Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-14 / 61. szám
ELLENZÉK 1941 m m r c I u s 14. itassa •■R Idézzük « múltat ... •» «aWnu^JMn.i.iif:», -wa i ouu.« mut-isuuMn'-iiua í(6loxs¥ár ci 43-as márciusi forradalmi megmozdulások lázában KOl.ÜZSN \1\. március 1 I. lorW-m-lini é> fordulók. alkuimmal a/, ember ünktn- leien a mull emlékei után kutat. Ilyenkor gyakrabban zizzennek meg sárguló Írások, újságok, folyóiratok felütött lapjai \ feledésbe merülő emberöltők e néma tanúi néha döbbenetes hasonlóságot tarnak fel napjainkkal, minleg\ igazolva a regi tételt, hogy a történelem ismétli onmagat. A felszabadult Enlóly huszonkét szomorú márciusát követő első szabad „már. < ius idusán" itt' akadt kezünkbe az 1848 nagy nemzeti napját megörökítő ^Történelmi Lapok" múlt századvégi év folyatna, melyben a lap egyik szerkesztője: Körúry László szemtanúként örökíti meg Kolozsvár negyvennyolcas szabudságiinnepét. Felelevenedik a mult — Mintha tegnap lett volna — mondja tclszázad múltán a nap historikusa. — Ha akartuk, se tudtuk volna elfelejteni. Már csak azért sem. inert egyrészét tilos volt akkor papírra vetni. A nehéz illők miudig emlékünkbe vésődnek. S hogy ne vésődtek volna a forradadom nehéz idejének jelenetei. Mikor már azt hittük a költővel, hogy odalett az emberek vetése, ránk mosolygott az ég s az a ragyogó nap, mely Mohácsnál elborult, aranyos sugaraival elmosta sötét emlékeinket s egy fénykép maradt lelkűnkben, melytől megválni nem akarunk — jellemzi krónikásunk a kiegyezéssel feledésbe merülő önkényuralom keserű emlékeit. — De ha akarnánk se tudnánk, nem, különösen mi, akik akkor ifjúságunkat éltük... s egyszerre, váratlanul, mintegy az égből lecsapott reánk a március tizenötödike. • — .Végzetünk volt ez ■— állitja tovább —.. szabadság, vagy halál. De mindenek felett magyar világ“, ahogyan Jókai egyik történeti elbeszélésében irja. Hat hónap s a magyar világnak újra vége. Hogy legendái hangulatban folytassuk: a nemzet ismét vádlóira veszi keresztjét... De a kor sanyaruságából kiolvassuk a receptet, mely az egészséges magyar lelkek kedélyét. bátorságát, önbizalmát utolsó percig fenntartotta s végül is győzelemre vezette. — Vajha vissza lehetne idézni azt a boldogító hangulatot! MAGYAR VILÁG / — A nép nyelvén ez volt a márciusi napok neve. Bár kiveszett, szótárunkban a forradalom szó váltotta fel, a nép azután is hosszú időn át. ha reménykedését jobb korra vetette, ideálját eképp fejezte ki. — A magyar világban... igy kezdte mondókáját az apa fiához, ha nagy időkről kivánt beszélni. — Nem igy volt a magyar világban! — sóhajtott fel, ha nagyon nyomták az uj terhek. S ez érzelemnek történeti jogosultsága van. Azokat az árkádiai napokat illeti, melyben a magyar boldognak érezte magát. A nemzet óhajai, reményei úgy teljesültek. akár a tündérmesék világa köszöntött volna be. Közel négy emberöltő óta mintha a két kor párhuzamban találkoznék: — Az utolsó évtizedek emitt, századok amott, roppant pusztítást vittek végbe a nemzet kezérzületében. Nemzeti színeinket csakhogy el nem feledtük. Az erdélyi ifjúság nemzeti logogót sem látott. Az állami épületek homlokán kétfejű sas, kapui fekete-sárgára feslive. A katonaság várdája a városok piaca közepén hasonlóképpen. Kolozsvárt még a Biasini-szálloda bariere is fekete-sárga. Magyarország a földrajzi fogalmak lomtárából csak néha kerül elő. Csupán a vármegyék. régi alkotmányunk e bástyái állanak még és bástyáin ott áll a nemesség, akikhez utolsó menedékként a nemzeti sorsjegyei vegyen vagy rendeljen az ismert szerencsés Suchtá? Bankháznál, Budapest, Ül.öi-ut 6. Ef* Hagy szám-v'* fesziéit! |*§j Kagy nyerési esély! Előzékeny lebonyolítás! Azonnali nyeremény-k fizetés! Rendeléshez levslszülíp elegendj. t H, szellem menekül. • Még sem kaptunk jobb jelzőt, mint magyar világ. De nem is jelző volt ez, hanem fogalom, tele tartalommal. Nagy múltúnkból megmaradt egyetlen örökségünk. a remény biztatásával: Szabad nemzetet szabad hazában. így képzeltük a magyar világot. Ettől vártuk fennmaradásunk biztosítékát, régi dicsőségünk feltámadását, az Árpádok nemzeti szellemének — miből az annyira dicsőített Anjou-k s utánzóik kiforgattak — visszatérését. A MÁRCIUSI NAPOK NÁLUNK Hogy siri csendről ne beszéljünk, egy nehéz beteg légkörére kell hivatkoznunk annál a csendnél, melyben negyvennyolcra virradtunk. A légkör eme nyomásához járult a sajtó ÍCHULER IRON MAGYAR GYÁRTMÁNY! résztvevőit a kormány szurony elé állította. Másnap, február 21-én a felfegyverzett nép a Bastille-t megrohanta, a politikai foglyokat kiszabadította, majd a I uillerák ellen fordult, mire Lajos í iilöp elmenekült és kikiáltották a köztársaságot. — A remegést lába alatt mindenki érezte. Jött a hir, hogy a Pozsonyban ülésező országgyűlést a párisi események lázba hozták. Szentkirályi Mór busz nap alatt uj alkotmányt szövegezőt meg s egy delegáció készült fel Becsbe, mely egyszersmind Ausztria részére is alkotmányért emelje fel szavát. A delegáció felment ugyan, de már akkor Becs is forrongott. A felség fogadta az országgyűlés küldöttségét és kilátásba helyezte az alkotmány szentesítését. S mert az udvar habozott, március 13-án kitört a forradalom és a 30 éven át rettegett Met- ternichnek egéruton kellett Becsből szaladnia. — Csaknem egyszerre érkezett a másik hir: Pesten március 13-én ifjúságunk, hogy gyorsítsa a rest illőt, lelkesedését szárnyára eresztik A bécsi és a pesti hírekre nálunk is megrendült a föld. Az öregek tanácskozásra gyűltek, az utcák megnépeseiltek. Február 24-nek' már bárom bete mult, de most kerültünk csak hatása alá. Március 18-án, gr. Teleki József gubernátor névriapja előestéjén a Bán ff y-palota, valamint a Városháza előtt katonazenekarok játszottak. A tambur már felemelte ..kokos botját“, megperdült a dobon az induló, midőn a teret ellepő fiatal-áe a katonaság elé vetette magát és méhkasként inorajlott fel a Rákóczi, Rákóczi kiáltás. A katonaság egész kedélyesen rázendített, amit hatalmas éljen- 7.»s követett. Ez volt a kezdet. A vezérférfiak abban állapodtak meg, hogy Kolozsvár vegye kezébe a kezdeményezést, folyamodjanak a főkormány- székbez, mely hivassa össze az ország- gyűlést. A városi közgyűlés március 21-ikére összeült. Méhes Sámuel lapszerkesztő megtette indítványát, mire Erdély bölcse, id. gróf Bethlen János állott fel és kijelentette, hogy Erdély papirosalkotmánya Az első szerelem mindig visszatér térjen vissza ön is az osztáiysars- iálék uj játékában régi sorsjagy- számához. — És a régi szám hűségért hűséggel fog fizelni talán már az első huzási napon: április 5-én S 1 > bilincse, a cenzura, a tiltott könyvek hosszú lajstroma, a szabadabb hirlapok kitiltása, lefoglalása. a külföldre szóló útlevelek egykori elvonása. De igy volt ez csaknem egész Európában. Itt a világ szélén ugyanolyan tapodó- malom munkál végeztünk, mozogtunk, de helyt maradtunk. Az elnyomatás mellett az akkori közlekedési esszközök kezdetlegessége is hozzájárult ehhez. így történhetett meg. hogy 1848 február 16-ika délutánján recseg-ropog ke- j resztül Pesten: Parisban kiütött a fórra- j dalom! Tüzes szikfa volt ez a kék ég- í bői. Honnan a hir? érdeklődtek gróf j Bethlen Miklóstól, aki elsőnek kiáltotta | szerte. *— Az „Augsburger“ hozta... Ez nem ! igen szokott felültetni. Kimentünk a fő- ' térre hát. ahol minden a régi volt. A dob- | benet csak a nagy Casinot rezegtette j meg. hol a lap kézről-kézre járt. Az ; Augsburger, az akkor oly híressé vált uj- \ ság nem más, mint a Münchener Zeitung, ! mely akkor Augsburgban jelent meg s : hozta a famozus cikket azzal, hogyan lehetne és kellene Magyarországot óvatos- j ságból megrendszabályozni. — Az első nehány sornyi hirt kétel- , kedve fogadtuk -—- Írja az akkori idők tanúja. — De jött másnap a tengernyi melléklet, ami az ördögöt elszabaditotta. kevesebb volt benne, minthogy a francia kamara ki akarván terjeszteni a választói jogot, ennek során a kormány és az ellenzék éles állásfoglalása kirobbantotta a forradalmat. Az ellenzék február 23-án bankettet rendezett, amelynek A napok rohannak. Március 17-én gróf Battyányit minisztérium alakításával bízták meg. április 7-én kinevezték az első magyar felelős minisztériumot. Április 14-én a Pozsonyba jött V. Ferdinand magyar nyelven zárta be az utolsó rendi országgyűlést. Erdély felett is teltek a napok, az uj alkotmány áldása azonban nem terjedt ki e földre, mely Mohács után nemzeti fejedelemséggé alakult, hogy osztrák és török vészen ál megmentse önmagát és az anyaországot. A március 21-i gyűlés után a főkor- mányszék meglette felterjesztését az országgyűlés egybehivására. Az utca is megmozdult és a tömeg felvonult a főkor- mányszéki palota elé az uniót éltetve. S hogy a sikert a székelységgel megosszuk, fel kell említeni, hogy az udvarhelyszéki Pálffy János harmincad magával szintén ott tüntetett a főkormányszéknél. Az unió —- az 1848-i VII. te. szerint — már szentesítve volt s igy a főkormányszék saját felelősségére április 11-én május 29-ére összehívta az országgyűlést. Rendi országg-yiilés lévén, a követek utasítással jelentek meg. Mivel igen sok aulikus is volt köztük, szükségessé vált a közvélemény felrázása. Még sajtója sem volt erre Kolozsvárnak A ..Mult és Jelen“ április 11-ével megszűnt, az Erdélyi Híradó megsziinőfélhen volt. Ekkor vállalkozott Tiltsch János egy uj sajtóorgánum kiadására. Szerkesztésére Kováry Lászlót kérték fel és az engedély körüli huza-vona miatt május 2-án megjelent az uj idők szellemében fogant ..Ellenőr". Az országgyűlés május hó 29-ik napján ült össze. A királvi biztos, Pucher kommandirozó generális nagy lelkesedés közepette magyar nyelven nyitotta meg. A három nemzet képviselői közül azonban a szászok nem nyilatkoztak az unió kérdésében és tartózkodó magatartásukat a megnyitást követő ismerkedési esten — mely tulajdonképpen előzetes értekezés volt — szintén megőrizték. Annál nagyobb volt másnap az öröm, amidőn a Redout helyiségében felsorakozott követek a hérosszá nőtt br. Wesselényi Miklós ajánlatára az uniót elfogadták. A szász követek vezérszónokuk, Roth Ágoston felszólalására. szintén csatlakoztak az indit- ványhoz. Áz unió kimondását a Redout kitárt ablakaiból hirdették ki az utcán feszült várakozásban hullámzó tömegnek. A lelkesedés vihara magával ragadta a népet, mely örömében hangosan éltette a szászokat és- az egyházi férfiak között megjelent Leménv ,.oláh püspököt" is. Mátyás születése óta talán nem is volt ilven emlékezetes napja Kolozsvárnak... Rafjav István. ÖNÉ LEHET EGÉSZ ÉLETI N ÄT a'eggyönyörübbművészi festmény,ha búd i- pesti tartózkodásakor megszerzi magának a HQFFM5NN FERENC képszalonból Budapest, IV. Károly király-ut 23. (a Városháza épületében) az ott kiAliitott szebbnél szebb m ü a 1 k o t á s o k egyikét. Kimondják az unió} alatt tovább élni nem lehet: — Nem akarunk! Mig ezek fenn folytak, lent ezernyi tömeg elfojtott lélegzettel várt. Mint a közelgő vihar zúgása tör elő a zaj, a három főiskola ifujsága uemzetiszinü zászlók alatt vonul fel, éltetve az uniót. Majd a terembe rontanak, ahol az erkélyen kitűzték a lobogót. Mi most oly terme- J szetes, akkor merész tüntetés volt, mert a külöuáló Erdélynek egészen mások voltak a lobogószinei. Főúri fiatalok nem- zetiszinii kokárdával jelentek meg, megrohanták a boltokat, de alig akadt már nemzeti szalag. Azért a csokrok a női kezekből csak vgy hullottak alá az ablakokból. A nap nemzeti színben ment ie Kolozsvár felett. Estére a főiskolák ifjúsága felvonul a két szónak lakása elé, egyiknél Gyulay Pál, a másiknál JJrhnzy György szónokoltak, kik már irói hirben állottak. .Mert mindenki az árral úszott, nem lévén ki ellen tüntetni, az ifjúság örömmámorában fáklyásmenetben járta be az utcákat, majd a református kollégium elé vonulva fáklyáikat máglyára rakták. Egy unitárius tanuló. Szöcs Marci dörgő hangon szavalta el itt a „Talpra Magyart“. S hogy tüntetés nélkül a nap mégse múljon el, a konzervatív irányú „Mult és Jelen“ példányait elégették. Nálunk is az ifjúság, a három kollégium tanulói, jogászai és az ifjú irói nemzedék vitte a szót. Lelkűk tele volt nemzeti ideálokkal és szivükben az egységes haza képe égett.
