Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-07 / 202. szám
) n ? ‘ HÉTTŐ, 1542 szeptember 7* UXXL évfolyam 2ßZ ss&jol M18 mit* ^Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókal-u. 16., Lem.Telef,: 11—09. Nyomda: Egye- tem-a. 8. sx. Telet.: 29—23. Csekkszámla 72056 yeiiBaMKiip^T- t|| „ m ,M „ „ filKPITOITI: BIRTHI MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV ÁLL AL AT** gí, Kolozsvár. Előíízelcsi árak: 1 hora 2.70 Pn negyedévre 8 F., félévre 16 P., egész évre 32 P, I, miiinwnwiiim-T-i—— «V Zsigabácsi“ | (Z.) Nem mint torony emelkedtél ki közülünk, hanem felénk orom- lottál, mini a hegy. S hogy most porrá lettél mégis, kisgyermekes riadtan lej lógatja torkunkat imigyen a siráss jaj... miért hagytál itt Zsigabácsi?! Annyit szerettünk volna még hallgatni Téged s annyit elmondani Neked! S ime, történelemmé mere- vüLnek tegnap elmondott szavaid s papírlapokra nyomott hagyatékodat irodalmárok igyekszenek majd fel- magaszio&itani. Te, akinél minden befejezett volt, most befejeztél mindent. Pontot lőttél mindenek mögé. Valamelyik fénylő magyar csillagról tekintesz bizonyára reánk s jóságos bajuszodba mosolyogva nézed, hogy miképpen kutatunk most Téged önmagunkban, hogy immár nem vagy. Mosolyogsz bizonyára, hegy félénken s félszegen tapogatunk Utánad és kutatjuk a lelkünk mélyén s szivünk fenekén elhullatott szavaidat. Hogy riadtan keresgéljük a kincset, mit To csak úgy féikézze! és elmentben szórtál derűsen közénk. Jaj, jaj.., miért hagytál itt Zsigabácsi?! Ä nagy Triásznak Te voltál egyik fénylő csillaga. Adyt csak a halálon j túlról ismerhettük meg, csak szélié- ! m® él gyújtó s tisztitó erővel kozot- I tünk. És Szabó Dezső' a mesterünk, j Ha véle szólunk, tanítvány beszél a ; mesterével, 'De Te „Zsigabácsi“ voltál a számunkra, mind annyiunk számára, akik, ha percekre juthattunk is csupán a közeledbe. Csoda van ebben, mint ahogy Benned is bizmyá- ra mindenkor élt a csoda. Annyi sok sír között most megnyílott a Tiéd is. Dermedő lélekkel állunk a szélén, Mennyivel jobb lenne szavak helyett csak néhány forró könnyét ejteni koporsód fedelére. Bizonyára többet mondanánk véle Néked, s önmagunknak. Á fájdalom keserű óráiban nem tudunk „méltatni“ Zsigabácsi. Hiszen csak Hozzád hasonló óriás installálhatna méltón a magyar Pantheon- ban. A m!i számunkra, ifjú magyarok számára csak annak maradsz, ami mindig voltál, Zsigabá- csí... magasabbra senki sem emelhet Téged a mi sziveinkben. Megvalósulása voltál a mi szemünkben minden magyarságnak. Az aranyka- iászcs róna felől jöttél izmos, igaz magyar parasztjaiddal mifelénk, útba ejtettél lomhán nyújtózó városokat és mikor ideérkeztél a fejedelmi Transzilvániába, senki Nálad nem tudta magasabbra emelni azt, ami benne örök s magyar. Alakjaid csodálatos népével köpenyed szárnya alatt ballagtál közöttünk s megséka- sitottad őket Erdély nagyfáival. Tenyeredre tetted az életet s úgy mutogattad nekünk, mosollyal oktathatva minden bölcsességre. Rózsa Sándor karikás ostora most megállt a levegőben s szivedhez nőtt lapodban megszűnnek tréfálkozó bölcsességeid. Az ajkadról nem zengenek többé ékes magyar szavak s toliad alól immár kifogyott szellemed foő- ségszaruiának minden gyöngyszeme. Ott születtél, ahol két évszázaddal azelőtt letörött a Nagyságos Fejedelem szüzmáriás lobogója, Félig a földbe nőtt magyar volt az apád s kisneanesi lelkészldsasszony édesanyád. Hordoztad magadban ezt a kettősséget s ebből fakadt Tebenned minden fény s árnyék. A ferenejó- zseíi erdős és kecskebokáző aranykorban a Te parasztjaid szólaltak meg ismét magyarul, ősi erővel s parancsolóan. Mennyit keresték évtizedekkel később ifjú falukutatók a Te Túri Danidat. Erősek voltak a parasztjaid és magyarok, mint... Te. És mégis, talán édesanyádra emlékezve, Te tudtad mikszáthi derűvel s igazul megrajzolni a vidéki magyar urat. Sötét színeket vetettél néha papirra, mint Dosztojevszkij és tudtál behókásan csattogni, mint pacsirta a búzamezők fölött. Lám, akaratlanul is majdnem elkanyarodtunk a „méltatáshoz“, Zsi- gabácsi. Pedig csak búcsúzni akarunk most Tőled. Meghidegült földi poraidtól, Gsak meg akarunk állani a nagy stációnál, amikor immár „hi« vaíalosan“ átlépsz az örökkévalóságba. Hiszen csak stáció ez Nálad, mert „nem hal meg az, aki írni tud“. Amit eddig tettél s mondtál, az él bennünk s az utánunk következőkben. A szellemet nem tudja lesuhintaná a nagy Kaszás. Csak fáj, rettenetesen fáj, hogy többé nem szólhatsz. Hogy örökre megnyugszik a tollad. De az Ur akaratával nem lehet perbeszállni. így rendeltetett. Meghallunk némán s alázatosan rendelése előtt s lelkűnkben magasra emelve tartjuk felé mindazt a kincset, mit Te osztogattál nekülfck. Áldozunk ezzel Előtte, Érted, hegy fogadjon kegyelmesen. A rettegések s bő' sírások idején egy nép állja körül lélekben a koporsódat, Zsigabácsi. A Te néped. Akit olyan nagyon szerettél s akiért mindent odaadtál. Emelkedő, büszke, magyari nép. Te adtad oda elsőnek izmos válladat az emelkedéséhez. Te csepegtettél a szivébe büszkeséget, csufondáros megtiprások idején. Fénylő szavaiddal Ta tetted magyarabbá. Most áll a sirod körül s emelt fővel néz a csillagok felé, ahol immár Te vagy, s hová Te mutattad meg számára az utat. iS ott áll az ifjú Magyarország. A Te Ma- öJ&xországod, Zsigabácsi Amit any- nyiszor megálmodtál s amelyben olyan nagyon, hitetlenül is hittél. És ott áll népe a fejedelmi Transzilvá- niának Akik között csak nemrég bolyongtál. S akiket oly széles meleg öleléssel vittél... az országba. Akiknek lelkén örökké dörömbölni fognak szavaid s fülükbe cseng mindhalálig a kacagásod. Olyan nehéz elbúcsúzni Tőled, Zsigabácsi! Mikor a göröngyök hullani kezdenek koporsódra, mit is mondhatnánk Néked? Mint kegyetlen zsinór fojtogatja torkunkat a sírás, szemünket homályba veszíti a könny és kezünk réveteg kisgyermekesen tapogat tegnap még oly meleg, kemény kezed után. Ugye Ménk nyújtod odafentről s vezetsz bennünket tovább, bölcs mosollyal fehér bajuszod alatt, a Te utadon, a legmngyarabb utón, az örökkévaló csillagok felé... Konganak a komor harangok s „fe- keta marsit vernek a szivek, mint tompa gyászdebek“. Virág s göröngy hull a koporsódra .s magasan szállnak fölötte fájdalomból született szavak. Egy marék havason szedett virágot szórunk mi is lélekben a Iá- bálidhoz s köszönjük Néked s a Mindenhatónak, hogy voltál s... vagy. Móricz Zsigmondi... Drága Zsigabácsi ... Isten Veled! A moszkvai rádió hazugságai a Budapest elleni légitámadásról As íele&tésb&n felgfujlotf 33 katessai és polgári épülettel szemben hémm épület regálédét! meg és n?olc polgári személf ^resstette életét A moszkvai rádió szombaton, szeptember 5-én este 20 óra 15 vérekor németiwelvü, maid oroszpyelvü edasâbcsi a következőkben számolt be Budapest bombázásáról: A legutóbbi éjszaka a vörös hadsereg repülőkötelékei nagyszámú bombázóval támadást hajtottak végre Budapest Itatonai és háborús fontosságú berendezései ellen (!)• A vörös hadsereg bombázói a berendezésekben óriási pusztítást végeztek (!). A vörös hadsereg bombázóinak berepülése és eredményes támadása annál figyelemreméltóbb, meri támadásukat Magyarország felett rendkívül nehéz időjárási viszonyok között kellett végrehajtúniok (!)• Ennek ellenére bombázóink 33 katonai és polgári épületet gyújtottak fel (!), amelyek hatalmas lánggal lobogtak az éjszakában. Ezzel egy Hőben 9 hatalmas robbanást hallottak a bombákkal eltalált épületekben (OEddig szól a moszkvai rádió jelentése, amelyet pár órával később az angol rádióban is beolvastak. A moszkvai közlemény azt állítja, hogy Budapest katonai fontosságú berendezéseit bombázták. Budapest milliós lakossága saját szemével láthatta, hogy egyetlen egy katonai berendezést sem találtaiz eb Ezzel szemben megrongálták a városmajori római katolikus templomot és egy csendes villanegyed egyik lakóházát bombázták, ahol két ártatlan gyermeket öltek meg nettélőnőjükkel együtt. Ezenkívül az egyik kültelki házban megöltek még 5 polgári egyént. Összesen 17 bomba nyomát talál tűk meg. Ha ezenkívül több bombát is doblak le, azok kivétel nélkül teljesen, elhagyóit, lakatlan helyekre estek, ahol nyomuk sem látszik. Büszkén jelenti a moszkvai rádió, hogy a vörös hadserég bombázói nehéz, sőt rendkívül nehéz időjárási viszonyok között hajtották végre a támadást. Valam ennyien tudjuk, hogy a támadás a nyár legszebb és legtisztább éjszakáján történt. A szovjet repülők 38 nagy lánggal égő tüzet láttak a bombák nyomán. Budapest kétmillió lakója a tanú, hogy mindebből egy szó sem igaz. Egyetlen komoly tüzeset sem támadt a bombázás nyomán. Nagy szolgálatot tettek nekünk Moszkvában ezzel <i beszámolóval, amely feltárta a magyar közvélemény előtt a bolsevista propaganda hazug állításokon alapuló módszereit és amely viszont beismeri,hogy Budapestet valóban szovjet repülök bombázták: ez volt a közleményben az egyetlen igaz mondat. A honvédvezórkar jelentése a pénteki légitámadásról A honvédhadsereg kötelékében működő egyik német egység ellentámadással megsemmisített egy erősebb bolsevista harcicsoportot. Egyébként a hadsereg arcvonalán csak tüzérségi és járőrtevékenys ég volt. Vadászgépeink 2, légvédelmi tüzérségünk egy ellenséges repülőgépet lelőttek. A szovjet légierő ma éjjel Magyar- ország több helységében nem katonai jellegű célpontokat támadott még. Az anyagi kár jelentéktelen. A támadás következtében néhányon meghaltak, többen pedig megsebesültek. Légvédelmi tüzérségünk a tüzet megnyitotta. EUDAFEST, szeptember 7. A honvéd- vezérkar főnöko kiadott 19- Számú hadi jelentésével kapcsolatban katonai részről még a következőket közük a Magyar Távirati Irodával: A keleti hadszíntéren küzdő honvédhadsereg arcvonalának legnagyobb részén az elmúlt hét viszonylagos nyugalomban teli el. A tüzérségi és aknavető tevékenységen kívül csak kölcsönös feliderii.ő csatározásokra és egyes pontokon kisebb helyi jellegű vállalkozásokra került sor. A honvédkötelékek az ellenség valamennyi ilyen vállalkozását visszaverték és ennek során foglyokat is ejtettek. Jelentősebb küzdelmek csak a magyar hadseregparancsnokság alatt küzdő egyik német egység arcvonalszakaszán voltak és ezek is jal>b részleisikéreket hoztak. Az elmúlt éjszakán magyar területek fölött járt szovjet honxhásógépek tániadá sával kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy az ellenség légitevékenysége lényegesebb kárt n?m okozott. Katonai épületeket. vagy hadifontosságu pontokat egyáltalában nem értek a bombák, hanem mindenütt polgári településekre, vagv he- . épitetlen helyekre hulltak. A székesföva roson kivüli egyes vidéki városok környékére is hullott néhány romboló-, vagv gyujtóbomba. anélkül, hogy kárt okozott volna. A halottak száma 8, a komolyabb
