Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-05 / 201. szám

19 4 2 s 7 e p i e rn b e r 5. E h I. F V 7 + % az ÁRPÁDOK KÉTSÁVOS LOBOGÓJA BIRODALMI ESZMÉNK JELVÉHYE Irta: SZELL SÁNDOR dr. Ebben az észtéiülőben ünnepli a magyar neanzet a légivé,pszerüíbb ár­pádban i királyunk, Bihar-Várad és Erdély patrónusa, I. László szentté avat ás át t a k héfcszá zöt venediik évfor­dulóját. Ugyancsak most történtek -meg az első lépések Szent László napjának, junius huszonhetedüké­nek, nemzeti ünneppé való nyilváni- t.ósa érdekében, valamint ugyancsak ezitlén emlékszünk nagy birodalmi királyunk, Nagy Lajos trónral epé­dének hat-századik évfordulójáról. Az oziidei Szent István-heti ünnep­ségek* keretében a magyar történe­lem ezen elmúlt dicső századaira való emlékezésül hosszú száműzetés után most először kerültek ismét a nyilvánosság elé az Árpádok ősi hét­sávos jelvényei, a régi magyar biro­dalmi lobogók. A Gyáripari Munkásság Nemzeti Sportnapján az ott felállított hatal­mas kettőskereszt jobboldalán álló nemzeti őrfán lengette a szél a ha­talmas méretű hétsávos birodalmi jelvényt és ugyanakkor a Magyar Haza Magyar Kard kiállítás csarno­kai előtt álló őrfákon is ezek a hét- sávos birodalmi lobogók lengenek. Utoljára Rákóczi Ferenc szabad­ságharcának idején, az 1707—1711. években szerepeltek ilyen kétsávos zászlók, mint az akkori nemzeti zászlajuk. A szabadsági)arc leverése után a császáriak az összes ilyen nemzeti zászlókat elégették. A bécsi badimuzeumban azonban megma­radt belőle egy példány, amely nem­rég kelállt vissza hozzánk és most a Nemzeti Múzeumban látható, A vö­rös sávokon latin nyelvű felírás ol­vasható: Felséges Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme és Magyarország vezérlő' fejedelme — Isten Velünk — Az Ur az igaz ügyet el nem hagyja. — Ez a felírás meghatározza köze­lebbről is a kort, amikor a zászló használatban volt., vagyis az 1707— 1711 években. Rákóczi szabadságharcának elfoj­tása után annyira sikerült ezeknek az ősi szent jelvényeknek a kipusz- titáisa, hogy száz esztendő múlva — bár annak előtte már öt évszázada használta nemzetünk ezt a hétsávos zászlót — az akkori magyarság már nem is igen emlékezett rájuk. Pedig alattuk az Árpádok, a Hunyadiak és a Rákócziak katonái olyan sok dicső­séget és hatalmat láttak. Az 1848. évi mozgalmak idején, amikor hazánkban is uj életre ka­pott a nacionalizmus, sajnos, nem ezt az ősi jelvényt ujitották fel nem­zeti jelvényül, hanem az Európaszer- te akkor divatos hármas elvnek — a szabadság, testvériség, egyenlőség elvének — jelképezésére szolgáló tri= kőiért és pedig a vörös-feliér-zöki trikolórt (két vízszintes osztással há­rom sávra osztott zászlót) választot­ták a szabadságiharc jelvényévé. Sőt az alkotmányosság helyreállít ása után is az ősi hét sávos zászló helyett már ez, az időközben igen népsze­rűvé vált magyar trikolór lett hiva­talosan is a nemzet jelvényé. Az ál­lami címerben azonban az Árpádok ősi vörös és fehér hét sávos jelvénye a kettőskereszt nagyhatalmi jelvény­nyel együtt mind a mai napig fenn­maradt. Az Árpádok kétsávos jelvényének első nyomait, 1202-ben találjuk. Ek­kor kezdődik nálunk is a heraldika korszaka. Ez előtt még nem voltak címerek és heraldikai zászlók hasz­nálatban. Az Árpádok alatt a sávok száma váltakozó; ismerünk hét, nyolc kilenc, sőt tíz sávra osztott, Árpád-címert. Később azonban a hét- sávos (hét tagra osztott) jelvény ál­landósult és nyilván ennek hatása alatt keletkezett az a népi hit, amely a hét sávot a hét honfoglaló törzs jelképezéseként fogta fel. Ezen hit szerint a hét sávval jelképezett hét foglaló törzs, illetve azok utódainak összessége a lakit ot fa ki a magyar nemzetet, amelynek ez a hét sáv így ősi jelképe. A vezérek korában, valamint S«en.t István és Szent Lázsló idejében még nem voltak tehát heraldikai jelvé­nyek. A legelső heraldikai jelvény: a vörös ala.pon lebegő ezüst kettöske- reszit az újabb, főként érmeken ala­puló heraldikai kutatások (Homan Bálint) tanúsága szeriint 111. Béla ki­rályunk idejében használatos elő­ször, 1130 táján- A. vágásos jelvény pedig 1202-ben fordul elő előszói-. A vörös tagok eleinte oroszlánokkal, illetve heraldikai nyelven mondva, mivel négy talpon álló oroszlánokról van sző, leopárdokkal voltak meg­rakva. Ezeknek száma is eltérő az egyes uralkodóknál. Előfordul hét és tizenegy leopárd is. Állandó szám a hetes. A néphit a hét oroszlán Iván a hét honfoglaló vezér (Árpád, Té- tény, .Szabolcs, Kende, Ond, Tass gs Huba) jelképét, látja. Ezért írja Arany János egyik balladájában. Mátyás király zászlajáról szólva: Ott három ezüst esik szép vörös mezőben, Látszik, hogy piros vér megöntözte bőven, De a hét oroszlány nincsen immár közte (Hét magyar vezérünk) mint egykor-időben. Szalon! a, 1855. Az Árpádok hétsávos zászlaját az Anjouk egy fehér sávval és a há­romliliomos kékszinü taggal bővítet­ték. Ilyen volt az Anjou-korbeli ma­gyar birodalmi zászló, amelyhez ha­sonló Kassa városának még ma is használatos városi lobogója, amely Nagy Lajos 13d9. évi adományán alapszik.. Mátyás idejében a zászlókon ismét csak I)étsáv van. Érmein szereplő cimerpajzLSok is hét sávot mutatnak. Es a Nemzeti Múzeumban őrzött ereklye szerint ugyancsak hét sávot használtak a Rákócziak alatt is. Most, kétszázharminckét év után ismét a magyar nyilvánosság elé ke­rültek ezek az ősi jelvények. A nagy- magyar gondolatnak és a birodalmi eszmének gyönyörű jelképei ezek a birocialimi lobogók, amelyeknek esz­tétikai hatása is egészen egyedülál­ló És talán nem egészen véletlen az sem, hogy ebben az esztendőben Szent László és Nagy Lajos jubileu­mi évében, a magyar birodalom meg­alapítóinak és a magyar független- ség és nagyhatalom, nagy harcosai­nak ünneplésekor méltó helyen a Hadtörténeti Ki állítás keretében lát­juk viszont ősi magyar birodalmi jelvényünket. Vexiila regis predeunt in glória! Uj élet sí eSfoglsit srosz térieteken Orosz ud sifisok a kieví fmmWM és a l olc lűzak fgísizSatásárái Milyen voit a termés Ukrajnában, milyen az élet most a Szovjetunió elfoglalt tartomá­nyaiban? — kapja a kérdést minden esetben az Oroszországból visszatérő honvéd s persze különféleképpen válaszol rá, aszerint, melyik vidéken járt és mennyiben tudta a helyzetet tárgyilagosan és helyesen megítélni. Egységes feleletet különben érthetően nehéz is adni, hi­szen az egyes vidékek viszonyai1 mindig na­gyon eltérőek voltak, most pedig még eltérőb­bek annak következtében, hogy a bábom pusztításai nem egyformán sújtottak minden egyes kerületet s ezenkívül a kollektiv gazdál­kodásról a magánkezdeményezésre való visz- szatérés nem mindenütt ment egyaránt gyor­san és sikeresen. A Szovjetunió elfoglalt ré­szeiben az újjáépítés nehéz munkája egybe­esik a termelési módok teljes megváltozásá­val, úgyhogy válságos gazdasági forradalom megy végbe, ami természetesen már egyma­gában véve is megnehezíti a termelő tevé­kenységet. De az újjáépítés és átéllitódás min­den nehézsége ellenére is úgy látszik, hogy az elfoglalt keleti területek gazdasági élete, ki­váltképpen azoké, amelyek njár a tavaly fel­szabadultak a szovjeturaJcm igája alól, ro­hamléptekkel halad a fellendülés utján. Ezt az általános megállapítást azoknak a helyi tudósításoknak az alapján kockáztatjuk meg, amelyeket a nemzeti orosz sajtó jelen­leg legelterjedtebb lapjában, a Berlinben már kerek tiz éve megjelenő Novoje Szlovo-ban [magyarul ,,Uj szó") hétről-hétre olvashatunk. A Novoje Szlovo, mint a németországi orosz emigráció hetilapja, a keleti hadjárat megin­dulásáig mindössze néhányezres példányszám- ban tengődött, hogy eztán a mult év nyarán megérdemelten feljöjjön a csillaga: az előre­törő német és szövetséges haderők nyomában elsőként nyújtotta a felvilágosító orosz betűt a visszamaradt lakosságnak s igy persze —. péklány számát állandóan gyarapítva — az el­lenforradalmi orosz sajtó vezető-szervévé lett. Közben ugyan az elfoglalt nagyobb városok­ban is megindultak a lapok, köztük napilapok is, de a vezetőszerep még mindig a Novoje Szlovóé, mert hiszen —- ha csak hetenként is — Berlinben jelenik meg és onnan kerül az elfoglalt területekre, amelyeken elég jó tudó­sítói! szolgálatot is megszervezett magának. Évképpen ebből az orosz lapból nagyjában helyes képet lehet kapni' a felszabadult Orosz­ország viszonyainak alakulásáról. Ezért jel­lemzésül kivonatoljuk itt legutóbbi szamainak legérdekesebb tudósításait, amelyek legalább vázlatos képet adnak az uj orosz étet fejlődé­séről. 8z ukrán főváros élelmezési ^szervezték is jelentéke­nyen mssiavltatíák megtartásával és uj föld télén parasztok b*-á fi látta v al állaim vezetés alatt álló inév.őga/ ió sági üzemeket szervezett belőlük, inig a ke!- yhózok egy-egy nagyobb, vagy több ki.-cbb falu magángazdaságainak erőszakos tömöríté­sei voltak. Ezek szűnnek most meg, az állam1 szovehózok viszont továbbra is központi ve­zetés alatt maradnak, amelyet most persze r megszálló hatalom gyakorol. Ezek feloszlat - sáról vagy felosztásáról nincs szó, hiszen min­dig egy darab birtok voltak. A kolchózokal, a kollektiv gazdaságokat könnyebb visszaállítani a magángazdái kod a 3 ra, mert még másfél évtizeddel ezelőUig amugyis egyéni gazdaságok voltak, amig a Szovjet ukázzai egy kalap alá nem vonta őket. De ezen a téren is nehézséget okoz az, hogy a szovjeturaíom közös leltár beszerzésé­re kenyszeritette a kolchózokot. Igaz, hogy ezt a közös leltárt a kolchoz-vezetők elmenekűlé-- sük előtt Sztálin rombolóparancsa érteimében többnyire tönkretették, de a megmaradtat és kijavítottat továbbra Í6 közösben keli baaz- nálnlok a most újra önállósult muzsikoknak afajta termelő-szövetkezeti alapon, amig sa­játot nem vásárolhattak. A németek ugyan nagymennyiségű mezőgazdasági eszközt ad­tak el az elfoglalt területeken, de a magán­gazdaságok egész felszerel ésezükeég] ötét ért­hetően még nem fedezhették. Nos, a szóhanforgó tudósítás szerint például az ormánszki kerület fa kerület hozzávető1 ?- gesen a mi megyénknek felel meg) 25 járásá­ban a szovjeturaíom alatt 211 kolchoz volt összesen 15.000 kollektivizált magángazda­sággal. Itt is akadt olyan kolchóz, amely több yközséget is felölelt, a községek száma tehát a kolchózokénál nagyobb, Eddig 222 község, vagyis a falvak zöme, megkapta az engedélyt a magángazdálkodásra való visszatérésre, mert ennek megvoltak az előfeltételei, néhány esetben azonban a kolchózt még fenn kellett tartani, amig tagjaik megfelelő leltárt tudnak szerezni a2 önállósuláshoz. > 01 kfslilrfekas gazdák A kerület egyik községében, a pányizovszfci járásbeli Putyjátyinszkájában, az uj birtokvi­szonyok ekképpen alakultak ki: a 29 ház-, il­letőleg udvartulajdonosnak jutott átlag 4—4 hektár [8—8 hold) és minden egyes családtag­ja után még 2—2 hektár, vagyis muzsikcsalá­donként 4—10 hektár szántóföld, egynegyed- fél hektár kaszáló és átlag fél hektár konyhá­kért, tehát egészen csinos kis birtok, amiből meg lehet élni. Ezenkívül minden gazdának jutott legalább egy ló, 80 százalékuknak tehén is; ekéje, boronája, szekere és egyéb eszköze mindegyiknek megvan. Érdekes, hogy ebben a kerületben minden ! kollektivizálási hajsza ellenére is megmaradt j másfélszáznyi magános gazdálkodó, konok pa- ; raszt, aki semmi áron sem volt hajlandó bele- [ hajtani nyakát a kollektivizálás jármába. Min- j denféle módon, rendkívül magas adókkal és ) meghurcolásokkal sanyargatták őket, úgyhogy egészen tönkrementek és főleg csak mellé­kes- napszámos-munkákkal tudták fenntartani rpagukat, de mégis megmaradtak a maguk urá­nak. Most ezeket segítik elsősorban, minthogy ők legönállóbbak és ádáz ellenségei a szovjet- rendszernek, amelytől a többi földművelőnél sokkal többet szenvedtek gerincességük miatt. A németek mind az uj magángazdaságok mind pedig a szovehózok részére nagymennyi­ségű eszközt szállítottak még a termés betaka­rítása előtt, amint ez valamennyi beszámoló­ból kitűnik. Számos községben az idén először arattak németországi gépekkel. Egyedül a dnyepropetrovszki kerület 3. számú szovehó- • zaba 8 uj német traktor, 64 eke, 32 kultivátor és három tenyészállat érkezett az aratás előtt, az egész kerület pedig mintegy 100 uj trak­tort, a régi traktorok javítására nagyemnnyi- ségü alkatrészt, tebbezer tonna üzemanyagot és negyedszázezernyi kaszát, meg más szerszá­mot kapott a termés betakarításának ée az őszi munkálatok elvégzésének biztosítására. Müot a legfigyelemreméitóbbal, a lap kievi tudósítójának azzal a beszámolójával kezdjük, amely szerint az ukrán főváros élelmezése au­gusztus elsejétől kezdve jelentékenyen meg­javult. Azóta ugyanis a kenyér heti fejadagja az eddigi 700 helyett 1.500 gramm, vagyis ( több, mint kétszerese az uj termés előttinek. Ez mindenesetre arra vall, hogy a termes át- ' tálában nem lehetett rossz; a németek érthe- j tőén elsősorban a hadsereg ellátását biztosi- ! tották az uj termésből s ha a kievi lakosság kenyérporcióját megduplázhatták, akkor az ukrán buza aránylag bizonyára fői hozott. Mi több, a munkások és tisztviselők most már heti 2.000 gramm, azaz két kfló kenyeret kap­nak a tudósítás szerint, amely kiemeli, hogy a varos egész közélelmezését átszervezték s en­nek megfelelően a munkások és alkalmazot­tak családtagjaik részére is munkahelyükön kapják meg élelmiszeradagjaikat. A magánosok, nyugdíjasok és rokkantak ré­szére külön éttermeket létesítettek, amelyek nem kevesebb, mint 15.000 ilyen rokontalan és munkaképtelen embernek, adnak minden nap ingyen ebédet, kenyérrel együtt. A legrászo­rultabb 500 gyermek táplálására külön tejes éttermet rendeztek be. .A közellátás megjavításával párhuzamosan mindinkább teljesen rendbehozták a tan- és tudományos intézetek működését is, különösen ezekét, amelyek a mezőgazdaság fellendítését szolgálják. A •'Áros tereit, közkertjeit és kertesitett út­jait megtisztították a bolsevikok visszahagyta szertől és piszoktól a '-Mzervermeket és grá­náttölcséreket, meg a lövészárkokat betömték s ma már ismét közhasználatban vannak. Az állat- cs botanikus kertet a kiérnék újra élve­zik, annyival is inkább, mert az utóbbiban minden este katonazene játszik. A polgári postaforgalmat csak az utóbbi hó­napokban szervezték újjá, de ma már tiz pos­tahivatal működik az ukrán fővárosban, ame­lyek naponta mintegy 300 ajánlott és 2.500 egyszerű levelet vesznek fel, nagyrészt né­metországi rendeltetéssel. Az érkező levélpos­tai ötvennél több levélhordó kézbesíti. Itt megjegyezzük, hogy a Novoje Szlovo minden egyes számában egy egész oldalt töl­tenek be a rokonokat kereső apróhirdetések. Az 1917—20-beli polgárháború és a majdnem negyedávszázados szovjeturalom rengeteg csa­ládot szórt szét s most a felszabadult területek­ről elszármazott emigránsok és otthonrekedt rokonaik lázasan keresik egymást a lapok ut­ján. Akárcsak Belgiumban és Franciaország­ban a nagy menekülés és összeomlás után. Ez is mutatja, milyen jó szolgálatokat tesz a eajtó. ~ ■ $ msifáiga?tíá!kffdásra n\é eredményei _ Egy másuk, Dnyepropetrovszkból való tudó­sítás érdeke« adatokat tartalmaz a kolchozok, a kollektiv gazdaságok feloszlatásáról és a magángazdálkodásra való áttérés körülményei­ről. Itt tudni kell, hogy a kolchozok nem té­vesztendők össze a ,,szovchczok"-kal, a szov- jetgazdaságokkal; ez utóbibakat ugyanis a szovjetrendszer az előzőleg is állami, vala­mint a cári uradalmakon és más nagybirtoko­kon létesítette úgy, hogy az azelőtti cseiédség Ezekből az alkalmi és helyi adatokból is ki- ■»tünik, miyen serény tevékenység folyik az el­foglalt orosz tartományok gazdasági életében, j amelyet a magánkezdeményezésre és a ma- J g'ántulajdonra való visszatérés mindjobban I megelevenít és a jelek szerint rövidesen olyan • színvonalra emel, aminőt sem a régi cári. sem j a szovjeturaíom alatt soha elérni nem tudott A hajcoß front mögött az orosz rónákon forr a munka és uj élet erjed, amelynek jórészt a magántulajdon és a boldogulás reménye a leg­főbb élesztője. Körösi Semdsr Parkettezési munká’atokat jutányosán vállal Urinezi Ce.» Zápclya-utca 14. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebők-cukrászda)

Next

/
Oldalképek
Tartalom