Ellenzék, 1941. július (62. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-05 / 152. szám

19 41 / irt 1 as 5. ELLENZÉK Obsitos vitézek. Irta; HEGYI MÓZES (Kékes) ■ • I A kolozsvári Ellenzék cikket irt az erdé­lyi magyar papság hivatásérzstérői. Ismertet te* a magyar pap feladatait és sorsát az ősz szeomiott megszállás alatt. Nem sokkal utá­na a Désen megjelenő hetilap cikkírója Vissz, hang címen foglalkozik az Ellenzék méltatá­sával. A cikkíró azonban — feltehető, hogy nem rosszindulattal — olyan állításokat koc­káztat meg, melyeket erélyesen s issza kelle­ne utasítanunk. Mivel azonban még nincs okunk kételkedni jóhiszeműségében, egyelőre e«ak a helyesbítésre szorítkozunk. A Vissz­hangból ugyanis az tűnik ki, mintha írója különvéleményen volna az erdélyi papság elviselt keresztutcát illetően. Még valami: cyQván osák távolról ismeri az erdélyi ma­gvar papot, külső jegyeiben különbözteti meg a többi embertől, a leikéhez, felfogá­sához, elszánt küzdelméhez azonban semmi köze. Magyarán megmondva: nem ismeri az erdélyi magyar papság l>e4ső életét, meggyő­ződését, lelki alkatát. Aki csak kívülről szemlélte az erdélyi magyar papot a közeli múltban, az valóban a cikk Írójával lehet egy véleményen. A megszállás idején ugyanis a magyar pap bizony szánandó külsejű V remtmenye volt a mindenható Istennek. Köztudomású, hogy az ellenséges érzésű ál­lamhatalom minden eszközt válogatás nélkül örömmel megragadott, ha árthatott vele ne­künk. Egyházaink alól ki akarta huzni az anyagi alapot. Papjainkra ráuszította jól ido­mított csendőreit, adóvégrehajtóit, községi jegyzőit, vármegyei hatalmasságait s nem utolsó sorban uzsorás pénzintézeteit. Sőt, legutóbb még nemzeti egyházát ir, hatalmi szóval kényszeritetie rá azokra, akiktől kii- ■’ünben eivehette volna a betevő falat ke­nyeret Ilyen szörnyű viharban a magyar pap egyedül maradt, tépett ruhával és lé­pett akarattal, támasz nélkül, tanácstalanul és szegényen. Úgy szállt Szembe a hatalom­mal, ahogy birt: többet ésszel, mint erővel. Hivatása betöltéséért könnyű szerrel lemon­dott mindenről; rongyosan, elhagyott külső­vel visszahúzódott a magyar faluba, Valóban szánandó külsejű volt, vagy — hogy a feldo­bott szóval éljünk — olyan volt, mint egy madárijesztő. Ellenben ott a tévedés, hogy az erdélyi ma­gyar pap ma sem szégvenU, hogy akkor olyan volt. Sőt, elienkezőleg: ha valamire büszke lehet,; akkor arra aztán egyenesen büszke, hogy szegényen is, magáráhagyottan is, el- Imséges indulaUi hatóságok gyűrűjében is megtalálta a módját a. nép segítségének, pász- tormásának; $ a magyar nép valahogyan sok­kalta közelebb állóknak érezte ezeket az „el­hanyagolt" külsejű papokat, mint azelőtt a jólö'itÖ2ötteket. A nép érezte, hogy a papnak most azonos a sorsa az övével. És hallgatott rá, mert az üldözött papságban a falusi gyü­lekezetek legközvetlenebb oltalmazóját, szo­morúságának őszinte viselőjét lelte meg. így a magyar pap igazán betöltötte a madárijesz­tő szerepét. De nemcsak a verebeket hesse- ^ette el, hanem a nagy sötét varjakat, a héj- jakaţ és karvalyokat, á fene nagy ragadozó madarakat is. Vagy pedig maga is áldozatul esett ádáz támadásuknak. Volt egy idő, mi­kor a magyar pap fogalma egyúttal politi­kai üldözöttet, sőt gyakran törvényen kívül helyezettet jelenteti a hatalom szemében. A kolozsvári és brassói. Fellegvár