Ellenzék, 1941. augusztus (62. évfolyam, 175-198. szám)

1941-08-02 / 176. szám

10 4 1 augusztus 2.

'ELLENZÉK

Az EMGE kamattal megbízatásának

MILLE GÉZA f. miniszteri kiküldött, kamarai ii. igazgató

Az 1940 szept. el&Ő felében visszakerüli keleti és észokerdélyi területekre nézve már alig- pár hét múlva: november 23-án néhai gróf Teleki Pál miniszterelnöki úgy intézkedett. hogy az anyaországi mezőgazdasági kamarai lennivalókat az EMGE lássa el. i

Ez a 8400—1940 M. E. számú rendelet mély államférfim belátást az adott helyzethez való alkalmazkodni tudást s a meglévő értékek racionális gyiimölcsöz- tetését igazolja. Jó például lehet felhozni, airra, hogv az államkormányzatnak miként kell (okosan) alkalmazkodnia az országos egyetemes közérdek keretében a különleges helyi adottságokhoz.

Mielőtt az EMGE kamarai mandátumának a jelentőségéi taglalnék, két tényt kell előrebocsátani. Először is köztudomású. hogy közvetlenül kiadás előtt áll egy kormányzati s törvényhozási intézkedés, mely a mezőgazdaság fejlesztéséről fog szólani s a mezőgazdasági igazgatásnak, termelésnek és értékesítésnek a legmodernebb rendszerbefoglalását, egyszerűsítését fogja szolgálni. Egy másik ilyen készülőben lévő, többszőr beharangozott további intézkedés lesz a mezőgazdasági érdekképviseleti reform: egy újabb novella, mely a ma követeimé' nyei szerint fogja célszeriisiteni, egy vágányra terelni a jelenleg nagyon is szerteágazó mezőgazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szolgálatot. Ez a ku- száltság az idők folyamán lassú fejlődés során alakult ki az esetenként szükségessé vált szervezkedések és intézkedések folyományaképpen. Ezen a téren a jónak bizonyult külföldi példák szem előtt tartásával várhatók a reformok.

Az EMGE 1844 óta tartó százéves pályafutásának utolsó szakasza minden fájdalmas szomorúsága mellett is felemelő és példátadó eredményekben gazdag. Ez a magyar szabadtársulási agrárszervezet a történelmi feszitő erők nyomása alatt a legnemesebb értelemben demokratizálódott s a kényszer hatásaképpen egyetemes mezőgazdasági jellegűvé fejlődött. Az idegen főhatalom célzatos és erőszakos intézkedései eltüntették a megszállott területen a nagybirtokot, sőt jóformán a középbirtokot is. A kisbirtok döntő jelentőséget nyert. Ez pedig a legszélesebb földmivelő rétegnek nyújt biztos létalapot. Eredeti valóságéiból a föld népét semmiféle mesterkedés nem bírta kiforgatni, csak nagyon szegénnyé tehette. A lelki és élethivatásbeli sorsközösség tehát az elnyomás alatt kipusztithataţ- lan, egységes és szolidáris egésszé kovácsolta össze a földből élő itteni magyar lakosságot s lebontott közötte minden osztály és születési különbséget. Az is érthető, hogy minden boldogulni akaró mezőgazda önként és saját életérdekében tömörült a maga erős, lelkes és hatékony fellegvárába. Ebben a jelenségben a szociális segíteni akarás és a szolidaritás jellemvonása erősen kidomborodik.

A felszabadulás idején tehát az EMGE valóban a visszatért föld lakossága jelentős nagy többségének egyetemes, népies és szociális jellegű mezőgazdasági védőbástyája volt. Egy egyszerű szervezetű, egészen közvetlen, de lebirhatatl'an erejű érdekközösség, érdekszervezet ez, mely a maga életrevalóságát s ezen az országrészen való elhivatoliaágát az ide* gén, ellenséges érziiletü főhatalommal szemben is bebizonyította és beigazolta.

Ezért látta Teleki Pál gróf miniszter- elnök kézenfekvőnek, helyesnek és szükségesnek. hogy ezt a kipróbált, jól bevált és hatalmas élő szervezetet ne mellőzze és ne hagyja sorsára, hanem egész egyszerűen ezt ruházza fel az anyaországbeli gazdakamarai rendszer összes tennivalóival. Nem is akartak gondolni sem arra. hogy a felszabadult területen óriási munkát jelentő névösszeirásokat. köz- ségi-, járási-, vármegyei- és kerületi választásokat rendeljenek el és itt is az anyaországi kamarai rendszert lépteseéfc életbe, ami a közérdekkel homíokegye- nest ellenkezett s az EMGE-vel szemben helyrehozhatatlan és mindenesetre romboló lépés lett volna.

Nyolc hónap telt el azóta, Eogy az ÍÉMGE mandátírna alapján megkapja a

kamarai tennivalók ellátásának jogát, illetve a kötelességét. Legjobb tudomásom szerint az EMGE a hozzáfűzött reményeknek teljes mértékben megfelelt. Sok- százezer pengő értékű állami és közérdekű akciót bonyolított le a helyi viszonyok tökéletes ismeretében s évtizedes tapasztalatai és kitűnő gyakorlata segit- ségével.

Az EMGE alappillére a Községi Gazdakör. Minden községnek van gazdaköre, amelynek vezetősége nem más, mint a község mezőgazdasági központja, mező- gazdasági igazgatásának, irányításának közvetlen szerve, az összes akciók, mór galmak, tanfolyamok helyi szívverése. A gazdakör vezetősége: a község szine-java. Munkájuk nem papirosforma, hanem élő és eleven erő, mely mindennap működik s fáradozik a falu földmivesei javára. A történelmi és a szellemi vezető réteg a legszemélyesebben bele van kapcsolódva ebbe a helyszíni munkába, amely nem más, mint a kormányzat, a földművelésügyi minisztérium, az EMGE-központ el gondolásainak a való életbe történő átültetése és helyi alkalmazása. Tehát dön* tő tényező.

Minden vármegyei székhelyen EMGE kirendeltség és iroda működik gyakorlati és elméleti képzettségű szakembe* rek irányítása mellett és segítő társak

bekapcsolásával. Az EMGE központja ezeken a megyei kirendeltségeken keresztül oldja meg az egész érdekvédelmi szolgálatot a megyei közigazgatási, hatósági területen, ezzel összhangban és együttműködésben. Ez a lépcsőfok szintén harmonizál az államhatalom és igaz' gatás beosztásával s a vármegyei, pénzügyi, közgazdasági, kulturális jogszolgát* tatási, szellemerkölcsi fórumok végrehajtó és irányitó szervezeteivel.

Végül az EMGE kolozsvári központja: az Elnökség s az Igazgatóság úgy testületi (consultativ), mint végrehajtó hivatali (adminisztratív) vonatkozásban kitűnő felkészültségével, széles áttekintésével, gazdag tapasztalataival, Önzetlenül lelkes aktivitásával, igen nagy munkakészségével bűrokráciamentes gyorsaságával és munkabírásával valóban alkalmas az Összes kamarai tennivalók ellátására.

Az egyetemes, a népies és a szociális jelleg ami a kényszertársulásos liiva' talos érdekképviseleti rendszer fövoná- sa — nagyon szerencsésen és harmonikusan egyesül itt az önkéntes, szabad társulási rendszer autonóm és szabad jellegével. A két rendszer összes előnyei megerősödnek, mig hátrányai elhalványodnak az EMGE gyakorlati tevékeny sége és működése során. Ezt az egészen kivételesen kedvező és mégsem hízelgő megállapítást főleg azért lehet az EMGE kamarai mandátumával kapcsolatban leszögezni, mert úgy a 8400—1940. M. E. szánni rendeletet kiadó miniszterelnökség azóta is, valamint elsősorban maga a földművelésügyi minisztérium és ennek kolozsvári kirendeltsége a legköizvetlenebb és Irej • U indulata n eselekvő jóakarata magatartást tanúsítják a kamarai teendőkkel felruházott EMGÉ'vel szemben. A nyolc hónap alatt szerzett bőséges és kedvező tapasztalatok alapján újabb és újabb nagyjelentőségű megbízatásokat ruháznak az EMGE vezetőségére és ennek kipróbált szervezetére.

A felszabadulás óta tartott első ünnepélyes EMGE közgyűlés sietelt a miniszterelnökségtől nyert mandátumnak meg* felelően a maga alapszabályait a kamarai szellem és rendszer keretéhez átalakítani, minek következtében további lé pésként az EMGE régi szervezeti, ügyrendi, szolgálati és fegyelmi szabályzatait is ugyanebben a szellemben átalakította és modernizálta. Ezzel külsőleg is kifejezésre juttatta, hogy a kormányzat által ráruházott szép, de felelősségteljes és súlyos megbízatásnak a legteljesebb mértékben eleget tenni kész és képes is.

Az EMGE szervezet egyszerű felépítése, ügykezelésének frissessége és gyorsasága, teljes szakszerűsége és gyakorlatiassága, a különleges erdélyi adottságok legkisebb részleteiben való tökéletes tájékozottsága, az EMGÉ-ben tömörült erdélyi gazdatábor impozáns és feltétlen bizalma, ragaszkodása és szeretete valóban alkalmassá teszik az EMGÉ-t arra, hogy a kamarai teendőket ideiglenes vagy hosszabb jellegű mandátum alapján tökéletesen ellássa. Ez a nem lekicsinyelhető eredmény pedig a mai rendkívüli nehézségek, akadályok és gátlások között, nemcsak az EMGE egészséges testületi szellemének, hanem az EMGE-t irányitó vezető elnökségnek a javára irható.

Zajlik a lseire a sídíjmiilfsi Érdéig! Kárpát Egyesület körül!

„üZeg kglí fer^mtenink az önálló Erdélyi H!ag?ar Tsrísfa Sz£¥3tségst!" — möüdj.1 Ba cgT Ernő dr. az EKE elnöke

KOLOZSVÁR, aug. 2. (Az Ellenzék munkatársától,) Célul tűztök ki, hogy mindazokat a sérelmeket nyilvánosságra, hozzuk, amelyek — jóllehet szoros kapcsolatban vannak Kolozsvárral — mégis általános magyar ügyek. Tesszük ezt azért is, mert érezzük: valamennyi sürgős rendezésre és orvoslásra vár, egyetlen egy sem maradhat véka alatt, felszínre vá- S>ikA Mátyás müzeum ügyéről a napokban röviden megemlékeztünk. Most lássuk, hogy áll a nagymtiltu EKE, az Erdélyi Kárpát Egyesület, mely most visszatért otthonába, a Mátyás-házba s folytatja azt az áldásos munkát, amit közel félóvszá* zados múltja turisztikai és magyar szempontból igazol. Ténykedése mindenki előtt nyitott könyv volt és mentsvára minden efliilről jött béniló szándékú megnyilvánulásnak. A természet szeretete cgybeforrt a magyar eszmény szere te tével s tudjuk, hogy a hegyeket járó EKE apostolok elévülhetetlen érdemeket szereztek önmaguknak és egyesületüknek a magyar szó érdekében. Erdélyi volt a szó igazi értelmében, felfogásban, szellemben, gondolkozásban s azok keresztülvitelében.

Es bár szoros tevékenysége, kizárólag a leszakított Erdélyre vonatkozott, áldásos munkája országhatárokon túl terjedt és megbecsülést szerzett vezetőiaek. De erdélyi volt — büszkén vallattuk és vall* juk — amit bizonyít, hogy

a 22 évi elnyomatás alatt változatlanul megtartotta jellegzetességét.

Hogy kellemetlenségei voltak emiatt9 az nem tartozik ide. A román hatóságok olt is tűzfészket rejtettek, ahol hamu sem volt.

A bécsi döntés uj helyzetet teremtett. Mig egyfelől lehetőséget, nyújtott arra, hogy az anyaországbeli testvéregyesületek- kel összeölelkezve együttmenjenek, addig e nagy szervezet egységét megtörte az uj határ, ami Arad. Temesvár, Déva, Gyulafehérvár, Torda és a többi város lemaradásával érte*. Az óramű pontossággal dolgozó egyesület működésében zavar mutatkozott s újjászervezése éppen folyamatban van. Á;Z újjászervezést azonban ..apróbb“ akadályok késleltetik, olyanok, amclvek sehogy sincsenek összhangban az egyesület nagyszerű és tisz.ta múltjával. És ezért, épp ezért több megértést és sürgős orVo&lást kérünk azok részéről, akik ezt előidézték.

Miért záriák ki az EKE-t a Magyar Turista Szövetségből?

A legilletékesebbnek tesszük fel a kér*

dést:

— Igazak-e a hírek, amik az egyesülettel kapcsolatban szállingóznak?

A barátságos arc pillanatra elmosolyodik, de aztán, mintha Szűrőn menne át a hangulatváltozás: elkomolyodik. És a Kárpát Egyesület tudós elnöke felel:

— Sok hír kering rólunk. Ilyen is, olyan is. Igen fontos, hogy hideg tárgyilagossággal nézzük a dolgokat. Csak igy kaphatunk tiszta képet.

És hogy nagyobb súlyt adjon annak, ami mondani akar, dr. Balogh Ernő egyetemi tanár felemelkedik helyéről s néhány lépést tefiz előre:

— Nézzünk bátran szembe a kérdéssel. Nem szabad ügyeimen kivid hagyni azt, hogy mi Erdély alatt nem a történeti, tehát nem a negyvennyolcas Erdélyt értjük, hanem azt az egész vidéket, amit Magyarország testéről Trianon lekapcsolt. Tehát éppen úgy benne van Nagyvárad, Arad, Máramaros, mint a Bánság. Már- moot: tudvalevő, hogy nekünk, Kárpát Egyesületnek egész Erdélyt behálózó •«atâlţai&k voltak, melyeknek egy nagyrésze most sajnos leszakadt tőlünk. Viszont vannak helyek, amelyek körzetünk' ben maradtak ugyan a visszacsatolással, de mert nem estiek a szorosan vett Erdély határai közé. az anyaországi egyesületek a magukénak követelik. Példát mondok. A révi barlangot 1895 ben a Kárpát Egyesület fedezte fel és tette látogathatóvá. Egy erős osztályunk működött ott, mindaddig, amíg a román Turing klub el nem vette tőlünk. Most. hogy végétért a megszállás, a Magyar Turista Szövetség, a/* zal az indokolással, hogv a Királyhágón túl esik, rátétté a kezét. Igen ám, de nem hagytuk annyiban. Erőszakra erőszakkal feleltünk. Mintegy 3—4 héttel ezelőtt kimentünk és egyszerűen birtokba Vettük.

—- Az EKE tagja a Magyar Turista Szövetségnek?

— Éppen erről akarok szólani. Múlt év októberében felszólítást kaptunk Budapestről, hogy lépjünk be a szövetségbe. Beléptünk Az 1910. évre szóló szövetségi dijat elengedték, ami íerr-G ~otes is volt, hiszen arra az esztendőre már be kellett fizetnünk a román szövetségnek

s igazán nem kívánhatta volna senki, hogy egy évben kétszer fizessünk. Kendben van. Jött 1941. Értésünkre adták, hogy február 15-ig a szövetségi tagdijat

— kereken 400 pengői! -— okvetlen fizessük be, különben a fennálló szabályok értelmében törölnek a tagok sorából. Kérdem: hol Van még egy egyesület, amelyik 22 évi rabság után, a felszabadulás utáni néhány hónapra, a kezdődő újév- első hat hetében kicsiny tagsági dijaiból össze tudta volna hozni ezt az összeget.» Deliát szabály, szabály: minket a szövetségből kidobtak. A legszomrubb az, hogy a februári közgyűlésen, amelyen szóbake- riiltünk. egyetlen egyesület sem emelt Szót érdekünkben, pedig joggal elvárhattuk volna. Sőt! Két egyesület erélyeseit követelte, hogy ki kell zárni minket. Nem firtatom az eredőket, de a helyzet tisztánlátásához ismerni kell az erőarányokat: az anyaországban gazdag turistaegyesületek működnek s velük szemben állunk mi. a leszegényedettek és gyengék, akiket könnyű elintézni.

ÎÎ2m vaqmnk szakaddrok, de — meg kell érien! minket!

— De lélekben kemény legények vagyunk —- mondja emeltebb hangon a professzor — s ezért álljuk a csatát. A hűség kedvéért el kell mondanom azt is, hogy mindent elkövettünk, bogy est a szövetségi határozatot valamilyen forrná ban megváltoztassák, de minden hiábavaló volt. Sem elengedni, sem mérsékelni nem voltak hajlandók követeléseiket. Am legyen meg az akaratuk. Mi megyünk a magunk utján. Erősen szervezkedünk, uj osztályokat állítottunk fel és dolgozunk. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Egyet azonban látok:

Meg kell teremtenünk az önálló és független Erdélyi Magyar Turista Szövet- 1 séget.

Nem szeretném, ha félreértenék szavaimat. Mi nem akarunk elszakadni, nem vagyunk szakadárok, de meg kell értenie a központi szövetségnek, hogv minekünk más a természeti és más a lelki adottságunk. Közöttünk senki sem csinálhat rendet és nem adhat útmutatást, csak nu magunk. Mert ha mégis kísérletet erre valaki, lépten, nyomon belebotlana

— a lelkiségbe. Tudom: nehezen ért; meg ezt a szót, de mi erdélyiek ertjuk - és ez a lényeges.

Mi őriztük és ápoltuk kulturális, gaz- dasúgiés jólfti alapokon nyntvo .»!«• menyeinket és továbbra is melengetjük.

De csak mi. Mert ha olyan valaki nyúl hozzá, aki nem tudja megérteni a2 úgy- nevezett erdélyi lelkiséget — az csak lerombolja azt, ami már megvan, (j. a.)