Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-28 / 48. szám

lb A. j fai iV jé. *v

i ÍJ * j c t i

Sö^örii népmesék;

A varjukiráj

öözödi György gyűjtési:

v «v; ro ia hu nov vöt, liP'etliétors'.-úe'i'-ui i.v •ni. vöt éceör • . v I-. uvcinl'öl. Vilii uk «

< •'•ivtiuiirnok u'« vmöko c1 \o‘. df \ ('l •H'ki két marhán. , egg' dtu\th i«>■•••,> ' Kinivd 4t ciubor, a fődé. bánosa un:-::. Aminti szán • a a tődet bat eeeör égg\ hallova- hmt6 •nönyön aiv.tVlé .Níogálicesák a Iov; kot, Lét i ül bcnao, mini varmkirâi. VszíOitnig>a

rki: tf -zf .;rn>i 'inbör hu; i rajtam uioyt .1/ éceör. a>zmoug> a add nekem azt ;; két t"

’un,. Vrzmougya a szcgénYcm->ör: hát óu hogy aggyam, aszmongya., evei •u-köm dógozui kell. — Add ufköui, iMjamon- _ya. íu.' a katonajim már eggy hónapja. hogv husfélé-t nem kaptuk, si*/mon;rya. ért annyit idők nekiül érte. hegy többet ér, ininfe ez a két íehen. Yddig be.-, élt. hogy oda it égéri u<\ki a két foriumt.

Ahajt a hat lóval. Lint óval megindul, elmer övön omiat, hát éceör i-uinyt varjú xnönyön •da,, uí) kárognak ott a varjuk, éppen mind a fölhő. úgy nion'ek oda. \bajt a-viépön meg- ■ ttok a vhenyöket élve. No immár az műbőr husulb hogy <> hogy xuönnyön haza mórba nőikül, miciináljon. Ő gon dója magába, o nem monyon haza a felcségihöz marha >11 • kiiL me a feleség,' niogeziggyc. Ö kripta rar ■járt > ruesiudult HeVtliétorwág tdlon kóros-/ riil. Mont hogy ok ön. vőgyekön. árkokon, bök' rokon körös/fül. Vödig monyon ő, hogy éggy Uejt clsöiétödött. ÍJ a valami pásztorokra tá ült. tűz mellett iiitUiződaik s főtték 2«, étek.

Ne. nos, hova möuyöu bácrikám, irmon i,ra Én monyok, aszmooţya, fekete- váró* i»a. a: varjuk korájához. — Nos 110?, éppen >* mii gazdánk, a-szruon-gya. Asvt monta ne künk. hogy mikor éggy ijeu * ijen ewbor ide ;.S, lássuk el ételki s itallal s eresszük útba. No, aszmongva, üljön le ide mellénk né, ké x/iiJ aj- étel. Leüli oda melléjük, megkésziih t élei, ötr. ivott, jóllakott. Aszmongva az- öregebbik pásztor, hogy na atyafi, eaön a2. niosj csak inöanyön mindenütt, addig mony a vön. aszmongva, artrig elér éggy majort, éggy juhászt, aszmougya.

Addig mont, hogy el is erte u majort a ms jorházat. Bémönyön a majorházba, köszön & i major fogaggyg;. — Ej bátyám uram, mere uvayik. hova indut? — Én, aszmougya, fekete városba a varjuk Lírájához. — Éppen az. én gazdám, cszmongya a3?«t monta nekörn, hogy' ha ijen e ij-en embör üt iár, iásíam el étellel .. itallal 5 eresszem útba. Hát üljön le, juongya, mingyá képzőn az étel. Letilt, ké' -zöu is lőtt ;>z étel. Jóllakott, ött, ivott, jóllakott. — No. bátyám ur-m, aszmongya ezon az utón csak mönuyön. Addig mönnvön, aráig •dér ésr-rv disany ócsordát, az útba eresz:!i sz ír.

.Mönt, raöndcgóN az ember, addig mont, el is -iné a disznyóesördát. Köszön s iogoggva

pásztor. —• Nos no bátyám árura, aszni0:1 «▼a. hova utazzik, merre monyon? En fekete városba, asenmongya, a vakjuk kirájához.

No, az az én gazdám asmoagya. Ászt monta oeköm, hogy ha ijen s ijen emböv itt tár, éted.Ír 1 és itallal lássam el. eressz,cm útba. ült 3a eiubör. megkésziilt uz étel ott » ivott, •ik- i'Z embör, .megkészült az éle!, ött t vutí, jóllakott Aizmoiirgyo" a di&zny ópásztor neki: uos un bátyám uram, aszmongya, maga, asz- mongya, el akar mönni o. varjuk kirájához, nszmoagya. De fogja észt a fészét, magának űziaadom. mikor .as-zmomgya, elmönyön a varjuk kirájának a várához, ez 3 vár puikaíábra van építve, az úgy forog, hogy nem iáccik a forgá-üói. úgy forog. De észt a fészefokát isry nyomja neki a vár falának, hogy szikrázzék. Akkor, aszmongya, megáll a vár. Akkor mönnvön be. Akkor, aszmongya, a vívjuk Lizája oiásál jól fogaggya, é'lelleb ifaTilal ellássa, de aazmongya, aiág'áiiak sokrnindöná ígér a fchenyökér, de maga s-ömmií el ne válajon tőMe, egyebet, az ágya fölött van éggy sódá" t&ji'-ó, ászt £ sódárálót kérje ei.

Jól van, el is monyon, hát a vár úgy focos, hogy nem lássa a szőrűivel, hogy hogy forog. Nekinyomja a fészefokáí úgy hogy szikrázott' hát a vár kezd lassudni, kezd esön- flösötlni a vár.

Alögál’cíí a vár, a várk-apu megnyílott s helépött a kapun Há.-i meglátta a varjuk ki'

íindenki saját szerencséiének kovácsa!

^Karrieriskolád

A gyiijtőíejezo'tek ciraci: Az emberekkel való bánásmód alap elvei. Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel. Tizenkét mód arra, hogy az emberek gondolkodását s, magadéra formáld. Kilenc mód az emberek megváltoztatására, sértődés vagy harag felkeltése nélkül. Csodatevő levelek. Hét &za- üáiiy családi - éléted boldogabbá telel érc. A kötéit ra-, erős- vászonkötéghen 9.—**

pengő. Kapható az ELLENZÉK KÖNYVES- BOLíIÁBAN Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre íi t áh vet tél 3 7 azozraál ’ózállitjuk«

rája. - 'Ic-véL ürtjünm, aízmongyu. V.emÖnt .1 ,zohába, leiilc.lt"- *U' av/tul mellé. Hét, nem vói más -önki benn a szobába, c»«k v- a arju* E.iníj t; az einbnr, kelte:» vótak csak. Mégis »v.

• . tál terült meg. Külömnéi! kiilümb italok A-óituiv rajla, külÖmnél kü lomb ét cink vótak rajtam Na. ü jenek tvila ; ö gyeitek a igya nule. Mongya a varjuk kirája neki: éu jól tudom, ..- •'v.mongya., n tchenyök árájér jöttél, aszmon- .ya, hú xuáuiosí, a-'ízmongy«^ mived f Ízessel •.de ki? Vilok, uszmongyu, négy zsák aranyaik — Nícköra nem köl!, uszmougya utz embör, cu el se bírom, aszmongya, de ügyön is ütnek mté.- lctte. aszmougya. me ic-aí mougyák, hogy lop 'tóm s agyon is ütnek «ndlcéit:;: Awt mongya a \Hrjuk kirája; en katonát adok melléd, ttfez- mongya. Elkacagja magút az ou»l>ör: hát éa mit ériík a te katonájiddal, aw.moD^yi, ászt égsrv IţuL is elkergeti. Aszmongyat a varjukiráj: hah te honnan tudod, aszmongya, a tyuk is elkersreti az éa katouámot? Neköm ojaa katonájim vadnak, mind te. umijen embör ra^y, oj«u katonájim vadnak, asamoagyj.

Nekiüli s az aldiakot meguyicesa, berepii.'. éggy A'arju. KöroG’zfülbukkik a fs“jin, ojuu huszár ilöt.t bé'őlie, ója nderék huszár, hogy annál kiilöiub a világon nem Icflezött. — No lát«d-é, agzmongyc ez ezz é» katonájim, aaz- mongya. - - VJú én nem bánom fósóge. akár miféle, nekem asjt a sódárúllót sggya ide. — Nem, aszmongya, neköd adom az egé^z. dióz- u5-ócsordát, aszmongy *• — Neköiti n-^m kell, aszmougya, Iiát én micsmájjak véle? xia iae^lá5Ü)k. hogy hajtom, hát aszaiongyárc,

S

lop ■am. Nekörn non kiüli. Nekem e^ak «1 eó dárálló kell. — Nohát, aszmongya, íu- min- I *íön cseJtre Ciíak a kell, ér. meglősz öm, uszí is •jdaadom, uszmongya. Ákárbova mönny, síz" niojigya, csak goodój rója, abba a hrjbi: teri- tölt aszta! lössz, csak. ösryél a igyál, rftnsc®- 87«Jó van. főkés/,ül, a sódárúaiót vösü a hátára. megindul hazafelé. Amin naönyöu. tel úl” kozik » disznyócsordáral A&zmongya a k.'i- uisz: na elkaptad, as?.xnocgya a sódáráliot’ — El, asz mongya. — St», ayzmongya. Isten veled. Az Isten segijön, jó utat, ^hc-4 6ác nincs. Monyon tovább, táláüfeozik a majorral. — Isiim veled, jó utat, ahoi sár nine-1. Mö‘ nyön tovább, táláJkozik a pásztorokkal. — Isten veled, jó utat, ahol sár nincs. Mönyöo, högyekön, vőgyekön, arkoken, bokrokon ki;- I ősziül, éccctr beleér éggy erdőbe. Ü Liza megehült, rója gondol a.' sódárállóra-. fiá - abba a bejbe terilött aszi'l van, étel b ital fajta, aanennri-t megeszik s nnegihflltik. Aminxl ö:iö- get 6 illogaiik. hát éggy zsiros bundás embör I möuyön oda éggv holtE^ — le jól élsz földi, [ beizacg jól éh?., a»zniougya. — Jó bizcu főni, ! gyere üj le tcs, ögyTél 9 igyál. A^zmongya a ! zsíros bnnrtás embör n'ki: Ászt a íódárálUv:

! add neköm ezer a botér aezmongya, né — Mát én hogy adnám, osstmongy». hát én » botstal miceinájak: - Éveli jól csinássr, asz- mongya, me evei a világot e'éeröd, ha akarod. Addig bcazéO a zsíros bundái* embör, hogy odgyiggy* neki a sódárállót a boíér.

Jó van, hát az embör nt -gg<vndoIkozik, o hogy mönnyön haza aval a bottal csak. a gvermökök ct'hon éken vadnyik. Aszmougya a zsiros bundás embörnek, hogy te. add visz- 32ä % sódárállót neköm, »szmongya, eti-hen a gyermekük m egek ültek, aszmongya, rcTít-mit kéne ögyrenck. aszmongya. a botot nem eheti meg. A z6ÍrG9 bundás embör nem akarta visz" ftzaadni a sódárállót. Aszmongya’ neki .íz embör, hogy7 üssed édes botom1, üssed. Hál) a zsiro» bundás em.böa't ütni kezte főbe, hátba ahogy érte. Ászmongya az embör: visszaadom u sódárállót, neköd lizgyom o* botot is csak hadd mög az élotömöt. Vies-zaadta a sódnrál- Üőt, nekiadln a botot is.

Emönyön haz?.í az embör-, vilié a botot is, a sódárállót is FeHlesége aszmonsya: ha hol vótál annyi idejig, sszmeagya, Ue szántani raöntéi vét, hú hol vannak a íehenyök? Aszni on gyei e-3 embör a feleséginek: elaltató a te- henyököt, aszmongya, ezer a sódárállójér. Az asszon kezd kárpállódznú mét stta a tehemyö- köt oda éggy sódárállójér, ők svai micsmá- jstnek. Aszmongya az embör a feíeséginek: ne busuj sömmit feleség. Az embör réjagem- del a sódárál’óra, hát. a háznak a fcözepibe lőtt éggy nagy hosszú fehér asztad, az étellel s iislLi meg vót rakva. Odaiií felségestől, odaültek a gyermökök, öttek s ittak.

Az országba hire futott, hogy annak az embernek mijen sód arái lója vön. Oáagyiiútdk kirájok. bárók, raindönféiék oclagyiiltek csudára. Szegény embör nekik jó asztalt Dériíölt mándéggyiknek, éíio!, Bal vót. jőü öttek s ittaít mind az egéssz, Aközbe nszíatczás közbe éggy kiráj leveset kapát! Kiráj néz:» « levelet, há a van írva a 'levélbe, hogy jő a török császár s bég a pókás gyermökö! sem haiggya meg. Meglássa az embör, hogy a kiráj busuJ. Arzmongya az embör: mér busul főséi* sszmongya. Tálép nincsen étel, ital elég? — Vasvon mintlön, aszmongya. étel i* vem,

laíjízmongya s ital is van min cl ön van,| uazuoa- gya, c«ai. éggy u huj. — Miféle, főwíges attain, aizxunogya. bkján n»cg tudnék segít temi rajltt? -- Nem, uEz.mongya, me masát nem érdököli — De ni ég;*, aszmongya Hát ha Isten áfán tudnék én ir, «epitteni rajta. A&zmonigya a kiráj: annyi a baj, aívzmoogya, hogy jő « török csáarzár. Ke futná jiraJ. Afczt irju a Heveiébe, hogy még a pókás gyermököt o m haggya Aszmongya az embör a ki

rajnak: főséiges atyám, aszmongya, nem nugy haj. Szömbe fogok én mönni vv>lo. — No, aszmongya a kiráj, ha szömbe méstz vele, a‘zmonrva, fogod győzni véU"e, vatu neköd. há rom fijad, vp« neköm három Icjányom, és a. három léjányomot adonu a bárom fijadnalc fel--Jégül. — Jó, főséger. atyám, aszmongya. Jlá a/.ok mijenkor iőndk. mikor jőnek azok? — M.u most megizenti a hadit, uxá hónapután jőmek is. — Na fősé gets átyám, csak lögyenek nyugton, ögyének £ igyanak, aszmongya, én :zömbciuöuyük ve:e.

Kapta a botot d kezile b inegindut Lgy emönyön högyekön, vőayekön körös:-,tül, ár kokon, bokrokon, ihogy cs;-k icmehet. Éceör u’óri a hátárszéjt, há* a háttúrsaéjen ott vadnak a katonák, ennek a kirájnok a katongjL Aszmongya nekik: há mit őröltök" tiik íft?

Műk örözzüh ászt, amit őrözünk, ar/zmori gya, <le jába való, met jő fi török coáazar a unfooájival. (tyio főkészüllrttel jő. hogy raö jába állunk itt, m>’ mmköt í*> lever. - - Ne hu fújjatok eömmü, aszmongya, Stb-pik a ír. társzójjön. Mikor átlőpött r. hátár-zéjjör-.

meglássa a török császár, hogy monyon odn n kaitonájivd'I. No erlös í'iol'<!•■. te már <y-ye hot ne csináj, csak verjed őket le. \ koto, a köziből kiöngettf;, aj de a bot osztón me; r dut, krszte verni 1« őköt. Kéí nap alült »• verte az ec-énzct. I gy leverte, bog;, nem mc rait égy so irelőilük.. Akkor visszamönl, há még akkor Ls az asztaJozás fojt tovább. - Na főeégeg kirájora, a»zznangyß', én a íörök ess szár katonájit rendbe tölteni, rendbe eadnak téve.

Akkor nekiálütt a kiráj, 0. három séjancá- cdavitetle mágáboz. Azelőtt vót, amijén as>- talozáe vót, de osríán Kitt azután! Odaell-ha a három iéjáuyát a három fijának feäe3egpel . íkeresztötte fclft kirájságát. .Akkor ossClán neki, i’ítak ft öttek, mulattuk. Papol hittak elé,' pap elől cskütte, a hóhér hátul teprüzte •lég a májnapig is éLnek. ha meg item hűtek.

Mondatta Bágyi János óó éies, Bözöd. 1942. február 20.)

SÉTA BUDÁRA

Irta: PALLOS SÁNDOR

Badara meyvcL, c-söad«iín poroszkálot, dchităn félhat. NézdegéieL, ha.knn fütyörév.:ék. Tele vagyok Atţtororamcl. S/m tudom

miért.

A nap már ferdén úüt, a fénye sárga, üem- rég eső esett s a kövek úgy ragyognak, mintha aranyból lennének. ízt hét, hogy ez. okozza.

Az is lehet, hogy a hajótülök hafflgjúra k*<> -étkezett bennem a boldogság. Az erős és bödiilő hfettgra ssoilv s. előbb gunil» végig fölöttem.

Vagy másra. Nem leken tudni.

Egy nyitott ablakon pufókra duzzasztja .a 'gvcítat a függönyöket. ÓLLven szép!

Egy fa'lo-ri nagy, szénar.i irt hetiikkei ez á*.i: „Krdvr-^ Éva’1. Ki írhatta?

Örülök neki.

Egy cipoüzlet előtt bőrswigot érzAk i mo- >oíygo-k rajra, jól ősik.

Nem tudom elmondani a szagokat, a hangokat, az izekoL a sznsefcet. Minden nagyon jó. Boidog vagyok. Szépek a házak, a fák, a kövek, az üzletek, az emberek, a villamosok, a s ég.

Akkor égy lány fordul ki egy kapuból 9 elindul •eilőttcm. Szőke, mint 2 napsütés. Piros retiküft visz a hóna alatt, lábán piros 6zandó!, vastag parafataíppal. ^ irágos Szo-k- üiyája ring. Harangoz. „Sugár!“ —' mondja a szoknya. — „Julius! Öröm!“

A kis piros szandálok -kopognak s chogy a lány dús, puha haja leomlik a nyakára: zuha- tag aranyból.

így megy ellőttem.

Hová mehet?

Kié?

Az árnyéka éppé a a kábámig ér s úgy lépek, hogy rá ss tapox-sak, de ei só maradjak tőke Játszom az árnyékkal 9 olyan áradó öröm és csiklandozó életkedv van benpem. mint a gye-rrnehhe-n. Néha fölnézek. Yíeg- van-e még a lány? igen, ott mégy előttem.

Az arca vájjon milyen lehet?

Da az arcát nem látom. Egy szép, merész, hibátlan arcot képzelek el, egy kicsit hangsúlyos orral, ive-s, & nem keskeny szájjá'1- Nagy ezémpillaja van s a szeme kék.

Most, mintha csak parancsszóra történnék, egy pillanatra hátranéz. Ugyanolyan, ami- iyestnek eiképze’teim. Egy szép, merész, hibátlan nrc, egy kicsit hangsúlyos orr, irta

j száj; nagy szempiilája van éí a szorae kékMost már valahogy összetartozunk, hogy igy eitaJál'tam. Játék az egé^z. mindössze * levegő és az árnyék köztünk a kapcso lt c a nem éknek valami végte.en távoli és végtelen finom sodródása. Csak ennyi az egész * icy örömöm még ragyogóbb.

Ezt gondolom: egy lány megy valahová. Várják. Ha belép, féinvjonganak az ablakok és a szögietek.

Így megyünk és egy kicsit irigy vagyok. De ez ia öröm* ez az irigység. Jó h táraad tőle a számban.

A bidon vagytmk már s most gyönyörű körüíöute az egész keret. A hegyek, a folyó, a szárnyaló ivek. mindiííTi. Van egy pillanat, hogy szinte az égiie megy bele.

Ezt nézem, ezi a végtelen hannóniár s .akkor mintha, egy baromi ököl vágna belé o? egészbe.

Egy vtÜlanás az egész, valami felfoghatatlan változás.

A retikiil, mint esy piros kő, lezuhan a járdára, a 'Leány ugrik, a virágos szoknya eg\* ütésnyire megvillan a kor.át fölött, aztán tiu a kor aion .iehull..

Egy sikoly hallatszik, egy csobbanás. a hídon fedőrditunk heten, egy motor felhördül skttunk s egy csónak rohanni kezd.

Az egész sivit, harsog Ó3 hasít A viz úgy porzik, mint a mész.

Egy másodperc? Öt? Tiz? Nem tudom. C-'ak üvöltök ég mutogatok egy irány fel,-, hogy: ott! A rendőr a csónakban hódat és j Hesi a vizet. Egy néz, mint egy jó vizsla. A i háta megíeszül.

j .Akkor egyszerre felírniuk a víz szánért' a szoknya, mint egy csokor virág. A csónak csaknem rárohan, de nőm. Milyen ügyesek! A figyelő rendőr keze dknarkoíja, már emeli, még néhány másodperc 9 a test ott fekszik a csónakban, a deszkákon. A rendőr föléje hajol. rátapaaztja a lány mdüéreí a fülét, hallgatja. Mi ordítunk:

— Él?

Int, hogy igen. És mi megéljenezzük. A csónak tmeg vágtat 3 part fo'c, a leány halottsápadt, egyik szandálja hiányzik, testére rátapad a ruha s a hajából csurog a viz.

Öt peres még itt nvont előttem ? szt gondoltam: megy az öröm.

E'gyac mi bánata lehetett?

Kun Haiyás Fia

Az űz'ét regi jó hírneve biztosíték Óra. hogv

nagyrabecsüh vevői megICő-Tben alapitalt

clégedését ielkiismei ete.s {

Ţt kcusmlives és szaklátszerész Li^íele

kiszolgálásul ezután is ]

Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca Î.. szám

kiérdemli.