Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-14 / 184. szám

19 42 au'gusztus 14. ELLENZÉK I—■—H Előre wa&w hâira Irta: DEMETER BÉLA Tévedni emberi dőlőg, miért tie hibáz­hatna hát a stcdhztifois, vagy a társada­lomkutató is? Mert bizony ebben az eset­ben —• mindketten —- végzetesen téved­tek. De mekkorát! Az egyik számokkal és grafikonokkal jelezte, hogy mi rj(Mameny­nyien az egyesületek őshazájában élünk- Ebből aztán a társadalomszemlélő is siet­ve levonta a tanulságot: beteges tünet, zavaros társadalmi képlet vagyunk. Hn szén valóban rengeteg a feladat, amit előbb, vagy utóbb, igy, vagy úgy, talán amúgy, de valahogyan mindenképpen rendezni kell. De amikor jelentkezik a hogyan, akkor derül csak ki, hogy a szá­mok csúnyán becsaptak, mert a sok-sok ni dg var kérdéshez aránytalanul kicsiny még az egyesületek ekkora száma is. E#y cgy problémának hogyan is lenne elegen­dő tiz egyesület, ha azt még ennyi sem. képes megoldani. Mi sem egyszerűbb hát: teremtsünk újakat, szervezzünk miég jó- nehányat, ölöt. esetleg tizet, hiszen jól hangzik már előre a leendő elnökök bölcs és igaz meg áll api I ás a: szervezett crőbejfc van íi hatalom és így tovább: ki korán kel. aranyat lel. Maholnap tehát ott tar­tunk, hogy minden egyes polgárnak, min­den egyes nuigrílátta kérdéshez lesz egy- egy kis kiilönbejáratu egyesülete, mely­nek egy személyben elnöke, ügyvezetője, titkára és választmánya egyaránt. Ez a társadalmi torztükör azonban sen­kit sem, nyugtathat meg. Majdnem negyedszázados évfordulójá­hoz közeledik a vita, mely az 191Ihas for­radalom tanulságait kutatja• Az egyik megvilágítás szerint az őszirózsás forra­dalom nem magyar forradalom volt. ha­nem egyszerűen az idegen szellem és az ellenség propaganda-betörése az ezer esz­tendős államéphtnény falai közé. Csak lövetni kellett volna és néhány bátor sor- tiiz lett volna az igazi magyar feladat, melyre helyreállíthatta voind a rendet s a tragikus hánykolódásból a magyar ha­jót azonnal a jó régi csendes vizekre, és' biztos révbe vezethette volna. A másik vélemény is ügyen azt vallja, de mást is lát még a kérdés mögött és hozzátold va­lamit: hol és hogyan támadt rés a jó öreg bástyáikon? Milyen okok és szempontok tették alkalmassá a falait és a légkört ar­ra, hogy idegen szándékok és emberek megbolygassák a nemzet életrendjét. Mert oknak mégis csak lennie kellett s ezt az okot t(dan érdemes volna közelebbről is vizsgálni. Hogyha a vizsgálat komoly tü­neteket mutat, tanulság vértet kereshes­sünk kiküszöbölésére. Szinte hallani a vá­laszt: azokban a vészes időkben egy nagy­beteg gondozáséira kellett minden'' figyel­met összpontosítani, szivvel-léfekkej min­denekelőtt ápolni keljei: és csak azután kerülhetett volna sor az okok tanulmá­nyozására és esetleges megszüntetésére. Valóban a fábbadozás jegyében telt el az 'm/szág első tiaesztendejé, míg az utána következő évtized természetesen már n hadbaszállós erőgyűjtésének gond iával telt meg, az elhomályosít ott igazságok igazo­lásával: hogy majd a területi ig^zságtevés után üssön a belső reformok jelző órája- A magyar tömegek eszméniji célokért so­rakoztak fel a revíziós irányzat zászlója alá. de csak életképességüket jelenti. hogy lelki és szellemi világuk méhében ott erjedt. pJt és pezsgőtt tudatosan a reform­gondolat, várva az alkalmas pillanatot. amikor testet ölthet r- el szálló évek belső nmnkahiánv érzet ének pótlására. A sok­sok egyesület szándéka sem más irhát , mint ennek a belső feszültségnek, a leve­zetése. Nem. szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ma az egész társada­lom ma <ms feszültségű éle; vágyban érzi. hogy a háború után uj világgazdasági rend van kialakulóban és arra idejében fel kelt készülnie. A szunnyadó gondolatot- itt 1őrnek utat maguknak s keresik élette- nikben a biztos érvényesülés távlatait. * Bizonyára ennek az áramlatnak a sod­rásában indult útjára az úgynevezett pa­rasztszervezkedés mozgalma is, mely ha semmi egyebet ném tenne, minthogy egy erkölcsi fegyelmező keretben építő szán­dékkal öntudatositaná és előkészítené Bi­har és Szatmár voh trianoni határon ml a falu népét, saját nagy magyar kérdései­nek megoldására, már ezzel is történelmi mulasztásokat pótolna. Bai volna azon­ban, ha ez az újfajta falusi szervezkedés mégsem volna mentes elődjeinek fogyaté­kosságaitól. !Talán senki sem vitatja el, hogy az egy­kori csonka keretek között induló gaz­daszervezkedések lendületét az erdélyi példa adja meg leginkább, ahol a föld minden rendű és rangú munkájának izmos eredményekben gazdag munkaszervezete eleven lendületben és sorsdöntő összhang­ban él. Ezért egyöntetű az erdélyi társa­dalomban az öröm., amikor látja, hogy azonos céllal odaát, a Királyhágón túl is hozzányúlnál: már ezekhez, a magyar kis­emberek millióit érintő sorskérdésekhez és azt a társadalmi réteget kezdik művel­ni. amely leginkább maradt le ct fejlődés szekeréről. Talán most egy éve alakult meg a parasztszövetség, annak külön arany- és ézsiitlcalászos szakosztálya, bár előzőleg megvolt a Faluszövetség. Most pedig a közeli napokban újabb gazdaszer­vezet születik az arany- és ezüstkalászos gazdákból. Itt már fogalomzavar támad: nem egy. hanem több egyesület siet azo­nos érdekeltek azonos céljai félé. Az pe­dig már betetőzni készül ezt ct zavart, hogy mind a két újabb gazdaszervezke­dés Erdélyben is zászlót bont. Az augusz­tus 19-i kalászos gyűlésre Budapestre fel­ró szik az erdélyi kalászos gazdákat is (akik téli háromhónapos tan folyamot, vagy alsó fokú gazdasági iskolát végeztek), sőt a Kis Újságban azt a pesti hirt is ol­vassuk, hogy ..Az erdélyi kalászos gazdák mozgalmat indítottak/? ) és az anyaorszár ! gi kalászosokkal a szakosztályon keresztül felveszik a kapcsolatot“• A széphangzásu érv igy hangzik: „gazdasági, kulturális és társadalmi problémáikat közös erővel akarjáih 'megoldani, hogy a két gazdatá- bor felemelésével mindinkább kapcsolják Erdély gazdatársadalmát c&z anyaország­beliekkel“. A továbibakban azt olvassuk, hogy már három székely gazda el is vál­lalta Erdélyben a szervező munkát. Ha ez igy volna, igen-igen sok kezileti tanácsot kellene előbb meghallgatniok. Mindenek­előtt a mozgalom nevét illetően, mert váj­jon mit is szól a székely gazda hozzá. ha< őt az ősi jogon nemes embert parasztnak szólítanák, amikor ezt a kifejezést Erdély más tájain is régen feladta egy haladó és tisztul tabb felfogás, mert ez a név i't, e nép ajkán egészen más értelmű és hatású, mint például az Alföldön. A Kis Újság említett számában olvas­ható a Parc,szí szövetség elnökének, Nagy Ferencnek ..Munkába indulunk“ cimii írá­sa is. mely bevezetőjében ugyanezt mond­ja el. amit ugyan ő tahin egy esztendővel ezelőtt e sorok írójával folytatott beszél­getésben mondott a Magyar Parasztszö­vetségről. Hogy a magyar kisgazdák, me­zőgazdasági munkások és gazdasági esel er­dei:, egyszóval a parasztsághoz tartozó kisembereknek ez a szervezete magára vállalja a) magyar parasztság gazdasági, j társadalmi és művelődési megszervezéséi, i a szervezeten belül pedig vállalja a leg- \ önzetlenebb munkát a magyar parasztság j gazdasági jobblédéért, életszínvonalának | emeléséért, társadalmi tekintélyének meg- j szervezéséért és művelődésének fokozd- j sáért. A magyar parasztság felemelésének j ezt a munkáját nem másokkal akarja cl- ! végeztetni, nem másoktól kívánja kikény­szerít ént, hanem saját tevékenységével, t ágjain ak m unkakészségé vei. ál doza t h oza- talával önrnajtd kívánja megvalósítani. Ezt hallva, a következő megjegyzést füz- tiik előadásához: Ismerve az erdélyi fahi népénél: felfogását, az az érzésünk, hogy itt valóban nagy megértéssel és lelkese­déssel fogadnak minden olyan szándékot, mely az ö munkájúi: elért eredményeinek példájára az ország többi falusi kisembe­rét is a féj.ődés útjára téríti. Erdélyben azon ban ez a munka nem most indult meg, hanem majdnem évszázaddal ezelőtt és az EMGE ezalatt befutotta a történél- i mi síkokat. Itt nem frázis, de tény, hogy egyetlen hatalmas és azonos táborba tud­ta szólítani a falu kisemberét és birtoko­sát, akik ma még igy feljcs lelki közös­ségben. eredményesen fáradoznak sors- kérdéseik intézésén. A Paraszt szövet ség most indul, még gyermekcipőben jár. te­hát nincs értelme egy kezdetleges szervez­kedéssel berontani. Erdélybe és akarva, nem a karral, rést ütni az erdélyi gazda'- égysegen. hogy a falu. munkahadseregét szétdarabol}ák. Majd, ha a Parctsztszövet­MmBmmwmmmmmnmmmwMmmmnmmmmm ségröl bebizonyosodott, hogy a faluban a f <d u ért si kra szállva m n a lat ered m én y ei vei. utolérte űz erdélyi kisgazdát, birtokost es azok szervezetét, akkor majd beszélni le­het és kell az együtlinüködesröt. De ak­kor sem és sohasem a hagyományos eről- meggyöngltő módszerrel■ Nem egy-hét em­ber kiragadásával a jólmüködő közösség ellen. Es még egy tanácsot: a Parasztszö- retség lehetőleg maradjon tárol minden napi politikai irányzattól, ne Budapesten szerepeljen — hanem, magában a faluban. Ezt annál is inkább, mert a fahl tár­sadalmát többé nem lehet kitenni csaló­dásoknak, nem szabad azt hinnie, vagy következtetnie, hogy nem több, mint a napipolitika nyílt, vagy álcázott suhl:fi­gurája. Végül azt. is megjegyeztük, hogy Erdélyben mindig mindem, szeretet tel fo­gadnak. amiből tanulhatnak, vagy ami se­gítség lehet számukra, de ugyanolyan ha­tározottsággal utasítják el a kialakult egy­ségükre törő párhuzamos szervezkedése­ket. Mert itt az egyesületeknek is kisebb a számuk, más a rendeltetésük és adott esetekben talán az értékük is. tie A válasz, amit a Parasztszövetség elnö­kétől hallottunk, ennek az erdélyi nézet­nek a teljes megértéséit fejezte ki. Abban maradiunk, hogy majd idők múltával is­mét visszatérhetünk a kérdésre. Es most. mégis az a hír, hogy Erdélyben gazdákat keresték, alak „csatlakozni“ akarnak a Paraszlszövetség Kalászos Szakosztályá­hoz. Gondoljunk csak a várhaló „áldásos“ eredményekre. Mi is lenne, ha Erdélyben a magyar gazdáik nem vetnének gátat az ilyen összhangbontó szervezkedési kísér­leteknek? Adva van egy falu, rengeteg kérdéssel. Mondjuk, a tagosítás felelt kell dönteni. Ahol a határozathoz teljes több­ség szükséges. Összeül az EMGE gazda­kör, a Paraszlszövetség Kalászos Szak­osztálya, a legújabb kalászos szervezet és hogy ne tegyünk egészen könnyelműek, még a Faluszövetség is alakit egy helyi tagozatot. Száz gazda négyféle helyi szer­vezetben tárgyalja meg a dolgot, négyféle szempont alapján. És igy tovább. Az ola­josnövények termesztésének és a többi falusi ügyeknek az eldöntésénél mindig négy. vagy ötféle külön gyülekezet- ugyan­annyi szempont, ütköznék aszerint, hogy — valljuk be — hány dudás akarna meg­férni ugyanabban a csárdában. Vagy: a hadbanállás elszólitja a katonaköteles fér­fiakat, Erdélyben is sürgősen meg kell szervezni a Bajtársi Szolgálatot a kölcsö­nös megsegítés alapján.. Íme ismét a falu Ismeri On a hires Zelénski bort ? Egypróbavásárlás meggyőzi arról, hogy minősége páratlan. Kapható helyben: Giiovics és Potpszt cégnél és a Sétáién Kioszkban. teljes egységére van szükség, kasztok e < rendel: nélkül, csak a dolgon karó!: alap­ján. Isméi négyféle tagozódás. Lehet-e eu uek más eredménye, minthogy az egy fel­adatot eddig összhangban teljesítő társa­dalom szétbomlik és a munka helyeit jön a perlekedés, vagy legalább is az érvénye­sülési verseny?! Biharon és Szni móron túl múlhatatlan a fahi kisembereinek toborzása a közös­ségi munkára. Hajtsák végre mielőbb. Alak el hivatási éreznek a legnagyabb > i(r gyár feladatok egyikénél: megoldásához, ároké a felelősség is, ha a most kínálko­zó és kőtelező alkuimul elszulasztják. De cselekedjenek ott, ahol erre szükség van, ahol még a kisgazda és a kétkezi mutilai >■ nem ismeri a közösség saját munkaereiét és ne ott kísérletezzenek, ahol a már be vált intézmény igazoltan és jól szolgálja a magasabb nemzeti érdekeket. •k Talán nem utolsó tanítómester egyéb­ként maga a valóság sem- Például h igyon képzelhető el ugyanaz az oktató hang az erdélyi független és szabad kisgazdával szmnben, amit a Parasztszövetség szerve­zői dunántúli uradalmi cselédek sokasá­gának és füldnélkiilijeinek szánna, művelt­ségből, szaktudásból és nemzeti köteles­cégekből- Nem az unalomig hangoztatott partikuláris, vagy tájérdel: szólalna meg abból, ha megszületnék az ilyen figyel­meztetés? Vájjon nem az összhang rová­sára rnenne-e fordított vonatkozásban is u fctvilágosodotlság, mellyel az esetleg előkerülő alföldi, vagy dunántúli kérdé­sekhez az erdélyi gazda, a maga felsza­badulásának testvéri örömével, a maga helyzetének tanulságai és érvei alapján szólna néhányszor hozzá?! Erdélyt a maga népi szervezetével meg kell hagyni abban a tiszta, rajongó eszményi szeretőiben és légkörben, amellyel minden időben sor­sát vállalta és kötelességeit hazájával és falujával szemben teljesítette. Mert nem használ az egyetemes magyar érdeknek aki részletekben kezdi el holnap azt, ami itt a lelkekben és az életben már teg­nap történelmi értékű magyar egész volt. Tiz hónapi börtönre Ítélték a sikkasztó falusi jegyzőt KOLOZSVÁR, augusztus 14. (Az El­lenzék munkatársától.) Kél hónappal ez­előtt a bogártelki körjegyzőséghez tar­tozó egyik falu lakossági bizonyos sza­bálytalanságok miatt feljelentette jegyző­jét. Panaszuk oka az volt, hogy az élel­miszerjegyek kiosztásakor bizonyos ter­mészetbeni’ ellenszolgáltatást követelnek tőlük, a jegyzőségen, azaz csak tojás, tej, zöldség, vagy egyéb élelmicikk ellenében szolgáltatják ki élelmiszerjegyüket. A körjegyző felettes hatósága vizsgála­tot tartott a jegyzőségen és a vizsgálatnak egészen váratlan eredménye támadt. A falusiak vádja nem bizonyult valónak, el­lenben a pénztárvizsgálat során megálla­pították, hogy a bogártelki községi pénztárban tízezer pengő hiány van. A vizsgálatot végző szolgabíró azonnal vállalóra vette Karakás Lajos körjegyzőt, aki beismerte, hogy a pénzt apránként ö tulajdonította el. I A megtévedt jegyző ellen a királyi ügyészség hivatali sikkasztás miatt indí­tott eljárást, de a vádlottak padjára ke­rült n jegyző felesége és mostohalányá­nak férje is, akik ellen az ügyészség ha­mis la nuzásra való felbujt ás miatt emelt vádat. A vádirat szerint ugyanis rá akar­ták venni a jegyző leányát, aki szintén a- bogártelki jegyzőségen dolgozott, hogy vállalja magára a sikkasztást. A kolozsvári törvényszék sziineli taná- csak Csipkés Ödön törvényszéki tanács­elnök elnöklésével tárgyalta tegnap a bünpert. A tárgyaláson Kőrakás Lajos elsőrendű vádlott beis­merte, hogy a tízezer tíengőt eltulajdo­' Tiltotta. Azzal védekezett, hogy bizonyos járandó­ságai lettek volna a községiektől, amely- lyel úgy gondolta, fedezni tudja azokat az összegeket, amelyekét apránként el­költött a pénztárból. Sajnos, terve nem vált be, mert járandóságai végösszege sokkal kevesebb volt, mint amennyit mult év ősze óta rendre elsikkasztott. Elmon­dotta. hogy a pénzre azért volt szüksége, mert nehéz családi körülmények között élt., feleségét huzamosabb ideig kellett szanatóriumokban kezeltesse és. kicsi jö­vedelméből nem tudták fedezni a költ­ségeket. A másod- és harmadrendű vádlott, vagyis a jegyző felesége és veje. tagadták a terhűkre rótt bűncselekményt. Mint mondották, ők csupán megkérdezték az elsőrendű vádlott irodista lányától, hogy nem ő sikkasztotta-e el a kérdéses össze­geket, de nem akarták arra buzdítani, hogy vállalja magára a bűncselekményt. A bíróság néhány tanul h kihallgatott az ügyben, akiknek vallomása nem szol gáltatott bizoinitékot a második bar madrendü vádlott bűnösségéhez. A bizonyítási eljárás befejezése után a királyi ügyész súlyos büntetést kért Ka rakás Lajosra, akinek, mint volt tiizhar cosnak, elsősorban az lett volna a haza­fias kötelessége, hogy hűségesen kezelje a rábízott közpénzekéi. A vád- és védőbószédek után a biró-ág Kőrakás Lajost tizhónnpi börtönre és politikai jogainak háromévi felfüggesz­tésére Ítélte. A másik kot vádlottat felmeníetle a biró ság a vád é.s következményei alól. Az in- let jogerős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom