Ellenzék, 1941. szeptember (62. évfolyam, 199-223. szám)

1941-09-13 / 209. szám

\ 10 4 1 sz e p t e rr. bér í,?. 1941 szepf. 13. hess.,: aHBsaHtmgaaigJttarnOTVfl i*r -Mwawren ELLENZÉK TELEKI PAL KOLOZSVÁRT Milyen hihetetlennek tetsző s mégis csak egy éve volt. pontosan egy éve* hogy Teleki Fái gróf, Magyarország; miniszterelnöke egv- szerii utcai ruhában leszá-loU a LéFruotoros1' ról Kolozsvár állomásán. Mennyi minden ro< hant el mellettünk, helyesebben mennyi mindenen rohantunk át ez alatt a súlyos és mégis röpke év a^atí. Hányszor láttuk azóta s mennyit hallottunk róla, munkájáról, erő feszítéseiről. S milyen régen volt az, hogy megállt a szivünk verése a hírre: Teleki Pál gróf tragikus hirte enséggel elhunyt . . . Alig lehetett elhinni! Pedig sírja told) mint 5 hó­napja ott van a Kerepcsi-temetőben- Egy' szerii íejfája szerényen tanúsítja, hogy alatta pihennek földi maradványai annak, aki meg nemrégen mindaunyiunké volt. d ajjou tudta-e Kolozsvár népe akkor hogy ki lépett falai közé. Aligha! Hiszen azt esm tudta, hogy megjött. Nem jelentette he előre érkeztet, nem ke lett kivonulniok ünneplő csoportoknak. Nem hangzottak el szónokin tok, előre szépen kicifrázol t üdvözlőbeszé- dek. A város vezetősége fogadta a pályaud­varon. akikkel jó darabig barátságosan elbe­szélgetett, aztan szallasura hajtatott, de fel­óra mu'va már a városházán volt és meg­kezdte tanácskozásait. Meghallgatta a tenni­valók felől a vezetőket s azokat, akiket ve­zetni kellett, gondoskodott arról, hogy min­den ügynek, bajnak, tennivalónak gazdája legyen, intézkedett, ahol gyors szemé’yes be­avatkozásra volt szükség. Ilyen miniszterelnököt se igen látott rég­óta Kolozsvár. A városháza tanácstermének ajtaján az mehetett ki s be, aki akart. Nem védte testőrgárda', nem vették körül tekin- télvtemelő méltóságok. Ott ii't szürkén, egy­szerűen a terem közepén s úgy beszélgetett, kérdezősködött, olyan odaadóau magyaiá- zott, mintha a magyar miniszterelnöknek egyedüli s kizárólagos gondja Kolozsvár vá­ros — mondjuk — lisztéi át ás a lenne- S há uvan voltunk ott sokkal kisebb legények, akik türelmetlenül feszengtünk egy-egy hosz- szuranyujtott ? inkább a szerep-és örömét, mint komoly nívót mutató felszó alás alatt, mialatt ő nyugodt türelemmel ült a helyén és meglepő barátsággal, megértéssel, alapos sággai válaszolt. Ü tudta, hogy abban a légkörben, amelybe Erdély felszabaduló fővárosában került, el­sősorban a nyugodtságból, higgadtságból, egymást megértő szeretetböl és bölcsességből kell példát mutatnia. Tudta, hogy 20 év ten­ger baját, kegyetlen emlékeit, kártevéseit olyan időben kell eltüntetni, amikor egy las­san világháborúvá fajuló nj nagy megráz­kódtatáson megy keresztül a csonka anyaor­szág s Európa egésze. Érezte, hogy nagy megpróbáltatások ideje jön el s hogy szük­ség lesz még talán többször is az erők leg­nagyobb kifejtésére, az összetartást tehát mindenekfelett meg kell teremteni s az egy­más ellen áskálódásnak, tülekedésnek, gyű­lölködésnek mindjárt csirájában gátat ke 1 vetni. S mert nemzete nagyszerű. Isten ál­dotta tehetségű nevelője volt, tudta, hogy mindezt nem szónoklatokban kejl csak hir­detnie, hanem elsősorban saját példájával megmutatnia. Beszéljek e arról erdélyieknek, kolozsvá­riaknak, hogy mennyire szükség volt erre a példamutatásra? Nem, ez nem a megfelelő alkalom. Inkább arról beszélek, hogy jutott Teleki Kolozsvárig. Belvedere—Budapest lendülettel, szívóssággal, találékonysággal, megalá/latások'at is vállalva, sokszor fogat és öklöt összeszoritva csak megtehet. Aliért volt mégis szomorít? Miért volt szomorú az az ember, aki ezt az utat Becs­ből Magyarország felé már 1918-ban és 1919 ben is járta Akkor, amikor nem visszasze­reztünk, hanem — tigy látszott — mindent elvesztettünk. Nemcsak Erdélyt, a Felvidé két, Alföldünk jó részét, hanem azt a cson­kot is, amit a győztes hatalmak rezervációs területnek a magyarság számára kijelöltek. Hiszen garázda hordák tomho tak ezen a te­rületen, olyanok, akiknek a magyarsághoz semmi közük nem volt s akiknek kezében biztos elveszésnek indult a megmaradt darab föld és örökkévalónak indult a szolgaság — megmentő hijján — az elszakított, részeken. Becs—Budapest 1319-ben Akkor is utazott, szervezett, kockáztatott s nem vo4 szomorú. Bízott, hitt! Pedig hi­hetetlen nehézségeket kellett lekiizdenie. Nem volt egy szilárd pont, ahol megvethette volna lábát a magyar újjászületés. A letiport országban szerte a forradalom dühöngött, a magyar nemzet néhány érdemes vezető fia az emigráció gyenge s nem sok jövővel biz­tató kenyerét ette, a magyar vidék ellenál­lók!) részein az ..antant“ missziók vigyáztak arra, hogy a nemzeti újjászületés gyorsan e őre ne haladhasson, belső ellentétek s ba­jok is voltak csőstül az ellenállásra szervez- kedők között. Az eredmény akkor sem volt százszázalékosan boldogító. Sőt! Amit meg menteni tudott az a kis derék csapat, amely­nek, leikéből s munkájából uj Magyarország, nemzeti hadsereg született, az egy kifosztott, szétzüllesztett, véráztatla darab föld volt, melyet utolsó kálváriának idegen csizma íssk-u.. <*-. i* végigjárt, Végigla­pozott. 1320-ban Trianonban Mégis, alig takarítják e'- a romok zagyját s még messze vagyunk attól, hogy a normá­lis vérkeringés meginduljon, Teleki már uj munkának lát neki. Majdnem olyan nehéz, de még kilátástalanabb s- rnegalázóbb szere­pet vá lal a békekonferencián, mint a bolze“ vizmuä alatt idebent. Hibásan is mondom, mert nem is azután vállalta ezt a szerepet, hogy a bolsevizmus megbukott. Már azalatt dolgozott s összeverbuválta a magyar szak­emberek s tudósok javát s nekilátott az el­következendő békekonferenciára! a magyar ügy véde inére szükséges áuvug összeállításá­hoz. Az ő egészen különös fanatikus laté és lelki egyensúlya, akaratereje kellett hozzá, hogy akkor, amikor maga a megmaradt csonk 'S veszendőbe menni látszott s amikor hiva­talos hazája őt kitagadta azaz halálra ke­reste, akkor ő fé kézzel azon dolgozzék, hogy v isszaszerezze a részhez az egészet. Ahhoz a részhez, amelyben ő hontalan volt s amelyen jó darabig lábát sem tudta megvetni. S mégis, félig még a bolsevizmus alatt ké­szül el az a kata más munka, amely a ma­gyar politikai történetnek, de a magyar tu­dományos életnek is egyik legnagyszerűbb al­kotása s amelyhez hasonlót boldog békeévek nem tudtak s talán nem is tudnának — te­remteni. A Magyar Béketárgva-ások anyagá­nak 4 hatalmas kötete ez, mely mint diplo­máciai anyag, de mint tudományos mű is rendkívüli értékű. Mindazt, amit a Kárpát­medencéről, a magyar ház földjéről, népéről, annak életéről, történelméről, gazdálkodásá­ról, jelen he'yzetéről idegennek s magyarnak tudni kell, összefoglalták ezekben a kötetek­ben, diplomáciai jegyzékek vagy azoknak mellékletei formájában. Rámutattak e jegy zékek azokra a veszedelmekre, amelyeket a Kárpátmedencében a nagyhatalmak által dik­tált, de a mögöttük megbújó és tudatlan s egyben lelkiismeretlen kisliatalmak által su­galmazott békefcjtételek jelentenek. Az 1919. évi békekonferencia a magyar érvelést figye'emre sem méltatta, a magjar delegátusokat pedig igén megszégyenítő mó­don kezelték Parisban. Minden ok nélkül kellett elszenvedniük azoknak udvariat lanságát és bruta itusát, akik ostoba dölylfel készítették elő Kozépeurópa nyomorúságát ? botor rövidlátással saját vesztüket is- Hol ál­lott a magyar nemzet e legműveltebb fiai­nak a magyar történelem évszázados tapasz­talataira alapozott bölcs józansága a háborút nyerők elbizakodott vakságától! S mégis el kellett viselniök hirtelen avanzsált katonák komiszságait, udvariassággal viszonozni s sértéseket s okos szóval, komoly lelkiisme­retességgel érvelni süket füleknek, botor el­méknek. Fiatalok élén Teleki Pál végigcsinálta ezt a kálváriát. Aztán hazajött, átadta a politikai vezetést azoknak, akik azzal meg tudtak birkózni s vállalt egy másik feladatot, amit rajta kivi«I senki más elvégezni — úgy mint ő — nem tudott volna. Tudta, hogy az ő nemzedéke — ha meg is éri a szolgaságból való felszabadulást — már nem lesz életerős építője az uj Magyar- országnak. Azt is tudta, hogy annak a szüle­tendő uj Magyarországnak sok mindenben másnak ke l lennie, mint amit boldog Ma­gyarországként az ő nemzedéke még látott. A jövő a felnövekvő uj nemzedékek erején fog épülni s Magyarország olyan lesz, mint amilyenné ifjúságát nevelik- Félrevonult te­hát a hatalomtól s bevonult egy tanári szo­bába. Csöndesen, szerényen kopogtatott be rajta s nem is kereste ki a legfényesebb ta­nári szobái. Akiket érdekel, megnézhetik ma is, Buda­pesten a Szerb-utca salcán áll az. a szegényes hörtönszerü épület, ame'yben a Közgazdaság­tudományi Egyetem, mint sokak által lené zett, gáncsolt intézmény megkezdte működé­sét s ahol ő tanári katedrát vállalt. A ma­gyar fiatalságnak gazdasági pályákra neve é sétől a belső idegenveszedelem leküzdését várta. De, mint földrajzprofesszor nemcsak gazdasági képzést adott hallgatóinak, hanem a terület és nép megismerése utján országis- meretre, politikai judiciumra. a gazdasági élet és poltikai élet számtalan összefüggésére, a szellem embereinek feladataira oktatta őket s nevelt belőlük vezetöhelyre való emberkét. Az elitképzést, jóeszü, jóerkülcsü emberek­nek tudással és országisuierettel való felvér ' tezését azonban egyetemen kiviil is fe adatá­nak látta Ezt végezte a cserkészet mozgal­mán keresztül, melynek lelke volt s melyből ő csinált Magyarországon világviszonylatban is e'sőrendii nívójú szervezetet és nevelőintéz ményt, ezt számtalan diákegyesületnek és szervezetnek alapitója és vezetőjeként. Az Erdélyből kiszakad: egyetemi diákegyesület­nek is ő volt tanárelnöke és legfőbb patró- tuisa. S tudni kell azt, hogy éveken keresztül mindig a legnagyobb odaadással és gonddal foglalkozott ügyeikkel. Nemcsak elintézett és közvetített kéréseket magasról, hanem el is járt közéjük, fogla kozott velük egvenkint. Akkor is. amikor más, Erdélyből származott magasállásnak elhanyagolták már az egyesii letet, akkor is, amikor számtalan rossz ta­pasztalat. ügyetlenség, hiba joggá1 elidegenit- hették volna. Minden karácsonykor olt volt az erdélyiek karácsonyfája alatt —- naivon sokszor egyedül a .nagyok“ közül — segviitt töltötte az ünnepi estét Erdély kiszámlázott fiaival. A revízió élén Míg egyfelől uj nemzedékeket nevelt a nagy feladatokra, másfelől igyekezett meg­teremteni azokat a tudományos műhelyeket, ahol a kiegészü-és, a felépítés munkájához a szüksége» ismereteket adatszerűén össze­gyűjtik, feldolgozzák, hogy adott pillanat­ban minden készen legyen. Nem volt köuy- nyü ezeket megszervezni. A nyomorúsággal küzködő csonka allarn anyagilag sem á doz- hatott sokat, alkalmas személyekben sem volt nagy választék, de a munka s az adat­gyűjtés technikai megszervezése sem volt könnyű feladat. Megbirkózott minden aka­dályai s ha nem alapíthatott hatalmas, gaz­dag, jól felszerelt intézményeket, alapitott kicsinyeket, szegényeket, fiatal munkaerők­kel, akiknek betanításával éveken keresztül maga bajlódott. S ezek a szegény kis intéz­mények 1938, 1939, 1940 és 1941-ben nagy szolgáitokat tettek s ma kiépülve, megerő­södve, alkalmasak további feladatok elvégzé­sére. Közben járta a világot. Európa á amaif s más kontinenseket. .Tárta, minr tudós, mint politikus, ele mindkér minőségben elsősor­ban mint 3 magyar ügy képviselője-. Nevet * megbecsülő it szerzett mindenütt önmagának és saját személyén keresztül nemzetének. Ma inég fe’ sem mérhető az a hatás. amellyel urazás&i és ismeretségei a világ különböző részein a magyar 'törekvések megítélésére nézve jártak. Egészen kivétele? műveltsége, nagy nye vUidála, de a nyelveken túl idegen államok történetének, irodalmának pompás ismerete, derűs kedélye, éles megfigyelésen íTapuló szellemes meghatározásai, véleményei mindenütt l'ji-zffrSkPt és barátokat szereztek neki. Amilptt ebő pillanatra megérezte mindenki benne a puritán é? mé yen er­kölcsös embert. Közmondásos volt. hogy solia semmiféle politikai érdekből nem ferditert eseményeken, adatokon. Amit mondott, azt meggyőződéül mondotta és igen érzékeny is volt rá, hogy azt úgy vegye mindenki. Em­lékszem, egyszer a magyar—-szlovák határ* megái apitánnál a szlovák bizottság elnöke egyik megállapítását kritizálta s bebizonyí­tani próbálta, hogy Teleki tévedett. Az ügy­nek nem vök nagy hordereje, a tévédé» sem lett volna megszégyenítő s ilyesfée tárgyalá­soknál cerméá<zetcs az. hogy mindkét fél igyekszik a másik érveinek helyességét két- ségb-evonni. Teleki azonban megállt a vitat­kozásban s napokon keresztül a bizonyíté­kok, adatok, térképek olyan tömegével árasz­totta el a szlovák bizottság elnökét, hogy az kénytelen voit hamarosan visszavonni kifeje­zett kételyeit és elismerni, hogy Teleki állí­tása minden kétségen fe’iil alapos és igaz. A magyar ember különleges önérzete s a becsületre sokat adó jelleme domborodott ki minden szavából és tettéből. E magyar erények mellett, sőt éppen ezekre támasz­kodva, rendelkezett a bátorság erényével is. Nemzete jogait önérzetesen és tiszta eszkö­zökkel védte, de nem habozott soha e jogok l-ekintetébfta nyilt szint vallani s kockázatot in vállalni. Nem követelt Sokat, hogy aztán kevéssel mege ég-edjék, mi?m érvelt jobbfelé egyképpen, bal felé másképpen, nem hizelgfctt senkinek, de nem is a’ázkodott meg senki ellőtt s nem rettent meg semmitől. Nagysze­rű magyar ember voít. Erdély történeti fö d­jenek szülötte, vérében és szellemében nagy ősök hagyományaival. Akinek a sor» megad­ta azt a kegyet, hogy meglelte s vele dolgoz­hatók, egész é étén át hatása alatt tesz e csodálatos ember példájának s elmondhatja, hogy láttam, ismertem ..a magyar férfit“. Az idő sodrában Ahogy Európa országhatárai meginogtak s a német birodalom kibontotta a versaülesi területi rend és a parancsolt békék eszel eme elleni nagy szabadságharc zászlaját, nem volt' többé nyugovása. A nemzetnevelőből új­ra államférfi lett. KultuszminiszPfrri tárcát vállalt, de emellett irányitója lett a teriiieí- vk.«zaszerzésiekre vonatkozó diplomáciai munkának. Amikor pedig belső nehézségek a külső munka sikerét veszélyeztetni látszot­tak, kezébe vette a kormányrudat s a viha­rokat le csendesít ette. Az akkori helyzetben szinte hihetetlennek retszett a változói, ami a miniszterelnöki tisztség átvétele után a lel­kek megnyugvása körül végbement s az, hogy hogyan született meg az á lan dó izgalmak lá­zas szervezkedő«, egymás hegyen-hátán gázo­lás és mindenkinek mindenki ellen va ó ,.Összefogása“ légköréből az az előre megfon­tolt. nyugodt munka atmoszférája s hogyan kellett restelkedve félrevonu nia a kételyt iá- masztok, küshitüek hallanak. Teleki rendet teremtett Irént, de fékezzél — vagv tán többe — S7 iin te lenti 1 dolgozott a külső problémák megoldásáért. A külső probléma először Kárpátalját jelentette, nyomon kö­vette ezt Erdély ügye. Egész életében legtöbbet erre a fe'adaJtir3 készült. I.rSvelei. jegyzékei. megbeszélései mutatják, hogy valóságos elfogódottsággal!, szent áhitat'al kÖBeJedidíit mindannyiszor eh' Iiez a rémnboz. Ennek a mái.ok e ott soha el nem lágyuló, barázdás arcával mindig kissé szárazon mosolygó, rideg hegyi embernek, ha Erdé'yről kellett beszélnie, vagy Írnia az utóbbi években, amikor az irás és beszéd a hazatérést jelentette, megszinesedtek szavai, szárnyakat kapott a tola. Láttam hosszabb jegyzékeit, leveleit, feljegyzéseit, amelyek tu­dományos színvonaluk és komoly hangjuk mellett, formájukban s kifejezéseikben való­ságos költői műfajok, drámák. Az Érdé vért folyó kampányt végig ő ve­zette. Sokfelé mozgatta a vizeket, mindenre ejőre gondolt, minden akadályra, nehézségre előre számított. Többször mondta: száz es­hetőségre akarok fe készülni, hogy a bekö­vetkező egvpél f.elsze.relr legyek. S bár — tudtuk — Erdély ügye szive mélyéig izgatta: cselekvéseiben, a kedvező vagy kedvezőtlen eseményeJcre való reagálásnál) nyugodt és megfontolt volt most is. Ha majd a diplomá­ciái aktákra egyszer a töiténész ráteheti ke­zét s a nagy köz önvég Hé tárhatja ennek az izgalmakkal, feszültségekkel, vá'tozásokka! teli korszoknak történetét, meg fogja tudni az olvasó. itDlyejí nehéz helyzetekben állt he yt férfiasán s milyen kilátástalannak lát­szó állapotokból talált szel-emes — pihent észre és nyugodt sz.ivre valló — kiutat. Tudort merni, de tudort hallgatni é* várni is. Ez .ubia * "legnehezebb mi felénk. Hallgat­Hátulró’ kezdem. Annak a különvonatnak, mely a magyar delegációt 1940 augusztus 30- án Becsből visszahozta Budapestre, sok utasa volt. Az utasok mind a nagy esemény hatása alatt állottak, amit csak fokozott az állomás­ról állomásra megismétlődő ünneplés, amely- ivei a magyar területle érő vonatot a lakos­ság fogadta­Egyetlen szomorú ember ült a vonaton, ő. Mi volt az oka, hogy ez a mindig aktiv, mindig erős akarattal biró, derült kedé’yii, hivő magyar ember majdnem összetörtnek látszott. Nem volt megelégedve az eredmény- nvel? Mást várt? /.* -'\L itr^rr P: •*/ —rát. he*.\ -íu \ói t*s& e u,­fc-it.. 1 '£•,; er/ .-'s.*. /i írt í.' air ft, » s-i.Täl«. 1 «■ '. «: •'Se*'? îâsr,r-ít'vVi* T-Mf" ^-‘«^4 »2SÄ3 — Sk 1 s De senki nem tudta nála jobban azt sem, hogy mi tért vissza. Azt sem, hogy milyen állapotból tért haza ez a föld és ez a nép s hogy mit jelentett minden év. minden hó' nap, minden nap azoknak, akik a visszaté­rést várták s most megkapták. Tudta tehát, hogy eredmény az, amit a tarsolyában hoz, több mint millió magyarnak a legnagyobb, a legtöbb, amit hozhat. S azt js tudta, efelett az ő túlságosan szigorú lelkiismerete sem lehetett kétségben, hogy ö mindent megtett az eredményért. Nem a szó hétköznapi értelmében ..mindent“, hanem amit férfierő és ész egy el nem pusz­títható lánggá) lobogó le ek örökös meg meg­újuló sarkallására, önmagát emésztve s ma­gától minden pihenést, megállást, 'éleazetvé- 'telt megtagadva, nem pilíantokig, órákig, ha nem éveken és évtizedeken át ugyanolvan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom