Ellenzék, 1941. május (62. évfolyam, 99-124. szám)
1941-05-04 / 102. szám
A Ci J V J Li 3 K ÖN Y V TA Ha Extern. BUDAPEST Országháztár P^rlam^nt âRB 10 FILLÉR Sz*rfcesztfiség és fciat'öftivatal: Kolozsvár, Kissollnl-úl 4. Telelőn : 11-09. Kyomda: EsTelem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29—23 ALAPÍTOTTA: BBRTHfl MIKLÓS Kladátnlaldonos: PBLLBS R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.79. negyedévra 8, félévre 16, egész évre 32 pengő. LXII. ÉVFOLYAM, 102 SZÁM. HÉTFŐ KOLOZSVÁR, 1941 MÁJUS 5. Hitler Steszéde (Z.)l Vitathatatlan, hogy a világ: barát és ellenfél egyaránt hódolattal ismeri el a né met birodalom vezérének rendkívüli szónoki képességeit. Aki azonban tüzetes vizsgálat tárgyává teszi Hitler beszédeit és tanulmányozásai során visszatér reájuk jóval elhangzásuk után is, az csodálatos és a történelemben páratlan megállapításokra jut. A néphez, a tömeghez intézett szónoklatok elmondásuk pillanatában gyújtanak és magukkal ragadnak, de később olvassuk szószerinti szövegüket, akkor kiderül, hogy e szónoklatok (és itt nemcsak a történelmi beszédekre szabad gondolnunk) egytől-egyig, utolsó betűjükig páratlan és a legaprólékosabb pontossággal megfogalmazott expozék, amelyeknek minden szava külön jelentőséggel és rendszerint külön értelemmel is bir. Hitler államférfim nagysága és politikai láng- elméje épp e beszédekből tűnik ki, melyek egyrészt tömeghatásukban felülmúlják a történelem legnagyobb népszónokainak eredményeit, másrészt felépítésben és finom megkülönböztetésekben túlszárnyalják Talleyrand, vagy Metternich iskolájának legkörmönfontabb diplomáciai expozéit is. De ha a titok nyitját keressük — hiszen ilyen magas rendű emberi teljesítmény végül is titok — könnyen rádöbbenhetünk. Hitler — minden eddigi be- idegzett politikai és diplomáciai gyakorlattal ellentétben — néven nevezve mond■ | ja meg az igazat és nyíltan bevall min- j den szándékot, amit a világ egyetlen ál- j lám fér fia, vagy diplomatája nem mert eddig megtenni. Lehet, ezért az igazmondásáért nem akartak neki hinni előbb otthon, majd a birodalom határain túl. De mint ahogy a Birodalomban megtanult mindenki hinni benne és neki, úgy meg fogja tanulni ezt a nagy világ is. A példák legalább is azt mutatják, hogy nem jó kételkedni abban, amit Hitler kimondott. Nem jó boncolgatni a szavait, mert ő úgy érti azokat, ahogyan kimondja. Aki Hitler szavait magyarázza, az rendszerint félremagyaráz. És jóslatai sem ihletből fakadnak. Amit a jövőre nézve mond, azt konkrét, aprólékosan kidolgozott terv alapján mondja, amely gombnyomásra hajtódik végre. És amit mond, azt a nyolcvanmilliós német nemzet egységes akaratára, erejére, felkészültségére és hitére támaszkodva mondja. Néha csak félmondatokat mond a jövőről, csak úgy mellékesen említ meg történelmi, horderejű elhatározásokat, amelyek népek és országok létét, vagy nemlétét jelentik. És jaj azoknak, akik nem értik meg, vagy nem akarják elhinni szavait. így és eme szempontok szigorú figyelembevételével kell mindenkor megítélni és értékelni a német birodalom vezérének szavait. Ezekben a beszédekben nincsen hajszálnyi eltérés sem a terv, a kivitel lehetősége, az érzelem és a kimondott szó között. A barát az barát, az ellenség ellenseg, a szándék maradandó és kivitelre mindig adva a kettős lehetőség: igv, vagy amúgy. 1 A vasárnapi beszéd különös elégtétellel, büszkeséggel és örömmel kell, hogy bennünket, magyarokat eltöltsön. Elégtétellel és büszkeséggel azokért a szavakért, amelyekkel elismerését és nagyrabecsülését fejezte ki irántunk és honvédségünk iránt, mert Magyarország támogatása nélkül — mint mondotta — nem lehetett volna ily gyorsan megoldani a balkáni kérdést. És örömmel kell, hogy eltöltsön a beszéd, mert a vezér és kancellár örö- 1 mél fejezte ki afölött, hogy Magyarország újabb lépést tehetett az igazságtalan trianoni békediktátum jóvátétele felé. Hasonló szavakkal emlékezett meg Bulgáriáról is, ami újabb fényes bizonyítéka annak, hogy Hitler változatlanul és magatartásunk következtében szándékában megerősödve nemcsak a versaillesi, hanem valamennyi páriskörnyéki békediktátum maradéktalan felszámolása mellett foglalt állást. 1 Magyarországra nézve ebben a pillanatban talán teljes egészében még fel sem fogható mértékű hordereje van ennek a néhány rövid mondatnak. Különösen akkor, ha összehasonlítást teszünk közöttük és ama mondatok között, amelyekkel más közeli államok kérdésével foglalkozott. Barátai és szövetségesei vagyunk Hitler: a birodalomnak és hogy azok vagyunk, immár ismét vérrel pecsételtük meg. De amellett, hogy Hitler vezér és kancellár minden eddiginél világosabban és félreérthetetlenebbül szögezte le magát a magyar revíziós politika mellett, megismételte a Délkeleteurópára és Balkára vonatkozó régebbi kijelentéseit is. Németországnak kizáróan gazdasági érdekei vannak ezen a tájon és politikaiak csak annyiban, hogy kívánja és elősegíti az egyes országok erősödését, termelési rendiének biztonságát és zavartalanságát, tekintet nélkül belső és alkotmányos berendezésére. Bizonyos, hogy belső megújulás, az uj európai rendhez való hasonulás nélkül lemaradunk a népek versenyében, de bizonyos az is, hogy ezt a megújulást a magunk erejéből, a magunk életformájának I megfelelően és sajátos arcunkhoz híven, idegen formák riudt mujmolása és reárik- kényszerilése nélkül hajthatjuk végre'> Biztatás és serkentés reánk nézve Hitler beszéde, útmutatás és ígéret, megbe- csülés és elismerés, de csak ha méltók tudunk, merünk és akarunk maradni hozzá. „A világháború nagy megcsonkítottja“ voltunk és az első igazi reménységgel annakidején Benito Mussolini ajándékozott meg. És amióta egybekovácsolódott a Berlin—Róma tengely, amelynek megálmodója magyar államférfi volt és amelyhez már létrejötte előtt tartozónak éreztük magunkat, egymásután forrnak vissza lemetszett tagjaink és egyre erősebbé válhat a hitünk a teljes gyógyulásra. Talán soha igazabbak nem leoltok a leghívebb magyar szavai, mint mosti „Minden a miénk, csak akarjuk!‘( „Szives Jóérzéssel fűlt el, hogy Magyar- ország újabb lépést tehetett a revízió felé" A vezér és kancellár nagy beszéde a birodalmi gyűlésen BERLIN, május 5. A német birodalmi gyűlés elnöke délután hat órái a a berlini Kroll operába összehívta a birodalmi gyűlés tagjait, hogy meghallgassák a birodalmi kormány nyilatkozatát. A gyűlést Göring birodalmi tábornagy nyitotta meg, majd Hitler vezér és kancellár tartott beszédet. A Führert a birodalmi gyűlés tagjai melegen ünnepelték. Hitler vezér és kancellár a birodalmi gyűlés vasárnapi ülésén tartott beszédében többek között a következőket mondotta: Churchill volt a háború kitervezője A háború kitörésekor, először abban a pillanatban fordultam Önökhöz, amikor a béke ellen szőtt angol—francia összeesküvés következtében meghiúsult minden kísérlet a Lengyelországgal való megegyezésre. ^ 1939 október 6-án újból megállapítottam, hogy Németország sem Angliától, sem Franciaországtól nem kért és nem is I kér semmit. A háború folytatása őrültség. De épp úgy, mint már 1939 szeptember elsejei felhívásom sikertelen maradt, ezt az uj felhívásomat is egyenesen felháborodva visszautasították. Az angol háborús uszítok és a mögöttük álló zsidó kapitalista férfiak az emberiességre vonatkozó felhívásomat nem tudták mással magyarázni, mint azzal a feltevéssel, hogy Németország gyenge. 1940 junius 19-én harmadizben hivtam össze a birodalmi gyűlést. Teltem ezt azért, hogy még egyszer békére intsem a világot. Nem hagytam semmi kétséget az iránt, hogy ily irányú reményeim a tapasztalatok alapján nem nagyok. Azok a férfiak ugyanis, akik a háborút akarták, nem valamennyien ideális meggondolásból cselekedtek. Mögöttük állt, mint ösztönző a zsidó-demokrata-kapitalizmus, amelynek elkötelezték magukat és amelynek ezért hálójában voltak. Churchill, a minden idők legvérengzőbb dilettánsa, komolyan azt hitte, hogy a német légi fegyvernem hónapokon át tartó tartózkodó magatartása csak azt bizonyítja, hogy a német repülök nem tudnak éjszaka repülni Churchill tervei a Balkán lángbaborltására Ennek a bolondnak és darabontjainak éppen május 1-én a német nephez intézett az a felhívása, hogy hagyjon el engem, nem magyarázható mással, mint vagy paralitikus betegséggel, vagy egy iszákos őrületével. Ilyen abnormis lelkiállapotban származott az az elhatározása is. hogy a Balkánt hadszíntérré változtassák. Ez az ember majdnem öt esztendő óta mint egy őrült száguldoz át Európán és keresi, mit lehetne felgyújtani. Sajnos, még mindig akadtak megfizetett elemek, akik megnyitották országuk kapuit ezeknek a nemzetközi gyűjtogatóknak. Churchillnek a tél folyamán sikerült hamis állításokkal rákényszeríteni az angol népre azt. a nézetét, hogy a Németbirodalom a mult évi hadiárat következtében kimerült és ereje végéi járja. Hogy aztán a felébredést megelőzze. szükségesnek látta újabb tűzfészket teremteni Európában. A Führer itt emlékeztetett azokra a titkos okiratokra, amelyekkel leleplezték azt a tervet, amellyel 1939—40 telén a Balkánt uj eu rópai hadszíntérré változtassák. A főrendezője ennek a vállalkozásnak Churchill, Ha lifax, Daiadier, Reynaud, Weygaud tábornok és Gamelin tábornok volt. Mint ezek az okiratok bizonyítják — mondotta tovább a Führer — arra az eshetőségre számítottak, hogy a délkeleteurópai béke ebeni merénylet. ha sikerül, mintegy száz hadosztályt moz- gósithatnak Anglia érdekében. A múlt év májusában és júniuséban bekövetkezett gyors összeomlás azonban ezeket a terveket is elaltatta egyelőre. De Churchill már mult év őszén igyekezett ezt a problémát újból ter- vezgetései körébe vonni. Ez a kísérlete most nehezebbé vált, még pedig azért, mert köz ben a Balkánon változás következett be any- nyiban, hogy Románia az ott történt változás miatt Angiit számára végleg kiesett. Németország balkáni célisi A Führer ezután összefoglalva ismertette Németország balkáni politikájának célját. E szerint — mint mondotta — a német birodalom a Balkánon mint a múltban, most sem szolgált semmiféle területi vagy önző politikai érdeket. Ez azt jelenti, hogy a német birodalom ezeknek az államoknak a területi kérdéseiben és belső viszonyaiban önző okokból egyáltalán nem volt érdekelve. A német birodalom azonban azon fáradozott, hogy éppen ezekkel az államokkal szoros gazdasági kapcsolatokat teremtsen és ezeket el is érte. Ez nemcsak a birodalomnak állít érdekében, hanem ezeknek az országoknak is. Németország ipari állam és élelmiszerekre és nyersanyagra van szüksége, a balkánállamok mezőgazdasági és nyersanyagterüle- tek, ezeknek viszont ipari termékekre van szükségük. Ebből szükségképpen kialakult a gazdasági kapcsolatok rendkívül termékeny kiépítésének lehetősége. Ha angol vagy amerikai körök ebben a Balkánon jogosulatlan német törekvést láttak, akkor ez a gyanusi- tásszerü feltevés éppen olyan ostoba volt- mint amilyen arcátlan. Mert minden állam a maga népének érdekei szerű)* fog gaída sági politikát folytatni, nem pedig idegen, zsidó-demokrata-kapitalisták érdekei szerint.
