Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-29 / 72. szám

19 41 március 4 9.

ELLENZÉK

BÖHW

Erdélyi Párt és Magyar Szövetség

ívta: Rá! ff# Hatol# o^ozá#^dííoi Uépvistfá

Egyesekben talán fölmerül a kérdés: minek mind a kettő? A'ig indultunk el az egyikkel, máris ott egy uj „szervezet“? Nézzünk szembe ezzel az aggodalommal. Az E.

P. nem megtévesztő propagandának szánta azt, hogy nem „párt4* akar lenni a szónak szokásos értelmében a többi között, vagy meLlett, hanem egy társadalmi alapszervezet, amely azért szükséges, hogy arra egyéb is épülhessen. Alapszervezet, amely minden, a magyar jövőért felelősséget érző, azért dolgozni akaró erdélyi magyart sorai közé hiv és vár. Egy önmaga érdekeiért dolgozni és harcolni tudó egységes, rétegeződéseiért felelősséget hordozó, saját problémáit kereső, a megoldásokon saját fejével gondolkozó és cselekvő magyar társadalomra kell gondolnunk. A régi magyar társadalomnak a többi között az a nagy hibája is megvolt, hogy nem tudott a saját lábán járni, nem ismerte saját életbevágó kérdéseit: nem volt meg az Önálló szellemisége. E miatt kellett az állam szervezetre támaszodnia. Ez a körülmény hozta magával az étet. munka és rársadalom- elienes kaszt-fejlődést, ami aztán azt eredményezte, hogy a társadalom és az állam segítő gondoskodásából éppen az a réteg maradt ki, amelynek az életérdekeiért ke 1 a rendezettebb rétegeknek szellemi, erkölcsi és szociális támogatással segítségükre sietniük. Azóta azonban ez a régi gondolkozás még Magyarországon is megbukott. Ma nálunk is legalább jelszó a „szociális állam" s a népet és munkásságot úgy emlegetik, mint a nemzet gyökerét és jövője zálogát. Amikor tehát társadalmi szervezkedésünk alapjává a „földön járó és a városvégeken tájékozódó'1 emberről emberre menő társadalom-szervezés módszerét választotta s alulról felfelé akar építeni, tulajdonképpen a világ legtermészetesebb útját követi, összegyűjt mindenkit: legelőbb a panaszosokat, az elesetteket, a segítségre szorultakat, tájékozódik ott. ahol eddig nem igen volt se a'kalma se lelki fel- készültsége egyetlen nemzetszervezetünknek se erre és tájékoztatást ad ott, ahonnan kell jöjjön a szükséges segítségnek, akár anyagi akár szellemi, akár lelki vonatkozásban. A „tömegek“ nem asszisztálásra, nem választási cé’okra nem is ilyen, vagy olyan propagandára kellenek- hanem azért hegv- beiőlük egységes,. öntudatos társadalmat alakíthassunk ki; olyant, amely tudja, hogy mije van nemzeti értékekben, ismeri szociális, kulturális, lelki és szellemi kulturális hiányait s ezután maga is elnidul. mintegy olt- hatatlan hiányérzet kényszere a’att, hogy segítsen önmagán.

Ahhoz azonban, hogy idáig elérkezzünk, szükségünk van arra, hogy minden társadalmi tényező rendszeres munkát végezzen es tervszerű együttműködést fejthessen ki. Ezért van szükség Magyar Szövetségre.^ A párt szomszédsági szervezet segítségével ösz- szekapcsolt társadalmi közösség fölé, de inkább: mögé minden szóbajöhető magyar intézményt: egyházakat, érdekképviseleti, gazdasági és kulturális testülteket egyetlen nemzeti munkaközponttá hozzuk össze, amelynek az lesz a hivatása, hogy az egész társadalomnak önmaga érdekében végzendő munkájában az összhangot, az egységet és együttműködést, erkölcsi súlyával pedig a fegyelmet és rendet biztosítsa. Mi má9 ez igy, mint egy autonóm, népi a!apon és a nép közössége érdekében megszervezett nemzeti társadalom. amit a diktátorok máról holnapra és parancsszóra, propagandával igyekeznek ma világszerte megvalósítani nemzetünk nagyobb súlya, ütőereje és tempósaid) szociális, kulturális és gazdasági haladása érdekében. Ez a módszerünk gyorsabb, láthatóbb eredményekre képes, emez pedig mélyebb, sajátosabb, lassúbb, de biztosabb és alaposai)!). Nekünk magyaroknak, akik annyi sajátságos problémával viaskodunk, ki kegységes gondolkozást még a nemzet legelemibb érdekeit illetőleg sem képviselünk, akiknek a társadalma még az e:emi ismereteknél tart, akiknek a mai kultúrája jórészt hordalék, vagy söpredék kultúra, akik még most' sem érkeztünk el az önismeret első osztályáig, minden perc drága és minden parlagon hevertetelt érték bűn, minden ténfergés veszedelmes és minden álliugálás öngyilkosság, kivált ha szervezetlenség az okozója.

A liherálizmustól elhajló államvezetésünk hány lépést megtesz az irányított nemzeté’et felé, annyit kell a társadalomnak is megtennie az egységes fegyelmezett és céltudatos társadalmi életforma felé. Ma ez a folyamat, ez a mozgás észlelhető a magyar é’etben. Soha annyi sajátos, aktiv magyar szellem nem élesztette a magyart, mint ma, de azért hiába kutatunk egy öntudatos, tághorizonton mozgó, autonóm jellegű magyar társadalmi gesztus után. .Még ilyen nem jelentkezik, de már nem sok híjjá. Itt is, ott is tüzek gyul- nak az éjszakában s csak idő kérdése, hogy a tüzek eggyé fussanak s a magyar éjszakából eiébukjon a magyar hajnak

Minden között nevezőre jutott nemzettestvér, minden együttműködő két akarat, ks céltudata ezt a hajnalt sietteti. A magyar társadalom megszervezése pedig ehhez az óhajtott célhoz egy döntő jelentőségű kollektiv lépés. Párt és Szövetség igy lesznek eszközök, hidak vagy pallók, isko'ák, vagy gyakorlatok, de még is szükségesek és fontosak a cél érdekében.

Az orosz külpolitika

és Törökország

A háborús külpolitika a tavaszi hónapokban esedékes katonai események jegyében áll. Ezeket az eseményeket még érthető titokzatosság veszi körül, a lehetőségek azonban két irányba mutatnak: Nyugateurópa és Délkeleteurópa felé. Pillanatnyilag főleg Délkelet-Európára és a Földközi-tenger keleti medencéjére összpontosul a diplomáciai küzdelem. Elkerülhetetlenül előtérbe nyomul tehát a görög és a török kérdés. — A görög kérdés diplomáciai elintézésére német részről is alig van kilátás. Az olasz — görög háború igy, minden jel szerint, egész rövid időn belül német—görög háborúvá is ki fog szélesedni, ami körülbelül annyit jelent, hogy ez az „incidens“ rövidesen katonailag nyer teljes elintézést. A török kérdés, amely szintén a diplomáciai csatározások központjában áll, már jóval szövevényesebb és ennek a kérdésnek jövő fejlődését is nehezebb áttekinteni.

A török-orosz viszony fejlődése

Az ankarai kormány pár nap előtt Szovjetoroszország kormányával egyetér- '■ ősben, a következő nyilatkozatot adta ki:

— Egyes külföldön elterjedt hírek, hogy Törökország háborúba keveredése esetén Szovjetoroszország is megtámadná Törökországot, nem fedik a szovjet kormány álláspontját. Ezekkel a hírekkel szemben, fia Törökországot megtámadnák, a fennálló török—szovjetül ősz megnemtámadási szerződés értelmében, Oroszország megértést és semlegességet tanúsítana Törökország iránt, ha pedig Szovjet- oroszországot érné támadás, Törökország hasonló álláspontra helyezkednék.

Ez a nyilatkozat a török—orosz kölcsönös megnemtámadási szerződésre hivatkozik, mely régi keletű s még Kemál pasának a moszkvai politikával való együttműködéséből származik. Azóta a két ország viszonyában újabb jelentős események történtek s ezek egyideig annyira eltávolították Moszkvát Ankarától, hogy nem minden jog nélkül szolgáltak a fenti nyilatkozatban hangoztatott külföldi hírek alapjául is. Közvetlenül a háborút megelőző időben, 1939 júliusában Szara- csoglu török külügyminiszter ugyanis három hétig tárgyalt Moszkvában minden eredmény nélkül. Ez a tárgyalás körülbelül egy időre esett Anglia és Franciaország moszkvai tárgyalásaival, amelyek szintén szenzációs eredménytelenséggel végződtek. Szaracsoglu üres kézzel utazott vissza Ankarába, ahol röviddel azután ünnepélyes körülmények között aláírták a7. angol—'francia—-török baráti cs kölcsönös segélynyújtási egyezményt, feltűnő esemény volt ez a háború felé rohanó európai külpolitikában, miután az uj Törökország megalakulása óta Ankara és Moszkva állandó baráti politikát folytatlak s a szovjelorosz diplomácia nemcsak kialakulásában segítette az újjáépített Törökországot, hanem azokban a szívós küzdelmekben is, melyeket a Dardanellák fölötti szuverenitásáért az angol—francia diplomáciával szemben folytatott. Ankara a nyugati hatalmakkal kötött kölcsönös segélynyújtási egyezményében kikötötte ugyan, hogy Törökország nem kötelezhető semmiféle oroszellenes háborús lépésre, de Moszkvában, ahol akkor még a történelmi jelentőségű közeledő lépést Németországhoz, érthetően rossz hatást tett Törökország elfordulása az angol — francia csoport felé.

Mit mondott Molotov 1939 szeptemberében?

Molotov 1939 szeptember 31 -i beszédeben ezt nyíltan kifejezésre is juttatta. A moszkvai orosz—török tárgyalásokkal foglalkozva a szovjet külügyi népbiztos első sorban is azokat a külföldi hireket cáfolta, melyek szerint Szovjetoroszország területi engedményeket kért volna Törökországtól, vagy, hogy a lausannei egyezmény Dardanellákra vonatkozó szakaszainak megváltoztatását kívánta volna Ankarától. ,.A valóságban — mondta Molotov — kétoldali segélynyújtási egyezmény kötéséről volt szó, mely a Fekete- tengerre és a tengerszorosokra korlátozódott volna. Szovjetoroszország első sorban azon a véleményen volt, hogy a szerződés aláírása nem kötelezheti öt olyan cselekedetekre, melyek alkalmasak arra, hogy fegyveres konfliktusba sodorják Németországgal: másodsorban pedig biztosítékokat kíván nyerni arra nézve, hogy háboríts fenyegetés esetén Töröli* ország nem engedi át a Bősz póruson a Fekete-tengerre a nem partmenti hatalmak hadihajóit. Törökország elutasította Szovjetoroszországnak ezt a két kikötését,''ezzel lehetetlenné téve az egyezmény megkötését. Törökország — fejtette ki további beszéde folyamán Molotov — az ankarai szerződéssel tulajdonképpen feladta az okos semlegességi álláspontját. \ ajjon nem fogja-e megbánni ezt a lépését? E tekintetben nem bocsátkozunk jóslatokba. Megelégszünk azzal, hogy tudomásul vesszük szomszédunk külpolitikájának újabb elemeit és figyelemmel kísérjük az események alakulását. Minthogy e pillanatban Törökország bizonyos pontig megkötötte a kezét, önmagára nézve nem minden kockázat nélkül, belement abba. hogy az egyik hadviselő felet támogassa, nem kétséges — végezte kijelentéseit a szovjetorosz külpolitika vezetője — hogy az ankarai kormány tisztában van a felelősséggel is, melyet magára vállalt.”

Molotov szavai igen érdekes fényt vetnék mind Oroszországnak, mind Törökországnak a háború kitörését közvetlen megelőző állásfoglalására'. Az oroszok kétoldali segélynyújtási egyezmény megkötését ajánlották a törököknek, de a török politikusok a nyugati hatalmak katonai szövetségét többre értékelték az orosz megegyezés által kilátásba helyezett segítségnél. Szerepe lehetett ebben, hogy az orosz ajánlat, amint Molotov kijelentette, csak a Fekete-tengerre és a tengerszorosokra korlátozódott volna. Es talán szerepe volna annak is. bogy a moszkvai ajánlat ezt a segélynyújtást is attól tette függővé, hogy Németország Szovjetoroszországot fegyveres konfliktusba Németországgal ne sodorja. Molotov, akinek tervei között már ekkor nyilvánvalóan készen állott a Németországhoz való közeledés, elég pontosan előre látta a későbbi eseményeket cs nem tévedett a nehézségek kérdésében sem,

Hösväfitsülc <% tai/ct-s-vb.

KOZNA

KBUPPBL!

1860 óta.

élvezzük kedves vevőink bizalmai. Vezetünk divatban, minőségben ! Külföldi márkák dús választéka!

Károiy-körut 3.

mindig a régi helyen.

RSO-mazgé

i BZ iüÉHH HŐSEI.

A legsöétebb Afrika film e

Március 27, 2S, 29 éí 30-án 3, 5, 7 és 9 órakor két nagy at rakció egy előadásban !

Nevettető vígjáték. Főszerepben a nevetés királyai a RITZ testvérek.

iw iiwi ..................ihm—I immunnal mi mm— iimiiiiiibiuhíi i n......................

K0HG0,

a fekete extázis. A törpe és óriás négerek csodás országa, a liosszufejüek vad n?pek és vadállatok élete. — Pluhár István konferanszival.

melyek a török külpolitika előtt ma tornyosulnak. Az erélyes birálatuál azonban nem ment tovább Törökországgal szemben, mint ahogy Ankara is óvakodott- műiden oroszellenes lépéstől és az angolokkal és franciákkal létrejött hármas szerződésben is kikötötte, hogy semmiféle kötelezettséget Szovjetoroszországga! szemben nem vállal. Ezt az óvatosságot bizonyos fokig a Dardanellák kérdése magyarázza meg, amelynek nemzetközi helyzetében lényeges változást sem Moszkva, sem Ankara nem óhajt. Illetve Moszkv i szívesen venne természetesen egy olyan változást, amely az orosz beleszólási jog erősödését jelentené ezen a ponton. A háború eddigi folyama alatt többször fel is merültek olyan hírek, hogy szovjet- orosz részről ilyen irányú követelésekkel fordultak Törökországhoz. A műit év júliusában már a Dardanellákkal kapcsolatos ilyen irányú orosz ultimátumról beszéltek, de a hirt csakhamar megcáfolták Moszkvából is.

Az oposz-töpök viszony váltó* zásai az utolsó időkben

Azóta különböző változásokon ment *t az orosz—török viszony. Az időközben Moszkvába kinevezett uj angol nagykő vet, Sir Stafford Cripps mindent elkö» vetett a szovjetorosz fővárosban, bőgj az Ankara és Moszkva közötti viszony elmérgesedését megakadályozza, sőt. hogy, ha lehet, szorosabb baráti kapcsolatot is hozzon újra létre a két ország között. Törökországban erre megvolt a hajlandóság, azonban ugyanakkor változatlanul ragaszkodtak tovább a szoros angolbarát politikához is. Ankara külpolitikájának ugyanis mindeddig az Anglia győzelmében 1 aló bizalom szolgált alapjául. A török külpolitika mai lépései szintén arra mutatnak. hogy ezen az irányzaton lényeges változás ma sem történt, mikor pedig a nagy európai vihar közvetlenül Törökország európai határaihoz érkezett el. Az ankarai diplomácia ebben a nehéz helyzetben, minden jel szerint, újabb erőfeszítéseket tesz. hogy háborúba sodródása esetén elkerülje a két fronton való küzdelmet, ami elkerülhetetlenül Lengyelország sorsára juttatná Törökországot is. Ankara igy egyrészt tovább folytatja együttműködését a közelkeleten támadó katonai pozíciókat elfoglaló Angliával Szaracsoglu és Eden megismételt tanácskozásai is ezt mulatják — másrészt a moszkvai török nagykövetnek a külügyi népbizlosságon folytatott szorgos tanácskozásaival Oroszországnak legalább jóakarata semlegességét akarja biztosítani minden eshetőségre. Ezek az eshetőségek azonban kizárólag Törökország védekezésére vonatkozhatnak kívülről jövő támadással szemben, mert teljesen kizártnak látszik, hogy a semlegességére óvatosan vigyázó Moszkva, bármilyen kötelezettséget vállalna a tengelyhatalmakkal szemben támadásra készülő Törökország iránt. E fenntartással sikerült is Ankarának olyan nyilatkozatot kapni a szovjetoroszoktól, amely kétségtelenül nagyban erősíti Törökország helyzetét. Csak az a kérdés, hogy az orosz engedményt Ankarának milyen áron kellett megfizetnie. Aligha tévedünk, ha az árat a Dardanellák kérdése körül keressük. Ez az a pont. ugyanis, mely a balkáni események további fejlődése esetén leginkább érdekli az oroszokat s ahol bizonyos tekintetben érdekközösség is alakulhat ki oroszok és törökök között. A balkáni események további fejlődése minden esetre meg fogja mutatni, bogv kialakulté ilyen érdekközösség s ha ige-u, mily e. értékű. é;

■t>í