Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-02 / 99. szám

6

K L i. n N z j: k

I 'i í 2 in .• j ii ?

Bukovinai székely telepesek a bácskai földeken

\ tiéli \egeken. a Duna »*s a Tisza nagy ölelésében, ma is t iz-t izénkét nőm zol is ág- igazítja az ekeszarvát a bötermesü szántóföldeken. Ks igy volt ez a letűnt századokban is, un i t a „Bncskaság ezredévek óta. tnplá lója az embernek s annyi nép íor- duli mt'^' in. hogy azoknak nevei: is alig ismeri a történelem."

I)o ismeri a magyart, mort a belát- hatatlan sikkig fölött a magyar szol- lom alko’ott kultur.it és a magyar kéz lot to lot mékennyé, porbanyövá az ádáz harcokban meg keményedet i földöt. \z élet azonban itt műn nyugodhatott, nőm teremhetett békésen a föld, som a rajta ólő békés nemzedékek. A háborúk szóló újra, meg ujna végigborzolta a búzatáblákat.; hullottak, hullottak az ős la kő magyarok és igy alakult at Bácska az örökös települések színhelyévé. A 11 á ború - pun zi i t o 11 a a mi lötökre előbb szláv, majd német t s sváb telepesek jöttek uj honfoglalásra, utánuk jót tok a telepes magyarok s összebékól- ve, közös erővel művelték itt a földet a már fehérliollószamba menő» ösLakó magyarok között. V telepítés több mint három évszázaddal ezelőtt indult s azóta is szakadatlanul tart.

Huszonhárom évvel ezelőtt, amikor a trianoni békoparancs az uj délszláv államhoz hasította ezt a ,.tejjel-mézzel folyó magyar Kánaánt", a szerbek újabb szláv tömegeket hoztak a magyar földekre, végrehajtván a földreformot — éppen a magyar reformtervezet alapján. A szerb dbbrovoljác zárt telepek huszonhárom évig ..virágoztak" a gyar- maívilággá nyomorított bácskai al- f öld ön, amikor a háború szele őket is elsöpörte s a fölszabaduló földekre a mádéfalvi földönfutó magyarok: a bukovinai székelyek költöztek Bácskába.

Mit jeleai Bácskának a tizenháromezer székely

\ esetnikdúlta falvakba közel egy ^ztendővel ezelőtt 13.200 bukovinai székely rakott tűzhelyet. A távozó szerb telepesek által megtépázott házakat, udvarokat, kicsiny gazdaságokat hamarosan rendbeszedték, föléleszteí.ték a már alig parázsló bácskai tüzet s áldásos munkájuk nyomán most már magyar földön újraéledtek a székely falvak: Is ten- segiís, Andrásföldje, Hadikfalva, Andrásiraza, Andrásfalva és a többiek.

A bácskai földeken az élet megy tovább. Uj vetésre közeledik az uj aratás: székely kezek munkájából a. bácskai székely kenyér.

. Az örök települések történelmi színhelyén vegyeslakosságu nagyközségek és tanyacsoportok gyűrűjében élnek. Olyan, „magyar“ vidéM eg jelen t könyv a lakban

VéfgSi József

r

J

fiportsorozaía:

Hogyan él ma ez erdélyi magyar társadalom?

A könyv áttekintő képei nyújt az összes időszerű társadalom politikai kérdésekről

S/atliadfo, «április lió

ken, ahol már aliany ház vau, annyi a szakíts. Nemcsak a nemzetiségek elkülönülése a 'Szembetűnő, hanem a ma; yar paraszt, a magyar tanya és a falu élete. \ kétnyelvűség vag> b.ámmnyolvüség nemesi; a bunvevá cot, szerbet van\ svábot korcsositot tít nyelvében, hanem a magyart is. 1 la nem is többel, de könnyedségét megrontotta és sokhelyütt az idegen nyelvekből a t á ruinió \ on tato11 sá g. teszi nehézkessé és zavarossá nyel vét. Még sehol sem hallottam parasztot annyira, dadogni és erőlködni beszédközben, mint a Bácskában, lgv all ö népi kuli lírájával, nép hagyományaival és népdalaival.

V bukovinai székelyek bácskai letelepedése faji és szellemi folfrissü- lést jeleni a bácskai magyar paraszt súgnak. A székelyek nyelve szebb hangszorelésü tisztábban cseng és sokkal gyökeresebben magyar, mini a bácskaiaké. Szókincsük jóval gazdagabb, mondataik szabályosak, tömörek és beszédükből az ősim agyar népi bölcsesség árad. Észjárásuk egészséges és csodálatosan termékeny. Amit /óban é- dalban meg őriztek évszázados számkivetni-a I mikben, azt megőrizték a -/imyail. a

I népművészetekben i - nlyin zi11<lu is finom, ízléses művészi kézimun kukat, szőtteseket, amilyeneket ők ! buzink ‘magúkkal viharvert tulipa i nos láda iukbun, a bácskai falvakbai: mar régen nem látott a magyar néző. Mert az örökös telepítés és húr rolkodás itt elszólt eleinket t minden esi hagyományt.

fis még valamivel erősítették a bácskai magyart.

Valamikor, talán egy évszázaddal i'zelőh az alföldi magyni tanya ml a arából úgy gurultak, szaladlak k i az apró emberpalánták, mintha csak iskolából jöttek volna. Nyolc, kilenc, tiz gyermek volt egy családban, de ma már egészen másként van ez; a. falvakban és a I nuynvilághnn ;ez egyke emészti magyar nép erejét Elnéptelenedtek a szállások, az alföldi „hogárhálu“ magyar házikók, pedig itt termékenyebb, halasabb a termő föld, mint odakint, Bukovinában volt. f.s mégis — soisubbizötten, sokat harcolva és sokat szenvedve, a bukovinai menekültek mennyi sok szép egészséges magyar gyermeket hoztak magukkal!. ..

\ székely szó, a székely népdal, a székely népművészet és a székely népi termékenység végre magyar megújhodást jelent majd a t égd magyar Bá cs k aságnak.

bél és (Íeleí egymás incited

Vz uj bácskai székely falvak élete tavaly még csak vetés volt, fészekrakás a kialudt tűzhely mellett; > az idén már az~uj honfoglalás földje mindenütt kivirágzótt.

Az apródonként rendbeszedett, udvarokat lassan benépesítette az apró jószág, a lakásokat betöltötte a drága székely szőttes, az utcákat a vidám gyermekek serege: ám a bölcsők sem maradtak üresen. 1 ladik- fa Iván büszkén dicsekedett egy székely gazda, hogy a tavalyi honfoglalástól Szilveszterig tizenkilenc gyermek született a kétszáz egynéhány családos faluban: és huszonkét házasságkötés történt. Szaporodásuk üt mái* gyarapodással is jár. Bő tér inékenységük kiegyenlítődik a bácskai talaj termékenységével s szolgaija majd a népi fölemelkedést: faji megerősödést.

Napjaikat már nem olyan árvaságban és elhagyatottságban élik, mint nem is olyan régen a bukovinai idegen ség rideg ..szigetvilágában^; itt a bácskai magyarság testvéri közössége veszi körül őket. Otthon vannak. S hogy a két meggyökeresedett életforma — a hegyvidéki, bukovinai székely és az alföldi, bácskai magyar — mennyire egymáshoz simult, milyen rövid idő alatt kiegyenvlitődött, azt egv-két

hadikfavi példa mutatja be legszebben.

\ bácskai magyarok már az első kaszasuhintásnál ott állottak a székely mellet, mert tudták azt — jobban, mint egy-két bácskai magyar polgár — hogy az alföldi gazdálkodás nem könnyű munka. Csak nehéz verejték arán lehet megtanulni. A kisparaszt, a „mélymagyarság“ odaáll! melléjük segítő kezével s családtagja is lett a nagy szél;elv csaja Inak. Újszülötteiket bácskai magyar parasztok keresztelték és az el>ö székely-bácskai házasság már meg j< nyitotta az utat a két testvér- nép usszeforrása felé.

Dél és Kdei igy találkozott a bácskai földeken és ez a találkozás egymásra! a Iá lás volt. \ szélt elv népdal hangja nem vergődik a telepes község falai között, hanem útiakéi és betölti az egész bácskai síkságot. Vasárnap és ünnepnapokon kocsikaravánok indulnak ki a székely falvakból Madaras, Mélykút, Bajmok. Nagyfény, Kossuthfalva, Bács-feke- tchegy felé, ahol bemutatják nép- in oséi k ot, népszó 1;ásaikat, t ét 11ca:i kat és dalaikat olyan meleg családi körben, amilyent csak akkor tud igazán átérezni az ember, ha hosszú távoliét után végre csakugyan hazatalál...

LÉVÁN' ENDRE.

Emberek a Hí. osztályon

I rru-rge^ mozdony füstösen dohog. A szél oz ablakokra keni füstjét. Xézsük a füstöt s Úszta öklein a világot, melyen átvágtatnnk, alig lelve idol fészkén megütni.

Vékonyka eső permetez n tájra. A hóié szürke tócsákban gyűrűz. Ázott, kopasz fák vigyázzák a földtel. Messziről fehér házak integetnek kanyargó füsttel. Élő meseképek: egy mesébe illő nép hazai.

I lesek rogyunk s hosszan hallgatunk Civilek s szabadságos katonák. Város kopottas, szürke fiai s faiun termett derűs embervirá- gok. Unt töprengések $ hivő mosolyok.

Bízó falvak örködnek a határon. Életbokréták váró ugaron. Mögöttük hegyek hullámvonala. Fölöttük könnyű álomszerű köd. melyből csodák Indiának a képzeletbe. Néha egy-egy nagyobbra nőit rokon: a város csökrösül terebélyesen. .

A vonal lohol. Kattogó iram hajszolja cél’ tol célig, telhetetlen. Falvak álmainak robogóba partján. Városai:, fitymálják igényesen.

A vásárhelyi suszter mar nem állja a csendet, Megszólal óvatosan:

— Úgy hallgatunk, mint a őr alomházban. Beszéddel tojik jól az utazás.

így törik meg a jég $ csakhamar társaság már a. fülke társadalma.

Friss leányok utaznak Budapestre, Mosolygó rózsa nyílt az arcukon. Hova? Kihez, mennek? Egyik sem tudja. Szolgálni. mennek. Szép fiatalok, .4 közeledő újság ingere

kacagásokéit csiklandoz belőlük.

4 suszter bölcsen tanitgertjei őket.

— Fene nagy város az a Budapest. Olyan csudák vannak olt, hogy az ember nem ér rá másra, csak csudálkozik.

A leányok szeme ám uh:a tágul a jövendő sok izgalom felé. Egyikben {elkísért a hazai '■ok intő Irnuícs és megkockáztatja:

— Egy baráXném ott szolgál. Irta ő is...

Szegény, most nemsokára haza jön. Egymásba ütközőit két villanyos és egy üveg a szemébe esett. Ki kell tenni egyik szeméi, szegénynek,

A másik hetykén, frissen odaszól:

— Mén nem járt gyalog? Minek nrizált?

De a suszter hamarosan leintij

— Gyalog csak gazdag embernek telik. A szegény embernek sietni kell. Muszáj neki a villanyosra ülni. Hanem az okos középre húzódikiXem bámészkodik ki az ablakon.

Csudálko-zva hallgat jól: s: ..Beszéljen

még!" hizlalja belőlük az izgalom, az uj otthon jelé tapogatózás. A suszter nem is kéreti magát:

— Vön ott egy gyár. Az egyik oldalán a saját lábán megyen be a diisznyó. I másik régén már hurkába töltve jő ki, mint kolbász, sajt, vagy miegyéb.

— Ne mondja■

—• Úgy mm.

De lám. a pad végén feláll most egy gonoszkodó legény. Falu szülötte maga is. de

mai látszik rajin a inra fiagii'á o í uh ■■

■ 'r/m <• kiuril inigl.OpOll. I éli y i // - ■

tirp/dn 1.11,1 im ‘ I l.f.i'j nuUen o .Iul.

illigpi, mrvi'ill n siinzl'i i!öl> « neki ,<■// az okosabb •ziiiiinriktie'.ét:

Hol I au l.éi ini a a g\m BliditpiU en ? Meri in a dönti’\ öl” ott Inborn. I/O' / / n- (ivok, lu'i! ismerem n lh iJ\eri •: ni

im még én a im Indok.

I tniiiatln i:i ii\ I Imi !len I -iizIii l.n .-il feszeng. I rán védekezik:

I vágóhídon... I.ál hallo, lm "ll él, b-.en lói hím én (/ tógóliidui Sol-t

járul, oda t: szutgóbiiban W//>\ > zep vógithld.

4z igen. I. s még lioz:n külön n 'őrléseknél; s a inig) óbb marháknak Ismét külön. I)e ol\an gyén, amilyent maga mórul. ott suit s elini. Én kellett volna lássam.

t suszhi jobbnak véli visszakozni. Mé la vn, rosszaiban fejet rsóvéit:

\rg\ változatok lehelnek ott. hallja! iratkor én lenn járlurn. tizenhatban, még mcgtoll az a gyén, elhiheti. Úgy látom mégis I sál. fel kell máznom. hfíg\ niegnéz- zeni, mi. honi alakult,

4z jó le z nyugszik u legény - leül.

1 leányok mar Inkább rúfigy cinek Járt-kelt ember, iitmuti;!u lehet. IU n suszter még I érit tekintélyét:

Iliit ha csen gyén Budapesten nines i i!c hóin:."váron van, nz már iguz. F.gyil; oh <1 cl ári I émegyen a búr a másik oldalán cipőnek jön ki.

Immár senki sem ügyeli szavát. 1 legény elrontotta hitelét. Ş a suszter hallgat. Duzzog. iigv lehet. He a szó, hu eleredi. try vnhbcsordul.

öv ürült öreg szólal meg a sarokban l itéz nr, háborúi mór láttuk-é?

Szomszédja katona. A fuss szabadság meleg várakozás szive körül. \ idúrnnn felel:

Láttunk lazn. bácsi. Magunk is csináltuk egy-cgy kicsit.

Merre csatáztak?

Hajjaj’ Sokfelé. Iliuba mondom, úgyse tudja, hol ion.

Már hogyne tudnám! Jártam én is arra. Tarnupol nevét huiíotla-é? Olt küzdöttem én. Fogságba is e lem.

Tréfásan biztat gat ják: "'A

Mondja el. Hogy történi, bácsi? Okosodhatunk.

Ncm is sokáig kéreti magái.

■'.z úgy. hogy jött az orosz, vi.nl n fe'tyvn. En épp így fűzfa nagy ágin űlék. Iztún lőttünk'. Iz oroszok is lőttek. A ! zju nagy ágáról egymagáin tepuduízlam cd.kor vegy száz oroszt.

Miégis elvesztették a háborúi.

Szm mondom, hogy heulifogsásha e\tern.

Ahá! Akkor azért történhetett.

Kacagnék. Az öreg megmérgeiődin:

— Azt hiszi!; tini, hogy nem mennék c: ismét? 'Jón vitézebh is lennék, mint magák. Beáig rnagik is szépia verekedtek. Hallói'

i túl; hirit. Jói volt. t gyesen,

— Eljönne tényleg?

— El én szívesen. De nem hit nah, legalább vezetőnek. Ismerem arrafelé az iitat^ I égig&étáítam tán Szibériáig.

— Dc bácsi, az,mos! nem úgy von. mint] akkor. Egyszer-egyszer igen nagy « meleg.

— Győzöm, én azt is. Ne féltsék a zsírom. Nem sol.- háj olvad, el a csontomon.

— fiát. hn még megyünk, cl visszük ma’

> gu nkhal.

I

I Az öreg beleérzékenycdik;

— El is megyei:■ én, fiam. Jaj, be mennék... De kell is oda ilyen vén töröti! Vigasztal gat ják:

— Majd a konyha mellett ni .ad magánál: is tennivaló.

Vele szemben nyírségi szép mags-nr. Eddig csak hallgatott a társa melleti. A haja ősz. Bajusza büszke kéve. Bele mozdítja a beszélgetésbe:

— Ilát hn egy kicsil el-elhívó gólnak innen a népet, nem is volna rossz. Társammal elkerültünk munkál nézni, de annyi itt as ember, mint a harmat. Kicsi munkán is sokkod osztozik.

— De megosztozik békén és örii1, ha csak falásnyi jut is cgynelt-egynek véli tgy báránykuLsma. viselője.

—■ Úgy van. Láttam. Nem is panaszként ólok .. . Inkább csal: úgy a tréfa ked- viért. Mert oiy-'n szépen b elérne leged te k.

De a kucsmáiban már nem fér n szó.

—- Mert halljfré, testvér, itt valahányon immár jó esztendeje nem ponaszlunk. Még az adót is szívesen fizetjük, szén drága jó magyar anyánknak adjuk. Nem úgy, mint régen, amikor vele együtt a ptirnál szedték el fejünk alól.

A bajuszos kinyújtja a kezét s a kucsmás

székely b el é tenyér cl.

— Székely testvérem., áldjon meg az Isién! — Aid.ja meg magyar hazánkat a; bi!

Léim, a füstös fülka is lehet templom, ha benne szép imán a gondolat. Az arcokon mélyülő áhítat. A szemekben tán könny is hat- motoz.

És n meggy érült jellegek között lassan sj kán elekül or odó nap fényében kórösköriü i Erdély az éledő tavaszra mosolyog.

1 HÓBAN JENŐ,