Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-16 / 86. szám

2 Cr.LENZIŞK 19 41 i p r 111 % l O.­Szivbemarkolő ünnepség keretében alakult meg Koloss vármegye törvényhatósága Két évtized u\án újjáéledt a magyar alkotmány fundamentuma : a megye önkormányzata Faladatok, tervek, kötelességek „Hiszünk IRaggarorszdg feltámadásában“ KOLOZSVÁR, április ló. (Saját tud.) Pompázó díszbe öltözött kedden a vár­megyeháza. Hogy ünnepi otthona legyen Kolozs vármegye két évtizedig tétlenség­re kéuyszeritett magyar törvényhatósági bizottságának. amely e napon tartotta alakuló díszközgyűlését. A közgyűlésre szólító díszes meghívó szavait idézve: „Az Isteni Gondviselésbe vetett torhe- teilen hitünk. Főméílóságu Kormányzó Crunk bölcs es dicsőséges országiása, a rn. kir. kormányunk határozott és előre­látó országvezetése folytán — Kolozs vármegye törvényhatósága 22 évi idegen uralom alól felszabadulva — ismét meg­kezdi önkormányzati életét, hogy évszá- zados hagyományaihoz híven a Haza megingathatatlan védőbástyája legyen A vármegyeháza főbejáratánál sisakos rendőrök, ezüstsujtásos hajdúk álltak fe­szes őrséget. A dísznövényekkel szegélye­zett lépcsőn nehéz szőnyeg mutatta az utat a nagy közgyűlési teremhez, mely­nek magas homlokfalát — az eJnöki emelvény mögött — háromszinü nemzeti zászló és Kolozs vármegye Rákóczi lobo­gója között II. Rákóczi Ferenc hatalmas olajképe díszítette. Ggflíekeznek az elő** ksőssgek Tiz órára volt kitűzve a díszközgyűlés kezdete, de már korábban megkezdődött a törvényhatósági bizottsági tagok és a díszközgyűlésre meghívott előkelőségek gyülekezése. Szebbnél-szebb nagyasszony- ruhák, feszes fekete díszruhák, tiszti atillák tették ragyogóvá a nagyszerű ké­pet, melynek a történelmi jelentőség so­ha nem fakuló tartalmat ad. Szemben az elnöki emelvénnyel, az el­ső sorban fenntartott hely várta vitéz dr. Bonczos Miklós belügyi államtitkárt. E sorban az ajtótól kezdve Inczédi-Joks- man Nándor, dr. Kiss Elek, dr. Bartók György, gr. dr. Bánfjy Miklós, Ugrón István, Schwitzer István hadseregpa- rancsnok, gr. Bethlen György, dr. Papp József, szentgyörgv \ ári Stirling László altábornagy, Sándor Imre püspöki hely- nők. dr. Vékás Lajos. Feketehalmi, Czeytner és Berkovics tábornokok, vala­mint Horvát Ferenc vezérkari ezredes foglalt helyet. A mögöttük levő sorokban a város és a vármegye számos kimagasló egyénisége. A jelenlevők felállva köszöntöttek a vármegye tisztikarának élén a terembe lépő dalnoki Gaal Elemér alispánt, aki elfoglalta helyét az elnöki emelvényen. Jobbján egyelőre üresen áll a beiktatás­ra váró főispán széke. Mellette foglalja el helyét szovérdi dr. Szász Ferenc fő­jegyző. Somody István tiszti főügyész, dr. Székelyhidy Géza érvaszéki elnök, dr. Csornay Jenő másodfőjegyző, dr. Sólyom Sándor tiszti főorvos, dr. Biró Zoltán aljegyző és dr. Nánay László aljegyző, alispáni titkár. Az emelvény mögött til nek a főispánt titkár, az árvaszéki ülnö­kök és főszolgabirák. fl közggSíő; mesalafenfása Dalnoki Gaal Elemér alispán a köz­gyűlés megnyitása előtt felkéri a közön­séget. hogy mondják el a Magyar Hiszek­egyet. A jelenlevők ajakáról imádságos hangon szól a hitvallás: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszel; egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A hitvallás elhangzása után az elnöklő alispán felkérésére dr. Szász Ferenc vár­megyei főjegyző felolvasta a törvényha­tósági bizottság tagjainak kinevezéséről szóló belügyminiszteri leiratot, a bizott­ság kinevezett lagjaiuak, valamint a köz­gyűlésnek a szakszerűség képviselete cí­mén és a hivatalból törvényhatósági bi­zottsági tagok névsorát. (A névsort az Ellenzék ez év március 31.-i számában közölte.) „Is mái az édesanya szivén vagyunk“ A névsor felolvasása után az elnöklő J dálnoki Gaal Elemér alispán megalakult- | nak jelentette ki a közgyűlést, melynek jegyzőjéül dr. Szász Ferenc főjegyzőt je­lölte ki. majd a jelenlevők feszült figyel­me közepette elmondta megnyitó beszé­dét. — A hit, a feltámadás és szeretet ün­nepének harmadik napján — mondta megnyitójában, — amikor újabb remény­ségek váltak valóra, boldog érzésekkel el­telve gyűltünk össze az ősi Kolozs vár­megyének a román megszállás alól való felszabadulás utáni első közgyűlésre. Huszonkét esztendeig tartó, súlyos és megpróbáltatásokkal teli kisebbségi sors után, ma ismét az édes Anya szivén va­gyunk, hogy minden erőnket összeszedve munkálkodjunk azon. hogy Szent Istvánt Birodalma ismét teljessé váljon. Itt állottunk évszázadokig Európa ke­leti védőbástyájában tatár és török ellen küzdve. Számunk apadt addig, amíg a közöltünk élő idegen nemzetiségűek számban és gazdasági erőkben gyaraDod- tak. Magyar sors! A Mindenható megenged- I ie azonban, hogy az igazság győzzön és hogy megérjük a mai szép napot. Sokszor gondoltunk erre a napra és hittük, hogy eljön. Hittünk benne, mert a történelem nem lehetett önmagához következetlen és a magyarhoz igazságtalan. Számunkra tehát elkövetkezett a bol­dog építő munka ideje Olyan építő mun- Icát kell most mindenkinek vállalnia» amely az emberiség sorsának jobbrafor- dulásában számot tevő tényező kell, hogy legyen. 1 Azt mondott-am, hogy más népektől teljesen magunkra hagyatva szenvedtük át a 22 évet. Ez azt a tanulságot szolgál­tatta számunkra, hogy a feltámadás ere­jét is mxigunl.ban kellett feltalálnunk. De ha igy van. magunkban kell megtalál­nunk azt is. hogy a magyar Haza további életének felfelé való Ívelését hogyan biz­tosi lsük. Amidőn munkánkhoz kezdünk, nem szabad megfeledkeznünk ebben a pilla­natban arról, hogy a mi épitőmunkánk bevezetője a katonai közigazgatás volt. Ez u maga katonás, határozott és gyors intézkedéseivel néhány hét alatt nem­csak rumokat takaritotl, hanem már épí­tett is. Kolozs vármegye közönsége soha sem fogja elfeledni, hogy a magyar hon­védség nemcsak visszaszerezte ezt a föl­det, de olyan alapot rakott a polgári köz- igazgatás alá, hogy uiuiak falai most szi lárdcm állanak. lile sse ezért hálánk és köszönetünk a tábornoktól a közhontédig mindazokat, akik a legnehezebb időkben Kolozs vár­megye katonai közigazgatásánál közre­működtek. Amidőn munkánkhoz kez­dünk. kérem a tekintetes törvényható­sági bizottság segítségét, üdvözölve mé­lyen tisztelt és l;edvés vendégeinket, a tekintetes törvényhatósági bizottság min­den lúgját, Kolozs vár megyének a román megszállás utáni első közgyűlését a hús­véti ünnep 3-ik nupján a hit, a feltáma­dás és a szeretet jegyében megnyitottnal: jelentem ki. Megnyitó beszéde után bejelentette, hogy a Kormányzó Ur Öfőméltósága dr. nagyváradi InczédyJoksman Ödön ny. alispánt nevezte ki Kolozs vármegye fő­ispánjává. A vonatkozó belügyminiszteri leirat felolvasása után javasolta, hogy gr. dr. Bánffy Miklós elnöklete alatt, dr. Boga Alajosból, Bolior Mártonból. Szé­kelyhidy Gézából és Velits Zoltánból álló küldöttség hivja meg a főispánt a közgyűlésre. megérkezik a főispán Nehány perc múlva a küldöttség tag­jai között a terembe lép dr. nagyváradi lnczédyjoksman Ödön főispán, akjt a jelenlevők felállva köszöntének. Dalnoki Gaal Elemér alispán a következő szavak- kel köszönti a vendégeket, a törvény­hatósági bizottság tagjait és az érkező főispánt: Nehéz időkben, de a szebb magyar jö­vendőben való szilárd hittel gyűltünk össze, hogy Főispánunkat hivatali méltó­ságába beiktassuk. 22 esztendei, sokszor nagyon is súlyos megpróbáltatásokkal teli kisebbségi sors után. gyönyörű un- Dep számunkra. A szónok ezután rámutatott az elmúlt kisebbségi idők szenvedéseire és méltat­ta azt a munkát, amelyet a főispán, mint annak a sorsnak osztályosa végzett. A mult romjainak eltakarítása után az épí­tés munkája kezdődik. Az „építés“ szót tágabb értelemben gondolom — folytat­ta beszédét a szónok. Építés alatt értem a vármegye gazdasági, lelki és erkölcsi javainak olyau módon való összmüköd- tetését, hogy az nemcsak vármegyénk, hanem az egész Szent Istváni Birodalom javát szolgálja. Méltóságod munkájának az a része, amelyet a 22 éves múlt szükségszerüleg parancsol, sok vonatkozásában szoros kapcsolatban lesz a vármegye román la­kosságának életérdekeivel. Meggyőződé­sem, hogy Kolozs vármegye románsága, I de tovább msmöleg az egész erdélyi ro­mánság a félrevezetés áldozata akkor, amikor a magyarban ellenséget lát. Év­századokig jól össze lehetett egyeztetni a magyar állami és a román nemzeti érde­keket. Ha rejtett célok miatt néha a bé­kés együttélés lehetetlenné is vált át­menetileg. ez nem jelenti, hogy ezen a földdarabon nem lehet ezután is a ma­gyar és a román népnek békében élnie o magyar haza felvirágoztatására. A főispáni munkák egy másik nagy csoportját a mai nemzetközi helyzet által parancsolt helyzet és az események adják. Olyan időket élünk, amelyek valóban megérdemlik a sorsdöntő, történelmi idő elnevezést. A levegőben, vizen és szárazon folyik a nagy per, hogy miképpen alakul­jon az emberiség sorsa? Ki legyen az ur Európában, ki legyen az ur a világon és melyik világnézet diadalmaskodjék? Méltóságod munkája nem lesz könnyű, mert igen nehéz időkben vette át várme­gyénk kormányzását. Állása ma nem disz, hanem súlyos felelősség. Kérem az Is­tent, h-ogy segítse meg Méltóságos Főis­pán Lr munkásságát, hogy ez a munka vármegyénk és Szent István ezeréves Bi­rodalmának javát szolgálja. Keggsíefes főispáni megemlékezés gróf Teleki Pál fragili as kajáidról Az üdvözlés után, melyet a közönség állva hallgatott meg, a főispán elfoglalta az elnöki helyet és megnyitotta a folyta­tólagos közgyűlést, majd megindult han­gon a következő kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt gróf Teleld Pál miniszterelnökről: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Alig egy hete annak, hogy a Szent György-téri palota egy csöndes szobájá­ban hosszú lelki tusakodás után örökre eltávozott körünkből áldott emlékű rtti- nÍ9zterelnökünk, gróf Teleki Pál. Mi. felszabadult erdélyiek valóban el­mondhatjuk, hogy lehullott a mi fejünk koronája! Egy férfi, kinek 22 éven át ezer gond és tevékenység között minden gondolata Erdély volt! Egy férfi, ki kormányzása ideje alatt a mindennapi imádság áhítatával kérte I Istentől, hogy adja meg nemzetének a teljes egységet! Azt az egységet, amely egyedül lehet igazán alapja egy kis ország boldogulá­sának. Egy férfi, aki erős akarattal, lángoló hazaszeretettel, a tudás minden fegyve­rével felvértezve dolgozott hazája boldo­gulásáért. E férfihoz iegméltóbb emléket akkor állíthatunk, ha követjük tanítását, követ­jük példaadását és igyekszünk — ki-ki a maga helyén — megteremteni az egysé­ges magyar nemzeti társadalmat. Gyá­szunk külső jeléül pedig hódoljunk ked­ves emlékének azzal, hogy egy pillanat; némán állva maradunk. Szavai elhangzása után a diszközgyuiéc résztvevői pillanatokig állva, ném.tt. adóztak az elhunyt miniszterelnök er. e- kének. >. ,-------— — — — — — » — — — — Ünnepet, gyönyörű magyar ünnepet ti11 kolo/svármegye. Történelmi ke­retben, történelmet, nemes és szent hagy ományokat sugárzó kövek között újra feltámadt az alkotmány legősibb, legerősebb bástyájának, a megyei önkormány zatnak élete. Az ólomsulyu időknek megfelelően elmaradt a régi jó idők min­den külső attribútuma. Nem vonultak fel bandériumok, pihent a zenészek nyirettyűje, elmaradt a nagyközönség tomboló ünneplése és — mily megnyug­vása a jövendőnek — elmaradt a bankett is. Fekete magyar ruhában vonultak az ősi megyeházára a meghívottak és illetékesek, hogy lélekben áldozzanak a nagy ünnepnek, a magyar feltámadás egyik élő bizonyosságának. Megillető dőlt volt a közönség és megiMetödöttek voltak a szónokok. Huszonkét nehéz esztendő veszteségeit és belső győzelmeit sorolták fel és hitet tettek a jövendő mellett. Az ünneplő lélek izzó boldogságában is hii\ös tövei nézték a jelent és reánk váró feladatokat. Európa nagy kataklizmájában Kolozsvármegye is épí­tésre jelentkezett. Építeni vármegyét, építeni országot, épiteni egy magyarabb magyar jövendőt. Mint történelmi időkben mindenkor — Erdély szelleme tisztán és csengőén szólalt meg a megyeháza díszes falai között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom