Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-23 / 68. szám

t — 2 ELLEN teK I 9 4 l mirelui 2 4. Huk ! ímtiUcztcU tníy. a id'áUlt ?: lkán#!... a Bwaltytéil í Öreg Inul luiL■ második talédkozéisa a honvédséggel. turcsit kis civil cső/»ort n Iégi kaszárnya udvarán. De azért mégis: ..Sugár magas u nyárfa teteje . . .** yY tini, melyet az alábbi riport elé iituuk, lüzouvura kicsit különösen hangzik. A/, olvasó joggal kérdezheti* Hát ez megint mi a csoda akar lenni? Mi közöm nekem a — Bi- valyréthez?... Hát ez. az! l'zt a kérdést mint­ha hallottuk volna már. Midőn az 1914.es világháború éveiben a:ig íelserdiilt legény­kék kikerültünk a gimnázium padjaiból és zsebünkben az érettségi bizony itvánnya1. büszkén kihúzva magunkat,' odaálltunk a vármegyeháza üvegtermében a soro/.óbizott- súg elé. hogy aztán az ..alkalmas!'’ minősítés után bevonuljunk katonának a 21 es kolozs­vári houvédkaszárnyába — valamikor . . . két is lél évtizeddel ezelőtt, a kaszárnya udvarán már hallottuk ezeket a szavakat: Irány — a Bivalyrét! A fiatal önkéntes század mindeu ivap nótúzva tette meg ezt az utat. S a ki­képzés után egy napon uj vezényszó hang­zott el: Iránv — Galicia! És a menetszázad virágosán, dalolva elindult a galiciai hálótér­re. — Agyő, Bivalyrét! — intettünk hanya­gul, fölényesen búcsút. És hozzátettük: Mi közünk nekünk már a Bivalyréthez?.... Egyébként, hogy pontos leirást adjunk: a Bivalyrét a Honvéd-utca végén, a szamosfa!- vi országútiul jobbra fekszik, a régi Nagv- Gábor féle területen. SNagykiterjedésü s gya­korló Ó6 játszótérnek igen alkalmas Geográ­fiai meghatározása mindössze ennyi. Számunk­ra azonban, a kolozsvári háborús generáció számára sokkal több: egy darab a 18 éves fiatalságunkból s valami csodálatos kaval- kádja kétség és remény közötti életbeindu­lásunknak . . . * C ok év lepergett azóta. Sok dráma játszó­dott le a közbeeső idő alatt az örök. nagy színpadon s a tovatűnő idő és kavargó események forgatagában uj történelem író­dott, midőn 25 esztendő távlatában most újból találkoztunk a Bivalyréttel. Furcsa, különös, szivet-lelket zsongitó, minden kis idegszálat megmozgató volt ez a találkozás. S valami enyhén fájdalmas kis nosztalgia is volt benne az elröppent fiatalság után. Amint ott állunk a régi kaszárnya udva­rán s végignézünk a tisztviselőkből, földbir­tokosokból. kereskedőkből, bankhivatalno- kokbói, tamárokból, tanítókból, ujságirókbo', ügyvédekből álló csoporton, önkéntelenül is megdörzsöljük a szemünket. Lehetséges ez? Nem álmodunk? Az ember szinte nem hisz a fülének, amint felhangzik a rég elfelejtett vezényszó: Irány — a Bivalyrct! In-didj! Az arcok derűsek, a szemek mosolyognak s az összeverődött, furcsa kis különítmény akár­csak 25 évvel ezelőtt, fegyelmezetten kato­nás lépéssel elindul újból a Bivalyrét felé. Mi hozta így össze őket? Az ok, a magyará­zat egyszerű és kézenfekvő: az egykori \i- lágháboruban résztvett tartalékos tiszteknek és tisztjelölteknek tessék megtanulni és meg­ismerni az uj szabályzatot és mindazt, amit a közbeeső idő alatt, az idegen uralom évei­ben elfelejtettek. Mindez magátó'értetődően természetes. Ezért verődött most össze ez a kis csoport, amelyben a polgári társadalom­nak csaknem valamennyi rétege képviselve van. És milyen lelkesen, milyen örömmel, boldogan jöttek. A kényszerű kötelességtelje- sitésnek az árnyalatát sem érezte senki. Úgy jött mindenki, mintha haza. ment volna a közös, nagy család körébe. A mindenen felül álló bajtársi összetartozás és a hűség hozott ide mindenkit. mint valami huszonötévé« érettségi találkozóra, hogy megkérdezzük egy­mástól: Fiuk, emlékeztek-e még a régi időre?... A tragikus emlékezetű 1914-es világhábo­rú után két találkozásunk volt a hon­védséggel. Az egyik a mult év szeptember tizenegyedikének felejthetetlenül szép nap­ján, a kolozsvári bevonu áskor volt, midőn Erdély százezer lakosú, felvirágozolt kincses fővárosa egy emberként zúgott fel az impo záns felszerelésű katonasorok láttára: Ez igen! A második találkozónk pedig most volt, amikor közvetlen közelségből is megismerked­hettünk egymással, amikor a belső, ragyogó tisztaságú szellem magával ragadott mind­annyiunkat. Voltaképpen nem is lepett meg, nem is volt újság számunkra. Hiszen tudtuk, éreztük, hogy csakis ilyen lehet. Ilyen impo­nálóan fegyelmezett. megértő, figyelmes, megragadóan bajtársias, óramüszerüen precíz, tökéletes és emberséges. Mindent el szeret­nénk mondani, amit ezekben a napokban átéltünk, de a szó kevés és szegény minden­nek a kifejezésére. Mindössze ennyit jegy­zőnk lel: felejthetetlen elrnéuy marad szá­munk i a örökké e: a megismerkedés. még valami: amint kiszakadtunk a megszokott mindennapi polgári éle­tünkből, egv kics;t valahogy önmagunkat ű jobban megismertük. Látni kellett volna ezt a kis társaságot ..munka közben”! Meny­nyi kedves humor, vidám dórii aranyozta be ezeket az együtt töltött napokat az éles márciusi szél és a sürüli kapott liavaseső el­lenen* is’ Gondolta vohiae például a rokon­szenves bankfőtisztvöelő dr. Mankó uram, bogy olyan pompásou tud előre „szökellui“ puskával a kezében és ..fedezni” magát a feltételezett ellenség előtt a Bivalyrét hepe- htipás, behavazott domboldalán^ Vitéz Ele­kes uramat is öröm volt látni, hogyan vágta le” magát a képzelt eiös gépfegyvertüz elöl és hogyan osztogatta a parancsoltat szakaszá­nak. akárcsak a Hitelszövetkezet igazgatói asztala mellett. Avagy Goes uram, az. előke­lőén zárkózott kedves öreg bankfiu hitte volna-e, hogy jeles osztályzatot kap a céllövészetből ? És a Tirscher—A'exi—Pápai banktrió sejtette-e vájjon, hogy olyan hibát­lanul tudja ellátni az laktanya-ügyeleti és na­postiszti szolgálatot? \ agy a fanyaihumorti Poszter Jóska hitte volna-e, hogy előtnekes lesz még a menetelő szakaszban és hosv Szele Marci, a kitűnő sportember ..bellit játszik” a céllövészetnél? Dr. Deutsek ói Siukó ügyvédek gondolták-e. hogy védőbe­széd helyett olyan lrappáns előadást is tud­nak tartani a szolgálati szabályzatról és a páncéltörőről? \ agy a másik fiskális Pmelle doktor uram, az egykori dé cég ulánus tiszt gondolta-e. hogy,* ló nélkül is lehet valaki katona és gyalog is ki lehet menni a Bivaly- rétre? És sejtette, hitte-e valaha is a dör- inögő, kedves magyarsárdi földbirtokos, Mol­nár Jenő urambátyám, hogy olyan ragyogó ,.8zónoki ékcsszólással'' tud ünnepi beszédet tartani, mint ahogy azt néhány pohár lior elfogyasztása után a bajtársi bucsuvacsorán tette általános derültség mellett. Vagy a ki­váló autóversenyző Fabinyi László érzett e izomlázat a zártrendii és puskával véghezvitt gyakorlatok után? És kiváló képviselőnk, dr. Bartha Ignác vitéz uram á'raodta-e valaha is, hogy olyan kisfiúsán megszeppent arccal áll meg az. életben kihallgatásra, mert elké­sett a kora reggeli í.orakozúról? S talán ő maga nem is tudja, de meg kell mondani azt is, hogy uz. Aven seu marsall külsejű, ke* gyCBS/akállu. mindeme éberen figyelő sürgő- lüdő-1 orgolődő kedves kis rajztanár. Pap bá­tyánk meuny.i vidám pillanatot szerzett a tár­saságnak, akár csak a sür-vurázsló Vajda uram, a szerény modorú sörgyári tisztviselő, aki bizonyára sohasem hitte volna, hogy egyetlen hűvös varázsszavával egymásután tudja megnyitni a teli söröshordókat és az enyhén cinikus, fő-ugrató, kisiparos vezér, dr. \ cress Bandi se gondolta, hogy újság­íróknak. Walter Gyulának és e sorok írójá­nak „feküdj!“-öt és dis/menetet fog még koininaudirozni a kaszárnyáiban. Vagy a köz­kedvelt színházi aligazgató Tibo'dy uram, meg a Laci bácsi és Bányai és Nagy Ferenc urak és a többi kedves kollégák és bajtársak akik ott voltak, gondoltuké egykori fiatal önkéntesek 25 évvel ezelőtt, hogy váltunkon puskával kimegyünk még valaha a Bivalyrét­re és 1 ölcsendül ajkunkon a világháborús, régi bakanóta: „Sugármagos, sugármagos a nyárfa teteje!“ Mit szól hozzá, kedves Tulogdy tanár uram? i j^mlek. emlék — mindenütt, ahová *** nézünk, eni'ék! A régi kaszárnya udvarán, a gyakorlótéren, a vezényszavak­ban, a nótákban, mindenütt sok-sok régi, kedves ifjúkori emlék! És mindezt ezek a bajtársi körben eltöltött napok idézték fel bennünk, meg az a Fráter Lorándra, a nótás kapitányra emlékezetető, rokonszenves ok- tatéi tisztünk, aki a többi oktató személyzet­tel együtt uapsugarassá, felejthetetlenné va­rázsolták ezt az időt. Mintha a polgári és katonai arcvonal közös szív dobbanásban ta­lálkozott volna össze! S ez a találkozás meg­fiatalított. Fizikailag és egy kicsit talán lel­kileg is. A nóták nyomán ugv éreztük, mint­ha újból húszévesek lennénk s dalolunk, mint egykor régen, esti alkonvatokbau lent a földalatti fedezékekben, nagy csöndes esté­ken kiülve a lövészárkok tetejére és belebá­mulva a végtelen galiciai égboltozat csilla­gaiba... GREDINAR AURÉL Zászlószentefést és cserkészavatást rendezett 11 vasárnap aKolping-egyesiilet KOLOZSVÁR, uráliin> 24. (Saját tud.) A kolozsvári római kato iku» Szent Mihály I'igyházkö//ég iparos és Kereskcd’i ifjaíiwk 190. BZ. „SzClli István' kés/.« apitta va sárnap tartóira meg bensiW-g#-* iinui p-ég ke. rőtében zászIo-Szentelé*i ünnepélyét a Piaris­ta templomban. Szentmise keretében szen­telték fel azt a gyönyörű kivitelű, nem/eti* vzinii csapajt/ászléit. melyet a budapesti 397. Sz. „Baross“ cscrkétzc-sapat ajándékozott a testvércsapatául fogadott ko o/svári „Sz ni István“ csapatnak. A zászlót a „Baross“ cser­készcsapat nagyszámú küldöttségé hozta Kolozsvárra Obenyik Ferenc c-apatparancs- í nők vezetésevei. A Szentmise keretében a csapatzászlót Bálint József dr. szerit széki ta­nácsos, országgyűlési képviselő, a Ko piug legényegylet elnöke áldotta meg és mondoir könnyekig megható beszédet. A déli sze-nt- iiiise alkalmával avatták fel egyúttal a KoLping legényegylet újabb tagjait is. Este a Kulping legényegy et dísztermében n üsoros ünnepély voit, melyen a „Baross“ cserkészcsapat parancsnoka. Obenyik Ferenc “dta át a zászlót a ..Szent István“ csapat parancsnokának, Székely Lászlónak. Az el­hangzott beszédek a hit cs kötelesség nem- zetépitő erejét hangozhatták és ezt a két a'aptételt álüották követendő példaként az ifjúság elé. A műsoros ostélv többi részét énekszámok és szavalatok 'öltötték ki, va* lamiut a „Cserkész a meseerdőn“ cirnü ked­ves cserkészszinmü. A szereplők, melyek va­lamennyien a cserkészcsapat tagjai, nagy és megérdemelt sikert arattak a termet zsufo lásig megtöltő közönség előtt. A szép és tartalmas műsoros ünnepély a Nemzeti Hi­szekegy elének ésével ért véget. Ma a budapesti cserkészvendégek kirándu­láson vesznek részt és meglátogatják a város környékén lévő kirándulóhe'yeket Háborús földrajz: Málta A Földközi-tengeren lezaj'ó háborús ese­mények között igen gyakran lehet olvasni Mába nevét. Gondosan kiépített angol ten­geri erődítés van itt. melyet olasz repülőgé­pek és újabban a Földközi-tenger vidékein működő német repülőgépek is szinte na­ponta bombáznak. Valaha mint az olasz partokhoz legközelebb eső angol bir­tok, erős angol hajóhadat, a föidközitsngeri angol hajóhad jórészét látta kikötőiben ven­dégül. A légi erők kifejlesztése óta azonban az olasz partokhoz közel eső flottaállomás túlságosan kockázatossá vált a nagy ango1 úszó erősségek számára s ma már csak kisebb ha­jók, tengeralattjárók, torpedónaszádok és néha torpedórombolók időznek Málta kikö­tőiben. Az angol légi erőnek azonban igen tevékeny állomásai a máltai repülőterek, me­lyek támadd tervek szempontjából igen ked­vezően feküsznek a Földközi-tenger középső részén. Málta Kr. c. 216-tol Kr. u. 870-ig Róma fennhatósága alá tartozott, amikor is az ara­bok hódították meg. Az arabok elűzése'után rómaiakból és arabokból álló kisszámú lakos­ság maradt vissza, mely lassanként egymás­sal elkeveredett. Szicília uralma alá került és évszázadokon át szici'iai uralom alatt is maradt. A máltaiak igy túlnyomó részben olasz eredetiieknek tekinthetők, olasz nyelv­járást beszélnek, melyet ma már az olasz irodalmi nyelv kezd felváltani. A napoleoni háborúk idején az angol flotta hatalmába kerítette a három máltai szigetet. Ma angol koronagvarmat. Közigazgatásában a század elején meglehetősen kiterjedt önkor­mányzatot kapott s a lakosság, bár politikai jogai nem igen voltak, elég jó anyagi viszo­nyok között élt. A szigetek 230.000 főnyi la­kosságából mint egy 10.000 az angolok szá­ma. Jórészt katonák cs közigazgatási veze­tők, akik teljesen elzárkóznak a máltai la­kosságtól. Iskolákban és hivatalokban hosszú időn át, egészen a mult század nyolcvanas éveiig kizárólag az olasz nyelvet használták. Mikor azonban az olas'* risorgimento nyomán a máltaiak közt is kezdett ébredezni az olasz nemzeti érzés, megváltozott az addig türel­mes angol uralmi politika és elnyomó eszkö­zökhöz nyúlt. Megindult az angolositás, mely­nek főeszköze egy anyai részről máltai ere­detű angol, Mister Strickland volt, aki ango- lositó érdemeiért később lord Strickland né­ven a sziget kormányzója lett. 1881-ben el­rendelték. hogy a közép és felsőbb iskolák­ban ezután nem olasz, hanem angol nyelven tanitanak. Mindezt lord Strickland, mint a máltai közigazgatás vezetője úgy tudta in­tézni, hogy Anglia látszólag csak a katonai és külpolitikai ügyek intézését tartotta fenn továbbra is magának. A század elején életbe- léptetett alkotmány szerint képviselőház és szenátus alakult és lord Strickland, aki időn­ként a jó máltai hazafi szerepét is tudta ját­szani, angolbarát pártot alapított. Munkájá­ban az angol 'font, a szövevényes ügyesség­gel alkalmazott gazdasági nyomás és az angol tengeri uralom legvőzheletlennek látszó ereje segitették elő. Miudemellett csak hosszú erő­feszítések után, az 1927-es választásoknál si­került neki az olasz érzelmű nemzeti pártot csekély többséggel legyőzni. Ekkor azután könyörtelen harc indult meg minden ellen, ami olasz. Az utcák angol neveket kaptak, az olasz emléktáblákat eltávolították s az olasz nyelvet teljesen száműzték a nyilvános életből. A lakosság elkeseredése rohamosan nőtt. Lord Strickland ellen merényletet kísé­reltek meg és pártja a legközelebbi válasz­tásokon súlyos kudarcot vallott volna, ha közben a máltai szabadságjogokat biztositó alkotmányt önkényesen fel nem függesztik. A máltai nemzeti párt követeléseinek élé­re igy az alkotmány visszaállítása került, an­gol részről azonban ezt minden esetben kö­vetkezetesen visszautasították. A helyzet folyton rosszabbodott a háború kitöréséig s az olaszok belépése óta a háborúba, a sziget lakossága egyre jobban erősödő rendőrura- lorn alá áll. A máltaiak politikai és szellemi vezéreit, akik nem tudtak idejében Olaszor­szágba szökni bebörtönözték és megfizetett., bizonytalan elemekkel angolbarát tüntetése­ket rendeztettek. A máltai polgárság tu’nyo- mó része azonban hidegen távol tartja magát ezektől a tüntetésektől. Ma Málta lakossága Anglia után legtöbbet szenved a naponta megismétlődő légi táma­dásoktól. Ez a szenvedés a háború eldöltéig még nyilvánvalóan fokozódni fog, a háborús döntés azonban végleges döntést fog hozni a máltai nép jövő sorsának kérdésében is. (-). fldy László megrázó előadása a „kipusz- íuló Kalotaszegiről ■ KOLOZSVÁR, március 24. (Saját tud I A Zsoltároskert folyóirat tegnap délután ren­dezte meg negyedik jólsikerült hangverse­nyét a hidelvei református temp ómban. A hangversenyen Biró Mózes lelkipásztor fohásza és bibliamagyarázata után a refor­mátus teológia énekkara, mely országunk legjobb kórusai közé tartozik, zsoltárokat éne­kelt. Azután Ady László magyarkapusi lelki- pásztor tartotta meg nagysikerű e'őadásác „A kipusztuló Kalotaszeg“ címen. Előadá­sában részletesen vázolta Kalotaszeg magyar­ságának szociális, kulturális és hitéletét. Döb­benetes szavakkal ismertette azt a szomorú helyzetet, amelybe hazánknak ez a marok­nyi népe, bosszú évtizedek óta feltartóztat­hatatlanul sülyed. Ezen az alig félvármegyé­re terjedő földdarabon, ahonnan a magyar népművészet legbuzgóbb forrása ered 3 amely föld a magyar megújhodás őstalaja kellene hogy legyen, alig negyven faluban, 40 ezer református magyar él. Életük azonban sötét tévelygések és az Isten törvényeivel ellen­kező súlyos bűnök között, lassan az elmúlás­hoz és a végső kipusztuláshoz vezet. Kalota­szeg magyarsága között talán még súlyosab­ban pusztít az a mérgező szociális kór, amit közönségesen egykének szoktunk nevezni. Pontos egyházi kimutatások szerint 50 éve Kalotaszeg népessége sehol sem érte ei azt a természetes szaporulatot, amelyet normáiis körülmények között el kellett volna érnie. Néhol pedig, nemhogy szaporulat nem volt, hanem határozott népességcsökkenést lehet kimutatni. Magyarkapuson például, az előadó lelkész falujában, 50 év óta egyetlen lélekkel sem szaporodott a falu lakossága, sőt az utóbbi három évben állandóan nagyobb volt a halá­lozás. mint a születések száma. Ebben az esztendőben több halálesettel szemben egyet­len keresztelő sem volt. Ennek a szomorú helyzetnek jórészt a ka­lotaszegi magyarság helytelen vagvonpoÜti- kája, de inkább az Isten igéiében való hit­nek a megrendülése az oka — fejtegette elő­adásában Ady Lász'ó. A kalotaszegiek hallat­lan fényűző életmódjuk mellett vagyonuk megtartására és megőrzésére törekszenek cs hogy ne legyenek kénytelenek a vagyonokat megosztani, inkább a gyermekáldásról mon­danak le, semhogy Istenbe vetett bizalommal megsokasodva gyarapitanák a nemzeti erőket. Ady László lelkész előadása után a teoló­gia énekkara Benedek Kálmán zenetanár ve­zényletével a Fohászkodást és a Hymnuszt énekelte el. BÉRLETI JOG és gyakorlat, 1941 íDr. Prgrácz) 3.60 P. Munkaidő, munkabér 2 P. A felmondás sza­bályai 1.60 P. Adóügyi kiskáté 1941, 3.80 P Illetékkáté 1941, 2.6Ó P stb. Lepagenál Ku lozsvár. Kérjen jogi jegyzéket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom