Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
SZiOÄÜBAT, 1942 augusztus 1UtlUCL évlolyam 173, szám. v példány ÉRA IS FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, fiUJPlTOTTfl: Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALIALAT** Jókai-a. 16., I. em-Telei.; 11 09. Nyomda: Egye- 82 M EJ) T M 18 Sí § W I (Ä 0 Rt. Kolozsvár. Előíizetési árak: 1 hóra 2.70 P„ tem-o. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 |j K B* I «I S* »cj 8 II L L# v negyedévre 8 P.f félévre 16 P., egész évre 32 P. LONDONBAN AZ ÉJJEL KÉTSZER VOLT LÉGIRIADÓ LÁTHATATLAN ARCVONAL Irta: ZATHU8ECZKY GYULA „Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú lejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egy ifju-ősi könny, magyar könny: Miért is?“ (Ady.) Mohács óta nem tárultak szélesebbre a fénylő jövendő kapui a magyarság előtt, mint ma. -Szinte ful- lasztó a ránkzúduló lehetőségek mérhetetlen özöne. De ugyanakkor, post eqpuitem sédét atra cura: a lovas mögött ül a kegyetlen gond. Miképpen álljuk -meg helyünket a kibontakozó uj világban? És ilyenkor jutnak eszünkbe Ady Endre idézett sorai. Nemzedékek gúnyos fájdalmából kicsorduló magyar köny- nyek peregnek a szivünkre, de nekünk már nem szabad1 könnyet ejteni. Irtózatos súllyal nehezedik mindannyiunkra a felelősség, súlyosabban, mint bármikor bárkire, hiszen velünk áll vagy bukik a magyarság. Széchenyi száz évvel ezelőtti bátor jelszava kell, hogy a miénk legyen: „Tőlünk függ minden, csak akarjuk!“ És mégis dermedő lélekkel nézünk körül az országban, mert a fénylő hagyományok mellett pusztító betegségeket örököltünk. Nehéz igazságot tenni és nehéz a valótlanságok mérhetetlen tömegéből kiválasztni és magasra emelni a valóságot. Vajúdás, önkinzás, sokszor hitetlenül hi vés ma, minit, minden időkben, magyarnak lenni. He- j inegő ujjakkal tapogatjuk a múlt kö- i débe veszett arcunk vonásait és kergetjük a nagy kérdést: mi a magyar? Négy évszázad kegyetlen hatalmai igyekeztek kiforgatni valónkból és igyekeztek meghamisítani mindent, ami magyar. Tudjuk, két évtized nem elegendő ahhoz, hogy egy nemzet, amelynek jellemvonásait századokon át elpusztítani igyekeztek és amely nem lehetett ur a maga portáján, ismét önmagára találjon. Csak a keretet lehetett megmenteni és megerősíteni. Mélyen, nagyon mélyen le kell hajolni a földhöz és a néphez, hogy megtaláljuk a magyarságot. Ami fölötte van, abban kevés a valóság. Hánk- erőszakolt, idegen, kietlen, túlélt, hamis formák. Ez zajlik, ez habzik túl, ez «doi és fékez és... uralkodik. Mérhetetlen erők renyhülnek kényszerűen a felszín alatt. Szavak válnak fogalmakká és a fogalmak nem fednek semmit. Kong az ólet és százesztendős kérdések megoldatlanok. És ha a bűnöst keressük, nincsen bűnös: mindnyájan bűnösök vagyaink. ❖ Ne hánytorgassuk a múltat. Az idők. rokkáján lefutó fonalat nem lehet visszapergetni. De kell, hogy tisztán lássunk és kell, hogy bátrak legyünk látni! Milyen könnyű volna, a látottakról izzó szavakat kiáltozni a politikai fórumon. De Vájjon a valóságban van-e politika és van-e fórum? Időszerü-e még ez a két fog-alom? És ha időszerű, valóság-e a megjelenési formája? Hiszen ma már tudjuk, hogy a diktatúra demokrácia és a demokrácia szükségképpen diktatúra. Minden lényegében megváltozott a világban. A parlamentárzmus elve megbukott, mert kiderült, hogy ott is csak egy akarat érvényesülhet. A pártok elve is megbukott. Hiszen mindenütt csak a legnagyobb párt uralkodha- tik. Kezében van az államhatalom és legfeljebb az indulatok levezetésére alkalmas eszközül hagyja meg a többi pártokat. Az egyesületiek is csődöt mondottak. Alig van cselekvő egyesület. Egymás útját keresztezik ezek is. Csak arra valók, hogy a pártokkal együtt kitermeljék .a szürke, önállótlan embertípust, akinek nem lehet más elve, mint a pártvezéré, vagy az egyesület elnökéé. így van ez világszerte. A demokrata Amerikában Roosevelt ugyanolyan szuverén, minit Hitler vagy Mussolini a fasiszta államban, vagy Churchill a parlamentáris Angliában. De kicsiny nemzetek nem élhetnek álképletek között* Áz országvezetés formája nem lényegbevágó. A lényeg az ország és az élő nép. É*s néha ez a lényeg sikkad el a lényegtelenségben. Elsikkad, mert a hazug formák hazug embereket teremtenek. Olyanokat, akik számára csak a forma fontos. Milyen mérhetetlen energia, milyen töménytelen idő, mennyi lehetőség pocsékol ódik el és válik semmivé csak azért, mert a formákat tartják lényegesnek. Ülések, tanácskozások, gyűlések, szónoklatok, címek, rangok, stallumok ingoványába sülyed el az élet. Paragrafusemberek, ak- tahalmazok, a bürokrácia legszentebb elvei fojtanak meg minden lendületet. A jószándék gerinc töröl ten húzódik vissza a semmittevésbe és a mélyből feltörő erők szétporlód- nak a felszín re tor fáiban. Néhány ember körén alig juthat túl az önálló kezdeményezés. De ugyanakkor millió gát vetődik a cselekvőképesek, a hatalom birtokosainak kezdeményezése elé is. Ezért a látszat- és félmegoldások özöne, ezért az irtózatos nehézkesség az élet minden vonalán. A felelősök belepusztulnak a felelősségbe, mert mindenki másra igyekszik hárítani a maga felelősségét. Milyen világosan látta Széchenyi, amikor azt irta, hogy „mig más országokban egyszerűen becsületes embernek mondják azt, ki hazáját szolgálja, nálunk hősnek vagy szentnek kell lennie“. Ha így látjuk a valóságokat és valótlanságokat, nehéz visszafojtani az ady- endrei könnyet. * Megváltásit hirdetnek egyesek. Vannak', akik rendszerváltozást sürgetnek. Ez alatt azt értik, hogy ők akarnak uralkodni. Önjelölt Messiások járják az országot. És hirdetik, hogy az ő igéik az egyedül üdvözi- tők. A szellem szorongva figyeli útjukat. Mert ők is csak más forrná- kat, más keretet akarnak, a többi számukra lényegtelen — vagy azt fel sem fogják. Politikai professzionisták is igyekeznek íiókmessiások- nak látszani. Szónokok szónokolnak, szervezők szerveznek, előkelőségek előkelősködnek és minderre azt mondják: cselekedet. De hagyjuk talán az ostorpatitog- tatást. Mert a torz felszín alatt él a fejedelmi kép és annak meglátása erőt ad és hitet. És önbizalmat ad, hogy mindezek ellenére olyan csodálatosan szép magyarnak Lenni. Talán azért, mert .Szabó Dezső szerint az élet legszélesebb skálájú formája. Nemcsak a mult ad hitet. Nemcsak rég elporladt hősök szelleme világítja be előttünk az uitat. A jelen is szép, csak magasra kell emelni szépségét Feszülő, energiákkal telt a nemzet és mint villamos kisülések vetnek lángot százezrével az apró kezdeményezések. Nemcsak a világhelyzet nyitott meg előttünk lehetőségeket, hanem megnyitotta azokat a magunk belső ereje. * Arcvonalakról szoktak ma beszélni. Arról, amelyik fegyverzaj pok- I Iában rohan előre és arról, amely itthon épít és áll. Mi most egy harmadik arcvonalról szeretnénk szólni, arról, amelyik láthatatlan. Nem dicsekvésből mondjuk. Keserves kényszer tanított meg Erdélyben felismerni a valóságokat. Valóságos és teljes életet élni, levetve minden sallangot, felesleges ornamentikát és meddő, vagy avítt keretet. Ugyanezt tanulták meg a magyarok a Felvidéken és ugyanezt tanulták meg azok is, akik a trianoni Magyarországon éltek, Németh László megfogalmazása szerinti kisebbségben. Ezek hajoltak össze „esett, szép, szomorú fejekkel, itt valahol, ott valahol“. És belőlük alakult meg a láthatatlan arcvonal, amelyről most beszélni akarunk. Magasztos életforma a kisebbségi. Cisak kisebbségi sorsban élő ember tanulja meg hordozni és nem cipelni a keresztet. Az ő számára nyílnak csak meg a valóságok és nyilvánulnak meg az igazságok. Leegyszerűsödik számára az élet és szükségképpen t isztul ti á lesz. Kolozsváron, Budapesten, Prágában, Pozsonyban, Zágrábban, Debrecenben, Pécsen, Szegeden, apró közösségek alakul talc. Négy-öt hivő magyar hajóit össze. És láthatatlan szálak szövőidnek a közösségek között gondolatban, szellemben, lélekben, keserűségben, bizakodásban egyaránt. Nem volt szervezet. Nem csináltak egyesületet- Néni választottak elnököt. De a marsallbotot mindegyik a tarsolyában hordta. Dolgozott ott, ahová a sors rendelte és cselekedte ■azt, amit hite szerint cselekednie kellett. Hirt vettek egymásról és kutatták egymás életét. Szétszórtan éltek, de meghallották egymás, hangját És cselekedetben mindig össze lehetett fogni n éh anyukat. .Gsak egy gondolatra, parányi kezdeményezésre volt szükség. írások születtek, könyvek láttak napvilágot, szavakból lettek cselekedetek. Azonosultak az 'alapvető elvek és azonosak voltak a küzdelem formái és lehetőségei. így alakult- meg a láthatatlan arc vonal. Ma is él. Erősebben tatása, nani valaha. Az egyformán látó, megpróbált magyarok arc vonala. A közösségi életben eljutottak a vezetéshez, íróasztalok mellett, műhelyekben, műtermekben, az anyaföldön, a hadseregben munkálkodnak ennek az arcvonalnak a tagjai. Sokan vannak. Dolgoznak tovább, szétszórtan, de egyetértésben. Nincsen szükségük vezérre, mert a lelkiismeret vezérli őket. Nincsen szükségük parancsra, mert örök parancsok alatt állanak. És hátuk mögött sorakoznak a jobbat várók milliói. Szerve-; zetlenül, de egységesen. Ezt az arcvonalat kell most támadásra lendíteni. Támadásra mindent ellen, ami a magyarság ellen van. Támadásra, hogy győzedelmeskedjék és benne, általa valósuljon meg .a jobb magyar jövendő. A szétszórt, erőket össze kell fogni és valaki el kell kiáltson egy harci Jézus Máriát . Ez nem párt lehet, nem politika, nem szervezet, nem egyesület. Azt mondtuk fentebb, a forma lényegtelen, lényeg a tartalom. A nemzetformában pedig az ember a tartalom. Az ember, aki az élő elv. Neki kell győzedelmeskedni. Mindegy, hogy hol dolgozik a győzelemért. Csak bátor legyen! Higyjen abban, hogy a végrehajtott tett, bármilyen kicsiny légyen is, az örökkévalóságnak szól. Iligyjen abban, hogy nem hal meg az, aki tenni mert. A tett élni fog nemzedékeken át. * De beszéljünk közérthetőbben. Ennek az arcvonalnak a tagjai és mindazok, akik hisznek elveikben, cselekedjenek aszerint. Ha hivatalnok, ne pusztuljanak aktákká kezén az ügyek. Ha iró, írja le azt, amrber hisz. Ha politikus, tegyen hitvallás: elvei mellett. Bárhol áll az életben, cselekedjék és.cselekedjék jól. Keresés nélkül is egymásra fognak to - lálni. Csak bátornak kell lenni. Ba tornak önmagával szemben is! Bátornak megalkuvás nélkül! Ha közéleti férfiú, legyen százszorosán bátor. Tegye kötelezővé magára Bar tha Miklós szavait: ..Megmondani az igazat fent és lent egyaránt, ül-