Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-21 / 89. szám
2 á -r -> ÄF.DJD, 3 952 április 21 i LX1EL óvíoi^mjiS. szám Im mm ; Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ţ-îokai-u. 16., I. emelet. Telefon: 11—09. Nyomda: Lifigyetem-uíca 8. szám. Telefon sz.: 29—23, ntpuons: BIRTHI MIKLÓS Kiadótulajdonos: PALLAS R. 1 Kolozsvár. Előfizetési árak*: havonta 2 P 70 tUi„ negyedévi'« 8 P, félévre 16 P, egész évre 32 J* Lava!: A francia-nemei közeledés előfeltétele az európai békének Az ifjúság példaadásc (Z.) Nagy események idején a figyelem gyakran elfordul a lényeg- lói, Â pillanatra irányul és arra, ami síbfean történik, Ä pillanatok ma tör- iténelmiek és gigantikusak a bennük lezajló események« Â megutált és íigazfalan múlt igáit rázzuk le mayánkról és készek vagyunk minden, áldozatra a jövendőért... amelynek : pedig csak parányi része a miénk. XJj életről, uj igazságról, uj Európáin! beszélünk, pedig az a nemzedék, amelyhez tartozunk és amely megteremtője ennek az újnak, milyen kis részben fogja csak élni azt. A jövő nem a miénk, hanem az utánunk következőké, az ifjúságé. Számunkra belőle annyi marad, hogy egykor köszönetét mondanak minekünk cselekedeteinkért életünkben, vagy méginkáöb holtunk után. Mégis Iá* rak kergetnek bennünket és hitek, hogy amit teszünk, magunkért tesz szűk. Talán igazunk is van, mert akiért tesszük, az vér a vérünkből, lélek a lelkűnkből: a fiaink. A nagy Világégésben pedig mégis süapjában milyen keveset gondc’unk reájuk. Bíztatjuk őket szép szavakkal és igyekszünk jó példával előttük járni és csak néha, egészen ma yányos, elhagyatott és csillag világos percekben döbbenünk reá, hogy mennyire nem ismerjük őket, Tanácsokat osztogatunk nekik, jelszavakat és zászlókat, de alig figyelünk arra, hogy hajlanak e a tanácsainkra, mii értenek -jelszavaink alatt és azt a zászlót követik-e valóban, amelyet felemeltünk előttük. Lényegében minden bizonnyal, de formában aligha. Nemzedékek jönnek s mennek és a változó időkben változunk magunk is, éhesen várva mindenkor az újra, amely már a másokéi Ki tudna választ adni arra. hogy milyen a magyar ifjúság? Annyit tudunk róluk, hogy Isten kegyelméből épebbek és erősebbek nálunk. Férfit ígérő ifjak és anyát ígérő leányok. Tudjuk, hogy az iskola borzalmas taposómalmában meg- ikönnyiteiték számukra a jármot. Az isdegenből ránk nehezedett pedagógiát telíteni próbáljuk magyar tartalommal és az ifjúság számára immár nem borzalmas nyűg, szörnyű kötelesség, kérlelhetetlen parancs az is kolábajárás. Közoktatásunk az áltudomány konok íolcsérezése helyett embert igyekszik nevelni ifjusá- tí/íUnkbéL Sok mostanában a derűs, »magabiztos és jó diák. Nem kritérium többé az a félig tréfás, félig igaz inpndás, hogy csak abból válik de« tfrék emfesr és valami, aki legalább egyszer megbukott az iskolában. Â sport sem erkölcstelen feíeslegesség immár. Talán légientosabb része a nevelésnek. Â tanár nem ül Zeus- ként katedráján, szekundaviílámr- kat szórva, hanem bajtárs és barát. De mig felszabadultabb a zseng© ifjúság, bizonyos vonatkozásokban leszállt az egyetemi hallgató színvonala. Nincsenek többé jurátusok és síz egyetem nem a magas tudományok forrása, hanem iskola lett. Per dagógiával, fegyelemmel! Az egyetemi ifjúság sem közéleti tényező immár. Kordában tartott sereg, majdnem &zíf mondhatnák, hogy tömeg, amelyet felülről fegyelmeznek, vízs- gadijjal, index-szei, megtépázott autonómiákkal, alulról pedig hajtanak és kihasználnak. Kemények ezek a megállapítások, holott hogy igazak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az ifjúság legújabb megmozdulása. És jó ezek felett a megmozdulások felett elgondolkozni, jó azért mert a következtetéseknek örvendhetünk. A világháborúban is szökdösiek a gímnázisták a frontra, ÜD'e most egységesen, kivétel nélkül, fegyelmezetten és szabályszerűen jelentkeztek a legmagasabb szolgálatra a nyolcadikosok. És munkaszolgálatra jelentkeztek az ifjabbak. És néma érettségi bankettet rendeznek a leányok. A kisdiákok nem szederlevelet szednek, hanem gyűjtik a vashulladékot, a papírhulladékot, iskolabankot alapítanak. Egész emberek egész cselekedete az, amit az ifjúság csinál. És ha az egyetem ifjúságát nézzük, még örvendetesebb jelenségekkel találkozunk. Hogy iskolává lett az egyetem és azzá az ifjúság, ami«, annak benne rejlő okai is voltak. A tányérsapkás és sörőskancsós, vívó« karddal vezényelt táborozások, két- pengős kivonulások, alapvizsgákat évtizedeken át meddőn rohamozó vezérkedések, amelyek végül is poli- likai vagy közgazdasági stalhimba bukfenceződtek, semmiképpen sem voltak alkalmasak arra, hogy egyetemmé tegyék az egyetemet s magyar ifjúsággá a magyar ifjúságot Pedig a magyar ifjúság élt, élt négyleié szakítva, négy különböző ország különböző feladataival birkózva magyarul, töretlenül és egységesen. Ezt az egységet öntik most formába egyetemi ifjaink. Megszüntetik az egyesületestül. Visszautasítják a ha- zalfyas gargaíízálásaít némely nagy poétánk® k, nem akarnak tudni sö röskaocsőról és lampionról, rókafarokról és egyensapkáról. Fiatal ma gyarok akarnak lenni, akik tudják azt hogy a jövő, amelyért küzdünk az övék és méltóak keli legyenek nem hozzánk, hanem a jövendőhöz. Sze geden és Kolozsvárt, már megalakulj ez az egység és nagy harc tiul a régi berkekben. Csel vetések, áskálódó- sok folynak, egyszóval folyik a „po UFka*4, de mi tudjuk, hogy annál hatalmasabbak az erők. Amit akar naks az nem másolása sem a múltnak, sem idegennek. Mert végül is és valahol minden civódásunk ellenére mi, magyarok, tudtunk és tu dunk egyek lenni. Diáklapokban, zárt faiak között, közhatóságok előtt folynak most a harcok. Á közvéle meny keveset tud minderről és hogy most irtunk róla, azéTt irtunk, hogy példát vegyünk ifjúságunkról mi, öregebbek és öregek, akik érettük készítjük a jövendőt. Az igazi«tgirsés politikáiét Kálim mmiszieiteinök a MIP nagygyűlésén „Ónként, felelősségünk tudatában vlsellOk azt a háborút“ - a zsidó- kérdés radikális megoldása— As árureltegeíőkkel szemben elkelt menni as akasztéfűsg — Namzaíp&Sltikei és nemzetgazdasági kérdések BUDAPEST, április 21. A Magyar Országos Tudósító jelenti: A Magyar- Élet Pártja hétfőn tartotta a budapesti Nemzeti Lovardában országos érdeklődéssel várt nagytanácsa ülését. ^ A kormánypártnak, mióta néhai Gömbös Gyula az országos nagytanácsot létesítette, ez volt a harmadik ilyen ülése, amelyen a párt törvényhozó tagjain és a főispánokon kivül megjelentek a pártszervezetek tisztségviselői az ország minden részéből. A Nemzeti Lovardát csaknem teljesen megtöltötte az, ezerfőnyi résztvevő. Az országos nagytanács tagjai hosszantartó, rendkvüí meleg ünneplésben részesítették Kállay Miklós miniszterelnököt és kormányának tagjait, akik fél 12 órakor elfoglalták helyüket az emelvényen. Vitéz Lukács Béla megnyitó beszéde Vitéz Lukács Béla országos elnök, tárcanélküli miniszter nyitotta ’meg az ülést. A Hiszekegy elhangzása után meleg szavakkal üdvözölte Kállay Miklós miniszterelnököt, akit a résztvevők újból lelkesen ünnepeltek. Az országos elnök rámutatott arra, hogy az 1940 decemberében tartott, legutóbbi országos tanácsülés elhatározta, hogy mindig össze keli hívni az országos tanácsot, ha országos fontosságú ügyek azt indokolttá teszik. Kívánta a tanács összehívását a miniszterelnök is, aki pártvezéri teendőiben első sorba helyezte azt, hogy munkatársai felett seregszemlét tartson és felszólalásaikból erőt merítsen a nemzet érdekében végzendő súlyos, felelősségteljes munkához. Megemlékezett az országos elnök arról, hogy április 10-én volt egy éve annak, hogy Főméltóságu Kormányzó Urunk elrendelte, hogy a honvédség a Délvidéken élő magyarokat védje meg az anarchia pusztításától. Tavaly, junius 26-án szovj elrepülök bombázták Kassát. Megtorlást kellett alkalmaznunk és hős honvédőink azóta vállvetve harcolnak a szövetséges csapatokkal a, vörös veszedelem ellen, Hála a honvédségnek — Adjunk hálát az Ur Istennek, hogy ez a harc nem a mi ezeréves határainkon belül folyik, hanem attól keletre, több mint ezer kilométer távolságra. Amidőn erről a nagy küzdelemről szólok — folytatta vitéz Lukács Béla — szálljon hálám hős honvédőink felié, akik azon az ősi földön áldozzák életüket és vérüket, amelyen másfél évezreddel ezelőtt magyar. is küzdött a hazát alapító (Lelkes éljenzés, taps.) Szeretetteljes együttérzéssel emlékezeti meg a német katona hősiességéről, aki dicsőséget dicsőségre halmoz és megszabadította Európát a vörös rém fenyegető veszélyétől, de ugyancsak meleg együttérzéssel emlékezett meg Abesszínia és Libia olasz hőseiről is, különösen & Savóyai-ház hősi halált halt fiatal tagja ról, az aostai hercegről, (Hossza.? tartó taps.) Megemlékezett ezután az országos pártelnök Gömbös Gyuláról, Darányi Kálmánról, gróf Gsáky Istvánról és Teleki Pálról, majd az országos ta nácsülés tagjai egyperces néma fel ; állással hódoltak a magyar élet élvonalában és a harctereken elhunyt férfiak emlékének. — Azzal az örömiteJjes bejelentéssel is tartozom — folytatta vitéz Li kacs Béla — hogy az országgyűlés mindkét háza egyhangú lelkesedéssel vitéz nagybányai Horthy István? k orm á n y zóh el y e t es sé v á I ászt ott a (Hosszantartó, rendkívül lelkes éljenzés és taps.) E választás a nem zet lelkében gyökerezett. Minden magyar érzi, tudja, hogy oszággye rapitó kormányzónk elsőszülött fia a,* apa bölcs útmutatása szerint ha lad a kijelölt utón. Indítványozta, hogy a tanácsülésből távirattal fejezzék ki ragasz k adási kát és hódolatukat a Kormányzó U/ Őfőméltósága iránt. A tanácsülés egyhangú lelkesedéssel elhatározik hogy üdvözlőtáviratoit küld a Főméi- tóságu Urnák, „A hb magyar jő vettűfő értöQkébsn álctaxátokra van sxűkségVitéz Lukács Béla ezután igy foly iatta megnyitó beszédét: — Politikai elindulásunknál hite. tettünk arra, hogy feladatainkat ; nemzet érdekében becsülettel fogjuk elvégezni. Azzal a kéréssel fordulós az országos tanács tagjain keresetűi
