Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-22 / 214. szám

K&’01h 1$£2 szeptember 22. f-Yi>iT- évfolyam, 214. szám. IR110 FilifS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókaí-u. 18., I. em. Telet: 11—09. Nyomda: Egye tem-o. 8. sí, Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 9LIPIIQ TTa: BIRTB1 MIKLÓS Józan, hideg szemmel Irta: VASS LÁSZLÓ Egy régi barátom látogatott fel a fővárosba minap Erdélyből, valamelyik székelyföldi fa­luból. A huszas évek elején a budapesti egve- teiron végezte tanulmányait. Abból a nehéz sorba jutott középosztálybeli rétegből való, amely húsz egynéhány éve otthagyta Erdélyt, mert úgy érezte, hogy az ő számára fü se nő­het az idegen uralom alatt. Barátomat éppen a matúra után érte a román invázió, s azzal a fanatikus elhatározással, hogy ő bizony nem iratkozik be idegen egyetemre, cdahagyva fa­luját, családját és népét, fölkapaszkodóit az utolsó vonatra, amely a repalriáitakat vitte a megszabdalt, csonka hazába. Éveken keresztül voit lakója a ,,földönfutó városnak', valahol a Ke’eti pályaudvar kültelki részén, mígnem óriási protekcióval sikerült bejutnia egy tö- megdiákszálióba. Tengődött-vergodött a konszolidációs idők potemkin-jólétében, mint akkor nagyon sokan, szörnyű, szegényes nagyzolással, gondatlanul és gondtalanul, egyTe égetőbb* problémák sú­lya alatt. Viharos egyetemi ével a különböző diákalakiilatokban folytak el, közismert szó­noka volt az ifjúsági disztáborozásoknak, ko­rán ünnepelt alakja a híg közéletnek. Aztán egy napon mindentől megcsömörlött, visszavo­nulj s nagyon magányos ember lett. Rongyo­san, mindenéből kifosztva, a jelen vigasztalan napjaiból a mult sivatagába menekült. Mert a jövőben sem hitt. Szerinte csak akkor jö­hetett volna megváltás, ha ezt az teg^sz ke­serves magyar életet legalább ezer esztendő­vel ti’dnánk visszafordítani. Legalább is úgy Szent István előttre, mikor még Géza uralko­dott a konok magyar! pogány ok felett. Az 8**-mék, a jelszavak Szindvádja lett az én ba­rátom. Kiskocsmák álomgőzében, a savanyu vmkó mellett Koppányi és Vattát idézgette, Fehérló-áidozatokról beszélt s megszállott pillanataiban azt szavalgatta, hogy Koppány vezér szobrát kellene a Gellérthegy tetejére állítani, világító bálványként . . . Nem volt egyedül ezzel a zavaros pogány víziójával. Egész nemzedék menekült akkor így a turáni honfibú senyvesztő világába, a kibírhatatlan jelen elől. Mintha valami régi orr«7os köd ülte volna meg a magyar lapályt, révült szemek meredeztek a mítosz sünijébe. A hajdani, eltévedt lovast a tehetetlenség posványa fogta meg. A megalázott és kirabolt ország láza vert ki ebben a betegségben, amely ragályos volt s olykor végzetes is. Nem­csak a népi mélységben éltek szekták, hanem az ütődöti középosztály rétegeiben Is. Még a kop’alók szektáját is megtalálhatjuk az egykor oly divatos bicsérdisfa hívők között. Ezekről a szörnyű trianoni évekről irta akkoriban na­gyon találóan egyik kitűnő publicista, hogy csak egy lépés még és ez a középosztály kiül az országút szélére a kunsági pusztába vagy a Hortcbágyra valamelyik kutágas alá és azt az életcélt választja, hogy a fecske fészket rakjon mozdulatlanul feltartott tenyerébe. Akár a íakiroknál . . . Erdélyi barátomnak aztán sikerült átgázolnia ezeken az ingoványokon is. A húszas évek vé­gén, egy este azzal a heves kijelentéssel lepte meg baráti körét, hogy ő nem érzi itthon ma­gát, megíul ebben a miazmás légkörben. Neki haza kell mennie az elhagyott őrhelyre, Er­délybe. Elmondta, hogy magányos óráiban messziről, nagyon messziről ismerős, régi han­gok szóltak hozzá. Csak gyermekkorában hal­lott ilyen hangokat, azóta sem. Azt is mon­dotta, hogy ő bűnt követett el népével szem­ben, amikor otthagyta a legnagyobb veszély idején. Jóvá akarja tenni mulasztásait, haza­megy az elsodort faluba. Lángolva, lehqgva beszélt, a megszállottak szokásos nyelvén^ A vén tabáni kocsma, (még akkor állt a Tabán) ahol a bucsuestét tartottuk, zengett az uj má­moros igéktől. Szép, régi székely dalokat éne­kelt a búcsúzó pajtás, s a hazahívó részeket Szabó Dezső prófétikus regényéből: — Haza­megyek, paraszt leszek, a földnek fogok élni. pi.em tehetek máskép. A föld yolt mindig a mi értelmünk. Politika, tudomány csak kirán­dulás nekünk. Innen indultunk ki és ide jöt­tünk vissza, a földre... A népi őserő romantikus magasztalása, — gondoltuk magunkban. Böjthe Jánosnak elblí- tiik a csodát, neki nem. Barátunkat gyöngének éreztük ahhoz, hogy megtalálja a gyógyirt a földben. Újabb mitosz, újabb menekülés a valósáp fata morganátitól, — gondoltuk, s úgy n'ztünk szegény barátunkra, mint aki már menthetetlen. Mert aki egyszer az íngoványu- kat járta, az nem szabadulhat meg mind­örökre 9 maláriától Erdélyi barátunk e tabáni este után eltűnt. Évekig nem hallottunk felőle, nem láttuk. Mi is «aiszéledtünk, mi is megpróbáltuk a lehe­tetlent. Visszatértünk az elhagyott őrhelyre, ki a Felvidékre, ki Erdélybe, ki a Bácskába, ki meg a csonkahazei tájakra. Aztán évek teltek-multak, egész történelem viharzott át felettünk. Az erdélyi felszabadulás után kíváncsian vártam, mikor jelenik meg régi barátunk a magyar fővárosban. Ha él, gondoltam, akkor mindjárt az ünnepi órák mámorában hírt ad magáról a megszokott szóvirágaival. Csalód­tam. Hónapok múltak el, ő nem jelentkezett. A virágos diadalkapuk már rég raegfekistedtek, megéltük immár a második évifordulót is, mi­kor most vAgre megjelent közöttünk. I Itt ülünk egymással szemben, mint egy előre nem látott találkozón. Fürkészlek tekintetében, figyelem a szavait, lassan, megfontoltan be­szél, íellengős jelzők nélkül. Nagyon megjóza- nodótt. Beszámolt élete soráról. Ha asrari is úgy történt, ahogy Böjthe Jánosként gondolta, (a föld nem szereti a papirszagu embert) mégi3 talpra tudott állni. Népszövetkezeteket szerve­zett a többi erdélyi fiatallal. A hétköznapok valóságok és rideg népi parancsok világában megtalálta élete célját. A közösségi élet épí­tésében kíván továbbra is közreműködni. A csoda mégis megvalósult Az ingoványból van hát kiút, s akik megtalálták, azok már hazafelé tartanak, a magyar utón. Hála Is­tennek, elosztóban a romantikus lelkesedés éa a szavalva nyugtalankodó hazafiság már a fiatalabb nemzedékeknél is. Nagy-nagy isko­lán mentünk keresztül. Országok tűntek el, nemzetek buktak le a sülyesztőn, s a vihar még egyre tart. Az idő rostája még mindig mozgásban. Három év alatt legalább három és félmillió magyar mentette ki magát az össze­omlott imperialista kisállamok romjai alól. Nemcsak csupasz létét, mást is átmentett. Egy erős iskola józan tanulságait is, — szereljük mondani mások előtt. Mikor visszajött a régi hazába, úgy érezte, itthon is úgy kell élnie, mint a kisebbségi esztejgdőkben: illúziók nél­kül, józanul, higgadtan és felkészülten az ujalb nehéz idők megpróbáltatásaira. Megféríiasodott, kinőtt a nemzet a gyermek­cipőiből. Politikai társadalmi érzéke realistább lett, birálja a hibákat, de önmagában is. Nem szenved többé valósághiányban és szerencsé­ben kilábolt a csalódottság meddőségeiből is. Példákat lát maga előtt, s ereje van hozzá, hogy azokat a saját lényére formálja. Hogy egy nemzetet tudjon talpraállítani, előbb ön­magát kúrálta ki a hazaiért magyar. A morbus hungaricust magyar módon kívánja gyógyí­tani, ha nem is egy nap leforgása alatt, de szívósan. A reálpolitikáról, mint az erdélyi lélek leg­jellegzetesebb alapvonásáról írva, Móricz Zsigmond egy évvel ezelőtt a Kelet Népében nagyon figyelemreméltóan azt állapította meg, hogy itthon, nálunk soha más politika nem lehetett, csak érzelmi politika: „a veszett két­ségbeesés vagy a hirtelen felgyűlt remény lo­bogó lelkesedése." Mert nálunk sokan még ma sem tudják, hogy ni a politika. Idehaza a politika sokszor annyit jelentett: benne élni egy pártban, azzal együtt szavazni, egy-két éljent elkurjantani s akkor rábízni a pártra, hogy helyettünk dolgozzék. Nálunk a politi­kán idáig sokan napi politikái értettek, sze­mélyek vagy kiseb b-n agy óbb csoportok poli­tikáját, $ igen ritkán egy egész nemzet össze­Kiadó’ulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VALLAT.AT"1 Rt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 Wgyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 fogó, egyetemes szemléletét. A kisebbségi sorsban a magyarok megtanulták, hogy az. együttesért, a közösségért kell dolgozni, meg annak is, aki abbéi él, a politikából. Egy teljes évszázad után először történt meg, bogy a magyar társadalmi rétegek egy­másra találtak, pártokon és világnézeteken fe­lülemelkedve, a magyar tudat megvonásában és vállalásában egyek tudtak lenni. Sorsai i'-» végeredményben, akár a nemzetiét, széles tör­ténelmi távlatba ágyazta a kisebbségi magyar. Az időszerű helyett az örök lényeg érdekelte s megtanult illúziók nélkül, józanul gondolkod­ni, a világesemények bonyolult hálózatában kicsi sorsát óvatosan eligazítani, de mindig úgy, hogy történjék bánni is: ő a karszli sors­ban bátran szembenéz az idők múlásával . . . A trianoni esztendők ködös, szomorú ingó- ványain állá bolt Ifjúság józan, hideg szem­mel ncz a Jövőbe. Gokat bukdácsolt, nagyot emelkedett végül îs. Akik ísmrrik az orszá­got és közelebbről figyelik aauak csendes, de biztos lélegzését, tudják, hogy a háromszor hét szűk esztendő idehaza, sens mull el nyomtala­nul a fiatal nemzedékek felett. Uj nemzedék van növekvőben, uj szellemmel, átfogóbb nemzeti szemlélettel, nagyobb hajlamossággal a magasabbrendü roiipoKtika gyakorlására, fi/ az ifjúság már nem érzi raagát a századeleji gyarmati helyzetben a falvak népe között. A szakadékokat rég betemette a maga részéről, mikor azt vallja, hogy a tulajdonképpeni érte­ket, mint nemzeti lelküleiet és jellemei; a nép hordozza, az értelmiség pedig a felelőssé­gei viseli ezért az értékért. Ez a jövőt jelentő magyarság a napok sod­rában él, de években, évtizedekben gondolko­dik és évszázdokra épít. Figyeli a világerők roppant küzdelmét, de elsősorban a sajál fa: tájának drukkol. Ezért is félti azt a fölös lá­zaktól. Elaknásított terep leküzdése titán Rohammal elfoglalták Tereket és Yladimirovszkijf a németek A svédországi választásokon előretört a kommunista párt BERLIN, szeptember 22. (MTL—DNB-) A Führer főhadiszállásáról a véderő' főparancsnoksága közli: Sztálingrád egyes negyedeiben, ame­lyeket az ellenség uj erők harcbavetésével kétségbeesetten igyekszik tar­tani, még elkeseredett utcai harcuk folynak. Á sztálingrádi harcokban egy Pomeran, nyugaíporoszországí gépesített gyalogos hadosztály erős teherrnenfesitő támadások eredményes visszaverése során egyetlen na­pon 129 szovjet páncélos harckocsit semmisített meg. Szaratov mellett a légihaderő a Volga mentén olajraktárakat gyúj­tott fel. Voronyezstől északnyugatra ismét több ellenséges támadás om­lott össze. A Terek-íolyó mellett nehéz elaknásitott terep leküzdése után ro­hammal elfoglaltuk Tereket és Vladimirovszkiit. az ellenségtől maka­csa! védelmezett két fontos várost. A Terek arcvonalon és Sztálingrádnál fo­lyó harcokról a német véderő főparancs­noksága kiegészítőén közli: A Tereknél a német támadás szeptember 20-án njlabb eredményekkel járt­Páncélos csapatok ölórás' harc után megrohamozták a harc folytatása szem­pontjából fontos Vladinúrovszkij hely­séget. A Terek folyótól keletre a majszki—ord- zsonikidzei vasútvonalon az ellenség rész­ben mélyen tagozott és sok aknával járha­tatlanná tett terepen makacsul ellemtállt ugyan, de még biztosított és erősen ki­épített állásaiban sem volt egyenlő erejű a rohamozó német gyalogsággal. Ezekben a harcokban egyetlen hadosztály szaka­szán több, mint ezer aknát szedtek fel. Miután áttörték ezeket az állásokat és át“ küzdöttek magukat egy mocsaras terep- részen, a német csapatok tovább törtek előre dél felé és megrohamozták Ter&k városát a Terek folyó keleti partján. Svédországban elszaporodtak a kommunista szervezetek Berlin, szeptember 22. (T. P.) Â svédországi választások eredményé­hez a WiJhelrmstrassefn. megjegyez­ték, hogy a svéd politikai pártszer­vezetben történt egyes eltolódások nem lehetnek Berlinben politikai nyilatkozatok tárgyai, minthogy bel­politikai eseményekről van szó. Eu­rópai szempontból egyedül és kizá­rólag annak van jelentősége, hogy7 a kommunista szervezetek rendkí­vül megnövekedtek, aminek kö­vetkeztében a kommunista man­dátumok száma Svédországban megkétszereződött, sőt Stockholm­ban, a fővárosban megháromszoro­zódott. Ez a fejlődés Berlint semmiképpen sem lepte meg, sőt azt előre látta. •Figyelemreméltó, hogy a polgári stockholmi sajtó mai ve­zércikkei, amelyek megkísérlik a kommunista előrenyomulást ba­gatellizálni, mennyire hasonlóak bizonyos berlini demokratikus la­pok kommentárjaihoz, amelyek í93G-ban és 1931-ben szintén úgy hitték, hogy a kommunisták akko­ri választási eredményéit csökken­teni és a polgárságot megvigasz­talni kell. Berlinben, ahol az erre vonatkozó tapasztalatok megváltak, előre lát­ták, bogy a következő választásokon Svédországban a kommunistáknak nagymértékben kell előnyömül- niok és a szociáldemokratáknak veszteséget keli szenvedniük. Berlinben ez nem keltett hatást, minthogy az antikomintern egyez­mény államaiban megvannak, az eszközök, hogy úgy belső viszonylatban, mint ki­felé, leszámoljon a kommunizmus­sal. Ez neon jelent politikai kérdést, vi­szont jellegzetes egy olyan ország szempontjából, amely semlegesség; politikát követ és amelynek konzer­vatív pártjai nem szegültek szembe a kommunista jelszavakkal, ami viszont a kommunistáknak teljes szabadságot biztosított Európa el­len. Svédországnak nem szabad áb­rándokban ringatóznia afelett, hogy a kommunisták eredményét részben kihasználja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom