Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-04 / 76. szám
1 §í 2; április 4. fíLíaENJZÉK fai m Bn BX fa ib m A a ;g !3 cr :b a s ff fa; VÉGHJÓZSEF Sajnálatos események teszik időszerűvé, hogy a „nagy hang'.'-rrói írjunk. Az egész magyar sajtót bejárta az a, ihijp, hogy szélhámosok eltek vissza a „Repülőgépet Erdélynek“ eimü mozgalommal és azoknak a. pénzeknek egy részét, amelyeket az áldozatira kész magyarság1 spor tr e pü 1 őgép ek v ás árlásúra szánt, a legszeménmetlenebb módon elsikkasztották. Országszerte letartóztatások történtek ebben az ügyben, amelynek elsősorban azok az áldozatai, akik a szélhámoskodó ügynökökben megbíztak, de velük együtt áldozatok a jóhiszemű adakozók is, mert nemes célra szánt pénzeik bűnös kezekbe kerültek. A mozgalmat annak idején a Marosvásárhely! Sport egylet repülő szak osztálya indította és az volt a célja, hogy vitorlázó repülőgépek vásárlásával elősegítse a székelyföldi ifjak repülőkiképzését. Pártfogásra méltó és nemes cél. Neun csoda, fia mindenki szívesen áldozott erre, akit a mozgalom ügynökei felkerestek. Szomorú, hogy botrány pattant ki a jó- szándéku megmozdulás körül, amely maradéktalan sikert érdemelt volna. Kiderült, hogy sole tízezer pengő, amelyet a mozgalom számára ösz- szegyfijtöt'tek, már azelőtt elrepült, mielőtt repülőgépet vásároltak volna belőle. Azok az ügynökök, akikre a gyűjtés vezetését rábizták, visz- szaéltek az MSE jóhiszeműségével. De visszaéltek a közű letek bizalmával is, mert a Marosvásárhelyi Sport- egylet kérésére a hatóságok is támogatták ezt a mozgalmat. A megdöbbentő bűnügyet a székelyföldi polgármesterek értekezletén is szóvá- tették, az MiSE pedig azonnal leállította a’további gyűjtést, amíg a vizsgálat nem dérit teljes világosságot a zavaros ügyre. Egyik székely fő _i laptársunk hosszabb cikket közölt a repülőgépek elrepült pengőivel kapcsolatban. Jogos csodálkozását fejezi ki afölött: hogyan bízhattak ilyen nagyfán toss ágú magyar megmozdul ást avatatlan kezekre. A gyüjtőmozgalom vezetőjét azelőtt nem ismerték Marosvásárlieyen, a felszabadulás után került a székely fővárosba és Így közelebbit senki sem tudott róla. Mégis megkapta, az engedélyt és egész Erdélyben irányította a gyűjtést. „Nagy hang“-ja volt a repülőpengők irányítójának s igy sikerült megnyernie a bizalmai. a férj kihasználva felesége szakin- hasát, valamint az iskola növekvő népszerűségét, csakhamar 1 arsadal- mi tényező akart lenni. „ivagy hang“-j>a volt. Előkelő barátok és ismerősök tömegére hivatkozott, vidám lumpolásokat rendezett, egyszóval „szereplő ember“ lett. Senkinek sem jutott .eszébe, hogy múltja után. érdeklődjék. Pedig az iskola a t an felügyeleti hatósága k ellenőrzése alatt állott és így természetes volt, hogy a jónevü feleségen kívül a férjére' is ráterelődött a figyelem. Itt. is önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: hogyan történhetett, hogy egy rovottmultu egyén közel egy esz tendőn keresztül az egész város sze- meláttára élhette zajos életét, anélkül, hogy megkérdezték volna: tulajdonképpen kicsoda? Egyetlen ma gyarázattal szolgálhatunk: olyan „nagy hang“-ja volt, hogy senki sem mert gyanakodni rá. Olyan halálos biztonsággal mondotta el legképtelenebb kijelentéseit is, hogy a jóhiszemű kolozsváriak ámulva hallgatták. A „nagy hang“ sikerének legfőbb bizonyítéka, hogy saját felesége is vakon hízott benne és csak akkor döbbent rá a szomorú valóságra, amikor a férj már a csalások és sikkasztások tömegét követte el az iskola rovására. , Számtalan ilyen esetet tehetnénk még szóvá- Mindezek a példák arra kell intsenek, hogy valami olyan hiba van közéletünkben, amely ellen csak úgy tudunk védekezni, ha mindannyian összefogunk. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy a marosvásárhelyi sportbotrány részleteit boncolgassa. — Szomorú, hogy szélhámosok áldozatai lettünk, éppen ezért eljött a tanulságok levonásának ideje, amikor véglegesen hadat kell üzenni azok ellen, akiknek egyetlen tőkéje és hivatottsága a köszereplésre a „nagy hang“. Lép- ten-nyomon újabb áldozatai vannak a „nagy hang“-nak. Gondoljunk csak arra a botrányra, amely legutóbb Kolozsvárott, pattant ki. Saját feleségének feljelentésére letartóztatták egy jcmeneíeiü gyors- és gépíró is kofa állítólagos igazgatóját, aki rövid kolozsvári pályafutása alatt legendás hírnevet szerzett magának a kolozsvári éjszakában. Kétségkívül kitűnő fellépésű, megnyerő modorú férfi volt. Senki sara hitte volna róla, hogy különböző büncseíekimé- nyék miatt már nyolcszor elítélték. Nem gondolt erre a felesége sem, akivel rövid egy évvel ezelőtt kötött házasságot Ő3 elfelejtett férje előélov tériek utána nézni. A Kolozsváron megnyitott iskola kitünően ment és Ucgynn kezvff szereplését á „nagy hangú“ ember? Elsősorban igyekszik tiarátokat összeköttetéseket szerezni Nem probléma számára, hogy be jussán a társaságokba, hiszen éppen azért sikerülnek szélhámosságai, mert magabizó és megtévesztő ä fellépése, üj emberek felé mindig érdeklődéssel fordul a közvélemény. Nálunk, Erdélyben a huszonkét keserves esztendő után igazán könnyű volt megtéveszteni a jóhiszemű magyarokat. Csak a lélektani pillanatot kellett kihasználni, amikor az idegen uralom alól felszabadult erdélyi magvar az öröm boldog érzésének akarja átadni magát. Fogékonyak voltunk minden történet iránt. Nem ellenőriztük: igaz-e, hogy valakit a románok üldöztek-e ki a trianoni összeomlás után, vagy csakugyan igazak-e azok a hőstettek, amelyeket a Felvidékért v’vott küzdelemről olyan megrázó módom elbeszélt. Átadtuk magunkat a „nagy hang“ megtévesztő zsongásának. Feltétel nélkül meghajoltunk ismeretlenek előtt és szinte szégyéltük, hogi7 mi a magunk nyomorúságában nem tudtunk a magyar ösz- szeeségért mé g többet tenni. Győzött a „nagy hang“. Elmulasztottuk a kellő óvatosságot és igy történhetett meg, hogy zsíros üzleteket kötöttek a jóhiszeműségünk bőrére és ahelyett, hogy a rendőri nyilvántartóhoz fordultunk volna, néhányszor szélhámosokat ünnepeltünk a boros asztal mellett vagy a kávéházi feketénél. kar- szerzeti arról, hogy törhetetlen, déréi; magyar ember volt az idegen i mpérium liu szónkét eszten.dejé ben, A román hatóságok egyebet sem esi“ náltak, mint őt üldözték. A jóhiszemű kortárs nagyon jól tudta, hogy mindez nem igaz. De mit feleljen? Mondja azt, hogy „nem s z égy eled magad ilyen szeméiül etlen hazugságokkal elém jönni?“ Hiszen a kérés teljesít és© nem is olyan nagy dolog. Csak egy aláírást kívántak, ami semmibe sem kerül, nem érdemes, hogy halálos ellenséget szerezzünk a megtagadás miatt. Ennek a nemtörődömségnek káros következmény ok éppen megtörténhetett, hogy olyanok is bekerülitek a „kedvezményezettek“ közé, akiknek erre semmiféle jogosultságuk nem volt. Jött azután a közvélemény bírálata. Hogyan lehet, hogy X. vagy Y. különleges támogatásban részesül? Ha önmagunkba nézünk, meg kell mondanunk, hogy ennek elsősorban mi voltunk az okai. Nem vettünk magunknak fáradságot, hogy a „nagy hangot“ leleplezzük. Visszáriaditiunk a hangos dicsek vők letorkolásától, és hibánkat csak akkor vettük észre, amikor a zsidó tőkések helyére egyes eseteikben olyan vállalkozók is kerültek, akik sohasem vettek részt ■a magyar közösség élctmegnyilvá- nulásaihan. Ezzel szemben az az igazi célunk, hogy a gazdasági élet vezetését olyan magyarok vegyék át, akik tudják kötelességüket a nemzet összességével szemben. Nem akarnak mám m u t h - vagyon ok at felhalmozni, hanem szívesen és köte- lességszerüen áldoznak a közcélok érdekében, Bizonyos, hogy az ide nem való elemek hamarosan eltűnnek a közéletből. Addig azonban nagyon sok energiára és irtó munkára van szükség, _ I Hp^É» SÓ$£OSS£E&2, SROáLY^ásZD hangya VEÜYcSZ £Tl QYÁCA. MA AQ % Minden tisztességes és jószándéku magyar embernek csatlakoznia kell ahhoz a küzdelemhez, amelyet hatóságaink a „nagy hang“ ellen indítottak. Ebben a harcban csak akkor lehet, győzedelmeskedni, ha félretesszük a kényelemszeretetet és nem tartjuk távol magunkat a sokszor kellemetlen vitatkozásoktól. Legtöbb szélhámosnak éppen abban van az ereje, hogy bízik embertársainak gyengeségében. Ezért történhetik meg, hogy sokszor évekig olyan emberek szerepelhetnek a közéletben, akiknek igazi énjét mindenki ismeri, de valami dermedt fásultság megakadályozza az embereket abban, hogy ténylegesen fellépjenek velük szemben. nek“ eimü mozgalomra. Mint székelyföldi laptársunk cikkéből értesülünk, az elsikkasztott összegek dacára is maradt annyi pénz, ameny- nyi elegendő a székely ifjak repülő- tanfolyamának beindításához. ‘Milyen más leli volna a helyzet akkor, i ha a Marosvásárhelyi Sportegylet nem adja ki a kezéből a gyűjtést, hanem saját maga keresi fel leveleivel a különböző erdélyi hatóságokat és intézményeket. Bizonyos, hogy az Erdélyi Párt nagy-szemem kiépített szervezetei is támogatták volna ezt a mozgalmat, mint ahogy felkarodnak minden olyan magyar tervet, amely nemzetünk jobb jövendőjét elősegíti. Legyen tehát vége a „nagy Lang“ szereplésének. Akiről nem tudjuk biztosan, hogy kicsoda; érdeklődjünk magunk az előélete után. Ebben az esetben nem szégyen a rendőrhatóságokhoz fordulni, mert az egész magyar nemzetnek használunk akkor, ha a szélhámosok ga ráznál kodását megakadályozzuk, Ne kicslnyeljük le önmagunkat, hanem tiszta múltúnk tudatában akkor is. találjuk meg a szókimondás igazságait, amikor a „nagy hang“ szédítő hazugságokból légvárakat emel körülöttünk, mert így akarja elérni egyéni céljai érvényesüléséi. Parkét f ezésf zarmkaiatökaS íntáayossa Tállal Lőrímzi & €©, Zápolya-ntea 6 ezára és Sseiitegjäü» atcs 1. szám, (Sebők-cakrásasia). A „nagy hanginak nálunk Ls hamarosan követői akadtak. így nőttek ki az ismeretlenség homályából a „hősök és mártírok“, akiknek szereplését egyizben már szóvátettük az Ellenzék hasábjain. Meglepetve tapasztaltuk sokszor, hogy a „nagy hang“ előnye révén milyen különös emberek jutottak szerephez a közeiéiben. Tapasztalhattuk ennek karos hatását a gazdasági életben is. A „nagy hang“ ide is befurakodott. Kihasználta,- hogy eljött a gazdasági átállítás ideje és a kormányhata- j lom legfőbb törekvése a komoly ke- ! resztény magyar társadalom célján- ! nak elősegítése. A „nagy hang“ nem maradt tétlenül. Tulajdonosa sorra járta az Ismerősöket. BizonyitványoA gyors egymásutánban kirobbant két közéleti botrány Erdéiy- szerté megváltoztatta a közhangulatot. Úgy erezzük, hogy ütött az óra, amikor a „nagy hangnak“ véglegesen lealkonyult Olyan időket élünk, amikor mindannyiunk teljes komolyságára és munkaerejére szükség van. Ezekben a történelmi órákban nem engedhetjük meg magunknak őzt a fényűzést, hogy „köpenie- ki kapitányok“ bontsák meg a magyarság sorait. Vállalnunk kell azt a kellemetlen .pillanatot, amikor a „nagy hang“ tulajdonosának szemébe mondjuk, hogy mindaz, amit smond, kiszámított rosszindulat, vagy lázas képzelgés hazug szüleménye. A legalaposabb retor tán kell átszűrni az embert jellem minden megnyilvánulását. Különösen óvatosaknak kel) lennünk azokkal szemben, akik olyan javaslatok kai jönnek, hogy közteletek vagy jótékonysági intézmények számára kitűnő anyagi lehetőségeket tudnak biztosítani. Erdélyben megvannak jól kiépített : szervezeteink. Nincs szükségünk arra, hogy „zseniális üzletemberek“ segítsenek rajtunk. Mégegyszer visz- i szaténünk a „Repülőgépet Erdély- / Tulajdonképpen nem húsvéti cikk- téma a „nagy hang“ káros szerepéről írni. Mégis, azt hiszem, hogy ív legjobb szolgálatot veszem akkor, amikor a feltámadás ünnepén hír- eleiünk harcot az Ellenzék hasábjain a jóhiszemű társadalom váraszódéi edlen. Magyar társadalmunknak aa a legfőbb érdeke, hogy közéletünkben átmeneti időre se jussanak szerephez- olyanok, akik azr. a vudósag- ban nem érdemlik meg. Legyen ez a husvét az igazi magyar feltámadás, ünnepe és ennek a szent magyar, óhajnak szolgálatában némltsuk el a „nagy hangirat még akkor is, lm: kizökkenünk életünk megszokó! t keretei közül és áldozatot kell hozmaik az igazság diadala érdekében. RISN Y A MŰSELYEM ÉS HE'WYÓIELYEM összes mI nő s é g b c n Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: í „IMÂGY HANG“