tele volt er­délyi, illetve székelyföldi papokkal, kiket a hudbirósági tárgyalásokról szállásoltak egye­nesen oda. Mert ha a magyar pap ragaszko­dott a törvényadta jogunkhoz: a magyar tannyelvű felekezeti iskolához, vagy ultako^ zott a nevetségbe fűlt névelemzés eilen, vagy szót emelt a falu közbirtokosság: vagyonának elherdálása ellen, azon helyben kész volt el­lene a nemzetgyalázás vádja. Abban az idő­ben az erdélyi magyar pap gyakran egyet je­lentett u megkötözött fogollyal, a meghurcolt magyarral, az anyagilag tönkretett, idegei­ben összeroppant közéleti emberrel. Tévedés ♦ ehát azt hinni, hogy a magyar pap most jó- ságávál dicsekedik. Nem dicsekedik egyálta­lán. Annál kevésbé a jóságával. De ha egy. általán hivatkozik valamire, akkor büszkén • ralékezik meg arra az időre; arra büszke, hogy: kiáüolta a rámért rettenetes csapáso­kat. Ha á hatalom meg akarta fojtani őt, ebből azt olvasta ki, hogy valóban értékes munkát végez, különben nem volna annyira kellemetlen a türelmetlen uralom számára. A magyar pap akkor sem torpant meg. Hit­tel és türelemmel viselte sorsát, mert tudta, hogy egyszer megvirrad. S most, hogy mi gyá radt, egyeseknek első dolga az volt, hogy kiaebbitgették a magyar keresztet viseltek, s köztük a magyar papok szenvedéseit. Rendben van, a papság tudo­másul vette. A magyar papság erkölcsi súlya, végzett munkájával szerzett tekintélye már sok vihart kiállott Magánvélemények és ol- dnltámadások eilen nem szorul védekezésre. Ezúttal sem a maga érdekében szólalt fel, hanem inkább egy téves állítás, vagy helyte­len beállítás helyesbítésére A magyar pap­ság tiszta lelkiismeretid kijelentheti, hogy amit rábíztak, hiánytalanul megőrizte. A munkát pedig ezután is vállalja; a kisebb­ségi sorsban vitathatatlanul mindenki rábizta a nyájat, most innen is, onnan is hangzanak «1 vitató közbeszólások. A papság ezt is nyu­godtan tudomásul veszi. Csupán csak a ma­gyar nemzet érdekében fűz megjegyzést hoz­zá, Most beérett az Isten vetése A gazda úgy véli, hogy nincs szüksége madárijcszíés- re. Mégis talán jobban tenné, ha megbecsül­né, mert meg hasznát veheti. Emlékezetes évforduló A világválság zivataraiban az emberiség legnagyobb része megfeledkezett egy óriási esemény 60. évfordulójáról. Csak Németország ünnepelte meg. nem csupán azért, mert első sorban az ö ügye, kanén azért is, mert az ő higgadt és pontos rendszer világában semmiről sem feled- keznelt meg és mindent kihasználnak minden lehető tárgyi, lelki, szellemi ér­dek sugallatára. A {nagy esemény az első villamos vasút megnyitása volt ez 1Ő8I. év késő tavaszán. Az egész világ ujjongott akkor. A műszaki lehetőségek terén óriási lépés történt előre s az em­beriség megérezte, hogy páratlan fejle­mények jönnek még a jövőben az álta­lános pplgárosultság javára. Eddig csak vi­lágítottak, kisebb gépeket hajtottak, tá­volba utak és beszéltek a villamosság segítségével, most már a vontatás meg­oldása után kezdtek fölrajzolódni az ól­mok egére az uj villamos találmányok vakmerő elképzelései, amelyek aztán siirii sorban meg is valósultak napjainkig, mint például a mozi és rádió, a villamosság­gal való háztartási tevékenységek és a távolbalátás eszközei, stb. Tulajdonkép a Berlin-Lichterfeldében megnyílt első villamosvasút korában kezdték a műszaki és tudományos haladás kápráztató száza­dát — az aranykor emlékét idéző fölta­láló kort — a villamosság századának is nevezni a gőz mellett. Méltán. Mert amió­ta Franklin Benjámin „a villámot az em­beriség igájába fogta" és Galvani, „a bé­kák táncmesterea mesterséges villamos­sággal megismertette világunkat, az elek­tromosság fölhasználása terén gyors és mérföldcs csizmákkal ment előre az ttját kutató ember. Nem. beszélve külön az utolsó félszázad eredményeiről, mikor a asjuvami Henyer Legelőször több, mint két éve csenge­tett be hozzánk. Átalvetővel a vállán, íto raráncosan, jó falusi színnel. Koldult. Olyan szegény asszony volt, aki tulajdon­képpen nemhivatásos koldus, de mégis kéregetésből él. I Volt otthon egy szép, nagydarab ke­nyerünk. Odaadtuk nein. Pedig először pénzt kért. De mert azzal a szokásos kol­dus-szólammal kezdte, hogy: Kérekszépen egy kis kenyérrevalót — mindjárt a ke­nyeret kapta tneg a rávaló helyett. Elvette, nézte, meg is köszönte s lu­ment a kapun. Tovább ment, lassan, de nem látta, hogy nézzük. Körültekintett óvGtosan s mintha valami tiltott, rossz dolgot cselekednék, a jó áldás-szagu nagy­darab barna kenyeret letette a szomszéd ház kerítésének párkányára s tovább ment. Nem kellett neki a kenyér. Sok idő telt el azóta s néha láttuk jellegzetes ar­cát. Jött azután is hozzánk kéregetni. Ki­csit- haragudtunk rá a kenyér miatt, em­lítettük is neki. de letagadta. Aztán el­tűnt és nem láttuk sokáig. Közben meg­fordult a világ s a változások s a háború rohanó ütemében egyre drágább és be- csiiL'chb lett a munka szimbóluma, a ke­nyér. Ma minden koldus kenyeret kér, ez a legszentebb, a legdrágább: érdeme sze­rint becsülik. Tegnap jött el újra hozzánk. Kicsit öregebben, lassúbb járásuan, alázatosab­ban. ügy kezdte, ahogy mindig: ! — Kérek szépen egy kis kenyérreva­lót . . . Volt otthon mindenféle kisebb-na’ gvobb darab maradék kenyerünk. Meg­kérdeztük tőle: — Kenyeret elfogadna? — Oh, hát hogyne fogadnék el — de­rült fel az arca — köszönöm szépen. Átnyújtottuk neki a kerítés rácsán a kény ér darabkákat s bementünk a házba. Úgy egy óra múlva néztünk ki megint s láttuk, hogy a mi szegény asszonyunk ot) áll még mindig a kapu előtt. Mit akarhat, mit csinálhat ottan annyi rettentő ideig? Hiszen máskor ilyenkor már a hetvene­dik házba csenget be... Mikor jobban megnézzük, látjuk, hogy kicsi darab fával a kapu alatt kapirgál, nagy erőlködéssel- próbál belülről ki pisz­kálni valamit. Ez a valami egy hüvelyk- ujjnyi nagyságú, kicsi kenyérdarabka volt, ami belül esett véletlenül, amikor oda- nyújtottuk neki a háborús, egységes, de minden morzsájáig drága és becses ké­ny ér darabkánkat: a kenyeret, amelye* most tanultunk meg megbecsülni... '■ (M. L) villamosság intézményei mellé a moto­rok gépei léptek és a fejlődés megfelelt az uj gépkocsik és az uj repülőgépek ira­mának. Most, amikor a „dinamizmus“, vagyis a villamosság ellenállhat all an és gyors erejének ez a fogalma mindent áthat és kezdi átalakítani a létet, az éle­tet, a világot, az embert, kifejlesztve a mustármagot, melyet a világháborúban vetettek el és sokmillió ember vérével öntözi ele. azóta még nagyobb csodálattal gondolunk a villamosságra, mely sorsun­kat valójában eldönti. Az erők erejére. A fejlődésnek és haladásnak ezt a mér­tékét magán a villamosvasút fényes tör­ténetén is külön megmérhetjük. Ez a 60 év bámulatos változásokat hozott. Az első pálya mindössze hét és félkilométer volt. S ma már sokszázezer kilométeren vontatnak villamos erővel és már a vas­utak teljes villamosítása került napirend­re legtöbb helyt. Az elektromos áram ve­zetésére kezdetben még csak síneket al­kalmaztak s az átjáróknál motor hiányá­ban a kocsik saját lendületükkel haladlak ál; a legnagyobb engedélyezett sebesség húsz hm. volt. Ma pedig u felső vezeték villamos ereje röpíti, ha hell, óriási se­bességgel a vdlamosvonatohal s a rnilie- niurn évében Budapest a világ első föld- alatt vezetett villamosvasút javai e hatul- mas újítás nagyméretű követésére bizta­tott másokat. Valóban kimondhatatlanul nagy volt a villamosság csodál étele itt, esen az egy „síkon“ is. De hasonlókép a többin is. Mindenütt. Mert a villamos­ság egyre inkább villamosít ja, gyorsítja, dinamizálja önmagát. Távol korok, mikor a villamosság a polgárosullság már oly régi eszköze lesz. mint a tűz voh napjainkban, bizonyára meg fogják állapítani, hogy az ernbeii polgúrosultság terén a tűz nyomában és tudományos művelődés terén egyedül a villamosság indította el a legnagyobb forradalmat. Sőt, lehetséges, hogy a „vil­lamos“ ember marad véges-végig a talá­lékonyság legnagyobb eszménye s a ,,mes­terséges villamosság“ marad örökké az alapvetően nyitó erő. Egy kétségtelen: a villamosság ily évfordulóin a szegénység­re intett ember joggal fennhéjázhat és önmagának legjobb szerencsekivúnatail fejezheti ki, akár a tükör elé állva. Illés, aki tüzes szekéren vágtat az égbe, az egyik csodás embert képviseli. A villa­mosság hőse pedig, ulti ma már irtózatos gyorsaságú repülőgépről adja le rádió- gyamjait, képviseli a másikat, aki azonban maga büszkén utalhat a saját erejére és leleményére. Bizonyára nem. vagyunk az utolsók az angyalok és ördögök hadától határolt „lelkes“ lények világában. (Sp.) ÁmSlíer nein v©Iá szabad a nőknek földiákká! az utcán megáüani Mi illik, mi nem illik? Ez az örökké idő szerű kérdés azért lett aktuálissá hirtelené ben előttem, mert kezembe került egy meg­sárgult ócska könyvecske, amelyen a követ­kező cim olvasható: Illemtan mindenki szá­mára. 1899-ben jelent meg a könyvpiacon a piros-fehér-zöld szinü könyvecske s igy ért­hető, hogy mohó kíváncsisággal kezdtem la­pozni a megfakult oldalakat. Az illemmel első nagy összeütközésem ak* kor volt, amikor tanitóm, Szakács Pista bá­csi a szilágysági elemi iskolában egy nyak­leves kíséretében a lelkemre kötötte: — Jegyezd meg fiam, bogy nőt sohasem szabad visszaütni. A kis fa’usi iskolában egy tanteremben ü tünk leányok, fiuk és igy csak természetes, hogy a tízperces szünetben néha a leányok is kaplak egy két ütést, sőt az is megtörtént, hogy a hajukat megbuzogattuk. Azóta aztán tapasztalatból is megtanultam, hogy nem il­lik a nőket visszaütni, illetve már filozófiá­val kevertem a do'got, mondván, hogy nem érdemes .. . Egyszer meg vadászaton egy nyugalmazott ezredes szó't rám szelíden: — Engedjen meg egy megjegyzést. Ha bi­don megy át, akkor mindig maga megy elől és sohasem a nő. — Miért? — tört ki belőlem a csodálko­zás. — Azért, mert a férfi mintegy kipróbálja a hidat, hogy nem szakad-e le. Es csak e biztonsági próba után jönnek a hölgyek. Még ebbe csak belenyugodtam, hiszen azon a vadászterületen, ahol akkoriban cserkész­tünk. valóban csak rozoga pa11 óju hidaeská- val kerültünk össze. Olvasgatom most a régi illemtant. Mi is illett 1899-ben? A könyvecske mindenekelőtt megállapítja, hogy a> illemtudomány a táne- tauitás keretébe tartózik. Később meg arra hívja fel a figyelmet, hogy udvariasnak kell lenni — még a végrehajtóval szemben is . . . Kiderül, hogy — a társaskocaibau a höl­gyeké az elsőség. De mindjárt meg is védi a férfiakat: ..A férfi, aki társaskocsiban ül, nem mulatságból teszi, valószínűleg dolga van, nem illik ehát udvariasságát megzsaro- va, őt dolgában megakasztani.'1 Megtudjuk azt is, hogy nem illik táncmulatságba menni annak, aki nem tud táncolni. „Jusson eszébe, amit egy ezredes a buffet- asztaluál fagylaltozó hadnagyoknak mondott: Uraim, ne feledkezzenek meg kötelességük­ről, önök nem jeges-, hanem táncmedvéknek jöttek ide. Előbb a munka, aztán az élvezet! Jobbra át! Mars a táncterembe!“ Istenem, ba elgondolom, mennyivel több illik a mostani nőknek, mint a régieknek. Aí illemtan ugyanis azt mondja: „Nőnek férfi­vel az utcán megállni nem illik. Az iHemta- dó férfi csatlakozik az illemtudó nőhöz, még akkor is, ha ellenkező irányban van dolga, de az utcán nem állanak meg." És bizony rosszul járnának a Váci-utcában sétálgató hölgyeink, ba az illemtan rendel­kezését be kellene tartani, mert „egyedülálló nő soha meg nem áll kirakat előtt . , Az étkezésnél cimü rovatnál ezt olvassuk: „Az asztalkendőt, ha ruhámat óvni akarom, akár a gallérba is dughatom és nevetséges azt hinni, hogy az asztalkendőt a térden illik tartani, mert ezt megteheti az, aki evomü- vész és nagyon óvatosan tud enni.“ Istenem, igy megvá’toztak az idők . , . Tudtunkra adja azt is, hogy vendégségben annál inkább örül a házigazda, ha ételben, italban minél nagyobb pusztítást végzünk (ó, régi magyar bőség...). Vendéglőben, ha ide­gen asztalhoz ülök, hallgatok Ellenben, ha az idegen megszó it. barátságosan beszélge­tek ve'e, ha ő bemutatkozik, én is bemutat­kozom^!) Ez egyenesen érthetetlen . Ez a rész bizonyára érdekli a dolgozó nő­ket: „A női hivatalnoknak még lehetőleg ud­variasabbnak kell lenni, mint a férfihivatal­noknak, mert a női kiszolgálással 3 nagy tö­meg még mindig nem tud megbarátkozni.“ Böngészgetek az ebárgult füzetben s egvik helyen még a következőket találom. „Egy felvilágosult nő nem tűri. hogy férfiak so­kat kérdezzenek tőle, Ilyenkor ügyes, tapin­tatos beszélgetéssel e.lháritja magától a kér­déseket. mint ahogy okos nő nem adja ki magát. A nőiesség egyik lényege a zárkó­zottság. ami bizonyos fokig tiszteletet ébreszt mindenkiben.“ Mindenesetre egy mai fiatal lány csodál­kozással olvashatja ezeket a tilalmakat, a lo­gikának ezt a régies kanyargását, mint ahogv nehéz elhitetni egy fiatal leánnyal ina azt. hogy még nem is olyan régen nappali vona­tokon is női szakaszok voltak, ahol hölgyeink exterritoriális jelleggel üldögéltek s ebbe az e'kiüönitett részbe férfiember nem tehette be a lábát. A mai életről lehullott a női szakasz, mint felesleges holmi. Ma a nők már a maguk lá­bán állanak s nincs szükségük i vén védett­ségre. ami mindenesetre örvendetes, mei * mutatja, hogy hölgyeink va1 óhou korszeiiiek már a szó jó értelmében . . • Diószeghy Miklós LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a Ifisztékosabb kivitelig, legolcsóbb** <39 ELLENZÉK könyxosztáijálxXh. KokMT«, A

Next

/
Oldalképek
Tartalom