Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

IO

I I I I V / É K

] '/ 4 I / t h r u n r 12.

Itt áll Erdély...

\ lűrtciirImi I ulélv lii'lnriui útja ccybcn T) ti ti ili;; macv.ir iiiiiv olődéstortcueli út is Miit.

\ i olt .1 S/rnt Istváni államrendszer alapjainak le fektetése. ti kulorsimuiO'tori róni. ballt. apátság a v ulufehé rvári küzd ezer- eves jtiispiik'fşî, es a többi keresztény magyar egyházi iuté/.inények alapítása óta.

\ magyar művelődé. ősforrásai a káptalani iskolák voltak, a melye kbol Erdélyben mindjárt a nemzeti államelet kialakulá-a >.ak kezdeti kőis/.akaihun i- '/.ép számmal találunk. Azután igy v is/ az út egészen a/ egyházi reformációig. a protestáns egyházak, a rét ormát us és unitárius vallások jelentkezéséig. Az egyházak élete és a magyar művelődéspolitikáé mindig párhuzamosan haladt es cgv mással szorosan öcszelai tozott. A nagy*

\ aradi Roma ins kánonuk krónikájához a/ idők rendjén ig\ kapcsolódik hozzá közművelődési sikon Holtai Gáspár. Dávid Ferene: Martinuzsi, Blundruta, Pázmány Péter Szamosi.űzi János és mások tevékenysége és igy folytatódik tovább a könyvnyomtatás fe’lcn- ditése teren Viszlát falusi kis> Miklósban

színháztörténeti vonatkozásban, lelrinczi Györgyben, az első magyar -zinhá/i eszme felvetőjében. tudományos körbe n pedig Apáczai Cseri Jánosiján. Opitz Mártonban és másokban.

És az a magas nézőpontú, jellegzetesen erdélyi és emelkedett célkitűzésű müve’ő* nléspolitikai áramlat folytatódik az idők és századok rendjén egyre tovább.

Erdélyi maradt mindvégig, mert örökösen <nj eszmei indítékokat termelt ki. erdélyi ma- aadt. mert itt a keleti végeken nemcsak politikai de közmüve’ődéspolitikai téren is v-rezte mindig a maga sajátos szempontjait ■es céljait és erdélyi maradt, mert végzetesen átlátta, hogv a magyar egységbe való örök beletartózaudóság érzete és tüdata mellett éppen az erdélviség jelent számára külön szint, értéket, gazdagságot és jellegzetességet. Bethlen Gábor bölcs és íuesszenéző kultúrpolitikai szempontjai. a Rákóczink.. Kemények. Bálkor tál.r szívós önvédelmi és a Habsburg-ház elleni tusakodásai. Bocskuy sa játságosan erdélyi politikája mint még azelőtt a János Zsigmond-i elkülönülés vágya, nemcsak politikai ténykedések voltak, de meg volt a maguk eszmei és művelődéspolitikai jelentősége is.

Az erdélyi magyarság és székelység lelki szellemű és erkölcsi megerősítése volt a főcéljuk ezeknek a kemény és ön- és más ok * kai való tusakodásnak. amiként Teleki Mihály, vagy a Bethlen Miklós: Diploma Len- po/d/unum-jolentosége sem csupán diplomáciai érték, hanem komoly szellenipolitikai érték is. Uj erőforrások voltak ezek a közben sorozatosan megszülető erdélyi, egyházi jellegű alsó '. közép és felsőfokú iskolák és intézmények mellett és ti i erőforrások az általános szellemi szint uj emelkedése mellett s.

Az eljövendő nagy és egyetemes magyar szellemtörténeti kutatásnak és összefoglalásnak még tisztázandó feladata ennek a nagy kérdés- és feladaihalmaznak pontos értékét lemérni és fontosságát. szerepét a maga igazi súlya szerint meghatározni. Mi inkább csupán utalni akartunk a nyilt és rejtett összefüggések szálaira, hiszen ilyen rövid áttekintésben csak a probléma-kor vázlatát lehet adui, semmi mást.

De nézzük tovább!

A művelődéspolitika erdélyi erőforrásai' nak azután egyre több és több kútja buzog- latja fel a századok folyamán a maga üdítő és erősítő vizeit. Mikes Kelemen, Aranka György, fíenkö József, Pápai-Páriz Ferenc, Bőd Péter, a kél Bolyai, Döbreníd, a Wis- fdényiek. Belőni Farkas Sándor. Körösi Csorna Sándor, Aranyosrákosi Székely Sándor, Debrcczeni Márton, br, Jósika Miklós, Fogarcsi Mihály, Mentovich Ferenc. Urházy György — és ki tudná csak igy hirtelenében elsorolni még hányán és hányán voltak itt Erdélyben a szellem, a kultúra, az emelkedett magyar lelkiség zászlóhordozói és fáklya- vivői.

És már jött mögöttük a Muzeum Egyletet alapító Mikó Imre, br. Kemény Zsigmond, Gyulai Pál. Brossai Sámuel. Eerde Mózes, Kriza János. Ferencz József, a Szászok egész sorozata, Bartha Miklós. Jakab Ödön, Tolna» Lajos, Petelei István, Orbán Balázs, Gyár- rnathy Zsigáné, Malónyai Dezső és a többiek, lőttek a képzőművészetben Barabás Miklós, Gyárfás Jenő és Márton Ferenc, a zenében Farkas Ödön. Balázs Árpád, Kaisch Pongrác?, és Seprüdi János, a színészetben Kolsi Palkó János, Pergő Celesztin, Gyulai Ferenc, Déryné, Szent gyűrgyi István, E. K&vács Gyula, jött a tudósok, a tanárok, a papok, az írók és az intellcktuellek végeláthatatlan serege,

A névsor; a szellem és a lélek tisztaszívii, áldozatkész, önzetlen harcosainak névsora pedig nem szűkül, sőt egyre csak bővül,

Kit említsünk csak? Talárt csak a nagy halottakat. Benedek Eleket, aztán Jékcyt és Adyt, Sebesit és Kovács Dezsőt, Biluxt és netras Kálmánt. Balogh Endrét és Sipos Do*

mókust. Aztán SZutnbtW-Szabái, Untéi:.'. I V- rencet, 111. Körűi;,« lo/t-clet r- kóns.Kovács Istvánt, Dudát. Mujláth, Kereste, Nagy Kéri. \ püspöküket. a/ Erdély szivéhez nőit Kuni; Madár). akikre emlékezni mintha szögek fúródnának líj'a a .-/ivünkbe; a fáj- dalom szöcei.

lm»- a maga nagy '/elleniéi lékeit ü’:|.

ontó, boldogan tékozló Érdél'

A Ma kepe már előttünk áll. Nevek-t é> adatokat felsoro’ni, idézni itt szükségtelen.

Erdély í!. felszabadultan lélek/ik és -/ivének, tudásának, hiteink minden t.'aiis>i)\án erőforrását boldog örömmel. büszkén in.ti

hHc a,’, r gye temen inagyui »/t!Vmi*ég rtugv

a min tatába. Hozza a maga ■•/inéit é- jelleg* /elé--egeil hozza székely heetnletét és rög- hi'/iara-zkodáiál hozza n> erdélyi fenvő-úro. mát <■' málna-s/cdei izeit, hozza levegőjénél. Iiűvö- ti-■zta ágiit hitének emelkedett-égét é« becsület«- nyi ts.ig.it. Hozza 22 év aeélftirdö ji ben kipróbált, tóihetetlen hűségéi «• élet- erejét.

Itt all Erdély, a nagy magyar ei !Lilü/é.-rk n t töl ténelini lordulójn előtt. Ls várja, kéri a tel-nbb parancsot. hogy ezerév. < hivatástudattal munkaiul Úllhas.Rii r dolgo/ha*ék. Az igyetenusség tavára.

Mert a szerepet, mit Hungária szá nt egv- -égének i>ara111-sa kijelöl a számúi a, azt he- (•süléitől teljesíteni fogja. Minden vonalon és minden s/i repkörben.

I gy, mint eddig, ezer éven ál.

V ALTER GYULA

Pilsudski nuvb&ail

p&cUiţa

ét a ftéUaí tényeit át'atnfó titkácHÓk Hwzimitca Ittakwi&z,, aki ézkitUts és- adatokat U&z nyiiuánosság.cO’ a ULus politikustól etníékícatailoH

A titkcUft'ái ált ás

még a többiek pohárköszönt őjükben az étikre ürítették poharaikat. ö — a halottakról beszélt. Nagyon keveier mondott egyszerűen. rengő hangon. De a lelkek beléremeg- tek s a vacsora hangulata hirtelen ünnepével halotti torrá változott, íme vet u.2 elesett hősok emlékére ii'nek meg szinte szertárrá, osan. Gverekésszei hallottam a szavakat: ..nagyság, szabadság, harc, feltámadás — és sohasem felejtettem el őket . .

(Az Írónő 1913-ban tagja annak :lz Önkéntes engyel nőcsoportnak, amely fegyvert tanul forgatni, hogy a Pilsudski-fé’e önkéntesek között Ifarco ha*:on Oroszország ellen). Leve et ir Pifeudskinek s beosztását kéri csapatába. A válasz gyors és azonnali és megmagyarázza, hogy miért számit a marsall fegyyertiorgató nőkre is: „Nines semmi tvyasmi, amit egy erős és hátor lélek ne tudna elvise’ni és keresztülvinni,. "

A világháború idején hosszú időre minden összeköttetés megszakad a visszaemlékezések Írója és a marsall között. 1925-ben taüá koznak újra, mikor Lengyelország államfője már az egykor ko-iispiráló Piisudski. A háború alatt Karinaiéra ápolónő az oroszokká’ harcoló legyen csapatok me lett. A forradalmat s az azt követő embertelen nyomorúságot ott éli át a változások tüzében égő és szenvedő Oroszországban. Mikor visszatér Lengyel- országba, már ismert- irói neve van hazájában. Álami tiszt viskó lesz, egyszerű, esönreo életet él.

S irt egy drámai rész következik. Ugyanis Razimira Ililakowiez

otţ vau amikor megölik í z első lengyel elnököt, Narutowicz professzort, Pil* sud:ki egyik legbensőbb barátját. A golyót Pikudskiuek szánták & a halott Szemét IHakowicz kisasszony fogja le, ott hal meg előtte a tragikus sorsú államférfi.

Nemsokára irodájában ismeretien haisg Keresi te efonou. Közli vele, hogy a marsa inak szüksége van rá. Milyen marsallnak? •— kérdezte csodálkozva. Piisudski marsainak -— fe el az ismeretlen férfi. Mert ekkor lesz Piisudski az, akinek aztán a vi'ág ismeri: Piisudski marsal!á .. r

1926 nţ arán foglu ja i-l a min L. nn-J <-tt titkúriiői ál á ír ;»/ rmlékirat /’•r/ője. Ki r it habozik mii-lőlt cliiu’. II idüg> uiitii</l"i lirbániőjéiif-k .'enni nag)on nein-/ iciadni L'c\/n képe! ad ill i u>. akkori markelről: „Mikor végri I /ántuin magúm < ■ < lm o- lent hozzá, egy ki- szalonban fogadott. So irJejtcru ei, ahogy belépett-. Haja ieodi tlen, ga lérju ki-sé nyitott, uniforrnioá régi w- burvert, ’zemhéjjai pirosak, mintha /ok < j- r/ jkán át nem aludt io na. Ki--é inegdöb- liefitem é* emléks/em '-gé-z idő ala^t atto1 I éjem. hogy a lebegő köfnnii tű függönyök mögül rá ne líijjöu valaki. Sokáig be-/éltünk ■ én megriad tűm ráinv ír> i'ig (elarl/ttoi.

A égre meggyőzött éí bátorságot önrött le- Vin. Heck ezredé/hez küldött a hudügymi- ni-zlérium akkori kahiuatíöriökélie/ <. én «• foglaltam ál ásómat.

Piy>tor ezredé -;e együtt magához bis.i- totc ezután Pilsud ki, rnert a? e/r.de* jelenlétében akarta tudtomra adni beosztásomat é* köte espegeimet. Ezekat mondja:

„Szerettem volna, ha Beck is jelen van. de ő most a képvi&előházban tartózkodik. Legyen elké&zü ve rá, hogy inzu)tu-> jk érik majd, hogy az emberek befeketítik és bántani fogják. A futárom küldeményét mag ) veszi út és osztja szét.

Ha vaíame'yik régi légiósom kérvényt nyújt be, intézze cl jó belátása szerint, ha megérdemli. Máskii önben tiltom az. tyen dóitokat, de a légiósok kivé'elfSek. Megtiltom, hogy tisztjeimmel vagy a kabinet tisztjeivel Ítészé jen, v agy tőlük tanácsú’ kérjen: minden kérdésével íordu jón Prystor ezredeshez“.

Majd:

,.Egv hatalmas, világos szobában kaptam egy kis a-ztaJt. Első nap mir ölre va ó kérvény feküdt előttem. Kü önszobátnon ment keresztül mindenki, aki a marcalihoz be akart jutni.

Az első évbeu harmincezer levél ment át a kezem közt. Ál'á-Som évei alatt mintegy 250 ezer levélre válaszoltam, a marsall leveleit nem számítva. A marsall azt kívánta, hoey minden 'eveiét meg- válaszoljunk.

Teljesen megbízott bennem, s hagyta, hogy* minden kérést saját belátásom szerint intézzek ek Mi le.S2 akkor, kérdeztem, ha valann nagyon rosszat e?iná ok? Mosolyogva feelt: Mire azt én észrev eszem, addigra már te cl is mentél. . .

A memoire sok részében szelíd fénnyel világit a marsall jóságos me’eg szive, kedves humora. Szeme szürke vo r vagy kék, aszerint. hogy milyen volt a hangulata Szép. kemény vonásu férfias arca sosem volt tökéie- tesen simára borotva va, hajat is renJcUenü. vise te. Folyton cigarettázott. .« rengeteg teát ivott. Egyszer megkérdez? tőle titkárnője, hogy előadásaiban beszélhet-? róla?

— Tégy, amit akarsz — felelte — s mond meg azoknak a kü földeiknek, hogy Lengve - országról Lengyelországban informálódjanak s nem valahol az utón. Jó?

Gyakran érkeztek zsíros papíron irt, helyesírási hibáktó hemzsegő, faluról jött leve ek, amelyben szegény fa usiak panaszolják e1. káraikat, gondjaikat, fö djük igazságtalan e oszTását. Ezek a rossz dohánytól és fő dtől fekete Leverek rotak a legkedvesebbek a marsa! nak, aki ezt mondta, egyszer:

— Nincs su'yosabb teher, mintha az ember sekat tud . ..

Pilsudski halálát Rómában tudta meg titkárnője. Könmytő1 vakon ment végig a napfénye- uccákon. Könyvét a marsai temetésének drámai s szivbemsrko ó leírásává! fejezi be, mikor a tömeg, aki nem is tudta kije fekszik a ravatalon, utolsó útjára kisérte ezt a melegszívű nagy embert és katonát . .

Most fe’nézünk a géppel sűrűn teleirt -sápokból s a barátságos kolozsvári szobába; szemben ül velünk Kazimiera Il akovvicz, ennek a nagy* életnek tanúja és krónikása, aki megengedte az Ellenzék munka ‘a vsánál,

Hogy a kiadatlan emlékezést — r.me.y történelmi és emberi érdekeségén túl irodalmi csemege is — itt átolvashassuk ná a Az ö ő- szobacsengő é'e-sen vág bele a ccündbe: M:íidemoisé!lé Illakowiez egyik tanitványa jön orosz órát venni. A mű t ott fekszik az aszta on előttünk: ez a csengetés más. ez a jelen ... (41. L.)

(gróf Zrínyi Miklós)

Mint Rektor Troiánah így én Szigetvárnak Erős őrzője voltam;

1futattam pogánynak,

Hogy nagy jókorának Kedves szolgája voltam.

És előbb éltemet,

Hogysem hüvségemet, Testemtől k,bocsáttan**

Furcsa érzé-s lapozni ebben a tökéletes németséggel megirott kéziratban, ama vet mag a szerző fordított le. aki rzeretné, ha -e'.'őszö. magyarul je-einne meg ez a memoire. Ta ál az elsők vagyunk, akik olvassuk itt. ebben szobában, ahol' ma egy változatos, színes éle csendesedett rn.es a nyelvórák szürkeségében De az irói tehetség tovább dolgozik a ko‘oz • vári írógép mellett s a mii eredetiségében formájában nem hasonlít egyetlen eddig o. vásott hason ó munkához sem: az írónő ké kis unokabugához irta emlékezései! amelyek nem annyira történések leírásai hanem egy kivételesen nagy ember környe zctének, egyéniségének eleven raj/a. Stílus tiszta egyszerű, jó érthető és mégis művészi Olyan eleven képet kapunk itt Pi sudsk marsaidról, mintha a halott egyszerre az éle közvetlenségével lépne elénk hétköznapol jellemző színében és elevenségében.

Részeket kapunk ki ebből a kéziratból.

1911-ben ismeri meg Karkkóhan a Tiara Kazimiera Püsudskit. Barbara nővére eg; házban 'lakik a Piisudski önv áddá : apnar sail akkor első feleségével é. akit 1920-bav vészit el. A fiatal versiróno első impresszió PiSudskiról. „Egyszerű ember volt s a jó ság leírhatatlan, de érezhető meleg sugár zott belőle. Elnéző jóságosságár egész szi vemmel éreztem: kemény, és árva fiatiaisá gomban magara is kissé kemény ettem „s a ő jósága ezt a védekező megmerevedést azon nái ellensúlyozni tudta. Mindig készen a ne verésre, de jósággal nézte el teljes tudatlan 'hágómat politikai kérdésekben. Az ügyetie; s felszeg fiatal diáklányban az embert, a árva és zerctetre szomjas emberit) látta meg Nevetett, de jósággal: velem nevetett, nen rajtam“.

„Piisudski meghívóil egy b«nkp,tríc. amc iyet a lengyel összeesküvő hazafiak vezére é nesztora LimUnowski rendezett Pilsudsk mellett ültem a a vacsora é-letem legnagyob: — csalódása vö t. Nem volt Üt szó foldalatt szervezkedésről, revolver! öv csekről, kozái lovasokról vagy szabadsági: vsökrő’. Ó va: vöt az egész, mint egy vidéki társas vaesorr tökéletesen polgári volt s' nem éreztem sem mit a vendégek heroizmusábóí, vagy elszánt ságából. A csalódás ebben n percében Pi

íitfíci'í Tn?«jai rn -3caí mlnV ia f

’ \/ Egyetemi Könyviár épületében Ke c- *

men Lajos levéltári igazgató dolgozószobájában Pilsudszki marsa1 nak <-gy ismeretlen portréja ál. Az átható tekintetű, érdekes katonaarc >zinte eleven erővel néz vb*za n szemlélőre: egy múltba merült vt ág nagy j szereplője volt ő, ál amférfi é- katona, o van i erényekkel, hogy még el enfc ei i» tisztelték j éí becsülni tudták. A képet Kaziinir.ra UJa- kövei ez, a marsall volr titkárnője ajándékozta a könyvtárnak. Sok évig dolgozott a marhal' mellett és mo^r körülbelül egy éve itt j < Kolozsváron, messze mindentől és mindenkitől. ami az é étét jelentette. Mikor meg- | tudjuk a rímét, azonnal cl megyünk hozzá, i Petőfi-utcai otthonába. Tartózkodva fogad, nem akar semmit sem mondani önmagáról. Finom mosoiyu, érdekes arcú, nagyon rokonszenves jc'cuség MadmoiseFle I lakowic/. Szinte rosszul óik. hogy -i riporteri kivan- j osiság ilyen váratlanul botor hozzá. Mialatt J virágjait vázába rendezi, bocsánatkérőe.r? | magyarázkodunk > így bizalmat"-ansága las- ! »an fe'enged. Most már arra kérjük, hogy hát akkor ne önmagáról beszeljen, hanem a j marsaiéról, akinek neve ma már kiesé legenda. \z őrá vonatkozó "adatokat ügyi- kike- j ev-iik a ..AX lio‘s veimből“. Mert ez p csöndes, nagyon ku turá t nő, aki istneretlecül és magánosán, nyelvórákat adva él a mi városunkban, neves Írónő, olyan, aki jognál bekérő bet a hírességek gallériájába. JLitvániá- b?ri szú etett, Krakkóban és Oxfordiján végezte az egyetemet s egészen fiata on két nagy irodalmi dijat nyert el. Egviket szülővárosában \\ ilnóban, a másikat, hazája n-agy diját, valamivel később. .V ' orsói Irodalmi Akadémia tagjának is meghívta, de már akkor nem fogadhatta e ezt a fe elősségtclje« megtiszteltetést. Ugyanis 1926-tól 1935-ig Pi sudski titkárnője volt. Több lengyel ess kulfc di kitüntetés tu ajdonosa, rengeteg elő- adást rartott külföldön é-> hazájában is. Öt nyelven beszél tökéletesen. Fnnvit mond róla a lexikon s ő cíoJc egy kéziratot tesz < énk: emlékiratát: mozgalmas, érdekes zsz- rzonvi é- ele írásba etett vallomását. A gépíró os lapok e ső oldalán i-t: ál a ejm: Us. vény az ut mellett. Az ut Piisudski szétes- hömpö ygésü élete: az ösvény az övé, amely a nagy ut ruel'ett kanyarog s most itt kötött k: nálunk, Magyarországon . . .

Kiadatta*. em