Ellenzék, 1942. március (63. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-21 / 66. szám
6 I? I- 11) V *. 114 2 tr» A rain a 21 Ssékelyföldf mindig zöld Irta: Dr. M1KÓ IMRE Hüfcs/u és kanyargós ut után. iin- Eul el az autóbusz Szoretfalváról £«ászrügen irányába, hogy Nyárád- remotén, Szóv á tán, Parajdon és Ko- rondon át, hat órai utazás után ic rakja fáradt utasait Szókeíyudvnr helyen, a Kossuth Lajos-utcában. Ez most az egyetlen lehetőség azok számára, akiit a székely anyaszéket Kolozsvár irányából akarják megközelíteni. A zsákutcába szorult Szé kelyiöldön is Udvarhely vármegye a legnehezebben megközelíthető: egyetlen bekötő vonalát kettészelte a bécsi határ és Székely keresztúriról Ita- íárvárost csinált a belvederes döntés Kelet felöl elzárja az nnyaszéket Csikországtól és a világtól a Hargita, úgy, hogy csak észak és dél irá xtyában tarul ki a vármegye az ide gon előtt. Nem hiába ajánlották iei a székelyek tizenötezer munkanapot a vasútépítéshez. De már mielőtt az építkezés megindult volna, megindult a vita afelett, hogy Udvarhely Csíkszereda, Marosvásárhely—-Ke- tesztur, vagy Udvarhely—ScpsiszentgyÖrgy között épitsék ez első vonalat. Nehogy sérelem évjc bármelyik vidéket, a megoldás egyelőre az, hogy egyik vonal építését sem kezdik meg, legalább is addig, amig a Déda—szeretfalvl vonallal a székely körvasutat be nem kapcsolják az ország vasúthálózatába. Székelyíöldöa az idén hamarább elolvadt a hó, mint az ország más részén s a természet is készül a régóta várt, második és talán döntő tavaszra. Amint a gépkocsi faluról-fa ínra jár dombok és erdők között, fel szökik az árokból egy egy megriadt nyúl, vapy átszalad az utón egy jól fejlett szarvasbika. A Székelyföld egyetlen gyönyörű vadaskert. Sajnos az a romantika azonban nem csábítja a vadászó urakat, mert a vadaknak már szűk az erdő és eljárnak látogatóba a falvakba, feltúrják a vetést, levágják a csemeteíákat, kárt tesznek a takarmányban. A földművelésügyi miniszter legutóbbi látogatása alkalmával az egyik kisgazda így kezdte beszédét: kegyelmes uram eddig mi ettük meg a vadakat, most azok esznek meg minket. A baj ott van, hogy a vadászati törvény a vadászok és a vadak védelméből indul ki s nem nyújt kellő védelmet a va dák által veszélyeztetett gazdaságoknak, Szép a vadaskert, de még szebb a gazdaság s ami egyeseknek úri passzió, az másoknak életbevágó kérdés. Á vármegyében ei-Ös lendületet vett a társadalmi élet. Az EMC£ és a gazdakörök behálózzák a megyét, a szövetkezetek terjeszkednek és alig van község, ahol az Erdélyi Pártnak ne voina mindenki a tagja Nemrég alakult meg a Nagyiionrórodmesití Társaskör Homorődszentnál székhellyel és azzal a cellái, hogy a vidék vezetőit társadalmi különbség nélkül összefogja és a közösségi munka szolgálatába állítsa, A társaskörben egymás mellett ülnek a lelkészek és tanítók, kisgazdák és földbirtokosok éppen úgy, mint ahogy a székelykereszturi kaszinóban ügyvédek, orvosok, tisztviselők az iparosokkal és kereskedőkkel vacsoráznak nap-nap után. Nem tudható, hogy ezzel a kisebbségi sorsban összekovácsolt társadalmi egységet őrzik, vagy pedig a „te zsellér vagy, én meg székely“ kezdetű dal ősi szellemének hódolnak. Bizalommal fogadja a falusi nép azokat a vezetőkét, akik a román megszállás alatt $s sorsával törődtek ás közöttük jártak. A társadalmi és nemzeti egységre való törekvés talán sohasem volt olyan erős a Székelyföldem, mint most. A székeíység híres veit éllenzéMségéről, igaz mey is adta az árát, mert sokkal. Inkább elhanyagolták, mint Erdély kormány- hű nemzetiségi vidékeit. Példa reá a székely körvasút késői kiépítése és a •‘székely népfölösleg kivándorlásának eltűrése. Mindezt betetőzte a 22 éve» román uralom. Ez alo.fi a SzékelyJÖld nemzett Önvédelemből volt ellenzéki, mert n román kormányzatok a szókelyeétj szétzilllesztésével i.kiírlak uicgoldnni az erdélyi kérdést. Most, hogy megnyílt n lehetőség .1 közelmúlt és régmúlt hibáinak helyrehozására, a közhangulat az Erdélyi Párt mellé állott. A szé- kelyke reszturl kaszinó Összejövete lén egy hetvennyolcéves kereskedő ezt Így iejezte ki beszédében: „én mindig balpárti voltam, részt vettem Űrbán Balázs meg Ugrón Gábor megválasztásában, most azonban az Er déiyi Párt mellett vagyok, mert az küzd a székelysóg jobb jövőjéért“ Ebben látják a folytatását a kisebb* ségi sorsban kialakított politikai magyar egységnek. Ennek az utján re mélik megszerezni a kormányzattól a Mzekelylöld újjáépítéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást Énnek a programjában szerepel az örök magyar mulasztás helyrctao- zásn: a Székely tőidnek az ország vér- keringésébe való szerves bekapcsolását sürgetjük! \ bizalom jele az is, hogy az emberek panaszaikkal eloállannk és el- mondják, hogy mível nincsenek megelégedve, fan asz pedig van ép pen elég. A legtöbb nehézségei a köz- ellátás okozza. Mindenki belátja, hogy a háború miatt takarókéi kodni kell a készletekkel s az is nyilván való, hogy a Székelyföld lehetetlen közlekedési viszonyai ezen az országrészen még jobban megnehezítik a begyűjtés és elosztás munkáját. De még igy is sok nehézség van, aminek az oka a kellő szervezet hiányában rejlik és í.z adott keretek között is orvosolható. A legtöbb panasz a Futura és Hombár működése ellen van, A-Vii K y.4i úri feVi^cA - (5 .VáV .A f • ‘ * * * -# % «r * V . \ , • « , , . * / . j * 4 v r < é v^v- V .** i\ ; *V ' .> /;!?•-» fg p, -i ,’ *• <> » V*» Ş9 r* ' * '*** ^ [v ' "V*. ţ■ J • ' 't * 'f. r /?x* !, -..v. *a. v „ > *vkv J' J r* * K**^,*\*xv *> - , tvHr ~ A*“j. tv4$f ?•', «„(«.jsV Ma l <v f í*a? K fv.tru*-í x Nagyon aggasztja a falvak népét a vetőmag kérdése is. Az Őszi esőzések miatt veretlen a határ s ha & behívások előtt nem osztajűutk ki vetőmagot, akkor nemcsak a gazda, hanem a nemzetgazdaság is sok kárt szenved.  takarmány-silók és trágyatelepek részére előirányzott cementet időközben zárolták, pedig itt volna az ideje, hogy a földművelésügyi kormányzat által programba vett munkálatok megkezdődjenek. Sérelmezik azt, hogy minden szekér fa után cédulát kell váltani és ÎG fillért kell trie fizetni. A Székelyföld sovány mezőgazdaságát az állattenyésztés kifejlesztésével lehetne pótolni. A helyzet azonban az, hogy a vasútvonal hiánya miatt az állatokat messze vidékre keli íol- hajtnnf. s közben a hízott marhák száz kilót is veszítenek a súlyúkból. A közigazgatás ellen is hangzanak el panaszok. A vezető állásokat vegyesen foglalják el székelyföldi és a csonka országból odahelyezett tisztviselők Az anyaországiak közül vannak székelyföldi származásúak, a. megszállás éveit Magyarországon töltötték, tehát úgy a helyi viszonyok'i mint a magyar közigazgatási jogot jól ismerik és azon dolgoznak, hegy a székelységet felemeljék a román uralom okozta elesettségből. Van azonban sajnos olyan % akii á ; székeíységhez semmi lelki kapcsolat ! nem íüz s azzal sincsen tisztában, isogy a román uralom alatt a lelkész és a tanító volt a magyarság vezetője es n közigazgatás csak akkor lehet jó, ha ezeknek a közreműködő- ; sére épít. Arra is panaszolnak as : emberek, hogy még mindig .működnek a közigazgatásban és közoktatás; terén olyanok, akik a megszállás fJatt félrefaragtak, román pártok unzólyhordozói voltak, a felekezeti i iskolát átlátszották a román állam- ; nak, vagy antírevízíonfsta megnyi» í lafkozásokban vettek vészt. Ezért ha- j iám?.*-? el az Erdélyt Pari székelyt«d- várhelyi tagozata, hogy a megye ACGOK, GfERfeEttEK I, -|i|. .. l« i omlottak !.unél(‘t< enyhe hashajtója u lkihv "yCrmckk« eriiví/. I: ■ k m* k* ilini*!! Iimi, uir s li«»jzv u "yennekek i:- hZIVt-vt-.ik isr/ák. Kajihülu 4*H> '/Á 1 ‘' rákban. (ImgériáklMii, johl» 1 us/crknnwke(löknél. egyik köztisztolelbon álló személyisegének vezetésével bizottságot küld ki az ilyen esetek kivizsgálására n a jogos kifogásokat a kormány s ha k«íl, a parlament elé terjeszti. Az is visszatetszést szüli megyoszorte, hogy Udvarhely egyik köztiszteletben álló személyisége, aki az erdélyi irodalom terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett, nem kapta vissza a román hüségcskü megtagadás» miatt elveszített állását, hanem erre a helyre a trianoni országból hoztak n Székelyfttldün ismeretlen köz- tisz t viselőt. Megoldódnak a nyelvek, ha nem áll a székely idegennel szemben ók feltárul a székelység való helyzete őszintén és leplezetlenül. Nem kell félteni a józan kisgazdát, mert ezektől a bajoktól nem megy még egyik szélsőség karjai közé sem. Tudja a ni 'Ibol, hogy román jövevények so- k.:1 ígértek ochi % mégis csak az a í-íir egység vezette cl vissza .» x-ţgi hazoliS., amelynek a képviselői semmit sem IgéTíek, csak az ö érdekében Igyekeztek dolgozni úgy, ahogy leheteti. Ezt az egységet a falusi nép ma irs állja, mert ha olyan nehéz Időkön átvezette őket:, j. klier inog fog birkózni a nini idők sokkal kisebb nehézségeivel. „Csak az urak között ne támadjon résu - mondotta az egyik értelmes kisgazda, „mert öii mindig egyek voltunk s azok is maradunk“. Mert való igaz az, hogy az ilyen józan és eszes, munkáé és harc. edzőit néppel szemben a vezetőinek is fokozott mértekben vannak köte Irzottségeí. Máshol a népnek kell követnie a vezetőit, ätt & vezetőknek keli példái venni a néptől és Küéitón&k tenni ahhoz a néphez, amelyik háborúban, megszállás alatt és békében, at magyar égbolt keleti pilléreit bizío «an tartja váUaizi Ez a «ép jobba» küzd a mostoha természettel, mini az ország gazdagabb vidékemet la- l ói % falán éppen ezért etszántabb, ha arra körül a »or, hogy hazáját megvédje. Ezek az Ősi erények ma jobban virágoznak, mint bármikor % talán sohasem volt reájuk olyaa szüksége a magyar hazának, mini éppen. ma. Áki ebből a népből szár mozik es sorsát a szívén viseli, sóba se felejtse az Ősx székely dali: „Székelyföld, mindig zöld., Hazám ott, szivem ott.1 BÖzodi népmesék: Sárga kicsi kígyó Őözödi György gyűjtése v .;f ri'.rür hol nun vót, hetethéiországon is vót, vót éggy öregrendü erclur - éggy őrei;rendít a^s/on. De azok erőkké busutat, ad ■k lk éggf f ■ .ki vénstgokre legál&hb vizet agg y on. neki.1.. rceöT leíeiiíltteb, hát az öregflBszon ászt látta álmába, hogy valaki ászt xnongyn neki: réggel jókor, amikor főkéinek, újának ui-u kapu■ b I 3Z . gj t mer;, t lössz a gyerökök. Kiálnak a kapuba, néznek le la föl i", do r:u műnyön sömniiü’e. lincö lássák, nofly éggy sárga kicsi kígyó monyon óit arafele. Az asszony éggy be megfogja, béviszi a házba s letöszi £7. őgvba. Adnak neki te tt, ednek neki ételt. íCudígas9ák a sárga kicsi kígyói. Tőt-mut »;z ü í >, addig kurálgasgék, etddig eu- rálgós3Ík, hogy a sárga kicsi kígyó nőni kezdőit. Nődögoií, éccSr ászt mongya e sárga kicsi kigvó: édesapám, mennyon el, »-szmongys, a -kircVlhoz. a kirájnak a léjánfát kérje nie« nKŐm feleségnek. A/ apja nagyot névelőit rAszmongya nelá: hat hogy mönnyek a kirájhox, to? Mikor megrooa-üoui, hogy kmek. kell a léjánya, a kiríj íejemot veteti. — Ne toroggyek sötDKit, as«.;n'..rra, csak ni.öQhyön ei s mongya meg, a láj ;R\ hí a íeÍ9>í'gQ8k. .................. Az embör el is mönt a kirajhoz, a klráj éppen tikkor abriktolta a katonájit az udvarnn. Rémönyön az ember s köszön s fogsggya a kiraj. — Na főségös atyám, van nckiim ógpy fiiam, aszmongya, sárga kicsi kígy ó Azer kiidött ide, hogy a foségös atyám a léjínyát aggva neki feleségnek. A kiraj nagyot nevetett ara, aszmongya a kifáj: nem bánom, as - faoneya, fő toszok, aszmongya, három próbát, észt a három próbát ha megteszi, én e lejá- nyomot neki is adom feleségnek. Az eső próba az, hogy mönnyön el s mongya tneg neki, itt ■neg itt van éggy gyümocsöskert. Abba a gyü- rnőcsöskertbe van éggy arany almafa, aról az aranyalmafáról három aranyalmát idehoz ne- köm, és odaadom a léjányoniot. Emönyön s mongya az apja neki. • — Éj ápám, aszmongya, legkevesebb, aszmongya. Egybe le is csúszik az ágyból, meg is indul s emernyőn. Megkapja észt a gyümőcsőskertöt. Foment az aranyalmaíára, mikor a harmadik ab mát líszakitotta véna, ojant zongött a fa, hogy a hej zúgott. Fut a hétfejü sárkari, a sárga kiesi kígyó bébutt a fa udvába A hétféjü sárkán ide is fut, oda is fut, ere is fut, ara is fut, de nem látott suhutí semmit. Mikot emönt a hét- fej ü sarkán, akkor a sárga kicsi kigyó kijött a fa odvából, a három ârâbyâ’nlat ehozra. — No édoöápám, vigye föl a kirájnak. Fviszi ßl a kirájhoz. — Na főségös atyám, megvan g, három aranyalma. — Etniaög, aszmongya a kifáj, — a második próba ez: mongya meg neki, a maga háza hejibe az én palotámig ojan palota lögyön, mihd az én palotám amijen. Mönyön. s mongya a sárga kígyónak. De szavamat egybe keverjem, ászt is megmosta a ki táj, hogy arany őtözefbe lögyön az apja is, annya is rögerfe. Hazamöíiycn s mongya a fijunak. Aszmoft- gya n fiju: ne türöggyék sömmível, csak fe- kilgyenek le. Lefeküsznek, a kigyó kimöhyön az ajtó elejibe, elévöszön óggy sípot s be- léfu a sípba. Annyi ördög van körülötte, hogy a szöme nem lepi el. Vót kezöttk éggy sánta ördög. Aszmongya: mit parancsósz éd3s gazdám? — Egyebet nem, aszmonya, az apám háza hejibe a kiíáji palotáiig ei, ojan palota lögyön, mind a kiráj palotája, még. különb. Ér iípáxh s az én anyása röggerre lögyenek arany őlöztíbc fnlölöi*..-. ivUi ic m virjattak, ruár készöa is vót, meg vót . •.t-öiyön föl ay. rmbör a kirájhoz. Mongya» I iőségös atyám, készöh van. — Látom, asz* mongya, ez hogy megvan. De még, asz- mongya. van éggy próba. Mönnyön el ház., ■szmongya, mongva meg neki, a maga palota ii mellé az <:n palotám között ojan arar.' híd lögyön röggerre, rogy ínnál kiítömb ne lögyön. Amellett uranvgyümőcsták, azon u m.idarai csi ór.öi : r ?g. éggyik. IcSlöabec átírni a másik. ; longya, h< már röggefre már ki szón is vóí. főjn< náek a kirájhoz, de a kiráj nem vót ar ■ .májon, oda kellőt! aggva a Iijáöyáf. feleséi• mö . Fojt n lakodalom, de a kirájkösasszon ■ in, busutí, hogy ő hogy feküggyék a kigr/ó- \a; éggyág ba. Jól van, elkövetiözik este., odriak nekik külön azábát. No már roönnyenek el < fekügyen rk le. Bémönnek külön ezabába, jekügyeftek le, a kirájküsaBSzaű mind sin, hogv ő hogv íekügyék le éggy kígyó mellé arí agyba. Éccör a kígyó kapta magát, köröpztill-. bukik a íojin, ojan kirájuffl lőtt belólle, hogy annál kiiiömb a Világon nem vóí. Egybe laie- küüek ketten az á2yba. f sofojri neki, hogy a/, ő apja elátkozta ötöt. hét esztentíejig hordozza a kigyóbört. De ne hogy valakinek mongya, ha valakinek üaeg- mongya, akko baj lősz. Jól Van hát. foggal béfaönvöft a kiráj Rohtesz az apjához. Men - gy.i ■&,’ ápjának, hogy a ném kigyó, csak í:i- gyéberbe já?, de a kirájuffl. Ászt monta, valakinek nehogy eiárujem. Aszmongya a kiríj; no fijam, a ne.a baj, arzmöngys, van éggy vasfogu bába a kapu rárkánéi. AVfii, aszmö»- gya, a bőrt eic-geíteti. Jól van, hát a vasfógii bábával beszél a kirak mikor ez a pár nép lefekszik, hát a kigyó- bort lopja el s égesse el. Lefeküttck, a Vsí- fogu bába báiftÖíit, a fcigyóbŐrt cVÖtte, evltte ki s elégette. Röggel, iíükof föl akar ótözíü, hát nincs kigyóbtlf, nem tud felótösnl a kigyó- bőrbe. Aszmongya: no te, én megmoníam ne- kőd, ingem ne áriij el, aszmongya, mégis ólam hál, aszmongya. Neköm ászt a kigyóbört 7 esztendeiig kellett vóna visejeaa, aszmongya elárultál, elégették, aszmongya. Dó nem baj. én megindulok, asrmcngva é ügyi« ’ m.ugzáj hazamönnyek, más kigyóbőrbe kell ötözzek, me neköm hét esztendeiig kígyóbőft ke! vise j jeií. — Áj meg, nczinoagya, cléi’ött éggy arany abroncsot, belehúzta a feleségűtek a ké* karjába, — No, aszmongya, én mármost monyok ebbe s ebbe az országba, ebbé a váróéba. Ha úgy akafgz, aszmongya, hogy velem oeázéj. gyere oda az apám országába. Az ápám országába élj ősz, a Várkapunál áj meg. Egyébét ne kiáccs, csak szakadatlan ászt kijáccsad: gyere ki, gyere ki sárga fitigyóbőrü kirájuffl, gyere ki, vödd íe a karomról ae arany abroncsot. Mikor a hét esztendő telik ki, aszmongya, akkor kimőnyök. Oda is mönt a kirájkiisaeszon e a várkapuba megállót!, Egyebet nem kijutott: gyere ír 1, jgyeié ki, sárga kigyóbőrü kirájürfi, vödd íe a karomról az arany abroncsot. Mikor a hét esztendő kitőt, akkó kimönt, a kárjárói ievötíc az arány abroncsot. Akkó bémönt az ápjához. bevezette a feleségit. Megíisínerfeüe fnágr.t az ápjával. Az apja azonnal neki, csináltak éggy nagy laka dal ölöt, mégvóí a nagy deres- dttta, pénzzel megpakolta őköt, ejöttek vis7- sza az apjához. Még élnek, ha meg nem hótak. fMondofts BágVl János, $6 é-Vtes, Sösoá, ÎS42. fete- 2,).
