Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-28 / 48. szám

1 V *v ,s r-jb r ú * t •?<£•

tmmämmfäü

Y

E ^ M ®S <a -f « $$ (9® ^ <$

g es fölei kozott

Résziét ÖvárbÓss Józsit m&st m®gielew& regénkéből

Nyüzsgött a laktanya, mint a hangya- boiyj. Izgatott volt mindünk:, Owerallos, fejvédos alakok rohantak egyik épület - hői] a másikba. Parancsszavak hallatszol tak innen is, onnan is. Nagy volt a siir- gésrforgás.-— Ugráshoz felkészülni! — hangzott Gödör hadnagy ur parancsszava a ®R sodik szászad felől.

Villámgyorsan terjedt el! a hir a laktanyában, ugrik a xnásodik század.

Az első és a második század volt az ejtőernyős osztály lelke. Ide osztották be a régi kenetlegém^ég tagjait, azokat, akik még sz ejtőernyőngrás őskorában kezdték. Rettentően bátor fickó volt mindegyik. Alaposan megrostállak Őket már a jelentkezésnél és a kiképzés során még jobban kiválogatódtak. Igazán csak az maradhatott meg közöttük, aki a polcol tornácán is adomákat mesélt. Rengeteg törjénefc járt róluk ssájról-ggájra az osztály legénysége között. Ném egyik hősköltemém számba ment.

Csordás ezakaszvezEítq, a leghosszabb ejtőernyős Miatyánk tulajdonosa, tudta valamennyit. Ő is egyike vol| a legrégebbieknek. Mesélik, bogy vagy buszán kezdték az ugrást. Az őrnagy, három liszt és a több- legénység. Ma ők a kiképzők.

A második századnál Szolgált Reme nessy őrmester. Ha külföldi ejtőernyős lisztek jöttek megtekinteni a laktanyát, vagy az ugrást, Keménessyt mindig bemutatták nekik. Hogyne mutatták volna be, hiszen 5 volt az ejtőernyős ugrás világrekordere. Igaz, hogy ebben sok része volt a véletlennek is, de mégis csak kemenessy volt az, a földkerekség héí- milliárdnyi embere közül, aki legtöbbet bukfencezett lefelé a levegőben és a föld hoz legközelebb nyitotta ki az ernyőjét.

Csordás szakaszvezető szemtanúja volt az esetnek. Egy este, takarodó után, ami kor a laktanyára raboruíí az éj, a következőképpen mesélte el a történetét:

Szép, vidám júniusi nap volt. Dett után, amikor már enyhül a forróság és beáll az alkonyateíőtti szélcsend. Akkor mc-g nem voltak meg a mai modern, ha- í almas, háromnaotoros szállítógépeink:., csak a régi, rossz, szöeskeszerü szardi- niásdobozok, amelyekből már csak azért is szívesen ugrott az ember, mert nem tudta, melyik pillanatban jön le dobozos- lói együtt. Istenkisértée volt meg csak fel is ízállani velük. Mi már túl voltunk az ugráson és a betonkifutó mellől néz- lük, mint bomlik a többiek ernyője. Jött Kemenessy őrmester — akkor még csak tizedes volt!. Előttünk csatolta fel az ejtőernyőt, vidám volt. Bronzarea csak úgy sugárzott az egészségtől. Ébenfekete baján csillogott a napsugár. Heten szálltak .he a masinába és szempillantás alatt fenn yolţak. K emeuéssynek ez volt a harmadik ugrása és az első, amelyet kézi kioldással ugrott.

Barátiiy és Nagy bori felkönyök üli az ágyon, úgy hallgatta Csordás csodálatos történet ét.

— 1 jenn a földön, mc'g ugrás előtt ugratták egymást — folytatta a szakaezvé- zetö. — Már, ahogy ilyenkor szokás. Hogy egyik ilyen hős, a másik olyan, ennek annyira nem számit ez egész, bogv akár a levegőben megreggelizik, a másik meg erositgefte, hogy akár vacsorára is renn marad. Emlékszem, Rejr.ene-.sv voll nz, aki megjegyezte: „Na, csak no ugrál* .iátok úgy. meri a végén még olyan is lesz, aki két: méterrel a föld alatt nyitja az ernyőjét." Folyt a sző, az erekben úiizgou a fiatal vér, nem győzték egv- niásl fuliicitáln-. A égül még Kemenessy is tüzet fogott. Fogadott egy társával felszállás előtt, hogy annyit 'fog zuhanni, amennyit c^ak lehet. „És ha közbén baj lesz az ernyővel?“ — szólt közbe egyik bajtarsa. — „Mi baj lehet — válaszolta hetykén Kemenessy legfeljebb telefonok majd egy másik ernyőért a raktárba.'’ At őrnagy ur nem hallotta a fogadkozást, mert ha'hallotta volna, bizony lep a ran eső íja Kemenessyt a gépről... De hiszen várják csak meg a végét... Felszáll tak. Minden a legnagyobb rendben ment. Négyezerötszázra mászott fel a gép — akkor még ilyen magasból ugráltunk és Edöraéry főhadnagy ur ugrást vezényeli.

Szaladtak neki a gyerekek $z ajtónak, mint; az eszeveszettek. Egyik a másik után bukfencezett ki. Mi pedig, akik még kevés ugrást láttunk csak, a földön mc- reszígelliik a szemünket: fölfelé. Örült a .szivünk, látva, milyen gyorsan potyognak ki egymás után és jönnek lefelé, mint a karikacsapás. Aztán lobbant az egyik ernyő, lobbant a másik, egymás után ki nyílt mindegyik, kivéve kettőt. ..Ahá, a. két fogadkozó!“ — izgultunk lent és most már mind nagyobb és nagyobb érdeklődéssel figyeltük a két egyre növekvő pontok Az egyik még zuhant néhány száz métert, dó aztán annak is lobbant az ernyője. „Ez feladta!4- —• nevettünk össze és találgattuk, meijyik lehelt, sőt: fogadásokat is kötöttünk rá. Én arra fogadtam. hogy Kemenessy még zuhan. Nekem leli igazam. De hát még meşszi van a vége, A föld egyre közelebb és kö*»- iehb jött, illetve Kemenessy jött egyre közelebb cs közelebb a földhöz, ám csak nem akart ernyőt nyitni

Nekünk odalenn most már pattanásig feszültek az idegeink, elakadt ş szavunk. a szánk kiszáradt, a szemünk *náj4 kiesett, úgy mereszt gett ük. Kemenessy azonban csak játszott, az idegeinkkel és úgy látszott, el rat» lökéivé arra, hogy megdönti az ejtőernyőugrás világrekord ;iáfc. Most már számoltuk a métereket. Négyezer, háromezer... fcótezerötszáz... kétezer, de az ernyő csak nem lobbant. Ezerötszáz... ezer... Úristen! Mi lesz itt? A hajunk az égnek állt. szivünket jeges rémület szorította össze. Kemenessy csak

(.'hant, zuhant, zuhant tovább. Rettenetes volt még nézni is. Már egészen k;i lehetett venni az alakját, de persze még mindig nem tudtuk, hogy kicsoda. Még találgatni is elfelejtettünk már, mondom, csak azt éreztük, hogy egy bajtársunk, akinek, nem nyiJik az ernyője. Ötszáz méter... háromszáz... kétszáz... Vészes gyorsasággal rohant neki a földnek, már csak • nem elvesztettük szem elől. Közel voltunk azonban hozza és így utolsó pillanatig láttuk. Százötven méternyire lehetett a földtől, amikor egyszerre csak bosszú fehér hurka jelent meg a feje fölött. Nagy isten! Hurkában jön az ernyője! — kiált»!lufik fel többen i#.

Á teremben halálos csend voll, Az újoncok előtt megelevea&deţt a szörnyű kép: a zuhanó emberi iest, csaknem, a földön és burkában az ernyő. Nincs menekvés.

•— Eltakartuk a szemünket, hogy ne is lássuk a tragédiát. Most, hogy az ernyője már félig kibomlott, lábbal lefelé zuhant tovább és lába értő is a földet. Abban a pillanatban lobbant széf az ernyő kupolája és — csőd ák-csódája, hihetetlen, de igy történt — vissza emelte a földről a már elveszettnek játszó embert. A másodperc töredékéig himbálózott még a levegőben, aztán újra a földöm volt. Eszünket vesztve rohantunk oda, de* ak kor már javában csatolta l& magáról a hevedereket. Éppen csak, hogy kissé sápadt volt és hogy a hajában égy tines megf ob eredet t. Egyéb somra i sem látszott rajta.

Báróit, akinek az agya szélén Csordás ült, leszólt izgalommal hallgatta a'történetet, Átforrósodott hangon iea\ e-zte meg:

— Ilyen szerencsét nem hallottam soha az életben ...

~~ Hát szerencséje az volt kemenessy- nek, az biztos. De hát ezzel a dolog még nem volt befejezve, mért az őrnagy ur. aki szinten figyelte az ugrást, a hangotok előtt, azonnal gépkocsiba ült és akkorra o is odaért, mire mi. Úgy lekapta a tíz. Körméről Kemenessy tizedesét, hogy csak úgy ropogott,- Mit képzelsz, ha palacsintává lapi- lod magad, mit fogok mondani az anyád1’ nak, mi? Azt hiszik ezek a kölkök fordult hátra segédtisztjéhez — hogy ha meghalni tudnak, vagy kockáztatni tudják az életüket, azzal minden el van intézve. Dehogy van elintézve. Az a leghe vesebb, azt minden vágóhídi barom meg tudja tenni, hogy odahajtja a fejét a tagló •da. Okosan kockára tenni, okosan k.oe* kaziatni. az a vicc. Harmincnapi l'idkta- í-vv afógsá g. V égezlcm!- Az őrnagy visszaült kocsijába és

el porozott, mi meg ott maradtunk vige.szr falni Kemenessyt. Most már cgé.sz sá- padt volt. az őrnagy ur megszégyemtÓKe jobban megviselte, rrifit az egész ugrás. Megrohamoztuk kérdéseInkke 1:

— Hogy zuhanhattál ilyen sokáig.' Itti baja volt az ernyődnek? Miért nem nyitottál hamarább? Megőrültél, bogy dyen m arh óságok a t csinálsz ?

■ — Még mindig szédült volt, ©sah Págy nehezen tért -magához, de akkor aztán elmesélte, hogy volt.

— Ezer métert akart zuhanni -»zabádon, hogy megdÖKitse a ezázadrőkordot, amely akkor még csak nyolcágúié méter volt. Ezer méterig számolt magában, bar* xumcketlőt, aztán megrántotta az önkiok dót. Nem jött. Még jobban rántotta, akkor sem jött. Összeszedi o minden, epejót és úgy rántott bele, úö az ©nkio'ició wßg sem mozdult. Közbe» pedig teltek a másodpercek, Ede mell étit fütyüli a szél, pörgött lefelé, hogy fejjel, hol lábbal volt alul, mind közelebb és közelebb jött a föld, r-áacigáha a sodronyt,, de az sehogy sem akart kijönni. Kiverte belülről a/ izzadság, eízsibbadt minden tagja és pillanatokra elengedve: az önkioldót. Aztán hirtelen é-ssbekápoit és újból rántott égyet rajta, érezte, hogy kijön, de a többire már nem emlékszik.

—r Hárman is ugrottunk egyszerre az önkioldó után, kézbe vettük, nézegettük, do semmi különöset nem láttunk rajta.

— Este, mikor levet étje az ovrerallí, akkor vette csak észre K.rmcri«ssy, hogy az erős oweralísaövet n vállhev der mellett ki van szakadva. Egymás melléit barom ponton szakadt be, A. hamm ujja pontosan beleférő Sokat gondolkozott azon, hogyan szakadhatott ki az oweraíte mert vadonatúj volt, míg végre azlan. rájött, hogy jni történi. As önkioldó a vád- hevederhez vart kapcsolva, nyugalmi álla* pofban a vállhevederen k-vo gmnipántos tokban van. Amikor az önkioldót kézró csatolta és megfogta a sodronyt, 'zgak mában megfogta az owe.rai; szövetét is. Amikor inegrántotla az önkioldót, egyszerre rántó' tu a szövetet is, de term őszelején az ne.ni engedett. Min ól jobban r ■ cigálta, annál inkább görcsöt kspt&k az ujjal és atesa. eagedtok eí at; owerailt.

t üyaríjo:

V£6vi íZKTi Gö«2Ä* r 3Z aPftUtttiaaP

lAak amikor elaiélt és pill^ptoba y! engedte az önkioldó sodronyát, akién szabadult fel a kezó és rooşr mi*' tevmé szelesen nyílt az ernyő.

Kemenessy tanulságos esete mélyen o1" vé.-ődött. mindenkinek az ómiékeáaetói»o. Mindenki, aki hallotta, tovább -jftta a íri-ten jött újoncoknak és {enr.csz^tes-er» mindenki hozzáadott, eMamit. Á végé:. már ógé.-z hiheh.-tlen história lett a szórói • >öia !I, gtört hűl A? do*ülj • i

fii.-;, hogy nem Is Kemenessy roll a houe az esetnek, hanem baj társa, akivtei #ng:> do-tt és Logy az esetnek szent tanai voltak a .-aövóiiséce*. hatalmak s-jfőernyős vez-1*. kari lisztjei is, akik azonnal megjuta:* mázták a bátor emberi, Sőt, hogy a dolor még hlheletíeneid'» legyen, kisütő tiői<, hogy íveun mssv haji a «sa nzcze-r méter magassághóí ugrott és szántsák»dék suhant az utolsó méterig, 'i’^rmésaet«*.-€, a tört ear tack ezt a változatát meg a .szár fátra bámészkodó újoncok sem hitték «I mert annyit ők is tadtak, hogy azok fi régi, rozoga gépmadarak, ajşfújok olt it köd Lek a hangar sarkában, nem tudta! felemelkedra aiég hatezer météri? eejaa, nemhogy tízezer laé-Tren

VOÍllffifc o Î Q

Somok az előszobában

Mikor bentről közeledő lépések hsüíiiszol* tak, az öt ember egyszerre íttpagia-tapürogvd függesztette sóvár tekintetéi os ajtóm. Olyanforma látvány vait, mint amikor a ju' '■usi gyermekek összejogózkodva k; g-vójaj kel játszanak: elül egy c-sapzeti hajú öreg állt, válltól uz ajtófélfának támaszkodva, nyilván, ö érkezett legelőbb, tehát az arc az elsőse/; utána alacsony termetű,-középkorú férfi nyer lógatta nyakát, látszott, hogy semmiért sem adná, ke most ő következhetne; harmadiknak rücskösruháfii s még gyüröttebh arcú vén rv gány, valami népzeygészfeie tekinthetett iiireb metienüi az üvegajtó fölé Belülről a kezelte <lő ember árnyéka már elmosódva kirajzolódott a lejüvegen. Utána egy szálas sikeder, meg egy kifutófUi féle topogott.

Az ajtó kinyílt. Munkássubbonybíi öltözött f&fi lépett ki rajta. Lecsüngő haját Síét tárt ujjaival .oldalra cstţpîa fejtre nyomta bárány her süvegét. f következő, az öreg nyomben. besicte.it az ajtón. Aztán <rc egész sor eg gyet előbbre judoit, Nagy izgalom vett erőt « c'r gúnyon. 'Látszott vaja, hogy siet. Mégis rö*‘ telte szóini. Isy hói várt. Lábait sűrűn váltó- gttUa, mintha eíssikhadna a várakozásban. Időnkön végignézett ria/án. Kabátja rongyos és fényez, de fekete és bizonyára « sok lyuk ellenére is meleg, különben non} volna ériek nie felvenni. Nadrágja szára a sarkáig ért $ vajatokba /oszlotton csüngött aki Nedves volt. Minden lépésnél csattanva csapódon két irdfíthtn hó cipői érhez. Igen, #? iiá( i pökkcl volt hej. Nem egymás párja vait, masszinu téritt róla.. iJs irgalom nélkül felre vgIiíi'i taposva., annyi szent. Lábfején jo! körül vannak cso- tarna békebeä zsineggel. Így bisnnyasan nem maracnah cl útközben, akármi történjék, -L szárából jóféle buzatzţihna kandik Mi elő kk váncsuin erre rf világra, a cigány csóré lábszárára kúszva. A cigánynak nincs cipőié. Csak úgy, sţelnţiiba csomagolta a Libát y brr kötözte a hócipőbe,

Beszélni senki sem beszélt. L percben tar hiú mindönki messzire c-i kalandoz ott innen oda. ahol mér várják, de nem mehet, neki in é{-II maradnia, ómig rá kerül a sor.

Lhho a nagy csendbe a külső ajtósáról: n W horgolt balé keservesen. A négy fejet donion sandította arrafelé a kíváncsiság, j*. ajtó kis ideig tárva maradi. A négy kiváncsi, lekinu ? már-már eifintoradott « dühben. És ékkor °Sy rongy gubanc juivnt meg a nyilasban, h" cat a nyomor kimarta eztán ráncokba siegle, azzaf- száráhozgqißti úgy óír-7 esztendeig.

Hörögve, fujvG, spróhai nyeh-e kirr.hcdoü levegő. után, mintha nem telt voltig elás halót* Szemgolyói remegtek ai izişaio-miâî, macat r.zsme fehérjével bepiuunioit e félhomályos előszobába ég felfedezte, hogy *»er/i lehet egyedül. Utána egy répa;.;- félteit be Lemé nyfitty katonásan, ahogy îi-îi:, hozzzolgümi<>' n ói ló férfihez,

As Öreg a paátg csoszogott, lyfigva lein. gyeit rá, (isién magába rothadt, mintha senat nem volna más a helyiségben. Aszott fa eböt >• olyan roll. mintha meg volna fütteh r. v ő igött és Szuszogott.

A négy ember, akinek eddig .«rínmi köz# nem ro't egymáshoz, attól eli.-hintve, hogy, szerették volna a másikat minél előbb *«.•'*• sób<m látni., most valamennyien ugyanazzal gondolat tel foglalkoztak. a toproasyo$ öté? gel. Ki tehet? Mit csin&l? Beteg? Bizonyár -,s igen. Különben mit keresne itt? 1 ázjt. ssc gény. Gyötri a hideg.

■íz öreg cigány megint ropogni kezdőié \ égigtekintgetett ön magár, te? - ronogaita

c fájlét, csórói gáttá a fejé . /tálkán, alig hal' hatóan még hümmöuott U r<;iami(. yenki jict.-i Ügyelt rá. A szegény öreg rongyot nézi ék. amint minden lélegzetvételekor a fangyal megiibbentejt s egysţer horpadt melle inns-- Kor hegyes válla, rogy bordáira szárúd! bőre ié.tssott ki előlük. Két láliQ kttpcabctcshorh volt csavarta. At is ázotj a kásás hóbsm tinug idáig érkezeit.

S a vén cigány ekkor megmozdult. M z mozdult, fjgyet sérti vetettek rá. Könnyű so- hajtâşspu kibújt kopott ét» i\uhr* na^ykabát jóból. Karjára vette, nezegt tie. .r szem* *n«g fényesedéit, i könnytől? Lehat.

Még néhányszor megforgatta, végigtapogatta nagykabátját, búlut-otr. sorstársát, -iztán szú nélkül on öreg rongyos mellé lépőt - r„:

terítette. p

üj fléij^iízlsf, I

i

U;doDSágok, I

MassziUrsok

A! bura ok,

■Síállitácok liianylistúra.

V moly z c

árai,:. ■ y, líjrenu avi tömésbőlyepm Uösz*

I pénzért vpssílr, L. Íí.er.; sg Rrnőaó bélyeg* kereskedő Kolozsvár, D ívni Éei'att'a,i. te:

\ esz, eiaé, cseré}.r;