Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-10 / 154. szám

I PÉNTEK. 1942 Julius IQ. LX HL évfolyam, 154. szám. .« rf»ia*.ţw IRA 10 FILLÉR rr v p%jtwr*vr Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, JókaJ-u. 16., 1. era. Tele!.; 11—09. Nyomda: Egye- tern-a. 8. sz. Telei.: 29—33. Csekkszámla 72Ö56 DLAPiinn«: BflRTHIMIKLÓS , Kiadótulajdonos: „PALLAS S AJ TÓVAL LA LAT“ Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 uegyedévre 8 P., félévre ifl P., egész évre 32 P. m m ) (2.) Nem árt néha lekiismeretvizs­gálától tartani. Különösön ma, amikor körülöttünk dúl a történe­lem legnagyobb arányú és iegtélbo- lyltóbb ütemű háborúja, amelynek mi is tényleges résztvevői vagyunk. Istennek hála, Európa többi népéhez mérten jól, igen jól megy a sorsunk és hogy ez igy van, annak örvendez­nünk kell, hiszen ez a háború is vég­eredményben „ideyháboru“ és a szé­dületes lendüle tű hadműveletek mel­lett a „második arcvonal“, a világ- ) borús „Hinterland“ magatartása járul hozzá a győzelemhez olyan mértékben, mint eddig soha. Az em­ber azonban esendő és gyatra. Nem csoda, ha ebben a küzdelemben, amely immár negyedik esztendeje folyik, elfásul az eseményekkel szemben és hűvösen fogad olyan ha- tííteíteket, amelyek magukban véve elegendőek volnának arra, hogy az egész világ bámulatát és izgalmát kiváltsák. Tény azonban, hogy No­bile expedíciója, Balbo repülése, egy tengeralattjáró eisülyedése, vagy po­litikai téren egy-egy konferencia, esy-eyy külügyminiszteri utazás, va­lamilyen „szenzációs“ gyilkosság, nagyobb izgalmat és érdeklődési váltott ki világszerte, mint ma milliós hadseregek pusztulása, a bruttó re- gisztertonnák százezres elsülyeszié- se, városok „kiradirozása“, támadó hadseregek szédületes teljesitménye. Ez igy van és talán helyes, hogy igy : van, mert mi lenne a második arcvo­nalból, ha a hadszínterek minden eseményét a maga teljes nagyságá­ban, veszélyében és bizony borzalmá­ban átérezné és megértené. I>‘e van­nak pillanatok, amikor ez a teljes át- érzés, ez a teljes megértés... köte­lesség. És ilyenkor kell lelkiismeret- vizsgálatot tartanunk, hogy méltóak lehessünk azokhoz a bajtársainkhoz, akik a harcterek poklában küzdenek ... miérettünk, egy jobb jövendőért. Ilyen pillanata a magunkbaszál- lásnak, amelyet a büszkeség sugarai aranyoznak be, érkezett el most a német hadseregcsoport parancsnokló tábornokának üdvözlőtávirata és az összefoglaló magyar hadijelcntés so­drán. Mert ha örömmel és büszkeség­gel tölt is el honvédeink teljesitmé- ínye, a nagyobb, amit számunkra a tíznapos támadás alatt cselekedtek: önbizalmunk megerősítése. A keleti háború nemcsak a háborúnak magá­nak, hanem a modern harcászatnak is legnagyobb próbatétele*. A német hadsereg a keleti háború kitöréséig olyan ellenfelekkel állott szemben, akik a védelemre rendezkedtek be és «Lkik stratégiájában a „vonali-elkép­zelések voltak a döntőek. A rnérhe1- teílen nagyságú és a legkitűnőbben felszerelt szovjethadsereg volt az el­ső ebben a háborúban, amely szintén a támadásra rendezkedett be és igy két egyenértékű ellenfél összecsapá­sa történt meg. Ami a páratlan né­met győzelmek sorozatát hozta, az nem a jobb felszerelés, a nagyobb tö­meg kérdése volt, hanem kizáróan a [_/>bb vezetésé és a katonák jobb ma­gatartásáé. Nehéz, rendkívül nehéz ellenfél a bolsevista és ezt német részről soha egyetlen pillanatra sem titkolták. Minden sikernek sokszoros értéke van, amit keleten elérnek. Itt valóban életre-halálra megy a harc, irgalom és kegyelem nélkül. De térjünk vissza honvédeinkhez és... magunkhoz. Nem óhajtunk most pereskedni a defetistákkal, a kávéházi KonráCckkal és a többi tu­datos vagy szamár hazaárulóval. Elég, ha visszaemlékszünk a közel­múlt időkre, amikor még a trianoni parancs következtében nem volt ko­moly hadseregünk. Amikor re­pülhettünk, nem voltak páncélo­saink, nem volt megfelelő tüzérsé­günk. Egyszóval, amikor semmink sem volt, ami a modern hadviselés­nek elemi követelése. A mai magyar királyi honvédség szinte a földből nőtt ki. A visszacsatolt részek ifjúsá­gát gyors átképzésekkel kelleti hon­védekké nevelnünk. Irtózatos erőfe­szítések árán teremtettük elő a fel­szerelést. Tisztikarunk emberfeletti erővel oktatta honvédségünket és ta­nult maga is a nagy háborúból. Pró­batétel nem volt. De a munkácsi légi csata után boldogan lélegzett fel az ország. És amikor honvédcink párat­lanul gyors ütemben szállották meg a Kárpátalját, pillanatok alatt mor­zsolva fel az ellenállást, akkor már tudtuk, hogy nincsen mitől tarta­nunk: honvédségünk méltó a nem­zet hagyományaihoz. E sorok Írójának 1940 tavaszán al­kalma volt egy magasrangu német tiszttel Berlinben beszélgetést foly­tatnia. A német tiszt leitete a kér­dést, hogy milyen a magyar hadse­reg. Mint tartalékos tiszt, akt járat­lan a magasabb hadi tudományok­ban, annyit felelhettem rá, hogy ta­pasztalásom szerint szívós, igényte­len, gyors és fegyelmezett. Olyan, amilyen az ázsiai steppék lovasroha- mai óta mindig volt. „Bas genügt“ — felelte mosolyogva a német tiszt —, a többi magától jön. Istennek hála, igaza lett. Mert ha az összefoglaló hadijelentést ilyen vonatkozásban értelmezzük, akkor az annyit jelent, hogy a magyar hon­védség a világ legnagyobb és legve­szélyesebb ellenfelével szemben, a tíznapos páratlan lendületű támadás során is, minden vonatkozásban ugyanúgy megállta a helyét, mint a világ legelső hadserege: a német. És nem az első eset mostan, hogy ezt a német katonák elismerik. Áz uj Európa berendezésében a gya­korlati szempontok mellett elsőren­dű szerepet fog játszani a bizalom és megbecsülés kérdése. Honvédeink a harctéren már kiérdemelték ezt a bi­zalmat és megbecsülést. Ezért kell, hogy mi idehaza bízzunk önmagunk­ban és becsüljük egymást, mert csak igy lehetünk méltóak honvédeinkhez és ahhoz a jövendőhöz, amelyben az isteni Gondviselés régtői fogva kije­lölte helyünket. Von Weichs báré német vezérezredes táviratban Jelentette Magyarország kormányzójának a honvédség rendkívül hadisikereit BUDAPEST, JULIUS 10. A MAGYAR TÁVIRATI IRODA JELENTI: VON WEICHS BÁRÓ VEZÉREZREDES HAD SEREG C S OP ÖRTP AE AN CSNOK CSÜTÖRTÖKÖN. A KÖVETKEZŐ ÜDVÖ ZLőTÁV IRATOT INTÉZTE MAGYAR - ORSZÁG FŐ MÉLTÓSÁGÚ KORMÁN YZ ÓJÁHOZ: ..FŐMÉLTÓSÁGU URAM! MIUTÁN A M. KIR. 2-IK HADSEREG VITÉZ JÁNY VEZÉREZREDES ŐNAGYMÉL- TÓSÁGA TETTERŐS VEZETÉSE ALATT NÉMET BAJTÁRSAIVAL VÁLLVETVE GYŐZELMESEN MEGÁLLOTTA A HADSEREGCSOPORTOKNAK KIADOTT FELADAT KERETÉBEN A TŰZKERESZTSÉGET ÉS VITÉZÜL HARCOL VA ELÉRTE A DONT, MEGTISZTELTE TÉ3 SZÁMOMRA. HOGY EZEKET AZ E REDMÉNYEKET FŐMÉLTÓSÁGODNAK JELENTHESSEM. E JELENTÉSHEZ AZT AZ ERŐS MEGGYŐZŐDÉST ÉS BI ZONY OSSÁGOD FŰZÖM HOZZÁ. HOGY A MAGYAR HADOSZTÁLYOK A RÉGI FEGYVERBARÁTSÁGHOZ HÍVEN A NÉMET HADSEREGGEL EGYÜTT KIKEZDIK A VÉGSŐ GYŐZELMET EURÓPA JOBB JÖVŐJÉÉRT.. VON W'EICHS