Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-14 / 184. szám
1143 1 <• _ 2 ELLENZ É K amr« tsarwprtovrsTttrxr awuaoct v:xn&smíirHMmrjvv&í\ * ■ ■ w.m AMI fl HÁBORÚ SZÍNFALA! MÖGÖTT TÖRTÉNIK Gazdasági változások egykor és most 4L Természetes, hogy u háború után, síimkor helyreállt a világgazdasági forgalom, ezeknek a robbanásszerű-. en megnyilatkozó eltolódásoknak az összessége hamarosan olyan .hatalmasméret ü gazdasági világválságra vezetett, amülyenro eddig még nem voit. példa. Igaz, hogy a tengeri gurusoktól, a gumitól és még néhány árutól eltekintve a legfontosabb javak világtermelése 1920-ban kisebb volt, mint a háború előtt, csakhogy :i vásárlóképes fogyasztási igény világméretekben meg sokkal alacsonyabb szintre sülyedt. A különleges háborús viszonyok (hitelre történő hadiszállítás, stb-) megszűntével Amerika üzleti élete egyszeriben leita nyal lőtt; Európa mar nem fogyaszthatta el azt, amit az USA hallatlanul megduzzaidlt termelő gépeze- íe ontott, s az amerikai belső piac még kevesebbet szívott fel, mint azelőtt, mert a farmerek nemcsak régi vásárlóerejüket veszhették el, hanem a szervezetlen mezőgazdaságban az árzuhanás még nagyobb volt, mim a szervezett nagyiparban, mely inkább korlátozta a termelést. A ten- gerenüul úszott az eladhatatlan javakban, mialatt Európa középső és keleti része éhezett, rongyoskodott és megfelelő eszközök hijján nem tudta üzembe állítani szinte romhalmazzá vált gazdasági gépezetét. S eközben az újonnan iparosodott Kelet is versenybe keveredett a túltelített Nyugatital, gazdasági sebeket kapva és osztva. GAZDASÁGI VÁLSÁG —POLITIKAI VÁLSÁG Örökké persze nem tart. egy válság sem. Ha eléggé leszálltak az arak, előbb-utóbb elfogy az áru s akkor újra elkezdődhetik a termelés. Lassan Európa is erőre kapóit, iparát helyreállította és mezőgazdaságát újra bekapcsolta az ország gazdasági vérkeringésébe. Most már ismét, fogyaszthatott nyugatról jövő árut; igaz, hogy csak kivitelének fejlesztése árán, ami Németország 1 esetében azt jelentette, hogy a német ipar újra versenyt támasztott régi ellenfeleinek a világpiacon. A gyarmati területek gazdasági önállósága pedig mindenesetre nagyobb lett, mint a háború előtt volt. A Németországtól és a Szovjettől való félelem arra késztette a békekonferencián a győztes nyugatot, hogy Európát politikailag felaprózza: a vámhatárok tehát szaporodtak. Az iparosodás kerekét visszafordiíani nagyon nehéz. Könnyebben szánja rá magát a j falusi ember a városiasodásra, mint a városi arra, hogy visszatérjen a röghöz. A szervezett iparnak nagyobb a gazdasági és politikai befolyása, mint a mezőgazdaságnak: megtalálja az eszközöket arra, hogy nehéz helyzetben is fenntartsa magát. Amerika esetében ez azt jelentette,^ hogy mihelyt sikerült Európát politikai és gazdasági tekintetben kissé lecsillapítani, inkább hitellel kezdte táplálni, semhogy elveszítse iparának vásárlóit. Ez vezetett a huszas évek második felének általános fellendülésére, olyan kilengésre, amelynek persze ismét csak válság lett a vége. Mert nem a régi egyensúly állt helyre a gazdasági javulással, hanem az eurónai, az amerikai és a gyarmati termelés együttesen versengett a fogyasztóért, akinek zsebe annyira mégsem telt meg, hogy mindent megvásárolhasson. A nagy gazdasági összeomlás után tehát más megoldással kellett kísérletezni. Ennek lényege tulajdonképpen annak az állapotnak a helyreállítása, amely a háború alatt lehetővé tette az akkori eltolódások zavartalanul kifejlődését: a világgazdasági csweforgalom erős megszorítása, a világgiassdaság felbontása. így Amerika, a brit birodalom, Németország j és más hatalmak gazdasága nagy j mértékben függetlenüiketet.t egymástól s újra el is érhette régebbi l szintjét. Ennek teltétele csak az vált, j hogy a külföldről való nyersanyag- behozataltól es külföldi vásárlások tói függni iparágak helyét részben a nehézipar foglalja cl, amelynek biztos vevője lehet az állom, ha a fe<rv- verkezés terén is hajlandó heh r,’állítani a háborús állapotokat. TARTÓS VÁLTOZÁSOK Ila most újra visszapillantunk a mult háború alatt történt gazdasági eltolódásokra, felismerjük, hogy melyek bizonyultak ezek közül végeredményben tartósnak. \zok, amelyek esi iájában már benne rejlettek a háborút megelőző békeállapotban, amelyeket a háború csal; gyorsabban szökkcnteU szárba, mint ahogyan egyébként kifejlődtek volna. Az az állapot, amelyben a viliig 1913- ban volt, korántsem volt állandó valami. A világ nem örökké olyan, amilyennek egy pillanatfelvétel mutatja. Mindenekelőtt: múltja van. Az 1913. évi állapot múltja az volt, amelyben a nagyipar gyakorlat ilag egymagának Angliának monopóliuma volt. Anglia helyzetének viszonylagos romlása már akkor megkezdődött. amikor az erősüt emu iparosodás útjára lépett Európa szárazföldje és Amerika is. Az Egyesült Államok hosszú ideig mégis szinte érdektelen maradhatott a külvilág iránt, olyan bőségben rendelkezett saját határain belül az ipari terjeszkedés lehetőségeivel. Az európai szárazföld nagyiparának helyzete más volt. Egyfelől kezdettől "fogva erősen rá volt utalva a külföldi nyersanyagra és a külföldi vásárlóra, másfelől hamarosan annyira megszerveződött, hogy sikeresen versenyre kelhetett Angliával a világpiacokon. Ebből a versengésből keletkezett a háború is, amely az ipar szel vezödésértek folyamatát -minden országban még inkább meggyorsította. V viszonylag szervezetlenebb mezőgazdaság és nyersanyagtermc- lés igy nyomban a háború után hát- rá nyes helyzetbe került. Hogy ez kártékonyán hat a gazdasági éle* egészére, azt mar láttuk Amerika belső példáján s megmutatkozott a háború óta abban az örökös válsággócban. amelyet a mezőgazdaságnak és a gyarmatoknak állandó viszonylagos vásárlásképtelensége jelent. Ezen csak olyan'megoldással tudtak segíteni, amely biztosítja az erős keresletet a mezőgazdasági cikkek és nyerstermékek iránt. A tengeri hajózással élő-haló Vnglia esetében azonban a háború azt jelenti, hogy az élelmicikkek és nyerstermények iránti kereslet növekedésével lépést tart a tengerhajózás megnehezülése, úgyhogy a gyarmat területeken ismét ösztönzést kap az iparosodás. A gyarmatok növekvő iparosodásának másik, mélyebb indítéka azonban béke idején is hat. Ez a gyarmati tőkebefektetés; láttuk, hogy ez milyen nagy méreteket öltött már a műit háború előtt. Újabb háború, a világ- gazdaság újabb szétesése csak gyorsítja ezt a fejlődést, mert úgy hat, mint a védővám: igaz, eléggé furcsa védővám, mert nem az iparosodná kívánó ország emeli, hanem a fenyegetett versenytárs teremti meg önkéntesen. Látnivaló hogy olyasfajta eltolódások, mint amilyenek a mult háború alatt történtek elvben, most is várhatók, függetlenül a katonai döntéstől. A fejlődés azonban nem egészen körforgás, hanem mindig újat is teremt. Lássuk tehát, miben különbözik a 'mai helyzet attól, amely megelőzte a mult háborút. Először abban különbözik, hogy már nem Nyiugatcurópa a világ ipari műhelye, hanem Nyugateurópa, Amerika és Japán együttvéve s a gyarmati iparosodás révén csökkent a különbség az ipari műhelynek és a nyersanyagközpontnak minősithe- tö területek között. Oroszország is nagyipari állammá lett a két háború között, de világgazdasági szerepe nem volt nagy, mert gazdasági be* gubózottságban élt. Másodszor abban, hogy a világ ipari műhelyei a két háború között eltelt időszakban korántsem dicsekedhettek azzal a békés nyugalommal, amely a századforduló idején jellemezte Nyugateurópa helyzetét. A világ iparának foglalkoztatottsága meg sem közelitette a régit, a tőkeképződés akadozott, a munkánál“ küliség szinte állandóan erős volt, a politikai és szociális feszültség nem tudott feloldódni. Változások mutatkoznak magának a hadviselésnek gazdasági módszereiben és következményeiben is. Az államok most sokkal szervezettebben indultak a háborúba, mint 1914- ben, főleg az úgynevezett totális államok, amelyek nemcsak a gazdaság természetes fejlődéséből adódó szervezettségre támaszkodnak, hanem — részben szegénységük ellen- súlyozására — tudatosan is jóelőre felkészültek a háború szervezeti feladataira, még pedig politikai és szociális téren éppúgy, mint a szoros értelemben vett gazdaság területén. A gazdálkodás gondosabb és takarékosabb, a politikai és szociális Óvintézkedések körültekintőbbek, úgyhogy, noha a mai hadviselés még nagyobb erőfeszítést kíván, a hadviselők legalább ugyanannyira állóképesnek mutatkoznak, mint a múltkor. Legkevésbé a kis európai semlegesek kilátásai változtak gazdasági téren. Amerika és Japán helyzete azonban most korántsem annyira kivételes, mint a mult alkalommal, mert mind a kettőtől összehasonlit- batatlamil nagyobb erőfeszítést kíván a hadviselés. Japán két hadszíntéren harcol: Kínában és <a Csendes- óceán térségében; ezt azonban egyelőre ellensúlyozza az, hogy olyan területeket foglalt el, amelyek gazdaságilag igen értékesek számára. Ha nem is számíthat a bábom folyamán gazdasági fellendülésre, hódításainak megtartása lehetővé teheti számára, hogy gazdaságilag állja a sarat. Az Egyesült Államoknak most is rendelkezésére áll egy egész világrész, azonban tengerhajózása még saját partjainak közvetlen közelében is erősen veszélyeztetett. Amit JaHalló! Halló 1 Figyelem! Minden kedden, csütörtökön és szombaton este Szálát Lászlói a népszerű rádióénekes, Himóczi Víőla és Szaberay költést, a Nemzeti Szinház szólótáncosai a Sétaféri Kioszkban lépnek fel jótékonycélu műsoros est keretében. f rtcsiiis! M/lhSAV \l\yntt villany és vízvezeték szereié :./.ak- üzletét a Horthv-m 30, szám alól áthelyezte ItOriÚQ-Ut 6. szám alá. pán nyert, az! Amerika elvesztette; gazdasági erői (‘.szitásét tehát hídra i tatja számos nyersanyag szukö <• ge. Termelési «erőfeszítésévei nemcsak szövetségeseinek háborús gépe zotét kell táplálnia, liánom maca is két arc vonal on kénytelen küzdeni: Németország és Japán ellen. Ez csökkenti azt a kilátását, hogy n mostani háború során ugyanolyan szédítő ütemben túlszárnyalja a világ többi részét, mint ahogyan ez a mult alkalommal sikerült neki. KÖZÉPÁZSIA IPAROSODÁSA Az, hogy hadszíntérré vált, ebben a háborúban nem Franciaországé: hanem Oroszországot sujtoíta legerősebben. Ezt csak az ellensúlyozza, hogy ez az ország ma viszonylag is sokkal erősebben iparosodott, mint 1914—17-ben, nevezetesen területének középső, a hadszíntértől aránylag távoli részén. Ennek az országnak a helyzete egyébként különleges, mert. itt történt a legnagyobb társadalmi változás a mult háború óta. A szovjetháboru az egyetlen, amelyre alig találunk párhuzamot a mult háborúban. A Szovjetunió nyílt, nyugati tartományai kínálkoztak a gyarmatosításra. Az ország belső gazdasági fejlődése ugyan igen gyors volt, még gyorsabb, mint Amerikáé a világháború alatt: ez azonban csak arra volt alkalmas, hogy gyarmat ősit ási szándékoknak siettesse a megvalósítását, annál is -inkább, mert a szovjet-állam gyors iparosításának és fegyverkezésének még fenyegetőbben kelleti hatnia mintha más áJlam lett volna a helyén. Ha a szovjetállam visszaszorul a Volga—Ural vidékre és Szibériába, viszonylagos katonai súlya alig lehet nagyobb, mint a mult háborúban, a forradalmi mozgalmak támogatására sem állnak rendelkezésére nagyobb hatalmi eszközöl«;, mint a múlt háború után s csak az marad kérdéses, hogy nem gyorsít- ja-e meg ez a gazdasági fejlődést Középázsiában éppúgy, mint ahogy Kínában történt a japánok előrenyomulása következtében. Nincs kizárva, hogy valóban Középázsia iparosodása lesz ennek a háborúnak egyik legérdekesebb gazdasági következménye, mert hiszen ennek is erős csirái voltak már a háború kitörése előtt. Mondottuk már, hogy az iparosodást könnyebb elkezdeni, mint lebontani. S függetlenül még attól is, hogy kinek a kezén iesz a középázsiai nagyipar, annyi bizonyos, hogy nem fogja megkönnyíteni a világ mostani ipari műhelyeinek helyzetét, amíg csak nem alkalmaz az emberiség olyan módszereket, amelyek kivezetik abból az egy, korunkat mindeddig valóban jellemző hibás körforgásból, hogy a bőség csaknem ugyanolyan nagy szerencsétlenségnek bizonyul, mint a javak hiánya. De talán ezt a kínzó kérdést is megoldják ennek a háborúnak a fejleményei, legalább a világ egy részén. v. eLEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az ,ELLENZÉK“ könyvesboltjában, Kolozsvár* **?&&*.■ Parkettezési | munkálatokat jutányosáé vállal 1 Urinezi £ Co., ! Zápolya-utca 14. és Szentegy- | ház-utca 1. (Sebők-cukrászda) Betegek többnyire székrekedésbe* ti szoktak szenvedni. Vigyázzunk ilyenkor a rendes emésztés?«. Betegségben ^ o Egykor és most
