Ellenzék, 1941. március (62. évfolyam, 50-73. szám)
1941-03-15 / 62. szám
# Ods 2 A a a y 0z* 3 <5y v r .1.1 Extern. BUDAPEST Ors zájjj i2 11 r p„ „ 1 HBi_ n t ÉRI 10 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Musse!inl-út 4. Telefon : 11—08. nyomda : Egyetem-utca 8. szám. Telefon sz.: 29—23 LXII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. fiLAPÍTOTífl: BR RT HR MIKLÓS HÉTFŐ Kiadótulajdonos: PRLL9S R. T. Kolozsvár. Előfizetési árak: havonta 2.70. negyedévre 8, félévre 16, egész évre 32 pengő. KOLOZSVÁR, 1941 MÁRCIUS 17. Erdély áhítattal ünnepelte az ismét szabad márdust örök élmény marad a magyar lelkekben a felszabadult Erdély első már* cius 15 ének megünneplése. Erdély fővárosának egész lakossága megértette, hogy a mostani márciusi ünnep történelmi jelentőségű esemény. Bizonyságot kellett tennünk arról, hogy a magyar szabadságnak ezen a szent ünnepén együtt érez minden magyar ember. Nincsenek társadalmi különbségek közöt** tünk. Szegény és gazdag, intellektuel és munkás, egyformán legfőbb kötelessé gének tartotta, hogy ezen a napon a dicső magyar mult emlékének áldozzon és hálát adjon a Mindenhatónak, amiért szabadon, saját hazánkban ünnepel* hetj.ük meg a márciusi évfordulót. Az ősi Főtéren felsorakozott hatalmas tömegek nemcsak impozáns külső keretet jelentettek. Sz'wel*! élekkel ünnepelt az egész magyarság. Valahogy úgy voltunk az első szabad március 15 ével, mint ahogyan a honvéd csapatok bevonulásakor éreztük magunkat. Könny szökött a szemünkbe, ahogyan a magyar nemzetiszinü zászlódiszbe öltözött házsorom kon végigpillantottunk. Újra és újra visszakalandoztunk gondolatainkban a múltba is. Huszonkét megpróbáltatásokkal íeü esztendő március 15 éi jutottak eszünkbe. Amikor csak lopva emlékezhettünk meg ennek a napnak jelentősé" géről. Forduljunk most is tisztelettel a kisebbségi sorsba kény sz érit ett erdélyi ma gyarság végvári harcosai, lelkészeink és tanári testületek felé. Ők voltak azok, akik a szószékről és a katedráról ezen a napon az idegen uralom évei alatt 's megemlékeztek arról, hogy magyar ünnep van és vállalták, a hatósági eljárá* sok és bebörtönözés veszedelmét. Ezen a drága erdélyi földön talán még ben sőségesebben ünnepeltük meg a március 15ét, mint az anyaországi városok ban, mert mi igazán tudjuk értékelni azt, hogy milyen kincs a szabadság. Ta Ián éppen ezért szerettük volna, ha az ünnepi szónokok sorában erdélyi, ille* tő'eg olyan erdélyi embert láthatunk, aki velünk együtt átélte a kisebbségi sors megpróbáltatásait. Ettől az egyetlen megjegyzéstől eltekintve, teljes volta márciusi ünnep lefolyásának történelmi távlatok felé irányuló jelentősége. Mert ennek a március idusának emléke akkor is élni fog, amiíkofr a mi tes tünk már régen a temetőben van. Nemzedékrőhinemzedékre kegyelettel fogja mindig megőrizni az erdélyi magyarság annak a március 15 ének történetéi, amikor két évtized után ismét szabadon adhatott hálát a Mindenhatónak, hogy magyarok vagyunk és fohászkodhatott hozzá idegen uralom alatt maradt véreiért, , üi ifjúság megköszöntté a Petőfi- és Bem-emléktáblákat KOLOZSVÁR, március 17. (Saját tud.) Erdély fővárosa ünnepi lélekkel ülte meg a felszabadulás utáni első március 15-ét. A fellobogózotí városban már a korareggeli órákban megindult a tömeg az ünnepi diszt öltött főtér felé, ahol délelőtt 31 órakor zajlott le az ünnepség. Az egyetemi ifjúság a Farkas-utca hársfái alatt gyülekezett, ahonnan példás rendben vonult fel a Petőfi-utcai Petőfi- emléktáblához. Az ünnepi menetben képviselhette magát a Székely Alkalmazottak kolozsvári csoportja is. A hatalmas koszorút néma csendben helyezték el a diákság képviselői az emléktábla előtt és a megkoszorúzás után ifj. Gy allay Pap Domokos mondott a kolozsvári egyetemi és főiskolás ifjúság nevében emlék- beszédet. — Az erdélyi magyar ifjúság — kezdte beszédét ifj. Gyallay Pap Domokos —- ezt is megérte hát: nyíltan, szabad lelkesedéssel ünnepelhet március 15-én. Mész- sze fénylő jelét látják ebben annak az örvendetes változásnak, amellyel a gondviselés uj útra terelte nemzeti történelmünket. Az a nemzedék, mely most az egyetem kötelékében ünnepli a márciusi megújhodást, olyan korban nőtt fel, amikor a' magyar lélek nemes lángolására és dicső tetteire csalt zárt ajtók mögött lehetett emlékezni, amikor a nmgyar színeket csak rejtve lehetett, a szív fedőit hordozni, amikor a magyar, hűséget csak néma ajakkal, imaszerü, csendes magábaszálás- sál vagy áldozatként fogadott böjtöléssel lehetett kifejezni. ’ — Az erdélyi ifjúság ezen a rejtett és veszélyes utón is megtartotta az ő márciusi ünnepeit és ezzel jogot váltott arra, hogy most nyíltan, zengő dallal és hangosan szárnyaló szóval, a napon tündöklő nemzetiszinü jelvényekkel ünnepeljen. — A mi szivünket is áthatja a szabadság forró szeretete — folytatta beszédét a kolozsvári diákság képviselője —, tudjuk értékelni az egyenlőséget és a testvériség eszméje ismeretes előttünk. A rabságban, az egyenlőtlenségben mi. erdélyi magyar ifjúság a valóságban gyakoroltuk ama dicső ifjúságnak forró vágyait: mi testvériesen szerettük egymást és osztály, születés, felekezet nem tudott különbséget, megoszlást fölidézni közöttünk. Így éi és világot a mi mostani ünnepünkön a szabadság, egyenlőség, testvériesség eszméje. A beszéd elhangzása után, melyet kitörő lelkesedéssel fogadott az egyetemi és főiskolai ifjúság, újra sorba fejlődtek é? megkoszorúzták a Deák Ferenc utcai j^em-emléktáblál. Áz ifjúság hódolata a magyar nemzet szabadságának kivívásáért lelkesedő tábornok emléke előtt könnyeket csalt az összesereglett nagyszámú tömeg szemébe. A Bem-emléktábla előtti ünnepség után a diákság felekezeti megoszlás szerint az ünnepi istentiszteleteken vett testületileg ré3zt. Tízezres tömeg a Mátyás-téren Az ünnepi diszbe öltözött Mátyás király-térre a kora reggeli órákban megkezdődött az ezres tömegek fölvonulása. Az, ódon történelmi események színhelyéül szolgáló, méreteiben is impozáns téren ritkán látható ekkora felvonulás. Kolozsvár magyarságának apraja-nagvja jelen volt a felszabadulást követő első március j 15-ének megünneplésén. Zárt sorokban, rendben és fegyelmezetten vonultak fel a testületek egyesületi zászlóikkal az élen. A legnagyobb dicsérettel kell megemlékezni az ünnepség rendezőségéről, mely pontos terv alapján rendbontás és súrlódások elkerülésével tudta feladatát teljesíteni. Tiz óra után már beláthatatlan embertömeg hullámzott a téren és a térbe torkoló utcákon. Gyönyörű és feledhetetlen képet nyújtott a koszorúkkal borított szobor, melynek talpazata körül helyezkedtek el az egyesületek és társadalmi szervek zászlóvivői. A szobrot körülölelő szinpómpából méltóságosan emelkedett ki Mátyás robosztus alakja. Áz ünnepély kezedete előtt zenekarral az élen vonult kijelölt helyére fel a honvédség diszzászlóalja. A felszabadulás felejthetetlen pillanatai döbbentek belenk, akik még most sem é3 soha sem fogunk betelni azzal, hogy sok könnyet látott utcáink a magyar honvédek bakancsainak dobbanásait visszahangozzák. Kemény vezényszavak pattognak és félelmet nem ismerő tekintetek néznek szembe a Királlyal. Röviddel 11 óra előtt egymásután érkeznek meg a különböző előkelőségek és a hatóságok képviselői. Inczédy-Joksnmn Ödön főispán, dalnoki Gaál Elemér és Szósz Ferenc dr. vezetésével megjelenik a vármegye tisztviselőkara. Az ünnepség kezdete előtt érkezett a főtérre a kolozsvári német és olasz konzul, akiket a varos nevében Keledy Tibor dr. polgármester üdvözölt. Egymásután érkeznek püspökeik vezetésével az egyházi méltóságok, a Kolozsváron állomásozó katonai alakulatok parancsnokai, Schweitzer István hadtestparancsnok-altábornaggyal az élén. Az egyetemi tanári kar Bartók György dr. rector magnificus és a kari dékánok vezetésével. Az Erdélyi Párt képviseletében gr. Bethlen László, Tusa Gábor dr., Vita Sándor, László Dezső, Bálint József és Botár István országgyűlési képviselők. Páll György főtitkár, Botos János tagozati főtitkár és a tisztviselői kar jelent meg. A Magyar Színház művészeinek csoportja br. Kemény János el- nökigazgató vezetésével vett részt az ünnepségen. Külön csoportban vonultak fel a volt politikai foglyok. Megjelent az Er délyi Magyar Szövetség, a Tűzharcosok Egyesülete, a Nemzeti Munkaközpont, a? állami és felekezeti iskolák növendékei, a sportesyesiiletek, az iparos céhek, a gazdálkodók és mezőgazdasági munkások különböző egyesületei, valamint Kolozsvár társadalmi és szakmai szervezetei. A téren összegyűlt tízezres tömeg lélekben megrendülve énekelte el Zsizs- man Rezső igazgató vezénylésével a Himnuszt. Szabad, szociális, népi Magyarországot Ezután az ünnepi szónok, Baráth Tibor dr. egyetemi tanár „A márciusi gondolatok tegnap és ma“ címen mondta el ünnepi beszédét, melyet a hatalmas tömeg lelkesedése többször félbeszakított. — Akik ezen a téren összegyűltünk, bizonyára valamennyien egyetértünk abban — mondotta —hogy a márciusi gondolatokról való elmélkedés hosszú idők óta \ sem volt annyira időszerű, mint éppen ma. Ma, amikor az egész magyarság ismét sorsdöntő fordulathoz érkezett, mi- ■ ként közel száz esztendővel ezelőtt és ia- - Ián ez az elmélkedés sehol sem annyira 3 helyénvaló, mint éppen Kolozsvárott, a l magyar szellem e visszatért ősi tűzhelyén, S amelytől az egész nemzet oly sokat vár — és joggal vár — a megújulás nagy munkájában és a boldogabb magyar jövő kialakításában. — Európaiság és magyarság — az a két követelmény, amit nemzetünk vezéreinek koronként újra szintézisbe kell hoz- niok. Ez a magyarság legnagyobb örökös problémája. Az európaiságnak és nemzetiségnek ezt a koronkénti uj szintézisét. pzt a történeti szükségességet nevezzük röviden ..márciusi gondolatnak“. Az ünnepi szónok ezután az alkotmányosság szellemével és a haza fogalmával foglalkozott. Majd rátért a 48 as nagy napok vívmányaira és szellemére: — A 48-as márciusi gondolat tehát jelenti a magyarság nemzeti egységét és jelenti a Kárpátniedenee itolitikci összetartozását. Negyvennyolcban tehát őseink jól össze tudták egyeztetni az újat a régivel, az európai közösséget a nemzeti hagyományokkal és igy a nagy szintézist erkölcsi csorba nélkül hajtották végre. — Mindnyájan tudjuk. — folytatta beszédét — napjainkban Európa megint uj csillagzatok alatt, uj célok felé menetel. A történelem vaslogikája szerint ismét örök feladatunk teljesítésének újabb állomása elé érkeztünk: magyarságunkat ossz hangba kell hoznunk Európával. Egy aj szociétlis és politikai igazságnak országunkban való megvalósításúról. Arról az igazságról, amely a nemzeti gondolattal összefonódcu népek és országok mai hor*4 Mkrt. iá.