VEZÉREZREDES“. BUDAPEST, julius 10, A Magyar Távirati Iroda jelenti: Azzal az üd­vözlő távirattal kapcsolatosan, ame­lyet von Weichs német vezérezredes, hadseregcsoportparancsnok a Kor­mányzó Úrhoz intézett, magyar ka­tonai körökben a következő tájékoz­tatást adták a honvédseregtestek eddig lefolyt támadó hadműveletei­ről: A honvéd seregiestek Junius 28-án hajnalban mentek át támadásba. A 2 óra 15 perckor kezdődő erős tüzér­ségi előkészület után a honvéd utá­szok és rohamjárőrök lendületes be­törése rést nyitott Kurszktól délre és keletre kiépített ellenséges védőöve­zetbe. Az utánuk nyomuló gyalogos kötelékek rövidesen leküzdötték a még védekező bolsevista erők ellen­állását, úgyhogy az ellenség védő­övezetének áttörése két óra alatt végbement. Az áttörésben közremű­ködő magyar légi erők már ekkor üldözésbe mentek át és csakhamar követték Őket a földi alakulatok is. Az előretörő nyugatdunántuli hon­véd alakulatok gyors ütemben foly­tatták előnyomulásukat és a mene­külő ellenséges részeket megelőzve, érték el és lépték át a kiindulási ál­lásainktól általában 15^-20 kilomé­terre lévő Tim folyót. Ezzel számos szovjetkötelék elvágását és bekeríté­sét tették lehetővé. Junius 29-én egyes részek a beke­rített szovjetcsapatok felszámolásá­ban működtek közre, más részek le­küzdötték az ellenséges utóvédek el­lenállását. Az esőzések miatt rend­kívül körülményessé vált mozgási viszonyok között folytatták előnyo­mulásukat nz Oszkol folyó felé Szia- ríjoszkol irányában. A honvéd légi egységek természetesen továbbra is példás összhangban működtek közre földi kötelékeinkkel és szakadatla­nul támadták a visszavonuló oszlo pokat, valamint utóvédeket a követ­kező napokon át is. Junius 30-án kivetették honvédő­ink az ellenséget a Stonomove mel­lett lévő megerősített állásaikból és továbbszélesitették sikereiket. Julius i-én Orlovka területére tör­tek előre és elfoglalták Sztanovojel majd lendületes rohammal hatoltak be Tim szívósan védett helységbe Más részek Verchnij—Rogosev felé folytatták előnyomulásukat. Végrehajtották a bekerítést Julius 2-án az ellenség már az át­törés pontjától jóval délebbre is, te­hát a magyar seregtestek egész arc­vonalán visszavonulóban volt. A Tim városban harcoló csapataink végkép megtörték az ellenállást és ezzel az egész város honvédeink birtokába került. Ekkor a honvédkötelékek a velük együttharcoló német seregtes­tekkel a Tim és Oszkol folyó között lévő ellenséges erők bekerítéséhez fogtak hozzá. Ezt julius 3-án Sztari- joszkol város elfoglalásával le is zárták. Julius 4-e és 5-e az itt bekerített ellenséges erők felszámolásával telt el. Mig egyes részek a német páncé­losok támogatása alatt az Oszkol és Don között bekerített további szín jeterők megsemmisítéséhez fogtak. Julius 7-én ezek a csapatok elérté a Don folyót. Az az üdvözlő távirat, amelyben német hadseregcsoportparancsno szerencsét kíván Kormányzó Urunl- nak a magyar csapatok vitézségéhe és szép sikeréhez, jelzi, hogy honve deink tíznapos támadó hadmüvelt után érték el e sikert. Az emlitel hadműveletekben résztvevő csap? tok előnyomulása eddig légvonalba 100 kilométert tett ki, ami nagyrés? kedvezőtlen közlekedési viszonyo között elsőrendű — minden katonr tényező által elismert s kcllokénpe értékelt — teljesítmény. Orlovkát, Sztanovojét Tim és Sztarijoszkol városát «8 honvédok foglalták el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom