Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)
1941-08-23 / 192. szám
19 41 hu 9 us 2 t u s 2 3. ELLENZÉK r Erdekfeszitő delektivmunkát végez a Közélelmezési Hivatal ellenőri osztálya A legagyafurtabb árurejtegetők is „lebuknak“ egyszer KOLOZSVÁR, augusztus 22. A városi Közélelmezési Hivatal munkaköre nap- rói-napra terebélyesedik. Munkáját néhány tisztviselővel kezdette meg s ma tisztviselői karával egy város minden ügyót tudná igazgatni, igaz, hogy feladata most már nemcsak a meglevő közszükségleti cikkek arányos és igazságos elosztása, hanem az elrejtett. készletek felkutatása is. Erről a munkájáról a közélelmezési hivatal hallgat. Beszélnek azonban a százszámra felvelt kihágást jegyzőkönyvek, szigorú Ítéletek, kiváltképpen pedig a2 a nagykereskedésnek is beilíető hatalmas raktár, mely a hivatal földszintjén van, ahol az elkobzott köz* szükségleti cikkeket halmozzák tel. Nyolc emberből áll a hivatal ellenőri osztályának nevezett jkuta'tó különítménye. A különítmény minden tagja kész pszichológus. Kitűnő szimatjuk van s ha bekopognak valahová, nyomban íisz tában vannak a helyzettel. Vesékbelátó röntgenszemükkel nyomban észreveszik. ,..hol van a kiríva eltemetve.“ Egyébként, akiknek rejtegetnivalójuk van. hamar elárulják magúkat^ Sáppadnak, pirulnak, dadognak s hamar kész a diagnózis: közszükségleti cikkeket rejtettek el. Meg is találják hamarosan s nyomban beszáliit- ják a „raktárba.“ Tulajdonosa többé az elkobzott árunak szinét sem látja s ehelyett idézőt, a tárgyalás után pedig súlyos birságot kap. Egy láda cukor — üvegekben ... Vannak, akik az ellenőrök éberségét szeretnék kijátzsani, de ahsztalasnul. Magánháztartásokban tudvalevőleg nem szabad cukrot felhalmozni. De hát akinek van pénze „fekete“ cukorra, mit törődik a tilalommal. Egy Széchenyi-téri mészáros túl akart járni az ellenőrök eszén s ezért cukor helyett szirupot raktározott el. Feloldott egy láda kristálycukrot, a tömény cukoroldatot literes üvegekbe töltve, éléskamrájának polcain „ecet“ felírással helyezte el. A sok ecet láttára gyanút fogtak, kibontották az egyik ece* tesüveget, megkóstálták s kiderült a turpisság. Az ecetesüvegek tartalmukkal az elkobzott áruk raktárába kerültek . .. Élelmiszerraktár az üres „bútorozott szobában“ Megjárta az ellenőrökkel egy Szentegy- ház-utcai ószeres, akiről kö-ztudomásu, hogy a rendeletekkel hadilábon áll. Egy napon bekopogtattak hozzá az elenőrök s megkérdezték, nincs-e felesleges élelmiszere elrejtve. — Nekem? Hova gondolnak? Egyetlen gram cukrom sincs . . . Azonban csakhamar kiderült, hogy hazudik, mert valóságos élelmiszerraktára volt. Akkor derült ez ki, mikor az el lenőrök bementek a lakásával szomszélos „üres“ bútorozott szobába. — Ne fáradjanak, a szobaur elköltözött, úgy sem kapnak semmit, csak az üres faiakat — próbálta eltéríteni szándékuktól az ellenőröket. De bizony azok nem sajnálták a fáradságot 8 aj; egyik dívány alatt gondosan ládákba becsomagolva 15 kiló kávét, 3 kiló teát, 5 kiló csokolálét, rengeteg makarónit és egy láda cukrot találtak. Az árut elkobozták s a kihágási eljárást a szőrösszívű ócskás ellen megindították. Bőrkereskedés a padláson Egyik szemfüles ellenőrnek feltűnt, hogy a külváros egyik házát a kerületében levő lábhelikészilő iparoosk igen gyak ran keresik fel s onnan rendszerint kisebb csomaggal távoznak. Maga mellé vette egyik kollégáját s bekopogtatnak a gyanús házba. Megnézték a szobákat, kamrát, pincét, sőt az istállót is, sehol semmi. De a gazda láthatólag szörnyen drukkolt. Mintha gőzfürdőben ülne, 'úgy patakzik róla a verejték. Nvilván oka is van ennek, — gondolták az ellenőrök — s inkább csak azért, hogy k-lkiismereíukét megnyugtassák, felmásztak a padlásra is. A padláson ragjogó tisztaság és — mintha bőrös üzletben lennének — olyan erős szag fogadta őket. Faggatni kezdik a gazdát, hallgat erősen, de lopva egy deszkafai felé pislogat. A biuzszemü ellenőrök persze észrevették. Felbontották a deszkafalat 9 mögötte valóságos bőr- raktárt találtak. Mint kiderült, a bőr éá talpanyagot Romániából csempészték be. Persze nyomban el is kobozták az áru készletet. - . Akinek csak egy pár cipője van ... Agglegény és ismert gavallér az a rokonszenves ur, aki a társaságban a szal- maözvegyek veszedelmének Jjáíssza kij magát, a valóságban pedig légynek sem ártó jámbor nyárspolgár, akinek csak egy szenvedélye van; a cipő. A cipészeken kivid talán még aiz egyedüli) r-mher Kolozsváron, aki a cipődivatlapokat szorgalmasan olvasgatja. Beteg, ha negyedévenként nem csináltat magának egv pár cipőt és hogy ezt megtehesse, még a csalástól sem riadt vissza. Egy napon beállított a cipőhivatalba és cipőutalványt kért egy kész félcipőre, kapott egyet. Két hónap múlva azzal állított be, hogy bokssülyedése van és ortopéd cipőre van szüksége. Utalványt állítottak ki egy ortopéd cipőhöz szükséges anyagra. A harmadik hónapban ismét cipőt kért, most már agresszív hangon, de megtagadták, sőt az ellenőrök a hangoskodó gavallér lakásán házkutatást ‘is tartottak. Ered- i mény: 12 pár kaptafán álló majdnem ^ vadonatúj elkobzott cipő, kihágása! jegy* zőkönyv és súlyos bírság. Nevét a cipő- hivatalban felírták a fekete listára s egyelőre — pár évig —- nem kap cipőt . W. G. és nuíiáslisz f Ravaszok az élelnui^Ker-rej fegjeitők — de az ellenőrök még ravaszabbak . . . Névtelen feljelentés alapján, — mert a névtelen feljelentés ma nagy divat — kiszállnak az ellenőrök a Száchenvi-tér egyik udvarára. Keresnek, kutatnak, semmit sem találnak. Az udvaron egymás mellett kamrák vannak s az egyiken feltűnő bet ükéi W. C. Igen friss volt a betűk festése s ez gyanút keltett. Be akarnak nyitni, zárva van. De nemcsak zárva, hanem le is szegezve. Eggyel több ok a gyanúra. Feltörik s kiderül, hogy a W. C. álcázott élelmiszerraktár A földbe beleütve régi pókhálós hordókban pár zsák liszt és temérdek rizskása volt elrejtve. Az udvar lakói nem akartak tudni arról, hogy az elrejtett liszt és rizs hogy került oda, az elkobzás tényén azonban ez mit sem változtatott. És a határon is őrködni kell... A bécsi határ a szó szoros értelmében a városon vnoul végig. A bükki erdőben levő Udvari-vendéglő meg Magyarország, da kertje már Romániában var*. A Sz«it Jáuo-s-kuíjától nem tanács©» messze barangolni, mert néhány lépésnyire a természetjáró már a román granieíárckkal találja magát szemben. Azok, akik a Holdvilág-utca végén laknak, a városban nem mernek a kancsó fenekére nézni, mert ha hazamenet eltévesztik a házszá- mot, mámorukat, — erre már több példa volt — valamelyik román „închisoare"" han pihenik ki. A monostori atyafiak sűrűn járnak át a határon, a mult évben például egyik bérkocsis lovával, kocsijával, sok adósságával is természetesen ál- szökött a határon. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen a csempészés. Marószódát, dohányt és cigarettákat hoznak át a falusiak s cserébe selymet, szövetet és pengőt csempésznek ki, mert a ,.pen- gei"-nek ott túl nagy becsülete van. Szándékuk azonban csak ritkán sikerül, mert a határon őrt állanak a honvédek, a csendőrök s a közélelmezési hivátal ellenőrei is. Pár héttel ezelőtt tudomásukra jutott, hogy egy monostori gazda egész gabonatermését Romániába akarta átcsempészni. Idejében észrevették, ám romkedva, <]« vább. 'füMina liras szekérrel haladt to Nagykereskedés vevők nélkül Tökéletesen berendezett fiiszer é9 gyarmatáru nagykereskedés az elkobzott árui. raktára. Minden van, aminek egy jó boli ban kell lenni. Kávé, tea, kakaó kilo- számra. Mindenféle fűszerek, amelyekből már üzletekben egy dekát sem lehet kapni. Cukor ládaazámra s több láda „békebeli" úgynevezett Marseilles-szappan, amit egy szállilóvállalat tulajdonos raktárából szedlek elő. Bőrök bálaszámra, több küteg finom talp, pár tucat kész cipő és még egy sereg áru, amit fel sem lehetne sorolni. Nagykereskedés vevők nélkül, árut nem ad ki, mégis haszonnal dolgozik. Nem irigylésreméltó a kutató különítmény embereinek munkája. Sehol sem fogadják szívesen, mindenhol pokolba kívánják őket s minden házban örülnek, ha betették maguk mögött az ajtót. És ez az általános ellenszenv fokmérője annak az értékes munkának, amelyet néha csak revolverrel lehetett kényszeríteni ar- \ életük kockáztatásával is fáradhatatlanul ra, hogy a gabonát lerakja s utána ká* végeznek a közért. (ai) Egy nagyvilági ' A nagyvilági hölgy 1882-ben élt és működött: könyvet irt Az otthon címmel 235 oldalon az Athenaeum kiadásában, aranyozott szegéllyel, díszes virágokkal, ékes bőrkötésben „útmutató a héiz célszerű és izlésteljes berendezésére és vezetésére“ alcímmel. S bár ö maga nagyvilági volt, előszóiéiban kifejti, hogy „müve nem a dúsgazdagoknak van szánra: óh nem. Nem azoknak, akik paloták- i ben élnek és korlátlanul elégíthetik ki müérzékük minden vágyát és szeszélyét. Hanem a nagy középosztálynak, melynek jövedelme korlátolt." S mialatt a névtelenül iró nagyvilági hölgy kissé leereszkedőn ir arról a bizonyos korlátolt jövedelmű középosztályról, elsorolja szépen. hogy milyen helyiségekből áll egy valamirevaló középosztálybeli úriember otthona: Előcsarnok, a háziasz- szony szalonja, a háziúr szalonja, a nagy szalon vagy fogadási terem és táncterem, (fit mellesleg megjegyzi, hogy szerényebb házaknál az utóbbi kettő esetleg el is maradhat. De két szalon okvetlenül kell. Egy, ez igazán roppant szűkén hat, ha mondjuk negyvennél több vendéget lát vendégül a ház ura, ami bizony korlátolt jövedelmű középosztálybeli embereknél előfordul, még fogadónapon is.) Ezután következik za ebédlő, a hálószoba, a nő öltözőszobája, a férfi öltözőszobája, a fürdőszoba, a boudoir, a könyvtár, a te- kéző terem, a vendégszobák, a gyermekszoba, a nevelők szobái, a betegszoba és a cselédszobák. Mindegyikre nézve hasz- tios és kitűnő tanácsokat ad a szerző, aki nem restéi fenkölt nagyvilági magaslatáról a konyháig leereszkedni s leírja azt is az éléskamrával, tejeskamrával, fa, kőszén, főzelék és borospincével, mosó- konyhával, mángorlóval, téglázóval és padlással együtt. Részletesen ir a különböző „stylekrőlberendezésekről, kézi• Hwdr@b$í-0 Hydrofol bádog, boton és kátrány papír tetők, szigete'ö mázolására, nedves falak, medencék szigetelésére. $9 şiş» I m beton vízhatlanná tételéhez, nedvességálló 13 w vakolat készítéséhez ţ a épület, faszerkezetűi gombamentesítéséhez, a fagomba, fakorhadás, fa’penész ellen. — î?3zsrkâpi?Sseîet: a iakbBt Kotozsvlr, 2.1. 'íisnlif. Ys'gfoi 2^—23. munkákról, mii tárgyakról, régiségekről s mindenről, amit lakásban egyáltalán ösz- szezsufolni lehet. Sőt visszatekintésében mesél a régi római otthonokról, az ér, közép- és újkor lakásairól s a modern la* l.'ásról 1882"ben, amelyet „szerényen és izlésteljesen“ rendez be a szerény jövedelmű polgéir. A vendéglátás művészetét is ismerteti. Minden háznál írott étlap legyen naponta. „Ezen étlap számára kecses ezüstből es majolikából való étlaptartó dívik. Ha vendég van, ezen étlaptartókhoz minden vendég terítéke mellé díszes kártya helyeztetik nevével. E kártyáik vig, süt ko' mikus tárgyunk lehetnek, csak tapintatosan kell megválasztva lenniük' . Egy másik fejezetben ezeket írja: Egy ismerősöm, ki nem éppen brilliáins körülmények között él, két vendégszobáját igen célszerűen és olcsón rendezte be. Majd: ,.A boudoir a nő valódi szentélye. Itt ir és dolgozik, ábrándozik és duzzog s e kis fészekre pazarolja legeredetibb öt- teteit Nagyanyáink már éltek ebben a korban, mikor a nö boudoirba jár duzzogni, a konyha reneszánsz stylben készült s egy aláfüggő petróleumlámpa által „eszközöltetetta világítása. Még láttáik e*t a világot, amelyben külön teketermeket rendeztek be maguknak a szerény jövedelmű polgárnők, akiknek konyháját leírva eme nagyvilági hölgy a nélkülözhetetlen konyhaeszközök fejezetben három oldalon keresztül sorolja fel a vedreket, gyet- lukat, üstöket, bögréket, fánkhengereket, pörkölöket, mozsarakat, serpenyőket és szelencéket. Mikor a nők egész szobabe- rendezések szövetét hímezték s mikor ..nem volt elképzelhető elegáns és lakályos szalon néhány pompásan illusztrált munka nélkül. mely az asztalokon az ai- humokkal együtt kacstól jesen elszórva nagyban bizonyította a háziak műveltségét. Ó teaasztalkák, ripszek, dam,asztok, satinok és atlaszok kora, mikor bonbonie- rek, cigarettek és hamutartók növelték a lakosztály kedélyes hatását. Rokokó-stilü bútorok, aranyozások és gobelinek százada, amikor étlapokat irt a hölgy cikor nyás betűivel .« amikor műveltségét fitogtatva „oly könyveket heuertet szerteszét szerény (minimum nyolcszobás) otthonban, mint gróf Zichy Géza Leányvári boszorkánya, amit a nagyvilági hölgy olyan- melegen ajánl. Egyszobában élő, irodába járó, kosztat hozató, villanyfőzön rántot- taföző mai nők mit is tud jóik, miit jelentett a bizarr japáni, vagy kínai- stylben berendezett boudoirban elvonulni és az étagere alatt duzzogni ébenfa „guggo nyonmíg a férj egy homlokra e ei* szelíd csókkal megengesztel és taron )g va bevisz a gyertyákkal ehetilobe (Így szebb és ünnepélyesebb, min. petróleummal), ahol szerény kis nyolcfo- cásos vacsora s úgy hat nyolc vendeg a ház benső barátra várták a nagyvilági hölgy kecses és negédes barátnőit... v (M. L.)
