Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-04 / 76. szám

H

\: i. L. j.; x /-1 H

tt j i 111 í

11 inr wa»> i—é

Ősi dallam a] szöveggel

íríar Pá fí? Kdrolj országgyűlési képviselő

Kert'om stilusu tnagyu riet meg'■>'•lütkoxtfSai' a nem:rí kultui t magúmé.;

valoiulásanak ruiiüJeu területén. Figyelem • onmlk a •• ’ellet;» és lélek sajátosan népi gyökerű magyar voltát, de kutatom azi is, liogv >■: a- ősi lelök miképpen válik maivá, hogyan teremt kapcsol ltot a inat magyar emberhez «••; kö/össoghr-'. Ahogy- igv bolyongok emberek, könyvek, dallamok, jellemek, alkotások, teltek, álmok és hitvallások között, hogy n mérteket, a feltételt, a szempontot, de mondhatnám úgy is, hogy az iránytűt el ne M's/.itsem magamban mondogatom ,1/ eqyko- i honvéd-,.ciberét ősi dallam uj szöveggel, ősi dallam uj szöveggel. A dallam alatt szelleme!, ősi lelkilletet, sajátosan magyar minőséget értek; a szöveg ugyanebben a kitágított értelemben <1 lélek és szellem változatos, de mai kifejezési módjait jelenti.

Lámpást vettem a kezembe. Ezzel jártam két hónapon keresztül 31 falusi legény ás közel 50 különböző foglalkozású munkatárs társaságában a magyar múltat; az irodalom, a magyar önismeret, az aktuális magyar ólet és feladatok útjait. Alkotások, emberek és korok, sorscsapások és nemzeti fcllobbanások, versek, ritmusok között, Isten örökigényü ki- jelentése fényénél ös a magam lámpásával kerestem, ami egészen magvar, ami idófelcttl s a kettőből próbáltam megfogalmazni, össze* állítani azt. ami a holnap számira célt, irányt, hivatást, utat: életet ielent Gyakran keseregtünk a látottak miatt, néha csodálattal telt meg a tekintetünk, de volt. amikor újra pusztaságokon vándoroltunk, vértengeren, reménység nélkül. Gvultak ismét tüzek az éjszakában, valahol messze világosság derengett Ahogy közeledtünk századunkhoz, egvro bujábban nőtt a bozót, dudva, idegen gyom. Szinte lefogta egészen az ősi dallam mély zengését. Most azíán elszabadult csikóként száguldott s idegen csengettyűkkel láttuk és hallottuk csilingelni a ..szövegét" A fül megtelt idegen dallammal, a szem idegen formákkal. a lélek kimozdult az ősi kerékvágásból. Mír megérkeztünk a huszadik századhat szivünkbe nyilaltak Adv sikoltásai és oorci- kánkban éreztük 1Ó1R felfordulását Kirándultunk Dániába és Kalevala országába fis azután szétnéztünk ismét magunk körül, tájékozódtunk korunk vajúdásai közt és megnró. báituk mai magyar hivatássí, éle.tes életprogrammá lm«-vér és lélekéletté gyúrni magunkban mindazt, amit jelképesen a régi daliam és az uj szöveg jelent Igyekezetünkből megszületett a régi daliamu de uj szövegű induló ..Kárpátkoszoruzta Magyar haza szélit, erős hittel iövünk hazát építeni itt. Krisztusra felnézünk Szebb jövő? köszöntünk Istennel hazánkért bátran indutenk mind." fMi dalaink ..Elment az én rózsám'

Î*

A hit vonalán. A Krisztussal való élő kapcsolat létesítését tekintettük legfőbb feladatunknak. Azt, hogy a fiuk tapasztalják az örökkévaló Istennel való személyes kapcsolat kegyelmét és a bennük munkálkodó Szentlélek áldást- Nem vallásos nevelés ez, hanem az a/ igyekezet, hogy a fiatal magyar ember hívővé legye«, akinek élő szálakkal van élete a megváltó Krisztushoz kancsolva. Ez egyrészt keresztyén látást, életfeladatot, lelkületet jelent s az ember életének a Krisztushoz való hozzáigazítását. Másrészt életkedvei, bizalmat. derűlátást, lendületet és életbátorságot. Szélesebb körben keresztvén élet- és világ- szemléletet, önmagának, nemzetének és hivatásának az örökkévalóság szempontja alatti való szemléletet; belülről az egyéni élet fejlődése szempontjából lelki motort, mindig többre és többre hajtó lelki éhséget és szomjúságot Mindezt a népfőiskola keresztyén szellemben való együttlakással, áhítatokkal, .bibliaórákkal, a hitvallás Ismertetésével, az egyház életének és szolgálatának a felmutatásával igyekezett elérni, öröm volt hallgatni az ajkukon felcsendülő ősi zsoltárokat, régi és aj énekeket és hallani a lélek indításából imádkozó legényt, mint a legnagyobb csodát és eredményt. A régi dallam: Taten örök kijelentése az Evangélium; az uj szöveg pedig az átalakult, fiatal magyar életkedv, vidámság. lelki-szellemi szomjúság.

A magyar múlt ismertetésének területen emberek, történések, tragédiák, bűnök és mulasztások, küzdelmek és nyomorúságok, győzelmek és elbukások sorozatán keresztül feltárult az „ősi dallam“: a magyar lélek, hogyan állta a vihart, hogyan bujkált és menekült, hogyan veszítette el önmagát és hogyan talált ismét önmagára. Ez a szemlélet hitet és bátorságot ébresztett sok szomorúsága mellett is a fiatal lélekben a jövőre nézve. Amit az események elmondottak, azt ábrázoltuk az irodalmunkkal. Sem önmagáért való történelmet, sere îlven „irodalmat" nem (tani tot tünk Minden előadásunk a magyar életet, a magyar ember életét igyekezett felmutatni úgy. amilyen az volt, vagy amilyennek lennie kellett volna, fis ezt a történelmi képet csodálatosan, kísérték ősi népdalaink: ,,Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek ...” „Elment az én rózsám Idegen országba“. „Bujdosik az árva madár”. „Árva vagyok, árva“. „Elindultam szép hazámból", Idézzem-e még a magyar emberre anyányira jellemző nóta-szövegeket; s tréfáló buncutkodó, hetvkélkedő. mogablzó lélek ősi tükörképeit? Ezekkel a dallamokkal itattuk bele a történelmi tudatot, a magyar önbizalmat, a magyar sors vállaását a telkekbe. Mondhatom, csodálatos volt. Közben megeredteí: . a mesék: az Ősi lélek ábrándfal, látomásai hite, bizalma, reménysége. Balladákat olvas- n&k s «tsekea. süßt kit&rolt ablakokon

I gett egyre tisztábban az „U. dallam'1 ni ' ugyant.; t lelek. végigjártuk a népművészet

virágos kertjét, hogy a dallamhoz :íiUU ez illa•

*ot, i.-le.t és lut.i-t r- Kapjunk.

Mindezt előre megfontolt szándékkal tot tűk. A magyar népfőiskola nem jár még leita- | posott utakon: keres és kísérletezik. Mi így j próbálkoztunk Annyi bizonyos, hogy a nép- * főiskolán nem tanit ini, hanem láttatni Kell. 1 Nőm tudást ad és nem is ismereteket halmoz, hanem megérezteti nem oktat, hanem nevel i és öntudatosit. Népi iskola, mort célja n megbomlott népi élet és lélek uj szintézise, a < népi életformának Kíván uj, modern fejlődést I ,biztosítani, n falusi élethivatást akarja uj tar- ! tolómmal megtölteni. De főiskola is, mert vo- ,zeti u hallgatóit és nem oktatja; láttatja cs I nem tanítja; nem befejezett munkára türek- j szik, hanem úgy akarja megbontogatni a lé- ! lek szárnyalt, hogy azokkal azután szárnyalni is lehessen. A falusi életkeretben élő ifjút rém akarja kiemelni közösségéből, hanem igyekszik n népi műveltséget vele megszerettetni. Szakismeretre se igyekszik. Ehelyett tájékozottságra segíti növendékeit. Vonatkozik ez elsősorban a gazdasági ismeretekre „A í népfőiskola anélkül tanított meg a világ leg- j jobb vajának elkészítésére, hogv akár cgv ! szót is szólt volna a vdjkészitésrőr* — mon- I doMa egy dán gazda. Ha a tanulás vágyát, n tud’s értékét és megbecsülését felébresztette növendékében a népfőiskola, elérte célját. Majd az ifjú megszerzi a szükséges ismeretet, hiszen erre ma ezer és egy alkn'ma van. Viszont a népfőiskola nem áltathatja magát »ózzál. hogy két-három hónap alatt alapos szakképzést nyújthat a tagjainak

II*

Honnan vesszük a népfőiskolához e/.eket n szempontokat? Ez az a kérdés, amire még választ kell adnom. Egy bizonyos: nem azért fogta el a rnauvar falusi társadalom felelős vezetőit a népfőiskola! láz. mert a dánok is ezt csiná’ták Miért nrm jött ez a „divat" a dá:i mozgalom után közvetlenül? Egyszerű rá a fete’et Ha körülnézünk kissé a magyar szellemi es társadalmi élet berkeiben, hallatszik az ősi dallam uj szövege: a mélyről táplálkozó,

1 átír.» Kultúra lett résére, Kilője r.'.y « . • n vágy, hogy «/. egész m m/» i.f.Aomdidoi" kö?.- kinccaé legyen Nem ukrfrok mont ezcmlAt tart ad a magydr kulturális, tái utalni', szel!i'iui törekvések I 'lőtt ló:, uerucn csupOMo- .töm azokat az eseményeket és tényeket, nolyeket két hónap alatt megfigyeltem a m

. jvásárhely 1 tantolyumon.

Kilenc >7.omszédos faluba látogattunk e .

' tűit teltünk, beszéltünk, énekeltünk, az j*zr- ! őség varázsával hatott, A lain mai érve#»-, it».*: ti. gondolkozása, szemlélete f.lcu'cü • Ou ...tllínn uj szövegének. A tála ott túrt, ..hol a zázadvégl zagyva szellemiségű, Idegen lzU sü, l.lvutástudatnélküli váróul társadalmunk tar- tott Ez a megállapítás nem kárhoztat!-. A ni;- ovi lélek időszerű és értékes alkotásai, a po- itiv »':•« sajátos magyar lelkiség, a jövőt és < letet jelentő, megújulást hozó népi, szellemi, t i' snf!almi és politikai törekvések Idegenül hatnak .1 faluban, amely a gyors és léleknélküll . ivüizálódás utján ténferog Válságban van. Ez indokolja és sürgeti a faluval való komoly törődést n nóp/felé való fordulást, mert ha kérik oz öntudatraébredés, o belátás, a bajok meglátása, katasztrófa elő néz ;i nemzet. Kellenek terűt a tanfolyamok, népfőiskolák, iskn- KínkivüH népnevelés, gazdasági s/..ikoktatát;, le'ki ébresztés, magyar önismeretre való Juttatás. Kell az uj élet- és világnézet — az uj j rvmzetépitő gondolat büki forradalma. Vissza kell vezetni népünket arra az egyenes útra. «■melyről végzetesen letért, mert elvész nemzeti és népi értékünk sajátos életstílusunk. Ízlésünk, szokásaink, művészetünk iránti fogékonysága. Vájjon szabad-e pihennünk, nyugodnunk, olcsó sikerek és könnyű eredmények után szaladnunk? A baj olyan nagy és annyira mélyen ivódott a népi lélekbe, hogv tüneti gyógykezelés mit sem ér. Meg kell láttatni élet- ilányának, gondolkozásának, nemzeti és életellenes voltát és rá kel! vezetni az uj. de mégis ősi, az időszerű de mégi« magyar, a falusi, cic mégis müveit életformát. Ezt tette a náp- fóiskola. Az eredmény uz volt, hogv ha az első pillanatokban talán le is sajnáltak „koldus" nótáink miatt, a végén lelkesen velünk énekeltek, balladáinkat megkönnyezték és újszerű bohóságainkon jól mulattak Elámult a szemük, amikor 31 szép szál legényt fegyelmezetten, népviseletben láttak együtt.

Egyik vasárnap titokban — csak a rendőrségnek szólva — bevonu’tunk Vásárhely piacára, hogy az ott ezerszámra együtt sétáló, incselkedő honvédekkel, szolgáló leányokkal és legényekkel ogv-két népdalt megtanítsunk. A piacon kikiáltottuk, hogv mit akarunk. A vállalkozásunk újszerű volt. Bámult ezer falusi szemTehér

töltőtől?

('H írógép

< lltol 0/0(t iicáit remit u in szánt alá,

pit N'f-ljcZ' f: tudtuk megn; '-fiú <-zi a tómű;. ' Bamba, kö/ü'.'ibö’., hiú a? ok. fog .óta! A népfŐH)?olások i. mi gü; obent' k. h t>-g 5 né:.- lélek é« a tanácskozásra nine* Idő. Cselei edi.\ i.oli, de nem úgy, ahogy 20---30 esztendő vei j ezelőtt talán jó lett volna, hanem magyarul j A régi dallam uj szövege Jegyében...

így n falu: szomorú helyzetében is óiu . kincs, az egész magyar holnap. Ha öntudatlan Is, ha beteg irányba Indult is, az o puszta tény, hogy van, él és létezik: a reményteljes nid^ya; holnap lehetőségét jelenti.

Ellenben gyógyulóban van a városi táraada- lom. Erősödőben van értclmi.-.ég: létegeinkricí a mély rnagy .rsng leié való igyekezet, erőibe- dik a népi réteg iránti felelősség, tisztul a am- gyar Ízlés és egyre erősödik a nemzed öntudat. Jelek: Népfőiskolánk Vásárhelyen februárban rövid műsoros délutánt rendezett, amelynek célja volt, hogy ismertesse a munkát és támogatást kér ion. A műsor után 1000 pengőt ajánlott fel a kisszámú közönség. Azt tapasztaltuk, hogy egyre nagyobb megértéssel fogadja a város a népi műsort: népdalokat, balladákat. örömmel láttuk, hogy Vásárhely legnagyobb asztalos üzeme rátért a népi bútor faragásra. A Nemzeti Munkaközpontban -s magyar úthoz való visszatérés igyekezetét tapasztalhattuk Vásárhely azonban modern magvar öntudatáról az Ifjú Erdély estélyén lett bizonyságot. Nem érdeme, de kötelessége ezen az utón járni. Vásárhely pedig tapsolt ennek, örült, ujjongott s az. ami* kiemelünk, hogy ki- vergődött már a közelmúlt szellemi és Ízlésbeli hínárjából és lendületesen fordul az u; irányú magyar értékek felé.

Mit látunk tehát: Falusi népünk körében nagy szükséget, értelmiségünk részéről lelki megértést azzal a belső magyar építéssel szemben, amit a „régi dallam, uj szöveg" szimbólumával fejezünk ki. Most már csak kitartás és szervezet keli és az uj mozgalom végső rohamra indulhat az értéktelen, kávéházi, idegen és felületesen, gyökerteien lelkiség és termékei ellen A népfőiskolái tevékenység ennek a szellemi szabadságharcnak a nép felé néző arcvonala.

Hogyan készül a ponyva?

Szemtől-szemben áll velem a ponyva szü- ! lóatyja. Az az ember, akinek szellemi ter- j mákéiról olyan sokat cikkeznek mostanában j < iapok. Irtóhadjirat indult a ponyva ellen, j Mintha reszketnének az újságárus bódék- í ban, kapualatti könyvzsibvásárban, dohány- tózsdékbon a rikító, színes fedőlapu pony- I vak. Érzik, hogy valami történt, "hogy ütött j az utolsó órájuk, hogy nem sokáig tart már ■ népszerűségük. Ha az úgynevezett „nemes j ponyva", nagy irók olcsó kiadású, igazi mondanivalója veszi át helyüket. t3iin nem i.s támadnak fel soha többet, hogy rémítsenek. hamis képzeteket keltsenek, vad fantáziájú mondanivalóikkal. Nem rémíthetik meg j többé iskolásfiuk, inasgyerekek, bolti lányok I és — sajnos — tapasztalt de ponyv-« r'ésü j felnőttek idegeit. Gyilkos Bili. cowboy lim, ! aianyszőke, leánykereskedők karmaiba ke- í tűit Anette a mult furcsa emléke lesz csak, I ha — amint hisszük és reméljük — eltűnik i a ponyva a magyar falvakból, hág»' helvet j adjon annak az irodalomnak, ami t3nit, fel- j emel. tisztit és gyönyörködtet.

; Így lesz-e? Megvalósul-e a ponyva halála? j Nem tudom, Csák nézem most ezt a fiút. — I tnert hiszen még fiusorban van, alig 23 éves j — nézzük őt. gyilkosok, filmcsillagok, vad- j nvugati hősök, zord farmerek, sz ínséges és I borzalmas kalandokba keveredett hajadonok. j és idegenlégiósok ponvvába süntőiét és ba- ; gyom, hogy beszéljen. Szólaljon meg a pony- ; vairó s mondja el. — mint ahogy a vádiot- ! tak nádján a bűnös elmondja mindazt, amit [ felhozhat mentségére — hogy miért teszi, I amit tesz.

— Hogvap lesz veJakiből ponyvaíró? ~- ! kr rdóvreui tó:e.

— Egv budapesti kőházban találkoztam az egyik ponyvaíróval. Szó voit a ponyvaregényekről. Megemlítettem, hogy ilyet én ia tudnék irní. Azt mondta, írjak. Hát írtam.

«— Akkor mível foglalkozott?

— Diák voltam —- mondja .

Elnézem. Olyan most is, mint egy diák. Sovány, magas fiú, nagy, értelmes, élénk tekintetű szemekkel Különben nincs rajta semmi különös. Olyan, mint mis fiatalember as 5 koriban.

— Mindig nagy fantáziám volt —■ mondja — gyerekkoromban soha meg néni történt vad történetekkel szórakoztattam diáktársaimat Csodálatos dolgokat eszeltem ki, játszi könnvedséggel. Mint ponyvaíró Í3 csak ezt folvtattem.

*— Nem gondolt arra. hogy ez a nagy fantázia, ez a könnyed meseszövés írói tehetség? Miért nem próbái egyszer valami igazi dolgot iraí?

— Hiszen azt akarom, —• van is kész színdarabom. A ponyváimat pedig természetesen álnéven írom.

— Honnan szedi az álnevet?

—- Pardon, álneveket. Mert egész «aeaî álnevem van. S hogy honnan szedtem őket? Már nem is tudom, Mulatók plakátján megtetszett egy artistanév. Francia és amerikai regények hőseinek »eve. Persze, szőá® kereszt-, meg a vezetéknevet összekombináltam. Harry Morgan. Charles Demain. Bili Phipps. De van még egy egész csomó,

— És hogyan dolgozik?

— Nem is dolgozom. Nekem ez játék. Eddig több, mint 120 regényem jelent meg tiz- tlzenkéf név alatt, és tudja, hány példányban? Több példányban összesen, mint a nagy magyar klasszikusok és modernek együttvéve. 85 ezertől 250 ezerig jelenik meg egv-egy regényem. Hangjában most határozottan és félreérthetetlenül jelentkezik a dicsekvés Büszke a 250 ezres peldányszámra. E'képesz- rő, ha meggondoljuk, hogy legnagyobb ja ink irodalmi eseményt jeientő müveinek kiadott példányszáma elenyészik, e mellett a fantasztikus szám inellett.

— Nem gondolja, hogy ez kétes dicsőség?

— Természetesen, — feleli könnyedén — nem vagyok ostoba és tudom, hogy’ mindez üzlet. Én magam is rengeteget kerestem vele. Hát még a kiadó.

— És mennyit keresett?

—Ne haragudjon, ezt nem vagyok hajlandó elárulni. De sokkal többet, mint amit el tud képzelni. .

— És mennyi idó a'iatt ir meg egy ilyen — hogyhivjákot?

— órák alatt, Egyszer fogadásból, baráti társságban egy’ óra leforgása alatt gyártottam egyet. Olyan ez nekem, mint gyakorlott suszternek a postamunka. Könnyen és gyorsan Írok.

— Dehit a tárnái? Ennyi idő alatt hogy lehet mégis összeütnie valami öcszefügő történetet?

■— Elárulom a nagy titkomat, — szól mosolyogva — mert én is bízom abban, hogy ha ir rólam, nem említi meg a nevemet. S ez a titok nemcsak az enyém, hanem összes többi ponyvaíró kollégáimé. Összesen öt vagy hat témám van. Azt variálom. Húsz-harminc figurám, s ezeket szerepeltetem állandóan, csak a nevüket cserélem ki, meg a külsejüket. Meg aztán a cselekményt teszem át hol Mexikóba, bot Zanzibárba. Keverem a kártyát ügyesen. Ez az egész. Vannak apró, j nagyszerűen bevált, ügyes fogásaim. Adja mindezt össze, tegye hozzá plusznak az óriási gyakorlatot, cs egy órán belül kész az uj ponyva.

— Rettenetes, ■ - montam önkéntelenül •— rettenetes, hogy amit maga ilyen hűvösen, gyakorlottan, sőt cinikusan megcsinál, azt

I faluról jött kis cselédek, bolti szolgák, k's munkiälanyok és fiuk csillogó szemmel, oda- adón és izgalommal olvassák. Rettenetes, hogy aggódnak a hősnőkért, és reszketnek, he gy a hőst el ne fogja az intrikus. Mindez szörnyű. Nem érzi? Nem érzi, hogy egy' kicsit méregkeverő?

— Nem, — feleli nagyon határozottan —- nem érzek semmi ilyesmit. Mert az én regényeimben mind a kétszázhusz regényember, az erkölcsi rend megingathatatlanul érvényesül. Dicsérem benne az igazi erényeket, a bátorságot, a hazaszeretetc-t. az önfe'lldo-- zást, a tiszta szere1met és a jóságot. A rossz mindig elnyeri a büntetését, a ió jutalmat kap és a gonosz tett kérlelhetetlenül megtorlást tartogat már önmagában. A gyávát, arc • t és hitszegőt kigunyolom, mrtrt mt.- gezrém 1 ?'♦ a lelkeket?

Kis v'dőberzéde u án uţ.y á előttem ez a különös Harry Morgan—'""hartes Demain—

B ü Ph’pps mint aki köröm-izakadt t g védi a maga igazát. Mint aki n-m tehet semmiről. Ní gv fantáziája íráskészsége var. lát .aztán? A kiadók jól megfizetik. Könnyű munkával, játékkal pénzt keres. Százezrek olvassák. Úgy érzi, hogy neki van igaza, mert a tények neki adnak igazat.

— Rólam már egy nagy pesti szerkesztő io irt, — mondja büszkén — rettenetesen leszedte rólam a keresztvizet. De nem tudott meggyőzni. Népszerűségemnek nem árthatott. S a ponyvát ma is éppen úgy veszik, mint valaha. És elárulok valamit. Neja^gak a kisemberek, a szegények is veszik. WTzik azt olyanok is, akikre maga nem is gondol. De azért abbahagyom. Egyszer abbahagyom.

Úgy mondja ezt, mint bukóíéiben lévő politikus, aki kijelenti hogy majd egyszer — nyugalomba megy. De csak akkor teszi ezt, ha rákényszerítik, és ő sem hagyja abba. Nem, amig kiadják a müveit, amelyeknek kétes értékében ő maga sem kételkedik. Hiszen az egész beszélgetés alatt sz volt az érzésem, hogy mélységesen lenéz.’ azokat, akik ponyváit olvassák. És lenem a kiadót, akt alaposan megfizeti, de aki még többet keres az ő ügyességéből.

Igen. Mig iesznek kiadók h ponyvaolvasók., addig a ponyvaíró is dolgozik. Gyilkos Bili, Cov/boy Tim, és aranyszőke Anette tovább szöknek, lovakon nyargalásznak, szeretnek és gyilkolnak. És íoggai-KŐrömmel védekeznek a megsemmisülés ellen, míg történik valami igazi és erélyes lépés, amellyel kiirtják őket végleg, hogy helyet adjanak azoknak az igaz írásoknak, amelyek nevelik és gyönyörködtetik a ponyva könnyű mámorába szédült, de lelkűk mélyén valódi élményt kereső szegény, ártatlan ponyvaolvasókat.

Marton Lilt.