Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-01 / 222. szám

■iSM,tízétől Oii CSÜTÖRTÖK, 1942 október 1. LXHL évfolyam, 222. szám. ftRI 10 FILLÉR ,Szerkeszi&ség és kiadóhivatal: Kolozsvár, JókaJ-u. 16», I. em. Telet.; li—09. Nyomda: Egye­lem-a. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 BLIIPIIQTtjl: BIRTHIMIKLÓS .Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT^ EL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P■* negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P« A szovjet elleni keresztes háborúban Eurépa valóban egymásra talált mösiáoifa Hitler vezér és kancellár cs »egyedik téligyiijtést megnyitó beszédében A miniszter ezután számadatokat kő" zölt a háborús évek valamennyi téli se­gélyező akcióinak együttes bevételéről. A háborús téli segélyakció összes bevéie­Kitörő ünneplés közben közölte az­után dr. Göbbels, hogy a Führer főhadi* szállásáról visszatért Berlinbe, bogy a Sportpalotából, a berlini nép gyűléseik erről a hagyományos helyéről beszéljen íiz egész német néphez, amely eltökélté, hogy velei együtt hűségesen és az idők megpróháltatásaival nem törődve, me* ne tel a győzelem felé. A FÜHRER BESZÉDE A Führer beszéde elején arra emlékez* tette* hallgatóságát, hogy egy éve annak, amidőn utoljára erről a helyről, szóliba- tott a német néphez. Ez idő alatt inkább tettekkel és cselekedetekkel volt elfog­lalja, mert a katona keve-set beszél. Harcolnunk kell a végleges győzelemig szem, Eden volt —, hogy hisznek abban, aujöt állat, akkor már előbb kellett volna hit­vallást tennie. Annyi bizonyos, hogy mi nem­csak hittünk vakimben, hanem IJQtíg i& Cöír*- lekedtük. Most pedig azt hisszük, hogy ne­künk ütnünk kdl'l nz ellenségen a végleges győzelemig. Ebben hiszünk mi, és ezt me,g is tesszük!. Természetesen ezekkel az emberek­kel a hit fogalma körül nem is tudunk várába sz állná. azi mondjak, teiraJiJirajttli a második arcvo- naltsut. Ezzel iüern akarom azt mondani, hogy mem készülünk fel mi magunk is a második arcvonalra: Ha Churchill ugv gondolja, ,.most hagyjuk, hogy a nemetek szorongva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fog­juk megteremteni ezt az arc vonalai, okkor csak azt mondhatom: Churchill ut-, eddig még nem sikerült engem szorongó félelem­mel eltölteni:«!“ De ami az, önmagunk kér- dezgetéaéit általi!. abban önnek igaza van, mert ha igazi katonai ellenféllel állnék szöm­ben, körülbelül ki tudnám számHami, hol tá­mad. Ha azonban az ember katonai agyalá- gynltaikkial áll szemben, természetesein nem tudhatja, hogy hol támadnak. Hogy vájjon Churchill ur ügyesen válaszlotla-e ki. vagv sem azt az első helyet, ahol a második arc- vonalat meg akarta nyitni, e tekintetben még Angliában is eltérőek ,a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol keresik ki legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt sze­rencséről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül parton maradnia. uak teljes megsemmisítésével végződött. A végső cél volt: 1. elvenni az ellenségtől utolsó nagy bu~*t- ttnnB ládákéit; 2. elvenni tőle utolsó szenét, amelyet ipari célokra használhat; 3. előretörni olaj fonásához és elvenni tőle azokat, illetve legalább is elzárni előle; 4. tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési utjának, nevezetesen a Volgának az elzárásáig. Ezt az utat elvág­tuk már hosszabb ideje. Most különösen % Sztálingrád előtti helyzet az. amelyet szintén lezárunk. Ezáltal megteremtjük és megerő­sítjük a reteszt és Önök meg lehetnek győ­ződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolifUon bennünket. AZ OROSZ NÉP MÁR OLDA­LUNKON HARCOL — Ami a további célokat illeti, azokról nem beszélek, mert olyan célokról van szó, amelye­ken ezidőszerint munkálkodunk. Eljön azon­ban a pillanat, amikor a német nemzet teljes felvilágosítást kap e célokról is. Megmondha­tom azonban, hogy feladatunk annak az óriási területnek a megszervezése, amelynek urai vagyunk. Ezt az óriási területet biztosítjuk nemcsak hadviselésünk, népünk élelmezése, nyersanyagaink biztosítása, hanem egész Euró­pa fenntartása számára. Ellenfeleink táborában vannak már most olyanok, akik azt mondják, miért álltak meg hirtelen. Nos azért, mert óvatosak vagyunk, mert mindaddig megállunk valahol, amíg utánpótlásunkat egészen rendbehozzuk. Még csak a kezdetnél tartunk. Már a jövő évben egészen másképp szervezzük meg az egész te­rületet és végül eljön az általános közgazdaság megszervezése. Ehhez járul még a lakosság felszabadítása a bolsevista1 hatalom nyomása alól, amely az emberek millióit ott még most is a kishitűségben és — ha szabad ezt a szót használnom — rettegésben tartja, amilyenről Németországban és más országokban jóformán fogalmat sem lehet alkotni. Rettegés a népbiztosoktól, rémület a GPU-tót, félelem az egész uralmi rendszertől az, amely eltölti az emberek millióit. Fokozatosan segí­teni kell mindezen és segítünk is. Van ott sok vidék, ahol már az egész lakosság milliói ve­lünk dolgoznak é6 a mi oldalunkon harcolnak. Szövetségeseinkkel Európa meg­szervezésének előfeltételeit teremtjük meg — Miközben Európában északon, nyug-aton és miniden más arcvona­lon elhárításban vagyunk, ezzel egyik leghatalmasabb előfeltételét teremtjük meg Európa megszerve­zésének a háború számára és e há­borúban. Ebhez járul még a mi ré­sziünkről szövetségeink kiépítése. Az élen áll az együttműködés Olaszor­szággal. legrégibb szövetségesünk­kel. Ellenfeleinknek mindazok a reményei, hogy ezt a szövetséget meg tudják bontani, bárgyuak. Ila ma azt mondják, természetes, hogy vállaljuk Európa védelmét a balse- viamussal szemben, akkor eiTe csak azt válaszolhatom, Angliának jó lesz ügyelnie, hogy önmagát meg tudja óvni a bolsevizmustól. — IT a valamennyi szövetségesün­ket és azokat, akik oldalunkon har­colnak, a magyarokat és a románo­kat., a horvátokat és a szlovákokat és főképpen északon a finneket, to­vábbá a -spanyolokat, és a többieket; -mind összevesszük, akkor valóban mondhatjuk: ez ma már Európa keresztes háborúja. Ezekhez jönnek a fegyveres SS. germán önkéntesei és egyes európai államok külön lé­giói. Valóban Európa az, amely itt egymásra talált. — Amióta legutóbb szólottám Önökhöz, azóta Japán is közénk állt. Ez ma a világot átfogó szövet­sége nemcsak a nincsteleneknek, hanem mindazoknak a népeknek amelyek a tisztességért és a becsü­letért. harcolnak és amelyek elhatá­rozott akarata, hogy felszámoljanak a legalá.vaJóbb koalícióval, amelyet a világ valaha is látott. Valóra váltott célkitűzések A Führer ezután így folytatta beszédét: Az 1942. ev legrkább végzotszerü meg­próbáltatását az éu szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet, és különösen véderejéit a Gondviselés kímélete tartotta. Erre az évre nagyon egyszerű, áruit kiTiizliink magunk elé: 1, minden körülmények között tartani az-i, amit meg hell tartani, vagyis engedjük a má­sik felet nekirohanni ott. ahol mi magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vast'őz­zel támadunk és bevárjuk, ki fárad ki ha­marább; • 2. feltétlenül ott támadunk, ah-' hítnn" dásra minden körülmények között szükség van. A cél itt egészen világos. Megsemmisí­teni a kapitalizmus, a plutokrúeva és a !>o|- sevizmus nemzetközi összeesküvését. En­nek során volt még egynéhány célkitűzésűnk. Bhő célkitűzésűink a fekete-ten géni ural­kodó állásunk biztosítása és a Krim-félszi- get végleges megtisztogaitása volt. Miután ez­zel végeztünk, úgy láttuk szükségesnek, hoey ehávoiV'üuk azt a keltvén yt, amely Volchov- ná] liámadt. A következő feladat a Donon való áttörés előkészítése. Közben az ellenség át akart törni Charkovtói a Dnyeper pari­jáig. E ierv három csatában végződött és orosz ellenfeleink több mint Tű hadosztálya* A zsidóság háborút szított az árja-népek kiirtására —* A birodalmi gyűlés ülésén, 1939. szept. elsején két dolgot jelentettem ki: 1. Hogy miután már reánk kényszeritettek ezt a háborút, bennünket semmiféle fegyve­res erőhatalom és az ide sem téríthet te soha. 2. Hogyha a Zsidóság nemzetközi világhábo­rút szit fel Európa árja népeinek kiirtására, akkor mm az árja népeket fogják kiirtani, hanem a zsidóságot. A Fehérház téveszmés lakójának kulisszatolo- gatói véghez tudták vinni, hogy tényleg egyik népet a másik után belerántották ebbe a há­borúba. Csakhogy ugyanilyen mértékben vé­gighaladt népről-népre egy zsidóellenes hul­lám. Egyik állam a másik után válik antisze­mita állammá. Egykor a zsidók Németország­ban is nevettek jóslataink felett. Nem tudom, vájjon ma is nevetnek-e még. Biztosíthatom ked* azonban őket. mindenütt elmúlik majd a vük a nevetéstől. A Führer ezután megemlékezett azokról, akiknek köszönhetők a legutóbbi hónapok vi­lágtörténelmi sikerei. Ha a lovagkeresztek adományozásáról 6zóló és hasonló közlemé­nyek mögött álló teljesítményeket nézzük — mondotta a Führer —, akkor’ belátjuk, hogv bármit cselekedjenek is az otthoniak, nem mondhatnak eléggé köszönetét katonáinknak. Ez nemcsak a mi katonáinkra vonatkozik, ha­nem a velünk szövetséges nemzetek összes ka­tonáira is. Ez a háború mindenesetre megérleli a baijtársiasságot. Miuálunk most már " csak egyetlen értékelés van: a derék, vitéz, a hii és a tehetséges férfiú értékelése, az elszánt akaratú, merész férfiú, aki alkalmas arra, hogy népének vezetője legyen. (Cikkünk folytatása az. utolsó oldalon.\ BERLIN, október 1. A berlini Spor palotában szerdán este 6 órakor lefolyl hatalmas arányú nagygyűlésen, amelyen ;t Führer beszédet mondott, az előkelő­ségek között ott volt Keitel vézértabor nagy, a keleti, Rommel vezér tábornagy, az északafrikai tengelycsapatok fó'pa- rancsnoka, akiket a több ezer főnyi tö­meg viharos üdvözléssel fogadott. Göbbels dr. birodalmi miniszter a téli segély gyűjtési mozgalomról tarlóit be' számollójában, egyebek közölt kijelentéi­re, hogy a közös hadviselés legnagyobb nehézségein miáir túljutottak és immár a legnagyobb reménnyel eltelve tekinthet­nek a jövő elébe. — A német nép kitart a győzelmes végig — mondotta —, a háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségeseivel együtt mind a nyersanyagok, mind az élelmiszerellátás terén, mind poüljikai, mind katonai tekintetben teljesen érintetlen és rendületlen. le 2 milliárd 805 millió volt, vagyis több, mint ma jdnem valamennyi déleim erikát országok be vitel ének és laviţei ének ér­téke. — Nem 'tartanám hely esnek — jelentette ki a Führer ——, hogy már most azzal foglal­kozzam, ami egykor majd kialakul. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkoz­zunk, amit a jelem pillamaíhan gz idő tőlünk megkövetel. Ellenfeleinknek könnyebb he- széhűök, mert hosszú évek hiábavaló eről­ködése után csodálattal látjuk. hogy ők ugyanazt Ígérik a világnak, amit mii már is megadtunk a német népnek. Ha pedig arról hallok, hogy valaki odiaót kijetemiti — azt hi­— Aki például azt hiszi, hogy Dünkirchen a világtörténelem legna­gyobb győzelme volt, vagy hogy mondjuk, egy expedíció, amely kilenc éra hosszat tartott s egy győzelmes nemzet bámulatraméltó és bátor megnyilatkozása volt, azzal mi a szerény eredményeinket ossz© sem hasonlíthatjuk. Mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha például a legutóbbi néhány hónap alatt előretörünk a iiönhöz, a Bon mentén lefelé, végre is elértük a Volgát, megrohantuk Sztálingrádot ez mind semmi. Ha előretörtünk a Kaukázusig: ez is semmi. Ha megszálltuk Ukrajnát, ha birtokunkba vettük a Donee sze­nét: ez mind semmi. Ha az orosz vas 65— 75 százalékát megszereztük: ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag meg­nyitjuk a német nép és ezzel Európa számára: ez mind semmiség. Ha az ottani olajforrásokat biztosítjuk: az íis semmi. Hogy visszavertük őket a Balkán-félszige tről, meghódít ettük G örögországot, megszálltuk Kréta-szigetét, megzavartuk őket Észak-Afrikában: ez mind semmi. De ha valahol pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjék egy magános őrszemünknek: ezek tettek, cselekedetek. Aki tehát ilyenformán hisz, sohasem fogja megérteni hitünket. Mindenesetre e tettekkel szemben természetesen váltójuk van a jövőre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom