyságot játékos kedv­teléssel Vegyítő pompás kis barokk-kas* teyhoz. A terra szók aljában, üvegháziak* han valóságos kis szöllőskerteliben érik a szöllő. A kastély barokkosán pufókra duzzadt allegorikus alakjai valami Időt­len mosollyal néznék a közelgő .szüret e.chc. Egy pillanatban felszökik a szűkö­kül vize, s negyven méternyi magasság­iul! visszahullva bontja szét az őszi nap h ággyá dó sugarait. Az Uj Palota hatal­mas mérete és. gazdagsága ég Sa«s*souci: az épületbe fagyott zene máradandóságá- ví*1 és megfogható «ágával mulatja Nagy frigyes személyiségének mindkét oldalát az őt idéző századoknak . , , ie VANNAK TÁJRÉSZLETEK, amelyeknek megpillantása egyszerre eleinkbe idézi a már egys/.er valahol látóit mását. Olyan, mint mikor egyik ember „megszólalásig hasonlít a másikhoz. Krumme Lanke-n végigmegyünk az utcán. Nemcsak ismerős, de valósággal ott- hr i; hangulat fog el. Nem is keli sokai keres­gélnünk emlékezetünkben. A „felírás“ azon- -nal jelentkezik a képen: Segesvár. Ugyanaz az utca, ugyanazok i házak, kissé meredeken ţ-s magasra, futó tetőikkel. S a iák és a fejtek is az egykori otthon csendes és finom magá­nyának izét kinálgalják. Háromszor is végig­megy imk a házsorok előtt, alig lehet elszakad- JV Ui'p‘ A végtelen időben és térben igy i,v hukf-zík e>y utcával egy emberi sors... Az egy:k kerferskében néhány frissen mosott fe­hérneműi szárit a szél. Megállók a kapu elölt és szinte várom, hogy megjelenjék a ház gaz­dája, a magas, egyemstarlásu öreg papkis­V/xtlas, frissen fésült, jólöllözöit jiat-aiem­ber lépett be az elegáns vendéglő ajtaján. Két egyszerű ember követte: a szülei. Vfan­nak arcok, amelyekről könnyű olvasni. Egy tokintet és tudjuk életük jó, vagy rossz já­rását, foglalkozásukat, csaknem hogy nmü­ket is megtudjuk mondani. Az ifjú, aki ko­molyan, fölényesen elöl jóit, mindössze ti­zenkilenc éves s már kenyérkereső entellelr fuel. Bakalaiircátusa napján alkalmazta egy fővárosi bank s ezen a nyáron már nem, ment haza szüleihez, ahol eddig vakációit töltötte. Elszakadt tőiülc, önálló életet kez­dett. Ma, szülei meglátogatták. Együtt jöttek ebédelni. Asztalomnál a fiatalember megállt s a zsú­folt étteremben körülnézett. Nem vált más­hol hely, mellölein kihúzott egy székel, fe­jem felett a fogasra akasztotta kalapját s szó nélkül asztalomhoz ült. — Na, gyertek, üljetek le! . . . A két öreg ember zavartan rámnézett. —- Hátha . .. foglalt. . . — Üljetek csak le! Halló! Pincér! — eset tin tett ujjúval egy öszlioju pincér után. — Jöjjön csak, fiam! Az öreg pincér köszönt, megállt. — Mondja, fiam! Milyen leves van? — Csont és paradicsom ... •— á! lírává!. .. Három csontot! Na, ül­jelek már le! A: öregek ügyetlenül « székre ereszkedtek. Mereven, mozdulatlanul, egyenesen ültek. Csal: Szeli,I tekintetük figyelt: Ez volna a mi fiunk? így megváltozott? A fiatalember ezalatt külső kabát zsebéből vastag, fekete csontkeretes szemüveget hú­zott elő. Feltette„ Végigfutotta az étlapot, majd elégedetlenül fairét,olla, levette szem­üveg,.t s visszatelte külső kabát zsebébe, ütáiia egy papirszalvettávol megtöriiUe ka- italát es idegesen dobolni kezdett, ujjaival az asztalon. —-Szóval!... Hogy is volt csak? — emelte vörösköves. arany gyűrűs mutatóujját homlokához. —* Ja, igen! Mondtam már? beiratkoztam az egyetemre, jogot tanulói:. A hank melleit négy év alatt elvégzem. Dok­tor leszek! kot. Megmaradt a Távolkedet eszközeinél, a •selyemnél és a tusénál. Képein mindössze csal: a tárgy európai; párisi, elzászi, bretngne-i vagy antwerpeni. Csak a táj és az architektúra. Minden festői téma közül a lehető legperepek- tivikusabbak: egy kikötő-részlet a háttér gaz­dag tagolásával, mély völgy felett átívelő via­dukt s aj legtérszerübbeki egyike: a párisi j Notre Dame gótikája. A maga módján azon­ban mégis legyőzte az önmagának feladott ne­hézségeket. A vonalak vezetésében megma­rad a távlatnál, a test-felületeket arabeszkeze- ril formákkal tölti ki. Ez az eredeti japán lá­tásmód a festő törekvése özerint módosulva, az európai szemnek meglepő, szinte valami hideg tárgyiasságra visszavezethető reális ,,selyem''-felületeket eredményez. Különösen ér­dekesek ezek a képek, ha tekintetbe vesszük, hogy a japán hagyományban a természet minden alakjának megvan a maga forma- szimbólikája. Harada-mak tehát törekvéséhez híven merőben uj formát és szimbolikát kel­lett alkotnia. A német irodalmi és művészeti világ alkotó géniuszához méltó ünneplésben kí­vánja részesíteni a novejnberben nyolc­vanadik életévét betöltő Gerhart Hauptmann-t. A Deutsches Theater ez alkalomból a napok­ban ujitotta fel a nagy drámaköltő „Der arme Heinrich" című jellegzetes darabját; a Rose- Theater most készül Hauptmann „Peter Brau­er" cimü tragikomédiájának felújítására. A vidéki nagyvárosok színházai szintén Haupt- mann-darabokkal ünnepük az eseményt. Ugyancsak most nyitotta meg kiállítását a Galerie v. d. Hevde-ben a neves olasz táj- festő, Vincenzo Funicello. különösen nápolyi és canri-i képei megkapóak „édes" la lósá­gukkal. „Ungarische Klänge“, — Magvnr Hangok cím alatt adott hirt az egyik berlini lap a rd- diózenekarnalc a „Schönen Musik zum späten Nachmittag", — Késő délutáni szén zene ke­retében adott. Kodály-hang verseny érői. A ze­nekar — úgymond a beszámoló — ennek a „rendkívüli adottságú magyar zeneszerzőnek" Háry Jánosát adta elő. 4í D ilíf.EM a finom, fchet 'ruhús profesz- SZorok városa. Gyönyörű növényzete, ko­moly, mét! ósági cl jes. dv barátságos épü­letei. a minden napoktól elvonatkoztatott békés és nyugodt alkotó munkáról ítészéi­nek. A sétányol: szélein vidám gyerrneJr sereg játszadozik, a rozsdavörösre véd tö­rött óriási gesztenyéjét!: alatt, a Café Thiclplatz-bcm, fehér térit ős asztalok mel­lett idős hölgyei: hávézgntnak. Messziről ide hallatszik a gyermekek ricsaja, s o körvasút csilingelőse. Leülünk egy feke­tére. Német barátiunknak dicsérjük a Iá­iul, ílaligning pesti barátom megszólal: Gyönyörű délutánunk, van, ha most ilf megszólalna á cigányzene, elsírnám ran­gom . . . „•» Irta-. PETYK Félve, az öregek összenéztek. — Hozza már, hozza már, fűim! Éhes vagyok! A pincér száilanul a tányérokba töltötte a levest. — Fiacskám, — suttogott az öregasszony, hogy beszélsz te ezzel a pincérrel? . , . Ez egy öreg ember! — Ábervass!.. . Talus! Talus! — kiáltott a pincér után. — jöhet a sült is! Sietünk! A tésztái is hozhatja! Ettek. Leves után az öregember megtörülte baju- spd. Jobbról is, balról is. Szólni akart. Ko­molyan. De abban a pillanatban, mikor meg akart szólalni, a fiatalember felugrott. — Pááá, Cuncimóhus! ... El is felejtet­tem neked mondani: ma a jatleréhhal ebéde­lek! . Parancsolj ide! Bemutatlak: édes­apám, édesanyám! Vörös és barna színek alá rejtett démon libbent az öregek elé. Tizenhétéves lehetett. Miiszempillái repdesve kitárultak s rniimeg- hatotts.ég, mii-mosoly tűi ült szét arcán: Jól léit? Ez igaz? Ilyen csoda, ilyen öröm érné? — A Pisti mamája és papája? Ilyen fia­tal és csinos papa ... és munta? Ú, ez tid- ~us.. , Édes, drága, cukros, aranyos néni! Istenem! — sóhajtott és örömrohamot kapva nekiesett az ismeretlen öregasszonynak és össze-vissza fest ékezte. — Szíri! — rendelkezett az ifjú. —• Fog­lalj helyet!... Pincér! Széket! Ehlcor vette észre, sem pincér, sem. szabad szel: nincs a közelben. És asztalomnál csak négy embernek vari hely. Ránmézett. Szemével majd letolt a székről. Visszanéz­lem. Kissé enyhébb tekintettel s hirtelen al­kalmazott udvariassággal, már-már olt tar- lőtt, hogy megkér, nagyon szépen megkér, legyed: szives átülni asztalomtól egy másik asztalhoz, hagyjam ott „Cuncimókus’* miatt a kapor mártásos marhahúst ás keressed: ma­gamnak egy másik helyed. a~ nem haj, ha pillanatnyilag nem is találnék. De.,, nem kert. meg. így Cuncimókus haj dl-bánatos szavak és apró .dpilások kíséretében, kény­telen volt egy harmadik 'ásztálhoz ülni. Csend lett. Az egész étteremben. — Ugyan fiam, ki volt ez a naccságo? —« súgott át a'- asztalon az Öregasszony. — Kis pajtásom! Fagyott, szivet és lelket dermesztő csodál­kozás. — Hogy? . .. Hát te? . , . Azt nem is mondtad, hogy te .. . — NununOnana! Nem keli mindjárt meg­ijedni, Még nem nősültem meg! — mondta és a szőkeség felé kacsintott. — Hogy tel­sz!]:. neked, Fatter? ,,Fatter“ nem válaszolt. Lassan, nehezen nyelte <j falatokat. Sápadt volt és komor. Legszívesebben kiment volna. De fia, mind­ebből nem vett észre semmit. Két külön vi­lágban éltek. Már nagyon távol voltak egy­mástól. Nem találkozhattak. Az öreg ember ebéd után meg is mondta: — Lakásod, bútorod, fürdőszobád, renge­teg drága ruhdkl van . . , — És fiacskám! Mit tudsz te. hogy a bankban neked- havonta háromszáz pengőt fizetnek? . . , Rengeteg pénz az ilyen fiatal­embernek, mint te is! Apádnak sohsem volt ilyen nagy fizetése! A fmtaletnber ujj-, száj- és arcjelekkcl a szőkeséggel beszélgetett. — Otthon, (i lakásodon sohsincs időd. fiam, hogy beszélgessünk,.. Mindig futsz, dolgozol. Mond .. . Hogy bírod te ezt. pénz­zel? Meg idegekkel. . . Rendben van, hogy szabad idődben, délután valamiféle üzletekéi csinálsz, meg tanulsz, minden percet kihasz- néász, de riz a drága, elegáns lakás, a búto­rok, a fürdőszoba, meg az inas . . . Rengeteg pénzbe kerülhet! — Pincér! Halló! tatus! ., . Ott, annak n szőke hölgynek a cechét én fizetem! ... Ami itt volt, azt az öregurnak számítsa fel! Felállt, —■ Hát nem válaszolsz arra, amit kérdez­tem? — nézett komolyan a fin szeme közé az öregember. A fiatalember visszaült. — Apushám. édes, értsd meg már végre, hányszor mondjam: nem iehetek róla. hog\ ti nem értettél: meg engem! Itt. a fővárosban más az élet. Meg másként étnek a mai fia tolok!. , , Nem tehetek róla, hogy ti, n ti életetekben gyávák voltatok és nem mertetek élni . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom