Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-23 / 68. szám

yy-v­BLLENZÎSK I 3 Magyar tanitókisasszony a román határon (ft.) A magyar tanítónő, kit Kolozs vár­megye egyik román községében meg­látogattam, alig huszesztendős. Kiskun­félegyházáról vetette ide a sors, ebbe az Isten hátJi megett lévő kisközségbe, ahová nem visz el a vasút s ahol a gyalul hava­sok hideg levegőjében délben is bor- zongva hajtja fel az ember a kabátgallér­ját. A román határ itt húzódik meg a köz­ség megett. járatlan utakon, sziklák kö­zött, szakadékok útvesztőin át az idevaló lakosság jól ismeri a járást, innen van az, hogy u faluban mindenki azonnal tud mindent, ami a határon túl a hegyekben, ■vagy a szomszédos, Romániának ítélt köz­ségekben történik. A község lakossága közös kérvényben kérte, hogy magyarnyelvű népiskolát kap­jon. Innen, a nemzetiségi küzdelmek vagy I elvi és gyakorlati csatáinak központ iából í nézve e falu felé, furcsának tűnik az ilyen hir. Közelről kell belenézni étinek a nép­nek a szemébe és életébe, hogy megértse az ember ezt a kívánságot is és különös szorongással és szeretettel gondoljon en­nek a kiskun f elegy házai kis magyar le­ánynak, ennek a komoly tekintetű, nagy lelki és érzelmi próbákkal megpróbált kis félegyházii tanítónőnek a munlzájára, amint itt egymaga, a saját emberismerete- re és életbölcsességére utáltán áll e met­sző havasi határszél sodrában, csupa ro- J mán család között, gyanakvó tekintetek mögött embersziveket keresve, az alföldi síkság messzi távlataiból minden lépés- j nyíre bozótos, sziklás, zúgos havasi leső- i hegyek közé hullottan, egyedül, teljesen ' egyedül, olyan nagyon fiatalon, amilyen korban más kislányok minden percére és minden lépésére még az édesanyai figye­lem szokott ügyelni. 1 Ott áll a kis iskola udvarán moso­lyogva. Jobbról, balról kis román leány­kák csimpaszkodnak beléje, fogják kezét, ruháját és csillogó gyermekszemmel sugá­rozzák feléje mosolygón a bizalmat és a szer etetet. A gyermekek ugrálnak és éne­kelnek. Magyar nótákat, amiket a tanító- nénitől tanultak és román nótákat, ami­ket a tanitónéni tanult tőlük. 'A tanitónéni egyetlen szót sem tudott románul és a gyermekek egyetlen szót sem tudtak magyarul, amikor ezév őszén itt, ebben a faluban is megkezdődött a tanítás. Mi, akik láttuk annakidején a ro­máit Regátból falvaikba helyezett tanítók magatartását, erőszakos gyűlölködését, büntetést-büntetésre halmozó iskolapoliti­káját —• talán megértjük, hogy itt is, eb­ben a faluban is gyanakvó tekintetek, né­maság és bizalmatlan felre fordulások fo­gadták a magyar tanitókisasszonyt. A ha­vasi határon keresztül naponta csempész­ték ide a petróleummal és a cukorral együtt a politikai gyűlöletet is és míg a petróleumból és a cukorból senki sem kí­nálta meg hosszú időn át a magyar tanító- kisasszonyt, esténkint, ha ráborult a köz­ségre a havasok korai setétje, nem volt tanácsos magános sétáiból hazatérnie, mert — kapuján most is öklömnyi hor­padások mutatják a nyomát — kőzápor dongott ilyenkor siető, hajszolt léptei kö­rül, ismeretlen kezek — melyhez hason­lók a szomszéd község fiatal magyar ta­nítójának életét is kioltották —, nagy, éles kődarabokkal üzenték feléje, háza és kapuja falán sok nyomot hagyva a hava­sok sötétben óláhlkodó gyűlöletét. A falu román gazdái azoknak családja, majdnem az egész falu népe súlyosan el­ítélte már az első napok elmúltával ezt a gyakran megismétlődő merényletet és egy­re nagyobb szeretettel nyílt meg a fél­egyházi kis magyar tanítónő bátorsága fe­lé, aki a szinmagyar nevii és eredetű, -de annakidején elrománositolt családok fel­ébredő együttérzésén és tolmácsoló sza­rain keresztül hamarosan eljutott vigasz­talásával és gyógyításával a gondban, baj­ban, vagy betegségben lévő román csalá­dok házáig. I Csendőr csak járőrben kerül ide a fa­luba. De panaszkodni sohasem akart a tanitókisasszony a csendőröknek, mert bízott abban, hogy jegyzőkönyv és kihall­gatások nélkül hamarább jut el az em­berek szivéhez és azon át a saját élete biztonságához. Neki lett igaza. Egy kis faluban amúgy- sem. marad sokáig titok semmi sem. Ö ma mar körülbelül tudja, ki lehet az a liz-lizenöt ember, legény, aki esténként ijesztésbol, vagy komolyabb ártó szándék­kal leselkcdőn rátámadt védtelen és ki­szolgáltatott magányosságára. A kőd oko­lások ma már ritkán fordulnak elő: In­kább csak akkor, ha itt, vagy ott, a falu szélén elvétve délutáni pálinkúzás kavarja fel a csendet. A rideg gyanakvás gyűrű­jét, melybe árvám, egyedül hullott bele ősszel a kis felegyházi tanitókisasszony, egészen köréje puhította már a szeretet. Lakásán — egy román özvegyasszony igen szerény és kény elemnél kill berende­zett szobácskájábán -— délután is, sok­szor este is ott ugrálnak már a f:is román gyerekek. A tanitókisasszony, ki Félegyházán, n kecskémét—szegedi hatalmas betondutóut mentén, a szegedi gyors eleven útvonalá­ban pesti, autós gavallérokról álmodott, aligha kapott a kinevezés gyors okmányá­nak értesitősorain kivid egyéb utravalót a kolozsmegyei kis román faluban reáváró nehéz feladatra. Havi nyolcvanegynehány pengő, egyszer-egyszer ünnepnap lius, reggel és este egy-egy bögre tej és igen sokszor csak turóspuliszkaebéd melleit a maga ösztönével és kis erős szivének sze- reCetével helytállóit és most már bizonyo­san győzedelmeskedik n magyar kultúra nevében. FHegyhátáról, ahová soha' sem jutott el nemzpliségi gyűlölködésnek hire sem. nem hozott még egy szál revolvert sem magával. Bizonyos, hogy fegyvert nem is merne a kezébe venni sohasem. Csak sze­letelőt hozott. Minden lépéséből, szavá­ból, öntudatlan Cselekedetéből árud a jó­akarat, a bizalmat termő segi tőszándék, mit — hála érié a kis tanító kisasszony­nak — egyszerűen és maradandón köny­velhetünk majd él kulturális fölényünk történelmi lapjain. És igy van ez jól. Odaát a román ál- lamhatalom eszközei: a bukaresti rádió, a kíméletlen közigazgatási és közoktatási szellem, a magánvagyonok és magán jogul: elkobzása, a tragikomikus 1kardesörtetes és a döf tárnái börtönök gyűlölete és üldö­zése. Mindenütt, városon és falun, hol a mieink elnémítva és megyeit öntve élnek. Itt pedig a kolozsmegyei román fatu- ban egy szál csendőr segítsége nélkül, sze> liden és fegyvertelenül, ajkán a szeretet mosolyával a félegyházi, ide palántáit kis magyar tanitókisasszony. ' Amint a magyar életet és államot kép­viseli. minden bástyánál szilárdabban és minden energiánál sugárzóbban: magyar tanít ólkisasszony a havasi román határon* EGYETEM MOZSÜ Keddiül kezdidüleg I OKOS MAMA A legragyogóbb magyar énekes vígjáték. SZENES BÉLA ötletéből irta BÉKEFFY ISTVÁN. Főszerepekben: Páger flnlal, Ráday Imre, Törzs Jenő, Kabos Gyula és Kosáry Emir i. A magyar színpad legnépszerűbb csiliágai. Fémfelző hivatal felállNásárf kérik a kolozsvári aranyművesek Saját tervezte gépen dolgozik H. S. aranyműves Kolozsváron KOLOZSVÁR, március 24. (Saját tud.) A Kőváry-te^ep elég messze esik a város köz­pontjától. A szürkére meszelt kis házakat nézve, nem is gondolná az ember, hogy ezek egyikében dolgozik H. S, aranyműves, a ki­váló szakember és tervező, aki saját maga készítette el műhelyének minden egyes gépét és műszerét. A parányi helyiségben a bajto- szijják össze visszaságában alig látszanak azok a gépek, melyeken a hajszálfinom ezüst és aranyláncok készülnek. — Tizenhat éve dolgozom az aranvszak- mában — kezdte H. S. aranyműves nyilat­I kozatát. :— Éveken át Kolozsváron dolgoz- , tani, de a megélhetés Bukarestbe szólított. • Jöttek azonban az igazságot osztó évek és töretlenül bízva az európai ujjárendezcs el- következtében mindent otthagyva, hazatér­tem szülővárosomba. Most itt próbálok uj életet teremteni magamnak. A pénzem ke­vés volt arra, hogy drága külföldi gépeket és műszereket hozassak magamnak, tétovázás­ra pedig nem volt idő. Szakmai tapasztala­tomban bizva. éjét nappá tettem, terveztem, számítottam és több hónapi kemény munka után elkészültek láuckészitő gépeim. A „csodagép“ Egyik asztalkán a finom tengelyek és csa­varok hallatlan zűrzavara tárul elém. Kis kések, fogók és spirálok közt fut a hajszál­finom arany és ezüst huzal, míg a másik ol­dalán a gépnek csillogó nyaklánc hull a ke­zembe. A lánc súlyát alig érzem, olyan könnyű, mint a toll . . . — Hogyan készültek ezelőtt a láncok? Mert alig tudom elképzelni, hogy ezt a finom munkát kézzel is meg lehetett valaha csi­nálni. — Husz-harminc évvel ezelőtt a láncok minden egyes szemét kézzel dolgozták ki, helyezték egymásba és forrasztották össze. A technika haladásával először német konstruk­tőrök tervei szerint készítették cl az első lánckészitő gépeket. Az idő folyamán azon­ban ez is tökéletesedett és az újabb tervek, valamint tapasztalataim felhasználásával ké­szítettem el a gépeket. Egy kis összehasonlí­tással élek . . . Mig régen egv nagyon jó kezii szakmunkás napi termelése 2.50—3 méter lánc volt, ez a gép minden felügyelet nélkül (kellő Leállítás és jó anyag mellett) 60 mé­ter láncot készít, thhez hasonló gép csak Bu­dapesten van, az is német gyártmány és né­met szakmunkás kezeli. — Más újítást is vezettem be. A kézzel készített láncnak minden egyes szemét for­rasztani kellett egymáshoz, ami szintén nagy időveszteséget jelent a termelésben; . addig áruknál. Ennek a minőségbeli fölénynek oka nem más, mint a kolozsvári műhelyek töké­leteseid) technikai felszerelése. Mindez ter­mészetesen a tömeggyártásra vonatkozik én nem a kézműiparra, melyről helyzetképet ad­ni nem tudok. Budapesten néhány műhely még most is . azzal a módszerrel dolgozik, mint ezelőtt 25—30 évvel vöt Szokás Ma városunkban mintegy 15 aranyműves műhely dolgozik hét-három sccg'dcrove.1. Állíthatom, hogy iparunk fejlettsége és termelőképessége részesévé válhat városunk kifejlődő ipari életének. — A fővárosi termelés éá a miénk között még lényege- kü önbség az i<. ho*zv mig ott * kisebb üzemeknek lehető-egük van a nye.r.s ,anyagfeldolgozás megkönnyítésére külön üzemeket igénybe venni, mi mindezt házi­lag készítjük eh Az anyagellátás Kérdése — Hogyan történik az anyagellátásuk a mai háborús időben? Az Arsnybizottság és a Nemesfém és Drágakő Csarnok utján. Ezáltal bizony me­gint hátrány,o-Sahb helyzetben vagyunk, mint budapesti szaktárgyuk. mert a sok levele­zés és posta; költség pénzbe, főleg időbe kerül. Kívánságunk, melynek teljesítésére ugyan Ígéretet már kaptunk, az lenne, hogy étesitsenek Kolozsváron is fémjelző hiva- .a!t, mert mig áruinkat a budapesti fémjeb zéíbe küldjük, megint pénz- é3 idővesztesé­günk van. Ez a kérésünk talán annál is in­dokoltabb, hogy csak egy űyen fórum van, a budapesti, amivel szemben áh két szakmai központ: a miénk és az ot nni. Magyarország egyetlen városának sincs ilyen ipara e kettőt kivéve, tehát szük,ségz,erüaek cask itt mu- lat-kozik egy fémjelzó kirendeltség létesítése. Ez viszont a mi Szempont mkbói csaknem létkérdés;, részben mert kisiparosok vagyunk, pénzbeli kitartásunk nem nagy, másrérzt nagyban elősegítené egyéni és Szakmai fejlő­désünket is. Anyagellátásunk-ban is könnyí­tésekre lenne szükség, mert szakmánkban visszafejlődés állhat be, ami a város ipari életét is károsan befolyásolná. Ez pedig sen­kinek .sem lehet érdeke. Nagy kérésiét ^ kevés kinála^-— Van-e keUő rendelésük a kolozsvári aranyműveseknek? — Sokkal több árut tudnánk termelni és elhelyezni, mert felvevőképes piacunk van, de nincs elegendő arany és ezüst nyersanya­gunk. Beszélgetésünk közben zajtalanul „fut“ a gép. A hosszú, lehe’crtfino n aranylánc .To- iyik“ a padlóra. „Arany a porban“ jut eszembe a közismert mondás, de csakhamar megtudom, hogy ez itt valóság. A porban valóban kincs van; mert a kézre, műszerek­re, a padlóra letelepedő arany és ezüst Szem­csék összekeverődnek a szeméttel -és egyéb hulladékokkal, melyet mind összegyűjtenek egy hatalmas, vízzel telt bordóban és időn­ként kémiai eljárással kivonják a nemesfé­meket a használhatatlan anyagok közül és uj nyersanyagmennyiséget nyernek belőle. Ezért a példás tisztaság mindenütt . , . Kis boszorkánykonyha az aranyművesek helyisége. Sok gond és sok verejték tapad, mindenhez, ami egyszer a világot uraló arannyal van összefüggésben. És mégi, há­nyán imádják az aranyat... (*?e.) én az ezüst vagy arany nyersanyagot alacso­nyabb hőfokon olvadó forrasztó anyaggal lá­tom el és ily módon a gépből kikerült, láncot egyszerűen gázláng feleit elhiizva a -forrasz­tás is megtörtént. — Mekkora pontossággal dolgozik a gép? —- kérdem a milimétercsavarokat látva. — Századmilimélernyi pontossággal. A be­állítás azért ennyire fontos, mert a láncsze­mek félkörnél szabadon esve kapcsolódnak egytnásba. Egy láncszem századmiliméternyi kihagyása megállítja a gép működését. Helyzetkép az aranyszakmárái Érdekes helyzetképet fest H, S.- mester a kolozsvári aranyműves iparról. A. világhábo­rú előtt jelentéktelen volt a város aranymű­ves ipara. A trianoni szerződés után azonban a szakmai fejlődés hatalmas lendületet kapott, mert Bukarest és az Ókirályság igen nagy felvevőképességül piacnak bizonyult. A keres­let kielégítése végett Kolozsváron a legkisebb üzem is igyekezett gépierőre berendezkedni, ezzel arányban a termelés fokozódott és igen jövedelmezővé vált. Bukarest nem jelentett versenytársat ezen a téren mert aranyműves ipara teljesen fejletlen volt, kivéve a fehérék­szer (byilliáns, platina) szakmát, amely a francia hatás következtében Közép-Európá- ban vezető szerepre tett szert. Meghalt Balázs árpád, a neves magyar nótaszerzfi BUDAPEST, március 24. (MTI.) Va­sárnap a budapesti Siesta szanatóriumba:!, meghalt Balázs Árpád, a hírneves magyar nöiaszerző. Balázs Árpád, aki Kolozsvárt született, jogi pályára készült, majd a fő­város helyettes rendőrfőkapitánya lett. Közel 300, csaknem mind közismertté vált magyar nótát szerzett s nyugalomba vonulása után is erős tevékenységet fej­tett ki a magyar nóták népszerűsítése ér­dekében. Néhány héttel ezelőtt influen­zában megbetegedett, majd ennek követ­keztében rnellhártyagyulladást kapott s ez okozta halálát. Temetéséről még nem történt intézkedés. Versenyképes a kolozsvári ipar —- Jónébányan kerültünk le a román fő­városba, hogy közelebb legyünk a felvevő piachoz — folytatta H. S.. — de tovább is ott maradni képtelenek lettiiuk volna. A bé­csi döntés által a helyzet nagyban változott. A huszonkét év alatt Kolozsvár aranyműves ipara sokat fejlődött és versenyképessé lett a fővároséval. Áruink jóságát a budapesti cé­gek is elismerik, de azt hiányolják, hogy kr- szitményeink valamivel drágábbak az ottani  Kamarakérus és , Kamarazenekar jótékonycélu hangversenye március 24-én fél 9 órakor a róni. kát. gimnáziumban. Vezényel: DELLY—SZABÓ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom