Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-12 / 84. szám

19 4 1 április 12.

Ss&rkeo virr^Mt 3 ÄfgfS*- '"T^Sßä^t vcÜ'í ** ég,' akár *.' hflsa<i\ ' ţ ,

Mihály, a görbe $ebu úri kutya, Viat Ült az utáló küszöbén is vakarózott, !'og> cí^at- tagórt a füle. •' ' ,»

A Birike Péter kutyája, volt, úgy került ide kitudja honnan. A legény Vuag'H- mellé szoktam s az istállóban altatta., — Haj kárásszá csak a patkányt • ■ . goud jlva

Legalább éjszaka nyugodhatik ■ Mihálynak keresztelte, ahogy a régi is-1 paar is'hívták. Kacagta is mindenki,, mert mikor az tn:in látta, csak füttyenteU öpnyin s kiáltotta maga elé nagy ártatlanul. — Ide Mihály né. az istenedet!... .

Vakarózott1 hát Mihály a küszöbön,- dehogy a lábával nem érié. az orrával kezdte turkálni magár. Kattogtam a fogást nagy sebesen, kutatta a bolhát. Aztán csak célba vette a farkát s oda kapott olyan hirtelen, hogy felhenger,edetí bele. FeKVlfti aztán nehezen s prüszkölt vagy kettőt. .

—- Menny innen, 11a! ... — 1 ök döste férre Birike Péter az útból. Mérges volt, hogy mindent egyedül keni csinálnia. A vén Zsiga elé ment parancsot kapni, aztán csak várjad ... Hányd ki a> ganét. végezz el miair den.1, aztán majd elé kerül 5 is . . .

—- Menny, na! — tolta lábával a kutyát.

! Miliá y. nem isokar törődött vele. Arrébb ül1 lustán s kereste tovább a bolhát. Birike Péter sepregetett a/, istálló előlit. Bent rend vöí, amilyen. kéé] Nézheti

akárki! . gondolta büszkén.

A kastély fefcől jött. is aztán a' vén Zsiga. Jött keresztül a sáron piszmogva.

—Pókhálót ne fáss-oa, asxonta . —- áiBfi meg a legény mé-'lett. ' Az csak r átnézett hirtelen, de az tán válűiaifc vont és sepert tovább.

A vénember bement az istál.óbaV- A .legény sepert, de kezében valahogy meglassudotá a seprű s fejében a jóakarat.

r— Akármit e&inájj, ngy se Jó!... — gondolta indulatral. Ráhúzott n kutyára/ menjen tovább af élűébe onnan.

Mihá y lesunnyadt morogva, de már á: másodikra vitáié magát ijedten. Szaladt, :hogy repdesett a füle. Farkát behúzta egészen a- hasa 3 á s csak a ganétól nézett visáza, olyan csodálkozom formán. . - v

A legény el is pisotyodott tőle.

— Nem tetszik ügyé? ... — kérdezte csúfol ód va.

Mihály CHajk rázta a fü ét.

Ó,' ártat lanja! — kacagta a legény.

A kutya ’éü t a farkára s. úgy nézett a

fiú felé. féloldlaíról. : : ' v :

— Csak haragudj ... — biztatta, m és

sepert tovább. v

A vénember elé jött az istállóból; A dohányát dugdosta el odabent. Pislogat'f, mint a bajba jutott béka, készült a menye éle. Legszívesebben nem ment volna. sehová, szegyéire az értéi dohány Tovajlást, dehát enni is kell, -s- Rámfogj a* biztos... — gopdoíllta savanyúan. — De ki látta, igen ... .— erősif- gette magát. ;

A legényre lesetlí, aíki c3ak sepert. Ha por lett yo'na, most be epte vqdna az öreget.

— Jól sepersz.., — szólt oda, hogy mondjon valamit.

—- Én jól-'! . . . — morogta az kurtán.

Az öregnek járt a szeme riyugtalanuL —- Megyek 9 eszem — mondta lei végük, de inkább esiaJc magának mondta, észre stem vette ő a fiú haragját.

S csakugyan elindult. Ment lassan, tempósan, kerülgette a Sarait- 'macska-módra.

Dé akármilyen lassan ment, csak odaért. Csoszogott s benyomta az ajtót.

Kiesi ház, nagy szegénység s hogy sok ne légyen, három gyermek. Annyival -vesződött a menye. Veszekedett most is, hogy szinte Jajgatott:

— ...Meg se' lúd tojni a szegény állat, mind zaklassák... Mit akarsz te, mit, ajkarsz. sze most esttel, nem most ettél, nem most ettél?! ... — kiállított a kicsi fiára, aki sírva bizonygatta, hogy igen, de éhes. -— s kapaszkodott az anyjába, hogy az fellökre mérgében.

Az öreg, ahogy bécseppent- közéjük, nézett mindjárt a helye után. ártatlanul a fütő mellé s keze rögtön a zsebében kezdett keresgélni. De ki is kapta onnan, mint aki tűzbe nyúl' s nézte a menyét megzavarodva.

Az asszony szeme össze szűkült az öreg láttán, a szája keskenyre vékony ült egyszeriben, De nem szólt, hallgatott, fukarin. Kas alá bontotta a tyúkot .s t&t-t-vcift szótlanul.

A fia az csák bőgött düiínyögve.

A kisebbik leányka a kosár mellé kuporodott. g knkucsá’ta a tyúkot.

A nagyobbik mind az anyja után nyafogott: —- Csípi édesanyára, eşipâ .. . — Feje kendővel volt békötve jó szorosan.

Úgy jó. ha csipi! ... — intézte eQ tortán az. anvja is jöiit-nrent a iiázban szigorúan.

— ...Hallgass már te,. hallgass! — rivallt a fiúcskára, aki abba hagyta ijedten, hogy aztán még jobban rákezdje.

A vénember csmik sunyitptt a fütő mellett hallgatott nagyokat. Aztán csak eszébe jutott az alma, A konyhán kapott ma egy fonyadka almát.

— Né, te! . .. — vefte elé 3 kiui'ta oda a

fiúcskának,

ELLENZÉK

íí—

. 1 IA vén Zsiga

Irta: ASZTALOS ISTVÁN,

Abba is hagyta egyből a sírást. Szeme nagyra nyiir, mint a hajnali virág, könnyeit - feiliszáritott>a mindjárt az Öröm.

Elvette az almát szinte áhitartal.

— Ni."

mama, ama!

mutogatta árny

ján-ak bo dogan s kacagott a két fényes szeme. Fényes, minit két fekete, hátú bogár.

— Edd meg. ha alma!... — vonta az a vállár, de szája szigorú vonali csak meglá- gy-rfit egy kissé.

A két eánykiai köriijálíla mindjárt a kicsit.

— Ama! . . . ■— mutatta az nekik is büszkén.

Azok nézték a bin gyök a kis állmát.

* — Nem adsz? . .. — kérdezte a nagyobbik s már nyúlt is az alltaa felé.

A fiúcska ráijedt, mit alkar s bujt előle az asztal' alá.

De az bujt utána konokul. Adj na! —• követdlféY ’

Mind kapálózhatott. Elverte erőveit s leharapta majdnem a feliét.

A kicsi sir tg hogy hasadt el ketté. A. jneg- maradr alma elgurult az asztali lába nrcíHé.

A 'leányka aztán bujt félre az anyja elől.

Hányszor mondjam, baggy békéi- a kicsinek, te! — ütötte az mérgében.

Sotifije ad, igen ... . -r- .sírta el magát iáié ányk a.

Az asszony a fiát csacsijgatta. . .

A kisebbik leány-ka, hogy öt sfenfci nem ügye lte.. felvette hamar az »Imát s ment ki vele hallgatva, mint egy kis egér.

Az öreg szorongva ii!t, el volt rontva megint a béke. Sirás, csatara, örült, mikor bejött 21 fia.

te* C^onip'S! ember vo lt. nyírott bajusszal,

Örökké nyávogratod okét* . . . — nézett ás'zonyára s 'Seült az asztal mellé, ugv kata- pasgn. Az asszony nyelvén csúnya- szó fogant, de nem szüóete'üb' meg. Inkább ételt tet-f ki az asztalra.

A vénember a fűtő mellett csak hallgatott. Pislogott inagyokat s várta, hogy hívják.

De £i menye nem szólt vana sernmenynyiért.

A fia vetette oda:

.* Magár instáni kell. agyé?...

Az öreg fcláilottrzavartan.

—-. Engem orz tán nem, csak izé, gondol- kozoiij . , , " • :

,Az asztali mellé ment, áldást mondott’ kttr- ţât s, i’leülli! ő is enni.

Ettek. Puliszkát, tegnapi levessek

A fiúcska már a kosár rnelletit ügyéité a tyúkok a úagyobbik leányka újra nyalogassa! ölre az anyját. — Csípi édesanyára, csípi! . . .

— Mi csipi te, hadd lám,, mi csipi? ... —• tört ki alz végül s kibontotta a leányka fején a kendőt.

Az kapdosoft ft-feje felé jäjgatva.- —^. Jaj, né!... — ijedt meg az anyja, mikor meglátta. Vörös volt a feje hőre s a füle me-fetit- fell! is hÖívagozva. . *■

— Mert kell neked mind a Lina köjykével ját^aani! , . . -— szidta siránkozva. — AiégtőJaj. drága 'eány' ein tudta

kört, ügyi, megtőtött. kam! -— rérnü’l meg egeszen mihez kezdjen

— Mit. csináltál, lám mit csináltál?! — ment oda az ura is. — Na aZ istenedet! —• látta meg a Üieáuyku fejét.

Az lajsszony. sírni kezdett s szorította magához a leány-kár. — Máriné mondta, tegyek rá . gázt, aszonta . ... Mert miudég ide hurcolod őket! — -szidta a gyermeket.

—- Nem mondtam tiltsd ki,- íz anyjuk dameş nemjóját! — kiáltotta fiz ember.

— Hová tijtöam te, hóvá tí tsani? . . . Szid itogáncsok azok —• jajongott :tz asszony, —■ Ki till löm, mégis jönnek, az anyjuk soha nincs otthon,, hol ii jenek?

— Szoktaisd magadra őket, tle-tvesedjünk mind! . . . —- kiabálta az <;raber. —- Mosd le

vízzel, mit á laisz! . . . — formedt ag aszszonyrakl" , . " ............. .'r , •

Az ijedíl-en telt meäeg vizei egy fateknőbe s mosta a leányka fejét nagy kímélettel.

Amig mosta mind özvegy Linát s a kölykeilt áikoz tat

— ...Ide küldi enni... — pau-aszólta. — Kinézik az ember szájából az élek- Kitudja uiegLadga-dni,’ sze csak állnak s bámulják az embert... Koldusok nem egyéb!-.. ,s Ülj veszteg te, ülj veszteg! ... — nyomta ’le a leányka fejét, aki- sirt-ritl a keze alatt.

—— . . . Másnak telik, azt hiszi . . . Kéregét mindenkitől .... . Beosztása nincs, mikor van esznek, még éjjel is . Préda, near egyéb!. . . j Tyúkot ettek vasárnap is. látták a to'üját, én i- látltaan . . . Felfalnak mindent » örökké sir. hogy nincs, hogy adjanak neki, Isten j megfizeti... Meg azi áz ántiislen! fakádr ki dühösen. —1 Ülj, inért rád vágok! —kiá!- tótt a leánykára. — Még egyszer ássa ak vétők, meri elhull a hajad, ne.félj! — z ijesztette avval, aimitoj ö is ijedezeil. Most kimondta fé ősén s szeme az urára rebbent.

Az ült komoran, miül a haragos ember. Eddig nein szólt, csak a. szeme fe-keteilett mind sötétebbre. Moá-I aztán k-ibomlptt. mint a nehéz felhő:----Te sie vagy külörnb! -— mondta ki haragosam

Az asszony észre vette n bajt 3 tette, hogy nem halljál. —* Hajolj te na, hajolj ie!;--— kiáitoíít a leánykára s kipirult egészen.

Pirulhatott. Emberéből ömlőit a harag, akár a -sóira eső

— . . . GyiEilázkodui tud-Sz S ä más dancs- ságát oszlíOiui! — szidta. —A uiagadét dug- dósod bezzeg... Fut el a házad, 'szanaszét minden... Egy váltóm nincs, ehet a kosz: . . Egy ’tilt nem tartasz a házba. Minek rozsdásodjon, ügyé?!... Te aztán asszon vagy, igazi asszon,, mint anyád, mert az is az volt, jó gazdasszon... A te házadat seperd a krisztusodat, ne a másét, inert! ... — Hirtelen felá-tatt ultiból. —- Hű ljön csak el 3 haja. mert a) tiéd is levágom, ne félj! . . . Hogy néz ki az a leányka te. hogy néz ki?... — meredt a feleségére. . - ; , ,

Az csak e’fakadt sírva. Ott hagyta a ieányfítíntó lárma se hint, se bont, Evzsébet-ut, huszonkilenc —« nyáron virág, télen habhó, nézd, itt lakott fent, Anikó, ahol a kert dombokra fut — Erzsébet-ut.

így kezdődött —• egy őszutón jöttem hozzá e szép utón, aztán tél lett s megint tavasz, a programom maradt csak az, ha nap sütött vagy szél, ha falt Erzsébet-ut.

Ismerlek már a bútorok, s a Jiáz: cipőm hogyan kopog: nem volt soha. hogy léptemet, lustán kongják az utkövek, tudták, ki jön. ha nyílt kapud - Erzsébet-ut.

Amennyi most egy pillanat, annyinak tűni Qz est s a nap. Sirnogatón lágy tenyere egybefogott időt, teret, mig kint a nap izzón lehullt: Erzsébet-ut.

Erzsébet ut. boldog idők — mindig látom magam előtt a házat s benn a kis szobát, a pázsiton lábunk nyomát, virágaid.

a kertien put — Erzséf,et-nt.

. HEG

Yl ENDUE

kit1’ hajjaj 5 lsilit * lw»4

!iyéb»;.«mn . A két jryerak ík rákcedír vögtam.

Az-.embernek ellobbant .1 mérge. .VWa- u.t az gsztal midfllé ,s haJlgaiott.

Az asszony sírt gyii-t benne a keverő'ég.

Egyszer aztán kifutott belőle:

■ ■ff vagy°k jó, ügyi, nem vagyok

joG... — állt fel könnyesen. ~r- Kénlódom. hogy mocskolj . . . Te csak jössz s eszel, mint az urak, avvaf- méssz el... Mit törődsz te... Egy váltód nines, a szőrű lód ... De honnét?..- ApádróJ huzom le a reád adom fel. A kőiket kell dugjam az ágyba csórén, amig szárad ... Te mára tudod, csak főzzek, hogv egyé). . . Kérjem a kicsi zairt. koldul jak, -a-acli szereted. Ha fa-nincs szedjem a gazt, öljem xuag-si.ni a füsttel. . . Dö neked legyen ki! . . . Eltartani ne tudsz, csak gyulázrii ... Ki birja ezt te, ki birja?! ... — Hirte ea az öregre, vil >ant a szeme. — Maist becsülsz tolvajai is, engem semmire .... — vágta oda hamar. — Mert nem elég, hogy kénlódom. de kell dug- dossak mindent, hogy már én szegve.leni »

Az öreg megrettenve ült. Mint a iepke szárnya rebbent a szeme bújja pislogott nagyokat.

— . . . Háild csak. hadd! . . .- — végezte az asszony s mert a leányka haja egész tócsát csepegett már a földre, felállt, hogy megtörölje.

Ahogy törölte. újra csak sirva fakadt,

— Mert megölöm magam, meg én!—— liűp* pogte. — Csúnya volt a leányka feje nagyon.

A vénember tanácsolni próbálta bűzgon:

— Kend meg olajjal, hogy . . ■

Az asszony, mint a villám kapta fel a fejét.

— Hallgasson, maga hallgasson!.,. •—-r ft csak a szeme mondta a többit.

Az öreg megzavarodva nveldesett. Fiára» nézett, de annak is kemény volt az arca, akár a kő.

—— Sze csak izé, na ... —- motyogta s a sapkáját forgatta tanácstalanul. Feltette, le* tette akaratán kívül. Végül indult Volna, de> csak topogott helyben.

Azok hagyták, toporogjon.

Csak mikor mégis elindult gyámoltalanul, szólt rá a fia nyomva a szót.

— Osztón ha magának nincs dohánya, kérjen, mert adok, ne csak vigye kéretlenül!... Az nem szép. érti!.-. Tudhatna már annyit á vén eszivel! — mondta kíméletlenül.

Az Öreg; állt, mint a rajtáért ember Tagadni sem tudott, csak helyben toporogni. Mind a földet nézte nagy-nagy szégyenében.

— Sze visszaadom na, visszaadom ..... —- ta* pogatta a zsebeit restelkedve..

A fia csak legyintett.

Az öreg mind keresgélte a zsebeit.

A tyúk kotogui kezdett a kosár alatt s ko- togott mind erősebben.

Az asszony otthagyta hamar a leánykát s ment a tojásért.

Ahogy ment, kerülte volna ki az öreget s az is őt szívesen, de cgyfelé léptek s csak egymásnak botoltak újra.

— Álljon na . . . — kerülte ki végre az asszony s ment a kosárnak pirosán.

— ... Állj az útba te is, állj az útba!

— Kiáltott a kicsi fiára, mert bujt oda az is, hogy lássa ő is a tojást.

A vénember meut ki aztán gyámoltalanul, bogy alig kapta az ajtót.

Kint sem látott a szégyentől. A csűr előtt' vette észre, hogy nem jól megy.

Megállt megzavarodva s pislogott a es ír tetejére, ahol varjú fente a csőrét feketén. A sárga szőrű Mihály kutya ott igyekezelt el a csűr mellett, ő tudja hová. Rá sem nézett az öregre.

— Dehát mért kénlódok'H — meredt ki annak a bajusszá hirtelen.

De a*táu csak lekonyult újra s belepte megint a szégyen.

— Útba vagyok na . . . — ismerte el inö- työgve.

Keze önkéntelenül a dohány után matatott. mig rájött újra. hogy nine* nála Megfordult hát -s indult az istálló felé.

Birike Péter a svájcerek közt tett vett. Piros bojtot kötözött a legszehbik szarvára. Mindég cifrázta volna őket. mint anya áz eladó lányt. Rá sem néz.ett az öregre, ahogy az bejött. Bujt a teheuek közé. hogy ne lát.szedjék.

Az öreg odapislogott s kérdezett volna valamit, dehát csak mötyögés lelt belőle. Duruzsolt, hápogott, szidta maga-magát s a rongy életit. Végül nagy mérgesen a fa- priceuek tartott, rágyújt o csak azért is sze mért kénlódik' . .. s kotorászott a kabát alá. Valami puhába markolt. hog> csak úgy maradt megállva . . .

Furcsán állhatott. Birike Péter szakadt el, úgy kacagta Szebb volt az öröme, mint a piros bojt. Szivihői jött.

— Mihály fogta magának, a jó dolgáért . . .

— törölgetto a két szemét.

— Na az istenedet!... meredt rá az öreg s leseperte kezével az odatett patkányt

'— Csúfot űzöl belőlem, mi? ... — kérdezte csendesen. — Utadba vagyok, ügyi? -— Hirtelen káromkodni akart, de csak sóhajtott.

Zsebébe tette a dohányt s szó nélkül, szó Mjorú-kumolvau kinaent.