Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-06 / 126. szám

I* CLLBtfZK«: .......................... Török előkészületek Isztambul június (>. (Tl\) Néhány ti apón belül a Fékért e-tengxM'on há­rom török hajót sülyesfctettek el, amelyek rakománnyal terhelve út­ban voltak Bulgáriából Isztambulba. V hivatalos közlemények szerint mind a három esetiben „ismeretlen nemzetiseg-ü“ tengeralattjáró nászúid támadásáról van szó. Ankara nem kételkedik abban, hogy tényleg mi­lyen nemzetiségűek voltak ezek a tengem lat t járó naszádok, hiszen a Fekete-tengeren csak egyetlen egy olyan hatalom hajói járnak, amely­nek érdekében áll Törökországnak Bulgáriával folytatott tengeri keres­kedelmét megzavarni, ez a hatalom Szovjet Oroszország. J)e kézzelfogha­tó bizonyítéka nincs annak, hogy ezek a naszádok S/.ovjetocoszország hói indultak Htjukra, vagy legalább is ezeket a bizonyítékokat nem hoz­tak nyilvánosságra. Talán politikai érdek is fűződik hozzá, hogy a dol­gokat ne élezzék ki, ha azonban van valami, atmi a keleti szomszéddal szemben fennálló hangulatot rosz- szabbá alakíthatja, úgy mindéül bi­zonnyal ezek a támadások ilyenek, mert hiszen nemcsak a török keres­kedelemnek okoznak károkat, ha­nem a török nemzeti büszkeséget is mélyen sértik. A tengeralattjáró naszádok tárna- j hasaiból s az utóbbi idők egyéb ese­ményt bői az a benyomás alakiul ki, hogy a Szovjet szinte törekszik a vi­szály anyagának felhalmozására. A ü örökök azonban nyilvánvalóan azon vannak, hogy a helyzetet lassan en­gedjék megérlelődni. Eme magatar­tásuk kialakulásában az ország föld­rajzi helyzete döntő szerepet játszik, továbbá az a tény, hogy a törökök egyidejűleg őrizői a tengerszorosok­nak és kiterjedt közös határuk van ^Oroszországgá 1. Az utóbbi időben az Ulus cirnü an­karai félhivatalos lap és több más lap is különös eréHyel emelte ki a nemzeti védelem követelményeit. Ezt azzal a megokol ássál támaszt­ják alá, hogy Törökország ugyan nem hadviselő állam, hanem mégis úgy kell végrehajtania min­den előkészületet, mintha mér hol­nap belépne a háborúba. 1 A háborús lehetőségre vaJó előké­születek közé tartoznak többek kö­zött a gazdasági kényszerintézkedé- j sek, amelyeknek bevezetésére a kor­mány azért kényszerült, hogy az egyre fokozódó drágaságot és a töb­bi kártékony kisérő jelenséget le- küzdje. Törökországnak a háborús| idők kinövéseivel szemben erős bel­ső frontot kell kialakítania, írja az együk legtekintélyesebb török politi­kus és köziró, Atay képviselő a fél- hivatalos Ulus ban. Elsősorban a gátlás nélküli nyerészkedéssel szem­ben kell fellépni, amely a legszéle­sebb körökben lép fel és különösen az árdrágításban és üzérkedésben jut kifejeződésre. Egyedül a, panasz- •szal azonban mire sem lehet menni. 'A kormánynak energikusain kell el­járnia, a török népnek magának kell önmaga ellen küzdenie, hogy defe- ■ izmust és a kizsákmányolási haj­lamot a saját soraiban leküzdje. A belső csatát még nem nyerték meg és kérdés, hogy vájjon Törökor­szág egyáltalán át van-e szervezve ilyen fokig. Azonban minden igye­kezettel azon vannak, hogy legalább azt érjék el, ami elérhető. Dr. Refik Saydam miniszterelnök a köztársa­sági néppártot, amely Törökország­ban kialakítja a polittikai közfelfo­gást és irányítja a politikai ak-ara- tot, segítő együttműködésre hivta fel a kereskedelem kinövéseivel szemben. Már régóta nem volt olyan nagy visszhangja parlamenti vitá­nak a török közvélemény széles kö­reiben, mint a tisztviselők és tisztek jogtalan meggazdagodása ellen be­nyújtott törvényjavaslat .^setében. A közösség védelmére irányuló, főleg fegyelmi rendszabályok mellett, olyan intézkedéseket és rentílszabá- Jyokat hoznak, amelyeknek feladata a létfontosságú javak termelésének és igazságos elosztásának biztosítá­sa. Egyszóval biztosi tana akarják a gazdasági élet fűn ke ion állását az or szagba,», amely átmenetileg el van vágva a környező világtól. Törökor­szágnak be is kell rendezkednie arra, hogy a nyugatról és délről történő behozatal elmaradt. A már fennálló iparok megerősítése és uj ipari ágak alapítása, amennyiben ez a mostani viszonyok között, lehetséges, ennek a gazdasági átállításnak további fon­tos alkatelemei. A kenyértől elte­kintve, Törökországban miég nem vezették be sem a jegyrendszert, sem a könyvre való vásárlást. A minisz­terelnök azonban a parlament köl t - s égv ot isi vitáján a k i n eg in dili a sak or a jegy-rendszer és vásárló igazolvány bevezetését bejelentette arra az eset­re, ha más eszköz nem mutatkozik a gazdasági élet rendes menet évnek biztosítására. Mielőtt azonban idáig , mennének, még megkísérlik az élel­miszer és egyéb közszükségleti cik­kel; árának szilárd megállapítását olymódon, hogy a szabad áralaku­lás elé gátat vetnek. Ilyen súlyos időben, amely televan megoldatlan probi érni ával, terjesztet­ték be az 1942---43. pénzügyi év költ­ségvetési javaslatát a török nemzet­gyűlés elé. A költségvetést 394.3 mil­lió török fontban állapították meg, tehát. 34.5 millióval többen, mint amennyit az 14)41—Lí. pénzügyi év költségvetése tett ki. Hogy milyen, súlyosan nehezedik a háború a sün leges 'Törökországra is, az abból is megállapítható, hogy a költségvetés­ben tartalmazott összegből nem ke­vesebb, mint 221.5 milliót tártaié kolnak a nemzetvédelem céljaira, tehát a hadügyi kiadások a teljes k ö 1 tség ve t és n e k o sa k nem k.é t ham iá - dát teszi ki, amihez hozzájárul a 120 millió főidőt kitevő rendkívüli költ­ségvetés, amely kizárólag nemzetvé­delmi célokat szolgál. 11a figyelembe vesszük még, hogy a pénzügyminisz­ter a nemzetgyűléstől ezenkívül fel­hatalmazást. kért 150 millió font ér­tékben rövidlejáram kincstári je­gyek kibocsátására, aminek értékét szintén katonai célra fordítják, úgy 4-91-0 millii') hadügyi kiadásokat irá­nyoztak elő a küszöbön álló költség- vetési évre, inig az ország minden többi szükségletére 172.S millió fon­tot fordítanak. Ebből a szembeáüi- táisból felismerhető, hogy Törökor­szág milyen hatalmas áldozatot hoz, hogy következetesen folytassa a fegyveres semlegesség politikáját, a hadikészültség egyidejű fenntartá­sával aira az esetre, ha határait tá­madás fenyegeti. Hogy ilyen vesze­delem az elmúlt év hadieseményei alapján csupán csak keletről és dél­ről foroghat fenn, az ellenséges pro­paganda minden erőlködése ellené­re, már köztudatba ment át Török­országban. 10 4 2 J uü i u Z ÉVIG TANULTA A MESTERSÉGET és csak uzut n nyila l üzletet vas L Sóját készitményü papiadat iyj közvetlen utón kerülnek Űnhij: a lehető legjobb és legszebb kivi lei­hen. Muszáj, hogy megálljon az üzlet előtt, mert ott nemesik pap­lant, hanem annak ugyanő!! a készítését is láthatja. O.csón vá- vásárolhat: textilárui, idymel, pap on! C3 hozzávaló kellékei. Az üzlet : Unió-utca 8. alatt van. 7,obUa UictU a nafyy'i/itáfybót KISFIÚ AZ OPERÁBAN A érem az Aida előadása után, hogy már megint elhozták a szűkei ez! az öt- hatéves Pistát, oda, ahol seninii keresni­valója. Múltkor egy hangversenyen, most meg itt, az opera folyosóin botlottam belé. Olyan a felnőttek közölt fehérgal­léros, vasárnapi ruhájában, mint egy ki* törpe. — Kcicsókoiom — köszön és látom (1 szemén, hogy álmos. ■— Már megint éjszakázol ? — kérde­zem tőle. — Mit csináljak, néni? —- feleli nagy szemekkel —, mostan c&ak bejárónőnk van és otthun senki sincs. Félek és sír­tam. hogy otthun hagynak, hát elhoztak... Kézenfogva várunk s arra gondolok, vájjon, hogyan láthatja egy álmos, kicBi gyerek az Aidát? Az emberek a ruhatár­ból tolonganak $ várjuk Pista szüleit, hogy együtt menjünk haza. Egy utcában lakunk, nem messze in­nen. í Már jönnek, hozzák a Pista magyuros kabátját, ráadják. Aztán elindulunk. Mi megyünk ed öl Pistával, hóiul a Pista Szü­lei. kür lelkesedve tárgyalják a szép elő­adást. Trükkhöz folyamodom, hogy megtud­jam, mit gondol Pista magában, ilyenkor késő éjszaka, operaelőadás után, álmosfin. De olyan álmo&, hogy néha botlik egyet, úgy kell fenntartani « kezénél fogva, hogy le ne essen. ! — Pista — kezdem —, szeretném, ha elmséinéd, hogy miről szóh ez a darab. Elkéstem és nem értettem meg. — Én se túl nagyon értettem meg — mondja Pista. — De azért mondd el, légy szives. Tet­szett neked? i Erre Pista elmondja az Aidái. Igv: — Nekem técced, például az, mikor jött a győztes hadvezér abba a nagy zenébe, és mindenki énekelt és a bácsik és a né­nik füveket lógattak neki... I — Pálmaág volt az, Pista, nem? — Táti pálmaág iót. Igaz. olyat láttam a Botanikus-kertben. — És még mi tetszett? — IIá ttetcet a szerencsekirály-, hogy ordítozott és ugrált és hadonászott. És teccet a szép pirosszoknyás néni. aki tán­colt és a fekete, kis négerek, akik táncol­tak. De rém furcsa kis négerek vótak, mert nadrágba vótak. de felül mégis olya­nok vótak, mindui nénik lettek vór,a.~ — Aztán? — Rém szép vót a sok zene, de azért tán szább az olyan, amibe beszélnek is, mint a János vitézbe. Rém túlsókat éne­kelnek és minden olyan harsogós vót. És az a feketehaju néni, aki rém hasonlí­tott Annusba nénihez, annak olyan erős hangja lót, hogy mikor a legnagyobb ze­ne vót is. lehetett ölet hallani, egészen r ize get t tőié a jiiiem, így... ' Mulatja a Iá* tömpe kezével, hogy mi­képpen „rizegeiú a füle. — Azt mondd el, hogy miről szólt a da­rab, légy szives. — óh, hát vöt egy királylány, ez qgy szép néni vót, gyönyörű gyöngyös ruhába és vót neki egy házvezetőnője. s>agy cse­lédje, nem tudom, az vót az Aida, az vit­te utána mindenhová a babér kas zorut, mi­kor jött a győztes hadvezér, áld a király lányt is szerelte és azt az Aidát is sze­rette, de a végén mégis Aidával záriák be egy gödörbe... — Rabszolganő volt Aida, Pi&ta. ‘ — Ahá — mondja és ásít —, tudom, erről olvastunk apukával az Ezeregyéjben. Hát aztán igy vót, mindakettőt szerette a győztes hadvezér, akit Adamasznek hit­tak és ezért nagyon megharagudtak rá, mert kettőt nem vehetett feleségül és be­zárták őt egy gödörbe, már mint a győz­tes hadvezért. És ekkor előbujt valahon­nan Aida is és borzasztó hangosan énekel­tek. És a fejük felett nénik jöttek lán­gokkal a kezükben és a kirátyláry a gö­dör tetejére térdelt és térdelve torná­szott... I — Imádkozott, Pi*Ui. — Nem, néni, tornászott, hajolt élőre, hátra, ez egy gyakorlat, mi is tanultuk, háterősítő — mondta a tanító néni. Hát mondom., ez vót a vége, de talán már ezt teccet is látni. A néni a tornászás után las­san kiment és vele) mentek a lángos lá­nyok is szép borjába. Akkor Aida a gö­dörbe leesett, a győztes hadvezér rángat­ta, de nem kelt fel, biztos álmos vót ő is. És még egy utolsó nagy zene vót és vé­ge pót... Kicsit elgondolkozik. — A leggyönyörűbb vól, hogy á szín­padon egy folyó folyt, apuka mondta, hogy a Nílus.. Én c$ük azt nem értem, hogy hogy tudták ezt a vizet úgy oda- folyatni a színpadra, hogy a viz nem csurgóit le a közönségbe, a nénik meg a bácsik fejire... I Megérkezünk. Megfogom Pista fás, me­leg gyerekkezét. — Szervusz. Pista. Vágysz még az ope­rába? í Suttogva felel, a szűrne majd leragad. — Rém szép vót néni, de azért inkább nem. Inkább nagymamánál aiszok, mert nem túl nagyon szeretem^ hogy mindig, mindig énekelnek és lármáznak és hogy' rizeg a fülem... ( \I L.) MANZONI UTOLSÓ UNOKÁJÁNAK HALÁLA. A ..Jegyeik“ világhírű szer­zőjének, Alessandro Manzoninak most halt meg utolsó unokája, Ludovico Man zoni. A nagy iró utolsónak meghalt unó kája a híres, régi családi otthonban, a hri nnzai Ca*a.te Nuovoban élt és halt meg. 1860-ban született. Anyut ágról a Rada cili családból származott, akik évszáza dokon át, mint selyfringyárosok voltak hí­resek Itáliában. Az utolsó Maozoni nép­szerű ember volt, buzgó katolikus és nagy hazafi. AKI MEGŐRÜLT A MOZIBAN. Milá­nóban történt. A Buenos Ayres-uti Pacc- mozgószinház egy Tarzan-filmet mutatott Ire a napokban. A filmnek előadásán fan­tasztikus eset történt. Egy békésnek lát­szó néző — egyéblcént fiatal férfi — meg­őrült a moziban s egymásután veteţie le ruhadarabjait. Végül is anyaszült mezte­lenül. kezében tartva cipőjét, kisétált a nézőtérről az utcára, természetesen nagy pánikot olsozva. Rendőr fogta el s tilta­kozása ellenére bevitte az idegldinilzára. ahol epileptikus rohamot kapott a szer rencsétldp ember, akit most kórházban ánolnak. Családja vallomása szerint az­előtt nem észleltek rajta semmi gyanúst, igy nyilvánvaló, hogy az őrültség a mozi­ban tört ki rajta. ■ A REPÜLŐTÉR GYERMEKE. Egy tengerparton lévő olasz hadirepül 5 térről a napokban furcsa tel efonórtee kési ka­pott a repülőtér parancsnoka. Az ügye­letes tiszt arról értesítette, hogy egy kö­zeli házacskában egy haiá®z feleségét ezü- lőfájdalmak lepték el s nincs idő beszál­lítani a legközelebbi városba. A repülő­tér ügyeletes orvosa engedéüyt kéri és ka­pót4 bogy a fiakdíts»zo*yt az áfloszás or­vosi szobájába szálhtaa és legyen segits&= gére. A férj ugyanis mikor látta felesége szenvedését, kétségbeesésében a repülő­térre rohant segítségért. Aí ssßroayt a repülőtérre szállították, ahol szép leány- gyermeknek adott életet. Maia Antonasza asszony kislányát ott is keresztelték meg a repülőtéren éa erlnefvaaték a „Repülőtér leányának“. BETILTOTT KÉZIRATVÁSÁR. rA párisi Grct&set-könyvkiadó volt igazga­tója, Louis Brun a napokban ei akarta árverezni a tulajdonában lévő nagy ér­tékű kéziratokat. Brun: Marcel Proust. d:Ar,nunzio, Daudet, Mauriac Colotte és más világszerte ismert írók kéz ira­tait szerette volna árverés utján érté­kesíteni, a hatóság azonban betiltotta a kéziratok elárverezését és zár alá he­lyezte a nogyértékü iráBokat. DÉLAMERIKAI OROSZLÁNY ADÁ­SZAT. Santiago feüé menet egy hatalmas délamerikai cirkusz egyik vasúd kocsija, amelyben 9 oroszlán utazott, kisiklott és összetört. Az oroszlánok egyenesen San­tiago városa felé szaladtak, utiukon min­denütt hatalmas pánikot okozva. A vá­rosiban mozgósították a rendőrséget és a tűzoltókat. Izgalmas hajsza kezdődött, amelynek során 4 oroszlánt gépfegyverre! lőttek agyon, ötöt sikerült élve elfogni, de az egyik megtámadott és súlyosan meg Sphesitett egy rendőrt, akit egyik kolle­gája. mentett meg a biztos haláltól. AUSZTRÁLIAI ÖSSZEESKÜVŐK. Az ausztráliai Sydneyben nemrégen 19 férfit és nőt internáltak. Ezek az emberek egy ..Ausztrália mindenekelőtt“ nevű anarchis­ta mozgalom tagjai voltak és tervhevették több fontos ausztráliai személy meggyii- koiásátj ezenkívül szabotáltak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom