Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-07 / 79. szám
Extern. ' . BUDAPE3T Örs íájh áz t ér Pur^mh-nt Teljes erővel tombol a balkáni bábéra Ari to FILLÉR Szerkesztéséé és kiadóhivatal: Kolozsvár, flLBPÍTOTH: Kiadátnlajdonos: PALLAS R. T. MusseHui-ftl 4. Telefon: H—09. gyemda : tevefem-atca s. szám. Telefon sz.: 29—23 BIRTHftMIKLÓS Kolozsvár. Előfizetés! árak: havonta 2.79, oegyedévre 8, félévre 18, egész évre 32 pengií. LXIL ÉVFOLYAM, 79. SZÁM. HÉTFŐ KOLOZSVÁR, 1941 ÁPRILIS 7. [Mire napvilágot látnak e sorok, már javában folyik a nagy temetés. Az utcák meg'* teltek a fájdalmat és veszteséget különös él meny nélkül eJhordozni már nem biró tömegekkel s ezek pillantásaikat a gyászlobo* gók rengetegére vetik. A magyar állam, a hivatalos közélet és a sokrétű társadalom válogatott képviselői, külföldi hatalmak s az iíjuJság küldöttei között az Országház ku polacsarnotkában szolgáltattak keretet egy Hálán soha ennyire komor és fenséges gyász- szertartásnak'. A hosszú idők óta minden tit-* kot és az utolsó vívódásokat ismerő gyóntató atya fényes segédlettel elzengte már â katolikus egyház lélekbe markolászó latin igéit s elrebegte az első Miatyán'kot. Érezni lehetett, hogy Isten ©fordította fejâţ az emberiségtől ... Az uj miniszterelnök szónok-* latba préselte be a tömérdek gondolatot £S érzést, amely a magyar nemzetet betöiHé, amióta Teleki Pál tragédiája megtörtént és a nyüt titok részletei a következményekben kezdenek sorra föltárulni; de megkezdte már a történelem Ítélkezését és meghatáro zásait is, mesterien közölve Teleki Pál életének, el hivatásának, államférfim szerepé* nek értelmét, jelentőségét és értékét. Bor zaszró, amikor már halljuk a történetírás kezdetét s tudni kezdjük, hogy a tudományos pókok majd «mily óriási hálót szőnek az emlékezet és az értékelés megőrzésére, hiszen ami Teleki Pál miniszterelnöksége alatt és az ő államférfim közreműködésével történt, a magyar és az emberi sors elévül-» hetetlen és kimagasló részlete, tagadhatatla* nul, örökkévaló fejezete lesz, a könyvtárak ezernyi kötetében mindenkor friss anyag, (kifejtése, hogy elkövetkezendő századok magyar és világtörténetének alapjait most rakták le és most rakják le. A lét és nemlét szinjá>‘|éká folyik... Bizonyába hömpölyög már a halotti disz minden lehetőségei közt a nagy halott másvilági partok felé tartó bárkáját vivő fentiberhullám, amely tudja, hogy ez tragikus és világtörténelmi teme* tés. Egy évtizeddel ezelőtt, komor piliana tokban, amikor talán először vetődött fel lelkében az idő előtt va'ó elmúlás lélektépö gondolata, levelet irt titkárának, amelyben elföldeléséről Intézkedik. Észrevétlenül akart eltávozni az örökkévalóságba, minden külső pompa és halotti hivalgás nélkül, süt1 sze* rette volna, ha emlékével senki se bajlódik tovább. Ez a nagy töprengés, ez a nagy elé gedetlenség, ez a nagy önbirálók és nagy •tílhikusok régi szokása. Ez a nagy termé szetbuvárok mérhetetlen , szerénysége, a verhetetlen természet óriási mérete és az emberi lét parányisága előtt', mindig« a két ségbeesés és a tehetetlen sötétlátás nyoma sara. Ez az óhajtás nem teljesedik, A sors megragadta tőle: állása, helyzete, tragi'ku* ma és mindezeknek a szörnyű intelme a nemzet és a szomszédos emberiség részére, nem engedte meg csöndes elünésé. Ki kel* lett fejezni a szörnyű negatívumokat az al kotó (realitás előterében. Miután nem sike* rült a nagy magyar igazság teljes követel ménye és mert nem kikerült a még ismeretlen magyar végzet elhárítása, nem, sikerülhetett az egyéni élet utolsó összharigölása: meg-i szabadulás a lelkiismeret vívódásaitól, a vallásos lélek öngyilkosságból való visszaria dása, főleg a magányos eltávozás se az életből. \ , Néhány pillanat még és ott bomlik föl •£• Gróf Teleki Pál 1879—194!. egy fekete körré a gyászoló sereg a nyi* tott sir eiőtt. A föld kitárja önmagát, ma legjobb gyermekének örök befogadására. Az élők közül senki sem foglalkozott vele any nyi szeretettel és senki nem értette meg annyira értelmét, mint Teleki' Pál,, ö nem csak járt ezen a földön és nemcsak bérén dezte irajta életét, mint mindenki, akit isme rétién szándékú parancs iderendelt. A föld rajzudós nap*nap után egyre pontosabban ismerte s szerette meg lényegét, tudta, mi van a fölszin alaU, ismerte a légi tért fö * lőtte s kereste ama törvényeket, amelyek a rajta elsokasodó emberek életét vezetik, a föld sugallatait s a természet erőivel való viaskodás eredményeit, amelyeket mindennapi és történelmi létnek nevezünk. De Teleki Pál nemcsak mint nagy földrajztudós, a földgömb ió fia, hanem a szülőföld és a haza fogalmából következő nagy eszmék ra* jongója és küzdője is. A családi föld: Pri békfalva, közeli és távoli Erdély, a Telekieket az Alföldről szétszóró nagy Magyaror* szág egyaránt nagy fia volt: hü fia, szerető fia, tudós fia, nemzetnevelő fia, álianivezetö fia s lám önfeláldozó fia is. Minden választott feladatát, amely azonban valamennyiünk tapaszalata szerint nagy elrendeltetés és történelmi elhivatás volt, lelkiísmerete* sen, lázasan, az erők végső megfeszítésé nagvratörve és állandóan a történelem és Is 1 ten itéfö szemére függesztve pillantását, végezte, amig testben és lélekben összeomolva félre kellett volna állnia, ha nem a tragikus magyar, a Zrínyi Miklósok és Teleki Lász* lók, Tisza Istvánok fajtájából lett volna, aki tragikusan vagy önként Hal meg a földön és a földért. Másnak a halál egyszerű befeje zés: végetér a lehetőség és el kell menni az örök nyugalomba. Teleki Pál halála nem befejezés foytatás: nagy tanítás, intelem, tilta* kozás, egy holnap kezdődő történelmi sors fordulat kezdene. Nem tudjuk, mi vár reánk, de bizonyára a jelenné és múlttá válni kezdő jövő hosszú szakán keresztül Teleki Pál hol* tan is eleven erő vagy eleven pusztulás jelzése lesz. Nem egyedül azzal, amit végzett, hanem azzal is, amit nem tudott elvégezni, mégpedig nem erőinek tökéletlensége, ha* nem a végzet legyőzhetetlen szárnycsapásai miatt, a borzasztó magyar történelmi és geo politikai paradoxonok miatt. Közöttünk« és bennünk lesz sok holnap és sok holnapután is, mintahogy nem tudunk a kiegyezési mii* re és a nagy magyar felépítési munkára gon* dőlni, hogy Deák Ferenc mellett ne jusson eszünkbe Teleki László és nem tudunk a nagy reformkorszk és a magyar történelmi realitásra gondolni, hogy eszünkbe ne jusson Széchenyi István tragédiája. Ki ne érezné, hogy amikor egy szinte bigott katolikus és nagybeteg feleségét imádó férfiú eldobja magától az életet, olyan történelmi cseleke* detet végez, amelyet Isten megbocsát, a szerencsétlen magyarság pedig örökre megért. De a temetés végefelé közeledik és a gyásznak most már hátrálni kell történelmi végzetünk uj, ki tudja milyen ólomsulyu utasításai előtt. Szálljunk magunkba és ne számláljuk tovább könnyeinket. Imádkoz* zunk, hogy legyen a nagy halott földi pihenése a földgolyó, a szülőföld, a haza ölében megbékélt. És Isten óvja bajtól a mi szegény hazánkat J (Sp.)
