Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-14 / 61. szám
Fj X t f» J"* ' *1 ** ** • °rs 2á -hi 1 v * AiU BUDÍPE3T Pn rlhf'i.if- w-t tui- n G URA 16 FILLÉR IIIHW I _____________________—__—____________- ■ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, ALAPÍTOTTA: Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. ttussoünbú! 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Egyetem-utca 8. szám. Telefon $z.: 29—23 BARTHAMIKLÓS Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70, negyedévre 8, lélévra 18, egész évre 32 pengő. LXII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM. P É N T EJK KOLOZSVÁR, 1941 MÁRCIUS 14. Erdélyi csillagok alatí Irtás Zathureczky Gyula Magyar március óikban két uit áll nyitva a megindulok előtt. Az egyik könnyén járható. A szélén kábult tö meg üdvözli ujjongva a® arra haladót, akit nagy holtak nevével ékített palást óv esőtől, széltől, perzselő naptól és zugó vihartól. Ez az ut sima — éis néha, mintha a csillagok felé vezetne. A másik nehéz, göröngyös. A rajta haladók nevét csak holtuk után hímezik palást* jakra — amazok. Néha tépett lobogók alatt kell rohanni rajta, a golyó, vagy kötél felé, mint ama nagy magyar már dúsban. Néha csak csákánnyal a kéz ben lehet előbbre jutni mint a bánya mélyén. De ennek az útnak a végén ott áll: a teljesített kötelesség! Az Ellenzék — hűen önmagához — most is ezt az utat választja, amikor megszabadulva két évtized idegen béklyóitól, friss erőkkel váltotta fel a hosszú őrlő harcban megfáradt őrségét és az uj életben uj harcra indul. Mert talán soha úgy nem kellett a harc, nem volt annyira parancs és kényszerűség, mint mostanában Transvl várnában. Nem egyesek és nem sokak ellen indulunk harcba. De harrcba indulunk az egyete* mes magyarságért, múltuk tisztele téért, népünk jövőjéért, szent hagyó Hiányainkért, a magyarabb magyar életért. És aki ebben a harcban nincsen velünk — magánosén, vagy sokadmagá* val — az ellenünk van. Három ember öltővel ezelőtt indult harcba az Ellen* zék Bartha Miklós reánk örökké kötelező szavaival: „Megmondani az igazat fent és lent egyaránt, üldözni a gonosz* ságot, kinevetni az üres gögöt, vedel mezni az üldözöttet, kihirdetni az erényt, leálcázni a bűnt s a nyilvános* &ág jogát és le nem kötelezett hangját vinni be a közérdek tusáiba!“ j * Lap számára, férfiak számára soha senki nem adhatott ennél tisztultabb és bátrabb programmot, Bartha Miklós teste rég elpoxladt a Kerepesi temető virágos hantja alatt, de szelleme itt él bennünk és közöttünk elpuszUthatatla mii. Az ö harcos, bátor utján akarunk haladni —* mi késői unokák — akiken beteljesedtek nehéz jóslatai és akik megéltük azt, amit ő elboruló váteszi szemekkel látott. Tudjuk, hogy ezen az utón nincsen megállás éts nincs visszafordulás sem. A végtelenből jövő magyar sir ok ezreiből ered s a végtelenbe vesző sírok ezreibe vész. Ap,ró láncszem va* gyünk csupán, az örök eszmében talán csak felvillanó gondolat, de másokra következünk és következnek ránfe ^ 1 A tréfás márciusi szél a nappal csu f folkodva havat kavar még néha a sze* \ műnk közé Rügyet még nem vetnek a ’ fák s a bokrok, de titokzatos zsongás sál már pezsdüil rostjaikban az élet. A \ csatakos uccákon tavaszthirdető hóvi* rágot nyújtanak apró, fázós gyermek- > kezek felénk. A szivekben magyar I március harangoz és márciusi harang* j szó mellett indítjuk útnak uj küzdel- ? mekre az Ellenzéket. * ■ Mily könnyű is volna ama másik utat választani most. De a lelkeket nem lángra lobbantani, hanem meg világot'i* tani akarjuk. A mi munkánk a bányász munkája: a mélyből hozunk fel kincse két, s nem aranyat szórunk a bárnész nép közé. Nem ámitunk senkit kicif* rált ködjövendővel, nem vagyunk rózsaszín, vagy gyászos messiások, de hirdetjük Széchenyivel: „tőlünk függ minden, csak akarjuk!“ Ezt az akaratot akarjuk mérhetetlenül nagyra növelni a magyar lelkekben. Mert talán soha ennyire igaz nem volt ez a mondás, mint ma, a világot újjáformáló kát aki íz* mában. J A tegnapokra mák, s a mákra holnapok következnek, mindörökké, változ* hatatlanul. Ami előtt tegnap még mint embercsinálta törvény előtt hajoltunk kényszerűen meg, az ma már rongy ér, semmiség. Mert a törvényt az Ur adja az emberek szivébe. Krisztus is belő! teni jött a törvényt és nem lerombolni azt. Ami egyébbiinnen jön, nem jön igaz helyről és eltűnik nyomtalanul, mint a tavalyi hó. i A világ gigantikus küzdelme most a nagyobb népi és emberi igazságért folyik. Sokféleképpen nevezik ezt a küzdelmet, fegyvereit és egymást a szembenálló felek. De a küzdelem íé* nyege és történelmi értéke: a haladás. Haladás nagyobb szociális és nemzeti igazság eljövetele felé. Mérget csak ellenméreggel lehet ártalmatlanná tenni. Az élet és halál örök körforgása törvény az egész emberi* ségre is. A középkor avult berendező sét, a tömegeket durván elnyomó szel* lemét a nagy francia forradalom pusztította el, de Voltairen, Robespierren, Dantonon, Napóleonon át a felhabzott élet megtisztult régi formákra talált. Az Újkor szabadelvű parlamentáris de* mokráciája nem tudott elegei tenni a felfokozott szociális igényeknek. A bolsevizmus roppant kísérlete után Mussolini és Hitler birodalmai állottak a megújulási harc élére. Uj igéket hirdetve törték össze a régi rendet, de harcuk első pillanatától fogva keresték ama tisztult régi formákat, amelyekben I megönthetik az uj népi életet. Ma j fegyverrel a kézben harcolnak ellen* 1 feleikkel a megújulásért, mert uj j Józsuások kiáltozzák a napra, hogy: ; állj! Pedig az életet nem lehet megállítani soha és csak az győzedelmesked* hetik, aki a holnapért harcol. | A magyarság most nem kényszerült ilyen harcra. A belső ellentétek nem nőttek gigásziakká és ha a nagy világégés után testünket szét is szaggatták, nem tudták elvenni tőlünk a múltat. És mert husar keserves esztendőn ke* resztül hűségesek voltunk önmagunkhoz, szétpattantak a rárakrakott bilin* esek is. I Nem mintha a szociális problémák kisebbek lettek volna nálunk, mint bár hol másutt a nagyvilágon. Nem mintha társadalmunk nem lenne keresztül* szőve méltánytalansággal « hibákkal. Nem mintha bűnös restség és lanyha vétek nem uralkodott volna ezerszer nálunk. Nem mintha hibák millióit nem kellene ma is orvosolni és a könnyek tengerét felszáritani. Oh igen! Gyúlékony anyag van elég ma is Magyar* országon. De mert vissza tudtunk és mertünk térni ősi életformáinkhoz és legszentebb törvényeinkhez akkor, ami koir egész Európa reszkető inakkal tán* torgett egy újabb szörnyű pusztulás felé, megmaradhattunk csonkán és bénán és kinőhettek részben újra tagjaink. I Mosolyogtak rajtunk, amikor István király birodalmának gondolatát hirdet* tűk, erőtlenül és fegyvertelenül a Duna táj kalodájában. István király koronája ma ismét büszkén ragyog a márciusi napban. Hová lettek azóta más koronák és államfői szignumok? Tajtékzó gvü* löt ette] beszéltek rólunk, hogy titkos diktatúrát gyakorolunk, amikor a világ a szent liberális demokráciában olvad fel. És később vád ért, hogy szabadéi vüek vagyunk. Pedig csak magyarok voltunk és maradunk. Magyarok, ősi alkotmányunk szellemében, amelynek törvényei az örökkévaló életből fakad-' nak és az örökkévaló élet pillanatnyi parancsaihoz simáinak. A nagy európai átalakulásban ezért nem kényszerült Magyarország forradalomra. Hiányo san, de kiegészithetően, hibásan, de javitihatóan ömlik a magyar élet az örökké uj, régi formákba. * De az emberek sziveibe nem költözőt* még békesség és bizonyosság. Rette* géssel néznek a holnapot hozó márciusi napba s félelmükben egymásra acsar- kodnak. Kis kenyércsaták hősei tartanak diadalmenetet és vaksi prófétács kák hirdetnek csodálatos jövőt, vagy gyászos pusztulást. Megszállott, apró elégiiletlemeäc bámészkodnak idegen cső* dák felé és dísszel s hanggal próbálják takarni azt a semmit, mi lényegük. És lemondlón legyintve búsulnak neki a világnak derék magyarok, akiknek szívé* ben csak a hit apró mécsesét kell meg gyújtani. Szidják a kormányt ezek, s az ellenzéket amazok. Oh drága kicsiny magyar glóbuszunk, mikor ébrednek rá fiaid, hogy nem vagyunk egy népnél sem alábbvaíókl Mennyi ellentmondás, mennyi kétség, mennyi tudatlanság iil orgiát a mi életünkön. Pedig milyen egyek s milyen erősek vagyunk! Csak szavakat kell találjunk, hogy egymásnak megmondhassuk ezt. Csak a talmit és hazugságot kell kiirt* suk életünkből. Csak igazsággal kell betemetnünk az árkot, amit bűnös ke zek vonnak serényen magyar és magyar közé. Csak nem szabad elengedjük a felénk nyújtott kezet, csak ápolnunk magyarságunk örökké égő mécsesét. , * Kolozsvár megszentelt falai között születik napról*napra újból az Ellen zék. Végvár ma Kolozsvár. Végvár geográfiaitag, de végvár szellemleg is. Két évtized kisebbségi sorsa tisztította és acélozta meg Erdély örök szellemét. Ennek a szellemnek kell ma innen ki sugároznia az egyetemes magyar életre. Nem mintha a kisebbségi élet nem ho* zott volna annyi törést és hibát, mint a csonka, tehetetlenségre Ítélt, szűkre szabott többségi. De a nemzetet meg* rázó viharok itt tisztultabb életei teremtettek, mert magyarnak lenni Erdélyben mindennapos megaláztatást, háttérbeszoritottságot és megkisebbe* dóst jelentett. Mélyebb, lélekformálóbb, erőt adóbb volt itt a hétköznapok ma* gvarsága. És most mindnyájunkra a szürke, munkás, de hősies hétköznapok következnek. A világ uj kialakuló rend* jében munkával veszünk részt. Mert az uj rendben a végzett munka értéke adja egyedül a méltóságot és az élethez való jogot. I Ezt a munkát, ezt a feladatot vállalja most az Ellenzék. Nem tartozik párthoz, nem tartozik felekezethez, nem tartozik régiókhoz. Az egyetemes ma- gyár ügy szolgálatában áll és azt szol* gáíja nagy megalapítója. Bartha Mikiój, és a femkeit erdélyiség szellemében. (
