Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-29 / 96. szám

19*2 Ap rill fi 2 9 \WBom Endékmüveikuen na agya? történelem i. HlUiqyo*ii««ny és műveltség — Sotstfépte magyar művészet 930 és 1070.es «r bilia Részvény­társaság Kolozs­vár, Hunyadi-tér 1H. Tel. 29—25 MÁV cséplők Meuj föl Budapest valamelyik magasít* ara, onnan lekiuts szét a magyar főváron 'i'-ött: még nyersanyagban számítva is el­képesztő mennyiség van Ix'nne Összehord - va: kő. tégla, cement, aszfadll, vas. üveg, ma: vany. faragott fa. stb. Egy évezred kel' itt, amíg ezt tt rengeteg anyagit felhalmoz' ‘ni. s ízlés egy nép rni > v -zi ízlése, vár ősé pi­ti hajtania, műveltségi-ec<ű'é*e ómig a lő' niémeien anyagiéimesezép táros lett, ,'lu­dat,e*i. Hosszú és hajszas ot\3*:.i/. adok pe­regnek Jc, amíg egy város a tennészetes gyarapodás során saját léi 'Igenek súlypont* tava válik és felszívhatja i vnn/.ásij torebe terült einbertömeget es építkezési anyagot. \ benne tömörült ember.s.-pof egyetlen ■Ív szerint, azonos te epiilési gondolattal lőbb gyakorlatilag használhatóbbá igyek­szik vátoztalui környezettét, azután megkí­sérli széppé és kellemessé tenni. Hogy mi- vl. azt mindig a kor szel’eme, a lakosság ízlése, műveltségi igénye határozza meg. Ilyen helyen, nagyvárosban látszik meg legtisztábban a városi műveltség (kultúra) esi a po!gárosultság (civüizáoió) közötti kü­lönbség. Amit lépten-nyomon utánad hajíta­nak, amibe minden hirdetőoszlopnái bele­botlasz. amit a rikkancs a füledbe harsog, amist villamoson, délutáni sétán, szórakozó­helyeken haiHasz, latsa, tapasztalsz, az csak tinóm polgárosultság. A művelődés elemei­ért tízszer is ki kell nyújtanod a kezedet, amig egyszer megfoghatsz valamit belőlük. A kettő szorosan egymás mellé simul; néha csak a gyakorlott szemű ember tudja elvá­lasztani! őket egymástól. Az egyiket mér­nökök, műszerészek, kézművesek termelik s a városi polgár dúskál bennük, ő a fogyasztó etem. Am <a civilizáció konszumálásához pénz kell, s ezért a vékonypénzü munkásíö- megek kevésbé élvezik ezt a fajta polgáro- suitságot. A másikat szellemi emberek, írók, költők zenészek, képzőművészek, gondolko­dók, államférfiak, nemzetszervezők, népol­talmazó orvosok, népnevelők közügyekért olkesedő, egyszerű emberek tartják fenn és gyarapítják. A polgárosultságbau kereske­delmi elvek érvényesülnek, a termelést a kereslet és kind1 at törvényei szabályozzák. A müvcftlség a szellem szülöttje, a szépnek és nemesnek engedelmeskedik. Az elismerésben csak felméri nagyságát, de az nem akció eleme; Katona József nagy drámája semmi­vel sem lett kisebb azáltal, hogy a pályá­zaton nem méltányolták. Az alkotó miivész és a százfejü, százizlésü tömeg találkozása bizonyos művészeti ágak­ban szükségszerű. Szinmüvészct, tánc, zene még a megörökitési lehetőségek korszakában is (film, h anglemez) nagyrészben eredeti sarkantó elemére, a tömeggel való közvet­len érintkezésre támaszkodik. A képzömu• vészelnek is van egy ága, a szabadtéri, szob­rászat, amely egyenesen megszólítja a töme­get, beszél hozzá. A szabadtéri szobrászat közvetlenebb az építészetnél; egy templom, temetkezési hely, középüket, népliget, ut, sétány, bid, legyen bár az építészet reme­ke, nem szól mindenkihez, mert nincs min­denki számára mondanivalója. A szabadtéri szobor és emlékmű pedig rendeltetés szerint arra való, hegy kivétel nélkül mindenkit megszólítson, emlékeztessen, figyelmeztes­sen, áhítatra intsen, buzdítson, kegyeletre indítson. Nyilvánvaló tehát, hogy mélyeb' ben gyökerezik a kor eszméiben, az emberi­ség törekvéseiben, vágyaiban, mint a képző­Megjelent könyvalakban Végfa Séssef riportsorozata i Hágván él ma az erödlvi magyar társadalom? A könyv áttekintő képet nyuf az összes időszerű társadalom - politikai kérdések}öl művészet tömegtől kissé függetlenebb agai. S viszont: a szabadtéri szobor és emlékmű csalhatatlanul kifejezi, mit és mennyire él­tekéi a társadalom önmagából, emberi és szellemi környezetéből. A szabadtéri szob­rászművészet olyan, mint a Brtnlie-irás a vaknak; érzékeny ujjbeggyel holtbiztosán ki lehet tapogatni rajhi a művelődéstörténet minden jelentős fejezeti‘■I. Ezt tesszük most mi is Budapesten. Elhaladunk az igen nagybecsű műemlékek mellett. Ezek éppen olyan kincsei Budapest­nek, mint akármi egyéb. A magyar székesfő­város neve külfö dön is ezeket az emlékeket kelti fel leghamarabb és legélénkebben: a királyi Vár, az Országba;:, Halászbástya, ko­ronázó templom, a bazilika, a Pálos-rend sziklalcniploina, a dunai hidak, a Gellért­hegy és Fellegvára, közterek, sétányok, 'ige- tok, Aquincum és a Nyulak szigete . . . Né* me'yik középületünk, például az Országház, honvédelmi minisztérium palotája, Budapest városháza és több templomunk a szobordí­szei révén is külön tanulmányra tarthatna szamot. De most elhaladunk valamennyi me lett, csupán az emlékműveket és szabad­téri szobrokat vesszük számításba. Nem mondunk vajmi sokat azzal, hogy Budapestnek ma majdnem négyszáz szabad­téri szobra és emlékműve van. (A gyakran népes szoborcsoportok is csak egy emlék­műnek számítanak.) Tudni keil, hogy még egyszer ennyi szobor és emlékmű van a köz- és magáné pillétek homlokzatán, folyo­sóin, csarnokaiban, kapualjaiban, nem ás említve a múzeumok • gyűjtemények anya­gát. (Annak amúgy sincs kapcsolata a ma emberének lelki világával, s így csak tá­volabbról érinti a kérdést.) 1933. év végén megejtett számbavétel 208 szabadtéri szobrot, 132 emléktáblát talált a 'áros területén; 27 emlékműnek tekinthető diszkutat is idesoro hatunk Az akkori bu­dapesti enilékmüáiíoniánybó! 25 egyházi szobor volt, 72 érc- és 37 kő-emlék-zobor, 14 érc- és 8 kő-diszszehor. Ez az állomány sem szárn'’iárnyában, sem szépségében nem volt alacsonyabb más európai főváros, vagy művelődési gócponténál. De az utóbbi nyolc esztendő mégis jelentős gyarapodást hozott. A magyar égboltozat kiderült, szellemi és anyagi erők szabadit lak fel, i:z önmegbe­csülés érzé e úrrá lett a nemzeten; u ma­gyar most igyekszik magyarul beszélő, lélek­bekiáltó emlékműveket emelni szellemi n"gy- jainuk és áldozatos katonafiainak emlékére, akik tollal, vagy■ fegyverrel a kezükben, nyílt és orozva támadó ellen éggel szemben a legnagyobb áldozatot hoztál, a közösségért ■ édetiikcl munkának szenteltél:. vagy hunban feláldozták; mindkettő egyaránt magyar ön­védelem és honvédelem. Mostoha gyermekek voltunk a történelem­ben, amolyan ugorj-Jánosok; itt álltunk Eu­rópa kellős-közepén, körülöttünk irdatlan erők gyürkőztek egymás megsemmisítésére, s mi álltunk közöttük, csitiíottuk, békitettük; ha támadtak, ellenálltunk. Többet gondol­tunk a holnapra, mint a mára; létért küz­döttünk, nem fényűzésért. Egyik kezünk­ben kardot szorongattunk, s amit szabadon maradt félkezünkkel épitettiink, az is több­ször ki volt téve a pusztulásnak „két po­gány közt egy hazáért" vívott iétharcunk* J bau. Tatár csapott végig az országon. lö I rök dúlta fel, a Császár zsoldosai rabolták ki. II a az Isten két ostora, u latár és 'őröl: nem sujt le ránk, lélek zárnban Nyugat- és Középeurópa legjelentősebb népe volnánk - műveltségben és technikában is legalább ve­lük egy színien. Minden történelmi vesződ*' sünk ebből a két forrásból fakadt: a v'-ré ben megcsapolt magyarság többé már nem bírta kitölteni a Magyar MedenreremLzer területét, s igy a szomszédok lassan beszi­vároghattak életterünk szabadon maradt pe­remvidékeire. Budapest müve-ct, hagyományai is na7v- részben a török hódoltságnak e tek áldoza­tául. Az is baj volt, ha valami tetszett a tö­röknek, mert akkor lebontatta és Isztambul­ba szállíttatta; de az is baj volt, ha nem tetszett, mert akkor leromboltatta, vagy mm gondozta, s az másfél évszázad alatt magá­tól is ÖRszeroskadt. Buda felszabadítása pe­dig romhalmazzá változtatta azt is, ami meg eddig megmaradt. Levéltáraink ma is őrzik a szomorú emlékét annak, hogy a bécsi ha­ditanács ezután milyen gonddal keze'tette a hajduvérrel felszabadított magyar föld mii- kincseit: összegyüjtette és Becsbe szállíttat­ta; amit a török nem vitt el és nem zúzott ő sze, az, lám, mások kincseskamrájába ke­rült. Az 1848—49-es magyar szabadságharc sem vonult el nyomtalanul Budapesti föiöti. j De ez a rombolás a másik három mellett el­enyésző. Hát nem csoda, hogy ennyi pusztulás után, ennyi vihar nyomán is a magyar új­ítói várost épített magának? Felékesitetie mindennel, amit az egykorú Ízlés, felfogás és szellemi igény szépnek, jónak szükséges­nek érzett. H lie? kancellár beszlde az eyész világsajtó érdeklődésének középsünijábzii áli BERLIN. április 29. A DNB jelentése szerint, a birodalmi törvénytár április 27-iki szárna már közli a nagy német birodalmi ülés április 26-án elfogadott határozatát. Ez a határozat — mint ismeretes — megerősíti * a Führert a legutóbbi beszédében önmaga számára kért rendkívüli jogok igénybevételében és gyakorlásában. Hitlernek a birodalmi nagygyűlésen el­hangzott beszédével még ma is élénken fog­lalkoznak a külfö di lapok. Az Ankarában megjelenő félhivatalos Ulus feltűnő formá­ban, első helyen közli a Führer beszédét. A Vatan megállapítja, hogy a tegnapi beszéd után szó sem lehet békekötésről. Az Iszhkal kijelenti, hogy a háború 31 -es hónapja utáü erősen áll egy <akaraterős Németország. A lap megá llapítja, hogy döntő jelentőségű had* események várhatók a közeljövőben. A spanyol lapok a Führer beszédének kü­lönösen a ,,kék hadosztályról“ szóló kijeen* tésedt emelik ki. Megjegyzik, hogy ugyan­azok a férfiak, akik a spanyol nemzeti *za- badsághiarcért harcoltak, most szovjetföldön, az európai földrész védelmében vesznek részt. A beszéddel kapcsolatban az Alcazar megállapítja, hogy most már minden bi­zonnyal a ieghitetlenebbek szemét is felnyi­totta a Führer és mindenki láthatja, mek­kora veszedelmet háritott el Európa felől hadvezéri lángelméje. Európa máris a leg­nagyobb hálával tartozik Hitlernek, aki egyedül volt képes megakadályozni, hogy a vörös hordák elsöpörjék Európát. A belgrádi Novo Vreme „Németország minden erejét á végső győzelemre összpon­tosítja“ címmel küílönki adásban közölte a Führer beszédét. Kommentáraiban különösen kiemeli azt az általánoc győzelemtudatot és hitet, amely szavaiból kicsendül. Anglia ha­nyatlásáról telt kijelentése nagy örömet kel­tett Belgrad lakossága körében, mivel Jugo­szlávia elsöprését elsősorban Anglia idézte elő azzal, hogy elősegítette a puccskormány létrejöttét. Bulgáriában Hitler beszéde rendkívül erős hatást gyakorolt a népre. Politikai körök­ben úgy vélik, hogy a katonai helyzetről tett nyilatkozata tulajdonképpen a küszöbön álló, döntő jelentőségű eseményekre enged következtetni. Anglia kilátásai nem lettek jobbak azzal, hogy német kulturhelyek bom­bázását iktatta terveibe. Sőt, az a körül­mény, hogy jogkörét befelé és kifelé egy­aránt megerősítette, arra enged következtet­ni, hogy véglegesen leszámo' Churchill és Roosevelt zsidó, befolyás alatt álló klikk- rendszerével és minden körülmények között kiharcolja a végső győzelmet nemcsak Né­metország, hanem egész Európa számára. A Dnes című bolgár kormánylap győzelmi harsonához hasonlít ja a beszédet. amely örömmel és büszkeséggel töltötte el nemcsak a bolgár népet, hanem az egész Balkáu-fél- szigetet. Leszögezi, hogy Bulgária őszinte és hűséges szövetségeit kötött Németországgal és sorsát életre-halálra egybekötötte a Harma­dik Biroda’ommal. színház és művészet Sevillai borbély Bemutató a Nemzeti Színházban Csupa ellenállhatatlan szépség, csupa vidám ötlet, sziporkázás és tüzes lendület teszi a Se­villai borbélyt, a világ zeneirodalmának leg­sikerültebb vigoperáját. A túlzottan ünnepé­lyes, tragikus és tirádákban elvesző nagyópera stílusával szemben, reakcióképp alakult ki a friss, humoros, legtöbbször népi környezetben játszó opera buffa s ebben a műfajban a Sevil­lai borbély, ez a négyheti izgalmas munkával készült remekmű jelenti a tetőpontot. A vig- opera-áriák kötött zenei formákban Íródtak, de Rossini a szabályos, összetett dalformákat annyi élettel, gúnnyal és költészettel töltötte meg, hogy ebben őt senki felül nem multa. Épp úgy mesterit alkotott a koloratur-áriákban. Üres cifrázat végeredményben Rosina éneksze­repének sok futama és staccatója, arra való, hogy az énekesnő tündököljön és kápráztassa a közönséget, ám Rossininál spontán zeneiség­gel és ösztönös játékossággal vannak tele a dí­szítések is. Amire pedig máskor kevés gondja volt a hires pesarói szerzőnek, a Sevillai bor­bélyban jól megrajzolt zenei jeliemképeket ka­punk. Ki felejthetné a jókedvű Figarót, a vén Bartolo doktort és a legemlékezetesebb ope­ra-figurát, Don Basiliót, az énekmestert? Pompásan idézte Rossini világát az Endre Béla pálcája nyomán fölhangzó nyitány, töké­letesen beleringatott a Sevillai borbély han­gulatába. Különben az egész operai estnek ez volt a legfőbb értéke: hangulatot teremtett. Egyes szereplők helyébe elképzelhetünk job­bakat, de a lényeget másban kell keresnünk: egy szép arc sem egyes vonásaival hat, hanem a vonások összhangjával, épp igy a Sevillai borbély előadását is azért tartjuk sikerültnek, mert hatásában összhangzó és egységes volt. A siker érdeme elsősorban a zenei vezetőt, Endre Bélát illeti, de kijut belőle Vitéz Tibor­nak is, ki bizonyára több munkát áldozva, föl- javitotta az együttes játékát és nem engedte el­sikkadni a darab-kinilta sok ötletet, A szerep­iák közül Páka Jolánnal kell kezdenünk, kitű­nő Rosinát alakított, trilláival, staccatóival, fu­tamaival valóban tündökölt. Hangja az évad eleje óta jelentékenyen erősödött s énektechni­kája is csiszolt, magasan fejlett. Angyal Nagy Gyula lírai tenorja szépen érvényesült Aima- viva gróf szerepében, amellett ismét elraga­dott, mint színész. Bartolo doktort Szanati Jó­zsef játszotta s mind hangban, mind játékban, őszinte sikert aratott. Fehérpataki Ervin felül­múlta várakozásunkat. Nagy utat tett a Bánk bánban játszott Biberachtól Don Basilioig, örü­lünk fejlődésének s annak, hogy ebben a pa­rádés basszus-szerepben megállta a helyét. Fi­garót Mélykúti Horváth József énekelte s kár, hogy épp a címszereplő alakítása elhalványo- dott a többi mellett, főként énekben, mert játék szempontjából kifogástalan volt. Karátson Gab­riella énekelte Marzellinát s ő is megállta a helyét. A kosztümöket Déry Eta, a díszleteket Varga Mátyás tervezte. K. B. Ma^késelték: Kalános-uteihan a fiatal öifd >k épülőt KOLOZSVÁR, április 29. (Az Ellenzék tu­dósítójától.) Véres verekedés ügyében folytat vizsgálatot a rendőrség bűnügyi osztálya. Az eset kedden este 8 és 9 óra között történt a Kalános-utcában, ahol ismeretlen egyének kés­sel borzalmasan összeszurkálták Duskon De­zső Kalános-utca 97. szám alatt lakó 23 éves erdőkerülőt. Duskon Dezső egy másik társá- j val a Külmonostor-utcából betért a Kalános- utcába s a sötét utcán hirtelen néhány idegen, valószínűleg ittas egyén, állta útjukat. Rövid szóváltás után verekedésre került a sor s an­nak során az idegen és nyilván ittas egyének, előránt­va zsebkésüket, Duskon Dezsőt úgy össze­szurkálták, hogy vértől borítva esett össze, mig másik társa csak kisebb sérüléseket szen­vedett. A helyszínre kihívott mentőorvosok elsősegélyben részesítették az erdőkerülőt s a vizsgálat során megállapították, hogy arcán és bal karján könnyebb természetű vágást kapott, de jobb oldalán és a hastájékon a kés- szurások súlyos és mély sebeket ejtettek, úgyhogy a hasfalat is megsértették. A nagy vérveszteségtől a szerencsétlen fiatalember elvesztette eszméletét s az első orvosi segély­nyújtás után a mentők beszállították a sebé­szeti klinikára, ahol még az esti órákban meg­operálták. Állapota súlyos. A véres verekedés ügyében az ismeretlen késelő legények kézre- keritésére erélyes nyomozást indított a rend­A Wesselényi Lövészegyesület felhívása. A Wesselényi Lövészegyesület felkéri összes nőtagjait, hogy április 30-án, csütörtökön este 7 .órakor az egyesület központi helyiségében, Unió-utca 12 szám alatt megbeszélésre meg­jelenni szíveskedjenek. A megbeszélés tárgya a női tornacsapatok összeállítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom