Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-07 / 202. szám

) n ? ‘ HÉTTŐ, 1542 szeptember 7* UXXL évfolyam 2ßZ ss&jol M18 mit* ^Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókal-u. 16., Lem.Telef,: 11—09. Nyomda: Egye- tem-a. 8. sx. Telet.: 29—23. Csekkszámla 72056 yeiiBaMKiip^T- t|| „ m ,M „ „ filKPITOITI: BIRTHI MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV ÁLL AL AT** gí, Kolozsvár. Előíízelcsi árak: 1 hora 2.70 Pn negyedévre 8 F., félévre 16 P., egész évre 32 P, I, miiinwnwiiim-T-i—— «V Zsigabácsi“ | (Z.) Nem mint torony emelkedtél ki közülünk, hanem felénk orom- lottál, mini a hegy. S hogy most por­rá lettél mégis, kisgyermekes riad­tan lej lógatja torkunkat imigyen a siráss jaj... miért hagytál itt Zsiga­bácsi?! Annyit szerettünk volna még hallgatni Téged s annyit elmondani Neked! S ime, történelemmé mere- vüLnek tegnap elmondott szavaid s papírlapokra nyomott hagyatékodat irodalmárok igyekszenek majd fel- magaszio&itani. Te, akinél minden befejezett volt, most befejeztél mindent. Pontot lőt­tél mindenek mögé. Valamelyik fény­lő magyar csillagról tekintesz bizo­nyára reánk s jóságos bajuszodba mosolyogva nézed, hogy miképpen kutatunk most Téged önmagunkban, hogy immár nem vagy. Mosolyogsz bizonyára, hegy félénken s félszegen tapogatunk Utánad és kutatjuk a lelkünk mélyén s szivünk fenekén elhullatott szavaidat. Hogy riadtan keresgéljük a kincset, mit To csak úgy féikézze! és elmentben szórtál derűsen közénk. Jaj, jaj.., miért hagytál itt Zsigabácsi?! Ä nagy Triásznak Te voltál egyik fénylő csillaga. Adyt csak a halálon j túlról ismerhettük meg, csak szélié- ! m® él gyújtó s tisztitó erővel kozot- I tünk. És Szabó Dezső' a mesterünk, j Ha véle szólunk, tanítvány beszél a ; mesterével, 'De Te „Zsigabácsi“ vol­tál a számunkra, mind annyiunk szá­mára, akik, ha percekre juthattunk is csupán a közeledbe. Csoda van eb­ben, mint ahogy Benned is bizmyá- ra mindenkor élt a csoda. Annyi sok sír között most megnyí­lott a Tiéd is. Dermedő lélekkel ál­lunk a szélén, Mennyivel jobb lenne szavak helyett csak néhány forró könnyét ejteni koporsód fedelére. Bi­zonyára többet mondanánk véle Né­ked, s önmagunknak. Á fájdalom keserű óráiban nem tudunk „méltatni“ Zsigabácsi. Hi­szen csak Hozzád hasonló óriás instal­lálhatna méltón a magyar Pantheon- ban. A m!i számunkra, ifjú ma­gyarok számára csak annak ma­radsz, ami mindig voltál, Zsigabá- csí... magasabbra senki sem emel­het Téged a mi sziveinkben. Megva­lósulása voltál a mi szemünkben minden magyarságnak. Az aranyka- iászcs róna felől jöttél izmos, igaz magyar parasztjaiddal mifelénk, út­ba ejtettél lomhán nyújtózó városo­kat és mikor ideérkeztél a fejedelmi Transzilvániába, senki Nálad nem tudta magasabbra emelni azt, ami benne örök s magyar. Alakjaid cso­dálatos népével köpenyed szárnya alatt ballagtál közöttünk s megséka- sitottad őket Erdély nagyfáival. Te­nyeredre tetted az életet s úgy muto­gattad nekünk, mosollyal oktathatva minden bölcsességre. Rózsa Sándor karikás ostora most megállt a leve­gőben s szivedhez nőtt lapodban megszűnnek tréfálkozó bölcsessé­geid. Az ajkadról nem zengenek többé ékes magyar szavak s toliad alól immár kifogyott szellemed foő- ségszaruiának minden gyöngyszeme. Ott születtél, ahol két évszázaddal azelőtt letörött a Nagyságos Fejede­lem szüzmáriás lobogója, Félig a földbe nőtt magyar volt az apád s kisneanesi lelkészldsasszony édes­anyád. Hordoztad magadban ezt a kettősséget s ebből fakadt Tebenned minden fény s árnyék. A ferenejó- zseíi erdős és kecskebokáző arany­korban a Te parasztjaid szólaltak meg ismét magyarul, ősi erővel s parancsolóan. Mennyit keresték évti­zedekkel később ifjú falukutatók a Te Túri Danidat. Erősek voltak a pa­rasztjaid és magyarok, mint... Te. És mégis, talán édesanyádra emlé­kezve, Te tudtad mikszáthi derűvel s igazul megrajzolni a vidéki ma­gyar urat. Sötét színeket vetettél né­ha papirra, mint Dosztojevszkij és tudtál behókásan csattogni, mint pacsirta a búzamezők fölött. Lám, akaratlanul is majdnem el­kanyarodtunk a „méltatáshoz“, Zsi- gabácsi. Pedig csak búcsúzni aka­runk most Tőled. Meghidegült földi poraidtól, Gsak meg akarunk állani a nagy stációnál, amikor immár „hi« vaíalosan“ átlépsz az örökkévaló­ságba. Hiszen csak stáció ez Nálad, mert „nem hal meg az, aki írni tud“. Amit eddig tettél s mondtál, az él bennünk s az utánunk következők­ben. A szellemet nem tudja lesuhin­taná a nagy Kaszás. Csak fáj, rette­netesen fáj, hogy többé nem szól­hatsz. Hogy örökre megnyugszik a tollad. De az Ur akaratával nem le­het perbeszállni. így rendeltetett. Meghallunk némán s alázatosan ren­delése előtt s lelkűnkben magasra emelve tartjuk felé mindazt a kin­cset, mit Te osztogattál nekülfck. Ál­dozunk ezzel Előtte, Érted, hegy fo­gadjon kegyelmesen. A rettegések s bő' sírások idején egy nép állja körül lélekben a ko­porsódat, Zsigabácsi. A Te néped. Akit olyan nagyon szerettél s akiért mindent odaadtál. Emelkedő, büsz­ke, magyari nép. Te adtad oda első­nek izmos válladat az emelkedésé­hez. Te csepegtettél a szivébe büsz­keséget, csufondáros megtiprások idején. Fénylő szavaiddal Ta tetted magyarabbá. Most áll a sirod körül s emelt fővel néz a csillagok felé, ahol immár Te vagy, s hová Te mu­tattad meg számára az utat. iS ott áll az ifjú Magyarország. A Te Ma- öJ&xországod, Zsigabácsi Amit any- nyiszor megálmodtál s amelyben olyan nagyon, hitetlenül is hittél. És ott áll népe a fejedelmi Transzilvá- niának Akik között csak nemrég bolyongtál. S akiket oly széles me­leg öleléssel vittél... az országba. Akiknek lelkén örökké dörömbölni fognak szavaid s fülükbe cseng mindhalálig a kacagásod. Olyan nehéz elbúcsúzni Tőled, Zsi­gabácsi! Mikor a göröngyök hullani kezdenek koporsódra, mit is mond­hatnánk Néked? Mint kegyetlen zsi­nór fojtogatja torkunkat a sírás, sze­münket homályba veszíti a könny és kezünk réveteg kisgyermekesen ta­pogat tegnap még oly meleg, kemény kezed után. Ugye Ménk nyújtod odafentről s vezetsz bennünket to­vább, bölcs mosollyal fehér bajuszod alatt, a Te utadon, a legmngyarabb utón, az örökkévaló csillagok felé... Konganak a komor harangok s „fe- keta marsit vernek a szivek, mint tompa gyászdebek“. Virág s göröngy hull a koporsódra .s magasan száll­nak fölötte fájdalomból született szavak. Egy marék havason szedett virágot szórunk mi is lélekben a Iá- bálidhoz s köszönjük Néked s a Min­denhatónak, hogy voltál s... vagy. Móricz Zsigmondi... Drága Zsiga­bácsi ... Isten Veled! A moszkvai rádió hazugságai a Budapest elleni légitámadásról As íele&tésb&n felgfujlotf 33 katessai és polgári épülettel szemben hémm épület regálédét! meg és n?olc polgári személf ^resstette életét A moszkvai rádió szombaton, szeptember 5-én este 20 óra 15 vérekor németiwelvü, maid oroszpyelvü edasâbcsi a következőkben számolt be Budapest bombázásáról: A legutóbbi éjszaka a vörös hadsereg repülőkötelékei nagyszámú bombázóval támadást hajtottak végre Budapest Ita­tonai és háborús fontosságú berendezései ellen (!)• A vörös hadsereg bombázói a berendezésekben óriási pusztítást végez­tek (!). A vörös hadsereg bombázóinak berepülése és eredményes támadása annál figyelemreméltóbb, meri támadásukat Magyarország felett rendkívül nehéz időjárási viszonyok között kellett végrehajtúniok (!)• Ennek ellenére bombázóink 33 katonai és polgári épületet gyújtottak fel (!), amelyek hatalmas lánggal lobogtak az éjszakában. Ezzel egy Hőben 9 hatalmas robbanást hallottak a bombákkal eltalált épületekben (O­Eddig szól a moszkvai rádió jelentése, amelyet pár órával később az angol rádióban is beolvastak. A moszkvai közlemény azt állítja, hogy Budapest katonai fontosságú berendezéseit bombázták. Budapest milliós la­kossága saját szemével láthatta, hogy egyetlen egy katonai berendezést sem találtaiz eb Ezzel szemben megrongálták a vá­rosmajori római katolikus templomot és egy csendes villanegyed egyik lakóházát bombázták, ahol két ártatlan gyermeket öltek meg nettélőnőjükkel együtt. Ezenkívül az egyik kültelki házban megöltek még 5 polgári egyént. Összesen 17 bomba nyomát talál tűk meg. Ha ezenkívül több bombát is doblak le, azok kivétel nélkül teljesen, elhagyóit, lakatlan helyekre estek, ahol nyomuk sem látszik. Büszkén jelenti a moszkvai rádió, hogy a vörös hadserég bombázói nehéz, sőt rendkívül nehéz időjárási viszonyok között hajtották végre a támadást. Valam ennyien tudjuk, hogy a támadás a nyár legszebb és legtisztább éjszakáján történt. A szovjet repülők 38 nagy lánggal égő tüzet láttak a bombák nyomán. Budapest kétmillió lakója a tanú, hogy mindebből egy szó sem igaz. Egyetlen komoly tüzeset sem támadt a bombázás nyomán. Nagy szolgálatot tettek nekünk Moszkvában ezzel <i beszámolóval, amely feltárta a magyar közvélemény előtt a bol­sevista propaganda hazug állításokon alapuló módszereit és amely viszont beismeri,hogy Budapestet valóban szovjet repülök bombázták: ez volt a közleményben az egyetlen igaz mondat. A honvédvezórkar jelentése a pénteki légitámadásról A honvédhadsereg kötelékében működő egyik német egység ellentámadással megsemmisített egy erősebb bolsevista harcicsoportot. Egyébként a hadsereg arc­vonalán csak tüzérségi és járőrtevékenys ég volt. Vadászgépeink 2, légvédelmi tü­zérségünk egy ellenséges repülőgépet lelőttek. A szovjet légierő ma éjjel Magyar- ország több helységében nem katonai jellegű célpontokat támadott még. Az anyagi kár jelentéktelen. A támadás következtében néhányon meghaltak, többen pedig megsebesültek. Légvédelmi tüzérségünk a tüzet megnyitotta. EUDAFEST, szeptember 7. A honvéd- vezérkar főnöko kiadott 19- Számú hadi jelentésével kapcsolatban katonai részről még a következőket közük a Ma­gyar Távirati Irodával: A keleti hadszíntéren küzdő honvéd­hadsereg arcvonalának legnagyobb részén az elmúlt hét viszonylagos nyugalomban teli el. A tüzérségi és aknavető tevékeny­ségen kívül csak kölcsönös feliderii.ő csa­tározásokra és egyes pontokon kisebb he­lyi jellegű vállalkozásokra került sor. A honvédkötelékek az ellenség valamennyi ilyen vállalkozását visszaverték és ennek során foglyokat is ejtettek. Jelentősebb küzdelmek csak a magyar hadseregpa­rancsnokság alatt küzdő egyik német egy­ség arcvonalszakaszán voltak és ezek is jal>b részleisikéreket hoztak. Az elmúlt éjszakán magyar területek fölött járt szovjet honxhásógépek tániadá sával kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy az ellenség légitevékenysége lénye­gesebb kárt n?m okozott. Katonai épüle­teket. vagy hadifontosságu pontokat egy­általában nem értek a bombák, hanem mindenütt polgári településekre, vagv he- . épitetlen helyekre hulltak. A székesföva roson kivüli egyes vidéki városok környé­kére is hullott néhány romboló-, vagv gyujtóbomba. anélkül, hogy kárt okozott volna. A halottak száma 8, a komolyabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom