Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-02 / 99. szám
1 D i 2 i&á) v s ELLENZÉK a»i Az erdélyi őrszem Előadás Reményik Sándor halálának féléves fordulóján Ma: TAMÁSI Â&0ti v Vliutlia az erdélyi íökl, viszonzásul és hálából, ezer költeményt irt voina neki: «gy borították pazar bőséggel a virágok a koporsói, melyben megpihent végre a költő. Amikor búcsút vettünk szeriemének összetöri kelyhélől, én ana kértem őt, hogy virasszon a világ fölölt és imádkozzék érte. Imádkozzék a világért, mely vérben eped a megváltás után. Küzdjön Magyarországért s mutassa neki csillagát. Nekünk pedig, akiket itt hagyott ezen az erdélvi iö!dön: nekünk legyen Arkangyalunk, aki egyszerre imádkozik cs küzd, Már egy féléve virraszt a világ fölött, imá 1- kozík es küzd ériünk a küllő, aki ma este „szivünk kelyhére ült, mint a szelíd lepke". Áhí- lalban beszélünk hozzá és róla; s mialatt sziljeiben és tisztaságában gyönyörködünk: ug> tetszik nekünk, mintha az idő és a tér távoiá- i'nn már messze felettünk lebegne a koporsója. Nem súlyosan lebeg már, hanem könnyedén; nem a gyász színével, hanem aranyban; nem ez erdélyi föld virágaival, hanem az Isten hizlaló sugaraival. S ő pedig, szivünk kelyhére aszalva* mosolyogva ösztökél és súgja nekünk a szárnyas szavakat, melyek az anyag rabságából immár kiszabadultak végteg s amelyeket ő is cinion Jött egykor: „Halott poéta! Belőled belénk árad az erő. Koporsó, hát hol itt a fu- lánkod?!" Valóban ugv érzem, hogy szelleme is csodái tett velünk! Ki valamikor itt Erdélyben test- szerint adta vissza a bitet és a reménységet, most a halálában egy {élesztendő aiatt kihúzta szivünkből a koporsó íulánkjáí, hogy annak a helyébe újból a hitet és a reménységet ültesse el. Aki ugv imádkozott valamikor a „Halott poéta“ emlékezetére, hogy „a terméketlen fájdalomnak kelykc múlják el tőlem, Uram, ha lehet": az szelleméletében is mindenkit őrhelyére parancsol. Jól meggondolva a szól: csodálatos jelenség volt; Akik közelről ismerték őt; és szellemében, mint valami éles és tiszta levegőben, gyakran időztek: azok bizonyára vaiahányan érezték, amit én sokszor éreztem. A sors valóságos jelenetét. Ugyanis nyugtalanító vagy felemelő módon, de mindig ingatagság nélkül és szigoráén jelen volt a sors. Vagy az ő szelleméhez méltóbb szavakkal: az Isten kezének rendezéséi éreztem szinte látható módon. Ezt éreztem én mindenben, ami vele és körülötte történt. Isteni rendezés már a kezdet is! Mert a fiatal jogász, aki jómódú építész fia és józan polgárok ivadéka, váratlanul és egyszerre kijelenti, hogy az ő élete hivatás lesz a szellem területén és szolgálat a magyarság érdekében. Künn a világban dúl akkor a harc; s érzékeny lelkek, kik az idők mélyéről morajlást hallottak már, remegve gondoltak az Írás szavára, mely szerint a „teremtett világ kínjai az Istenfiak után epetleznek." ilyen érzékeny lélek volt a jómódú építész fia és a józan polgárok ivadéka is. Miközben künn a világban állott a harc, benne is megindult a tusa. [síenne! hadakozott, de Istennel szemben nem lehet győzni!.Már veszteti is talán, hogv Erdély megnyerje őt, amikor levelet ir egy ifjú barátjának, aki íalusi lelkipásztor; akivel a hit és Isten s nemkülönben a hivatás forró érz*2le is szorosabban egybeköti. Azt irja a levélben, hogy „a leghősiesebb harc falán az Isten ellen való harc, mert az a legteljesebben reménytelen." £s e levél után huszonöt esztendővel itl állunk ebben a teremben, mely az elzugott idő tanúja. Itt állunk, hogy tisztelegjünk a levélíró szelleme előtt, mely a hivatás és a szolgálat lerhe alatt megdicsőült! És itt van a lelkipásztor is, ki a szolgálat földjéről hivatása földjére visszahozta a huszonötévé levelet! S miközben ,itt fülünk hallatára, szomjasan, kereste a költő titkát, mely az ő titka is, a levélből fölkeltek a szavak és az Isten neve „rést ütött az ő sorain": ~“ Bizony, a leghősiesebb harc, amely Isten rendelése ellen való, mert az a legteljesebben reménytelen! Úgy tűnik az egész, mint egy titokzatos színjáték, melynek főszereplője a költő s amelynek kiosztott szerepeit uekünk is játszani kell. Vagy nem csodalatos az is, hogy' amikor sötétbe borult Erdély fölött az ég, akkor a költő egünkön csillag módjára kiragyogott; s amikor vegre nehezen pirkadni kezdett, akkor fényét ! a hajnalnak ajánlva, őmaga örökre eltűnt! Va- I lóban úgy van, ahogy ő oly keseriten hitte s i ^y. menyen mondta: az Isten irgalmatlan : dicsőségé, hogy minden meg van Írva"!? Meg J volt írva. hogy Őrködnie kell és utal mulatnia*, í amíg felettünk sötét az ég? S rendelés volt az j is, hogy viaskodjék az Istennel, kivel szem- j ben reménytelen a harc? Olyan szolgálat az el- : so, mely újból eszünkbe Juttatja az írás sza- i vad, hogy „a teremtett világ kínjai Istenfiak I utnn epedeznek". Eszünkbe juttatja, mert az g j szolgálata a mi sötét erdélyi egünkön remény- I séggel töltött el egy népet, hogy íme: egy j csillag bizonyság arra, hogy az Istenfiak el- I jönnek valamikor, megváltani uiból a világot! ; De a másik ítendelts, hogy viaskodjunk az Istennel. akivel szemben reménytelen a harc’ az csakugyan kegyetlen! Győzelem ill nem lehet seges, mert aki ember diadalra vihetne ezt a harcot, az legyőzné a halált. A halált pedig. Isten irgalmatlan dicsőségére, nem lehet legyőzni A nare ulia azonban hosszú és nemcsak kínokban változatos, hanem a lélek aranyat por- , .a ,,iszta harc aiatt, Ilyen aranv-porsz«3mek a kolb, versel, melyeket isteni zsákmány gyanánt az ő árva népének hagyott, fís neki mi maradt a harcból? Megmaradt az, hogy Istenhez k.,:«íl lehetett; megmaradt az, hogy ami hasonló volt benne Jslenhez, azon nem tudott diadalt venni a halál; és megmaradt az a kitüntető kegyelem, hogy a testi halál időpontját uz isten fiával megbeszélhette. Az „Én őszöm" cimii vers tanúskodik arró), hogy ezt meg is beszélte. Alázatosan cs szelíd révületben 1938. októberében, őszi levelek között járt a költő. Akkor találkozott az „őszi Jézussal", aki jegyese minden lehullott levélnek. Szomorú fájdalommal kiváiiia meg a lehullott őszi levél sorsát a költő és arra kérfe Jézust, hogy szetl- j je iei őt is, mint lehullott levelet s a lövisko- szorujába kösse belé. A fáról, melyet úgy szeletelt s amelyen oly hősiéi*:*» állta huszonkét esztendeig a vihart: nehezen tudott lehullni ez a levél. De három esztendő múlva, egy szélcsendes pénteki napon, a Jézussal való megegyezés szerint, lehullt mégis az erdélyi őszi földre, melyről valaha lángolva kiáltotta: „Védd!... De aztán foggal, fiz körömmel!" Tényleg csodálatos jelenség volt. ! lie, mely majdnem annyira előttünk íotvl le, mint Isten előtt: példa gyanánt kínálkozik arra, hogy a forma és a tartalom lényegében azonos. Nem a versek művészi formáját gondolom, hanem az ő valóságos életének művészi építményét: a napokb »1, hónapokból és esztendőkből összerakott keretet, melyben a tartalom kihajtott, megérett és a mi számunkra a bibliai ! öt kenyér izét és bőségét jeienletle, Minden ember élete hasonlít valami olyan műhöz, vagy gyártmányhoz, amit az emb’ér hoz létre. A nemzet élete mintha óriási és titokzatos ló volna. A családé, mint egy veteményes kert. Sok ember élete olyan, mint egy egyszerű, ha hasznos skatulya, a másoké, mint a kályha, mely duruzsol és melegít. Vannak virágváza-életek; s olyan is, mint a kalapács. A nagy emberek élete mindig valami remekműhöz hasonlít. Nem hiszünk az olyan „nagy' 'embernek, akinek férem ü az élete, olcsó ponyva, vagy izgató de- tektivregény. De hiszünk a virágéneknek, mint a Balassi Bálinté; a pontos és szabályos leiró költeménynek, mint az Arany János élete; a rapszódiának, mint a Petőfié. , A Rományik élete olyan volt, mint egy zsoltár. Hol a magyarázat erre? A környezetben rendesen nincs. Igaz, hogy a lisztes polgári életnek minden eszményét magúval hozta a kö-ltő és élete végéig megtartotta. De ezzel még nem lett volna ő: sem „szemérmes szikla", sem egy árva nép csillaga, sem az isteni zsákmányt követelő akarat, aki tűzben igy szólt: ..Mort ki csupán olcsó zsákmányra les. kis, könnyű vadra királyi tel ön: Azt ári ietassilom a meredélyen!" Legfeljebb személyében minta lehetett volna arra, hogy milyen e.mberei és milyen költői volnának a magyar polgárságnak, ha az a polgárság öntudatosan ki tudott volna Magyarországon alakulni. Istennél van bizonyára a titok, hogy miképpen lehetett zsoltár ennek a költőnek az étele. Istenben s talán a gyülekezetben, mely huszonkét esztendeig járta az ő templomát s belöltvén gonddal és szeretettel minden helyet, úgy segített neki, hogv egyik szóról a másikra és sor után sorra felépüljön a zsoltár .. . Vájjon ez az élet gyöngyözte-e ki a verseket, vagy a versek építették ki az ő életét, mint megannyi kőmives ezt a történelmi Déva várat?! $ úgy hitte, hogv minden előre meg van Írva. Tusakodoit ugyan az Isten „irgalmatlan dicsőségével", de ez a harc az engedelmességet csiszolta benne. Isten keze moíoszkáll a lelkébou, hogy elrendezze éleiét; a/ () suttogó hangja szólott huszonöt evvel ezelőtt, amikor oly váratlanul és rejtelmesen hangzott ez. a két szó: szellem és szolgálat. A költő engedelmeskedett é-. segedelmet kért, hogy „emberül és igazán" tudjon élni. Tizenegy verses könyv* mondja el, hogy mit hirdetett a zsoltár szavai. Borongott az ég, mikor az ének elül szavát kimondta a költő és megütötte a dallamot. Az. őszi felhők kedvetlenül gomolyogtak, a szél savanyún bujkált és a költő rothadt leveleken járt a kolozsvári sétatéren. Sokan megindultak, hogy a váratlan, kegyellen évszak élői a meg- maradl melegebb hazába költözzenek. Akkor jelentkezett a Szolgálat, Uz körmét szivébe akasztva a költőnek, aki Isten végzéséből tudta, hogy magyar Végvár ez az Erdély. Végvár és aki benne vigyázó őrszemnek kiáll: Végvári az ! — Helytállanl! — ez. volt a zsoltár első szava. sors kiállott: válasszatok hát: A sziiUjJóldet-e. vagy a hazát?" S bár kenyér helyett virágot kináll a költő, mi Istennel cs reménységgel mégis a szülőföldei választottuk, hogy egy ügyet védjünk utolsó csepp vérig. Mentünk a szó után és a dallam után, mely a szellem szolgálat közben meg- iitötl. A hívők serege nőtt és velük együtt nőtt a költő. Az ige társ lett és vezető: bátorított és munkához vezetett ezen a földön, mely a kihullott véT, a szellem és a? alkotás jogán akkor is a miénk volt. — Magyarnak lenni* — igv hangzott hát a zsoltár második szava. A példa és a szó igézetében, amikor már az élet is elmosolyodott néha, helyükre álltak az emberek; s ha úgy esett, hogy ára is volt annak, mégis magyarok maradtak. Amott a falu, emitt a város; külön a nép és az ur; külön a munkás, a földműves és a tanult íő. A sors azonos volt, a helytállás parancsa élő és a magyarság tudata természetes. Kezet kéz.he keleltt fogni; bajtársból testvérré kellett válni és tömegből nemzeti családdá. A cél közös volt s feléje »elindulni: a megmaradás parancsa. De többen többféle utat mulattak a cél felé; s a mód és eszközök dolgában sem akart az egyetértés megszületni. Akkor is a költőre tekintettünk, ki szólott n-künk: .. Vem a mi dolgunk igazságot tenni. A mi dolgunk csak: igazakká lenni." így tanultuk meg, hogy a zsoltár harmadik szava: — Igaznak lenni! Együtt és összerakva úgy hangzóit a zsoltár három szava, mint a parancs. Annak érezte maga a költő is, meri őrhelyéről népéhez így szóit: ..Mint kát. eredj a kőkemény paranccsá!! Mögötted lobogj ana): a csodák. Mint iikinel: csak ökle, foga van: l gy menj a pusztuló világon út!" A hajnal meghasad. Az éjszaka rejtelmeit és veszedelmeit a nappali munka cs a napi gondok váltották fel. Uj küzdelem a honért, itthon és messze földeken; s uj törekvés az igazságért, melynek virágaival szeretnők beültetni mindenütt a magyar földet. Induljunk hát előre és mondjuk a költővel a zsoltár szavait: — Helytállni*. Magyarnak Ieoai! És igaznak lenni! llfigyati készül Nagyvárad m %memé Lászio-hétfre? Nagyvárad, május 2 Nagyvárad, amelyet lakosai a háború előtt szívesen ^neveztek Peceparti Parisnak, a. 22 éves megszállás alatt alaposan elvesztette Párásra emlékeztető fényét es a felszabad ü lé s örömének boldog mámorába ünneplő váradéak 1910 szeptember 6-án, bizony alaposan megkopott és lerongyolódott városban fogadták a bevonuló honvéd- csapatokat. A felszabadulás után a város vezetősége idr. Illatky Endre főispánnal és dr. Soós István polgármesterrel az élen, hihetetlen energiává] látott hozzá a romok eltakarításához és a jövendő fejlődés alapjainak lerakásához. Ez a munka rövid másfél esztendő alatt, óriási eredményt mutat fel. Érmek az eredménynek nagy része ugyan nem lát szik meg a város külső arculatán, meri elsősorban az alapvető hibákat kellett rendbehozni. Teljesen elhanyagolt, és már közel használhatót- lan állapotban voltak a város közmüvei, .melyeket; -sürgősen rendbe* kellett hozni. A( kellett szerelni a villanytelepet, vízmüveket. Uj felsze- r<dőssel kellett ellátni valamennyi közegészségügyi intézményt. Azután kezdtek hozzá a tűrhetetlen állapot - ban levő utcák imrkotlának rendbehozatalához, A tatarozást és helyreállítási munkák után már jelentős alkotómunkák is indullak és részben be is fejeződtek. Ezek közül arányaiban legnagyobb \olt a tüzérségi hadapródiskola hatalmas épületcsoport ■ .iának kibővítése és felszerelése. Az intézet zászlóját a Szent Lászió-hél során, május 7-én avatják fel a Kor- manyzóhelyettes Ur jelenlétében. Ez az ünnepség a Széni Jobbot Nagyváradra hozó arany vonat érkezése mellett a legkiemelkedőbb eseménye lesz a Szent László-hétnek. Befejezés előli ál) az üzemi székház építkezése, a városi népfürdő épülete, a sokgyermekes munkásesaládok lakótelepe. Rövidesen megkezdik az Állami Tanoncotthon és a Tani tok - liáza hatalmas épülettömbjeinek be- ] ej e zö, belső é pit esi műnk állatai í. Még a nyár előtt sor kerül a nagyarányú városi bérpalota építkezésére és a Sportstadion létesítésére. Köz ben elkészült a Rhédey-kertbcn az ország legnagyobb fedett lövészpa- *yája, renhehözták. az elhanyagol? parkokat, szabályozták a Kőröst és I rendezték a külső városnegyedek útjait. Mindezi a váró- a háború* nehézségek és a/ anyagbeszerzési korlátozások idején végezte. Hozza, járult a nehézségekhez, hogy a tavalyi szűkös esztendő mellett a sorozn ! os hegyr suszam lá.sok is felbecsül - heíetlen károkat okoztak a várónak. Ha a város Ilyen nehéz körülmények között is ilyen jelentő? eredményt mutathat fel, az fel jogosé arra a reményre, hogy az eJkövetkezendő nyugodtabb időkben Nagyvá rád városa újra a régi lendülettel indul meg a haladás utján. Nagyvárad a vissza*érés óta most. készül az első országosméreiu ürme pi eseményre. A május 3-án kezdődő Szent Lás/Tó-héten, melynek gazdag tárgysorozatát, már részletesen i.~ mertették, Szent László király ős: városa igyekszik bemutatni az or szag közönségének múltjai, jelenét és jöven/dö terveit. Az ünnepi hetet hónapok, óta tartó, gondos munka val készíteti ék elő a város vezetői Ebben a munkában a város hivat a les vezetői mellett óriási része vök és van Lapp Lajosnak, a Nagyvárad, és Biharmegyei Idegenforgalmi Ui vatal kitűnő igazgatójának. Az ideérkezőket gazdag tárgysorozat vár .ia. Május 3-tól. az aranyvonat érkezéséiül a május 10-én tartandó ísz» Lúszló-ereklyés körmene: ig, amely- ivei az ünnepi rész zárul, minden napnak változatosan gazdag, kulturális, látványossági és sportműsora lesz. Az ünnepi hétre bizonyára nagy számban érkeznek látogatók az or szag minden részéből, hiszen az Alföld és Erdély fiainak egyformán kedves városuk Nagyvárad. A lova ros felé haladó erdéiyi ember élők itt tiíirul fel először az Alföld buza- tengere. Az Erdély felé igyekvő utas itt. pillantja meg először az erdélyi bércek nyúlványait, itt érinti elő szőr, a Királyhágó felöl, Erdély lie gyeinek hűvösebb és mégis annyi melegséget árasztó szellője. Az ősi Várad ünneplő ruhába öltözik, alapító királyának nagy ünnepére, igaz, hogy az ünnepi dolmány a 22 esztendős idegen uralom alatt megkopott és nem csillog a régi fényében, de ez a dolmány legalább tiszta és ápc.lt lett újra, lekopott róla minden balkáni máz. A város, amely külsejében megtisztult é s megcsinosodo.tt a vissza- téérés óta eltelt másfél esztendő alatt, életerejében is teljesen meguj- hódot't a. felszabaduás boldogságában. Az életerőnek ezt a nagyarányú megnövekedését a statisztikai számok mutatják a legélénkebben. 1940-ben a születések száma alig haladta meg az ezrei és íál-el maradi el a halálozási arányszám mögött. 1941-ben a .születések száma már 1851 volt és 251-el haladta meg a halálozások számát. Az előző világháborút megelőző idők óta ez volt. az első esztendő, amelyben a város természetes szaporodást mutatott fel. Ez a regenerációs folyamat az idei évben még erőteljeseb ben folytatódott. Ez a legszebb ajándék, amit Szent László esztendejében Nagyvárad, városa a nemzetnek átnyújthat. Nagyvárad vendégeit a Szent László-hél alkalmából nemvsak. a város hivatalos vezetősége fogadja örömmel és tárt karokkal, hanem a város egész lakossága, amely országszerte ismert vendégszeretetéről es közvetlenségéről. Nagyváradon (mindenki otthon érzi magái már első ottlétekor, mint ahogy a várad lak sem tekintenek senkit som idegennek, aki városunkban megfordul. Mindenkit személyes értéke szerint becsülnek, nem aszerint, hogy bennszülött-e, vagy ind ige na. Szent László városa meleg- szere • lettel várja Szent László hét eben az oda érkezőket. (jí—s.). Park effezés? munkálatokat jutáayoaao vállal lorimst é Co. Zápolva-utca 6. szám ci SKeotegvsii- «tca !. szint. (Sebák-rokrászdU.)
