Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)

1941-04-16 / 86. szám

"ELLENZÉK ţ ,ÎJIi Tptnis Dr. Szász Ferenc üdvözlő beszéde Ezt követŐleg (Ír. «Övérdi Szász Ferenc vármegyei főjegyző üdvözölte a főispánt. Beszédéheu rámutatott a éves idegen uralom alatti veszteségekre és azokra a súlyos gazdasági nehézségekre, amelyek a jelenlegi háborús helyzetből fakadnak és amelyek különleges feladatokat rónak Kolozs vármegyére is. Méltóságod személyében — mondotta ü inegye kormányzata olyan embert kapott, akire teljes bizalommal és szere­tettel tekint a vármegye közönsége és te­kint a tisztviselői kar. Dr. Szász Ferenc ezután részletesen is­mertette a főispán értékes munkásságát, amelyet a román impérium ideje alatt végzett az erdélyi magyarság érdekében. Alig néhány hónapja folyik a munka a magyarrá vált Kolozs vármegye tör­vényhatóságánál —- folytatta beszédét a szónok. — Mégis úgy látom, hogy mi, tisztviselők, máris elértük azt a fokot, bogy munkánkért a felelősséget vállalhat­juk. Igyekezni fogunk, hogy munkánk még tökéletesebbé váljék. Munkánk közben bizonyára sok nehéz kérdéssel kell majd megkíizdenünk. De igyekezni fogunk mindezeket a munká­kat erőnkhöz mérten jól elvégezni. A. ma­gyar királyi kormány rendelkezései a me­gyénkben lakó románság helyzetét meg­nyugtatóan szabályozták. Mi csak a ma­gyar királyi kormány rendelkezéseit kö­vetjük. amikor a magyar és román kö­zött a közigazgatásban nem teszünk kü­lönbséget. Midőn szavaimat zárom — fejezte be beszédet — Ígérem Méltóságodnak, hogy én és a tisztviselői kar arra fogunk töre­kedni, hogv minden munkát tőlünk tel­betőieg jól végezzünk el. ígérem, hogy i magyar királyi kormány és az. önkormány­zati szervek rendelkezéseit teljesíteni !og jnk. Kérjük Méltóságodat, hogy ebben se­gítsen meg bennünket. Adja az Isten, hogy Méltóságod életén áldás legyen, egészséget és kitartást kívánunk ahhoz, bogy munkája a magyar reménység fáján újabb nemes gyümölcsök érését segítse elő. I A főispán, mielőtt a közgyűléshez szolt ! volna, üdvözölte a belügyminiszter kép­viseletében megjeleni vitéz dr. íionezo.> , Miklós belügyi államtitkárt s kérte, hogy j hazatérve jelentse, hogy itt, 22 év alatt | edződött öntudattal indul a munka. Fz- utári mondotta el nagy figyelemmel, le- , szült érdeklődéssel hallgatott beszédét, mely egyben munkalervet jelöl. Inczédg-Sofcsman Ödön: Tnlmaradf igazság napja véreinkre Is feívirrad az Isteni Tekintetes Törvényhatósági B zottság! Amikor most a Törvényhatósági Bi zottság előtt Kolozsvár megye főispáni székét ünnepélyes keretek között is el foglalom és a vármegye kormányzatát; Önök előtt is átveszem, az első szó, amely ajkaimat elhagyja, az első ér2és, ami leik«met és egész fényemef áthat­ja, nem lehet más, mint a hála szava, a hála érzete, amely a Mindenhatóhoz! a magasba tör. Az az érzésem, hogy ez a magasba törő szó és ez az érzés nem egyedit száll fel a Gondviselő Istenhez, hanem nagy kíséretet talál a Törvény- hatósági Bizottság mnden tagjának szavában és érzésében is. De amikor e boldog érzések fogva tartanak, szomorúsággal kell ' megálla­pítanom, hogy aiz örömünk nem teljes! A testvéri keretet lángoló melegével, de a fájdalom szomorú érzésével gon­dolunk a határon túl maradt honfitár­sainkra, akikre a legutóbbi időkben is súlyos megpróbáltatások nehezedtek. Hisszük és reméljük, hogy e meg pro- bal tatások véget érnek és az Isteni igazság napig reájuk is fe1 virrad. ; Tekintetes Törvényhatósági Bízott - ság I. I Ma olyan időket élünk, amikor egy részletes programróí nem lehet be­szélni. Hiszen a világesemények forgá­sa olyan szédületes gyorsaságú, hogy' azt sem tudjuk, mit rejt magában a holnap. De azért program, célkitűzés nélkül mégsem állok. Programom a munka, céikitiizésem a vármegye bol­dogulása, jólétének minden esZkpzztf való elönrcZditása. Éhhez pedig elsősor­ban szükséges a jogrend hé'yrealitása, a leZüHött törvényti&Ziet visszaállítá­sa, a magántulajdon szentségének ismét elismerése, egymás megbecsülése és megsegítése, nemzeti és felekezeti kü­lönbség nélkül. Ezek és csak ezek az alapkövek, ame­lyekre fel kell építenünk e boldog uj élet kezdetért vármegyénk közigazga­tásai. j A mai fejlett közigazgatás tengelye a helyes szociálpolitika, amely azonban nemcsak karitativ szolgálatokat köve tel. Az élet realitásokat kíván, de olyano­kat, amelyek valóban szolgálják a szó* ciális szempontokat. És itt, mint mun ka programra kívánok reámutatni há rom olyan területre, amelyen haladni éis szívvel, lélekkel dolgozni akarok. SE területek egyike és pedig legelső- sorban^ tekintetbe jövő, a céltudatos egészségügyi intézkedések, röviden a né p égé szs ég ii g y. A vármegye hatósági orvosi szolgála­tát, népünk ^ orvosi ellátását nagyobb mértékben óhajtom biztosítani, B cél ból parancsoló szükségnek látszik a körorvosi állások lényeges szaporítása. Szükségesnek tartom a lakosság gyógy­szerellátásának zavartalan biztosítását, gyógyszertárak, esetleg kézi gyógy szer­tárak létesítésé Vek Messzemenői eg óhajtom támogatni az úgynevezett egészségházak építését, de ezen tulme nőleg feltétlen szükségét látom, hogv a vármegye lakosságának kórházi ápolást Igénylő betegei részére megfelelő köz kórház építtessék. i Ha a I örvény hatóság eat saját ere­jéből nem tudná megvalósítani, abban az esetben Kolozsvár városával együtt óhajtok gondoskodni arról, hogy egy nagyobb ágylétszámu kórház létesittes- sék. A második terület, melyről megemlé­kezem az, hogy intenzív népművelési' tevékenységet óhajtok folytatni, illetve elősegíteni. Szükségét látom annak, hogy a huszonkét év alatt felnevelke­dett ifjúság számára magyarnyelvű tan­folyamok rendeztessenek, figyelemmel a hiányzó nemzeti műveltség alapisme­reteinek pótlására. j Valamennyi országos, áltruisztikus intézmény bevonásával feltétlen szük­ségesnek tartom a népünk (szociális I helyzetén javító szövetkezeti gondolat nak beiktatását a lelkek be és ilyen ilrá nyu gazdasági szövetkezetek megszer vezését. I Az iskola hatásai alól kikerült ifjú­ság lelkiszükségleteinek kielégítésére dalos körök létesítésiét, műkedvelő? elő adások, kulturdéiutánok rendezését, stb. 1 A szociális haladás nem kis jelentő­ségű kritériuma a gazdaság* jólét. Ezt előmozdítani hivatva vannak a szoros értelemben vett gazdasági szerveink. Ámde ebben véghetetlen nagy szerepet játszik a helyes és céltudatos útügyi közigazgatás. ( Az elmúlt huszonkét esztendő alatt a román hatóságok nemhogy a meglévő úthálózatot jókarban tartották és fej­lesztették volna, hanem azt annyira el­hanyagolták, hogy úgyszólván teljesen megsemmisült. , A vármegyének jóformán egyetlen útja sincsen olyan, amely biztonság» san használható volna bármilyen jár- : müvei és bármilyen időben. Ez a sajná Ş latos körülmény a vármegye közgazda­ságát rendkívüli módon megbénítja, miután a termények szállítása, akár az eladási gócpontokra, akár a vasutállo ■ másokra esős időjárás mellett, megfe- ! lelő utak hiányában szinte lehetetlen. : A legsürgősebb feladatok egyike te hát, a vármegye közutainak ujjáépité- ! se, mert csak ezen utak teljes rendbe hozása által lehet a hálózatot tovább- i fejleszteni és az egyes községeket meg- j felelő bekötő utakkal ellátni. I Tekintetes Törvény hatósági Bizott­; Ság! i Egy leromlott, egy tönkretett köz j igazgatást kell újrateremteni. Huszon- j egy év alatt az anyaország kolzigazga ! tási képe is megváltozott. Mi, akik né- j hányán a régi világban is a vármegye 1 szolgálatában állottunk, az akkori tu j dással ma nem sokra mennénk. i ! Uj elvek, uj irányzatok, uj szabályok, j uj törvények, amelyektől huszonegy J évig el voltunk zá.rva és amelyeket : most kellett és egyre kell íianulmányoz- ! zunk, hogy méltóképpen illeszkedhes sülik bele az anyaország fejlett köz­igazgatásába. A mi politikánk, uraim, nem lehet ! más, mint testvéri megértésben, szere- j tétben, egymás iráni jóindulattal, tűre- , j lemmel, Hazánk szeretőiében eggyé j forrva, ennek javára, boldogulására, e9f i szebb jövő reményében dolgozni és ! megint csak dolgozni1 Tartsák széni ■ előtt, hogy vármegyénk közönsége több ! nemzetiségű. Nem akarok a 'közelmúlt I hibáiba esni, hogy harmadlagos állam­polgárokat különböztessünk meg. E vármegye közigazgatása egyforma készséggel kell minden fiánalk rendel­kezésére álljon, akármilyen nyelven i beszél és akármilyen hittel ilmádja Is • lenét. j I A kontinenseken, tengereken dúló j nagy küzdelmek — hála a Gondviselés- ' nek — bár eddig még közvetlenül nem érintenek, közvetett kihatásaikban nagy súllyal nehezednek máris úgy aiz egyes­re, mint a közre, mint mindannyiunkra! A kormányzat előrelátó gondoskodá­sa, a közszükségleti és élelmezési cik kék korlátolt felhasználása által bizto­sítja a mindennapi kenyeret és elejét veszi bizonyos javakban való felesleges duskálódásnak, pazarlásnak. E végeredményében szociális elgon­dolásnak azonban csak akkor teszünk elegek ha a zárt ajtók és lébocsátott függönyök mögött is szigorúan betart­juk az erre vonatkozó (rendelkezéséitet és átérezzük e nehéz időik járásában azt, hqgy a köz, a Haza szent ügyéért hozzuk meg az áldozatot — ha ugyan egy kis lemondás, egy ki® önmegtaga- dás egyáltalában áldozatnak nevezhető. Gondoljunk ésszel és szívvel arra, hogy a magyar honvédek a Sent Ist­ván i ország határainak visszaáll italá­ért már napok óta életüket és vérüket áldozzák és akkor reájövünk arra, hogy mit jelent ehhez képest a ml csekély kis áldozatunk. \ Gondoljuk el, hogy a jelenleg fenn­álló korlátozások még mennyire mö­götte maradnak azoknak a kényszefle- mondásoknak, amelyeket a nagy hábo­rú teremtett meg a nagy nyersanyag hiánya által értékes ipari társadalmunk bizonyos rétegeiben! Gondoljunk anyaországbeli árviz-suj- totta szerencsétlen te sv ér cinkre, nagy­részük hontalanságára, szenvedésére! Merítsünk ezekből erőt az élet ter­heinek elviselésére, de éljen bennünk az ember mindenkori lég jobb barátja és hűséges kísérője: a remény, hogy a dúló háború befejezése után egy szebb, egy jobb kor következik s felkel még Szent István országának ragyogó napja! E hittel üdvözlöm a Törvényhatósági Bizottságot és ezen keresztül a várme­gye közönségét és ha elgondolásaimat helyeslik, akkor azzal a kéréssel zárom beszédemet, hogy az újjáépítés munká­jához előlegezzék nekem bizalmukat és adják meg őszinte támogatásukat. Gróf Bethlen György beszéde A törvényhatósági bizottság tagjai ré­széről elsőnek gróf Bethlen György üd­vözölte az újonnan beiktatott főispánt. Vázolta az elmúlt 22 esztendő keserű ta­pasztalatait és a hála szavaival emléke­zett meg mindazokról, akiknek érdeme, hogy ennek a nehéz korszaknak vége sza­kadt. Az örömben azonban azokra is gondolt, akik most nem ülhetnek itt. A főispáni szék betöltésénél történt válasz­tást szerencsésnek tartja, mert olyon fér­fiút ültetett e felelősségteljes helyre, aki itt élt nehez időkben is és egyéb érde­mei mellett éppen a közigazgatás terén szerzett gazdag tapasztalatokkal, gyakor­lati ismeretekkel rendelkezik. Az itt lakó románok helyzetével foglalkozva, megem­lítette, hogy 1918-ig az itt évszázadokon át együttélt nemzetiségek között békés és testvéri volt a viszony. Erre a jóvi­szonyra szükség van ezután is, az egység- kialakulását azonban nagy mértékben akadályozzák a vissza nem csatolt terü­leten történő események. Ezt a kérdést, mindnyájunk óhajára, kielégítő módon csak a viszonosság alapján lehet nyugvó­pontra helyezni. Befejezésül hangoztatta, hogy ma a közös cél érdekében el kell hallgatnia a pártok közötti ellentéteknek. Mindnyájunk feladata az, hogy vállvetve támogassuk az állam kormányát. It*, a megyében pedig a kormány kiküldöttjét, a főispánt, akinek a törvényhatósági bi­zottság egyeteme nevében sikert, erőt kí­ván és Isten áldását kéri működésére. Boga ftlaíós üdvözlő beszéde Boga Alajos dr. kanonok lendületes Szavakkal méltatta a főispán érdemeit s a választást, mely benne elsőrangú szakem­bert, minden jó kezdeményezést felkaroló és támogató férfiút állított a vármegye felszabadult részének élére. A törvényha­tósági bizottság az ő Vezetése alatt bát­ran vállalhatja a felelősséget ennek a vár­megyének népe előtt, hogy megérti az idők szavát és a követelményeknek meg­felelően fogja vezetni a közügyeket. Jö­vőt építeni nem lehet a mult időle szám­bavétele nélkül. A múltat pedig senki nem érzi úgy át, mint az erdélyi magyar­ság, amelynek ezeréves múltja egyik ele­me és tápláló forrása annak a nemzeti érzésnek és öntudatnak, mely minden idő­ben erőt adott, hogy necsak a puszta éle­tet tartsa meg, de az itt élő népek ver senyében a politikai, a művelődési téren vezető szerepet játsszék és ennek a föld­résznek szervezője és megtartója legyen. Ez a magyar élet mindig a magyar állam keretében zajlott le, vagy ha állam szer­kezetileg külön szervezettségben éli is, az összmagyarsággal mindig szoros lelki egységben volt. Beszéde befejezésében Is­ten áldását kérte a főispánra és működé­sére s a törvényhatósági bizottság nevé­ben őszinte odaadó támogatásáról bizto­sította. Koíozs vármegye területe Az ünnepélyes beiktatás után, a tárgy- sorozatnak megfelelŐleg, dr. Csolnay Jenő másod-fojegyző felolvasta a Kolozs vármegye területéről szóló belügyminisz­teri leiratot. Eszerint a törvényhozás to­vábbi rendelkezéséig a varmegye terüln­ie: Kolozs vármegyének felszabadult te­rületrésze, az uj magyar—román határ­vonal megállapítása következtében a vár­megye nyugati részétől elvágott községek kivételével, továbbá. Szolnok-Doboka vár­megye területéből: Doboka, Füzes. Füzes - Szentpéler. Kecskehatu, Kcndilona, Kom- lósujfaiu, Lóna-lPoklostelke, Magyar Der­ese, Magyar Köblös, Páncélcseh, Réee- keresztur. Szótelke, Vajdaháza és \ öles községek, végül Bihar vármegye teriiJe- tébül: Királyhágó és Körösfeketetó. Ezután a vármegye tisztikarának kinc vezéréről szóló belügyminiszteri rendelet felolvasása következett. Hódoló felírat a feor- mdngtioz Az alispán előterjesztésére a díszköz­gyűlés a következő hódoló feliratot in­tézte a kormányzóhoz:

Next

/
Oldalképek
Tartalom