Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-30 / 121. szám

HC| 1912 május 3ö. ELLENZÉK i±L£EÄlg IPAROSÍTÁS MAGYARORSZÁGON 6n aií »13, iTO m ui iu.es Stigma ie: fl gyermekrabíó Jales Supervielle az uj francia irodalom leg­nagyobb alakjai közé tartozik. Müvében a la- tinság két távoli tája és légköre egyesül: Fran­ciaország és Dél-Amerika. írói világa egyetlen kortársához sem hasonlítható. Alakjai furcsa emberek. Az írót nem köti semmiféle hagyo­mány. Szinte újra fölfedezi a világot és újra fölfedezi magit az Írást is. Humánum és iró-. nia, sajátos ragyogásában fénylenek müvei. Re­génye, ,,A gyermekrabló" egy hazájából szám- • űzött délamerikai ezredesről szól, aki Európa különböző városaiban elhagyott gyerekeket gyüji maga köré, örökbefogadja és neveli őket, aztán áthajózik velük Dél-Amerikába. Belesze­ret neveltleányába és a pampák végtelen sík­ságain kergeti a szökött hány nyomát. Friss, üde színekben ragyognak Uruguay tájai, az Óceán habjai, Paris házsorai s az ezredes foga­dó*/ gyermekeivel valami szinte teremtéskori egyediiliség légkörében bolyong e vidékeken. Supervielle két részből álló regénye őszinte, felejthetetlen írás. A legtisztább költészet — az iró korunk egyik legnagyobb költője — a ■mesék ősi világa támad föl benne s az emberi léleknek azok a mély rétegei tárulnak fel, , amelyeket a kultúra kérge alól csak a ritka , költői látomások tudnak elővarázsolni. Külön világ s az iró már az első oldalon nyomban beavat annak a világnak a titkaiba s attól kezd ve szinte megbiivolten, elvarázsolva követjük. A regény, melyet Rónay György fordított, a tavaszi könyvpiac egyik eseménye K&$zÍ®ÍÉfS$s Ö2XS&: PACSIRTA „A regényíró Kosztolányiban talán fokozottabban feltalálbatók a lírikus értékei: az atmoszférikus varázs, a precíz és mégis groteszken túlzó kül­ső leírás,, mely többet mond a belső életről, mint a legtöbb lélekelemzés, meg a tiszta, kulturált nyelvmüvé- szet. Alak rajzoló képessége itt, igazi földijére érve, még tökéletesebb mint verseiben és novelláiban“ — Írja a. költő egyik kitűnő ismerője. Koszto­lányinak talán egyetlen regényében !"?m érezzük annyira e szavak igaz­ságát mint a Pacsirtában. Az a kép, ampívet. a Pacsirtáról, erről a vénülő bínyrcM meg szüleiről, a jóindulatú óreg l] ázaspárról fest, szinte hátbor- zongaf óan pontos és igaz. Pacsirta fáuíiazj'k vidéki rokonaihoz, a sok évtizedes megszokást Kikavarja, ez a parányi kis esemény, eddig be nem vallosétt, érzelmek szabadulnak lói 'konnte, a rajongó szeretet már-már gyüííföletté keseredik. Egy pohár víz­ben rá)tengerek vihara zajlik, irónia, és néb jvség csodálatos gazdagságával reti- hti elénk Kosztolányi hőseit, apró korésbiásokból épiti fel őket: az alakok ?gdöbbentően mélyek és felej tűié­it lenül mulatságosak. A magyar regényirodalomnak ez a kis remeke - most uj kiadásban, a közkedvelt an­tilopkötésben jelenik rneg, igaz örö­mére Kosztolányi híveinek s mindén magyar olvasónak: játékos-groteszk ötlet essége a lélek félelmes mélysé­geit tárja föl. Vertsek Vzrsrtc: Egészségesen távozott A mai magyar társadalomban aligha van bonyolultabb és szövevényesebb kérdés a cse­lédkérdésnél. Ezt a súlyos és sokágú problémát világítja meg Eertsek Ferenc uj könyve. A cse­léd sorsát a libapásztorkodástól a kiöregedett utcalány haláláig a palóc ceiédlány lelkivilágán at érzékelteti az iró; egy pesti polgári csa­lád küzdelme a cselédekkel villantja meg a kérdést a cseledtartó réteg szemszögéből s egy bátor c-s idealista egyetemi hallgatónő tesz kí­sérletet arra, hogy' a kérdés társadalmi elmé­letét megfogalmazza. A három szál olyan egy­ségbe forr össze, annyira feltárja mindben vo­natkozásában a valót, hogy a könyv valóságos szociális cselekedetté válik; nagy kiáltássá a társadalom lelkisimeretéhez. De megmarad re­génynek is, mégpedig izgalmas, valós levegőjű, gazdag szövésű regénynek. Szerelmek, sze­génység, lányanyaság, züllés: az események mögött az élet hatalmas, könyörtelen iramát érezzük; a háttér a cselédek Pestje, egy külö­nös, uj szemmel látott világ; az érdekes alako­kat, a „naccságákat", a csábitó henteslegénvt. a derék rendőrt, meg a többieket biztos kéz­zel és pompás humorral rajzolta meg a me- legízivii iró, Irta : Dr. VARG4 )ÓZSíF ipaviigyi müímzíer Az iparosítás iránti törekvés, amely tíz ©liső világháború előtt Ma- gyairországKxn inkább csak kivána­lom volt, egy magasabb kuliturfok elérése iránti vágy kifejezése, Tria­non után annyira átment az általá­nos köz-tudatba, hogy a magyar nép valamennyi tagjának nézetével meg­egyezett. Egyes ellenzőitől eltekint­ve, számos felelős állásban levő fér­fit hatott át az iparosítás jelentősé­gének felismerése, de ennek a folya­mainak fokozására készítettek a kü­lönféle szociális és agrárproblé­mák is. Előtérbe kerül a honvédelem kérdése Mihelyt az ország Trianon súlyos csapásából magához tért, az ipar is megkezdette tevékenységét. Elsősor­ban is veszteségeinek leltárát kel­lett 'elkészítenie s a veszteségek nagysága bizony nem hathatott serkentőleg. Az ellenséges kéz sok. kárt okozott az ipari felszerelések­ben. Az országban megmaradt gé­pekkel megkezdődött a munka. Még a magyar politikai és gazdasági élet­nek e legmélyebb válságában sem tartotta senki a magyar iparra néz­ve haszontalannak a gépeket és sen­ki sem gondolt arra, hogy azokat, mint feihasználbatatlanokat az or­szágból kivigye. Ellenkezőleg: a gé­pek a megszállt területekről is az anyaországba vándoroltak. Hogyha az összeomlásban vergődő országban nem halt ki minden re­mény és felépítésre célzó akarat- s az adott körülmények között nem. kapott, uralomra a puszta számítás, ami csak pesszimizmusra vezetett volna, úgy ez elsősorban a Kormány­zó Ur vezetésének köszönhető, an­nak a vezetésnek, amely rendíthetet­len életerőt és a jövőbe vetett céltur datos bizalmat sugározta szét a nép 'minden, rétege felé, akárcsak napja­inkba n. Az ipari tevékenység tehát a hu­szas években ismét megindult Ma­gyarországon, mely függetlenségét olyannyira tragikus körülmények között nyerte el újból. Kezdetben, mivel ebben az időben még nem volt önálló magyar vámtarifa, az ipar menete inkább a közgazdaságnak lelkes reményeire, mint számításai­ra alapult. Mihelyt azonban ez is tel­jesedésbe ment, Magyarország néhai miniszterelnöke, Gömbös Gyula, ak­kor még ellenzéki képviselő, „a ma­gyar életakarat megtestesült gondo­latának“ nevezte, .diben a védőrend­szerben , mely ki vü Irö 1 csak a közgaz­daság és főként az iparogy eszközé­nek látszott, Gömbös Gyula «már felis­merte, a nagy célt: a honvédelemnek ipari oldalról való megszervezését. Az ipari hadik észültségnek gondola­ta annakidején még csak bujkált a magyar lélekben és nem került any- nyira tudatosan előtérbe, mint az ősi katoai szellem, amely az első világ­háború után oly alkotásokban nyert kifejezést, mint a Vitézi Szék és a .Levente ifjúsági szervezete. Akkor még kevesen ismerték fel, hogy oly időben, amikor fegyverkezni nyíltan még nem lehetett, a jövő honvédel­mi készültségét semmivel sem lehet jobban előkészíteni, mint a honvé­delmet szolgáló iparosit ássál és vé­dővámmal. Ha a magyar iparnak, a ma ismét fegyverbe hivott nemzet­nek szolgálatára végzett tevékenysé­gére tekintünk, csak hálával beszél­hetünk azokról a férfiakról,, akik ezt a tevékenységet kedvezőtlen viszo­nyok között is előkészítették és lehe­tővé tették. A fejlődés menete 1921-loí Ha a magyar ipar teljesítményét számokkal akarjuk felmérni, akkor mindenekelőtt azt a tényt kell szem előtt tartanunk, hogy 1921 óta meg­kétszereződött az ipari termelés, az ipar termelési értéke pedig ugyan­abban az időközben —még ha a drá­gulási tényezőt ki is kapcsoljuk — megháromszorozódott. Az ipar szol­gálatában álló erőgépeink 192.1 -ben 568.009 lóerőt, 1940-ben ezzel «szem­ben (beleértve a. visszatért felvidéki, kárpátaljai területeket, de nem szá­mítva még bele a keletmagyaror- szági és erdélyi területeket) 1,238.000 lóerőt képviseltek. Ugyanebben az időközben az ipar szénfelhasználása métennázsára. szökött fel. 1921 okró- 26.6 millió métermázsáró) 58 millió her 1-én a gyárak 152,591 munkást, 1940-ben pedig 366.515 munkást fog­lalkoztattak. A munkásság bevétele 1921-ben 71.5 millió pengőre, ezzel szemben 1940-ben 507 millió pengőre rúgott. Ez a szám örvendetesen ma­gasabbra rúgott, mint a munkások száma, melyben mindenesetre az a körülmény is szerepet játszik, hogy a huszas években Magyarországon még infláció uralkodott, A magyar ipar teljes személyi kiadása 1921- ben 90 millió, 1940-ben pedig 826 mil­lió pengőt tett ki. Természetesen ez a fejlődés nem minden törés nélkül ment végbe- 1929-ig a fejlődés menete töretlennek mondható, ezután azonban nagy pangás következett be, 1934 után az­tán lassan, később egyre erősebben kifejezésre jutó fellendülés követke­zett be. Ez a fellendülés mindeneset­re a mind el tökéit ebb honvédelmi gondolattal áll összefüggésben, a nemzetnek azzal az elhatározásával, hogy minden őt érhető veszedelmet kivédeni igyekezzék. Ez a gondolat határozta meg a nép éleiét és egy­ben az ipar sorsát is. Ennek eredmé­nye aztán az volt, hogy a kellő pil- tizedes reményeink teljesülésbe 1 anal ban készen állhattunk és kótév- kezdtek menni. Az iparosítás útja nehéz ut, volt, vállalkozó kedvet, tőkét, műszak i tudást kellett egyesíteni az elöhaia- dás érdekében. Mégis minden törek­vés hiábavaló lett volna, ha nem számit halunk volna a magyar mun­kás gyors felfogására és különleges műszaki készségére, melynél fogva a magyar munkás harmonikusan tagozódott bele az általános ujjáal- kotásba. Magyarország iparosítását elsősor­ban mint hadigazdasági és szociális feladatot tekintjük. Kormányzat és társadalom nemcsak arra fordított gondot, hogy az iparban nagy nép- tömegeket foglalkoztasson, hanem arra is, hogy életmódja a lehető leg­jobb legyen. Ez természetes feltétele ■országszerte az ipar kellő fejlődésé­nek. Oly igazságról van itt szó, ami­nek már gróf Széchenyi István is ki­fejezést adott e szavakkal: Csakis egy jólétben élő nemzet lehet szabad és független. Nemzeti jólét és erős ipar, ezek voltak az utolsó évtizedekben szociá­lis alkotásainknak vezető gondola­tai. Az 1907-ben megteremtett rok­kantsági és betegbiztosítás rend­szert 1927-ben az Országos Társada­lombiztosító Intézet felállításával gyökeresen megreformáltuk. A kö­vetkező évben életbelépett a kötele­ző öregségi, rokkantsági, özvegyi és árva-biztosit ás. Néhány év óta pedig családpénztárak utján segélyezik a munkáscsaládokat. Rendeztük az alkalmazottak és munkások szabad­idő kérdését, leszállítottuk a mun­kaidőt, bevezettük a legkisebb bért s a fizetett szabadságot és újabban beható terveket készít ettünk a munkásság Iaká»problémájának ki- elégitő megoldása érdekében. A .kor­mányzat és a vállalatok egyesült erővel gondoskodnak a katonai szol­gálatra behívott munkások család­tagjainak támogatásáról. A törvé­nyes kötelezettségeken jóval túlme­nő leg a vállalatok fontos szociális in­tézmények egész sorát tartják fenn, a munkás jólétnek szolgálatában. A magyar iparnak a múltban nemzeti hivatása volt. Ezt a jelen­ben is betölti és be fogja, tölteni a jövőben is. Ma még nem jóit el az ideje annak, hogy a távoli jövő le­imt ős égé it lemérjük. Ennek a jövő nek az érdekében azonban vannak olyan feladataink, amelyek azonnali megvalósítást igényelnek. Meg kell teremtenünk a békeidőre való zök­ken ésnélküii átmenetet. Valameny- nyi magyar munkás számára bizto­sítani kell a mindennapi kenyeret, arra az esetre is, ha az ellenségeske­dések egyik napról a másikra meg­szűnnek. Ez a probléma legfonto­sabb gondjaink közé tartozik, e kér­désnek legkülönfélébb oldalaival is foglalkozunk s a kormányzat e kér­dés megoldásánál számit az ipar te­vékeny közreműködésére. Az átme­neti idő legfontosabb feladatául a vas és gépipar célirányos megszerve­zését tekintem. Ez az a kulcs-ipar. amelytől számos más gazdasági ág foglalkoztatásának lehetőség© függ.' Ez a főfogyasztója bányászati ter­mékeinknek, ez teszi lehetővé közle- kodésügyünknek további fejleszté­sét, a villamosítást s egyúttal alap­ját képezi számos olyan munkálat­nak, amely nemcsak Magyarorszá­got, de egész Európát, szolgálja. Az a meggyőződésem, hogy Ma • gyár ország ipari termelése az eljö­vendő békeidőben nem marad a mai háború foglalkoztatásának méret© mögött. Az ipari fejlődés trianoni; határokon belül elért eredményeit a visszatért vidékekre kiterjeszteni,' egymagában is beláthatatlan távla tót nyújt. Ehhez jön még a külföldi piacok kai való kapcsolat fenntartása, amelyet szintén tovább akarunk fej­leszteni. Az uj európai rendben két­ségtelenül hivatás vár ránk. Kívá­nom, hogy a magyar ipar betölthes­se minden feladatát, amely nemcsak belföldi, de bizonyosan remélem, hogy külföldi szempontból is vár rá. 161. szfirnu feladvány. Kuskop F. A. L..töl, (Amsterdam}. a ém fm Pl & Hl m 1 % W3, H gj a bedec * .* Világos: Kg6. Vei, Bd4. 1163. Hf4 (5 dl».). Sötét: Kc5, Hl»5, He4. gy.: c6, »3 (5 dk). Matt 2 lépésben. (Megfejtési határidő: 3 hét.) Az április 2S-én közölt, 156. &z. feladvány (Hartong) megfejtés«: 1. Fí5—c8. Magyarország ez évi főiskolai bajnokságát dr. \ arga István nyerte, játszma vesztés nél­kül. Müncheni sakkoHmpiász, J936 Világos: Sötét: \ aitonis (Litvánia). Feigin (Lettország). (Elhaiit ott vezércsel.) 1. c4, e6. 2. Hc3„ d5, 3. d4, Hf6. 4. Fg5. íe7, 5. e3, Hb—d7t 6. cXd.Ő, (E helyen szokatlan folytatás, de neeni rossz.) II Xd5. (Termesz tesebbnek látszik itt oXda.) 7. F ( e7, VXeT, 8. Fd3, 9—0, 9. Hg—e2. Hf6. (Johl» lett volna ,.o3‘:-on cserélni és azután <■6—eo-el a centrumban akciót kezdeni.) 10. Vc2, cSi II. 0—0—0. a6 (?). (Tu-lassan. \c2, e5. II. 0-—0—0, a6 (?). (TuJ-lastwi, teljesen érvényesül. Johl» itn: 11... cXd4. 12. HXd4, He5, vagy, ha 12. cXdt. úgy BdC és Ht8.) 12. g41 (A lavina máris meg­indul.) 12... gö, 13. g5. He8. 14, h4, HgT. 15, hő! cX.d4, ló. h \g.ó! liXgó. («Nem jó 16... dXc3 sem. mire. Bh7 és bástyakeltőzés scintéu gyorsan nver.) 17. 11f4, d <c3 18 FXg6! cXb2+, i9. Khl, Bf—dd. (Ha e helyett fXgó, úgy 20. Bh8-f é.s utána HXg6 stb.) 20. f.3. (Kinvitja a vezér útját H2 felé.) 20... He5, 21 'ßkS— és műt 4 lépésben Vh2-f- stb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom