Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-04 / 76. szám

1 §í 2; április 4. fíLíaENJZÉK fai m Bn BX fa ib m A a ;g !3 cr :b a s ff fa; VÉGHJÓZSEF Sajnálatos események teszik idő­szerűvé, hogy a „nagy hang'.'-rrói írjunk. Az egész magyar sajtót be­járta az a, ihijp, hogy szélhámosok el­tek vissza a „Repülőgépet Erdély­nek“ eimü mozgalommal és azok­nak a. pénzeknek egy részét, amelye­ket az áldozatira kész magyarság1 spor tr e pü 1 őgép ek v ás árlásúra szánt, a legszeménmetlenebb módon elsik­kasztották. Országszerte letartóz­tatások történtek ebben az ügyben, amelynek elsősorban azok az áldo­zatai, akik a szélhámoskodó ügynö­kökben megbíztak, de velük együtt áldozatok a jóhiszemű adakozók is, mert nemes célra szánt pénzeik bű­nös kezekbe kerültek. A mozgalmat annak idején a Marosvásárhely! Sport egylet repülő szak osztálya in­dította és az volt a célja, hogy vitor­lázó repülőgépek vásárlásával elő­segítse a székelyföldi ifjak repülőki­képzését. Pártfogásra méltó és ne­mes cél. Neun csoda, fia mindenki szívesen áldozott erre, akit a moz­galom ügynökei felkerestek. Szomo­rú, hogy botrány pattant ki a jó- szándéku megmozdulás körül, amely maradéktalan sikert érdemelt volna. Kiderült, hogy sole tízezer pengő, amelyet a mozgalom számára ösz- szegyfijtöt'tek, már azelőtt elrepült, mielőtt repülőgépet vásároltak vol­na belőle. Azok az ügynökök, akik­re a gyűjtés vezetését rábizták, visz- szaéltek az MSE jóhiszeműségével. De visszaéltek a közű letek bizalmá­val is, mert a Marosvásárhelyi Sport- egylet kérésére a hatóságok is támo­gatták ezt a mozgalmat. A megdöb­bentő bűnügyet a székelyföldi pol­gármesterek értekezletén is szóvá- tették, az MiSE pedig azonnal leállí­totta a’további gyűjtést, amíg a vizs­gálat nem dérit teljes világosságot a zavaros ügyre. Egyik székely fő _i laptársunk hosszabb cikket közölt a repülőgépek elrepült pengőivel kapcsolatban. Jogos csodálkozását fejezi ki afölött: hogyan bízhattak ilyen nagyfán toss ágú magyar meg­mozdul ást avatatlan kezekre. A gyüjtőmozgalom vezetőjét azelőtt nem ismerték Marosvásárlieyen, a felszabadulás után került a székely fővárosba és Így közelebbit senki sem tudott róla. Mégis megkapta, az engedélyt és egész Erdélyben irá­nyította a gyűjtést. „Nagy hang“-ja volt a repülőpengők irányítójának s igy sikerült megnyernie a bizalmai. a férj kihasználva felesége szakin- hasát, valamint az iskola növekvő népszerűségét, csakhamar 1 arsadal- mi tényező akart lenni. „ivagy hang“-j>a volt. Előkelő barátok és is­merősök tömegére hivatkozott, vi­dám lumpolásokat rendezett, egy­szóval „szereplő ember“ lett. Senki­nek sem jutott .eszébe, hogy múltja után. érdeklődjék. Pedig az iskola a t an felügyeleti hatósága k ellenőrzése alatt állott és így természetes volt, hogy a jónevü feleségen kívül a fér­jére' is ráterelődött a figyelem. Itt. is önkéntelenül felvetődik bennünk a kérdés: hogyan történhetett, hogy egy rovottmultu egyén közel egy esz tendőn keresztül az egész város sze- meláttára élhette zajos életét, anél­kül, hogy megkérdezték volna: tu­lajdonképpen kicsoda? Egyetlen ma gyarázattal szolgálhatunk: olyan „nagy hang“-ja volt, hogy senki sem mert gyanakodni rá. Olyan halálos biztonsággal mondotta el legképte­lenebb kijelentéseit is, hogy a jóhi­szemű kolozsváriak ámulva hallgat­ták. A „nagy hang“ sikerének leg­főbb bizonyítéka, hogy saját felesé­ge is vakon hízott benne és csak ak­kor döbbent rá a szomorú valóságra, amikor a férj már a csalások és sik­kasztások tömegét követte el az is­kola rovására. , Számtalan ilyen esetet tehetnénk még szóvá- Mindezek a példák arra kell intsenek, hogy valami olyan hi­ba van közéletünkben, amely ellen csak úgy tudunk védekezni, ha mindannyian összefogunk. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy a marosvásárhelyi sportbotrány részleteit boncolgassa. — Szomorú, hogy szélhámosok áldozatai lettünk, éppen ezért eljött a tanulságok levo­násának ideje, amikor véglegesen hadat kell üzenni azok ellen, akik­nek egyetlen tőkéje és hivatottsága a köszereplésre a „nagy hang“. Lép- ten-nyomon újabb áldozatai vannak a „nagy hang“-nak. Gondoljunk csak arra a botrányra, amely legutóbb Kolozsvárott, pattant ki. Saját felesé­gének feljelentésére letartóztatták egy jcmeneíeiü gyors- és gépíró is ko­fa állítólagos igazgatóját, aki rövid kolozsvári pályafutása alatt legen­dás hírnevet szerzett magának a ko­lozsvári éjszakában. Kétségkívül ki­tűnő fellépésű, megnyerő modorú férfi volt. Senki sara hitte volna ró­la, hogy különböző büncseíekimé- nyék miatt már nyolcszor elítélték. Nem gondolt erre a felesége sem, akivel rövid egy évvel ezelőtt kötött házasságot Ő3 elfelejtett férje előélov tériek utána nézni. A Kolozsváron megnyitott iskola kitünően ment és Ucgynn kezvff szereplését á „nagy hangú“ ember? Elsősorban igyek­szik tiarátokat összeköttetéseket szerezni Nem probléma számára, hogy be jussán a társaságokba, hi­szen éppen azért sikerülnek szélhá­mosságai, mert magabizó és megté­vesztő ä fellépése, üj emberek felé mindig érdeklődéssel fordul a köz­vélemény. Nálunk, Erdélyben a hu­szonkét keserves esztendő után iga­zán könnyű volt megtéveszteni a jó­hiszemű magyarokat. Csak a lélek­tani pillanatot kellett kihasználni, amikor az idegen uralom alól fel­szabadult erdélyi magvar az öröm boldog érzésének akarja átadni ma­gát. Fogékonyak voltunk minden történet iránt. Nem ellenőriztük: igaz-e, hogy valakit a románok ül­döztek-e ki a trianoni összeomlás után, vagy csakugyan igazak-e azok a hőstettek, amelyeket a Felvidékért v’vott küzdelemről olyan megrázó módom elbeszélt. Átadtuk magunkat a „nagy hang“ megtévesztő zsongá­sának. Feltétel nélkül meghajoltunk ismeretlenek előtt és szinte szégyél­tük, hogi7 mi a magunk nyomorúsá­gában nem tudtunk a magyar ösz- szeeségért mé g többet tenni. Győzött a „nagy hang“. Elmulasztottuk a kel­lő óvatosságot és igy történhetett meg, hogy zsíros üzleteket kötöttek a jóhiszeműségünk bőrére és ahe­lyett, hogy a rendőri nyilvántartó­hoz fordultunk volna, néhányszor szélhámosokat ünnepeltünk a boros asztal mellett vagy a kávéházi feke­ténél. kar- szerzeti arról, hogy törhetetlen, déréi; magyar ember volt az idegen i mpérium liu szónkét eszten.dejé ben, A román hatóságok egyebet sem esi“ náltak, mint őt üldözték. A jóhisze­mű kortárs nagyon jól tudta, hogy mindez nem igaz. De mit feleljen? Mondja azt, hogy „nem s z égy eled magad ilyen szeméiül etlen hazugsá­gokkal elém jönni?“ Hiszen a kérés teljesít és© nem is olyan nagy dolog. Csak egy aláírást kívántak, ami semmibe sem kerül, nem érdemes, hogy halálos ellenséget szerezzünk a megtagadás miatt. Ennek a nem­törődömségnek káros következmé­ny ok éppen megtörténhetett, hogy olyanok is bekerülitek a „kedvezmé­nyezettek“ közé, akiknek erre sem­miféle jogosultságuk nem volt. Jött azután a közvélemény bírálata. Ho­gyan lehet, hogy X. vagy Y. külön­leges támogatásban részesül? Ha önmagunkba nézünk, meg kell mon­danunk, hogy ennek elsősorban mi voltunk az okai. Nem vettünk ma­gunknak fáradságot, hogy a „nagy hangot“ leleplezzük. Visszáriaditiunk a hangos dicsek vők letorkolásától, és hibánkat csak akkor vettük ész­re, amikor a zsidó tőkések helyére egyes eseteikben olyan vállalkozók is kerültek, akik sohasem vettek részt ■a magyar közösség élctmegnyilvá- nulásaihan. Ezzel szemben az az igazi célunk, hogy a gazdasági élet vezetését olyan magyarok vegyék át, akik tudják kötelességüket a nemzet összességével szemben. Nem akarnak mám m u t h - vagyon ok at fel­halmozni, hanem szívesen és köte- lességszerüen áldoznak a közcélok érdekében, Bizonyos, hogy az ide nem való elemek hamarosan eltűn­nek a közéletből. Addig azonban na­gyon sok energiára és irtó munkára van szükség, _ I Hp^É» SÓ$£OSS£E&2, SROáLY^ásZD hangya VEÜYcSZ £Tl QYÁCA. MA AQ % Minden tisztességes és jószándéku magyar embernek csatlakoznia kell ahhoz a küzdelemhez, amelyet ha­tóságaink a „nagy hang“ ellen indí­tottak. Ebben a harcban csak akkor lehet, győzedelmeskedni, ha félre­tesszük a kényelemszeretetet és nem tartjuk távol magunkat a sokszor kellemetlen vitatkozásoktól. Leg­több szélhámosnak éppen abban van az ereje, hogy bízik embertár­sainak gyengeségében. Ezért történ­hetik meg, hogy sokszor évekig olyan emberek szerepelhetnek a közéletben, akiknek igazi énjét min­denki ismeri, de valami dermedt fá­sultság megakadályozza az embere­ket abban, hogy ténylegesen fellép­jenek velük szemben. nek“ eimü mozgalomra. Mint szé­kelyföldi laptársunk cikkéből érte­sülünk, az elsikkasztott összegek dacára is maradt annyi pénz, ameny- nyi elegendő a székely ifjak repülő- tanfolyamának beindításához. ‘Mi­lyen más leli volna a helyzet akkor, i ha a Marosvásárhelyi Sportegylet nem adja ki a kezéből a gyűjtést, hanem saját maga keresi fel levelei­vel a különböző erdélyi hatóságokat és intézményeket. Bizonyos, hogy az Erdélyi Párt nagy-szemem kiépített szervezetei is támogatták volna ezt a mozgalmat, mint ahogy felkarodnak minden olyan magyar tervet, amely nemzetünk jobb jövendőjét elősegíti. Legyen tehát vége a „nagy Lang“ szereplésének. Akiről nem tudjuk biztosan, hogy kicsoda; érdeklőd­jünk magunk az előélete után. Eb­ben az esetben nem szégyen a rend­őrhatóságokhoz fordulni, mert az egész magyar nemzetnek haszná­lunk akkor, ha a szélhámosok ga ráznál kodását megakadályozzuk, Ne kicslnyeljük le önmagunkat, hanem tiszta múltúnk tudatában akkor is. találjuk meg a szókimondás igazsá­gait, amikor a „nagy hang“ szédítő hazugságokból légvárakat emel kö­rülöttünk, mert így akarja elérni egyéni céljai érvényesüléséi. Parkét f ezésf zarmkaiatökaS íntáayossa Tállal Lőrímzi & €©, Zápolya-ntea 6 ezára és Sseiitegjäü» atcs 1. szám, (Sebők-cakrásasia). A „nagy hanginak nálunk Ls ha­marosan követői akadtak. így nőttek ki az ismeretlenség homályából a „hősök és mártírok“, akiknek szerep­lését egyizben már szóvátettük az Ellenzék hasábjain. Meglepetve ta­pasztaltuk sokszor, hogy a „nagy hang“ előnye révén milyen különös emberek jutottak szerephez a köz­eiéiben. Tapasztalhattuk ennek ka­ros hatását a gazdasági életben is. A „nagy hang“ ide is befurakodott. Kihasználta,- hogy eljött a gazdasá­gi átállítás ideje és a kormányhata- j lom legfőbb törekvése a komoly ke- ! resztény magyar társadalom célján- ! nak elősegítése. A „nagy hang“ nem maradt tétlenül. Tulajdonosa sorra járta az Ismerősöket. Bizonyitványo­A gyors egymásutánban kirob­bant két közéleti botrány Erdéiy- szerté megváltoztatta a közhangula­tot. Úgy erezzük, hogy ütött az óra, amikor a „nagy hangnak“ véglege­sen lealkonyult Olyan időket élünk, amikor mindannyiunk teljes ko­molyságára és munkaerejére szük­ség van. Ezekben a történelmi órák­ban nem engedhetjük meg magunk­nak őzt a fényűzést, hogy „köpenie- ki kapitányok“ bontsák meg a ma­gyarság sorait. Vállalnunk kell azt a kellemetlen .pillanatot, amikor a „nagy hang“ tulajdonosának szemé­be mondjuk, hogy mindaz, amit smond, kiszámított rosszindulat, vagy lázas képzelgés hazug szüleménye. A legalaposabb retor tán kell átszűrni az embert jellem minden megnyilvá­nulását. Különösen óvatosaknak kel) lennünk azokkal szemben, akik olyan javaslatok kai jönnek, hogy közteletek vagy jótékonysági intéz­mények számára kitűnő anyagi le­hetőségeket tudnak biztosítani. Er­délyben megvannak jól kiépített : szervezeteink. Nincs szükségünk ar­ra, hogy „zseniális üzletemberek“ segítsenek rajtunk. Mégegyszer visz- i szaténünk a „Repülőgépet Erdély- / Tulajdonképpen nem húsvéti cikk- téma a „nagy hang“ káros szerepé­ről írni. Mégis, azt hiszem, hogy ív legjobb szolgálatot veszem akkor, amikor a feltámadás ünnepén hír- eleiünk harcot az Ellenzék hasábjain a jóhiszemű társadalom váraszódéi edlen. Magyar társadalmunknak aa a legfőbb érdeke, hogy közéletünk­ben átmeneti időre se jussanak sze­rephez- olyanok, akik azr. a vudósag- ban nem érdemlik meg. Legyen ez a husvét az igazi magyar feltámadás, ünnepe és ennek a szent magyar, óhajnak szolgálatában némltsuk el a „nagy hangirat még akkor is, lm: kizökkenünk életünk megszokó! t keretei közül és áldozatot kell hoz­maik az igazság diadala érdekében. RISN Y A MŰSELYEM ÉS HE'WYÓIELYEM összes mI nő s é g b c n Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: í „IMÂGY HANG“

Next

/
Oldalképek
Tartalom